ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK
Pest
, sept. 14.
1867.
Budapest
Pár napja hogy itthon vagyok
Szalontá
rólNagyszalonta
n
és jól
esett itt találnom fájdalmasan is kedves leveledet: tudom legalább hogyan vagytok, ha
roszúl is, s ha a levél tartalma nem örvendeztet is meg, érkezése
mindig némi örömmel jár: fúkáljuk legalább a hajdani parázst, míg végkép ki nem
alszikJegyzet
Pár napja hogy itthon vagyok– „A lerándulásról nem tettem ugyan még le, de azért nem véltem fölöslegesnek ezt a levelet firkantani hozzád. Várom hogy elapadjanak itteni dolgaim: addig nem szólhatok határozottabban. Az a baj, hogy ezt a nagy házat most mindenki itt hagyja, mint verebek a puszta csűrt: ha én is elmegyek, az se lesz, a ki egy levelet fölbontson, nem lesz M. T. Akadémia. Ily körűlmények közt hogyan szabadúlhatok, nem tudom, bár in theoria nekem is épen ugy megvan a kéthavi szünidőm, mint bármely tagnak.” (SzalontárólNagyszalonta
Ercsey
nek,
2123.
1867. aug. 9.)ifj. Ercsey Sándor
n
. Ki tudja, nem az enyém-e előbb, mint a tiéd? s ki tudja,
melyik jár jobban.
Jegyzet
fúkáljuk legalább a hajdani parázst, míg végkép ki nem alszik– Vesd össze „Emlékszel- e még, édes barátom, az aczél-kova féle bolondságra; mely egyike volt »ifjonti « enyelgésinknek? Én – korántsem szilárdságomat értve – aczélnak neveztem magam, s téged kovának a levelezésben, mert ha én nem irtam, te is hallgattál ugyan, de mihelyt én a kovát megütöttem, azonnal szikrát vetett az. Most a kova kissé megkopott, félek hogy a körmömet is elverem ezután, míg egy-egy szikrát ki tudok belőle csalni.” AJÖM XVII.
Tompá
nak,
1007.
1858. máj.
11–12.
Tompa Mihály
Teljesen fölfogom és átérzem panaszaidat. De ha nem segíthetek, az még nem ok hogy meg se
ird. Tudom én hogy jól esik olykor valakinek bizalmasan elmondani: mi fáj, hol fáj.
Eddigi levelezéseinkben fele az enyémnek e féle – való és képzelt – jeremiadokkal
teljes:
irtad soha, hogy ne közöljem azokat, mert nem segíthetsz rajtam.
mégsem
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: még sem
Az árendás
n
állapotot (nem akarok világosabban szólni nem tudva kinek kezébe
jut – e levél) magam is sajnosan érzem és szenvedem. Az a meggyőződés, hogy az ember nem
odavaló, tán még kínosabb, mint az, hogy physikai akadály teszi
képtelenné. Várom, ohajtom a szabadúlást: azért kaparok mindenkép. De míg nem lehet, nem
lehet: tűrni kell.
Jegyzet
árendás – eredetileg:
haszonbérlői; itt: függő, alárendelt viszonyban lévő, mai szóval: lélekben
albérleti
Az aratás Biharban, az engem érdeklőknél is, megsemmisűlt. A legszebb, leggazdagabb
reményeket sivár desperatio
n
váltotta fel. A mi termett – az is polyva.
Jegyzet
desperatio– elkeseredettség (lat.)
Kis unokámat jól találtuk. Szép nagy gyermek, 2 éves már elmúlt, hosszas betegségének
maradt rajta némi nyoma, a mennyiben nem oly teljes mint az ilykorú gyermekek szoktak
lenni, de különben vidor egészséges, s korához képest nagy.
Piroská
nak hivják – Rozgonyi Piroska után. Fogzás
miatt is sokat szenvedett; most is bádgyadozott pár napig, nem csekély ijedelmünkre,
mert Széll Piroska
Szalontá
n a scárlát épen akkor ötödölte
a gyermekeket: egész család zsenge ivadékát irtotta ki. De a mienk elkerűlte,
Nagyszalonta
foga kijött
s Beszúrás
megint
megint vidor
egészségben hagytam ott. Nagyanyja ott maradt még. Egy az, hogy a falusi levegő használ
neki, más és fő oka maradásának az, mert a kis leány gondviselője (Beszúrás
Kálmán
nak egy özvegy papné rokona)
eltávozott, ideiglen-e vagy végkép: azt a következés mutatja meg. Most tehát a
nagymamára oly szükség van a háznál, mint a falat kenyérre, mig vagy az eddigi
gazdasszony vissza nem megyen, vagy más nem akad. Mikor és ki akad? ez ismét nem csekély
gond és aggodalom.
Széll Kálmán
De én örültem, gyermek voltam három egész hétig: daczára a szomorú kőnek, melyet az első
nap meglátogattam. Igazán, az a fájdalom enyhűlne, ha minél többet s minél közelebb
foglalkozhatnám azzal a gyermekkel. Gondolom,
Aranyné
is úgy van vele, s azért
marad oly szivesen. De ide mégsem hozhatjuk: azt a szabad madarat e
pestises kalitkába! Arany Jánosné Ercsey Julianna
n
Valamikép jóra
igazitja az isten.
Jegyzet
De ide mégsem hozhatjuk: azt a szabad madarat e pestises kalitkába!– Szójáték, célzással az egy évvel azelőtti kolerajárványra.
Hiszen tervezem én a dolgozást: de azért nem dolgozom semmit. Boldogságom tehát csak
olyan, mint a ki szeretne jóllakni sű
l
t hússal, de még kenyér haja
sincs.
Beszúrás
Laczi
fiam egészséges.
Távollétem alatt azt a trefát csinálta, hogy alattomban letette az ügyvédi vizsgát is.
Most tehát már egészen „kovácsa ön szerencséjenek.”Arany László
n
E részben nyugott vagyok.
Jegyzet
„kovácsa ön szerencséjenek”– „Faber est suae quisque fortunae”. A latin közmondás eredete vitatott. A hagyományosan
Sallustius
művének tartott
Epistulae ad Caesarem senem de re publica szerzője Appius Claudius Caecus római politikus mondásaként
idézi.Sallustius Crispus, Caius