ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Kedves barátom,

Nem akartam addig irni, mig Összes költeményeim egy példányát is nem küldhetem,

n

Jegyzet

Nem akartam addig irni, mig Összes költeményeim egy példányát is nem küldhetem

– „

Arany János

»Összes költeményei

[szerkesztői feloldás]

«

hat kötetben teljesen megjelentek”. (Arany János „Összes költeményei”. VU 1867. 24. jún. 16. 300.)

de meg azzal a reménynyel sem hagytam volt fel, hogy talán kapok tőled egy sor választ legutóbbi levelemre. Miután kiadóm még mindig késik a kötött és kikötött példányokkal; rólad és rólatok pedig nem hallok, nem olvasok semmit: aggódásomban nincs egyéb mit tennem, mint újra megkisérteni a direct levelezés útját. Lehet hogy megint csalódom, de az rajtam mit sem változtat.

Pedig hiszen

l

Szerkesztői feloldás: lett

volna mit írnom, elég. A koronázás, melyet én egy 2 forintos kakasülőről, mesteremberek és leányasszonyok társaságában, majd az utczai néptolongásban szemléltem, s mely fontos szereplésemért aztán ama nagy kitűntetés ért, – elég tárgy lett volna mindjárt egy levélre. Nem tudom, hogyan fogtad fel az utóbbi komédiát: de ha nyom valamit előtted annak tudása, hogy előre se megkérdezve, se értesítve nem voltam, s hogy utólag is csak két minister parlamentirozása, és személyesen hozzám lealázkodása után hagytam magamat annyira capacitálni, a mennyire vagyok t. i. hogy hallgatva eltür[törölt]
« öm »

tem

Beszúrás

a dolgot s nem hoz[törölt]
« om »

tam

Beszúrás

ket „végtelen embarrasba

n

Jegyzet

embarrasba

– zavarba (fr.)

” – ha mondom, mind ennek tudása nyom előtted valamit: íme, tudjad. Különben nem mentem magamat senki előtt és sehol: a hiba ott van, hogy ha az irodalomnak kitűntetést szántak (mert úgy van), mi jogon szemeltek ki épen engem e kitűntetés bűnbakjának; a mi magát azt a kis bolondságot illeti, az én democratiám épen abban nyilvánul, hogy semmi tekintetben nem alterál az a dolog: maradok a ki voltam; azt pedig rajtam ugyan meg nem látja senki. Ha ez a közvéleménynek, mely szándékot és időt az adományozók részéről s az adomány alkalma iránt tekintetbe nem vesz, – mind nem elég: ám legyek előtte „bűnbak.” Hiszen megszoktam az ilyet, az irodalomban. Én, ki a légynek sem vétek, ármányos, veszedelmes emberré lettem; kit évek óta önbizalmatlanság kínoz, elbízott, gőgös ember vagyok; s ha családi felejthetlen gyászom alatt görnyedezem: irigy és embergyűlölő hajlamokkal gyanúsitnak. Mért ne lehetnék

egykissé

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: egy kissé

hazaáruló is, oly időben, mikor

Vajda János

nagy hazafi?

n

Jegyzet

Mért ne lehetnék egy kissé hazaáruló is, oly időben, mikor Vajda JánosVajda János nagy hazafi?

–

AJ

Arany János

-nak ez a mondata Böszörményi László és

Vajda János

Kossuth-párti napilapjának, a Magyar Ujságnak következő sorai alapján is megszülethetett: „ A cím- és rangverseny iszonyú rombolást vihet végbe egy teljesen független, önálló nemzet közerkölcsiségében is; de egy idegen nemzet nyomása alatt álló nép értelmiségénél már halálossá válhat e kór, s tetőpontját érné el a veszély, ha a kitüntetés e neme már az irodalomban is verseny tárgyává válnék.Az 1848-i tisztán magyar irányú, teljesen független nemzeti kormány nem érdemrendek s rang, cím osztogatásával toborzá híveit. Pedig akkor nem állította a bécsi főminiszter, hogy e magyar kormány emberei olyan magyar hazafiak, kik jó osztrák érzelmek, mint a mostani Deák-pártról s királyi minisztériumról állítja

Beust

Beust, Ferdinand Freiherr von

osztrák főminiszter úr, – s amint ezt ugyanennyi joggal az irodalom háromnegyed részéről is állíthatná.” ( MU 1867. jún. 15. Vajda 1954. 101–103.) 1867. jún. 23-án jelent meg

Vajda János

újabb,

AJ

Arany János

kitüntetését és a

Bérczy Károly

nak adományozott nemességet személyesen is érintő cikke a Magyar Ujságban: „e nemzeti kormány, miután a 48-ki törvények közjogi legbecsesebb czikkelyeit az engedelmes többséggel kitörültette, s a real uniónak alapját megvetette, társadalmi téren azon kezdi, hogy egy par excellence népköltőt bárói ranggal azonos lovagköröszttel, egy más irót nemzeti

[szerkesztői feloldás]

helyesen: nemesi

ranggal adományoz.

