BARNA GÉZA – ARANY JÁNOSNAK

Nem tudom mikép czímezzem, nem tudom miként kezdjem e levelet. Bocsánatot kell minden esetre kérnem e vakmerőségért, hogy, ki senkinek terhére lenni nem szeretek, épen Önnek alkalmatlankodom. Félek, hogy olvasatlanúl félredobja e levelet, s még jobban félek, hogy elolvassa és azután dobja el boszúsan. Ha a „Koszorú” még élne, mily könnyű volna e tettemre jogczímet találni, – most mentségem is alig van. Azonban ez időkor, melyben most vagyok, nem olyan, hogy a nagyság iránt tartózkodóvá tudna tenni, oly közel érzem magam minden igazán nagyhoz, hogy az irántok érzett lelkesedő bámulat mellé félelem nem vegyül; egy pár év mulva bizonyosan félelemmel (habár tán bámulat nélkül) fogok feltekinteni még a földi apró „nagyság”-okra is s megtanulok majd tartózkodó lenni az igazán nagyok iránt. Ha addig várok: e levél bizonyosan elmarad.

Gondolatok üldöznek, vágyak gyötörnek. Százszor elűztem magamtól az ezen tettre ösztönző gondolatot, százszor elodáztam a vágyat és végre mégis győzedelmeskedett rajtam.

20 éves vagyok. Nappalom a jogi egyetemé és

Verbőczy

Werbőczi István

é,

n

Jegyzet

Nappalom a jogi egyetemé és VerbőczyWerbőczi István é

–

Werbőczy István

Werbőczi István

1517-ben megjelent jogkönyve, a Tripartitum 1848-ig a magyar jogrendszer és a nemesi nemzettudat meghatározó munkája volt. Jelentősége a modern kori magyar közjogi gondolkodásban sem csökkent, a jogászképzésben használatos alkotmányjogi tankönyvek is részletesen foglalkoztak

Werbőczy

Werbőczi István

nézeteivel.

éjjelemet a szépirodalom és költészet foglalják el. Nem annyira irok, mint inkább élvezem a mások által már megírtakat, de lehet-e az, hogy az ember bármennyire bámulja is azon nagy szellemeket és bármennyire is érezze mellettük törpeségét, – mégse próbálja az általa bámultakat utánozni, s ne fedezzen fel némi szépséget ís a gyarló utánzatban, habár az tán csak az ellesett mérték szépsége és egy-két rím szerencsés

összecsendülése

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: össze csendülése

. Ha szigorú önbirálatra képes volnék, vagy oly ismerősöm volna, ki érett itéletével ki tudna mozdítani ez önkénytelen stagnatioból s bölcs tanácscsal ezt mondaná: „Hagyd abba a költőket és a versirást, láss egész lélekkel kenyérkereseti pályád után; tekintsd azokat enyhülésnek, ha ennek nehézségein kifáradtál. Jó jogász lehet belőled, de jó költő soha, a mennyire verseidből következtethetem” – ha így volna, nem kérném Öntől e kegyet és nem alkalmatlankodnám. Jelenlegi szépirodalmi lapjaink szerkesztői nem authenticus bírálók s ez úton véleményt tudni ki, kényelmes mód, de nem megnyugtató s ez okból nem is követtem e rendesen használt módot.

Tudom hogy szerénytelenség amit teszek és igen sok amit kérek, és mégis megtettem. Ha érdemesnek tartana arra, hogy legnagyobbra becsült pár sorával megtiszteljen, boldoggá tenne vele; ha nem, kérem, dobja félre az egész dolgot; ez esetben tudni fogom, hogy csak Vojtina „Andris öcscse” vagyok;

n

Jegyzet