SZINYEINÉ JEKELFALUSSY VALÉRIA – ARANY JÁNOSNAK

A magasztos költészet angyalszárnyakra emeli a’ szegény föld fiát!!

Valéria

Szinyeiné Jekelfalussy Valéria

.

n

Jegyzet

Valéria

– Nem ismerünk ebből a korból más

Valéria

Szinyeiné Jekelfalussy Valéria

néven publikáló írónőt, így a mottó feltehetőleg magától

Szinyeiné

Szinyeiné Jekelfalussy Valéria

től való.

Nagyérdemű Honfiú!

Mint a’ tavasz éltet adó lehét sóvárogva várjuk, úgy a’ költészet gyöngyszemeit is, ha szivűnkben Isten beoltá ez érzelem képességet, ihlett lélekkel üdvözöljük! Engedje, hogy igénytelen, de tiszta szivből eredő hálám, foglaljon itt helyett, a’ közönség kezébe újra kerűlt felséges művekért.

n

Jegyzet

Engedje, hogy igénytelen, de tiszta szivből eredő hálám, foglaljon itt helyett, a’ közönség kezébe újra kerűlt felséges művekért

– AJÖM 1867.

– A Mindenható megjelenésöket a’ jobbrafordúlt viszonyok kőzepette engedé, – bár hihetne a’ zaklatott honfiúi kebel tartósságába, ’s merné az öröm elidegenűlt érzését, a’ magyar szivekbe vissza varázsolni! Szent hazánk hosszas haldoklásának vérző sebei, most is sajognak, – oly sokat rabolt el az önkény, mit az Istenség sem kárpótolhat; mert a’ nemzet letört virágai felnem kelhetnek sirjaikból, ’s minden öröm közé, több üröm vegyűl, mint különben a’ világ forgandósága nyújt elkerűlhetlenűl; – és a’ legjobbak legtöbbet szenvednek. – Előttem fekvő kedves arczképe Kegyednek!

n

Jegyzet

Előttem fekvő kedves arczképe Kegyednek

– az AJÖM 1867 elején

teszi e’ szomorú bizonságot, mely engemet kimondhatlan fájós érzettel tőlt el, a’ régivel tevék összehasonlitást, – mintha édes hazám örömét, és nagy fájdalmát képviselné e’ kettő!! Az igazi költő szíve szászorta többet érez, bú, vagy boldogságban, mint ez isteni szikrát nem bíróké, – mennyit szenvedhete Kegyed? mint honfiú, és szerető atya, a’ lefolyt évek fájdalmas súlya alatt?! Az képes csak némileg felfogni, ki érzés és figyele¯mel kisérte hazánk hű fiait, jó és bal sorsukban! – „A’ lelki rokonság legnemesebb származási fája, az emberi nemnek”, – ezt irta öreg számüzött barátom Ujházi László,

n

Jegyzet

Ujházi László

– (1795–1870): sárosi főispán, a szabadságharc végén Komárom kormánybiztosa, 1849 végén az Egyesült Államokba emigrált.

Iowá

Iowa

ban New Buda néven magyar kolóniát alapított, később Texasban telepedett le. Az állampolgárságot megkapva

Abraham Lincoln

Lincoln, Abraham

anconai konzuljaként 1862 és 1864 között Olaszországban működött. A felajánlott amnesztiát azzal utasította el, hogy mindaddig nem tér haza, ameddig Magyarországot Habsburgok irányítják.

egyik nagybecsű levelében én nekem, – ’s ezen szép mondat igazsága ád nékem annyi bátorságot Kegyedhez! igy szólani, ki oly sok fönséges órát élveztem, nemes szivéből folyt dalai által, akár öröm, akár bánatomban, hogy háladatlanságnak tartanám ezt elhalgatni, mert Kegyed! öszinte hálaérzetét egy magyar nőnek, ki számos reménydús gyermeknek a¯nya

n

Jegyzet

egy magyar nőnek, ki számos reménydús gyermeknek anya

– Szinyeiné Jekelfalussy Valéria gyermekei:

László

Szinyei László

(1843–1880),

Ninon

Szinyei Ninon

(1844–1877),

Pál

Szinyei Pál

(1845–1920),

Zsigmond

Szinyei Zsigmond

(1847–1885),

József

Szinyei József

(1851–?),

Kálmán

Szinyei Kálmán

(1853–?),

Béla

Szinyei Béla

(1860–1912),

István

Szinyei István

(1862–?).

