ARANY JÁNOS – JOVAN JOVANOVIĆ ZMAJNAK
Bocsásson meg, ha becses levelére későcskén, – s most is csak rö- viden – nehány
sorral – válaszolhatok. Szemeim annyira megromlottak, hogy, már egy év óta, igen
keveset, alíg 1–2 perczig, olvashatok vagy írhatok egy húzamban, és ezt is kínos
eröltetéssel.
Hogy szerény műveimet, – legújabban „Murány Ostromát” egy oly elismert
költői tehetség mutatja be a szerb közönségnek, a minőnek Ön, tisztelt uram,
általánosan el van ismerve, részemről annak csak örvendenem lehet, s köszönettel
tartozom érette inkább, hogysem meggátolni igyekezném. Csupán azon való sajnálatomat
vagyok kénytelen kifejezni, hogy sem az Ön – kétségkivűl eredetimnek előnyére váló –
fordításait, sem saját költeményeit eredetíben – a szerb nyelvben való teljes
járatlanságom miatt, nem élvezhettem.
A mi a fényképet illeti, ide melléklem az
egyetlen egy
fajtát, melyből példányom van. Ez a 60-as évekből való, s az
Akadémiai Album számára készült volt. Ezen kivűl nincs is fényképem
más, mint az, mely 1866-ban „Összes
költeményeim” elé készült, és ott megtalálható. Az óta nem volt alkalom
ülni photographnak; magam, beteges levén, semmi vágyat nem éreztem, roskadozó
alakomat fényképek által többszörözni.
Szerkesztői feloldás: egyetlenegy
Levele végszakára, melyet érdekkel olvastam, engedje meg, hogy ne válaszoljak
tüzetesen. Magamról, ki vérmérsékletem s egész dispositiómnál fogva akkor sem
harsogtattam valami erősen a szabadság trombitáját, mikor saját élethalál küzdelmünk
követelte, – magamról, mondom, nem is szólva: Ön, mint magyarországi ember,
bizonyosan ismerni fogja nemcsak az itteni hangulatot, de azt is, mi e hangulat alapja. A keleti keresztyén népek szabadságküzdelmét a
magyar nemzet épen oly rokonszenvvel kisérné, mint a lengyelekét mindenkor, – ha
orosz terjeszkedést nem látna benne, mely első sorban hazánkat fenyegeti
végromlással. Adja isten, hogy Ön fajrokonai, most kivívandott „függetlenségökért”
idővel ne kényszerűljenek még hatalmasb zsarnokság ellen küzdeni!
Bocsásson meg e vaktába idevetett észrevételért, és fogadja szives üdvözlésemet s a
nagyrabecsűlés őszinte kifejezését, melylyel maradok
AranyJános
Szerkesztői feloldás:
Arany János
Arany János