AJOM18

Arany János

megválasztása napján az Akadémia igazgató-tanácsa ülést tartott, amelyen – takarékossági okokból – úgy határoztak, hogy az épülőfélben lévő palota titkári lakását bérbeadják, és nem engedik át

Arany

Arany János

nak.

Arany János

ugyan nem mutatta, de az eljárás mélyen sértette (l. Ártatlan dac c. versét, és 1867. márc. 22-i levelét

Lónyay Menyhért

hez: AJLI II. AJLev 223. 587–591.). Vesd össze még az 1918. és 2024. levél jegyzeteivel.

Kényszerűség, inkább erkölcsi mint anyagi

n

Jegyzet

Kényszerűség, inkább erkölcsi mint anyagi

– A komoly nehézséggel küzdő Ko mellett s a szalontai birtokvásárlás biztonságba tételének szándékából az akadémiai titkársággal járó anyagi stabilitás sem volt elhanyagolható szempont (vesd össze Új 2002. 64–65.).

– sodrott belé: most már úsznom kell.

Hogy leveleidre nem válaszoltam, csak onnan esett, mert a sürgetöbbekre

[!]

[sic!]

nyilt postát irtam volt; egyre, a Gyula fordította regénykére nézve

n

Jegyzet

a Gyula fordította regénykére nézve

– l. az 1893. sz. levél jegyzetét

pedig akkor jött a kérdés, mikor a praenumeratiót

n

Jegyzet

praenumeratiót

– előfizetést (lat.)

lesve épen nem tudtam mi lesz a következő félévben – lesz-e valami vagy épen semmi. Aztán meg a dolgozatot látnom, hosszát pontosabban kiszámítnom lett volna szükséges, hogy hozzá szólhassak; mert igen hosszú dolgot 2 ^ik helyen nem szeretnék adni, vagy csak akkor, ha 1 ^ső helyen csupa rövideket közölhetnék. Aztán a dijazás is véknyan telik: s inkább van rá kilátás hogy három rövid beszély közt

n

Jegyzet

három rövid beszély közt

–

Arany János

folyóiratában ekkor, Koszorú címen öt eredeti novella jelent meg egymás után, amelyek szerzői Berczik Árpád, Urváry Lajos, Albin, Csukássi József és Toldy István voltak: „E czím alatt különböző tárgyu öt novelletta küldetett be hozzánk, melyeket egymás után fogunk közleni. Öt fiatal beszélyiró önkénti versenye ez, kik ily dicséretes uton igyekeznek tökélyesítni magukat. Szerk.” ( Ko 1865. 5. sz. jan. 29. 100.)

kapok egyet, a miért nem kivánnak dijt, legfölebb lapot. Mindazáltal, ha beküldenéd, meglássuk, mit lehetne tenni vele legjobb módon.

Grammont herczeg… vagy is

Gyulai Pál

n

Jegyzet

Grammont herczeg… vagy is Gyulai PálGyulai Pál

–

Antoine Hamilton

Hamilton, Antoine

(1646–1720) skót származású francia író, aki az Angliából száműzött Stuartokat követve menekült a XVII. század végén Franciaországba, írta meg sógorának, Grammontnak regényes életrajzát Mémories du chevalier de Grammont (Grammont herceg emlékiratai) címen (1713).

közölte velem, szerinte „igen hosszú leveledet,

n

Jegyzet

igen hosszú leveledet

– Ez a levél elveszett, nem szerepel a GyPLev-ben (l. róla még alább).

melyre ő hasonló hosszúsággal ’nem képes felelni”

[!]

[sic!]

– de másol[törölt]
« á »

a

Beszúrás

tát nem hagyta nálam. Talán legjobb is lesz annak tárgyát élő szóval eligazitni. Annyi áll; hogy az abban felhozott kétszeri megsértésedet általam,

n

Jegyzet

kétszeri megsértésedet általam

– Az első 1859-ben történt.

a Bánk bánról készült akadémiai székfoglalót írni, de amikor

Arany János

hasonló terveire figyelmeztette, ő – a megírt kétívnyi munka ellenére – rögtön felhagyott vele (l. levélváltásukat az AJÖM XVII. kötetében: 1075. és 1076., 282–285.). A második eset: a VIII. Henrik, amelyet

Egressy

Egressy Gábor

n keresztül a Nemzeti Színház kért

tól a Shakespeare-évfordulóra (1756.), de helyette az

Arany János

fordította A Szent Iván-éji álmot mutatták be ( Kéky 1936. 115.; Dávidházi 1989. 170.), közel egy évig várt az elfogadásra, ami csak 1864 szeptemberében történt meg.

soha soha az napig észre nem vettem, és nem csak akaratomon, hanem teljesen tudtomon kivűl történt.

Egressi

Egressy Gábor

men̅y̅re földre esküdött, hogy az ő dolguk eligazítni VIII Henriket veled;

n

Jegyzet

EgressiEgressy Gábor menyre földre esküdött, hogy az ő dolguk eligazítni VIII Henriket veled

– Ez 1863. dec. közepén meg is történt

Egressy Gábor

és

levelezésében – bár

Szász

Szász Károly

neheztelését az eljárás jogosan váltotta ki: VIII. Henrikjét már az újságok is beharangozták; ha tud a helyzet változásáról, akkor maga, nyilvánosan mondott volna le A Szent Iván-éji álom javára ( Bayer 1909. II. 216–218.; Dávidházi 1989. 170., 182.; Egressy 1908. 150., 151.).

