Az elveszett alkotmány VI.

Bibliográfiai adatok

Az elveszett alkotmány VI.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei II. kötet

Alcím: Az elveszett alkotmány. Toldi. Toldi estéje.

Dátum: oct. 25. 1845. 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 729001117196

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország

Lelőhely: Budapest

Gyűjtemény: Kisfaludy-Társaság ereklyetára

Azonosító:

Mennyiség: 90 folio

A kézirat leírása: Az egész a költő kezeírása, 90 oldalon, vastag fehér papíron, keményebb kék papír-borítólapok közt. A címlapon a Társaság titkárának kezeírása : Vettem oct. 25. 1845.

History:

A kéziratban a, s mellett nincsenek hiányjelek, azokat az Évl. pótolta ; az ÖK. az s hiányjeleit sehol, az a’ melly régies irását csak ott türte meg, hol a szótagot hosszúnak kivánta vétetni. A kézirat c-jét is az Évl. fordította cz-re. A kézirat címlapja (a függőleges vonalak a cím soronként való tagolását jelölik) : Az elveszett alkotmány azaz Maradvári és Tagadófalvi, Tagadi Rák Bendegúznak földön, vizen s föld alatt | véghez vitt | álmélkodásra méltó vitézi tselekedetei ; | nem különben | életében és halála után | rajta megesett | rendkívül való történetei ; | mellyeket | az effélékben gyönyörködőknek kedvekért | először ugyan szép versekben szerzett | Néhai Nemes és Vitézlett

Vadonffy Bertalan

Arany János

úr ; | mostan pedig ez új formában | világ elébe botsátott, Egy hazáját igazán szerető magyar nemes. (Hasonmása : Kéki L. : A százéves Kisfaludy-Társaság, 85. 1. (Ezt a címet közli Szilágyi Istvánnal is (1846. febr. 22.), ennyi eltéréssel : Maradvári és Ingadófalvi Ingadi Rák Bendegúz tselekedetei — Világ elébe — botsátott) — E címet a kéziraton áthúzta, nyomtatásban a cím ennyi : Az elveszett alkotmány. A jelige a kéziraton is megvolt. Az Első ének első hat sora változatlanul maradt. — Ezek után a kéziratban ez következett:)

Ó te hatalmas lény, kit népem, mint Jehovah-ját

Júda leánya, saját s a többire rá se tekintő

Isteneül követel, — hozvát nagy Szittyia gombás

Téreiről, — ki előtt örmény, rác, német, oláh, tót,

Mind csak hangyabolyok, patkányok, hörcsögök, ürgék,

Mellyeket ölnéped (így)! tej-méz folyamú Kanaánja

Térein, egy korig, és csak azért szenvedsz el ödöngni

Hogy szeretett magyarod napot, éjt végig ne aludjék,

Hogy legyen a mi, ha vírad (azaz reggel, mivel estve

Szinte virad soknak) hemzsegje, csikolja fel újabb

Élvre a boldogokat, szóval, hogy légyen irígyünk,

Magyarok Istene ! (más nevedet nem tudjuk) o halld meg :

Itt vagyok, itt űlök ; könyököm tölgy asztalon, állam

Félre feszítve, balom hajamat borzolja veszettűl,

Vagy veri homlokomat, jobbom pedig újra meg újra

Mártogat egy tollat tintába megint — porozóba :

És a vers nem jő, — és a vers egy sora sem jő.

Minthogy azért, a mióta világ és benne szorult bárd

Jegyzet Bárd. Így neveztettek azok, kik énekeikkel bárdolák a régi celta nép bárdolatlan erkölcseit. Nem napnál világosabb innét, hogy mind Ossián a bárd, mind a gael nemzet valóságos törzsökös magyarok voltak.

Létez, kezdve az ősi Homértól, ezredek óta

Mind e mái napig (beleértvén a pipatöltő

Múzsát is) közösen megtartott régi gyakorlat

Volna, Horác is (Pisókhoz : 140.) e módot

Törvényül tenni, meghunnyászkodni javallván

Illyenkor, s valamely istenséghez folyamodni :

Én is, alább nevezett költő, bátor vagyok, a rám

Torzképet faragó múzsákat hagyva maguknak,

Trónod előtt, Szittyák hadas Istene ! térdre borulni s

Csókolván saruid sárját

Jegyzet Sárját ? Persze, mert itt sár nélkül nem jár.

esdekleni: sugjad

Né- ha belé szakadok ; ha pedig rám érik az álom

(Mint rád ért, Lector Benevóle, remélem azóta),

— Fricskázz föl kérlek, nehogy úgy járjak magam is, mint

Ősi Homérosz járt, ki felől a pletyka Horác el-

Híreli fű-fa előtt, ha talál bólintani ollykor.

És ezzel maradok tarlói poéta

Vadonffy

Arany János

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Nagyszalonta

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Szövegforrás IV: A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Szövegforrás V: Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Kiadva először

A Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban, VII. kötet, MDCCCXLV—VI. 1849., a 462—575. lapon, a Koszoruzott Pályamunkák közt : Az elveszett alkotmány. — Víg eposz hét énekben.

— Másodszor a költő Összes Költeményeinek V. kötetében, azóta az ÖK. és az Összes Művek minden kiadásában.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

HATODIK ÉNEK

n.1

Míg a varázshölgy és deli hőse az éj birodalmát

n.2

Látogaták, haragos Hábornak egyéb vala gondja.

n.3

Ő az örök Sorsnak szigorú lakját keresé föl,

n.4

Tőle megértendő maga és Armída jövendő

n.5

Végzetiket. Havasok közepett, hol az emberi talpak

n.6

Még soha nem hagytak múlékony bélyeget a hó

n.7

Csillámló tetején, homorúl egy völgy tekenője,

n.8

Csak röpülőknek nem járhatlan szikla falakkal.

n.9

Itt van a

Sorsisten

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

sorsisten

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

barlangja, bevésve a vén föld

n.10

Gránit kérgének — még hajdan a gyermeki beltűz

n.11

Által felcsattant — nagy himlőjébe. Körötte

n.12

Semmi, csak a korhadt pusztúlás bús hagyományi,

n.13

Semmi, csak a mély csönd, mely sokkal üresb vala, hogysem

n.14

Észre lehessen venni halandónak, ha

reves fán

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

[törölt]
« faréven »

reves fán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

a reves fán

Jegyzet sajtóhiba

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.15

Kérődző szúknak meg nem töri halk ropogása.

n.16

Bent

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Benn

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

a barlangban nagy gőzmalom él : az Időnek

n.17

Malma ez, amelynek tágas hombárai telvék

n.18

Soknemü testekkel, várókkal a végzetes őrlést.

n.19

Ő maga rejtélyes barlang méhében, iromba

n.20

Felhők leple alatt űl a Sorsisten, örökké

n.21

Olvasván a fátum öles foliántjai titkát.

n.22

És amint sorolá a tárgyakat, elzavaratlan

n.23

Renddel csúsznak azok le a széles hosszu csatornán

n.24

A kíméletlen garad örvényébe sodorvák.

n.25

Hősöket és nyomorú koldúsokat egyre sodor le

n.26

E garad, amint jött a tarka vegyűletü rendsor :

n.27

Pompás Alkibiad, nagy fényü Lucullus, eb-éltű

n.28

Diogenes, nyomorú Timon, ragyogó Cleopátra,

n.29

Markalf és Salamon,

Democrit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Demokritos

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, Socrates, itt mind

n.30

Összekerülnek, mind egy lisztté hullanak össze.

n.31

Fulvia,

Xanthippe

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Xantippe

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, Lucretia, Thisbe, Korinna

n.32

Mind egyek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Mindegyek

Jegyzet sajtóhiba

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

itt, Brutus pora egy lesz Tarquiniussal ;

n.33

Phidias márványfejeit törvényfa revével

n.34

Őröli e malom össze ; Rafáel vászna szenes zsák

n.35

Közzé őgyeledik, s az Apelles rajzai szintén

n.36

Úgy oda lesznek, mint a most divatos fali firkák.

n.37

Ott az ephesusi templom után jő durva Herostrat

n.38

És

ama

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

[törölt]
« a »

ama

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

nagy Macedon, kit az égés éjjele szült volt ;

n.39

Itt a szolgabírót hajdúja kiséri, az írnok

n.40

Hamva uráéval vegyül ellentétileg ismét.

n.41

Elvegyül ispánné tens asszony is a jegyzőné

n.42

Nemzetes asszonnyal, tűz vízzel, szénpor a mésszel,

n.43

Tolvaj a bíróval, jobbágy uraság inasával,

n.44

Elvegyül a káplár apjával s pór rokonával.

n.45

Szóval az ellentét megszűnik : porhamu lesz mind

n.46

Ami van e földön ; csak az ész nem, a szellemi rész nem.

n.47

Nem? haha! Nézzétek. Tetemes könyvek sokasága

n.48

Sodródik lefelé, mint annyi druídapapok, kik

n.49

Emberi életeket kívántanak áldozatúl, kik

n.50

Emberagyak velejét égették isteneiknek

n.51

Gyász oltáraikon. Lám e foliantok elették

n.52

A zseni szerzőket ; megemészté őket is a moly :

n.53

Most pedig a foliantok, a moly, mind együve hullnak.

n.54

Ott Calepinus jő, a Bábel tornya utána ;

n.55

Hátrább X ut Tök, meg a többi piszoktele firkák.

Jegyzet Matkó István protestáns lelkész Sámbár Mátyás jezsuita ellen írt egyik könyvének címe A Fövényen épített ház romlása . . . avagy Sámbár Mátyás jezsuita inaszakadása . . . 1666. könyvben fordul elő az »X ut Tök« kifejezés. Utóbb cím lett belőle : »X ut Tök« könyvnek eltépése, avagy bányász-csákány, mellyel. . . Sámbár Mátyás nevű tudatlan sárgyuró megcsákányoztatik.

n.56

Gyöngyösit a rímest kíséri Kovács pici lantja,

n.57

Édös-Gergöly után Mátyási jön, és szamarastul

n.58

Néhai Mondolatos, mind, mind a garadba lehullvák.

n.59

Ott jön az én könyvemnek öt első éneke is már :

n.60

Lapjain illatos ó sajtok maradéka mutatja,

n.61

Mily fokon álla szegény a dicsőség úri kegyében.

n.62

Ó jaj! a mélybe zuhant, honnét pora jegytelenűl fog

n.63

Hullani majd az örök feledékenységnek ürébe!

Jegyzet K. : után az Évlapok átnézett példányába tintával ezt a hexametert írta a költő : Ostoba Kauderwelsch ! ez az öt sor jó az egészben.

N-körös

Nagykőrös

dec. 16. 1853.

n.64

Hábor e barlangot keresé föl s térdre borulván

n.65

Érc küszöbén annak (tudnillik az érc a kövekben

n.66

Lappangott valahol, mint egykor a monda cigánya

n.67

Nagy fa kanáljával hörpölve vizét a Dunának :

n.68

Halleves ez, mondá, mert ott van a sok hal a vízben)

n.69

Kérte a Sors-istent : adná tudtára jövendő

n.70

Sorsát, és ha ravasz nőjét van-e mód, van-e vajjon

n.71

Titkos erő, megfosztani a bűvös

hatalomtól

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

hatalomtúl

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hatalomtól

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.72

Melyre a Sorsisten mennydörgő hangu beszéde

n.73

Így ada választ a barlangnak mély fenekéről :

n.74

»Sorsodat, ó szellem, magasabb vagy bár a halandók

n.75

Népénél, az örök végzet nem hagyja tudatnom.

n.76

Mély titok az, mellyet csak e barlang istene láthat.

n.77

Sorsod azonban, halld, ettől függ, ezt cselekedjed :

n.78

Hölgyedet, Armídát, menj, leld föl ez éjen, e percben

n.79

Erdei lakjánál, hol most akar űlni

menyegzőt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

menyegzőt

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

menyekzőt

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.80

Földi halandóval, s vár téged, minthogy egyébként

n.81

Célja, mit e násszal szándékszik elérni, merőben

n.82

Meghiusul. Engedd hogy szép legyen, és ne parancsold,

n.83

Hogy vegye föl vénasszony alakját, egyszerü képét,

n.84

Míg nem hajnallik. Haragos vagy bánatos arcot,

n.85

Bármi következzék, ne mutass, mert vége különben

n.86

A tervnek, miszerint elronthasd nődet örökre.

n.87

Mindazonáltal légy szemes és mindenre figyelmezz,

n.88

S majd mikor Armídád kebeléből titkosan egy kis

n.89

Ólomedényt von elő s tartalmából szemeid meg-

n.90

Hinté, s arcodon érezed a hő cseppeket égni :

n.91

Kapd el az ólomedényt és hintezd vissza szemébe

n.92

Mind a nedűt, mely még maradott vala benne, fenékig.

n.93

Ettől függ sorsod

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Sorsod ettől függ

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

: ne feledd, vagy, tudva, ne mellőzd.«

n.94

Így a sötét szellem ; s elmondván lőn iszonyú csend,

n.95

A malom egyhangú rop-rop-ját, mely soha meg nem

n.96

Szűnik az éltes idő hosszát kijegyezni egyenlő

n.97

Pécékkel, természetesen ide nem számítván.

n.98

S most, miután Hábor tova illant, édesim, ah most

n.99

Fussuk e zordon tájt, fussunk Hábornak utána,

n.100

Aki varázsnőjét (már tán nem is azt) a parancsként

n.101

Fölkeresé s egyedül lőn víg lakodalmi közönség.

n.102

Nagy baj az írónak, de kivált annak, kire bölcső

n.103

Lepleiben fülökig ránták a múzsa

leányok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

leánykák

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.104

Ajkaikat, kit jó mamikája zuzával az apró-

n.105

Marhának tartott, és léc-szeg fürtjeit addig

n.106

Meg nem szűnt fodorítni, tüzes vassal sütögetvén,

n.107

Míg született költő nem vált nápész gyerekéből —

n.108

Nagy-baj a költőnek, mondom, ha megúnta teremtett

n.109

Jellemeit maga is, s velök egy hajlékba szorulván

n.110

Nem tud azokról már érdeklőt mondani semmit.

n.111

Így vagyok én. Lakodalmi csoport dőzsölne köröttem ;

n.112

Hábor a hajdani férj, Armída, menyasszony ezúttal,

n.113

S Bende vitéz, mint nősz ; 3, mondd : három egyénből

n.114

Áll az egész sokaság : mit mondjak rólok, uristen,

n.115

Mit még nem mondtam valamellyik hexameterben?

n.116

Mondjam-e, hogy mielőtt Hábor beköszöntene, tündér

n.117

Hölgye a conservnek Bendét karjába szorítva

n.118

Kellemes álomnak szunnyasztá boldog ölébe?

n.119

Hogy kivoná mellfodra közől

Hecaté

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Hekate

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

adományát

n.120

S Bende fehér kebelét fölfejtvén inge havából,

n.121

Szopni hagyá abból csecsemőjét a pokoléjnek?

n.122

Hogy miután e nadály vastagra hizott a

legény

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

legénynek

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hő

n.123

Véréből, a menyasszony e vért piciny ólomedénybe

n.124

Fogta föl, és az edényt puhapamlag melle feszűlő

n.125

Két Parnasszának deli Tempéjébe dugá el?

n.126

Mondjam-e, hogy Hábor meg a nő, meg Bende, lakoztak

n.127

Állati étvággyal faldosván szellemi étket,

n.128

Kortesi gégékkel tütükélvén ménesi nektárt?

n.129

Mondjam-e, hogy tündér Armída kilopta hevítő

n.130

Pár emlői közől babonázott ólomedényét,

n.131

És nagy hirtelenül Hábor szemeit tele szórva,

n.132

És Hábor sebesen ráföcskendezve viszontag :

n.133

H a h ! ….….….…..

n.134

Bende kiáltott így, mert volt ok rá. Iszonyító

n.135

Látvány az, mely lőn kiterűlve szemének előtte.

n.136

Elsőbb is Hábor kezein, képén, szemehéján

n.137

Tűzfoltok kerekednek elő, hol a bűverejű csöpp

n.138

Megszállott ; azután e foltok messzeterűlnek

n.139

Hirtelenül, mint szok terjedni tavak sima tükrén

n.140

A potyogásig elért záporszem ezüst karikája.

n.141

Erre a garboncás tűzzé vált, talpig egészen.

n.142

A kalap elveszté szín nélküli színe talányát,

n.143

Összenyomott tetején füst, láng és szikra lövell ki,

n.144

Mint a Vezuv torkán ; majd átvörösöllik egészen,

n.145

Mint az iszákosok orrai, végre fakó hamuvá lesz

n.146

És oda hull, oda hull Bendének lába elébe.

n.147

Már ég a köpeny is : mind jobb, mind bal fele lángol,

n.148

Cérna-recéjének megemészté már e pokoltűz

n.149

Életerős szálát : némely lebegő darab egy láng-

n.150

Nyelvvé változik át, s legelőbb is a nászkalibának

n.151

Nyalja körül venyigés ereszét csavaros repüléssel.

