Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
WEBER KÁROLY – ARANY JÁNOSNAK 1877
[bizonytalan olvasat]
 
 
Aranynak.  
 
  Lantodnak húrjai pihennek régen;
  Elnémultál ihlet fia egészen?
  Tán titkos bú emészt?
  Hazádnak nagy neve, hatalma, fénye,
  Egy boldogabb, dicsöbb jövö reménye
  Már zengeni nem készt? –
  ––
 
 
  „Egykedvüségnek ólomsúlya rajtam;
  Szivem, mely lángolt, feldobogott hajdan,
  Nem tágúl, nem hevül;
  Multat feledte, a jövőt nem várja;
  Reá, mint öszkor a kietlen tájra
  Sürü köd nehezül.”
  –––
 
 
  „Szétfoszlott rég reményim szivárványa;
  Elöttem már csak szép hazámnak árnya.
  Elfajzott magzata:
  A kikben biztam, hajh! mind megcsalának,
  Nagyoknak véltem, és törpék valának.
  Nem lesz; – volt a haza.”
  –––
 
 
  A közromlás között te nem változtál;
  Maradj, ha egymagad is, a ki voltál;
  Zengj gyújtó éneket.
  S ha nem ébrednek harsogó szavára,
  Süsse a hitvány korcsok homlokára
  A szégyen bélyeget!
 
 
  1877
 
 
 

Megjegyzések:

A kézírás azonos Weber Károly 1873. febr. 16-én
AJ
Arany János
-nak írt levelével (2345. ).