Elveszett. – Utalás a levélre:
nak,
2079.
1867. jan. 3.: „Ily állapotában a
dolgoknak, nem marad más hátra, mint ott, a sorozásnál kisérteni szerencsét. De
mikor lesz az? A már kitűzött sorozási határidőn kell-e megjelenni? (Mi azt sem
tudjuk, mely nap lesz az) – Vagy újabb határidőt fognak tüzni? Erre nézve, te vagy
szíveskedjetek azonnal tudósitni bennünket, mihelyt nálatok tudva lesz, hogy a fiú
lemehessen, s valahogy szökött katonát ne csináljanak belőle. A másikra nézve, tudni
illik mily módon, és eszközökkel, lehetne szert tenni egy »untauglich«-ra:
[szerkesztői feloldás]
alkalmatlanra (né.)
a te szives tanácsodat, és
közbenjárásodat kérem. Én a fiút »cum sufficientibus«
[szerkesztői feloldás]
a szükséges dolgokkal (lat.)
fogom leküldeni; de igen szivesen venném, ha
ajánlott levélben addig is tájékoznál engem a körűlményekről, hogy tudhassam mily
féle apparatus
[szerkesztői feloldás]
hozzávaló (lat.)
szükséges. Addig
semmit sem tehetek itt.” –
Ercsey Sándornak,
2085.
1867. jan. 11.: „Immár a
bizonyitvány kezünkben van (fogadd szives köszönetemet érte)”; „Azt kérded,
nyilatkozzam szintén, van-e múlhatatlan szükségem a
által e hóban fizetendő angáriára
[szerkesztői feloldás]
negyedévi bérleti díjra
.”