AJOM19

Jegyzet – Takács István, aki „ javítnoknak az elnök által 1863. február 9., kiadónak az elnök által 1865. jan. 26., főtitkári segédnek az elnök által 1870. január 29. Lakik az akad. bérházban.” ( AkAlm 1870. 217)

Jegyzet

Az Alapszabályok én mellém, a mechanicus dolgokra, egy segédet rendelnek

– „A főtitkár mellé, ajánlata alapján, az elnök segédet nevez ki. A segéd a főtitkár közvetlen rendelkezése alatt áll.” A M. T. Akadémia alapszabályai 47. §. AkAlm 1870. 119.

Jegyzet

az a kezdetben mutatkozott árnyék nem valósult

– A következő ügyről lehetett szó. „1865. ápril 11-én Takács István folyamodást adott be az Akadémia elhunyt elnökéhez, kérve, hogy miután csekély fizetéséből családostúl nem élhet, engedtessék át neki az intézet könyveinek befűzése. Gr. , erre tett határozatában, a titoknokot és a jegyzőt bízta meg véleményadással.” ( levele akadémiai elnöknek, 171. 1866. jún. 18-án. AJÖM XIV. 167.  ) Ez a hez írt korábbi levélben nyert megfogalmazást: „úgy vélekedünk, hogy miután az eddigi könyvkötőre semmi panasz, ettől, on segítni akarva is, csak azon esetben vehetné el az Akadémia kiadványai befűzését, ha szakértők vizsgálatai nyomán bebizonyulna, hogy a kérelmező képes e munkát oly jól és pontosan véghez vinni, mint az előbbi. S erre nézve döntő határozat már nagyon is szükséges volna, miután úr a kötendők egy részét már tettleg kézhez ragadta s némely munkái árának utalványozását sürgeti is; másfelől , az eddigi befűző, nem szünik kérelmekkel, folyamodásokkal, ügyességi bizonyítványokkal ostromolni a titoknokot, hogy minden úgy maradjon, mint eddig.” (61. 1865. jún. 17. Ugyanott 66–67.  ) „Ennek ellenére a Gróf, 1865 jun 22-én kelt levelében, már azt tudatja a titoknokkal, hogy »nak az akadémiai kiadványok bekötésének megkezdhetését megengedte«, a mint ezt, a titoknok nyilatkozata szerint, mind ez utóbbinak, mind nak, ugyanakkor szóval is megmondta. E szerint a kiadó az ettől fogva megjelent munkákat nem hagyta többé nak befűzni, hanem lakására vitette. Azonban pénztárnok könyvkötőnek egy nála lévő folyamodványát mutatott elő, mely szerint az elhúnyt gróf elnök, 1865. aug. 26-án tett határozatában, a panasz megvizsgálására , , rendes tagokat oly módon küldi ki, hogy ha előadását igaznak találják, neki a könyvfűzést adják vissza. E vizsgálat, mivel a hátirat lappangott, mind ez ideig nem történt meg.” A vizsgálat eredménye: a és a által végzett munka között nincsen minőségi különbség, azonban „a könyvek befűzése s ugyanazok raktári kezelése egy személynél nem maradhat; szólíttassék fel az Akadémia nyomdásza, elvállalná-e, és minő feltételek alatt, hogy a könyvek befűzését is, saját felelőssége alatt, eszközöltesse”. (171. Ugyanott 167–178.  )

Jegyzet

expeditiójában

– kiküldésében (lat.)

Jegyzet

könyvek vitelében

– könyvvitelben

Jegyzet

Mi gyógyulásomat illeti

– Az előzményekre nézve lásd 1868. szept. 28-án hez (2213.) , 1869. jan. 16-án hoz (2223.)  és 1869. júl. 17-én hez (2234.)  írt levelét. 1869 őszén „jobb oldalán a máj fölött kékes daganatot vesz észre; háziorvosa felviszi hozzá t, aki zsebkésével fölmetszi a daganatot; epekövet talál, egészen a bőr alá kifúródva.” ( Voinovich 1938. 222.) „Pál Endre egy jóval korábbi epehályog évekig tartó kitörését tartja valószínűnek s egy sipoly megnyilását, amely köveket dobott ki. Az elsőket dobozkába is gyűjtötte; erre ráírta: 1870. január 13.” ( Keresztury 1987. 454.) Felesége tudósítása szerint „Az operáczió után való nap ropant láza volt, a mi négy napig egyformán tartot. Hála érte a gondviselésnek már el mult, de folytonosan gyenge; lehet az ágyban való lét okoza, de lehet, hogy a hoszas nagy szenvedéshez tartózik még ez is. Bár mi legyen, de beteg. Mikor lesz szabad föl kelni, még nincsen el határozva. Látnád meg csak most! el csodálkoznál menyíre oda van szegény jónk! kétszer jön naponta, be kötözni a sebet. ritkábban, de még is elég sűrűn. Nagy gondot fordítanak rá. Ropant udvarias. Nem mi kértük az el jövetelre, mások, igen sokan ostromolták, hogy jöjjön. jártak rá mint egy köteleségszerűen erőlteték a meg látogatásra. Ránk nézve egészen váratlan vólt, ugy a meg jelenés mint az operáczió kinos borzasztó este vólt biz az édes m! nem kivánnám még egyszer látni a hideg három nap és éjel kellet teni; a sujjos vólt rám nézve minden négy ött perczben meg ujítani, nagyon ki vóltam merűlve, de majd csak ki pihenem már magamat, csak a Mindenható egy ujjabb bajjtól óvjon már meg benűnket! Sok vólt rajtam egy év-alatt, a mit ki kellett állanom. És a jó Isten adot hozá erőt, Álldassék érte szent neve!!!” ( Rozvány Erzsébetnek, 1870. jan. 22. Sáfrán 1960.a 111–112.) „A sebb terjedelemre nem nagyobb egy krajczárnál, de a mélységet nem lehet tudni, hogy milyen mélyen van. A behegedésről még szósem lehet, még azt sem tudni, hogy ez mikor lessz lehet; folytonosan tisztul szépen. Nem képzelhető hol fért meg az a sok metéríja, csak most lehet el gondolni, hogy mennyi kínt okozhatott ez a sok minden a mi már ki takarodott. A kőtés mindég egyformán tőrténik, tépésre a meg kezdett kenőts, kétszer napjában regel az öreg ur, este én végzem csak akor van kivétel, ha meg látogatja; az délben szokot történi. Most már jobb étvággyal eszik és jobb szinben is van, az alvás is elég nyugot.«.” ( Rozvány Erzsébetnek, 1870. febr. 5. Sáfrán 1960.a 111–112.) „A tályog évekig tartó kitörése igen erős fájdalmakkal, rosszullétekkel, megnyílása bűzzel s aztán állandó nedvedzéssel járt: folyton kötözni kellett.” ( Keresztury 1987. 454–455.) Ez indokolta a karlsbadi kúrákat is, mivel az ottani gyógymód célja az volt, hogy az epekövek további képződését megelőzze. (Lásd dr. 2256. sz., 1870. jún. 6-án írt levelét -nak.) ebben az évben írja majd Zöld vers a ligetben c. versét: Vesd össze: Farkas 1882., Pál 1986., Milbacher 2009.a.