Aranysárkány fejléc kép
 
JOVAN JOVANOVIĆ ZMAJ – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
Kamenica, 1877. november 12.
 
  Mélyen tiszte
[szerkesztői feloldás]
l
t Uram!
n
Jegyzet
Mélyen tiszte
[szerkesztői feloldás]
l
t Uram!
– A levelet
Antonije Hadžić
Hadžić, Antonije
(1831–1916), a Kisfaludy Társaság külső tagja (1867), az első szerb irodalmi és tudományos társaság (Matica srpska) és az újvidéki Szerb Nemzeti Színház egyik vezetője fordította magyarra. Póth István közli levelének fordítását: „
Tóni
Hadžić, Antonije
barátom! Íme itt a levél, melyet
Arany
Arany János
nak küldök. Sértés nincs benne, – de meg kell mondanom. Kérlek, fordítsd le magyarra, de minél előbb. Írd meg a címet is.
Kamenicá
Kamenica
n, 1877. nov. 2.
János
Zmaj, Jovan Jovanović
od”. ( Póth 1960. 444.)
 
  Én szerb nyelvre forditottam a magyar kritika és a magyar olvasó közönség által telyes meltánylattal fogadott „Murany vár ostroma” költöi müvét. Ezen forditásomat az Újvidéken székelő szerb „Matica” irodalmi társulat nehány hónappal ez előtt jutalomdíjban részesitette, ezen kitüntetés által – kétségtelenül – akarván elismerni magának a münek becses voltát.  
  Igen szépen kérem Uraságodat, méltoztassék megengedni, hogy az emlitett müvet a szerb olvasó közönségnek bemutathassam, reményelvén hogy rosz néven nem veendi, hogy én ezen müvet, nem kételkedvén beleegyezéséről, már is sajtó alá bocsájtottam.  
  Én részemröl meg leszek elégedve tökéletesen, hogyha „Murány vár ostroma” is oly meleg fogadtatásban részesül a szerb közönségnél, a melyben részesültek az általam forditott „Toldi”, „Toldi estéje” és sok más kissebb nagyobb dallai és örökszépségü balladai.
n
Jegyzet
hogy ha „Murány vár ostroma” is oly meleg fogadtatásban részesül a szerb közönségnél, a melyben részesültek az általam fordított „Toldi”, „Toldi estéje” és sok más kisebb nagyobb dallai és örökszépségű balladái
Jovan Jovanović Zmaj
Zmaj, Jovan Jovanović
a Toldit 1858-ban, a Toldi estéjét 1870-ben, a Toldi szerelmét 1896-ban fordította le;
Petőfi
Petőfi Sándor
,
Tompa
Tompa Mihály
,
Czuczor
Czuczor Gergely István
,
Jókai
Jókai Mór
,
Gyulai
Gyulai Pál
,
Madách
Madách Imre
,
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
műveinek is tolmácsolója volt.
 