[szerkesztői feloldás]

...

Mi a világért sem akarjuk mondani, de nem is tartozik ide, hogy ama jámborságáról ismeretes népköltő s ama nemesitett iró e kitüntetés folytán akár érzelmeikben egy hajszálnyit változnak, akár hogy ennek további irodalmi működéseikben legkisebb következése vagy irányadó hatása lesz. De a példa kártékonyan hathat nemcsak az irodalom, de egyéb szellemi müködés embereire is, és nem minden ember szin »arany«, se nem olyan kemény »bércz«, hogy ha a közszellem e »kitüntetéseket« csakugyan elvállalja és kitüntetéseknek tartja, ezek hatásának ellenálljon.” ( MU 1867. jún. 23. ;

Vajda

Vajda János

104–105, 106–107.)

Rajtam van, rajtam szárad, pedig úgy nem tehetek róla, mint a kit az eső megvert.

Hanem elég „vagy tán sok is” e tárgyról. Az akadémiai szűnidő beállott, csakhogy az nem egyszersmind – az enyém is. In theoria

n

Jegyzet

In theoria

– elméletileg (lat.)

nekem is kéthavi szűnidőm volna, de in praxi

n

Jegyzet

in praxi

– gyakorlatban (lat.)

egy nap sincs, mert mindennap kell itt a titoknok, és nincsen kit helyettesítnem. Egész éven át készűlök, fürdőbe,

Szalontá

Nagyszalonta

ra stb. s mikor a szünidő elérkezik, csak azt látom, hogy nem lehet. A fürdőről már letettem, mert tapasztalásom után nem is sokat várok tőle, de meg maig sem ismerem bajomat. Az tény, hogy idegeim, minden erősebb megfeszítés vagy felindulás után, fájnak, eltompulnak, nehány napra hasznavehetlenekké lesznek: de még nem találtam orvost, ki megmondja, mi ez.

n

Jegyzet

Az tény, hogy idegeim, minden erősebb megfeszítés vagy felindulás után, fájnak, eltompulnak, nehány napra hasznavehetlenekké lesznek: de még nem találtam orvost, ki megmondja, mi ez

–

AJ

Arany János

előző betegségeiről lásd

Tompá

Tompa Mihály

hoz 1866. febr. 18-án írt levele (2039.) jegyzetét.

Csak a napokban is oly tompulásom volt az agyban, hogy közönséges észbeli munkát sem végezhettem. Mi lesz ebből, ha öregbedik?…. A szűnidőt versféle munkára is szántam: de most már nem tudok és nem merek. Ha egy pár hetet szakíthatnék, lemennénk

Szalontá

Nagyszalonta

ra. Vágyunk is oda, de félünk is odamenni!

Nőm egészsége szintén nem akar megjavulni gyökeresen. Épen mikor ama fentemlített dicsőségben úsztam,

Laczi

Arany László

fiamat egy oly kegyetlen forró láz fogta volt el, mint az melyből typ

h

Beszúrás

usza fejlődött. Egészen úgy kezdte. Csak egy hétig feküdt ugyan, de azalatt rettenetesen meg voltunk ijedve, – mert a kit a kigyó megmart stb. tudod a közmondást.

n

Jegyzet

mert a kit a kigyó megmart stb. tudod a közmondást

– Akit a kígyó megmart, a gyíktól is fél.

Anyját ez ijedség oly idegesen megrázta, hogy visszajöttek régi bajai, gyöngesége; s maig sincs jól belé. Én pedig, a középső Toldi VI.-ik éneke elejére, az ottani Piroskáról a mi

Piroská

Széll Piroska

nkra térve át, nehány subjectiv vers-szakot irtam anyja emlékezetére:

n

Jegyzet

a középső Toldi VI.-ik éneke elejére, az ottani Piroskáról a mi PiroskáSzéll Piroska nkra térve át, nehány subjectiv vers-szakot irtam anyja emlékezetére

–

Piroska.... ez a név! jaj nekem, ez a név!