n.152

Hah, már a szöges orr, a nyakbötyök, a busa homlok

n.153

Ismerhetlenek ott ; nincs a két mártogató láb,

n.154

Láng az egész Hábor (mint volt éltében örökké

n.155

Szelleme), a hajlék oda lőn, zavaros szelek árja

n.156

Szórta el azt korom- és füstképen a lég üregében.

n.157

Most egy dögleletes bűz támad ; Bende tekinti

n.158

Armídát, az arát, s megborzad, síri soványság

n.159

Torzítá el egész testét hölgyének ; a látás

n.160

Ablaka nem több, mint az a szám, mely nem sokasíthat

n.161

És nem is oszt, a másikon űl örök éjjelü vakság.

n.162

És ez alak szintén égett, nem lánggal azonban,

n.163

Mint a dicső Hábor, hanem úgy füstölgve, mikéntha

n.164

Ázott szalmatörek fojtott tüzinél szenes arcú

n.165

Új-magyar égeti szén garmadkáját faluvégen.

n.166

Bende körülnézett : sivatag minden körülötte,

n.167

Mint a Zsidó-tenger partján, hol az ősi világ két

n.168

Városa elsülyedett ; bércbálványok sora bámul

n.169

Rá hidegen ; kövesült élőfák állanak őrt a

n.170

Rettenetes téren, kérdőleg előre hajolvák.

n.171

Megborzad ; szívére fut a vér Bende vitéznek,

n.172

Régi csatornáin nem mervén folyni szokottúl,

n.173

S távozik a helyről, ha talán távoznia van mód.

n.174

Visszatekint mégis távolból, vissza, ha Lóthné

n.175

Fátuma érné is, mert valljuk meg, mi, teremtés

n.176

Bőrbe kötött első kiadási, mi férfiak, olykor

n.177

Női kiváncsiak is szoktunk ám lenni titokban.

n.178

Visszatekint, mondám : ott nézi a messze világló

n.179

Hábort égni, miként égett az irásbeli szentelt

n.180

Csipkebokor, s tekeres füstét kigyódzni az égig.

n.181

Nézi menyasszonya lassan emésztődő romalakját,

n.182

Melyből rothasztó láz terjed el a levegőben,

n.183

Intő bűz atomit száguldoztatva előre.

n.184

S ím a láng eltűnt! az alak pedig

állti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

állta

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

helyében

n.185

Összerogyott!

mindaz,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

mind az

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

mind az,

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

mi előbb Hábor vala, most egy

n.186

Barna bitang felhő, fenn a sziklák tetején túl,

n.187

És az előbb Armída csak egy kis porhamu-domb már.

n.188

Bende tovább haladott. Mit várjon a földi halandó,

n.189

Monda sohajtva, midőn a hatalmas szellemi nép is

n.190

Így odalesz, füstté, hamuporrá bomladozik szét?

n.191

Látom : e földön nincs állandóság. Hiu minden

n.192

Küzdés

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

küszdés

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, fáradozás. Az arany bullák oda lesznek,

n.193

Alkotmány oda lész, oda lész az adótalan élet,

n.194

Vámok, avíticitas, majorátus, tolvaj-akasztás

n.195

És botozás, mind, mind eltűnnek, idővel, e földről ;

n.196

Mint eltűntek azok, kik ez elvek népei voltak.

n.197

Új fajok állnak elő, új eszmék kelnek agyukban,

n.198

Majd megavulnak ezek, szintúgy, mint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

mink

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

elavultunk,

n.199

S új tavasz éled föl, mindég másfajta virággal.

n.200

Hasztalan

úsznék

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

usznám

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hát ellent az idő folyamának :

n.201

Elsodor a hullám, és akik utánam eveznek,

n.202

Nem lelik a habban nyomomat, mellyért tusakodtam.

n.203

Ily monológ közben egy halmocskára jutott fel,

n.204

Honnan visszatekint még egyszer a helyre, hol a két

n.205

Ellenies szellem szétoszlott vegytani módon.

n.206

»Értem« monda tovább, »értem. Szeleburdi reformnak

n.207

Szelleme volt Hábor, ki az elvvel nem köte össze

n.208

Jó szivet és tudományt. Maradásé nője (hah, e nő!),

n.209

Oktalan, a jót sem tűrő, vesztegmaradásé.

n.210

És most a maradás védszelleme a szabadelvű

n.211

Garboncást füstté oszlatta fel ; a garaboncás

n.212

Lassan emészté föl, beltűz erejével, a némbert.«

n.213

»Hah! de mi új látvány ez, amely most készül előttem?

n.214

Íme a fölleg, mely eredett füstéből a Hábor

n.215

Szellemi lényének, lefelé tart ; íme leszáll a

n.216

Néma rögökre, hol a hölgynek pora nyugszik a földön.

n.217

S íme, a felhőből tűz pattan a kis hamudombba,

n.218

És ez mozgani kezd ; a fölleg rojtjai szintén

n.219

Kezdenek összevonúlni, szilárdabb testü valóvá.

n.220

Majd egy fő idomúl, majd nyak, mell, kar, kezek és láb.

n.221

Szárnyak is, egy szép pár, hímzettek aranyszinü tollal,

n.222

A rögök a földről hasonúl életre kelének,

n.223

Fő, kebel és a többi tagok feltűnnek,

elömlő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

erőt vett

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.224

Bengali fényénél a hajnal-ölelte keletnek!«

n.225

Úgy van, a felhőből fiatal test díszes alakja

n.226

Fejlék : rózsapiros képű, daliás magyar ifjú,

n.227

És a rögök közzől, honi fűzetü mezben, arája

n.228

Támadt létre, miként ismételt életü phőnix.

n.229

És a sziklavidék, a kopár völgy, édeni kertté

n.230

Díszesedék, melynek közepén ifjú füvü halmon

n.231

Állott a deli pár, egymást szemlélve, csodálva,

n.232

Mígnem a szellemi csók elpattant szűzi szemérmű

Ajkaikon. —

n.233

Akkor az életerős, szoborékes hím karon ölté

n.234

A tündér idomú, mondhatlan kellemü hölgyet,

n.235

S fölkerekedve legott, ragyogó szárnyak segedelmén

n.236

Elröpülének az álméló Bendének előle.

n.237

Kíséré szemivei hős Bende is a csoda párt, és

n.238

Nézte, miként márták magokat keleten a kiáradt

n.239

Hajnali tűztenger hullámiba, megfürödendők

n.240

Reggeli fürdőjében a tiszta-piros levegőnek.

n.241

Míg ezek így esnek légben, földszint s a pokolban,

n.242

Addig a korteshad szanaszét hever éji tanyákon,

n.243

Udvaron állongó szekereknek alatta, fölötte.

n.244

Csak Kolocintos uram nem nyughatik, üsdi közönség

n.245

Nagynevü hadnagya. Ezt nem hagyta pihenni a hírnév

n.246

Ördöge, mely készté, hogy víja ki tettel is a már

n.247

Több év óta nevén fityegő sallangot, a kedvelt

n.248

Hangu vitézlő szót, mely néki dukál vala, persze.

n.249

E végett a kolompviselőket fölveri hangos

n.250

Szunnyadozásikból, s miután fél álmos ,ebatták’

n.251

Hírül adák, hogy ezek felocsudtak némineműkép

n.252

Mámoros álomból krapulás émetteniségre :

n.253

Körbe hiván őket, tartott velök éji tanácsot.

n.254

»Tudjátok fiaim« kezdé a csapat vezetője,

n.255

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

, a hadnagy, hol ütötte föl éji tanyáját

n.256

Oktai népével, mely balgatagúl az adózók

n.257

Mellé csatlakozott alacsony nyereségnek okáért?

n.258

Vármegyeház telkén foga helyt, mert érezi vétkét,

n.259

Mellyet az alkotmány ellen követett s remeg a rá

n.260

Méltán megharagudt nemeseknek vérboszujától.

n.261

Ámde a bűnt isten sem hagyná megtorolatlan,

n.262

Aki mit ett, illő, hogy igyék rá, és a kutyának

n.263

Érdem után szoktak nadrágot varrni, nem úgy van?

n.264

Mostan azért, fiaim, hadicselt gondoltam : ez éjen

n.265

Zajtalanul ütnénk rájok s bortól nekibágyadt

n.266

Tagjaikat kennők in-nyujtó fütyköseinkkel.

n.267

Küzdeni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Küszdeni

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

szép a honért : meghalni sem árt a hazáért!«

n.268

Összeszorult a bot kezeikben a potioroknak

Jegyzet A potando, scilicet.

n.269

Hallván lelkesitő szavait Kolocintos uramnak,

n.270

S két perc múlva egész csapatuk talpon vala. Első

n.271

Gonduk a borhordó-keresés volt, mellyet az estve

n.272

Képtelenek voltak kiüríteni gégesegéllyel.

n.273

Ott vala hordójok : de a szesz, mely lelkesité azt,

n.274

Nem vala már : fenekén az öreg hordónak erőszak-

n.275

Fúrta sebek nyíltak, dongái betörve kegyetlen,

n.276

Elszakadott abroncsai szerte hevertek a földön,

n.277

És az egész hordón a halál bús képe sötétlett.

n.278

Megdöbbent a csoport. »Gonosz ellen okozta ez ármányt«

n.279

Nagy boszusan morogák : mert nem volt köztök egyén, ki

n.280

Emlékezhetnék a tegnapiakra, miképen

n.281

Őmagok onták vérit e hordónak ködös ésszel!

n.282

Most a hon és hordó ügye mélyen

megkeserítvén

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

megkeseríti

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.283

Szíveiket, lobbant kit-kit vasmarku haragra ;

n.284

S mint a sötét éjben gátat tört hengeres árvíz,

n.285

Hömpölyög el nehezes csapatuk megyeház kapujához.

n.286

Ingady sem tölté restűl idejét ezen

éjjel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

éjen

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.287

Ő feljárta magánosan a pártok vezetői-

n.288

És fő emberinek

vígságteljes

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

vigságteles

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

éji tanyáit :

n.289

Óvtalan ablakokon leskődött nagy figyelemmel,

n.290

Szedve bögyébe ha mit látás, hallás avagy éles

n.291

Szaglás által megtudhatna, vagy észre vehetne,

n.292

Melyből jóslatokat férceljen a holnapi napra.

n.293

Vármegye házához sietett most, sejtve hogy annál

n.294

Szinte nemes csapatok foglaltanak éjjeli nyughelyt,

n.295

Lopva kikémleni ott az erőt és főleg a tiszta

n.296

Bel meggyőződést, hogy számítása ne csaljon.

n.297

Macskai léptekkel sompolygott a poros udvar

n.298

Párnáján heverő sokasághoz ; megkerülé azt,

n.299

Számát megjegyzé, amint hozzá tuda vetni ;

n.300

Hajh, de a vélekedést kitanulnia nem vala jó mód,

n.301

Mert a fővegeken nem látott ismeretes jelt.

n.302

Mindazonáltal, köznemesek lévén, nem-adózók

n.303

Száma közé sorolá, s indult is visszafelé már,

n.304

A mikoron hátul egy erős kar (

Pörgedyé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedié

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

volt)

n.305

Megragadá torkát, kérdvén, mi a tábori jelszó.

n.306

Megdöbbent a sötét éj vándora, visszahanyatlott

n.307

S reszketeg ajkakkal rebegé halkan : nem adózunk !

n.308

»Kém, kém! verjük agyon, tépjük szét, vágjuk ezer-rét«

n.309

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

ordítá, markát jobban beszorítván.

n.310

»Hol van? verjük agyon!« rivalának többen a földről

n.311

Talpraszökött nemesek, s jaj lett voln’ Ingady úrnak,

n.312

Hogyha vitézlő hadnagy uram könyörűlve az árván,

n.313

El nem ereszti nyakát, súgván, hogy fusson amint tud.

n.314

És futa Ingady úr, de a sors, hajh! nem vala pártján.

n.315

A megyeház kapuján Kolocintos népire bukkant,

n.316

Kik nagy erőszakkal nyomulának az udvaröbölbe.

n.317

»Jelszódat!« rival egy. »Jaj, adózom, adózom, az isten

n.318

Áldja kigyelmeteket« könyörög »mindég is adóztam.«

n.319

»Üssük a rossz hazafit« riadoz körülötte ; az élet

n.320

Gombja fölött pedig ólmosok ádáz erdeje csattog.

n.321

Futni ered mégis, de hová fut a jámbor? Elűl víz,

n.322

Hátul tűz : a halál bizonyos, bármerre szaladjon.

n.323

Mindazonáltal a sors

protokolluma

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

rotocolloma

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

rotocolluma

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

másnemü végzést

n.324

Foglalt Ingadyról, s nem akarta, hogy ólmosok által

n.325

Jusson a Hádesz egértőrébe, (hová a bebúvás

n.326

Csak

bagatella

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

bakatella

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

dolog ; de kibúni : az egyszer a munka!)

n.327

Volt a telek közepén kerekes kút, melyben a föl- s le-

n.328

Mártogató vedrek, mint a karthauzi barátot

n.329

Jobb és bal tenyerén M. M-je halálra,

naponként

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

naponkint

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

napoként

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.330

Emlékeztették az alispánt,

szolgabirákat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

szolgabirókat

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.331

És az egész tisztkart a szerencse s idők folyamára.

n.332

E kútig haladott jó Ingady. Nem mese ám az,

n.333

Hogy kútak közelén jó szellem tartja tanyáját

n.334

Őrködvén a halandók népe fölött a veszélyben :

n.335

Mert állítni merem, merem is doceálni hütömmel,

n.336

Hogy, ha e szellem nem súg Ingadynak, soha föl nem

n.337

Éri eszével, hogy beleüljön a kút vödörébe,

n.338

És lebocsátkozzék biztos menedékül a kútba.

n.339

Itten azonban már jól van neki dolga szegénynek :

n.340

Álla vacog kissé, pedig állig nincs is a vízben,

n.341

S nem leli senki meg itt (az igaz, nem is üldözi senki)

n.342

Csak tűrjön keveset, csak tudjon tartani

csöndet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

csöndöt

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.343

Mondani sem szükség, hogy

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

és hada talpon

n.344

Állának, mikor a haragos Kolocintos az üsdi

n.345

Népet elővezeté. Mint ment a nehéz csata véghez,

n.346

A mindjárt követő énekben elénekelem, ha

n.347

Pártfogolóm, a múzsa-leány, megadandja segélyét,

n.348

S nem teszi meddővé régen vajudó koponyámat.

