ARANY JÁNOS – ARANY JÁNOSNÉNAK
[szerkesztői feloldás]
Töredék
[„./.
A nagyapa leirja
édes, a szép levélért.
[törölt]
« 75. jul. 19. Egyszer a nagyapa furcsán is járt egy <<otthoni>>
hazulról jött levéllel. »(75.
jul. 19.)
, milyen furcsán járt egyszer egy hazulról
jött levéllel. A Beszúrás
[törölt]
« cimben »boritékon
az Akademia egyik tisztviselőjének kezeirására ismert;
megijedt, hogy Beszúrás
talán
valami
hivatalBeszúrás
[törölt]
« os »i
baj miatt hivják
haza.”] Mindez és hasonlók átvillantak eszemen, míg a lépcsőn
feljöttem, s lerakván felső ruhámat és botomat, a pipát megtöltöttem, fegyverűl a leendő
boszúság ellen, s rágyujtva s beülve a karos székbe, nagy savanyú képpel felmetszem a
boritékot. Mily kedves meglepetés „Kedves jó
NagyapaBeszúrás
[törölt]
« ! »,
” az én kis Beszúrás
Piroská
m gyönge kezével írva. „Oh áldott, oh áldott
a keze irása!”Széll Piroska
n
mondám, – igaz, hogy elég szépen és kevés hibával is irt:
de azért most neked mégsem válaszolok külön levélben, kis leányom, majd irok máskor,
mert ni, mindjárt öt óra, és nagyapának postára, onnan pedig sétálni kell menni.
Csókollak[törölt]
« , »