Hogy tipra keresztűl egy boldogtalan év

S közel a másiknak fele is már rajtam,

Mióta e dalra kulcsolva van ajkam.

Még az se merészelt – a panaszos ének

Enyhületet hozni az apa szivének:

Egy szomoru kőre ült szárnya-szegetten

S néma didergéssel gubbaszta felettem.

Piroska! leányom kis árva leánya!

Kedvesem egyetlen kedves maradványa!

Ki neved a költő álmaiból vetted,

Anya így szólítván csecsemő szülöttet:

Baljóslatu névvel jöttél te világra!

Oh, le ne szálljon rád még jobban is átka

Hogy sorsod azéhoz közelítsen gyászban

Kit képzetem alkot a Rozgonyi házban!

Hamar elment tőled, kora előtt ment el,

Alig ösmerkedvén a kis idegennel;

S te nem ismerhetted bús életed árát:

Amaz elporló szív teljes-egész tárát.

Sinleni – oh, hogy ne? már sinled anyádat,

S veled együtt nő majd a csecsemő bánat;

Hanem, mit vesztél, nem érted egészen:

Emléktelen emlék, egy üres hang lészen.

Egy üres hang! ő! ő!... S hol ecset-, vésnek,

Mit emberi vad dölyf gúnyol teremtnek

Hol van a toll, a szó művészi hatalma

Életre idézni mi neked halva!?..

Fogsz írni magadnak róla hiú képet,

Összerakosgatván sok külön emléket:

Hanem az a kép már mer idegen lesz,

Boldogtalan gyermek! a te anyád nem lesz.

Mi haszna! mi haszna... az a vidor élet,

A szép kis alakból kisugárzó lélek

Mely, mint kicsi csillag, haj! rövid ösvényén

Beragyogta körét, egyedül önfényén;

Az a komoly érzés, játszi kedély mellett,

Melyért idegennek is szeretni kellett;

Nyilt szív, ajak és arcz, nevető nagy kék szem...

Róla vetett árnyék: de nem ő az mégsem.

De talán még jobb így: legyen inkább zárva

Előtted az a sír, kedves kicsiny árva!

Te csak a felszínen, virágain játszszál;

Legyen a gyász könnyű, mely örökbe rád száll.

Élj te!... hisz jóslá haldokoló szájból:

„Itt, itt a halál van: vigyék a halálból!”

Soha ne értsd a bút, mely ide van írva:

Vigyük a te részed, mi öregek, sírba.

s ez a munka tönkre tette idegzetemet[törölt]
« , »

úgy

Beszúrás

, mint már évek óta nem tapasztaltam. Most már pihennem, pausálnom kell, ha még kiheverném ez életben.

Ime negyedik lapra fordíték, s egy szót sem irtam rólatok, a ti bajotokról. Nem is tudnék, mit: ha csak oly vitézségre nem buzdítnálak, mint multkori levelemben. Bolondság volt az, édes barátom. Az ember megfeszítheti azt az ideget, a mi feszűlni képes: de ha csak úgy van is, mint én a közelebbi napok óta, nincs más, mint önkímélet és türelem! Ha nem ismernél, akkori szavaimból azt is hihetnéd, hogy egészen uzsorássá petrifikáltam magamat,

n

Jegyzet

petrifikáltam magamat

– kövesedtem meg (gör.-lat.)

hogy minden gondolatom, érzelmem, ambitióm a nyereség: pedig hát csak téged akartalak egy kissé más eszmekörbe terelni. Nem tudom, nevettél-e, bosszankodtál-e rajta.

Mostanában senkivel nem találkoztam, ki állapotodról valami újabbat tudott volna.

Berecz Károly

mondott valamit közelebb: hogy nem vagy jobban.

n

Jegyzet

Berecz KárolyBerecz Károly mondott valamit közelebb: hogy nem vagy jobban

–

Berecz Károly

(1821–1901) Rimaszombatban született,

Tompa

Tompa Mihály

földije volt. 1850-től

Pest

Budapest

en élt.

Csak ne volnál roszabbul? Adja isten, hogy soraim aránylag enyhűlten találjanak. Ép egészség – az már nekem és nekünk sincs; tudom, a kedves komám asszony is sokat szenved: de ha csak enyhűléstekről hall is, nyugodtabban gondol reátok

igaz barátod

AranyJános

Szerkesztői feloldás:

Arany János