Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
SÁRVÁRY ANTAL – ARANY JÁNOSNAK 1877. December 31kén  
  Levél t. cz.
Arany János
Arany János
Urhoz.  
  „A tölgyek alatt” költeménye’ átolvasása után.  
  (:Margit sziget”:)  
  (: Ennek jelzetes bírálatával :/. :)  
  –––––  
 
 
  Jó Arany Jánosunk! koszorúzott Költőnk!
  Mi jutott eszedbe tisztes vén korodba?
  Hogy leereszd ’s felhuzd jól hangolt hurjaid,
  Hogy egy nagy lyukat üss dicső kobozodba. –
  Inkább ne lett volna soha Margit sziget!
  Vagy Te ki ne mentél volna nyárra oda!
  Vagy ne ültél volna ott a tölgyek alatt!
  Ugy létre nem jöhet versed – – ez a csoda. –
  Mert hogy ez létre jött, nagyon fáj az nekem,
  ’S fájhat mindennek, ki Téged méltán tisztel;
  E költemény csak árny foltja a többinek,
  Korpát vegy
í
Beszúrás
tettél össze a láng-liszttel. –*
n
Jegyzet
 
 
  Meglehet úgy is van. De hisz’, a p
[törölt]
« ok »
at
Beszúrás
[törölt]
« ol »
var
Beszúrás
ba!
  Annyi lángliszt közé egy gyűszűnyi korpa!
  Nem az a baj, hanem, ha oly rég nem tettem,
  Most
[törölt]
« ily e »
a
Beszúrás
korpa közé minek elegyedtem?
 
 
[szerkesztői feloldás]
AJ
Arany János
tintával írt jele, a lap alján található strófával együtt
  Kegyetlen sorsunk – e földön soká bolygván –
  Testben és lélekben, ifjúból öreggé,
  Fürge pillangóból lassú bús hernyóvá tán megforditva szokott?
[szerkesztői feloldás]
AJ
Arany János
fekete ceruzával írt megjegyzése
  Visszásan változni, mint sima út röggé.
  ’S ha már magunk mondjuk, hogy gyermekké lettünk:
  Ne akarjunk ifju módra hadonázni,
  (: Se sok megszokásból, se vak hiuságból :) –
  ’S reszkető inakkal hegy tetőkre mászni. –
  Ha már a nyári est hűsétől is tartva,
  Félénken sietünk a meleg szobába:
  Hagyjunk fel a Pindusz meredek ormával; –**
n
Jegyzet (szövege túllapon:)
 
 
  Tudtam én előre, hogy
[betoldásjel]
Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.
[törölt]
« evel »
 evel így járok,
  Hogy útamat állják pinduszi betyárok
[törölt]
« : »
;
Beszúrás
  Elismerik: hajdan hogy voltam valami:
  De ma nem engednek helyet szorítani.
 
 
[szerkesztői feloldás]
AJ
Arany János
tintával írt jele, az előző lap alján található strófával együt
Lásd erre a jegyzetet
[szerkesztői feloldás]
AJ
Arany János
tintával írt megjegyzése
  Más irjon már verset, mi irjunk – – prózába.
  Ugy is vén költőnél,f eszmék helyett, hüvely
  Marad csak, ’s van kínnal keresett rím elég! –
  Léghajó Ő, mely bár ég felé törekszik,
  Nincs benne, éltető, – tán egy szemernyi – lég. –
  Neked rég kijutott már a dicsőségből; –
  Most hát, babéridon pihenve, élj tovább. –
  Nagy múltad’ – hallgatva – őrzöd meg legjobban.
  Vén költő nem csillag többé, csak déli báb. –***
 
n
Jegyzet
 
 
  Ez nem jóakarat, vagy hozzá-nem-tudás:
  Beteg oroszlány
[törölt]
« on »
nak
Beszúrás
[törölt]
« ez az ismert »
volt szánva e
Beszúrás
rugás,
  Ki, bár nem oroszlány, csak másforma beteg:
  Bir mondani annyit: „én ilyet megvetek.”
[szerkesztői feloldás]
A tintával való írás alatt látszik, hogy
AJ
Arany János
először ceruzával írta le a versszakot.A tintával való írás alatt látszik, hogy
 
 
n
Jegyzet
[szerkesztői feloldás]
A tintával való írás alatt látszik, hogy
AJ
Arany János
először ceruzával írta le a versszakot.A tintával való írás alatt látszik, hogy
 
  Pályám kezdetén is ebben a formában kaptam verset. Az névaláirással volt (
Petőfi Sándor
Petőfi Sándor
): ez névtelen. Elteszem emlékül.
n
Jegyzet
Elteszem emlékül
 –
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
könyvében erről a következőket találjuk: „Az 1878. év nyarán, midőn épen egy hosszasb fekvőbetegségéből kelt föl és már lábbadozó állapotban volt, meglátogattam őt. Keserű iróniával panaszolta ekkor nekem, hogyan támadtatott meg orvul, újabban írott művei miatt.
[szerkesztői feloldás]
...
Egyszersmind ugyanekkor felolvasá előttem azon humoros választ, melyet e roszakaratú megtámadás alkalmából és annak viszszatorlásául írt; megjegyezvén, hogy e választ közzétenni nem akarja.” ( AJÉ 194–195.)
Budapest 1878. január 2-án  
 
AranyJános
Szerkesztői feloldás:
Arany János
Arany János
 
 

Megjegyzések:

Melléklet: kivágott újságcikk, kék ceruzás jelölésekkel: „Irodalom, müvészet és tudomány.
Arany János
Arany János
nak általunk legelsőbben jelzett gyönyörü versét, mely a »Budapesti Szemle« január havi füzetében jelenend meg, már most közölhetjük. Koszorus költőnk pihentetett lantjának legujabb terméke igy hangzik
A tölgyek alatt.  
(Margitsziget.)  
A tölgyek alatt
Szeretek pihenni.
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
„Áttörve” az égbolt,
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.
 
A tölgyek alatt
Oly otthonos itten!
Évem leapadt:
Ime, gyermek lettem, !
Mint mikor a tölgy [a sorok végén aláhúzás]
Sudarát megmásztam,
Hol seregély költ –
S vigan madarásztam.
 
A tölgyek alatt
Több egykoru társsal
Madárfiakat
Kifesziténk nyárssal. !
Jó tüz lobog ott,
Zizeg a kis bogrács ?
S ha bealkonyodott,
Haza már egy ugrás.
 
gy
A tölyek alatt
Örömest valék én,
! Bár a madarat
Hagytam utóbb békén.
Gyermeki önző
Korom, ifju ábránd
Veszi ösztönző
Szárnyára s tovább ránt.
 
De tölgyek alatt,
Valamerre jártam,
Szülő honomat
– Csakis ott – találtam;
S hol tengve tunyán
Hajt, s nem virul a tölgy;
Volt bár Kanaán,
Nem lett honom a föld. !
 
A tölgyek alatt
Még most is elülök;
Büv-kép csalogat, ?
Ábrándba merülök;
Hajó-kerekek
Zubogását hallom...
„Hajrá, gyerekek:
A vizi malom!” Jaj!
 
A tölgyek alatt
Im meglep az alkony,
Hűsebb fuvalat
Zörög át a parkon;
Felhők szeme rebben: mi ez?
Haza sietek,
Jobb ott, melegebben,
Ki vén, ki beteg.
 
A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen, bár
Tölgy lenne a fejfám!