és hogy nekik látványos darab kell. – Zrinyit pedig rögtönözve vettem elő, [törölt]
« c »

senger biztatására, kinek egyenesen a Szemlébe akartam adni.

n

Jegyzet

Zrinyit pedig rögtönözve vettem elő, CsengeryCsengery Antal biztatására, kinek egyenesen a Szemlébe akartam adni

– Zrínyi és Tasso (1859–1860). Vesd össze Voinovich 1931. 399.; AJÖM XVII. 1001. sz. levél (185.) és jegyzete (763.).

Úgy maradt el Bánk-bán.

[szerkesztői feloldás]

Az „Egressi menyre földre esküdött” résztől idáig *) jeggyel megjelölt beszúrás a lap aljárólAz „

Hanem sértésnek számítottam a kritikákat, mert azt tapasztaltam kritikai pályamon,

[!]

[sic!]

hogy soha egy iró is meg nem bocsátotta, nem csak ha megróttam, de még azt se, ha nem úgy dicsértem meg, mint ő szerette volna. A hirnöki birálatot

n

Jegyzet

A hirnöki birálatot

– A Buda haláláról szóló névtelen bírálat a PHírn-ben jelent meg (1864. ápr. 2., 5., 7.), amelyet valószínűleg Földi Géza írt ( Szinnyei III. 679.). Erre a PH szerkesztője, Török János bujtotta fel a szerzőt ( Voinovich 1938. 167.), de többen (így

Arany János

is)

t gyanították mögötte, aki

Gyulai Pál

hoz írt levelében tisztázta magát ( Voinovich 1938. 167– 168.). A levél teljes szövegét (amely nem szerepel a GyPLev-ben) Vértesy Jenő idézi cikkében, és a levél végén keltezésként jan. 18. szerepel ( Vértesy 1911. ). Vesd össze 1914.

csak különnyomatban, s akkor is késő nyárban olvastam először: s valamint addig ezt illetőleg (ostoba pápista papos dolognak hallván) terád legtávolabbról sem gondoltam: oly rögtön ütött meg olvasás közben az eszme, s gyarapodott, külső benső jelenségekből mind végig – hogy te irtad. Ez utóvégre nem volna baj: kritikát irni mindenkinek, mindenkiről szabad: de a föllépés körülményeiben volt valami olyan, a mit „barátunktól” nem szoktunk várni.

n

Jegyzet

valami olyan, a mit „barátunktól” nem szoktunk várni

– A bírálat a következőképpen zárult: „Ilyen az epos, melylyel most oly zajt ütnek lapjaink, s melynek a t. akademia azt jósolá, hogy korszakos mű leend, a mi meglehet, ha elhibázott alakok, érdektelen, gyermekesen indokolt események, helytelen irály, nem tiszta nyelv és kitalálhatlan technika nem szolgálnak akadályul.” ( PHirn 1864. ápr. 7. )

Adja isten, hogy mielőbb teljesen meggyőződjem az ellenkezőről, és szerethesselek ismét úgy mint előbb, mert fáj nekem a harag

t

Beszúrás

artás.

Leveleid

b

Beszúrás

ől nem vettem észre hogy tudnád, hogy szegény nőm typhuszban volt. Hét egész hétig feküdt, és bizony nagy volt miatta kétségbe esésem. Új év első napján kelt föl, azóta, istennek hála, szépen lá

b

Beszúrás

adoz, de még nem volt künn a szobából. Köszönti kedves nődet, mihez én is csatolván az enyémet, maradok

volt és leendő barátod

AranyJános

Szerkesztői feloldás:

Arany János

Miután

Gyulai Pali

Gyulai Pál

kimondotta, hogy tárczába nem ír, míg

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

életét be nem fejezi,

n

Jegyzet

VörösmartyVörösmarty Mihály életét be nem fejezi

–

Gyulai Pál

1864–1865 során rendezte sajtó alá

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

minden munkáit (I–XII. kötet,

Pest

Budapest

1863 ) kiegészítő, annak pótkötetéül megjelenő

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

életrajzát. Ez utóbbit közel egy éven át készítette (1864 őszén a Ko-ban is megjelent a költő gyermek- és ifjúkorát feldolgozó ismertetés), ami miatt mind a kiadó (a precizitásáról, határidőkhöz ragaszkodásáról híres Ráth Mór), mind a Vörösmarty-árvák gyámja (Deák Ferenc) rendszeresen sürgette. A sokirányú elfoglaltsággal (a Ko segédszerkesztője, a színi tanoda friss oktatója, az Irói Segélyegylet titkára) terhelt

Gyulai Pál

ra mázsás súlyként nehezedett a feladat. A családi hagyomány szerint előfordult, hogy

Gyulai Pál

t „bezárták”

Csengery

Csengery János

lakásába, és megtiltották neki, hogy bármi mással foglalkozzon addig, míg a biográfiával nem végez ( GyPLev 676.). Vesd össze 1927.

(ebből pedig már nem sok van hátra, mert már négy ívet megirt és még csak 4-et szándékszik) igen szivesen fogadnék tőled tárczába való

n

Jegyzet

fogadnék tőled tárczába való

– A tárcában nem jelent meg

tól aláírt munka, s levél is csak hónapokkal később, hiába biztatta nyílt postájában