AJOM19

Jegyzet – (1819–1902), a Nagy- Szalonta történelme (I. 1870. II–III. 1889) szerzője, aki 1859 és 1860 között ugyanitt közjegyző, 1867. júl. elejétől 1868 elejéig pedig – Balog János után – főbíró volt. A XVII. kötet 1 AJ- és 2 Rozvány-, kötetünk 7 AJ- (melyekből három elveszett) és 8 elveszett Rozvány-levelet tartalmaz. a közelgő választások előkészítéseképpen a város közügyeiről közölt jelentést a Bihar című helyi újságban (1868. jan. 9. és jan. 12.). Ebben felmerült az 1859 és 1864 közötti pénzügyi követelések jelentős részének behajthatatlansága, amely önigazolásképpen a választóknak, valamint az 1862 és 1865 között főszolgabíró Sélley Sándor (1829–?) akkori intézkedéseinek szólt. A Bihar 1868. márc. 4-i számának mellékleteként terjesztett röpirat a megye által még jóvá nem hagyott főbírói választás után a város belviszályainak okaként t jelölte meg (Rozvány György: Nyilt kérelem. Ugyanott 1868. márc. 8.). Az által olvasott „proclamatio” től és tól származott és felelősségét hangsúlyozta. így ír erről nek: „E hó 26-dikán irott, de csak az imént kapott levele vétele után azonnal átsiettem Korányi ügyvéd urhoz. Udvariasan fogadott s teljesen megnyugtató tudósitást adott a »Kiáltvány« ügyében. Légrádi Imre nyomdájában van szedés alatt. A revisiót maga fogja el végezni. Legfeljebb szerdáig (marcz 4) mindent postára remél tehetni. Valamennyi példányt ra küldi kedves barátjához, kinek és urnak felszólitására a legnagyobb érdeklődéssel van az egész tárgy iránt.” (1868. febr. 29. MTAK Kt Ms 5451/20.) Sélley Sándor a Szó a szalontai viszálkodások okairól szólló röpirat iróihoz c. írásban válaszolt az főszolgabíróságát érintő vádakra ( Bihar, 1868. márc. 12. ). Bihar vármegye bizottmányának márc. 18-i és 27-i közgyűlése meghallgatta a választás törvényességét vizsgáló küldöttség jelentését és megerősítette Molnár Istvánt, az új főbírót (Ugyanott 1868. ápr. 9. ).