WENCKHEIM BÉLA – ARANY JÁNOSNAK

Tekintetes Akademiai titkár Úr!

Valóban – mélyen meghatott azon önmegtagadó szerénység, melyet a Szent István rend adományozása tárgyában folyó hó 15ről hozzám intézett becses levelének minden sora oly élénken tanúsít. –

Azon nyílt őszinteség, mely sorait átlengi, ’s melylyel kérelmét indokolni szives volt, arra késztet engem, hogy hasonló nyiltsággal válaszoljak és kifejtsem érvei ellenében azon álláspontot, melyből jelen ügy minden elfogúltság nélkűl tekinthető. –

Mély belátása levelében nyilvánitott nézete szerint – tüstént fölismerteté Tekintetes titkár Úrral azt, hogy itt az irodalomnak szánt kitűntetés forog kérdésben. –

Az irodalom egyik lényeges tényezője a nemzetilétnek;

[!]

[sic!]

– ’s nálunk a közszellemre hatása által nagy része levén az alkotmányos érzelmek megszilárditásában: mi sem természetesb, minthogy az, ’s ezzel kapcsolatban a magyar tudom. academia, a koronázás alkalmával Ő Felsége ’s a Kórmány figyelmét el nem kerűlte. –

Ily elv mellett kire eshetett volna inkább a választás, mint Tekintetes titkár Úrra, ki egy részről titkári tiszténél fogva a magyar tud. akademiát képviseli, – más részről elvonúltan a napi politica hullámzó árjától, életét tisztán az irodalomnak szentelé, ’s ki szellemi alkotásaiban egyedűl a’ magasztos szépet követve – költői ihlettel, ’s tiszta ős zamatú nyelvvel – irodalmunknak maradandó becsű classicus műveket adott. –

Ha ily irányban hatva, ’s nemzetünk dicsöségét ily úton elmozditva Tekintetes titkár Úr a nép bizalmából kínálkozó politicai megbizatást elfogadni hajlandó nem volt, ettől, mert ez talán irodalmi műkődésének rovására történt volna, méltánylását senki sem fogná megtagadni; de a képviselői mandatum elodazása korántsem vonható párhuzamba a legfelsőbb kitűntetéssel, mert míg az első egy más pályára hivja fel, addig a kitűntetés épen azon féltékenyen őrzött irodalmi működésének méltányló, a közvéleményből kifolyó elismerése, mely elismeréstől jöjjön az bár felűlről vagy alólról, – senki magát el nem vonhatja; nem vonhatja el magát különösen Tekintetes titkár Úr akkor, midőn ezzel egyúttal a magyar tudományos Academiának megtiszteltetése is kapcsolatban áll.

Igy állván a dolog, – ’s a kitűntetés a legtisztább szándokkal, minden politicai szinezet, és társadalmi tekintet nélkűl következvén be, az – bensö önállására ki nem hathat; ’s miután tiszta tudatával bir azon kellemetlen következményeknek, melyek kérésének teljesitése által több irányban kifejlődhetnének, – nem haboztam a kérdéses rendjelt ide mellékelt hivatalos iratommal Tekintetes titkár Úrnak annál inkább megküldeni, minthogy az e kitűntetéssel egybe-kötve lenni szokott rangbeli megkülönböztetés következményeinek, úgy magának a rendjelnek nyilvános helyeni használata saját tetszésétől van feltételezve.

n

Jegyzet

nem haboztam a kérdéses rendjelt ide mellékelt hivatalos iratommal Tekintetes titkár Úrnak annál inkább megküldeni, minthogy az e kitűntetéssel egybe-kötve lenni szokott rangbeli megkülönböztetés következményeinek, úgy magának a rendjelnek nyilvános helyeni használata saját tetszésétől van feltételezve

– Ezzel együtt érkeztek

AJ

Arany János

-hoz – az

Wenckheim

Wenckheim Béla

hez 1867. jún. 15- én írt levele (2114.), valamint

Eötvös

Eötvös József

sel és

Wenckheim

Wenckheim Béla

mel a kitüntetés ügyében folytatott megbeszélései következtében –

Festetics

Festetics György

bjún. 14-i (2112.) és a belügyminiszter jún. 18-i (2115.) küldeménye. (Vesd össze Korompay 2012. )

AJ

Arany János

, mint azt 1873. ápr. 24-én a

Wenckheim

Wenckheim Béla

hez szóló tiltakozó levelének (2114.) fogalmazványára feljegyezte, nem köszönte meg a megküldött érdemrendet: „én sem hálálkodni audentiára nem megyek, mint az etiquette követeli ily esetben, sem a keresztet soha fel nem teszem.” A kitüntetés kálváriájáról, 1867. aug. 6-án (2119.), egyedül

Tompá

Tompa Mihály

nak számolt be, saját reakcióit A csillag-hulláskor verssorozatában tanulmányozhatjuk. Ennek nyolcadik darabja a Hiúságom!

Minek nekem a rendjelek?

Szamárháton bársony nyereg?

Csillagom, galambom.

Minek nekem az a kereszt?

Disznóorra arany perec?

Csillagom, galambom.

A kilencedik címe A szomorú kinézésű lovag

A hiúság gőzi bánt-e?

Hogyne, arra van nagy ok:

Pegazusom Rozinánte,

Magam Don Quixote vagyok.

Az utolsó pedig, nyomtatott változatában:

Ha én egy jót alhatnám –

Száz keresztért nem adnám.

Vargha Balázs

szerint ( Vargha 1953. 366.) „

Voinovich

Voinovich Géza

említette szóban, hogy volt ennek gorombább változata is. Arany László is megjegyzi, hogy »Van egy pár bohó rím a saját testi gyarlóságairól (nem közölhetők).« ( Arany János hátrahagyott iratai, I. köt. XXX. 1.) Úgy tudom, ez a sóhaj eredetileg így hangzott:

Ha én egy jót f...ghatnám

Száz keresztért nem adnám.”

Szilágyi Ferenc

( Szilágyi F. 1979. 439–440.) hivatkozik

Tóth Béla

anekdotagyűjteményére (A magyar anekdotakincs IV. Bp. é. n.

[szerkesztői feloldás]

1902.

112–113.), ahol egy szájhagyomány útján fennmaradt szöveg szándékos megmásítása szerepel:

Fogfájásban szenvedek,

Érdemrendet küldenek;

Hej ha egy jót alhatnám,