ARANY JÁNOS – JÓKAI MÓRNAK

Kedves barátom! Bár önzésem azt tanácsolná, hogy ne válaszoljak leveledre, mert az esetre becses látogatásodat teszed kilátásba; de másfelől érezve, mily kevéssé érdemlenék ennyi utánam-járást, nem akarlak terhelni azzal, s levélben írom körűl „a semmit”, melyet, neked igérni és adni képes vagyok. Az az én „szentélyem,” melyet említsz, bizony nem valami szándékos visszavonulás, előkelő öndicsőségbe takaródzás, vagy „babérokon” hentergés, hanem oly kényszerített nyugalom, melyet, hogy így van, én fájlalok leginkább. Nem akarok részletekbe bocsátkozni s ez által magamról, testi és lelki nyomorúságim elsorolásával, szegénységi bizonyítványt írásban állítni ki: csak egyszerűen fejezem ki sajnálatomat, hogy nehezen lehetek lapod munkása.

Hogy, egy a szépirodalom érdekeit komolyan felölelő orgánum keletkezzék,

n

Jegyzet

Hogy, egy a szépirodalom érdekeit komolyan felölelő orgánum keletkezzék

– Az Életképeket

Jókai

Jókai Mór

1876. jún. 1-jén indította meg, Törs Kálmán volt a felelős szerkesztő; megszűnt: 1877. jan. 14.

hogy a jobb tehetségek – régiek és újak – annál csoportosúljanak, s hogy annak zászlaját te ragadd kezedbe, ki magad is legtöbbet bírsz, kihez az ifjúság lelkéből csatlakozik, a nélkül, hogy az öregebbek becsülése irántad csökkent volna: mindezt helyesnek, és, a közönség csekély érdeklődését tisztán irodalmi művek iránt tekintve, idő- szerűnek tartom. Azt is hiszem, hogy ha e fanyar időkben a szépirodalomnak új folyóirat által lendületet adni lehetséges: azt a mostan élők közűl csupán a te neved és geniuszod varázsa eszközölheti. Én már megkisértettem a – KOSZORÚ-val csekélyebb tehetséggel, de annyival jobb körülmények között, mint hogy akkor a politikai élet még nem volt mindent elnyelő hatalom, – bele is buktam szerencsésen. Próbálkozzál te most, – én lebeszélni nem akarlak.

Hanem abban csalódol, ha velem szemben írói pártról beszélsz, – én ilyet, igaz lelkemre! nem ösmerek. Az a néhány név, a miket fölemlítesz, annyira nem párt, és én azok közt s azokkal annyira nem vagyok semmi solidaritásban, hogy az én válaszom, (mely tisztán subjectiv), az ő elhatározásukra se buzdító, se hátráltató hatással nem lehet. Mit gondolsz? Én velök csak úgy esetleg találkozom, mint épen veled fognék, ha gyakrabban járnál oda, hol én ez idő szerint egyedül található vagyok – az akadémiában. Irodalmi discussióról köztünk soha semmi szó – rám nézve minek is? ki magamat már írónak sem tartom. Aztán az említett nevek közt egy pár van, ki dolgozni fogna, – de egyik (a mezitlábjáró c

z

Szerkesztői feloldás: s

izmadiakint) maga is szerkesztő, a másik annyira politikai és oly kevéssé irodalmi ember lett, hogy ezektől ugyan bajos valamit várni. Hogy mégis – nem ugyan igéretet Neked, hanem magamnak némi kecsegtetést nyújtsak: ime! Ötvenkilencz évemet betöltöttem, néhány napot már a hatvanadikból is, 7-8 év óta testileg is kórházba való beteg vagyok,

n

Jegyzet

7-8 év óta testileg is kórházba való beteg vagyok

– Lásd

AJ

Arany János

1873. márc. 24-én Balogh Eleknek írt levelét (2349.).

de naponkint dolgozom, – csakhogy nem irodalmi dolgokat, hanem egyéb vesződséges munkát. Ha ettől – mint régi óhajtásom és törekvésem – valahára megszabadulhatnék, ha némi függetlenségre tehetnék szert, azzal kecsegtetem magamat, hogy életem csendes alkonyán magányos mélázásim közt, tán meglátogatna még olykor a Múzsa s lendíthetnék az irodalomban is valamit, a mit most napi vesződéseim közt, „invita Minerva”

n

Jegyzet

„invita Minerva”

– Minerva segítsége, vagyis ihlet nélkül (lat.). „Nil invita Minerva…” (

Horatius

Horatius, Flaccus Quintus

: Ars Poetica). Magyarul: „ha Minerva nem ihlet” (Muraközi Gyula ford.). Vesd össze „Mi természetesebb, mint hogy az ekképp némi hírre kapott egyén folytatá, a mit annyiak ítélete szerint nem »invita Minerva« kezdett vala: leírásai, elmélkedései, tréfái, köszöntői még egyre biztosították számára a tapsot: így lett a Mátyásiak, Pócsok, Láczaiak hada, így a minden kar és rendbeli »lagzisok«, kiknek népszerűsége egy

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

homlokát nem engedé a méltó babérhoz jutni.” (

AJ

Arany János

: Irányok. AJÖM XI. 158.)

tenni képes nem vagyok. Ha megérem ezt az időt – és lapod is megéri: talán megmutathatom, hogy vagyok és maradok, mint voltam bármikor, szeretve tisztelő barátod

ARANY JÁNOS

Arany János

.