– megérti ’s tudja hogy az jövöjük, létök, vagy nemlétök, – szívvérem minden lüktetésében nyílvánúl, az irodalmat legszilárdabb talpkövének tartom, nemzetem életében, – bajnokaít áldva és csodálva tisztelem, szeretnék azok közé tartozni, kiknek megengedtetik, egy szerény virágot a’ tövises pályára hinteni! – Mily közel érte honleányi szívemet, azon sötét vád, nemzetünk szellemi szegénységéről mit ama korcsfia, hazánk legnagyobb emberének mondott

n

Jegyzet

azon sötét vád, nemzetünk szellemi szegénységéről mit ama korcsfia, hazánk legnagyobb emberének mondott

– 1866. febr. 17.: „Széchenyi Béla beszél, a nagy gróf fia. Meggondolatlan nyilatkozatai erős visszatetszést szülnek; még erősebbet modora, mely a tapasztaltakat tanitani, a bölcseket leczkézni s a jog szent harczának nemes küzdőit gúnyolni akarja. Egy sohajjal, mely ősi nagyságon s letarolt reményeken mereng, vetünk fátyolt reá; de az ifjú grófnak sokat kell tennie, mig ezt a csorbát kiköszörüli, mit még olyantól sem könnyen felednénk, ki sokat tett már.”

Szász Károly

: Egy képviselő napló-jegyzetei az 1865. deczember 10-én megnyilt országgyülés alatt.

Pest

Budapest

,

Ráth Mór

, 1866. 162–163. –

hazánk legnagyobb emberének

:

Széchenyi István

nak

– kifejezhetlen, – áldottam

Szász Károly

fönséges lánglelkű czáfolatát,

n

Jegyzet

áldottam Szász KárolySzász Károly fönséges lánglelkű czáfolatát

– 1866. febr. 19.: „Még tán zajosabban kitörő, pedig távolról se annyira megérdemelt tetszés kisérte a mai ülés egy másik fiatal szónokának

Szász Károly

nak beszédét. Czélja, úgy látszik, egy erős és tüzes megtámadás volt Széchenyi Béla ellen; mert beszéde átalános része, a feliratról rövid volt s bár irodalmi nyelv csinjával és szónoki lelkesüléssel, de nem sokat mondó; s azzal mindjárt átment a polemiára Széchenyi Béla ellen, ki tegnap előtt, többi közt azon szerencsétlen szót is találta elejteni, hogy szellemileg mennyire hátramaradtunk.

Szász Károly

az irodalom rövid apotheosisa után, az akademia palotára s több ilyesekre emlékeztetett s midőn a fiatal grófnak apja emlékét tartotta ellenében, házat és karzatokat taps reszkettetett meg.” Ugyanott 166. 1866. febr. 19.: „

Szász Károly

[szerkesztői feloldás]

...

Széchenyi

Széchenyi Béla

azon kifejezését, hogy a magyar nemzet szellemileg hátra maradt, a ház tetszése kíséretében czáfolja meg.” Országgyülési emlékkönyv 1866. 1867. Szerk. Farkas Albert.

Pest

Budapest

, Heckenast, 1867. 254.

mely minden hű magyar szivben viszhangozva átrezget, ’s kitörülhetlen marad! Hinni akarom hogy több könyelmüség mint rosz akarat volt a bűn indoka –, ’s jóvá teendi az érettebb kor, – hogy egykor dicső atya magasztos szelleme, kibékűlve pillant ama jobb világból tévedt irányú fiára! Ugy legyen! –

Képzelheti azonban Kegyed! mily örömmel üdvözölte szerény énem, a’ népmesékről értekezést tartó kedves

László

Arany László

fiát,

n

Jegyzet

mily örömmel üdvözölte szerény énem, a’ népmesékről értekezést tartó kedves LászlóArany László fiát

–

Arany László

a Kisfaludy Társaság 1867. máj. 29-i ülésén tartotta meg székfoglalóját, amelyet a júl. 3-i ülésén folytatott ( VU 1867. 22. jún. 2. 276. és 1867. 27. júl. 7. 340.)

kit dicső

Petőfi

Petőfi Sándor

nk, oly kedvesen énekle meg kis gyermek korában: Tarka lepke –, kis mese, szállj be Laczi fejibe.

