Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
ARANY JÁNOS – SZULYOVSZKY IGNÁCNAK Budapest, 1875. szeptember 9-én.  
  Tekintetes Szulyovszky Ignác hites ügyvéd úrnak Nyitra.  
  Igen tisztelt uram!  
 
Gyulai Pál
Gyulai Pál
meghozta nekem a szép ajándékot
Nyitrá
Nyitra
ról
n
Jegyzet
Gyulai Pál
Gyulai Pál
meghozta nekem a szép ajándékot
Nyitrá
Nyitra
ról
 – azaz egy pipát
s én nem kis zavarban vagyok, nem tudván mikép viszonozzam és háláljam azt meg az életben. Még azt sem tehetem, hogy mint
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
az egri bort, egy méltó „pipadallal” örökitsem meg.
n
Jegyzet
Még azt sem tehetem, hogy mint
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
az egri bort, egy méltó „pipadallal” örökitsem meg
 –
 
Egri bor  
 
  Ittanak a hősök s egyik így pendíte: „Török vér!”
  „Hagyj folyjon” mondá hévvel az egri Dobó.
  S folyt az azóta határ nélkül; s a barna pogány vér
  S lelke Dobónak forr lángboraidban, Eger.
 
 
Annyi azonban kitelik tőlem, hogy ünnepélyesebb alkalmakon, ha nem is szűz magyar tömjént, de mint a jó hazafihoz illő, m. kir. államdohányt gyújtva benne,
n
Jegyzet
ha nem is szűz magyar tömjént, de mint a jó hazafihoz illő, m. kir. államdohányt gyújtva benne
 – Vesd össze
AJ
Arany János
Lévay
Lévay József
nak írt 1869. jan. 16-i levelével (2223.): meg kell fizetnie a
Tompa
Tompa Mihály
özvegyétől illegálisan küldött és elkobzott dohány utáni büntetést.
áldozzam olykor hálául a nemes ajándékozónak. Fogadja legszivesebb köszönetemet. Becses neve nem ismeretlen előttem az irodalmi téren s igy ajándékát annyival kedvesebben fogadom. Áldja meg érte a „nagy pipáju, kevés dohányu” magyarok istene!
n
Jegyzet
Áldja meg érte a „nagy pipáju, kevés dohányu” magyarok istene!
 –
 
 
  Kopasz Szuhayról azóta csúfolnak:
  Nagy pipáju, kevés dohányu magyarnak.
 
 
(
Tompa
Tompa Mihály
: Szuhay Mátyás)
 
  Őszinte üdvözléssel maradván  
  igaz tisztelője  
 
Arany János
Arany János
 
 

Megjegyzések:

kallódik Szulyovszky Ignác (1835–1893): ügyvéd, író. 1887-ben a Nyitra megyei nagytapolcsányi kerület országgyűlési képviselője. 1855 és 1861 között a Hölgyfutár, a Szépirodalmi Közlöny, a Nővilág és a Napkelet szerzője; több vígjáték szerzője (A házasság politikája, Női diplomacia).