  Popović testvérek kö
n
Beszúrás
yvkereskedése Újvidéken, mely a forditás kiadására válalkozott, igen szeretné e müvet Önnek, mélyen tisztelt Uram, arczképével ékeséteni.
n
Jegyzet
Popović testvérek
Popović-testvérek
könyvkereskedése
Ujvidék
Újvidék
en, mely a fordítás kiadására válalkozott, igen szeretné e művet Önnek, mélyen tisztelt Uram, arczképével ékesíteni
– „A szerb Murány ostroma a levélben jelzett újvidéki kiadónál a Biblioteka za narod (Népi könyvtár) sorozatban látott napvilágot: Otma Muranj grada od Jovana Aranja, preveo Zmaj-Jovan Jovanović. U Novome Sadu, Srpska narodna zadružna štamparija 1878. Az egyetlen Budapesten fellelhető példányt ( MTA Könyvtára, M. Irod. O. 2044)
Arany János
Arany János
nak saját aláírásával ellátott szép fényképe díszíti. Ellenben a fűzött könyvecske hátsó borítólapjának belső oldalán a kiadó 60 krajcárért hirdeti a művet fénykép nélkül, s 1 forintért a fordító – és nem az eredeti szerzője! – fényképével. Az újvidéki Matica srpska könyvtárának nyomtatásban megjelent katalógusában könyvünk szintén a fordító fényképével van feltüntetve. Ebből arra következtethetünk, hogy a Murány Ostroma szerb–horvát nyelven részben
Arany János
Arany János
, részben
Jovan Jovanović Zmaj
Zmaj, Jovan Jovanović
fényképével és részben fénykép nélkül jelent meg.” ( Póth 1960. 446.)
Nagyon kérem tehát úgy saját nem külömben az emlitett kiadóczég nevében, méltóztassék egy jól talált fényképi arc
[törölt]
« z »
képét mielöbb nekem megküldeni.  
  Méltóztassék egyszersmint megengedni hogy ez alkalommal egyet mást felemli
t
Beszúrás
sek, a melynek elmondása, mint Szerbnek és jó hazafinak, s mint a magyar nemzet minden kétségkivüli barátjának, nagyon is szívemen fekszik, a melynek elhalgatása pedig anachronismus vétkével terhelné lelkemet.  
  Harmadik éve már annak,
n
Jegyzet
Harmadik éve már annak
1875-ben törökellenes felkelés robbant ki
Bosznia-Hercegoviná
Bosznia-Hercegovina
ban, amely átterjedt
Bulgáriá
Bulgária
ra is. 1876 júliusában Szerbia és Montenegró is bekapcsolódott a harcokba. A konfliktus végül 1877 áprilisában orosz-török háborúvá szélesedett, amely török vereséggel zárult 1878-ban. Szerbia, Montenegró és Románia függetlenné vált.
hogy az idevaló szerbek egyvérü testvérei a Balkán félszigeten harczólnak az ötszázados kegyetlen zsarnokság ellen, harczólnak önlétükért, harczólnak a szent szabadságért. Én nem lennék szerb, ha lelkem mélyében nem vólnék meggyőzödve arról, miszerént ezen harczot siker fogja koronázni; a sokat szenvedett, létjogosúltságaért harczoló nép pedig, mind eddig ugy ezentúl sem fog szégyenére válni Europa közművelödésének.  
  Költői magasztos részrehajlatlansága irányában már évek hosszú során á
t
Beszúrás
táplált ellenálhatlan rokonszenvem arra bátorit fel, hogy, ámbar személyesen ismeretlen, még is egyet-mást elmondjak, a miket a sok nemeslelkü, többé vagy kevésbé ismert magyar honfitársaimnak, söt személyes barátaimnak is elmondani, az uralkodo áramlattal szemben, sem hajlamot, sem kedvet nem érzek.  
  A mit tehát elmondandó vagyok a következő kérelemből áll;: Legyen oly szíves s helyezze át magát, tisztelt Uram, csak nehány pillanatra, istenadta költői ihletségü képzelete segedelmével saját magam, vagy más szerb érzelmivilágába
[törölt]
« n »
; vessen egyszersmint egy bár futó pillanatot az összes magyar nemzet által legközelebbi tősszomszédja felszabadulási törekvése irányában tanusitott magaviseletére; és azután kepzelje el, mit érezhetek én, mit más akármely szerb, a midőn látjuk, hogy a Törökök dicsőségére meggyújtott millio láng közül, egy mécsvilagnyi rokonszenv nem nyilatkozik
n
Jegyzet
a Törökök dicsőségére meggyújtott millio láng közül, egy mécsvilagnyi rokonszenv nem nyilatkozik
– Az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos álláspontjával szemben a magyar közvélemény jelentős része Törökországot támogatta. 1877 áprilisában például a főváros lakossága (az egyetemi ifjúsággal az élen) nagy ünnepléssel fogadta egy török küldöttség érkezését, a Vasárnapi Ujság pedig adakozást szervezett a balkáni harcokban megsebesült török katonák segélyezésére.
azon szerencsétlen, keresztre feszitett nemzet mellett, mely élethalálharczot küzd az emberiség, a nemzeti önállas legszentebb jogainak
[törölt]
« le »
jogainak
 [!]
[sic!]
s életfeltételeinek kivivásában. Képzelje, mit érezhet a szerb, a midőn látja, hogy a mindentfel
[törölt]
« t »
karoló szabadságszeretetéről világszerte ismeretes magyar nemzetben e napokban nem találkozott egyetlen egy költő sem, a ki, nem mint
Byron
Byron, George Gordon
, mások szabadsága mellett küzdtérre szállani, de legalább egy kis rokonszenves dallal beismerni jónak találta vólna, ezen alkalommal is beismerni, hogy a zsarnokság mindenha és bárhol rút dolog, a szabadsági ha
[szerkesztői feloldás]
r
cz pedig mindenha és bárhol szép dolog, hogy a szabadság közös kincs, hogy a saját szabadságukért harczoló bajnokok és vértanuk, egyszersmint a közszabadság bajnokai és vértanui,
[törölt]
« sat. »
s.a.t. s.a.t  
  Ha tehát csak pillanatra is ezen tört remények érzelemvilágaba szives vólt átköltözni, – távol legyen tőlem akárminemü választ óhajtani, – én csak azon meggyözedésemben elégtételt találok, hogy így kellett felkiáltania: „Igen is, az ily eljáras mélto fájdalmat okozhatott minden becsületes szerbnek!”  
  Most pedig attól félő, hogy Ön, igen tisztelt Uram, ezen nehány őszinte szavamat valamikép balul ne magyarráza, köteleségemnek tartom feleml
[törölt]
« i »
í
Beszúrás
teni, hogy nagy sajnálkozásomra, igen is jól tudom, miszerént rongált egéssége miatt a lántnak egyidőre békét hagyni kénytelen, – de szintugy legyen meggyőződve arról hogy teljes felüdülését meghozó hír, mint sajat szivemet, úgy nem külömben számos őszinte szerb tisztelői szivét is örömmel töltendi be.  
  Kelt
Kameniczá
Kamenica
n 1877ik évi Novemberhó 12én .  
  kivaló tisztelettel és hazafias udvözlettel  
  Dr.Jovanović
Dr. Jovanović János
Zmaj, Jovan Jovanović
 
  a Kisfaludi Társaság kültagja  
 

Megjegyzések:

Jovan Jovanović Zmaj
Zmaj, Jovan Jovanović
(1833–1904): költő, műfordító, több irodalmi-, gyermek- és élclap szerkesztője; 1863-ban a pesti szerb Tökölyanum igazgatója, majd gyakorló orvos. A magyar fővárosban megjelenő Zmaj (Sárkány) című élclapja (1864–1871) után kapta költői nevét. A Kisfaludy Társaságnak 1867-ben lett külső tagja.