ARANY JÁNOS – AUGUSZTIN JÓZSEFNEK
Röviden fogadtam itt létekor, mert épen ebédemet kellett félbe szakítnom, hogy vele
szólhassak, s némileg izgatott is voltam, mert nem emlékeztem mindjárt nevére és
régen kapott levelére.
Sajnálnám, ha ön elégedetlenűl távozott volna el; még inkább sajnálnám ha a pesti
útat és költséget egyedül e látogatás végett tette volna. Mert bizony a költemények,
a mennyire romlott szemeimmel beléjök tekinthettem, nem olyanok, hogy azokban vetett
reménynyel, a kereskedői pálya félben hagyását és más élet mód, vagy épen irói czélok
kitűzését merném javasolni. A versek kezdetnek is gyengék, mind tartalmilag üresek,
mind külsőleg gyarlók. De, ha sokkal jobbak volnának is:
azért ki merné azt javaslani önnek, hogy hagyja el a – mint irja – sikerrel meg kezdett pályát? A
nem kenyérkereső pálya, – ha Ön újra tanúló lesz is, nem attól függ jővöje,
hogy középszerű verseket irkál, hanem hogy mikép halad a czéljára szükséges
tudományokban. Nem akarom azonban azt tanácsolni, hogy, ha a kereskedéshez (mely
tisztességes életmód) semmi kedve nincsen is, tanuló még se legyen többé. Ha érzi
hogy van tehetsége rá, ám tanúljon tovább; de a kereskedelmi iskolában nyert
bizonyitványait nézesse meg előbb, es
[törölt]
« nagyon farag »versirás
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: vers irás
[!]
magát is kérdeztesse ki egy gymnasiumi
tanár által, és ha ez javasolja, akkor isten hírével, lépjen a gymnasiumba. Minden
esetre pedig vegye komolyan hivatását; dolgozni, tűrni minden pályán kell, sokat, ha
a fiatal ember előre akar menni, pártfogás nem tesz senkit tanult emberré,
legkevésbbé pedig poétává.
[sic!]
[szerkesztői feloldás]
Arany János
Arany János