Aranysárkány fejléc kép
 
TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
Hanva, 1864. november 16.
 
  Kedves barátom! Kezembe fogtam a pennát, de igazat szólva, ugy vagyok: hogy írnék is, nem is. Kevés örvendetest közölhetünk egymással! Az örökös panaszkodásban pedig utoljára vagy hitelre se talál az ember, vagy hasonlit a vásárbeli koldushoz, ki fájós és sebes tagjait emelgeti a publicum elött. De hiszen nem publicuma, hanem barátja az ember egymásnak. Irok tehát mégis; elöször hogy állapotunkat tudassam veletek s egyúttal kimentsem feleségemet, hogy a kedves komámaszszony levelét válasz nélkül hagyta. Másodszor, hogy sorsotokról (melyet a sok
Arany
Arany János
elhagyja
Pest
Budapest
et
; A koszorú megszűnik sat. beszéd nem igen jól fest), értesűljünk.  
  Irtam már, hogy a feleségemnek nem hasznalt
 [!]
[sic!]
az i
d
Beszúrás
én a fördő, de csak megvolt csendesen a szobában. Én october 21. elmentem
Lévay
Lévay József
val a Hegyaljára,
n
Jegyzet
Én october 21. elmentem
Lévay
Lévay József
val a Hegyaljára
– vesd össze 1866
szórakozni egy kicsit; de alig értem oda, haza hívtak azzal a hírrel: hogy a feleségem veszélyesen
beteglett
Szerkesztői feloldás: beteg lett
; csakugyan igaz is volt: nagy betegen, orbánczban,
n
Jegyzet
orbáncz
– elsősorban a száj és orr nyálkahártyáját megtámadó, magas lázzal, hidegrázással jelentkező, fertőző bőrgyulladás
találtam; nehány napig alig volt hozzá reménység, mert más bajok is jöttek; még most is igen gyenge, árnyék; ha eszik is baj, ha nem eszik is baj; s felkelesről
 [!]
[sic!]
majd csak késöbb lehet szó. Csuda hogy megmaradt régi gyengesége, a kór nagysága s az orvosok által beletöltött orvosság miatt. Betegsége alatt én magam is, az éji nyugtalanság s aggodalom közt november 1. torokgyúladást kaptam s kinlodtam
 [!]
[sic!]
benne nov. 11eig; akkor, – ideje
is
Beszúrás
volt – torkomban a mirigy megfakadt. Ez a mi dolgaink folyása, melyben a kedves komámasszony megleli a nem válaszolás okát s mentségét is.  
  De hát a reátok vonatkozó hirlapi szóbeszédből mi igaz? mi nem?
n
Jegyzet
a reátok vonatkozó hirlapi szóbeszédből mi igaz? mi nem?
– „Irói és társaséleti körökben sokszor szőnyegre kerül a kérdés, hogy az akadémia titkári székén ki fogja pótolni
Szalay László
Szalay László
t? Ily nagy irót csak is hasonló nagy pótolhat méltólag, s szerencsére van egy kire most ezer meg ezer szem néz, kijelölve őt az akadémia legjelentékenyebb polcára. Ez
Arany János
Arany János
.” ( FL 1864. okt. 16., 993.) Az
AJ
Arany János
-hoz közel álló, de a jelöltet meg nem nevező PN szerint ez a munka teljes embert igényel; sőt az „
S
Salamon Ferenc
” szignójú szerző –
Salamon Ferenc
Salamon Ferenc
– az eddigi gyakorlattól eltérően, több emberrel tartotta volna helyesnek betölteni a széleskörű ismeretet és tevékenységet igénylő titkári tisztséget (1864. okt. 19., 21., 29.): így felmerülhetett
AJ
Arany János
távozása a Ko éléről, esetleg a lap megszűnte is. Mivel az ilyen nyilvános találgatásokból könnyen válhatott szóbeszéd, abból pedig „biztos információ” (ráadásul mindez a meginduló új félévi előfizetések idején történt),
AJ
Arany János
megpróbálta tisztázni helyzetét és jövőbeni terveit: egy napilapunk „már nevet is említ (még pedig olyanét, kinek, mint positive tudjuk, se ambitioja, se megfelelő tulajdoni nincsenek e hivatalra s annálfogva nevét előre is mellőztetni ohajtja)”. ( Ko 1864. II. 17. sz. okt. 23. 406.). Nem tudta viszont megakadályozni azt, hogy nov. elején a kolozsvári Korunk nyomán a fővárosi lapok (FL, Sürgöny) is közölje: „
Arany János
Arany János
Nagyszalontára tenné át lakását, hogy ott kizárólag a költészetnek élhessen. Bár az utóbbi biztatás igen szép: nem szivesen látnók távozni nagy költőnket. Ha már itteni teendői magasabb hivatásában háborgatják, bizná inkább lapját egészen
Gyulai
Gyulai Pál
ra”. ( FL 1864. nov. 4. 1055.)
AJ
Arany János
ezúttal nem válaszolt a Ko hasábjain (hanem az újabb előfizetési felhívás megjelentetésével és abban a lapszerkesztés továbbvitelének nyomatékosításával próbált demonstrálni); megtette ezt helyette a PN (és az OrszTükre) : „Teljesen biztos tudósitás nyomán jelenthetjük, hogy teljesen légből kapott valótlan egyik kolozsvári lapnak azon pesti tudósitása, mintha a ’koszoru’ ujéven kezdve megszünnék; nem szünik meg, sőt ujabb erőkkel társulva folytatja pályafutását.” ( PN 1864. nov. 4. ) Erről l. Új 2002. 61–62.
azt mondják: nem zörög a haraszt sat. mi ha úgy van: roszúl van, ha pedig szél nélkül zörög: igen boszantó. Tagadhatlan: hogy az ország nyomorult állapotban van, a pénztelenség igen nagy, de lapod megszünése mégis nemzeti gyalázat lesz. E tárgyban elmondtam már sokszor a magamét.  
 
Szemere Miklós
Szemere Miklós
csak az ember! Ne hidd: hogy az ő világi állapotja – kivételesen – valami ragyogó; az ő háta megett is ott ül a gond a nyeregben, de ő arról tudomást se vesz; ontja a verset s bohóskodik szűntelen.  
  Feleségem nagy megindúl
á
Beszúrás
ssal értesűlt a
Juliska
Arany Juliska
ála
Szerkesztői feloldás: hála
istennek már elmult – bajáról.
n
Jegyzet
Juliska
Arany Juliska
[szerkesztői feloldás]
bajáról
– vesd össze az 1861. sz. levéllel
Lám milyeket áll ki az ember a nélkül, hogy a távolban tudomásuk volna szenvedeséröl
 [!]
[sic!]
azoknak, kiket sorsa érdekel. Furcsa, bolond élet!  
  Isten áldjon meg minden jóval s adja: hogy levelem baj nélkül találjon benneteket. Ölelünk, csókolunk.  
  Hanva, nov 16. 1864  
  igaz híved  
 
TompaMihály
Szerkesztői feloldás:
Tompa Mihály
Tompa Mihály
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 663.)