ARANY JÁNOS – HORVÁTH LAJOSNAK
Én nem tudom már, hányadik személyben szoktunk volt mi társalogni egymással: de ugy
találom, hogy e megszólitás legjobban megfelel érzéseimnek, mert legbizalmasb,
legszemélyesb és grammatika szerint is a leghelyesebb. Ámbár tudom
,ha
meglátnál, „megköszönnéd a barátsá- gomat”, hogy ilyen őszbecsavarodott
„urambátyám”, mint már jómagam, téged viruló fiatalságot perte bátorkodik szólitani.
De ne félj, társaságban, ha valamikor leszünk, vigyázni fogok, hogy kivált serdülö
leánykák előtt ki ne szalasszam e bizalmas megszólitást ajkamon. Igy levélben csak
megjárja, ugy-e?
Szerkesztői feloldás: , ha
A mi pedig a mostani levelem irását indokolja, elmondom röviden. Régen nyomja
lelkemet a háládatlanság ólomsulya, de
mnidig
lustább voltam Szerkesztői feloldás: mindig
Vadnay Rudi
nálVadnay Rudolf
n
– igaz, hogy néha egy kis dolgom is akadt, mint a
szerkesztés, hozzá most ez a titoknokság – elég ahhoz, mindig akartam irni, de nem
tudtam a jóakaratnál tovább menni. Pedig hidd el, jól esett nekem gyakori
megemlékezésed, jól esett részvéted azon irodalmi vállalatok pártolása által, melyek
élére engem dobott a véletlen, jól esett – szó ami szó – a tokaji borküldemény is,
még pedig az utóbbi, miért vált előttem kétszeresen becsessé, mindjárt meghallod.
Jegyzet
–Vadnay RudinálVadnay Rudolf
Vadnay Rudolf
(1819–1889): jogász, nyelvész,
Vadnay Rudolf
Vadnay Károly
nagybátyjaVadnay Károly
Nőm az egész mult év folyamán gyengélkedett, annak november és december hónapjait pedig tifuszban feküdte végig. Mikor azután
az év első napjaiban felkelt a lábbadozó egy kis finom bort óhajtott és volt még egy
üveggel régi küldeményedből.
n
Elővettük persze és ő fogyasztgatta el
apránkint. Szépen is kezdett üdülni utána. Mostani küldeményed amannak fogytán
érkezett: természetes, hogy éppen jókor. Nem is volt oly nap, hogy meg ne kérdezte
volna szegény: „irtál már Jegyzet
volt még egy üveggel régi küldeményedből– Vesd össze 1649. és 1936. :
Horváth Lajos
gyakran küldött borából Horváth Lajos
AJ
-nak és családjának.Arany János
H. Lajos
nak? Megköszönted-e már az én nevemben is?” Mire persze én csak fülemet
kónyitám és hallgattam napról-napra. És most rám gyült a lelkifurdalások nagy
halmaza! s ezennel fogadd édes Horváth Lajos
Lajos
om legforróbb köszönetünket. Élt ez bennem mindenkor, csak az erélyesség
hiányzott, hogy papírra és postára tegyem.
Horváth Lajos
Különben megvolnánk türhető állapotban, de nőm folyvást gyengélkedik. Azaz most még
inkább, mint
Józsi
(Lévay József
Lévay József
költő) ittlétekor. Leányomat férjével ma várjuk látogatóba. Fiam ide s
tova jogvégzett – semmi. Ölelem Lévay József
Lévay
t (tőle ma kaptam levelet)Lévay József
n
s köszöntök minden ösmerőst.
Te pedig fogadd legszivesebb kézszoritásomat!