Verzió: II : Kézirat

HATODIK ÉNEK

n.1

Míg a varázshölgy és deli hőse az éj birodalmát

n.2

Látogaták, haragos Hábornak egyéb vala gondja.

n.3

Ő az örök Sorsnak szigorú lakját keresé föl,

n.4

Tőle megértendő maga és Armída jövendő

n.5

Végzetiket. Havasok közepett, hol az emberi talpak

n.6

Még soha nem hagytak múlékony bélyeget a hó

n.7

Csillámló tetején, homorúl egy völgy tekenője,

n.8

Csak röpülőknek nem járhatlan szikla falakkal.

n.9

Itt van a

Sorsisten

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

sorsisten

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

barlangja, bevésve a vén föld

n.10

Gránit kérgének — még hajdan a gyermeki beltűz

n.11

Által felcsattant — nagy himlőjébe. Körötte

n.12

Semmi, csak a korhadt pusztúlás bús hagyományi,

n.13

Semmi, csak a mély csönd, mely sokkal üresb vala, hogysem

n.14

Észre lehessen venni halandónak, ha

reves fán

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

[törölt]
« faréven »

reves fán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

a reves fán

Jegyzet sajtóhiba

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.15

Kérődző szúknak meg nem töri halk ropogása.

n.16

Bent

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Benn

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

a barlangban nagy gőzmalom él : az Időnek

n.17

Malma ez, amelynek tágas hombárai telvék

n.18

Soknemü testekkel, várókkal a végzetes őrlést.

n.19

Ő maga rejtélyes barlang méhében, iromba

n.20

Felhők leple alatt űl a Sorsisten, örökké

n.21

Olvasván a fátum öles foliántjai titkát.

n.22

És amint sorolá a tárgyakat, elzavaratlan

n.23

Renddel csúsznak azok le a széles hosszu csatornán

n.24

A kíméletlen garad örvényébe sodorvák.

n.25

Hősöket és nyomorú koldúsokat egyre sodor le

n.26

E garad, amint jött a tarka vegyűletü rendsor :

n.27

Pompás Alkibiad, nagy fényü Lucullus, eb-éltű

n.28

Diogenes, nyomorú Timon, ragyogó Cleopátra,

n.29

Markalf és Salamon,

Democrit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Demokritos

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, Socrates, itt mind

n.30

Összekerülnek, mind egy lisztté hullanak össze.

n.31

Fulvia,

Xanthippe

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Xantippe

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, Lucretia, Thisbe, Korinna

n.32

Mind egyek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Mindegyek

Jegyzet sajtóhiba

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

itt, Brutus pora egy lesz Tarquiniussal ;

n.33

Phidias márványfejeit törvényfa revével

n.34

Őröli e malom össze ; Rafáel vászna szenes zsák

n.35

Közzé őgyeledik, s az Apelles rajzai szintén

n.36

Úgy oda lesznek, mint a most divatos fali firkák.

n.37

Ott az ephesusi templom után jő durva Herostrat

n.38

És

ama

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

[törölt]
« a »

ama

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

nagy Macedon, kit az égés éjjele szült volt ;

n.39

Itt a szolgabírót hajdúja kiséri, az írnok

n.40

Hamva uráéval vegyül ellentétileg ismét.

n.41

Elvegyül ispánné tens asszony is a jegyzőné

n.42

Nemzetes asszonnyal, tűz vízzel, szénpor a mésszel,

n.43

Tolvaj a bíróval, jobbágy uraság inasával,

n.44

Elvegyül a káplár apjával s pór rokonával.

n.45

Szóval az ellentét megszűnik : porhamu lesz mind

n.46

Ami van e földön ; csak az ész nem, a szellemi rész nem.

n.47

Nem? haha! Nézzétek. Tetemes könyvek sokasága

n.48

Sodródik lefelé, mint annyi druídapapok, kik

n.49

Emberi életeket kívántanak áldozatúl, kik

n.50

Emberagyak velejét égették isteneiknek

n.51

Gyász oltáraikon. Lám e foliantok elették

n.52

A zseni szerzőket ; megemészté őket is a moly :

n.53

Most pedig a foliantok, a moly, mind együve hullnak.

n.54

Ott Calepinus jő, a Bábel tornya utána ;

n.55

Hátrább X ut Tök, meg a többi piszoktele firkák.

n.56

Gyöngyösit a rímest kíséri Kovács pici lantja,

n.57

Édös-Gergöly után Mátyási jön, és szamarastul

n.58

Néhai Mondolatos, mind, mind a garadba lehullvák.

n.59

Ott jön az én könyvemnek öt első éneke is már :

n.60

Lapjain illatos ó sajtok maradéka mutatja,

n.61

Mily fokon álla szegény a dicsőség úri kegyében.

n.62

Ó jaj! a mélybe zuhant, honnét pora jegytelenűl fog

n.63

Hullani majd az örök feledékenységnek ürébe!

Jegyzet K. : után az Évlapok átnézett példányába tintával ezt a hexametert írta a költő : Ostoba Kauderwelsch ! ez az öt sor jó az egészben.

N-körös

Nagykőrös

dec. 16. 1853.

n.64

Hábor e barlangot keresé föl s térdre borulván

n.65

Érc küszöbén annak (tudnillik az érc a kövekben

n.66

Lappangott valahol, mint egykor a monda cigánya

n.67

Nagy fa kanáljával hörpölve vizét a Dunának :

n.68

Halleves ez, mondá, mert ott van a sok hal a vízben)

n.69

Kérte a Sors-istent : adná tudtára jövendő

n.70

Sorsát, és ha ravasz nőjét van-e mód, van-e vajjon

n.71

Titkos erő, megfosztani a bűvös

hatalomtól

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

hatalomtúl

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hatalomtól

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.72

Melyre a Sorsisten mennydörgő hangu beszéde

n.73

Így ada választ a barlangnak mély fenekéről :

n.74

»Sorsodat, ó szellem, magasabb vagy bár a halandók

n.75

Népénél, az örök végzet nem hagyja tudatnom.

n.76

Mély titok az, mellyet csak e barlang istene láthat.

n.77

Sorsod azonban, halld, ettől függ, ezt cselekedjed :

n.78

Hölgyedet, Armídát, menj, leld föl ez éjen, e percben

n.79

Erdei lakjánál, hol most akar űlni

menyegzőt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

menyegzőt

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

menyekzőt

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.80

Földi halandóval, s vár téged, minthogy egyébként

n.81

Célja, mit e násszal szándékszik elérni, merőben

n.82

Meghiusul. Engedd hogy szép legyen, és ne parancsold,

n.83

Hogy vegye föl vénasszony alakját, egyszerü képét,

n.84

Míg nem hajnallik. Haragos vagy bánatos arcot,

n.85

Bármi következzék, ne mutass, mert vége különben

n.86

A tervnek, miszerint elronthasd nődet örökre.

n.87

Mindazonáltal légy szemes és mindenre figyelmezz,

n.88

S majd mikor Armídád kebeléből titkosan egy kis

n.89

Ólomedényt von elő s tartalmából szemeid meg-

n.90

Hinté, s arcodon érezed a hő cseppeket égni :

n.91

Kapd el az ólomedényt és hintezd vissza szemébe

n.92

Mind a nedűt, mely még maradott vala benne, fenékig.

n.93

Ettől függ sorsod

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Sorsod ettől függ

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

: ne feledd, vagy, tudva, ne mellőzd.«

n.94

Így a sötét szellem ; s elmondván lőn iszonyú csend,

n.95

A malom egyhangú rop-rop-ját, mely soha meg nem

n.96

Szűnik az éltes idő hosszát kijegyezni egyenlő

n.97

Pécékkel, természetesen ide nem számítván.

n.98

S most, miután Hábor tova illant, édesim, ah most

n.99

Fussuk e zordon tájt, fussunk Hábornak utána,

n.100

Aki varázsnőjét (már tán nem is azt) a parancsként

n.101

Fölkeresé s egyedül lőn víg lakodalmi közönség.

n.102

Nagy baj az írónak, de kivált annak, kire bölcső

n.103

Lepleiben fülökig ránták a múzsa

leányok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

leánykák

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.104

Ajkaikat, kit jó mamikája zuzával az apró-

n.105

Marhának tartott, és léc-szeg fürtjeit addig

n.106

Meg nem szűnt fodorítni, tüzes vassal sütögetvén,

n.107

Míg született költő nem vált nápész gyerekéből —

n.108

Nagy-baj a költőnek, mondom, ha megúnta teremtett

n.109

Jellemeit maga is, s velök egy hajlékba szorulván

n.110

Nem tud azokról már érdeklőt mondani semmit.

n.111

Így vagyok én. Lakodalmi csoport dőzsölne köröttem ;

n.112

Hábor a hajdani férj, Armída, menyasszony ezúttal,

n.113

S Bende vitéz, mint nősz ; 3, mondd : három egyénből

n.114

Áll az egész sokaság : mit mondjak rólok, uristen,

n.115

Mit még nem mondtam valamellyik hexameterben?

n.116

Mondjam-e, hogy mielőtt Hábor beköszöntene, tündér

n.117

Hölgye a conservnek Bendét karjába szorítva

n.118

Kellemes álomnak szunnyasztá boldog ölébe?

n.119

Hogy kivoná mellfodra közől

Hecaté

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Hekate

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

adományát

n.120

S Bende fehér kebelét fölfejtvén inge havából,

n.121

Szopni hagyá abból csecsemőjét a pokoléjnek?

n.122

Hogy miután e nadály vastagra hizott a

legény

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

legénynek

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hő

n.123

Véréből, a menyasszony e vért piciny ólomedénybe

n.124

Fogta föl, és az edényt puhapamlag melle feszűlő

n.125

Két Parnasszának deli Tempéjébe dugá el?

n.126

Mondjam-e, hogy Hábor meg a nő, meg Bende, lakoztak

n.127

Állati étvággyal faldosván szellemi étket,

n.128

Kortesi gégékkel tütükélvén ménesi nektárt?

n.129

Mondjam-e, hogy tündér Armída kilopta hevítő

n.130

Pár emlői közől babonázott ólomedényét,

n.131

És nagy hirtelenül Hábor szemeit tele szórva,

n.132

És Hábor sebesen ráföcskendezve viszontag :

n.133

H a h ! ….….….…..

n.134

Bende kiáltott így, mert volt ok rá. Iszonyító

n.135

Látvány az, mely lőn kiterűlve szemének előtte.

n.136

Elsőbb is Hábor kezein, képén, szemehéján

n.137

Tűzfoltok kerekednek elő, hol a bűverejű csöpp

n.138

Megszállott ; azután e foltok messzeterűlnek

n.139

Hirtelenül, mint szok terjedni tavak sima tükrén

n.140

A potyogásig elért záporszem ezüst karikája.

n.141

Erre a garboncás tűzzé vált, talpig egészen.

n.142

A kalap elveszté szín nélküli színe talányát,

n.143

Összenyomott tetején füst, láng és szikra lövell ki,

n.144

Mint a Vezuv torkán ; majd átvörösöllik egészen,

n.145

Mint az iszákosok orrai, végre fakó hamuvá lesz

n.146

És oda hull, oda hull Bendének lába elébe.

n.147

Már ég a köpeny is : mind jobb, mind bal fele lángol,

n.148

Cérna-recéjének megemészté már e pokoltűz

n.149

Életerős szálát : némely lebegő darab egy láng-

n.150

Nyelvvé változik át, s legelőbb is a nászkalibának

n.151

Nyalja körül venyigés ereszét csavaros repüléssel.

n.152

Hah, már a szöges orr, a nyakbötyök, a busa homlok

n.153

Ismerhetlenek ott ; nincs a két mártogató láb,

n.154

Láng az egész Hábor (mint volt éltében örökké

n.155

Szelleme), a hajlék oda lőn, zavaros szelek árja

n.156

Szórta el azt korom- és füstképen a lég üregében.

n.157

Most egy dögleletes bűz támad ; Bende tekinti

n.158

Armídát, az arát, s megborzad, síri soványság

n.159

Torzítá el egész testét hölgyének ; a látás

n.160

Ablaka nem több, mint az a szám, mely nem sokasíthat

n.161

És nem is oszt, a másikon űl örök éjjelü vakság.

n.162

És ez alak szintén égett, nem lánggal azonban,

n.163

Mint a dicső Hábor, hanem úgy füstölgve, mikéntha

n.164

Ázott szalmatörek fojtott tüzinél szenes arcú

n.165

Új-magyar égeti szén garmadkáját faluvégen.

n.166

Bende körülnézett : sivatag minden körülötte,

n.167

Mint a Zsidó-tenger partján, hol az ősi világ két

n.168

Városa elsülyedett ; bércbálványok sora bámul

n.169

Rá hidegen ; kövesült élőfák állanak őrt a

n.170

Rettenetes téren, kérdőleg előre hajolvák.

n.171

Megborzad ; szívére fut a vér Bende vitéznek,

n.172

Régi csatornáin nem mervén folyni szokottúl,

n.173

S távozik a helyről, ha talán távoznia van mód.

n.174

Visszatekint mégis távolból, vissza, ha Lóthné

n.175

Fátuma érné is, mert valljuk meg, mi, teremtés

n.176

Bőrbe kötött első kiadási, mi férfiak, olykor

n.177

Női kiváncsiak is szoktunk ám lenni titokban.

n.178

Visszatekint, mondám : ott nézi a messze világló

n.179

Hábort égni, miként égett az irásbeli szentelt

n.180

Csipkebokor, s tekeres füstét kigyódzni az égig.

n.181

Nézi menyasszonya lassan emésztődő romalakját,

n.182

Melyből rothasztó láz terjed el a levegőben,

n.183

Intő bűz atomit száguldoztatva előre.

n.184

S ím a láng eltűnt! az alak pedig

állti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

állta

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

helyében

n.185

Összerogyott!

mindaz,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

mind az

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

mind az,

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

mi előbb Hábor vala, most egy

n.186

Barna bitang felhő, fenn a sziklák tetején túl,

n.187

És az előbb Armída csak egy kis porhamu-domb már.

n.188

Bende tovább haladott. Mit várjon a földi halandó,

n.189

Monda sohajtva, midőn a hatalmas szellemi nép is

n.190

Így odalesz, füstté, hamuporrá bomladozik szét?

n.191

Látom : e földön nincs állandóság. Hiu minden

n.192

Küzdés

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

küszdés

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, fáradozás. Az arany bullák oda lesznek,

n.193

Alkotmány oda lész, oda lész az adótalan élet,

n.194

Vámok, avíticitas, majorátus, tolvaj-akasztás

n.195

És botozás, mind, mind eltűnnek, idővel, e földről ;

n.196

Mint eltűntek azok, kik ez elvek népei voltak.

n.197

Új fajok állnak elő, új eszmék kelnek agyukban,

n.198

Majd megavulnak ezek, szintúgy, mint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

mink

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

elavultunk,

n.199

S új tavasz éled föl, mindég másfajta virággal.

n.200

Hasztalan

úsznék

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

usznám

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hát ellent az idő folyamának :

n.201

Elsodor a hullám, és akik utánam eveznek,

n.202

Nem lelik a habban nyomomat, mellyért tusakodtam.

n.203

Ily monológ közben egy halmocskára jutott fel,

n.204

Honnan visszatekint még egyszer a helyre, hol a két

n.205

Ellenies szellem szétoszlott vegytani módon.

n.206

»Értem« monda tovább, »értem. Szeleburdi reformnak

n.207

Szelleme volt Hábor, ki az elvvel nem köte össze

n.208

Jó szivet és tudományt. Maradásé nője (hah, e nő!),

n.209

Oktalan, a jót sem tűrő, vesztegmaradásé.

n.210

És most a maradás védszelleme a szabadelvű

n.211

Garboncást füstté oszlatta fel ; a garaboncás

n.212

Lassan emészté föl, beltűz erejével, a némbert.«

n.213

»Hah! de mi új látvány ez, amely most készül előttem?

n.214

Íme a fölleg, mely eredett füstéből a Hábor

n.215

Szellemi lényének, lefelé tart ; íme leszáll a

n.216

Néma rögökre, hol a hölgynek pora nyugszik a földön.

n.217

S íme, a felhőből tűz pattan a kis hamudombba,

n.218

És ez mozgani kezd ; a fölleg rojtjai szintén

n.219

Kezdenek összevonúlni, szilárdabb testü valóvá.

n.220

Majd egy fő idomúl, majd nyak, mell, kar, kezek és láb.

n.221

Szárnyak is, egy szép pár, hímzettek aranyszinü tollal,

n.222

A rögök a földről hasonúl életre kelének,

n.223

Fő, kebel és a többi tagok feltűnnek,

elömlő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

erőt vett

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.224

Bengali fényénél a hajnal-ölelte keletnek!«

n.225

Úgy van, a felhőből fiatal test díszes alakja

n.226

Fejlék : rózsapiros képű, daliás magyar ifjú,

n.227

És a rögök közzől, honi fűzetü mezben, arája

n.228

Támadt létre, miként ismételt életü phőnix.

n.229

És a sziklavidék, a kopár völgy, édeni kertté

n.230

Díszesedék, melynek közepén ifjú füvü halmon

n.231

Állott a deli pár, egymást szemlélve, csodálva,

n.232

Mígnem a szellemi csók elpattant szűzi szemérmű

Ajkaikon. —

n.233

Akkor az életerős, szoborékes hím karon ölté

n.234

A tündér idomú, mondhatlan kellemü hölgyet,

n.235

S fölkerekedve legott, ragyogó szárnyak segedelmén

n.236

Elröpülének az álméló Bendének előle.

n.237

Kíséré szemivei hős Bende is a csoda párt, és

n.238

Nézte, miként márták magokat keleten a kiáradt

n.239

Hajnali tűztenger hullámiba, megfürödendők

n.240

Reggeli fürdőjében a tiszta-piros levegőnek.

n.241

Míg ezek így esnek légben, földszint s a pokolban,

n.242

Addig a korteshad szanaszét hever éji tanyákon,

n.243

Udvaron állongó szekereknek alatta, fölötte.

n.244

Csak Kolocintos uram nem nyughatik, üsdi közönség

n.245

Nagynevü hadnagya. Ezt nem hagyta pihenni a hírnév

n.246

Ördöge, mely készté, hogy víja ki tettel is a már

n.247

Több év óta nevén fityegő sallangot, a kedvelt

n.248

Hangu vitézlő szót, mely néki dukál vala, persze.

n.249

E végett a kolompviselőket fölveri hangos

n.250

Szunnyadozásikból, s miután fél álmos ,ebatták’

n.251

Hírül adák, hogy ezek felocsudtak némineműkép

n.252

Mámoros álomból krapulás émetteniségre :

n.253

Körbe hiván őket, tartott velök éji tanácsot.

n.254

»Tudjátok fiaim« kezdé a csapat vezetője,

n.255

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

, a hadnagy, hol ütötte föl éji tanyáját

n.256

Oktai népével, mely balgatagúl az adózók

n.257

Mellé csatlakozott alacsony nyereségnek okáért?

n.258

Vármegyeház telkén foga helyt, mert érezi vétkét,

n.259

Mellyet az alkotmány ellen követett s remeg a rá

n.260

Méltán megharagudt nemeseknek vérboszujától.

