Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
ARANY JÁNOS – ERDÉLYI MIKES RÓZÁNAK
[szerkesztői feloldás]
Budapest, 1878. március 17.
 
  Igen tisztelt honleány!  
  Becses soraira kénytelen vagyok röviden válaszolni, mert szemeim betegek.  
  Állat régiesen épen azt teszi a mit állít (mint fogat, befogat) s nem sajtó-hiba.
n
Jegyzet
Állat régiesen épen azt teszi a mit állít (mint fogat, befogat) s nem sajtó-hiba
 – A Tetemre hívás „Állata őrzeni négy alabárdost” soráról van szó. Egy bibliai példa: „Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt.” (Luk 9:47)
A régies tárgyat régies nyelv emelni szokta.  
  „Vissza! neki.” Annyi, mintha azt mondaná: „ha anyja, nővére jönne is, kiáltsatok rá, parancsoljátok neki: „Vissza!” De balladában, s indulatos ember szájába, nem lehet ilyen hosszu magyarázatot adni.  
  A döbbenet pedig akkor áll be, mikor  
 
 
  „Sebből pirosan buzog a vér.”
 
 
  ezt a jelenlevők tudják, mint jelent, nem szükség bevárniok, mig a biró (a pristald
n
Jegyzet
pristald
 – Pristaldus: az Árpádok idejében bírósági végrehajtó, poroszló. A vers „Áll a tetemnél tiszti pörosztó” sorához
AJ
Arany János
a következő jegyzetet írta: „A régi pristaldust értem alatta. Különben a szláv szó magyar hangzása valószínűleg a Birizdó (pristav) családnévben maradt fenn.”
) kimondja „Lányom gyilkos vagy.” – A leány is tudja már, azért kap a fejéhez, mert egyszerre világos lesz előtte a tőr historia. Hanem mind ezt nem lehet, nem is szükség, balladában oly körülményesen elbeszélni, mint, például, regényben.  
  Egyébiránt szavalásra könnyebben s első hallásra megérthető költeményt ajánlanék.  
  Tisztelettel  
 
Buda-Pest
Budapest
1878 márcz. 17én  
  alázatos szolg.  
 
AranyJános
Szerkesztői feloldás:
Arany János
Arany János
 
 

Megjegyzések:

Irók és Művészek Társasága. Évi jelentés az 1883–84-ik évről. (
Bp.
Budapest
, Légrády testvérek könyvnyomdája, 1884. 8–21. Az évi jelentést szerkesztette, a beszámolókat írta Dolinay Gyula, a Társaság titkára.) „Az Írók és Művészek Társasága (később Magyar Írók és Művészek Társasága) 1874-ben alakult művészegyesület volt; tagjai képzőművészek, írók, újságírók, zenészek és színészek egyaránt lehettek, s később pártoló tagokat is felvett soraiba. A Társaság egyes érdekvédelmi feladatok ellátásán túl azt tekintette céljának, hogy »a magyar írókat s művészeket szorosabb személyes érintkezésre s eszmecserére egyesítse«; egyben azonban a művésztársadalom és a nagyközönség kapcsolatait is javítani kívánta azáltal, hogy különféle társas vigalmakat, estélyeket, kiállításokat és felolvasóesteket rendezett.” Az Írók és Művészek Társaságának párizsi kirándulása 1883-ban. BpN 2001/2–3. 32–33.