ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Kedves barátom!

Szomorúság, nyomorúság minden felé. Leveled azon ohajtással végzéd: adja isten, hogy az baj nélkűl találjon bennünket: és ime, talált engem feleségem betegágya mellett, adva neki be orvosságot, és lángoló homlokát vizes ruhával borogatva. Három nap óta folytonos forróhideg láza van, három nap óta nem aludt egy pillantásig; talán most szunnyad a sötét szobában, mikor ezt irom. Meg voltam ijedve kegyetlenűl: mert a betegségnek története van. Azt tudjátok, hogy tavasz óta (fején, nyakán, homlokán) valami kütegben

n

Jegyzet

küteg

– kiütés

szenved, mely daczol orvosa minden tudományával, s melyet a rudas fördő, a légváltoztatás

Szalontá

Nagyszalonta

ra stb. csak enyhített, de meg nem szüntetett. Minapában orvosa – mint vérbaj ellen – jod cura alá fogta; de félben kellett szakasztania néhány napra. Midön most ujra kezdte, elkezdett a feje fájni mind jobban jobban, míg kegyetlen föfájással párosult lázban tört ki. Én azért ijedtem hát meg, hogy jodmérgezés: de orvosa azt állítja pusztán meghűlés, úgy látszik igaza lesz. Legalább ma már némi könnyebbség mutatkozik és remény, hogy talán nem fog valami

na

Beszúrás

gyon veszedelmes bajba (typhuszba a mitöl szintén remegtem) menni át.

n

Jegyzet

talán nem fog valami nagyon veszedelmes bajba (typhuszba a mitöl szintén remegtem) menni át

–

Arany Jánosné

Arany Jánosné Ercsey Julianna

tífuszos lett: vesd össze 1894.

– Így vagyunk, édes barátom, nem jobban mint ti, s ha vigasztalás a „socios habuisse malorum”

n

Jegyzet

„socios habuisse malorum”

– szó szerint: „olyan társakkal rendelkezni, akikkel osztozunk a bajban” (lat.); értelemszerűen: „a bajban nem vagy egyedül”

bezzeg lehet részünk a kölcsönös vigasztalásban.

A mi a

Szalontá

Nagyszalonta

ra költözést s kapcsolatban a lap megszűnését illeti: azt hiszem, e hir olyanoktól

került

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: kerűlt

, vagy legalább olyanok terjesztik nagy buzgalommal, a kik innen szeretnének engem

akárhovatenni

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: akárhova tenni

, csakhogy nekik egy falat kenyérrel, egypár előfizetővel több maradjon. Igaz, hogy én, szalontai házamat (mely lakhatlan rongyos volt, de a helyét aránylag jól fizették, mert kitűnő helyen van a piacz legszebb részén) eladva, s egyebet is,

mínt

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: mint

a Buda halála diját,

n

Jegyzet

Buda halála diját

– Az 1864-es Nádasdy-pályázat bírálói

,

és

voltak; a nyertes

Arany János

pedig 100+100 aranyat kapott (ha a korábbi kiírás eredménytelennek bizonyult és a díjat nem adták ki, akkor a díjat kettős összeggel hirdették a következő alkalommal). L. Fekete 1988. 183–185

aranyaimat stb. összekaparva, egy darabocska földet vettem ott – leányom vejem ott van, hihetőleg

Laczi

Arany László

is oda kerűl:

n

Jegyzet

hihetőleg LacziArany László is oda kerűl

–

Arany László

nem került

Szalontá

Nagyszalonta

ra, hanem 1866-tól, záróvizsgái végeztével, a Magyar Földhitelintézet alkalmazásába állt, amelynek 1880-tól igazgatója lett

tehát jó lesz valami az igen szűk patrimoniumon

n

Jegyzet

patrimoniumon

– birtokon, családi örökségen (lat.)

kivül

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: kivűl

nekik: de én ezt itt

Pest

Budapest

en még legjobb barátímnak se mondtam, s te vagy az első kinek említem; épen azért nem mondtam pedig, nehogy lármát üssenek vele, a mint szoktak mindennel, szúnyogbol

[!]

[sic!]

elefántot csinálva. Most már én nem tudom, erről hallottak-e

Szalonta

Nagyszalonta

környékéről valamit, s úgy kapcsolták össze a Koszorú rögtöni megszüntetésével: vagy a mi hihetöbb „előfizetési” manöevre

[!]

[sic!]