n.261

Ámde a bűnt isten sem hagyná megtorolatlan,

n.262

Aki mit ett, illő, hogy igyék rá, és a kutyának

n.263

Érdem után szoktak nadrágot varrni, nem úgy van?

n.264

Mostan azért, fiaim, hadicselt gondoltam : ez éjen

n.265

Zajtalanul ütnénk rájok s bortól nekibágyadt

n.266

Tagjaikat kennők in-nyujtó fütyköseinkkel.

n.267

Küzdeni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Küszdeni

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

szép a honért : meghalni sem árt a hazáért!«

n.268

Összeszorult a bot kezeikben a potioroknak

Jegyzet A potando, scilicet.

n.269

Hallván lelkesitő szavait Kolocintos uramnak,

n.270

S két perc múlva egész csapatuk talpon vala. Első

n.271

Gonduk a borhordó-keresés volt, mellyet az estve

n.272

Képtelenek voltak kiüríteni gégesegéllyel.

n.273

Ott vala hordójok : de a szesz, mely lelkesité azt,

n.274

Nem vala már : fenekén az öreg hordónak erőszak-

n.275

Fúrta sebek nyíltak, dongái betörve kegyetlen,

n.276

Elszakadott abroncsai szerte hevertek a földön,

n.277

És az egész hordón a halál bús képe sötétlett.

n.278

Megdöbbent a csoport. »Gonosz ellen okozta ez ármányt«

n.279

Nagy boszusan morogák : mert nem volt köztök egyén, ki

n.280

Emlékezhetnék a tegnapiakra, miképen

n.281

Őmagok onták vérit e hordónak ködös ésszel!

n.282

Most a hon és hordó ügye mélyen

megkeserítvén

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

megkeseríti

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.283

Szíveiket, lobbant kit-kit vasmarku haragra ;

n.284

S mint a sötét éjben gátat tört hengeres árvíz,

n.285

Hömpölyög el nehezes csapatuk megyeház kapujához.

n.286

Ingady sem tölté restűl idejét ezen

éjjel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

éjen

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.287

Ő feljárta magánosan a pártok vezetői-

n.288

És fő emberinek

vígságteljes

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

vigságteles

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

éji tanyáit :

n.289

Óvtalan ablakokon leskődött nagy figyelemmel,

n.290

Szedve bögyébe ha mit látás, hallás avagy éles

n.291

Szaglás által megtudhatna, vagy észre vehetne,

n.292

Melyből jóslatokat férceljen a holnapi napra.

n.293

Vármegye házához sietett most, sejtve hogy annál

n.294

Szinte nemes csapatok foglaltanak éjjeli nyughelyt,

n.295

Lopva kikémleni ott az erőt és főleg a tiszta

n.296

Bel meggyőződést, hogy számítása ne csaljon.

n.297

Macskai léptekkel sompolygott a poros udvar

n.298

Párnáján heverő sokasághoz ; megkerülé azt,

n.299

Számát megjegyzé, amint hozzá tuda vetni ;

n.300

Hajh, de a vélekedést kitanulnia nem vala jó mód,

n.301

Mert a fővegeken nem látott ismeretes jelt.

n.302

Mindazonáltal, köznemesek lévén, nem-adózók

n.303

Száma közé sorolá, s indult is visszafelé már,

n.304

A mikoron hátul egy erős kar (

Pörgedyé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedié

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

volt)

n.305

Megragadá torkát, kérdvén, mi a tábori jelszó.

n.306

Megdöbbent a sötét éj vándora, visszahanyatlott

n.307

S reszketeg ajkakkal rebegé halkan : nem adózunk !

n.308

»Kém, kém! verjük agyon, tépjük szét, vágjuk ezer-rét«

n.309

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

ordítá, markát jobban beszorítván.

n.310

»Hol van? verjük agyon!« rivalának többen a földről

n.311

Talpraszökött nemesek, s jaj lett voln’ Ingady úrnak,

n.312

Hogyha vitézlő hadnagy uram könyörűlve az árván,

n.313

El nem ereszti nyakát, súgván, hogy fusson amint tud.

n.314

És futa Ingady úr, de a sors, hajh! nem vala pártján.

n.315

A megyeház kapuján Kolocintos népire bukkant,

n.316

Kik nagy erőszakkal nyomulának az udvaröbölbe.

n.317

»Jelszódat!« rival egy. »Jaj, adózom, adózom, az isten

n.318

Áldja kigyelmeteket« könyörög »mindég is adóztam.«

n.319

»Üssük a rossz hazafit« riadoz körülötte ; az élet

n.320

Gombja fölött pedig ólmosok ádáz erdeje csattog.

n.321

Futni ered mégis, de hová fut a jámbor? Elűl víz,

n.322

Hátul tűz : a halál bizonyos, bármerre szaladjon.

n.323

Mindazonáltal a sors

protokolluma

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

rotocolloma

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

rotocolluma

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

másnemü végzést

n.324

Foglalt Ingadyról, s nem akarta, hogy ólmosok által

n.325

Jusson a Hádesz egértőrébe, (hová a bebúvás

n.326

Csak

bagatella

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

bakatella

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

dolog ; de kibúni : az egyszer a munka!)

n.327

Volt a telek közepén kerekes kút, melyben a föl- s le-

n.328

Mártogató vedrek, mint a karthauzi barátot

n.329

Jobb és bal tenyerén M. M-je halálra,

naponként

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

naponkint

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

napoként

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.330

Emlékeztették az alispánt,

szolgabirákat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

szolgabirókat

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.331

És az egész tisztkart a szerencse s idők folyamára.

n.332

E kútig haladott jó Ingady. Nem mese ám az,

n.333

Hogy kútak közelén jó szellem tartja tanyáját

n.334

Őrködvén a halandók népe fölött a veszélyben :

n.335

Mert állítni merem, merem is doceálni hütömmel,

n.336

Hogy, ha e szellem nem súg Ingadynak, soha föl nem

n.337

Éri eszével, hogy beleüljön a kút vödörébe,

n.338

És lebocsátkozzék biztos menedékül a kútba.

n.339

Itten azonban már jól van neki dolga szegénynek :

n.340

Álla vacog kissé, pedig állig nincs is a vízben,

n.341

S nem leli senki meg itt (az igaz, nem is üldözi senki)

n.342

Csak tűrjön keveset, csak tudjon tartani

csöndet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

csöndöt

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.343

Mondani sem szükség, hogy

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

és hada talpon

n.344

Állának, mikor a haragos Kolocintos az üsdi

n.345

Népet elővezeté. Mint ment a nehéz csata véghez,

n.346

A mindjárt követő énekben elénekelem, ha

n.347

Pártfogolóm, a múzsa-leány, megadandja segélyét,

n.348

S nem teszi meddővé régen vajudó koponyámat.

Verzió: III : Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

HATODIK ÉNEK

n.1

Míg a varázshölgy és deli hőse az éj birodalmát

n.2

Látogaták, haragos Hábornak egyéb vala gondja.

n.3

Ő az örök Sorsnak szigorú lakját keresé föl,

n.4

Tőle megértendő maga és Armída jövendő

n.5

Végzetiket. Havasok közepett, hol az emberi talpak

n.6

Még soha nem hagytak múlékony bélyeget a hó

n.7

Csillámló tetején, homorúl egy völgy tekenője,

n.8

Csak röpülőknek nem járhatlan szikla falakkal.

n.9

Itt van a

Sorsisten

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

sorsisten

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

barlangja, bevésve a vén föld

n.10

Gránit kérgének — még hajdan a gyermeki beltűz

n.11

Által felcsattant — nagy himlőjébe. Körötte

n.12

Semmi, csak a korhadt pusztúlás bús hagyományi,

n.13

Semmi, csak a mély csönd, mely sokkal üresb vala, hogysem

n.14

Észre lehessen venni halandónak, ha

reves fán

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

[törölt]
« faréven »

reves fán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

a reves fán

Jegyzet sajtóhiba

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.15

Kérődző szúknak meg nem töri halk ropogása.

n.16

Bent

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Benn

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

a barlangban nagy gőzmalom él : az Időnek

n.17

Malma ez, amelynek tágas hombárai telvék

n.18

Soknemü testekkel, várókkal a végzetes őrlést.

n.19

Ő maga rejtélyes barlang méhében, iromba

n.20

Felhők leple alatt űl a Sorsisten, örökké

n.21

Olvasván a fátum öles foliántjai titkát.

n.22

És amint sorolá a tárgyakat, elzavaratlan

n.23

Renddel csúsznak azok le a széles hosszu csatornán

n.24

A kíméletlen garad örvényébe sodorvák.

n.25

Hősöket és nyomorú koldúsokat egyre sodor le

n.26

E garad, amint jött a tarka vegyűletü rendsor :

n.27

Pompás Alkibiad, nagy fényü Lucullus, eb-éltű

n.28

Diogenes, nyomorú Timon, ragyogó Cleopátra,

n.29

Markalf és Salamon,

Democrit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Demokritos

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, Socrates, itt mind

n.30

Összekerülnek, mind egy lisztté hullanak össze.

n.31

Fulvia,

Xanthippe

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Xantippe

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, Lucretia, Thisbe, Korinna

n.32

Mind egyek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Mindegyek

Jegyzet sajtóhiba

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

itt, Brutus pora egy lesz Tarquiniussal ;

n.33

Phidias márványfejeit törvényfa revével

n.34

Őröli e malom össze ; Rafáel vászna szenes zsák

n.35

Közzé őgyeledik, s az Apelles rajzai szintén

n.36

Úgy oda lesznek, mint a most divatos fali firkák.

n.37

Ott az ephesusi templom után jő durva Herostrat

n.38

És

ama

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

[törölt]
« a »

ama

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

nagy Macedon, kit az égés éjjele szült volt ;

n.39

Itt a szolgabírót hajdúja kiséri, az írnok

n.40

Hamva uráéval vegyül ellentétileg ismét.

n.41

Elvegyül ispánné tens asszony is a jegyzőné

n.42

Nemzetes asszonnyal, tűz vízzel, szénpor a mésszel,

n.43

Tolvaj a bíróval, jobbágy uraság inasával,

n.44

Elvegyül a káplár apjával s pór rokonával.

n.45

Szóval az ellentét megszűnik : porhamu lesz mind

n.46

Ami van e földön ; csak az ész nem, a szellemi rész nem.

n.47

Nem? haha! Nézzétek. Tetemes könyvek sokasága

n.48

Sodródik lefelé, mint annyi druídapapok, kik

n.49

Emberi életeket kívántanak áldozatúl, kik

n.50

Emberagyak velejét égették isteneiknek

n.51

Gyász oltáraikon. Lám e foliantok elették

n.52

A zseni szerzőket ; megemészté őket is a moly :

n.53

Most pedig a foliantok, a moly, mind együve hullnak.

n.54

Ott Calepinus jő, a Bábel tornya utána ;

n.55

Hátrább X ut Tök, meg a többi piszoktele firkák.

n.56

Gyöngyösit a rímest kíséri Kovács pici lantja,

n.57

Édös-Gergöly után Mátyási jön, és szamarastul

n.58

Néhai Mondolatos, mind, mind a garadba lehullvák.

n.59

Ott jön az én könyvemnek öt első éneke is már :

n.60

Lapjain illatos ó sajtok maradéka mutatja,

n.61

Mily fokon álla szegény a dicsőség úri kegyében.

n.62

Ó jaj! a mélybe zuhant, honnét pora jegytelenűl fog

n.63

Hullani majd az örök feledékenységnek ürébe!

Jegyzet K. : után az Évlapok átnézett példányába tintával ezt a hexametert írta a költő : Ostoba Kauderwelsch ! ez az öt sor jó az egészben.

N-körös

Nagykőrös

dec. 16. 1853.

n.64

Hábor e barlangot keresé föl s térdre borulván

n.65

Érc küszöbén annak (tudnillik az érc a kövekben

n.66

Lappangott valahol, mint egykor a monda cigánya

n.67

Nagy fa kanáljával hörpölve vizét a Dunának :

n.68

Halleves ez, mondá, mert ott van a sok hal a vízben)

n.69

Kérte a Sors-istent : adná tudtára jövendő

n.70

Sorsát, és ha ravasz nőjét van-e mód, van-e vajjon

n.71

Titkos erő, megfosztani a bűvös

hatalomtól

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

hatalomtúl

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hatalomtól

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.72

Melyre a Sorsisten mennydörgő hangu beszéde

n.73

Így ada választ a barlangnak mély fenekéről :

n.74

»Sorsodat, ó szellem, magasabb vagy bár a halandók

n.75

Népénél, az örök végzet nem hagyja tudatnom.

n.76

Mély titok az, mellyet csak e barlang istene láthat.

n.77

Sorsod azonban, halld, ettől függ, ezt cselekedjed :

n.78

Hölgyedet, Armídát, menj, leld föl ez éjen, e percben

n.79

Erdei lakjánál, hol most akar űlni

menyegzőt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

menyegzőt

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

menyekzőt

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.80

Földi halandóval, s vár téged, minthogy egyébként

n.81

Célja, mit e násszal szándékszik elérni, merőben

n.82

Meghiusul. Engedd hogy szép legyen, és ne parancsold,

n.83

Hogy vegye föl vénasszony alakját, egyszerü képét,

n.84

Míg nem hajnallik. Haragos vagy bánatos arcot,

n.85

Bármi következzék, ne mutass, mert vége különben

n.86

A tervnek, miszerint elronthasd nődet örökre.

n.87

Mindazonáltal légy szemes és mindenre figyelmezz,

n.88

S majd mikor Armídád kebeléből titkosan egy kis

n.89

Ólomedényt von elő s tartalmából szemeid meg-

n.90

Hinté, s arcodon érezed a hő cseppeket égni :

n.91

Kapd el az ólomedényt és hintezd vissza szemébe

n.92

Mind a nedűt, mely még maradott vala benne, fenékig.

n.93

Ettől függ sorsod

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Sorsod ettől függ

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

: ne feledd, vagy, tudva, ne mellőzd.«

n.94

Így a sötét szellem ; s elmondván lőn iszonyú csend,

n.95

A malom egyhangú rop-rop-ját, mely soha meg nem

n.96

Szűnik az éltes idő hosszát kijegyezni egyenlő

n.97

Pécékkel, természetesen ide nem számítván.

n.98

S most, miután Hábor tova illant, édesim, ah most

n.99

Fussuk e zordon tájt, fussunk Hábornak utána,

n.100

Aki varázsnőjét (már tán nem is azt) a parancsként

n.101

Fölkeresé s egyedül lőn víg lakodalmi közönség.

n.102

Nagy baj az írónak, de kivált annak, kire bölcső

n.103

Lepleiben fülökig ránták a múzsa

leányok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

leánykák

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.104

Ajkaikat, kit jó mamikája zuzával az apró-

n.105

Marhának tartott, és léc-szeg fürtjeit addig

n.106

Meg nem szűnt fodorítni, tüzes vassal sütögetvén,

n.107

Míg született költő nem vált nápész gyerekéből —

n.108

Nagy-baj a költőnek, mondom, ha megúnta teremtett

n.109

Jellemeit maga is, s velök egy hajlékba szorulván

n.110

Nem tud azokról már érdeklőt mondani semmit.

n.111

Így vagyok én. Lakodalmi csoport dőzsölne köröttem ;

n.112

Hábor a hajdani férj, Armída, menyasszony ezúttal,

n.113

S Bende vitéz, mint nősz ; 3, mondd : három egyénből

n.114

Áll az egész sokaság : mit mondjak rólok, uristen,

n.115

Mit még nem mondtam valamellyik hexameterben?

n.116

Mondjam-e, hogy mielőtt Hábor beköszöntene, tündér

n.117

Hölgye a conservnek Bendét karjába szorítva

n.118

Kellemes álomnak szunnyasztá boldog ölébe?

n.119

Hogy kivoná mellfodra közől

Hecaté

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Hekate

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

adományát

n.120

S Bende fehér kebelét fölfejtvén inge havából,

n.121

Szopni hagyá abból csecsemőjét a pokoléjnek?

n.122

Hogy miután e nadály vastagra hizott a

legény

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

legénynek

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hő

n.123

Véréből, a menyasszony e vért piciny ólomedénybe

n.124

Fogta föl, és az edényt puhapamlag melle feszűlő

n.125

Két Parnasszának deli Tempéjébe dugá el?

n.126

Mondjam-e, hogy Hábor meg a nő, meg Bende, lakoztak

n.127

Állati étvággyal faldosván szellemi étket,

n.128

Kortesi gégékkel tütükélvén ménesi nektárt?

n.129

Mondjam-e, hogy tündér Armída kilopta hevítő

n.130

Pár emlői közől babonázott ólomedényét,

n.131

És nagy hirtelenül Hábor szemeit tele szórva,

n.132

És Hábor sebesen ráföcskendezve viszontag :

n.133

H a h ! ….….….…..

