Utalás a levélre:
nak, 2223.
1869. jan. 16-18.: „Szegény
komámasszony még decemberben írt volt erről, de azt,
hogy
már utnak indította.
[szerkesztői feloldás]
...
Megírtam e levelet, de nem küldöttem el, mert a vasúti
avisot még 16-án, tehát leveleddel egy
napon, megkaptam, és így hiába lett volna minden óvatosság. Mit volt tennem? ki
küldöttem a packkért egy hordárt – s az történt, a mit bizonyosan vártam.
Felbontották, confiscálták.
fiam dicséri, hogy igen szép dohány, látta a fináncz asztala alatt: de
én már abból egy füstöt sem szippantok. De szivhattam az orromat a fizetéstől.
Előleg már le fizettem egy öszszegecskét, a végleges fizetés nem tudom mennyi
lesz; az még hátra van, s itélettől függ. Ahhoz még sok herczehurcza után
jutok.
Így küldjetek nekem dohányt, ti boldog, vidéki naiv emberek, a ti
jószívűségtekben!