AJOM19

Jegyzet Zur Feier der Verleihung des St StephanOrdens – A kitüntetés hírének forrása számára: Vom Allerhöchsten Hoflager in Ofen. Telegramme der „Wiener Abendpost” (A legfelsőbb udvar n. A Wiener Abendpost táviratai). WA 1867. jún. 11. 529.

Jegyzet Magyarul (Bódyné Márkus Rozália fordításában): A magyar királyi Szent István rend lovagkeresztje felséges adományozásának ünnepére Őnagysága

Arany János

Arany János

Úrnak a Magyar Királyi Akadémia tagjának Nemcsak a mai nap ünnepére Függesztem szememet áhítatos örömmel, Szívem arra indít, hogy Királyunkra tekintsek, És hálával megemlékezzek Róla is. ! kinek lelkében Néhány évvel ezeltt megérett az az elhatározás, Hogy az érdemet méltóság, rang és rendjelek révén A világ számára els pillantásra láthatóvá tegye, Arról is megemlékezett, amit a szellem kivívott, A tudományról, melyet a mai idők megkövetelnek, A tettekről, és hálásan örvendezett Nagy szíve az elragadtatás láttán, Hogy ilyen férfiak a díszei Magyarország városainak. És Övéihez lépve így szól: A derék férfiaknak, kiknek szellemére számítok, Tudom, nincs szükségük a kötelesség ösztönzésére, Más hajtóerőre sem, őket tetterő acélozza, De felségünkhöz méltónak látjuk, Hogy azokat, akik birodalmunk hírnevét növelték, Lovagjaiként tiszteljék egy rendnek, S így akaratom az, hogy a Szent István rend Lovagi díszét viseljék azok a nemes férfiak, Akik nemes vállalásukkal hírnevet szereztek, Ők, kiknek szellemére és szívére támaszkodhatunk, Épp úgy, mint azok, akiken a birodalom üdve alapszik, Hogy a lovagok koszorúja mindig megújuljon, Melyet mi koronánk köré fonunk, hogy ott ragyogjanak, Hogy, ha évszázadok suhannak is el, Ne legyen olyan hű és nemes szív Magyarországon, Melybe be ne legyen vésve az ő nevük, És mely csüggedetlenül, állhatatos bátorsággal és lelkülettel Ne tenné kockára életét az uralkodójáért!” Teljesült a királyi szó; Mint a Szent István rend lovagjai Viselik most e rend, a trón támasza színeit, Akik azokat harcban kivívták maguknak. Így választott ki téged is Magyarország legkiválóbb fiai közül, Hogy érdemedet megkoronázza, és E dísz joggal mutatja magas érdemed, A tiédet elsőként, akinek tettereje itt e hazában Olyan magot vetett, mely áldást hozva érik És virágzik örök időkre!