n.134

Bende kiáltott így, mert volt ok rá. Iszonyító

n.135

Látvány az, mely lőn kiterűlve szemének előtte.

n.136

Elsőbb is Hábor kezein, képén, szemehéján

n.137

Tűzfoltok kerekednek elő, hol a bűverejű csöpp

n.138

Megszállott ; azután e foltok messzeterűlnek

n.139

Hirtelenül, mint szok terjedni tavak sima tükrén

n.140

A potyogásig elért záporszem ezüst karikája.

n.141

Erre a garboncás tűzzé vált, talpig egészen.

n.142

A kalap elveszté szín nélküli színe talányát,

n.143

Összenyomott tetején füst, láng és szikra lövell ki,

n.144

Mint a Vezuv torkán ; majd átvörösöllik egészen,

n.145

Mint az iszákosok orrai, végre fakó hamuvá lesz

n.146

És oda hull, oda hull Bendének lába elébe.

n.147

Már ég a köpeny is : mind jobb, mind bal fele lángol,

n.148

Cérna-recéjének megemészté már e pokoltűz

n.149

Életerős szálát : némely lebegő darab egy láng-

n.150

Nyelvvé változik át, s legelőbb is a nászkalibának

n.151

Nyalja körül venyigés ereszét csavaros repüléssel.

n.152

Hah, már a szöges orr, a nyakbötyök, a busa homlok

n.153

Ismerhetlenek ott ; nincs a két mártogató láb,

n.154

Láng az egész Hábor (mint volt éltében örökké

n.155

Szelleme), a hajlék oda lőn, zavaros szelek árja

n.156

Szórta el azt korom- és füstképen a lég üregében.

n.157

Most egy dögleletes bűz támad ; Bende tekinti

n.158

Armídát, az arát, s megborzad, síri soványság

n.159

Torzítá el egész testét hölgyének ; a látás

n.160

Ablaka nem több, mint az a szám, mely nem sokasíthat

n.161

És nem is oszt, a másikon űl örök éjjelü vakság.

n.162

És ez alak szintén égett, nem lánggal azonban,

n.163

Mint a dicső Hábor, hanem úgy füstölgve, mikéntha

n.164

Ázott szalmatörek fojtott tüzinél szenes arcú

n.165

Új-magyar égeti szén garmadkáját faluvégen.

n.166

Bende körülnézett : sivatag minden körülötte,

n.167

Mint a Zsidó-tenger partján, hol az ősi világ két

n.168

Városa elsülyedett ; bércbálványok sora bámul

n.169

Rá hidegen ; kövesült élőfák állanak őrt a

n.170

Rettenetes téren, kérdőleg előre hajolvák.

n.171

Megborzad ; szívére fut a vér Bende vitéznek,

n.172

Régi csatornáin nem mervén folyni szokottúl,

n.173

S távozik a helyről, ha talán távoznia van mód.

n.174

Visszatekint mégis távolból, vissza, ha Lóthné

n.175

Fátuma érné is, mert valljuk meg, mi, teremtés

n.176

Bőrbe kötött első kiadási, mi férfiak, olykor

n.177

Női kiváncsiak is szoktunk ám lenni titokban.

n.178

Visszatekint, mondám : ott nézi a messze világló

n.179

Hábort égni, miként égett az irásbeli szentelt

n.180

Csipkebokor, s tekeres füstét kigyódzni az égig.

n.181

Nézi menyasszonya lassan emésztődő romalakját,

n.182

Melyből rothasztó láz terjed el a levegőben,

n.183

Intő bűz atomit száguldoztatva előre.

n.184

S ím a láng eltűnt! az alak pedig

állti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

állta

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

helyében

n.185

Összerogyott!

mindaz,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

mind az

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

mind az,

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

mi előbb Hábor vala, most egy

n.186

Barna bitang felhő, fenn a sziklák tetején túl,

n.187

És az előbb Armída csak egy kis porhamu-domb már.

n.188

Bende tovább haladott. Mit várjon a földi halandó,

n.189

Monda sohajtva, midőn a hatalmas szellemi nép is

n.190

Így odalesz, füstté, hamuporrá bomladozik szét?

n.191

Látom : e földön nincs állandóság. Hiu minden

n.192

Küzdés

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

küszdés

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, fáradozás. Az arany bullák oda lesznek,

n.193

Alkotmány oda lész, oda lész az adótalan élet,

n.194

Vámok, avíticitas, majorátus, tolvaj-akasztás

n.195

És botozás, mind, mind eltűnnek, idővel, e földről ;

n.196

Mint eltűntek azok, kik ez elvek népei voltak.

n.197

Új fajok állnak elő, új eszmék kelnek agyukban,

n.198

Majd megavulnak ezek, szintúgy, mint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

mink

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

elavultunk,

n.199

S új tavasz éled föl, mindég másfajta virággal.

n.200

Hasztalan

úsznék

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

usznám

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hát ellent az idő folyamának :

n.201

Elsodor a hullám, és akik utánam eveznek,

n.202

Nem lelik a habban nyomomat, mellyért tusakodtam.

n.203

Ily monológ közben egy halmocskára jutott fel,

n.204

Honnan visszatekint még egyszer a helyre, hol a két

n.205

Ellenies szellem szétoszlott vegytani módon.

n.206

»Értem« monda tovább, »értem. Szeleburdi reformnak

n.207

Szelleme volt Hábor, ki az elvvel nem köte össze

n.208

Jó szivet és tudományt. Maradásé nője (hah, e nő!),

n.209

Oktalan, a jót sem tűrő, vesztegmaradásé.

n.210

És most a maradás védszelleme a szabadelvű

n.211

Garboncást füstté oszlatta fel ; a garaboncás

n.212

Lassan emészté föl, beltűz erejével, a némbert.«

n.213

»Hah! de mi új látvány ez, amely most készül előttem?

n.214

Íme a fölleg, mely eredett füstéből a Hábor

n.215

Szellemi lényének, lefelé tart ; íme leszáll a

n.216

Néma rögökre, hol a hölgynek pora nyugszik a földön.

n.217

S íme, a felhőből tűz pattan a kis hamudombba,

n.218

És ez mozgani kezd ; a fölleg rojtjai szintén

n.219

Kezdenek összevonúlni, szilárdabb testü valóvá.

n.220

Majd egy fő idomúl, majd nyak, mell, kar, kezek és láb.

n.221

Szárnyak is, egy szép pár, hímzettek aranyszinü tollal,

n.222

A rögök a földről hasonúl életre kelének,

n.223

Fő, kebel és a többi tagok feltűnnek,

elömlő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

erőt vett

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.224

Bengali fényénél a hajnal-ölelte keletnek!«

n.225

Úgy van, a felhőből fiatal test díszes alakja

n.226

Fejlék : rózsapiros képű, daliás magyar ifjú,

n.227

És a rögök közzől, honi fűzetü mezben, arája

n.228

Támadt létre, miként ismételt életü phőnix.

n.229

És a sziklavidék, a kopár völgy, édeni kertté

n.230

Díszesedék, melynek közepén ifjú füvü halmon

n.231

Állott a deli pár, egymást szemlélve, csodálva,

n.232

Mígnem a szellemi csók elpattant szűzi szemérmű

Ajkaikon. —

n.233

Akkor az életerős, szoborékes hím karon ölté

n.234

A tündér idomú, mondhatlan kellemü hölgyet,

n.235

S fölkerekedve legott, ragyogó szárnyak segedelmén

n.236

Elröpülének az álméló Bendének előle.

n.237

Kíséré szemivei hős Bende is a csoda párt, és

n.238

Nézte, miként márták magokat keleten a kiáradt

n.239

Hajnali tűztenger hullámiba, megfürödendők

n.240

Reggeli fürdőjében a tiszta-piros levegőnek.

n.241

Míg ezek így esnek légben, földszint s a pokolban,

n.242

Addig a korteshad szanaszét hever éji tanyákon,

n.243

Udvaron állongó szekereknek alatta, fölötte.

n.244

Csak Kolocintos uram nem nyughatik, üsdi közönség

n.245

Nagynevü hadnagya. Ezt nem hagyta pihenni a hírnév

n.246

Ördöge, mely készté, hogy víja ki tettel is a már

n.247

Több év óta nevén fityegő sallangot, a kedvelt

n.248

Hangu vitézlő szót, mely néki dukál vala, persze.

n.249

E végett a kolompviselőket fölveri hangos

n.250

Szunnyadozásikból, s miután fél álmos ,ebatták’

n.251

Hírül adák, hogy ezek felocsudtak némineműkép

n.252

Mámoros álomból krapulás émetteniségre :

n.253

Körbe hiván őket, tartott velök éji tanácsot.

n.254

»Tudjátok fiaim« kezdé a csapat vezetője,

n.255

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

, a hadnagy, hol ütötte föl éji tanyáját

n.256

Oktai népével, mely balgatagúl az adózók

n.257

Mellé csatlakozott alacsony nyereségnek okáért?

n.258

Vármegyeház telkén foga helyt, mert érezi vétkét,

n.259

Mellyet az alkotmány ellen követett s remeg a rá

n.260

Méltán megharagudt nemeseknek vérboszujától.

n.261

Ámde a bűnt isten sem hagyná megtorolatlan,

n.262

Aki mit ett, illő, hogy igyék rá, és a kutyának

n.263

Érdem után szoktak nadrágot varrni, nem úgy van?

n.264

Mostan azért, fiaim, hadicselt gondoltam : ez éjen

n.265

Zajtalanul ütnénk rájok s bortól nekibágyadt

n.266

Tagjaikat kennők in-nyujtó fütyköseinkkel.

n.267

Küzdeni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Küszdeni

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

szép a honért : meghalni sem árt a hazáért!«

n.268

Összeszorult a bot kezeikben a potioroknak

Jegyzet A potando, scilicet.

n.269

Hallván lelkesitő szavait Kolocintos uramnak,

n.270

S két perc múlva egész csapatuk talpon vala. Első

n.271

Gonduk a borhordó-keresés volt, mellyet az estve

n.272

Képtelenek voltak kiüríteni gégesegéllyel.

n.273

Ott vala hordójok : de a szesz, mely lelkesité azt,

n.274

Nem vala már : fenekén az öreg hordónak erőszak-

n.275

Fúrta sebek nyíltak, dongái betörve kegyetlen,

n.276

Elszakadott abroncsai szerte hevertek a földön,

n.277

És az egész hordón a halál bús képe sötétlett.

n.278

Megdöbbent a csoport. »Gonosz ellen okozta ez ármányt«

n.279

Nagy boszusan morogák : mert nem volt köztök egyén, ki

n.280

Emlékezhetnék a tegnapiakra, miképen

n.281

Őmagok onták vérit e hordónak ködös ésszel!

n.282

Most a hon és hordó ügye mélyen

megkeserítvén

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

megkeseríti

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.283

Szíveiket, lobbant kit-kit vasmarku haragra ;

n.284

S mint a sötét éjben gátat tört hengeres árvíz,

n.285

Hömpölyög el nehezes csapatuk megyeház kapujához.

n.286

Ingady sem tölté restűl idejét ezen

éjjel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

éjen

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.287

Ő feljárta magánosan a pártok vezetői-

n.288

És fő emberinek

vígságteljes

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

vigságteles

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

éji tanyáit :

n.289

Óvtalan ablakokon leskődött nagy figyelemmel,

n.290

Szedve bögyébe ha mit látás, hallás avagy éles

n.291

Szaglás által megtudhatna, vagy észre vehetne,

n.292

Melyből jóslatokat férceljen a holnapi napra.

n.293

Vármegye házához sietett most, sejtve hogy annál

n.294

Szinte nemes csapatok foglaltanak éjjeli nyughelyt,

n.295

Lopva kikémleni ott az erőt és főleg a tiszta

n.296

Bel meggyőződést, hogy számítása ne csaljon.

n.297

Macskai léptekkel sompolygott a poros udvar

n.298

Párnáján heverő sokasághoz ; megkerülé azt,

n.299

Számát megjegyzé, amint hozzá tuda vetni ;

n.300

Hajh, de a vélekedést kitanulnia nem vala jó mód,

n.301

Mert a fővegeken nem látott ismeretes jelt.

n.302

Mindazonáltal, köznemesek lévén, nem-adózók

n.303

Száma közé sorolá, s indult is visszafelé már,

n.304

A mikoron hátul egy erős kar (

Pörgedyé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedié

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

volt)

n.305

Megragadá torkát, kérdvén, mi a tábori jelszó.

n.306

Megdöbbent a sötét éj vándora, visszahanyatlott

n.307

S reszketeg ajkakkal rebegé halkan : nem adózunk !

n.308

»Kém, kém! verjük agyon, tépjük szét, vágjuk ezer-rét«

n.309

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

ordítá, markát jobban beszorítván.

n.310

»Hol van? verjük agyon!« rivalának többen a földről

n.311

Talpraszökött nemesek, s jaj lett voln’ Ingady úrnak,

n.312

Hogyha vitézlő hadnagy uram könyörűlve az árván,

n.313

El nem ereszti nyakát, súgván, hogy fusson amint tud.

n.314

És futa Ingady úr, de a sors, hajh! nem vala pártján.

n.315

A megyeház kapuján Kolocintos népire bukkant,

n.316

Kik nagy erőszakkal nyomulának az udvaröbölbe.

n.317

»Jelszódat!« rival egy. »Jaj, adózom, adózom, az isten

n.318

Áldja kigyelmeteket« könyörög »mindég is adóztam.«

n.319

»Üssük a rossz hazafit« riadoz körülötte ; az élet

n.320

Gombja fölött pedig ólmosok ádáz erdeje csattog.

n.321

Futni ered mégis, de hová fut a jámbor? Elűl víz,

n.322

Hátul tűz : a halál bizonyos, bármerre szaladjon.

n.323

Mindazonáltal a sors

protokolluma

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

rotocolloma

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

rotocolluma

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

másnemü végzést

n.324

Foglalt Ingadyról, s nem akarta, hogy ólmosok által

n.325

Jusson a Hádesz egértőrébe, (hová a bebúvás

n.326

Csak

bagatella

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

bakatella

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

dolog ; de kibúni : az egyszer a munka!)

n.327

Volt a telek közepén kerekes kút, melyben a föl- s le-

n.328

Mártogató vedrek, mint a karthauzi barátot

n.329

Jobb és bal tenyerén M. M-je halálra,

naponként

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

naponkint

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

napoként

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.330

Emlékeztették az alispánt,

szolgabirákat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

szolgabirókat

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.331

És az egész tisztkart a szerencse s idők folyamára.

n.332

E kútig haladott jó Ingady. Nem mese ám az,

n.333

Hogy kútak közelén jó szellem tartja tanyáját

n.334

Őrködvén a halandók népe fölött a veszélyben :

n.335

Mert állítni merem, merem is doceálni hütömmel,

n.336

Hogy, ha e szellem nem súg Ingadynak, soha föl nem

n.337

Éri eszével, hogy beleüljön a kút vödörébe,

n.338

És lebocsátkozzék biztos menedékül a kútba.

n.339

Itten azonban már jól van neki dolga szegénynek :

n.340

Álla vacog kissé, pedig állig nincs is a vízben,

n.341

S nem leli senki meg itt (az igaz, nem is üldözi senki)

n.342

Csak tűrjön keveset, csak tudjon tartani

csöndet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

csöndöt

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.343

Mondani sem szükség, hogy

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

és hada talpon

n.344

Állának, mikor a haragos Kolocintos az üsdi

n.345

Népet elővezeté. Mint ment a nehéz csata véghez,

n.346

A mindjárt követő énekben elénekelem, ha

n.347

Pártfogolóm, a múzsa-leány, megadandja segélyét,

n.348

S nem teszi meddővé régen vajudó koponyámat.

