AJOM19

Jegyzet

érintkezett-e már veled a „Bessenyei – és kora” féle óda tárgyában, melyet az osztályülésen inditványoztak

– „Indítványoztatik, hogy a Bessenyei ünnepély vagyis a magyar irodalom 1772-ben megindult ujjászületésének százados évfordulója ügyében felterjesztés intéztessék az elnökséghez. Ez emlék ünnepély az Akadémia egyik ünnepélyes ülésén inditványoztatott, mit később összes ülésben az Akadémia is magáévá tőn s a részletekre nézve bizottságot nevezett ki. Azonban azóta az egész mintegy feledésbe ment. Az I. osztálynak, melyet az legközelebbről érdekel, mintegy kötelessége tisztelettel figyelmeztetni az elnökséget arra, hogy ha az emlékünnepélyt az Akadémia megtartani szándékszik, itt az ideje rendezéséhez látni, mert csak egy pár hónap van hátra, minthogy az ily ünnepélyeket egyik évről nem tehetni át másra. Az ügy siettetése végett a következő javaslatot kellene az elnökség elébe terjeszteni:I. Az ünnepélyes ülés napja tűzessék ki f. év decz. 15-re (vasárnap) II. Az ünnepélyes ülés tárgyai az elnöki rövid megnyitó beszéden kivül a következők lennének: egy emlékbeszéd ről, különösen az irodalom történeti nevezetes mozzanat fontosságáról; továbbá egy alkalmi óda. Az elsőre , a másodikra r. tagokat kellene fölkérni. Az indítvány elfogadtatik.” (Az I. (Nyelv és széptudományi osztály ülése, 1872. okt. 17. AkÉrt 1872. 223.)

Jegyzet

Én, az összes űlési határozat folytán, nehány nap múlva expediálom neked a hívatalos felszólitást

– Az igazgatósági ülés 1872. okt. 27-én, az összes ülés 1872. okt. 28-án fogadta el a javaslatot (Ugyanott 234., 236.). A magvető (A magyar irodalom ujjászületése százados évfordulóján) c. versének szövegét lásd VU 1872. 51. sz. dec. 22. 646. –

expediálom

: megküldöm (lat.)

Jegyzet

„provinciát”

– itt: feladatot (lat.)

Jegyzet

Kérlek, édes

Károly

Szász Károly

, légy szives, posta fordultával, e tárgyban tudatni velem szándékodat

– Főtitkár „jelenti, hogy r. tag a Bessenyey-ünnepély

 [!]

[sic!]

tárgyában hozzá intézett felhívásnak, egy költemény írása által, tőle telhetőleg megfelelni késznek nyilatkozik.” (Összes ülés, 1872. nov. 25. AkÉrt 1872. 261.) Az óda szövegét , , és látta és korrigálta; ezekre nézve 1872. dec. 10-én nak írt levelét idézzük: „Költeményedet közöltem nyal és val,

 [!]

[sic!]

holnap közlöm még mással is. , és én a következő javításokat ajánljuk: A 2-ik versszakban: Magyarul vallá lány és dalia (legyen lyány a sok l miatt) Az 5-ik versszakban: s ha tér-e vissza ujra (jobb lesz: És visszatér-e ujra) A 15-ik versszakban Egy eltévedtnek enyhet ah adott tán (szebb hangzásu: enyhülést adott tán) A 16-ik-ban

 [!]

[sic!]

: A virrasztó dalt fennen énekellék (híven, mert fenn bizony nem énekeltünk, e mellett bensőbb kifejezés is. A 17-ikben: Hogy még a bünös mindig meglakolt (a tévedés hogy mindig meglakolt) mert lehet, hogy a királyné is eljő az ünnepélyre, ezért enyhítést tanácsolt és ; a tévedés talán azért is jobb, mert a forradalomra is vonatkoztatik, mikor a vége felé épen ugy eltértünk a jogtól, mint maga az uralkodó ház. A 18-ban: Az ellenség meg tudná mondani (sok ellenség) hogy ne csak egyedül a németekre legyen czélzás. A 19-ikben: Ti kis betük, csodás abdukadábrák

 [!]

[sic!]

( azt mondja, hogy nem való a vers hangulatába; én ezt ajánlanám helyébe csodás hatalmu ábrák, ha jobb epithetont találsz, annál jobb, az ábrák a rímért megtartandó, különben is jellemző kifejezés, az eredeti semmi esetre nem maradhat meg. A 21-ikben:

Rousseau

Rousseau, Jean Jacques

nevét (Des Cartes-t ajánlom helyett, korra is közelebb esik hez, s a közép kor után megnyitója az uj philosophiának. Se , se nem tudtak mit mondani, s helyeselték ajánlatomat. Minden esetre franczia név kell, jobbat ide bajosan találhatni. A variansok elvetendők. A »Kárpáttól Adriáig sat két sor helyett nem tudunk jobbat ajánlani. A magadra vonatkozó stánza a legszebb kár volna kihagyni. azt mondotta, a költőnek legyen önérzete, ő pedig elég szerény ember. Meg egyet elfeledtem. A 22-ik stanzában: Isten-, magadban el ne veszd hited helyett: ne veszíts hitet szebb hangzásu, s a rím is jobb. A czímre nézve a Magvető mellett van, pedig az Oda mellett kihagyva mellőle az alkalmit. Tudósíts elfogadod-e e javításokat. Ha lehet jőj fel magad, mert a királyné is meglehet eljő az ülésre. Ha nem jösz fel én elszavalom, még pedig a maga módja szerint elkészülve reá: nagy hangon és nem sietve olvasom fel s kedély hullámzatát is igyekezni fogom kifejezni az illető helyeken.” ( GyPLev II. ) csak kevés helyen fogadta el a javaslatokat, az esetek többségében önmaga változtatott: 2. vsz.: „Magyarul vallá szűz és dalia;” 5. vsz.: „Oh hol a kor? És visszatér-e ujra?” 15. vsz.: „Egy eltévedtnek enyhülést adott tán!...” 16. vsz.: „A virrasztó-dalt halkan énekelték” 17. vsz.: „Hogy tévedés, bün mindig meglakolt” Nem a 18., hanem a 19. vsz. (innentől eggyel növekszik a számozás): 20. vsz.: „Ti kis betűk! csodás kavicsdarabkák!” 22. vsz.: 23. vsz.: „Isten- s magadban el ne veszd hited’ ” ( VU 1872. 51. sz. dec. 22. 646.)