n

Jegyzet

Tarka lepke –, kis mese, szállj be Laczi fejibe

–

Petőfi Sándor

: Arany Lacinak

– – – A’ népmesék még a’ kunyhók szegényes légkörét is oly gyakran tündérfátyollal takarják, mert a’ valót perczekre eltakarva, képzeletben nyújtják a’ kivánatost. – Áldja meg az ég e’ fiatal tehetséget ’s engedjen a hazának és Kegyednek! sok örömöt benne találnia. – A számára írt, felséges imát „Fiamnak” minden szülő áhitatos érzettel tanitja gyermekének, – bár mind megértenék!! Kegyed türelmét és erántam többször tanúsított nagybecsű jóságát

n

Jegyzet

Kegyed türelmét és erántam többször tanúsított nagybecsű jóságát

– Lásd

AJ

Arany János

Szinyeiné Jekelfalussy Valériá

Szinyeiné Jekelfalussy Valéria

nak írt két korábbi levelét: 1862. nov. 10-én megküldte neki, mint a Kisfaludy Társaság egyik alapítójának a társaság által akkor megjelentetett könyveket ( AJÖM XVIII. 1546. 190. ); 1865. máj. 21-én a tőle kapott juhtúrót köszönte meg (ugyanott 1970. 607. ).

még egy kevéssé igénybe veszem, bár nem mentt a félelemtlő hogy dagályossá válhatna e’ levél, mit Kegyed! méltán megróvás alá vehetne; – a női gyarló írmodor folytán; – de ma oly ritka jó napom van, ’s elég bátorságom szerény gondolatimat Kegyedig! emelve – szavakba foglalni. – A vidék egyik legszebb és legvadregényesebb bérczén sürü fenyvesek alatt ülök, egyedűl, csak két legkissebb fiam kőrűltem, a’ pillangók és virágokkal enyelegve; előttem

Rákóczÿ

II. Rákóczi Ferenc

várának „

Sáros

Sárospatak

nak”, romjai, a’ leáldozó napnak fénysugáraitól aranyozottan, a’ múlt időket a’ képzelet tündérszárnyain szemeim előtt lebegtetve, alatta széles ezüst szalagot képez a’ vidék legnagyobb folyója, szebbnél szebb erdőkoszorúzott bérczek, aranykalásszal hullámzó mezők, tarka falvak, egy két kis város, váltakoznak közel és távolba, kéklő párázatokban. – A lég oly könnyű és fűszeres körültem, ’s minden lépten gyönyörű virágok, itt, ott egy gyöngyözö forrás, mohalepte sziklából felbugyogva, azon utánozhatlan csevegéssel, mely hivólag száll felénk, – és számtalan szépsége a’ természetnek, annyi ezer áldasai a’ Gondviselésnek! Hálatelt szívvel élvezem mind ezt, ’s kívánnám hogy oly szerencsés lehetnék, a’ főváros gondjai és bűzhödt nyári légéből Kegyedet! kiragadni –, és ide családi körünkbe varázsolni, hogy az ősi hagyományos magyar vendégszeretetnek híven megőrzött édes kötelesség teljesitésével szerencséltetetnénk! – Petőfi nem szerette csak csodálta felföldűnket, én szeretem, ’s csodálom a’ Délibáb tündérleányát a’ pusztát, – de bérczeimtől megnem válhatnék. –

Ezen sorok még Július 24^kén írvák, de azóta megbetegedvén, üdültebb perczeim legkedvesebb foglalkozása, bár kórágyon – e’ hiányos másolat, bérczi jegyzetemről. – Sokat szenvedtem, ’s legtöbbet azért hogy kis gyermekeimet, idegen kezekre kelle biznom, ’s folyton féltenem, – egy beteg anya, háziasszony, gazdasszony sokszoro

zv

Beszúrás

a érzi, tétlensége érzetét,

kinját

Beszúrás

, – de drága megbecsűlhetlen kincs az egészség! A’ jó Isten áldja meg Kegyedet! nagyrabecsült Honfiú! jó egészség és minden kitelhető áldásával e’ világnak; fogadja kérem honleányi hű és tiszteletteljes üdvözletét

hálás tisztelőjének

Szinyei Valériá

Szinyeiné Jekelfalussy Valéria

nak

Jernye

n

Jegyzet

Jernye

– szlovákul Jarovnice

867 Aug 6^án