Verzió: IV : A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

HATODIK ÉNEK

n.1

Míg a varázshölgy és deli hőse az éj birodalmát

n.2

Látogaták, haragos Hábornak egyéb vala gondja.

n.3

Ő az örök Sorsnak szigorú lakját keresé föl,

n.4

Tőle megértendő maga és Armída jövendő

n.5

Végzetiket. Havasok közepett, hol az emberi talpak

n.6

Még soha nem hagytak múlékony bélyeget a hó

n.7

Csillámló tetején, homorúl egy völgy tekenője,

n.8

Csak röpülőknek nem járhatlan szikla falakkal.

n.9

Itt van a

Sorsisten

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

sorsisten

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

barlangja, bevésve a vén föld

n.10

Gránit kérgének — még hajdan a gyermeki beltűz

n.11

Által felcsattant — nagy himlőjébe. Körötte

n.12

Semmi, csak a korhadt pusztúlás bús hagyományi,

n.13

Semmi, csak a mély csönd, mely sokkal üresb vala, hogysem

n.14

Észre lehessen venni halandónak, ha

reves fán

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

[törölt]
« faréven »

reves fán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

a reves fán

Jegyzet sajtóhiba

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.15

Kérődző szúknak meg nem töri halk ropogása.

n.16

Bent

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Benn

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

a barlangban nagy gőzmalom él : az Időnek

n.17

Malma ez, amelynek tágas hombárai telvék

n.18

Soknemü testekkel, várókkal a végzetes őrlést.

n.19

Ő maga rejtélyes barlang méhében, iromba

n.20

Felhők leple alatt űl a Sorsisten, örökké

n.21

Olvasván a fátum öles foliántjai titkát.

n.22

És amint sorolá a tárgyakat, elzavaratlan

n.23

Renddel csúsznak azok le a széles hosszu csatornán

n.24

A kíméletlen garad örvényébe sodorvák.

n.25

Hősöket és nyomorú koldúsokat egyre sodor le

n.26

E garad, amint jött a tarka vegyűletü rendsor :

n.27

Pompás Alkibiad, nagy fényü Lucullus, eb-éltű

n.28

Diogenes, nyomorú Timon, ragyogó Cleopátra,

n.29

Markalf és Salamon,

Democrit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Demokritos

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, Socrates, itt mind

n.30

Összekerülnek, mind egy lisztté hullanak össze.

n.31

Fulvia,

Xanthippe

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Xantippe

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, Lucretia, Thisbe, Korinna

n.32

Mind egyek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Mindegyek

Jegyzet sajtóhiba

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

itt, Brutus pora egy lesz Tarquiniussal ;

n.33

Phidias márványfejeit törvényfa revével

n.34

Őröli e malom össze ; Rafáel vászna szenes zsák

n.35

Közzé őgyeledik, s az Apelles rajzai szintén

n.36

Úgy oda lesznek, mint a most divatos fali firkák.

n.37

Ott az ephesusi templom után jő durva Herostrat

n.38

És

ama

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

[törölt]
« a »

ama

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

nagy Macedon, kit az égés éjjele szült volt ;

n.39

Itt a szolgabírót hajdúja kiséri, az írnok

n.40

Hamva uráéval vegyül ellentétileg ismét.

n.41

Elvegyül ispánné tens asszony is a jegyzőné

n.42

Nemzetes asszonnyal, tűz vízzel, szénpor a mésszel,

n.43

Tolvaj a bíróval, jobbágy uraság inasával,

n.44

Elvegyül a káplár apjával s pór rokonával.

n.45

Szóval az ellentét megszűnik : porhamu lesz mind

n.46

Ami van e földön ; csak az ész nem, a szellemi rész nem.

n.47

Nem? haha! Nézzétek. Tetemes könyvek sokasága

n.48

Sodródik lefelé, mint annyi druídapapok, kik

n.49

Emberi életeket kívántanak áldozatúl, kik

n.50

Emberagyak velejét égették isteneiknek

n.51

Gyász oltáraikon. Lám e foliantok elették

n.52

A zseni szerzőket ; megemészté őket is a moly :

n.53

Most pedig a foliantok, a moly, mind együve hullnak.

n.54

Ott Calepinus jő, a Bábel tornya utána ;

n.55

Hátrább X ut Tök, meg a többi piszoktele firkák.

n.56

Gyöngyösit a rímest kíséri Kovács pici lantja,

n.57

Édös-Gergöly után Mátyási jön, és szamarastul

n.58

Néhai Mondolatos, mind, mind a garadba lehullvák.

n.59

Ott jön az én könyvemnek öt első éneke is már :

n.60

Lapjain illatos ó sajtok maradéka mutatja,

n.61

Mily fokon álla szegény a dicsőség úri kegyében.

n.62

Ó jaj! a mélybe zuhant, honnét pora jegytelenűl fog

n.63

Hullani majd az örök feledékenységnek ürébe!

Jegyzet K. : után az Évlapok átnézett példányába tintával ezt a hexametert írta a költő : Ostoba Kauderwelsch ! ez az öt sor jó az egészben.

N-körös

Nagykőrös

dec. 16. 1853.

n.64

Hábor e barlangot keresé föl s térdre borulván

n.65

Érc küszöbén annak (tudnillik az érc a kövekben

n.66

Lappangott valahol, mint egykor a monda cigánya

n.67

Nagy fa kanáljával hörpölve vizét a Dunának :

n.68

Halleves ez, mondá, mert ott van a sok hal a vízben)

n.69

Kérte a Sors-istent : adná tudtára jövendő

n.70

Sorsát, és ha ravasz nőjét van-e mód, van-e vajjon

n.71

Titkos erő, megfosztani a bűvös

hatalomtól

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

hatalomtúl

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hatalomtól

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.72

Melyre a Sorsisten mennydörgő hangu beszéde

n.73

Így ada választ a barlangnak mély fenekéről :

n.74

»Sorsodat, ó szellem, magasabb vagy bár a halandók

n.75

Népénél, az örök végzet nem hagyja tudatnom.

n.76

Mély titok az, mellyet csak e barlang istene láthat.

n.77

Sorsod azonban, halld, ettől függ, ezt cselekedjed :

n.78

Hölgyedet, Armídát, menj, leld föl ez éjen, e percben

n.79

Erdei lakjánál, hol most akar űlni

menyegzőt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

menyegzőt

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

menyekzőt

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.80

Földi halandóval, s vár téged, minthogy egyébként

n.81

Célja, mit e násszal szándékszik elérni, merőben

n.82

Meghiusul. Engedd hogy szép legyen, és ne parancsold,

n.83

Hogy vegye föl vénasszony alakját, egyszerü képét,

n.84

Míg nem hajnallik. Haragos vagy bánatos arcot,

n.85

Bármi következzék, ne mutass, mert vége különben

n.86

A tervnek, miszerint elronthasd nődet örökre.

n.87

Mindazonáltal légy szemes és mindenre figyelmezz,

n.88

S majd mikor Armídád kebeléből titkosan egy kis

n.89

Ólomedényt von elő s tartalmából szemeid meg-

n.90

Hinté, s arcodon érezed a hő cseppeket égni :

n.91

Kapd el az ólomedényt és hintezd vissza szemébe

n.92

Mind a nedűt, mely még maradott vala benne, fenékig.

n.93

Ettől függ sorsod

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Sorsod ettől függ

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

: ne feledd, vagy, tudva, ne mellőzd.«

n.94

Így a sötét szellem ; s elmondván lőn iszonyú csend,

n.95

A malom egyhangú rop-rop-ját, mely soha meg nem

n.96

Szűnik az éltes idő hosszát kijegyezni egyenlő

n.97

Pécékkel, természetesen ide nem számítván.

n.98

S most, miután Hábor tova illant, édesim, ah most

n.99

Fussuk e zordon tájt, fussunk Hábornak utána,

n.100

Aki varázsnőjét (már tán nem is azt) a parancsként

n.101

Fölkeresé s egyedül lőn víg lakodalmi közönség.

n.102

Nagy baj az írónak, de kivált annak, kire bölcső

n.103

Lepleiben fülökig ránták a múzsa

leányok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

leánykák

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.104

Ajkaikat, kit jó mamikája zuzával az apró-

n.105

Marhának tartott, és léc-szeg fürtjeit addig

n.106

Meg nem szűnt fodorítni, tüzes vassal sütögetvén,

n.107

Míg született költő nem vált nápész gyerekéből —

n.108

Nagy-baj a költőnek, mondom, ha megúnta teremtett

n.109

Jellemeit maga is, s velök egy hajlékba szorulván

n.110

Nem tud azokról már érdeklőt mondani semmit.

n.111

Így vagyok én. Lakodalmi csoport dőzsölne köröttem ;

n.112

Hábor a hajdani férj, Armída, menyasszony ezúttal,

n.113

S Bende vitéz, mint nősz ; 3, mondd : három egyénből

n.114

Áll az egész sokaság : mit mondjak rólok, uristen,

n.115

Mit még nem mondtam valamellyik hexameterben?

n.116

Mondjam-e, hogy mielőtt Hábor beköszöntene, tündér

n.117

Hölgye a conservnek Bendét karjába szorítva

n.118

Kellemes álomnak szunnyasztá boldog ölébe?

n.119

Hogy kivoná mellfodra közől

Hecaté

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Hekate

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

adományát

n.120

S Bende fehér kebelét fölfejtvén inge havából,

n.121

Szopni hagyá abból csecsemőjét a pokoléjnek?

n.122

Hogy miután e nadály vastagra hizott a

legény

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

legénynek

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hő

n.123

Véréből, a menyasszony e vért piciny ólomedénybe

n.124

Fogta föl, és az edényt puhapamlag melle feszűlő

n.125

Két Parnasszának deli Tempéjébe dugá el?

n.126

Mondjam-e, hogy Hábor meg a nő, meg Bende, lakoztak

n.127

Állati étvággyal faldosván szellemi étket,

n.128

Kortesi gégékkel tütükélvén ménesi nektárt?

n.129

Mondjam-e, hogy tündér Armída kilopta hevítő

n.130

Pár emlői közől babonázott ólomedényét,

n.131

És nagy hirtelenül Hábor szemeit tele szórva,

n.132

És Hábor sebesen ráföcskendezve viszontag :

n.133

H a h ! ….….….…..

n.134

Bende kiáltott így, mert volt ok rá. Iszonyító

n.135

Látvány az, mely lőn kiterűlve szemének előtte.

n.136

Elsőbb is Hábor kezein, képén, szemehéján

n.137

Tűzfoltok kerekednek elő, hol a bűverejű csöpp

n.138

Megszállott ; azután e foltok messzeterűlnek

n.139

Hirtelenül, mint szok terjedni tavak sima tükrén

n.140

A potyogásig elért záporszem ezüst karikája.

n.141

Erre a garboncás tűzzé vált, talpig egészen.

n.142

A kalap elveszté szín nélküli színe talányát,

n.143

Összenyomott tetején füst, láng és szikra lövell ki,

n.144

Mint a Vezuv torkán ; majd átvörösöllik egészen,

n.145

Mint az iszákosok orrai, végre fakó hamuvá lesz

n.146

És oda hull, oda hull Bendének lába elébe.

n.147

Már ég a köpeny is : mind jobb, mind bal fele lángol,

n.148

Cérna-recéjének megemészté már e pokoltűz

n.149

Életerős szálát : némely lebegő darab egy láng-

n.150

Nyelvvé változik át, s legelőbb is a nászkalibának

n.151

Nyalja körül venyigés ereszét csavaros repüléssel.

n.152

Hah, már a szöges orr, a nyakbötyök, a busa homlok

n.153

Ismerhetlenek ott ; nincs a két mártogató láb,

n.154

Láng az egész Hábor (mint volt éltében örökké

n.155

Szelleme), a hajlék oda lőn, zavaros szelek árja

n.156

Szórta el azt korom- és füstképen a lég üregében.

n.157

Most egy dögleletes bűz támad ; Bende tekinti

n.158

Armídát, az arát, s megborzad, síri soványság

n.159

Torzítá el egész testét hölgyének ; a látás

n.160

Ablaka nem több, mint az a szám, mely nem sokasíthat

n.161

És nem is oszt, a másikon űl örök éjjelü vakság.

n.162

És ez alak szintén égett, nem lánggal azonban,

n.163

Mint a dicső Hábor, hanem úgy füstölgve, mikéntha

n.164

Ázott szalmatörek fojtott tüzinél szenes arcú

n.165

Új-magyar égeti szén garmadkáját faluvégen.

n.166

Bende körülnézett : sivatag minden körülötte,

n.167

Mint a Zsidó-tenger partján, hol az ősi világ két

n.168

Városa elsülyedett ; bércbálványok sora bámul

n.169

Rá hidegen ; kövesült élőfák állanak őrt a

n.170

Rettenetes téren, kérdőleg előre hajolvák.

n.171

Megborzad ; szívére fut a vér Bende vitéznek,

n.172

Régi csatornáin nem mervén folyni szokottúl,

n.173

S távozik a helyről, ha talán távoznia van mód.

n.174

Visszatekint mégis távolból, vissza, ha Lóthné

n.175

Fátuma érné is, mert valljuk meg, mi, teremtés

n.176

Bőrbe kötött első kiadási, mi férfiak, olykor

n.177

Női kiváncsiak is szoktunk ám lenni titokban.

n.178

Visszatekint, mondám : ott nézi a messze világló

n.179

Hábort égni, miként égett az irásbeli szentelt

n.180

Csipkebokor, s tekeres füstét kigyódzni az égig.

n.181

Nézi menyasszonya lassan emésztődő romalakját,

n.182

Melyből rothasztó láz terjed el a levegőben,

n.183

Intő bűz atomit száguldoztatva előre.

n.184

S ím a láng eltűnt! az alak pedig

állti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

állta

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

helyében

n.185

Összerogyott!

mindaz,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

mind az

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

mind az,

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

mi előbb Hábor vala, most egy

n.186

Barna bitang felhő, fenn a sziklák tetején túl,

n.187

És az előbb Armída csak egy kis porhamu-domb már.

n.188

Bende tovább haladott. Mit várjon a földi halandó,

n.189

Monda sohajtva, midőn a hatalmas szellemi nép is

n.190

Így odalesz, füstté, hamuporrá bomladozik szét?

n.191

Látom : e földön nincs állandóság. Hiu minden

n.192

Küzdés

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

küszdés

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, fáradozás. Az arany bullák oda lesznek,

n.193

Alkotmány oda lész, oda lész az adótalan élet,

n.194

Vámok, avíticitas, majorátus, tolvaj-akasztás

n.195

És botozás, mind, mind eltűnnek, idővel, e földről ;

n.196

Mint eltűntek azok, kik ez elvek népei voltak.

n.197

Új fajok állnak elő, új eszmék kelnek agyukban,

n.198

Majd megavulnak ezek, szintúgy, mint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

mink

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

elavultunk,

n.199

S új tavasz éled föl, mindég másfajta virággal.

n.200

Hasztalan

úsznék

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

usznám

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hát ellent az idő folyamának :

n.201

Elsodor a hullám, és akik utánam eveznek,

n.202

Nem lelik a habban nyomomat, mellyért tusakodtam.

n.203

Ily monológ közben egy halmocskára jutott fel,

n.204

Honnan visszatekint még egyszer a helyre, hol a két

n.205

Ellenies szellem szétoszlott vegytani módon.

n.206

»Értem« monda tovább, »értem. Szeleburdi reformnak

n.207

Szelleme volt Hábor, ki az elvvel nem köte össze

n.208

Jó szivet és tudományt. Maradásé nője (hah, e nő!),

n.209

Oktalan, a jót sem tűrő, vesztegmaradásé.

n.210

És most a maradás védszelleme a szabadelvű

n.211

Garboncást füstté oszlatta fel ; a garaboncás

n.212

Lassan emészté föl, beltűz erejével, a némbert.«

n.213

»Hah! de mi új látvány ez, amely most készül előttem?

n.214

Íme a fölleg, mely eredett füstéből a Hábor

n.215

Szellemi lényének, lefelé tart ; íme leszáll a

n.216

Néma rögökre, hol a hölgynek pora nyugszik a földön.

n.217

S íme, a felhőből tűz pattan a kis hamudombba,

n.218

És ez mozgani kezd ; a fölleg rojtjai szintén

n.219

Kezdenek összevonúlni, szilárdabb testü valóvá.

n.220

Majd egy fő idomúl, majd nyak, mell, kar, kezek és láb.

n.221

Szárnyak is, egy szép pár, hímzettek aranyszinü tollal,

n.222

A rögök a földről hasonúl életre kelének,

n.223

Fő, kebel és a többi tagok feltűnnek,

elömlő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

erőt vett

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.224

Bengali fényénél a hajnal-ölelte keletnek!«

n.225

Úgy van, a felhőből fiatal test díszes alakja

n.226

Fejlék : rózsapiros képű, daliás magyar ifjú,

n.227

És a rögök közzől, honi fűzetü mezben, arája

n.228

Támadt létre, miként ismételt életü phőnix.

n.229

És a sziklavidék, a kopár völgy, édeni kertté

n.230

Díszesedék, melynek közepén ifjú füvü halmon

n.231

Állott a deli pár, egymást szemlélve, csodálva,

n.232

Mígnem a szellemi csók elpattant szűzi szemérmű

Ajkaikon. —

n.233

Akkor az életerős, szoborékes hím karon ölté

n.234

A tündér idomú, mondhatlan kellemü hölgyet,

n.235

S fölkerekedve legott, ragyogó szárnyak segedelmén

n.236

Elröpülének az álméló Bendének előle.

n.237

Kíséré szemivei hős Bende is a csoda párt, és

n.238

Nézte, miként márták magokat keleten a kiáradt

n.239

Hajnali tűztenger hullámiba, megfürödendők

n.240

Reggeli fürdőjében a tiszta-piros levegőnek.

n.241

Míg ezek így esnek légben, földszint s a pokolban,

n.242

Addig a korteshad szanaszét hever éji tanyákon,

n.243

Udvaron állongó szekereknek alatta, fölötte.