én nem tudom, de annyi bizonyos, hogy rám nézve igen kellemetlen és káros: mert rontani fogja az előfizetést a Koszorúra. Száz ember közzül 99 a fejébe ve

tt

Beszúrás

e, hogy én már elmegyek, [törölt]
« a »

h

Beszúrás

ogy a „Koszorú” megszűnik; a Pesti Napló, Magyar Sajtó hiába czáfolta meg,

n

Jegyzet

a Pesti Napló, Magyar Sajtó hiába czáfolta meg

– l. az 1885. sz. levél jegyzeténél

az a 99 nem olvassa a czáfolatot, és annak daczára ma is kérdezi tőlem minden ember: igaz-e? Hiszen, hogy ne ohajtsak e bábelből kimenekülni: abból semmi sincs, de csak akkor, ha némí valószínűség mutatkozik a

Szalontá

Nagyszalonta

n megélhetésre: de hogy ez mikor lesz, és lesz-e valaha? isten tudja. Elég az hozzá: nekem az irók nem küldenek munkát, hogy már megyek; kéziratokat kérnek vissza, mivel „már úgy sem kell” – s majd az előfizetők is, gondolom, seregestől csapnak át a Fővárosi Lapokhoz, vagy a többi divatközlönyök [törölt]
« pártjára »
mellé. Tagadhatatlan, hogy a Koszorút oly pártolás mellett, mint [törölt]
« a kö »
ez a fél év volt, nem soká lehetne fo[törölt]
« j »

ly

Beszúrás

tatni: de valahogy csak kibírom és kihúzom, lealkudva, levonva amit lehet s néha selejtesebb – persze dijazatlan – munkát is adva. Nem is épe

n

Beszúrás

gunyos csekély volna még az előfizetők száma – hiszen lassankint felgyűlt, felyűl 700-on, – csak az a baj, hogy engem nyomda, expeditio kiállitás

n

Jegyzet

expeditio kiállitás

– a szétküldés szervezése

stb rettenetesen húz, nem úgy mint az

Emich

Emich Gusztáv

v.

Szerkesztői feloldás: vagy

Heckenast

Heckenast Gusztáv

féle kiadót, a kinek nyomdája van, s ha bukik egyen, helyreüti 10 más vállalat. Nekem nincs több ez egynél, s borsosan kell fizetnem mindent, márcsak azért is: hogy mertem az ő üzletökbe vágni.

De mindennek daczára megindítom, meg kell indítnom: mert nem látok egyéb m

o

Beszúrás

dot az elélésre. Ha aztán nem megy: akkor kénytelen leszek fölhagyni vele. A lapot sokfelé szeretik: kivált az iskolai ifjuság nagyon kap rajta: minden önképző társulat, casino stb. hordatja: igy annak is volna értelme, hogy az irodalom érdekében feltartsam. Előfizetőim közt igen tekintélyes nevek vannak: szóval az igazi értelmiség még most sem únt rá: csakhogy egypár százzal több kellene, ha én adom ki, mint most van. Ezt a pár százat reméltem, hogy egy kissé jobb világ fordúltával, még helyre köszőrűlöm:

[!]

[sic!]

addig

sántíkálunk

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: sántikálunk

, a hogy lehet. De ez a mennykő hir most tönkre tesz; még ha kibocsátom az előfizetési felhivást sem fogja hinni sok ember, hogy én itt vagyok, szerkesztek: azt fogják gondolni csak a nevemet kölcsönöztem másnak, magam pedig

Szalontá

Nagyszalonta

n pipázok. De mit tegyen az ember, hogy megtartsa a maga iránti méltóságot? Azt csak nem irhatom ki: hogy engem a kenyéririgység akar megbuktatni.

Akartam, édes barátom, sok mindent irni, apróságokról, körülményimről: és ime beléestem a szerkesztői panaszokba. Most hát kénytelen vagyok végezni – és sietek beteg feleségem mellé. Végzem hát, mint szerkesztő, és arra kérlek: ha a múzsa téged valamivel megajándékoz: te is ajándékozz meg engem valamivel. Új évre legalább. Való, hogy sokat nem igérhetek; nem annyit se, mint a többiek, kik paradéra

[!]

[sic!]

vesznek tőled egy-egy költeményt: de annyit, mint a Figyelő korában, még mindig adhatok – aztán meg tudom, hogy te előtted, én irányomban ez a legmellékesbl dolog.

Kedves komám asszonynak jobbulást kivánva, beteg nőm részéről expresse

n

Jegyzet

expresse

– határozottan (lat.)

kifejezett üdvözlést és forró csókokat küldve – téged ölelve maradtam

igaz barátod

AranyJános

Szerkesztői feloldás:

Arany János

AJOM18

Megjegyzések: