Aranysárkány fejléc kép
 
TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
Feketehegy, 1866. július 1.
 
  Szeretett barátom!  
  Két honapja körűlbelűl hogy láttalak benneteket
n
Jegyzet
Két honapja körlbelűl hogy láttalak benneteket
– „Megjártam Bécset s haza jöttem betegebben, mint elmentem.
[szerkesztői feloldás]
...
Bajom organicus, gyógyithatlan, lethalis. Hypertrophia cordis. Szivtúltengés.
[szerkesztői feloldás]
...
Pest
Budapest
en két napot mulattam”.
Tompa
Tompa Mihály
levele Orbán Ferencnek és Batta Bálintnak, 1866. máj. 9. ( TMLev II. 117.) –
Arany László
Arany László
nem tudott erről; ugyanehhez a levélhez fűzött lábjegyzete szerint: „Csak képes értelemben: »levél által.« Személyesen nem találkoztak.” AJLÍ II. 256.
s hogy tudomástok van rólam. Bár soha ne hallanál emberről olyat, mit rólam hallanod s hallanotok kell.  
  De igazán, alig merem futólag is rajzolni állapotomat; mert méltán azt hiheted: hogy tréfálok, vagy álmodom, vagy félre beszélek. Meg sem érted szavaimat; adj hálát Istennek ezért!  
  Barátom! Közel járok az 50 évhez; láttam az életet, az embereket. Láttam: hogy egyik egésséges, másik beteg, harmadik beteges; nyavalya lepi meg az embert melyből vagy felépűl vagy bele hal abba. De ily irtózatos közép állapotról, minőben én vagyok fogalmam se volt. Fenn járva, oktalan állati gyötrelmeket állok ki, melyek gyilkolnak folyvást, enyhűlet és pausa nélkül. Ez a szívtágulás! Szakad rólam az izzadság e baromi küzdelemben; egy percig meg nem állhatok, le nem ülhetek, pedig rogyó félben vagyok a lankadtság miatt. Lelkem, testem iszonyú torturában. És ez nem éri végét, nem változik se jobbra, se balra.  
  Irgalmas Isten…. Szegény feleségem!  
  Gonosz, hosszú álomnak tetszik néha az egész, de eszemre hoz a gyötrelem, mely megátkoztatja velem születésem óráját.
n
Jegyzet
Gonosz, hosszú álomnak tetszik néha az egész, de eszemre hoz a gyötrelem, mely megátkoztatja velem születésem óráját
– Vesd össze „Vesszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.” (Jób 3:3)
 
  Meghalni? ez tréfa, ez mulatság, ez boldogság volna! De nem lehet. Nem tudok.  
  Hol? hogy? mikor lessz ebből kijutás?  
  Ide utasitottak; víz-kurára; nem használ, sőt tán még inkább fokozza ördögi gyötrelmeimet.  
  Megenném a vasat, de minden harapás kínt okoz később.  
  Az idö, a nap, az óra megöl; nem tudom hova tenni, nem tudok hova lenni benne. Semmi foglalkodásról, szórakozásról szó sem lehet.  
  Meg ne mutasd levelemet valakinek. Bolondnak mondana. Még nem vagyok. Válaszodat nem várom. Mit irhatnál?  
  Türjétek békén csapástokat, még iszonyúbban is lehetne.  
  Isten legyen veletek! Imádkozzatok jó végemér!  
  Szerencsétlen barátod  
 
Miska
Tompa Mihály
 
  Feketehegy jul. 1.  
  1866.