Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
HENSCH ÁRPÁD – ARANY JÁNOSNAK Korbesten 1874 Dec. hó 13.  
  Nagyságos ur!  
  Mindenek elött bocsánatot kérek, ha netalán e sorokkal alkalmatlankodom, de ugy hiszem, vett bátorságomat igazoland azon körülmény, hogy azon ügyben, melyben Nagysád igen becses tanácsa irant folyamodni bátor vagyok, csak egy forumot ismerek – Nagyságodat, kinek ítélete elött meghajolni kész vagyok  
  E soraimhoz mellékeltem egy költeményemet. – Kérem Nagysádat, ne sajnálja fáradságát azt elolvasni s velem
öszinte
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: őszinte
véleményét tudatni értéke felöl. Érzem hogy nagyon tökéletlen, de ha valaki, ugy Nagysád már e gyarló szerzemény szerint is tud itéletet hozni, az iránt, vajjon feltehető-e szerzöjében oly költői szíkrának nyoma, mely élesztve behatóbb tanulmány által, lánggá fokozódhatnék, érdemes irodalmunk oltárán égni, vagy nem lenne e jobb e szikrát míndjárt első csirájában irgalmatlanul eloltani?  
  Azon reménynyel, hogy Nagysád bátorságomat megbocsájtani, kinzó kételyeimet pedig becses sorai által eloszlatni fogja,  
  maradok Honfiui üdvözlettel  
  Őszinte tisztelője  
 
Hensch Árpád
Szerkesztői feloldás: Hensch Árpád
 
  Czímem:  
  Hensch Árpád  
  Korbesten  
  u. p.
Magyar Cséke
Magyarcséke
 
  Bihar megye.  
 
A gyermek és a felhö.  
 
  Ezüst felhö ereszkedík
  Le a csendes völgy ölébe,
  Burkolván csupasz sziklákat
  Hullámzó köd szövetébe;
  De hűtle
n
Beszúrás
, – a sziklát hagyja
  Más tájékra viszi vágya
  Szebb virányok elejébe.
  ––
  Ábrándozó pásztorfiu
  Merész szikla ormán állva
  Nézi a szállongó felhöt,
  Vágyai honába szállva:
  „Oh! bár veled távozhatnék,
  Szárnyaiddal repülhetnék
  Soha-soha meg nem állva!”
  ––
  „Mesze, mesze elrepülnék,
  Jobb emberek országába,
  Magas bérczek ormaira,
  Fel a csillagok honába!”
  Igy sóhajt s mind jobban-jobban
  Vágya tűze fel-fellobban,
  Felhő csalja hálójába.
  ––
  Ellentállna, de a csalfa
  Tündérfelhő elragadja,
  Uszó habjaiba ugrik….
  De a hütlen megtagadja.
  Rideg sziklák kemény ágyán
  Maró sebjei fajdalmán
  Felébred s a valót látja.
  ––
  Évek multak s a fiuból
  Férfi lett. – Még gyakran látván
  Úszó ködöt, szálló felhőt
  Elbusult, mélyen sohajtván:
  „Elérhetlen vágyak felé
  Int az ábránd – mint e felhö,
  De nem bír el csalfa szárnyán!”
  ––
 
 
 

Megjegyzések:

Hensch Árpád (1847–1913): a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia tanára. Munkái: Az okszerű talajmívelés elmélete és gyakorlata (1885), A szántásvetésről (1885).