Aranysárkány fejléc kép
 
SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
1864. november végén
 
 
Jancsi
Arany János
kám! E verset: „ Útközben ” ne add,
n
Jegyzet
E verset: „ Útközben ” ne add
– A vers ennek ellenére megjelent ( Ko 1864. II. 22. sz. nov. 27. 510.).
AJ
Arany János
a Nyilt levelezésben sajnálkozott: „Lasztócz. Elkésett az igazítás, de annyira el, hogy csak a kész példányok megsemmisítésével tehettünk volna eleget.” ( Ko 1864. II. 23. sz. dec. 4. 552.; AJÖM XII. 262., 585.)
meg kell egy helyütt változtatnom; később a
z
Beszúrás
tán felkűldöm.
Miska
Tompa Mihály
n
Jegyzet
Miska
Tompa Mihály
Tompa Mihály
Tompa Mihály
vett benne egy hibát észre, s igaza van. Ő; a mi
Mihály
Tompa Mihály
unk, s
Lévaÿ
Lévay József
vel
Beszúrás
ünk szüreteleltek,
n
Jegyzet
Ő; a mi
Mihály
Tompa Mihály
unk, s
Lévaÿ
Lévay József
velünk szüreteleltek
 [!]
[sic!]
– a mi
Mihály
Tompa Mihály
unk: „a mi
Mihály
Tompa Mihály
unk”
Tompa Mihály
Tompa Mihály
ra vonatkozik. Vesd össze 1865., 1866., 1881., 1885.
 [!]
[sic!]
de
Miska
Tompa Mihály
csak 4 napig; meg betegűlvén neje visszasietett.
Lévaÿ
Lévay József
,
 [!]
[sic!]
tovább mulatott. Miska, üveg alatt látta már borházam falán, harmadéve írt versét:  
 
 
  Ez a’ ház, nem borház, – kritikának háza,
  Hol, Szemere Miklós majd a’ falra másza:
  Mig úgy bebánt a’ vén szálkás Brassaival,
  Hogy rá a’ félország hangos brávót rivall.
 
 
  De, meg gondolván, hogy májust itt tölté el
  Egy vén tótasszonnyal, és egy vén tehénnel,
  Azt mondom: veszítsen az is a’ ki nyerhet,
  Mert ebnek kívánok illyen gyözedelmet.
 [!]
[sic!]
 
 
  Ettünk, ittunk, okoskodtunk hárman. Dicsértük, söt csodáltuk Bolond istókodat.
 [!]
[sic!]
Bizony gyonyörü
 [!]
[sic!]
is az hidd el; mentül többször olvasom annál szebb elöttem. A leg nagyobb humorista, az élet, – ezt
tükr
Beszúrás
özi vissza e’ müved. Végtelen szép; – folytassad; tudom én elöre hogy valamint istokod
 [!]
[sic!]
magasb életkörbe lépend utóbb, úgy humorod is magasb régioban fog ragyogni. – Nagy isten! egy legkozelebb
 [!]
[sic!]
elhalt jeles irónk, s egy meg elö
 [!]
[sic!]
szinte jeles irónk, pesten
 [!]
[sic!]
lettémkor
n
Jegyzet
egy legkozelebb
 [!]
[sic!]
elhalt jeles irónk, s egy meg elö
 [!]
[sic!]
szinte jeles irónk, pesten
 [!]
[sic!]
lettémkor
 [!]
[sic!]
– személyük nem azonosítható
 [!]
[sic!]
azt mondák hogy 4 strophát sem voltak belole
 [!]
[sic!]
kepesek
 [!]
[sic!]
elolvasni, pedig az elsö szinte kolteszkedett
 [!]
[sic!]
ifjonta, a masodik
 [!]
[sic!]
pedig jó költö vólt.
 [!]
[sic!]
Tóldival
 [!]
[sic!]
együtt, ök is csak epigonokat látnak az ujabb
költöi
Beszúrás
iskolá
b
Beszúrás
an. Bizony pedig illyet sem
Veresmartÿ
Vörösmarty Mihály
 [!]
[sic!]
sem
Petőfi
Petőfi Sándor
nem lett vólna
 [!]
[sic!]
képes irni. De
Petőfi
Petőfi Sándor
t itt emlitnem se kellett volna, mert ama kettö rólla is csak felületesen nyilatkoztak: kevés gyöngy, sok szemet
 [!]
[sic!]
közt – úgymond – verseiben.  
 
Miska
Tompa Mihály
jó kedvü vólt,
 [!]
[sic!]
magamat se tört még meg sok – igen sok s valóban emésztö bajom. Nem sokaig
 [!]
[sic!]
kinoz már, gondolom magamban. Szomorú vigasztalás de jobbat nem találok. Nem érdemes ra
 [!]
[sic!]
e haszontalan élet, hogy hóltra
 [!]
[sic!]
epesszem magam miatta, – ez egy kínphilosophia tartja még fel húmoromat. Mint nötlen,
 [!]
[sic!]
tizedrésznyit sem szenvednék most, úgy látszik nekem. Lehet, csálodom!
[szerkesztői feloldás]
nyelvjárási alak vagy figyelmetlen ékezetelés
 [!]
[sic!]
de egy bizonyos, hogy – keves
 [!]
[sic!]
kivétellel – mint boldogot írigylem
 [!]
[sic!]
azt kinek nincsenek gyermekei. A közbaj sujtja azt is, de magán baja könyen
 [!]
[sic!]
tűrhető.  
  isten veled  
  barátod
Miklós
Szemere Miklós
.  
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 607.) Kéziratos másolat: MTAK Kt Ms 3/6. 35–37.