Kedves barátom! Bár önzésem azt tanácsolná, hogy ne válaszoljak leveledre, mert az esetre
becses látogatásodat teszed kilátásba; de másfelől érezve, mily kevéssé érdemlenék ennyi
utánam-járást, nem akarlak terhelni azzal, s levélben írom körűl „a semmit”, melyet,
neked igérni és adni képes vagyok. Az az én „szentélyem,” melyet említsz, bizony nem
valami szándékos visszavonulás, előkelő öndicsőségbe takaródzás, vagy „babérokon”
hentergés, hanem oly kényszerített nyugalom, melyet, hogy így van, én fájlalok
leginkább. Nem akarok részletekbe bocsátkozni s ez által magamról, testi és lelki
nyomorúságim elsorolásával, szegénységi bizonyítványt írásban állítni ki: csak
egyszerűen fejezem ki sajnálatomat, hogy nehezen lehetek lapod munkása.
Hogy, egy a szépirodalom érdekeit komolyan felölelő orgánum
keletkezzék,
n
hogy
a jobb tehetségek – régiek és újak – annál csoportosúljanak, s hogy annak zászlaját te
ragadd kezedbe, ki magad is legtöbbet bírsz, kihez az ifjúság lelkéből csatlakozik, a
nélkül, hogy az öregebbek becsülése irántad csökkent volna: mindezt helyesnek, és, a
közönség csekély érdeklődését tisztán irodalmi művek iránt tekintve, idő- szerűnek
tartom. Azt is hiszem, hogy ha e fanyar időkben a szépirodalomnak új folyóirat által
lendületet adni lehetséges: azt a mostan élők közűl csupán a te neved és geniuszod
varázsa eszközölheti. Én már megkisértettem a – KOSZORÚ-val csekélyebb
tehetséggel, de annyival jobb körülmények között, mint hogy akkor a politikai élet még
nem volt mindent elnyelő hatalom, – bele is buktam szerencsésen. Próbálkozzál te most, –
én lebeszélni nem akarlak.
Jegyzet
Hogy, egy a szépirodalom érdekeit komolyan felölelő orgánum keletkezzék– Az Életképeket
Jókai
1876. jún. 1-jén indította meg,
Törs Kálmán volt a felelős szerkesztő; megszűnt:
1877. jan. 14.
Jókai Mór
Hanem abban csalódol, ha velem szemben írói pártról beszélsz, – én ilyet, igaz lelkemre!
nem ösmerek. Az a néhány név, a miket fölemlítesz, annyira nem párt, és én azok közt s
azokkal annyira nem vagyok semmi solidaritásban, hogy az én válaszom, (mely tisztán
subjectiv), az ő elhatározásukra se buzdító, se hátráltató hatással nem lehet. Mit
gondolsz? Én velök csak úgy esetleg találkozom, mint épen veled fognék, ha gyakrabban
járnál oda, hol én ez idő szerint egyedül található vagyok – az akadémiában. Irodalmi
discussióról köztünk soha semmi szó – rám nézve minek is? ki magamat már írónak sem
tartom. Aztán az említett nevek közt egy pár van, ki dolgozni fogna, – de egyik (a
mezitlábjáró c
z
izmadiakint) maga is
szerkesztő, a másik annyira politikai és oly kevéssé irodalmi ember lett, hogy ezektől
ugyan bajos valamit várni. Hogy mégis – nem ugyan igéretet Neked, hanem magamnak némi
kecsegtetést nyújtsak: ime! Ötvenkilencz évemet betöltöttem, néhány napot már a
hatvanadikból is, 7-8 év óta testileg is kórházba való beteg vagyok,Szerkesztői feloldás: s
n
de naponkint dolgozom,
– csakhogy nem irodalmi dolgokat, hanem egyéb vesződséges munkát. Ha ettől – mint régi
óhajtásom és törekvésem – valahára megszabadulhatnék, ha némi függetlenségre tehetnék
szert, azzal kecsegtetem magamat, hogy életem csendes alkonyán magányos mélázásim közt,
tán meglátogatna még olykor a Múzsa s lendíthetnék az irodalomban is valamit, a mit most
napi vesződéseim közt, „invita Minerva”Jegyzet
7-8 év óta testileg is kórházba való beteg vagyok– Lásd
AJ
1873. márc. 24-én
Balogh Eleknek írt levelét
(2349.) .Arany János
n
tenni
képes nem vagyok. Ha megérem ezt az időt – és lapod is megéri: talán megmutathatom, hogy
vagyok és maradok, mint voltam bármikor, szeretve tisztelő barátod
Jegyzet
„invita Minerva”– Minerva segítsége, vagyis ihlet nélkül (lat.). „Nil invita Minerva…” (
Horatius
: Ars
Poetica). Magyarul: „ha Minerva nem ihlet” (Muraközi Gyula ford.). Vesd össze „Mi természetesebb, mint hogy az ekképp
némi hírre kapott egyén folytatá, a mit annyiak ítélete szerint nem »invita
Minerva« kezdett vala: leírásai, elmélkedései, tréfái, köszöntői még egyre
biztosították számára a tapsot: így lett a Mátyásiak, Pócsok, Láczaiak hada, így
a minden kar és rendbeli »lagzisok«, kiknek népszerűsége egy Horatius, Flaccus Quintus
Kazinczy
homlokát nem
engedé a méltó babérhoz jutni.” (Kazinczy Ferenc
AJ
: Irányok.
AJÖM XI. 158.)
Arany János