AJOM19

Jegyzet

1867. február 12.?

– A keltezetlen levelet titoknokká választása (1865. jan. 26.) és az Akadémia épületébe való költözése (1867. ápr. 22.) között írta. Az Akadémiai Almanach ban a temetésekre vonatkozóan ez állt: „Ha a halál esete Budapesten adja magát el: a megholtnak rokonai, osztálybeli társai-, barátai vagy szomszédaitól várja az akadémia, hogy a temetés napja- és órájáról késedelem nélkül értesítsék a titoknoki hivatalt, mely azt azonnal tudtokra adatja valamennyi Budapesten levő tagoknak, hogy az akadémia termeiben összegyűlvén, s innen testületileg indúlván a gyász házához, társok temetésén fekete ruhában, minél számosabban megjelenjenek.” ( 1866. 157.) titoknoki és a sajtó jelentései szerint az Akadémia következő magyar tagjai haltak meg 1865-ben: Torkos Sándor (júl. 5. Sopron), Bugát Pál (júl. 9. Budapest), id. Bartal György (szept. 20. Pozsony) és Mészáros Imre (szept. 20. Bécs). ( AJÖM XIV. 125.  ) – 1866-ban: (jan. 10. Pozsony), (febr. 17. Budapest), (febr. 28. Budapest), (máj. 21. Bécs), Zsarnay Lajos (jún. 13. Miskolc), (aug. 17. Budapest), (szept. 9. Budapest), Scitovszky János (okt. 19. Esztergom) és Palugyay Imre (dec. 7. Pozsony). (Ugyanott 213.) – 1867-ben (ápr. 22-ig) (febr. 10. Budapest), -főherceg (febr. 19. Budapest), Lonovics József érsek (márc. 13. Budapest) és Purgstaller József (ápr. 11. Budapest). (Ugyanott 282.) Az akadémikusok -hoz készültek, aki az Üllői u. 7. alatt lakott, hogy – ez a feltevésünk – együtt menjenek el búcsút venni az elhunyt lakására. A következő budapesti címeket ismerjük: Bugát Pál: Kötő u. (ma Piarista köz) 5., : Szép u. 3., : Kecskeméti (Magyar) u. 10., : Duna u. 3., : Országút (Múzeum krt.) 26., : Magyar u. 1., : Budavár és Purgstaller József: Városház tér (a Vörösmarty tér közelében). Az Üllői úthoz legközelebb es lakcímek közül é a Kecskeméti (Magyar) u. 10., é az Országút (Múzeum krt.) 26. és é a Magyar u. 1. 1866. márc. 1-jén hez szóló levele kizárja az elsőt, hiszen az fél 3-ra gyűjtötte össze a gyászolókat az Akadémia épületében; kolerában halt meg, és ez lehetetlenné tette a személyes búcsút. Feltevésünk szerint 1867. febr. 13-i búcsúztatásáról lehet szó: ezt érdemei és népszerűsége egyaránt alátámasztják; zárómondata pedig a délután 4 órakor kezdődő temetésre vonatkozhat ( PN 1867. febr. 12. ). Megjegyzendő, hogy a Pesti Napló tudósításai szerint – az ét kivéve – valamennyi budapesti temetés délután történt.