n.244

Csak Kolocintos uram nem nyughatik, üsdi közönség

n.245

Nagynevü hadnagya. Ezt nem hagyta pihenni a hírnév

n.246

Ördöge, mely készté, hogy víja ki tettel is a már

n.247

Több év óta nevén fityegő sallangot, a kedvelt

n.248

Hangu vitézlő szót, mely néki dukál vala, persze.

n.249

E végett a kolompviselőket fölveri hangos

n.250

Szunnyadozásikból, s miután fél álmos ,ebatták’

n.251

Hírül adák, hogy ezek felocsudtak némineműkép

n.252

Mámoros álomból krapulás émetteniségre :

n.253

Körbe hiván őket, tartott velök éji tanácsot.

n.254

»Tudjátok fiaim« kezdé a csapat vezetője,

n.255

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

, a hadnagy, hol ütötte föl éji tanyáját

n.256

Oktai népével, mely balgatagúl az adózók

n.257

Mellé csatlakozott alacsony nyereségnek okáért?

n.258

Vármegyeház telkén foga helyt, mert érezi vétkét,

n.259

Mellyet az alkotmány ellen követett s remeg a rá

n.260

Méltán megharagudt nemeseknek vérboszujától.

n.261

Ámde a bűnt isten sem hagyná megtorolatlan,

n.262

Aki mit ett, illő, hogy igyék rá, és a kutyának

n.263

Érdem után szoktak nadrágot varrni, nem úgy van?

n.264

Mostan azért, fiaim, hadicselt gondoltam : ez éjen

n.265

Zajtalanul ütnénk rájok s bortól nekibágyadt

n.266

Tagjaikat kennők in-nyujtó fütyköseinkkel.

n.267

Küzdeni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Küszdeni

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

szép a honért : meghalni sem árt a hazáért!«

n.268

Összeszorult a bot kezeikben a potioroknak

Jegyzet A potando, scilicet.

n.269

Hallván lelkesitő szavait Kolocintos uramnak,

n.270

S két perc múlva egész csapatuk talpon vala. Első

n.271

Gonduk a borhordó-keresés volt, mellyet az estve

n.272

Képtelenek voltak kiüríteni gégesegéllyel.

n.273

Ott vala hordójok : de a szesz, mely lelkesité azt,

n.274

Nem vala már : fenekén az öreg hordónak erőszak-

n.275

Fúrta sebek nyíltak, dongái betörve kegyetlen,

n.276

Elszakadott abroncsai szerte hevertek a földön,

n.277

És az egész hordón a halál bús képe sötétlett.

n.278

Megdöbbent a csoport. »Gonosz ellen okozta ez ármányt«

n.279

Nagy boszusan morogák : mert nem volt köztök egyén, ki

n.280

Emlékezhetnék a tegnapiakra, miképen

n.281

Őmagok onták vérit e hordónak ködös ésszel!

n.282

Most a hon és hordó ügye mélyen

megkeserítvén

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

megkeseríti

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.283

Szíveiket, lobbant kit-kit vasmarku haragra ;

n.284

S mint a sötét éjben gátat tört hengeres árvíz,

n.285

Hömpölyög el nehezes csapatuk megyeház kapujához.

n.286

Ingady sem tölté restűl idejét ezen

éjjel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

éjen

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.287

Ő feljárta magánosan a pártok vezetői-

n.288

És fő emberinek

vígságteljes

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

vigságteles

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

éji tanyáit :

n.289

Óvtalan ablakokon leskődött nagy figyelemmel,

n.290

Szedve bögyébe ha mit látás, hallás avagy éles

n.291

Szaglás által megtudhatna, vagy észre vehetne,

n.292

Melyből jóslatokat férceljen a holnapi napra.

n.293

Vármegye házához sietett most, sejtve hogy annál

n.294

Szinte nemes csapatok foglaltanak éjjeli nyughelyt,

n.295

Lopva kikémleni ott az erőt és főleg a tiszta

n.296

Bel meggyőződést, hogy számítása ne csaljon.

n.297

Macskai léptekkel sompolygott a poros udvar

n.298

Párnáján heverő sokasághoz ; megkerülé azt,

n.299

Számát megjegyzé, amint hozzá tuda vetni ;

n.300

Hajh, de a vélekedést kitanulnia nem vala jó mód,

n.301

Mert a fővegeken nem látott ismeretes jelt.

n.302

Mindazonáltal, köznemesek lévén, nem-adózók

n.303

Száma közé sorolá, s indult is visszafelé már,

n.304

A mikoron hátul egy erős kar (

Pörgedyé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedié

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

volt)

n.305

Megragadá torkát, kérdvén, mi a tábori jelszó.

n.306

Megdöbbent a sötét éj vándora, visszahanyatlott

n.307

S reszketeg ajkakkal rebegé halkan : nem adózunk !

n.308

»Kém, kém! verjük agyon, tépjük szét, vágjuk ezer-rét«

n.309

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

ordítá, markát jobban beszorítván.

n.310

»Hol van? verjük agyon!« rivalának többen a földről

n.311

Talpraszökött nemesek, s jaj lett voln’ Ingady úrnak,

n.312

Hogyha vitézlő hadnagy uram könyörűlve az árván,

n.313

El nem ereszti nyakát, súgván, hogy fusson amint tud.

n.314

És futa Ingady úr, de a sors, hajh! nem vala pártján.

n.315

A megyeház kapuján Kolocintos népire bukkant,

n.316

Kik nagy erőszakkal nyomulának az udvaröbölbe.

n.317

»Jelszódat!« rival egy. »Jaj, adózom, adózom, az isten

n.318

Áldja kigyelmeteket« könyörög »mindég is adóztam.«

n.319

»Üssük a rossz hazafit« riadoz körülötte ; az élet

n.320

Gombja fölött pedig ólmosok ádáz erdeje csattog.

n.321

Futni ered mégis, de hová fut a jámbor? Elűl víz,

n.322

Hátul tűz : a halál bizonyos, bármerre szaladjon.

n.323

Mindazonáltal a sors

protokolluma

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

rotocolloma

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

rotocolluma

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

másnemü végzést

n.324

Foglalt Ingadyról, s nem akarta, hogy ólmosok által

n.325

Jusson a Hádesz egértőrébe, (hová a bebúvás

n.326

Csak

bagatella

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

bakatella

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

dolog ; de kibúni : az egyszer a munka!)

n.327

Volt a telek közepén kerekes kút, melyben a föl- s le-

n.328

Mártogató vedrek, mint a karthauzi barátot

n.329

Jobb és bal tenyerén M. M-je halálra,

naponként

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

naponkint

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

napoként

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.330

Emlékeztették az alispánt,

szolgabirákat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

szolgabirókat

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.331

És az egész tisztkart a szerencse s idők folyamára.

n.332

E kútig haladott jó Ingady. Nem mese ám az,

n.333

Hogy kútak közelén jó szellem tartja tanyáját

n.334

Őrködvén a halandók népe fölött a veszélyben :

n.335

Mert állítni merem, merem is doceálni hütömmel,

n.336

Hogy, ha e szellem nem súg Ingadynak, soha föl nem

n.337

Éri eszével, hogy beleüljön a kút vödörébe,

n.338

És lebocsátkozzék biztos menedékül a kútba.

n.339

Itten azonban már jól van neki dolga szegénynek :

n.340

Álla vacog kissé, pedig állig nincs is a vízben,

n.341

S nem leli senki meg itt (az igaz, nem is üldözi senki)

n.342

Csak tűrjön keveset, csak tudjon tartani

csöndet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

csöndöt

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.343

Mondani sem szükség, hogy

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

és hada talpon

n.344

Állának, mikor a haragos Kolocintos az üsdi

n.345

Népet elővezeté. Mint ment a nehéz csata véghez,

n.346

A mindjárt követő énekben elénekelem, ha

n.347

Pártfogolóm, a múzsa-leány, megadandja segélyét,

n.348

S nem teszi meddővé régen vajudó koponyámat.

Verzió: V : Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

HATODIK ÉNEK

n.1

Míg a varázshölgy és deli hőse az éj birodalmát

n.2

Látogaták, haragos Hábornak egyéb vala gondja.

n.3

Ő az örök Sorsnak szigorú lakját keresé föl,

n.4

Tőle megértendő maga és Armída jövendő

n.5

Végzetiket. Havasok közepett, hol az emberi talpak

n.6

Még soha nem hagytak múlékony bélyeget a hó

n.7

Csillámló tetején, homorúl egy völgy tekenője,

n.8

Csak röpülőknek nem járhatlan szikla falakkal.

n.9

Itt van a

Sorsisten

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

sorsisten

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

barlangja, bevésve a vén föld

n.10

Gránit kérgének — még hajdan a gyermeki beltűz

n.11

Által felcsattant — nagy himlőjébe. Körötte

n.12

Semmi, csak a korhadt pusztúlás bús hagyományi,

n.13

Semmi, csak a mély csönd, mely sokkal üresb vala, hogysem

n.14

Észre lehessen venni halandónak, ha

reves fán

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

[törölt]
« faréven »

reves fán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

a reves fán

Jegyzet sajtóhiba

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.15

Kérődző szúknak meg nem töri halk ropogása.

n.16

Bent

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Benn

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

a barlangban nagy gőzmalom él : az Időnek

n.17

Malma ez, amelynek tágas hombárai telvék

n.18

Soknemü testekkel, várókkal a végzetes őrlést.

n.19

Ő maga rejtélyes barlang méhében, iromba

n.20

Felhők leple alatt űl a Sorsisten, örökké

n.21

Olvasván a fátum öles foliántjai titkát.

n.22

És amint sorolá a tárgyakat, elzavaratlan

n.23

Renddel csúsznak azok le a széles hosszu csatornán

n.24

A kíméletlen garad örvényébe sodorvák.

n.25

Hősöket és nyomorú koldúsokat egyre sodor le

n.26

E garad, amint jött a tarka vegyűletü rendsor :

n.27

Pompás Alkibiad, nagy fényü Lucullus, eb-éltű

n.28

Diogenes, nyomorú Timon, ragyogó Cleopátra,

n.29

Markalf és Salamon,

Democrit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Demokritos

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, Socrates, itt mind

n.30

Összekerülnek, mind egy lisztté hullanak össze.

n.31

Fulvia,

Xanthippe

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Xantippe

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, Lucretia, Thisbe, Korinna

n.32

Mind egyek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Mindegyek

Jegyzet sajtóhiba

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

itt, Brutus pora egy lesz Tarquiniussal ;

n.33

Phidias márványfejeit törvényfa revével

n.34

Őröli e malom össze ; Rafáel vászna szenes zsák

n.35

Közzé őgyeledik, s az Apelles rajzai szintén

n.36

Úgy oda lesznek, mint a most divatos fali firkák.

n.37

Ott az ephesusi templom után jő durva Herostrat

n.38

És

ama

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

[törölt]
« a »

ama

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

nagy Macedon, kit az égés éjjele szült volt ;

n.39

Itt a szolgabírót hajdúja kiséri, az írnok

n.40

Hamva uráéval vegyül ellentétileg ismét.

n.41

Elvegyül ispánné tens asszony is a jegyzőné

n.42

Nemzetes asszonnyal, tűz vízzel, szénpor a mésszel,

n.43

Tolvaj a bíróval, jobbágy uraság inasával,

n.44

Elvegyül a káplár apjával s pór rokonával.

n.45

Szóval az ellentét megszűnik : porhamu lesz mind

n.46

Ami van e földön ; csak az ész nem, a szellemi rész nem.

n.47

Nem? haha! Nézzétek. Tetemes könyvek sokasága

n.48

Sodródik lefelé, mint annyi druídapapok, kik

n.49

Emberi életeket kívántanak áldozatúl, kik

n.50

Emberagyak velejét égették isteneiknek

n.51

Gyász oltáraikon. Lám e foliantok elették

n.52

A zseni szerzőket ; megemészté őket is a moly :

n.53

Most pedig a foliantok, a moly, mind együve hullnak.

n.54

Ott Calepinus jő, a Bábel tornya utána ;

n.55

Hátrább X ut Tök, meg a többi piszoktele firkák.

n.56

Gyöngyösit a rímest kíséri Kovács pici lantja,

n.57

Édös-Gergöly után Mátyási jön, és szamarastul

n.58

Néhai Mondolatos, mind, mind a garadba lehullvák.

n.59

Ott jön az én könyvemnek öt első éneke is már :

n.60

Lapjain illatos ó sajtok maradéka mutatja,

n.61

Mily fokon álla szegény a dicsőség úri kegyében.

n.62

Ó jaj! a mélybe zuhant, honnét pora jegytelenűl fog

n.63

Hullani majd az örök feledékenységnek ürébe!

Jegyzet K. : után az Évlapok átnézett példányába tintával ezt a hexametert írta a költő : Ostoba Kauderwelsch ! ez az öt sor jó az egészben.

N-körös

Nagykőrös

dec. 16. 1853.

n.64

Hábor e barlangot keresé föl s térdre borulván

n.65

Érc küszöbén annak (tudnillik az érc a kövekben

n.66

Lappangott valahol, mint egykor a monda cigánya

n.67

Nagy fa kanáljával hörpölve vizét a Dunának :

n.68

Halleves ez, mondá, mert ott van a sok hal a vízben)

n.69

Kérte a Sors-istent : adná tudtára jövendő

n.70

Sorsát, és ha ravasz nőjét van-e mód, van-e vajjon

n.71

Titkos erő, megfosztani a bűvös

hatalomtól

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

hatalomtúl

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hatalomtól

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.72

Melyre a Sorsisten mennydörgő hangu beszéde

n.73

Így ada választ a barlangnak mély fenekéről :

n.74

»Sorsodat, ó szellem, magasabb vagy bár a halandók

n.75

Népénél, az örök végzet nem hagyja tudatnom.

n.76

Mély titok az, mellyet csak e barlang istene láthat.

n.77

Sorsod azonban, halld, ettől függ, ezt cselekedjed :

n.78

Hölgyedet, Armídát, menj, leld föl ez éjen, e percben

n.79

Erdei lakjánál, hol most akar űlni

menyegzőt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

menyegzőt

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

menyekzőt

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.80

Földi halandóval, s vár téged, minthogy egyébként

n.81

Célja, mit e násszal szándékszik elérni, merőben

n.82

Meghiusul. Engedd hogy szép legyen, és ne parancsold,

n.83

Hogy vegye föl vénasszony alakját, egyszerü képét,

n.84

Míg nem hajnallik. Haragos vagy bánatos arcot,

n.85

Bármi következzék, ne mutass, mert vége különben

n.86

A tervnek, miszerint elronthasd nődet örökre.

n.87

Mindazonáltal légy szemes és mindenre figyelmezz,

n.88

S majd mikor Armídád kebeléből titkosan egy kis

n.89

Ólomedényt von elő s tartalmából szemeid meg-

n.90

Hinté, s arcodon érezed a hő cseppeket égni :

n.91

Kapd el az ólomedényt és hintezd vissza szemébe

n.92

Mind a nedűt, mely még maradott vala benne, fenékig.

n.93

Ettől függ sorsod

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Sorsod ettől függ

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

: ne feledd, vagy, tudva, ne mellőzd.«

n.94

Így a sötét szellem ; s elmondván lőn iszonyú csend,

n.95

A malom egyhangú rop-rop-ját, mely soha meg nem

n.96

Szűnik az éltes idő hosszát kijegyezni egyenlő

n.97

Pécékkel, természetesen ide nem számítván.

n.98

S most, miután Hábor tova illant, édesim, ah most

n.99

Fussuk e zordon tájt, fussunk Hábornak utána,

n.100

Aki varázsnőjét (már tán nem is azt) a parancsként

n.101

Fölkeresé s egyedül lőn víg lakodalmi közönség.

n.102

Nagy baj az írónak, de kivált annak, kire bölcső

n.103

Lepleiben fülökig ránták a múzsa

leányok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

leánykák

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.104

Ajkaikat, kit jó mamikája zuzával az apró-

n.105

Marhának tartott, és léc-szeg fürtjeit addig

n.106

Meg nem szűnt fodorítni, tüzes vassal sütögetvén,

n.107

Míg született költő nem vált nápész gyerekéből —

n.108

Nagy-baj a költőnek, mondom, ha megúnta teremtett

n.109

Jellemeit maga is, s velök egy hajlékba szorulván

n.110

Nem tud azokról már érdeklőt mondani semmit.

n.111

Így vagyok én. Lakodalmi csoport dőzsölne köröttem ;

n.112

Hábor a hajdani férj, Armída, menyasszony ezúttal,

n.113

S Bende vitéz, mint nősz ; 3, mondd : három egyénből

n.114

Áll az egész sokaság : mit mondjak rólok, uristen,

n.115

Mit még nem mondtam valamellyik hexameterben?

n.116

Mondjam-e, hogy mielőtt Hábor beköszöntene, tündér

n.117

Hölgye a conservnek Bendét karjába szorítva

n.118

Kellemes álomnak szunnyasztá boldog ölébe?

