AJOM19

Jegyzet

apprehensio

– neheztelés (lat.)

Jegyzet

akár azért, hogy a hirlapok előre kürtölték

– „nál e napokban szülővárosa , küldöttség által kiván tisztelegni, hogy »Toldi« költőjét üdvözölhesse. A küldöttség tagja lesz is, az ifjukorára vonatkozó adatok szorgalmas gyüjtője, ki multkori felolvasásához is az anyag nagy részét szolgáltatta; megkéri ezuttal t, hogy a rá vonatkozó adatokat, melyek jobbára ismeretlenek, s részben igen meghatók és jellemzők, közrebocsátani megengedje.” ( VU 1879. 52. sz. dec. 28. 839.)

Jegyzet

Elég baj nekem, hogy a helybeli ovatiók elöl nem szökhetem meg

– ovatiók: lelkes ünneplések (lat.) – Lásd özvegyéhez 1879. dec. 18-án írt levelének jegyzetét és a következő tudósítást: „Tisztelgés nál. Az ünnepelt költő névnapja decz. 27-én volt. Előtte való este az országos nőképzőegylet küldöttségileg köszöntötte s üdvözlő iratot nyújtott át neki emlékül. Az egylet választmányából tizenöt hölgy jelent meg a költő lakásán, ki tiszteletreméltó neje, menye és unokája jelenlétében fogadta a küldöttséget. Özv. gr. Teleki Sándorné alelnök rövid beszéd kiséretében átnyujtá az üdvözlő iratot, mire az ünnepelt meghatva mondott köszönetet a megtiszteltetésért, melynek azért örvend, – ugy mond – mert benne bizonyitékát látja annak, hogy a nemzet és külö- nösen a honleányok is megértették az irodalom kulturai hatásának nagy fontosságát. A beszéd után Gönczy Pálné bemutatá egyenkint a küldöttség tagjait.” ( VU 1880. 1. sz. jan. 4. 12.) Az átadott díszes okirat ( NSzAJM 429.): „nak az Országos Nőképző egylet Választmánya Budapesten 1879. év december 26^ik napján. Az emberiség mindenkor jótevőinek ismerte el a nagy költőket. Bennök tiszteli a nemzet, melynek nyelvén szólanak, a maga szellemi s erkölcsi életének első rendü bajnokait. Énekelvén a mult idők küzdelmes dicsőségéről, zengvén a jelen búját és örömét, kifejezést adva milliók érzelmeinek és gondolatának, reményeinek és vágyainak: ők mint a csüggedésben bátoritók, a szenvedésben vigasztalók, mint vezérek és látnokok jelennek meg, hogy korszakuk élén járjanak. Midőn Ön, Hazánk Koszorús Költője, »Toldi«jával először tette hiressé nevét mindenütt, a hol magyar szó zendül és magyar szív dobog, a nemzet e költemény ifjú erőben duzzadó hősében látta tettrevágyó önnönmagának hasonmását. Nem sokára úgy tetszett, mintha »Toldi esté«jében, a dicső küzdelem után elhanyatlott dalia sorsában, saját napjának lehunytát, saját végzetét siratná a magyar. Ama szomorú években együtt érzett a nemzet a »dalnok bujá«val, de megérté »Ossian« szózatát, és minden újabb énekre, mely multunk letünt nagyságait támasztá föl sirjaikból, újabb bizodalommal figyelt, s bebizonyitá, hogy »van nép Caledónián«, mely fölbuzdúl a költő dalára, multjából merít erőt jövőjéhez, s »van benni élni hit, jog és erő.« És most, új életre ébredt nemzetünk sok küzdelmekkel vivódó napjait ismét a régi dicsőség borostyánával koszorúzott lant árasztja el derült, melegitő ragyogással, midőn »Toldi szerelméről« zeng újabb éneket. Ez irodalmi kincsért csak saját szerelmének nyilatkozatával jutalmazhatja a nemzet nagy dalnokát. Hazánk Koszorúsa! Harminc évvel ezelőtt e napon a nemzeti levertség szomoru napjainak egyikén irá Ön ama sorokat: Ma egy nemzet szerető szivének lángolása oszlatja el ez est homályát, és lélekben felkeresi Önt minden magyar, hogy drága életére áldást kérjen az egektől. Ne sértse hát az Ön nagy lelkének ismert szerénységét, ha mi is, mint azon egylet tagjai, mely a női ifjúságnak szépre, jóra, a hazai nyelv és irodalom szeretetére vezető nevelésében munkálkodik, sietünk kifejezni Ön iránt érzett hálás tiszteletünket, ha részt kérünk magunknak azon hódolat nyilvánitásában, melylyel Önt az egész magyar haza környezi, s ha névnapjának alkalmából kivánjuk, hogy az isteni Gondviselés még hosszú ideig tartsa meg nemzetének élő dicsőségeül azt a férfiut, kinek szelleme romolhatatlan emlékoszlop gyanánt fog századok fölött nemzedékekről nemzedékekre fönmaradni. Hódoló tiszteletünk kifejezése mellett maradtunk Budapest 1879. december 26^án az »Országos Nőképző-egylet választmányának tagjai«