n.119

Hogy kivoná mellfodra közől

Hecaté

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Hekate

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

adományát

n.120

S Bende fehér kebelét fölfejtvén inge havából,

n.121

Szopni hagyá abból csecsemőjét a pokoléjnek?

n.122

Hogy miután e nadály vastagra hizott a

legény

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

legénynek

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hő

n.123

Véréből, a menyasszony e vért piciny ólomedénybe

n.124

Fogta föl, és az edényt puhapamlag melle feszűlő

n.125

Két Parnasszának deli Tempéjébe dugá el?

n.126

Mondjam-e, hogy Hábor meg a nő, meg Bende, lakoztak

n.127

Állati étvággyal faldosván szellemi étket,

n.128

Kortesi gégékkel tütükélvén ménesi nektárt?

n.129

Mondjam-e, hogy tündér Armída kilopta hevítő

n.130

Pár emlői közől babonázott ólomedényét,

n.131

És nagy hirtelenül Hábor szemeit tele szórva,

n.132

És Hábor sebesen ráföcskendezve viszontag :

n.133

H a h ! ….….….…..

n.134

Bende kiáltott így, mert volt ok rá. Iszonyító

n.135

Látvány az, mely lőn kiterűlve szemének előtte.

n.136

Elsőbb is Hábor kezein, képén, szemehéján

n.137

Tűzfoltok kerekednek elő, hol a bűverejű csöpp

n.138

Megszállott ; azután e foltok messzeterűlnek

n.139

Hirtelenül, mint szok terjedni tavak sima tükrén

n.140

A potyogásig elért záporszem ezüst karikája.

n.141

Erre a garboncás tűzzé vált, talpig egészen.

n.142

A kalap elveszté szín nélküli színe talányát,

n.143

Összenyomott tetején füst, láng és szikra lövell ki,

n.144

Mint a Vezuv torkán ; majd átvörösöllik egészen,

n.145

Mint az iszákosok orrai, végre fakó hamuvá lesz

n.146

És oda hull, oda hull Bendének lába elébe.

n.147

Már ég a köpeny is : mind jobb, mind bal fele lángol,

n.148

Cérna-recéjének megemészté már e pokoltűz

n.149

Életerős szálát : némely lebegő darab egy láng-

n.150

Nyelvvé változik át, s legelőbb is a nászkalibának

n.151

Nyalja körül venyigés ereszét csavaros repüléssel.

n.152

Hah, már a szöges orr, a nyakbötyök, a busa homlok

n.153

Ismerhetlenek ott ; nincs a két mártogató láb,

n.154

Láng az egész Hábor (mint volt éltében örökké

n.155

Szelleme), a hajlék oda lőn, zavaros szelek árja

n.156

Szórta el azt korom- és füstképen a lég üregében.

n.157

Most egy dögleletes bűz támad ; Bende tekinti

n.158

Armídát, az arát, s megborzad, síri soványság

n.159

Torzítá el egész testét hölgyének ; a látás

n.160

Ablaka nem több, mint az a szám, mely nem sokasíthat

n.161

És nem is oszt, a másikon űl örök éjjelü vakság.

n.162

És ez alak szintén égett, nem lánggal azonban,

n.163

Mint a dicső Hábor, hanem úgy füstölgve, mikéntha

n.164

Ázott szalmatörek fojtott tüzinél szenes arcú

n.165

Új-magyar égeti szén garmadkáját faluvégen.

n.166

Bende körülnézett : sivatag minden körülötte,

n.167

Mint a Zsidó-tenger partján, hol az ősi világ két

n.168

Városa elsülyedett ; bércbálványok sora bámul

n.169

Rá hidegen ; kövesült élőfák állanak őrt a

n.170

Rettenetes téren, kérdőleg előre hajolvák.

n.171

Megborzad ; szívére fut a vér Bende vitéznek,

n.172

Régi csatornáin nem mervén folyni szokottúl,

n.173

S távozik a helyről, ha talán távoznia van mód.

n.174

Visszatekint mégis távolból, vissza, ha Lóthné

n.175

Fátuma érné is, mert valljuk meg, mi, teremtés

n.176

Bőrbe kötött első kiadási, mi férfiak, olykor

n.177

Női kiváncsiak is szoktunk ám lenni titokban.

n.178

Visszatekint, mondám : ott nézi a messze világló

n.179

Hábort égni, miként égett az irásbeli szentelt

n.180

Csipkebokor, s tekeres füstét kigyódzni az égig.

n.181

Nézi menyasszonya lassan emésztődő romalakját,

n.182

Melyből rothasztó láz terjed el a levegőben,

n.183

Intő bűz atomit száguldoztatva előre.

n.184

S ím a láng eltűnt! az alak pedig

állti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

állta

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

helyében

n.185

Összerogyott!

mindaz,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

mind az

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

mind az,

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

mi előbb Hábor vala, most egy

n.186

Barna bitang felhő, fenn a sziklák tetején túl,

n.187

És az előbb Armída csak egy kis porhamu-domb már.

n.188

Bende tovább haladott. Mit várjon a földi halandó,

n.189

Monda sohajtva, midőn a hatalmas szellemi nép is

n.190

Így odalesz, füstté, hamuporrá bomladozik szét?

n.191

Látom : e földön nincs állandóság. Hiu minden

n.192

Küzdés

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

küszdés

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

, fáradozás. Az arany bullák oda lesznek,

n.193

Alkotmány oda lész, oda lész az adótalan élet,

n.194

Vámok, avíticitas, majorátus, tolvaj-akasztás

n.195

És botozás, mind, mind eltűnnek, idővel, e földről ;

n.196

Mint eltűntek azok, kik ez elvek népei voltak.

n.197

Új fajok állnak elő, új eszmék kelnek agyukban,

n.198

Majd megavulnak ezek, szintúgy, mint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

mink

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

elavultunk,

n.199

S új tavasz éled föl, mindég másfajta virággal.

n.200

Hasztalan

úsznék

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

usznám

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

hát ellent az idő folyamának :

n.201

Elsodor a hullám, és akik utánam eveznek,

n.202

Nem lelik a habban nyomomat, mellyért tusakodtam.

n.203

Ily monológ közben egy halmocskára jutott fel,

n.204

Honnan visszatekint még egyszer a helyre, hol a két

n.205

Ellenies szellem szétoszlott vegytani módon.

n.206

»Értem« monda tovább, »értem. Szeleburdi reformnak

n.207

Szelleme volt Hábor, ki az elvvel nem köte össze

n.208

Jó szivet és tudományt. Maradásé nője (hah, e nő!),

n.209

Oktalan, a jót sem tűrő, vesztegmaradásé.

n.210

És most a maradás védszelleme a szabadelvű

n.211

Garboncást füstté oszlatta fel ; a garaboncás

n.212

Lassan emészté föl, beltűz erejével, a némbert.«

n.213

»Hah! de mi új látvány ez, amely most készül előttem?

n.214

Íme a fölleg, mely eredett füstéből a Hábor

n.215

Szellemi lényének, lefelé tart ; íme leszáll a

n.216

Néma rögökre, hol a hölgynek pora nyugszik a földön.

n.217

S íme, a felhőből tűz pattan a kis hamudombba,

n.218

És ez mozgani kezd ; a fölleg rojtjai szintén

n.219

Kezdenek összevonúlni, szilárdabb testü valóvá.

n.220

Majd egy fő idomúl, majd nyak, mell, kar, kezek és láb.

n.221

Szárnyak is, egy szép pár, hímzettek aranyszinü tollal,

n.222

A rögök a földről hasonúl életre kelének,

n.223

Fő, kebel és a többi tagok feltűnnek,

elömlő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

erőt vett

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.224

Bengali fényénél a hajnal-ölelte keletnek!«

n.225

Úgy van, a felhőből fiatal test díszes alakja

n.226

Fejlék : rózsapiros képű, daliás magyar ifjú,

n.227

És a rögök közzől, honi fűzetü mezben, arája

n.228

Támadt létre, miként ismételt életü phőnix.

n.229

És a sziklavidék, a kopár völgy, édeni kertté

n.230

Díszesedék, melynek közepén ifjú füvü halmon

n.231

Állott a deli pár, egymást szemlélve, csodálva,

n.232

Mígnem a szellemi csók elpattant szűzi szemérmű

Ajkaikon. —

n.233

Akkor az életerős, szoborékes hím karon ölté

n.234

A tündér idomú, mondhatlan kellemü hölgyet,

n.235

S fölkerekedve legott, ragyogó szárnyak segedelmén

n.236

Elröpülének az álméló Bendének előle.

n.237

Kíséré szemivei hős Bende is a csoda párt, és

n.238

Nézte, miként márták magokat keleten a kiáradt

n.239

Hajnali tűztenger hullámiba, megfürödendők

n.240

Reggeli fürdőjében a tiszta-piros levegőnek.

n.241

Míg ezek így esnek légben, földszint s a pokolban,

n.242

Addig a korteshad szanaszét hever éji tanyákon,

n.243

Udvaron állongó szekereknek alatta, fölötte.

n.244

Csak Kolocintos uram nem nyughatik, üsdi közönség

n.245

Nagynevü hadnagya. Ezt nem hagyta pihenni a hírnév

n.246

Ördöge, mely készté, hogy víja ki tettel is a már

n.247

Több év óta nevén fityegő sallangot, a kedvelt

n.248

Hangu vitézlő szót, mely néki dukál vala, persze.

n.249

E végett a kolompviselőket fölveri hangos

n.250

Szunnyadozásikból, s miután fél álmos ,ebatták’

n.251

Hírül adák, hogy ezek felocsudtak némineműkép

n.252

Mámoros álomból krapulás émetteniségre :

n.253

Körbe hiván őket, tartott velök éji tanácsot.

n.254

»Tudjátok fiaim« kezdé a csapat vezetője,

n.255

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

, a hadnagy, hol ütötte föl éji tanyáját

n.256

Oktai népével, mely balgatagúl az adózók

n.257

Mellé csatlakozott alacsony nyereségnek okáért?

n.258

Vármegyeház telkén foga helyt, mert érezi vétkét,

n.259

Mellyet az alkotmány ellen követett s remeg a rá

n.260

Méltán megharagudt nemeseknek vérboszujától.

n.261

Ámde a bűnt isten sem hagyná megtorolatlan,

n.262

Aki mit ett, illő, hogy igyék rá, és a kutyának

n.263

Érdem után szoktak nadrágot varrni, nem úgy van?

n.264

Mostan azért, fiaim, hadicselt gondoltam : ez éjen

n.265

Zajtalanul ütnénk rájok s bortól nekibágyadt

n.266

Tagjaikat kennők in-nyujtó fütyköseinkkel.

n.267

Küzdeni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Küszdeni

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

szép a honért : meghalni sem árt a hazáért!«

n.268

Összeszorult a bot kezeikben a potioroknak

Jegyzet A potando, scilicet.

n.269

Hallván lelkesitő szavait Kolocintos uramnak,

n.270

S két perc múlva egész csapatuk talpon vala. Első

n.271

Gonduk a borhordó-keresés volt, mellyet az estve

n.272

Képtelenek voltak kiüríteni gégesegéllyel.

n.273

Ott vala hordójok : de a szesz, mely lelkesité azt,

n.274

Nem vala már : fenekén az öreg hordónak erőszak-

n.275

Fúrta sebek nyíltak, dongái betörve kegyetlen,

n.276

Elszakadott abroncsai szerte hevertek a földön,

n.277

És az egész hordón a halál bús képe sötétlett.

n.278

Megdöbbent a csoport. »Gonosz ellen okozta ez ármányt«

n.279

Nagy boszusan morogák : mert nem volt köztök egyén, ki

n.280

Emlékezhetnék a tegnapiakra, miképen

n.281

Őmagok onták vérit e hordónak ködös ésszel!

n.282

Most a hon és hordó ügye mélyen

megkeserítvén

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

megkeseríti

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.283

Szíveiket, lobbant kit-kit vasmarku haragra ;

n.284

S mint a sötét éjben gátat tört hengeres árvíz,

n.285

Hömpölyög el nehezes csapatuk megyeház kapujához.

n.286

Ingady sem tölté restűl idejét ezen

éjjel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

éjen

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.287

Ő feljárta magánosan a pártok vezetői-

n.288

És fő emberinek

vígságteljes

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

vigságteles

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

éji tanyáit :

n.289

Óvtalan ablakokon leskődött nagy figyelemmel,

n.290

Szedve bögyébe ha mit látás, hallás avagy éles

n.291

Szaglás által megtudhatna, vagy észre vehetne,

n.292

Melyből jóslatokat férceljen a holnapi napra.

n.293

Vármegye házához sietett most, sejtve hogy annál

n.294

Szinte nemes csapatok foglaltanak éjjeli nyughelyt,

n.295

Lopva kikémleni ott az erőt és főleg a tiszta

n.296

Bel meggyőződést, hogy számítása ne csaljon.

n.297

Macskai léptekkel sompolygott a poros udvar

n.298

Párnáján heverő sokasághoz ; megkerülé azt,

n.299

Számát megjegyzé, amint hozzá tuda vetni ;

n.300

Hajh, de a vélekedést kitanulnia nem vala jó mód,

n.301

Mert a fővegeken nem látott ismeretes jelt.

n.302

Mindazonáltal, köznemesek lévén, nem-adózók

n.303

Száma közé sorolá, s indult is visszafelé már,

n.304

A mikoron hátul egy erős kar (

Pörgedyé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedié

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

volt)

n.305

Megragadá torkát, kérdvén, mi a tábori jelszó.

n.306

Megdöbbent a sötét éj vándora, visszahanyatlott

n.307

S reszketeg ajkakkal rebegé halkan : nem adózunk !

n.308

»Kém, kém! verjük agyon, tépjük szét, vágjuk ezer-rét«

n.309

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

ordítá, markát jobban beszorítván.

n.310

»Hol van? verjük agyon!« rivalának többen a földről

n.311

Talpraszökött nemesek, s jaj lett voln’ Ingady úrnak,

n.312

Hogyha vitézlő hadnagy uram könyörűlve az árván,

n.313

El nem ereszti nyakát, súgván, hogy fusson amint tud.

n.314

És futa Ingady úr, de a sors, hajh! nem vala pártján.

n.315

A megyeház kapuján Kolocintos népire bukkant,

n.316

Kik nagy erőszakkal nyomulának az udvaröbölbe.

n.317

»Jelszódat!« rival egy. »Jaj, adózom, adózom, az isten

n.318

Áldja kigyelmeteket« könyörög »mindég is adóztam.«

n.319

»Üssük a rossz hazafit« riadoz körülötte ; az élet

n.320

Gombja fölött pedig ólmosok ádáz erdeje csattog.

n.321

Futni ered mégis, de hová fut a jámbor? Elűl víz,

n.322

Hátul tűz : a halál bizonyos, bármerre szaladjon.

n.323

Mindazonáltal a sors

protokolluma

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

rotocolloma

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

rotocolluma

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

másnemü végzést

n.324

Foglalt Ingadyról, s nem akarta, hogy ólmosok által

n.325

Jusson a Hádesz egértőrébe, (hová a bebúvás

n.326

Csak

bagatella

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

bakatella

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

dolog ; de kibúni : az egyszer a munka!)

n.327

Volt a telek közepén kerekes kút, melyben a föl- s le-

n.328

Mártogató vedrek, mint a karthauzi barátot

n.329

Jobb és bal tenyerén M. M-je halálra,

naponként

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

naponkint

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

napoként

Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

n.330

Emlékeztették az alispánt,

szolgabirákat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

szolgabirókat

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.331

És az egész tisztkart a szerencse s idők folyamára.

n.332

E kútig haladott jó Ingady. Nem mese ám az,

n.333

Hogy kútak közelén jó szellem tartja tanyáját

n.334

Őrködvén a halandók népe fölött a veszélyben :

n.335

Mert állítni merem, merem is doceálni hütömmel,

n.336

Hogy, ha e szellem nem súg Ingadynak, soha föl nem

n.337

Éri eszével, hogy beleüljön a kút vödörébe,

n.338

És lebocsátkozzék biztos menedékül a kútba.

n.339

Itten azonban már jól van neki dolga szegénynek :

n.340

Álla vacog kissé, pedig állig nincs is a vízben,

n.341

S nem leli senki meg itt (az igaz, nem is üldözi senki)

n.342

Csak tűrjön keveset, csak tudjon tartani

csöndet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

csöndöt

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben

n.343

Mondani sem szükség, hogy

Pörgedy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Pörgedi

Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg

és hada talpon

n.344

Állának, mikor a haragos Kolocintos az üsdi

n.345

Népet elővezeté. Mint ment a nehéz csata véghez,

n.346

A mindjárt követő énekben elénekelem, ha

n.347

Pártfogolóm, a múzsa-leány, megadandja segélyét,

n.348

S nem teszi meddővé régen vajudó koponyámat.