Toldi XII.

Bibliográfiai adatok

Toldi XII.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei II. kötet

Alcím: Az elveszett alkotmány. Toldi. Toldi estéje.

Dátum: nov. 3. 1846. 1905. évi 1854-i 1854-i 1905. 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 729001117196

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország

Lelőhely: Budapest

Intézmény: Országos Széchenyi Könyvtár

Azonosító: 1533. quart. Hung

Mennyiség: 60 folio

A kézirat leírása: A Kisfaludy-Társaság pályázatára a költő idegen kézzel írt másolatot küldött be, ezt a példányt a Kisfaludy-Társaság őrzi ereklyéi közt. A címlap számozatlan, azon felül 60 megszámozott oldal. A címlap közepén : Toldi. — Fent a balsarokban : Érk. nov. 3. 1846. Lentebb : 4. sz. — Az első oldalon az Előhang két versszaka, a többi oldalon, ha ének kezdődik, három-három strófa, egyebütt négy. Végén 1—23. jegyzet. Ezeket a Kisfaludy-Társaság kiadása nem közölte. Későbbi kiadásokból elmaradtak a következők: Léha (II. Én. 11. vsz.), Elzüllik (III. 7.), Szolgám (IV. 9.), Félsz (VI. 3.), Országutja (IX. 19., Imette X. 1.), Iziben (XI. 22.). — Ezek alább a szövegváltozatok során közölve vannak. — A kéziratokat a nyomtatott szövegekkel összevetette Dr. Esztegár László, az eltérések megjelentek a Magy. Könyvszemle 1905. évi folyamában, a 3. és 4. füzetben. De az összevetés mellőzte a költő életében megjelent kiadásokat, csak az ÖM. Ráth-féle kiadását tartotta szem előtt ; eljárását az első kiadások sűrű sajtóhibáival menti, a Könyvszle 4. füzete 335. 1.-nak jegyzetében. Az 1854-i második dolgozat és 1854-i kiadás eltérő helyeit külön közölte a Magyar Könyvszemlében, 1905. 327. 1.

History:

Toldi, Toldi estéje és Toldi szerelme kéziratát Arany László szándékának megfelelően özvegye az Orsz. Széchenyi Könyvtárnak ajándékozta. A trilogia kézirata két kötetbe van kötve. Az elsőben van Toldi és Toldi estéje. Az utóbbi két kidolgozásban. Könyvtári jelzése : 1533. quart. Hung. — Toldi kézirata az első fogalmazás. Erre vall az elsietett írás, (itt-ott egy-egy szó csak első betűjével van jelezve), a sok törlés, javítás, a felületes központozás, lassúbb lejtésű soroknál figyelmeztető jelek a lapok szélein. — Az Előhang, az első ének és a második ének első 26 sora megvan még egy kéziratban, tisztába írva, fehér papíron, jegyzetek nélkül, zöld keménypapír borítékba foglalva, a boríték belső oldalán e sorok : Lehr Albertnek, emlékül a napra, melyen Toldi-magyarázata az Akadémia nagy jutalmát nyerte. —

Hely: Budapest

, 1886. máj. 4. — Arany László. — Ez a másolat az Akadémia birtokában van. Egy oldalát facsimilében közölte a Nyugat, 1917. márc.

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Nagyszalonta

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: A pályázatra küldött példány
Szövegforrás IV: A Lehr Albertnél volt kézirat
Szövegforrás V: A Kisfaludy-Társaság kiadása
Szövegforrás VI: 1857. évi kiadások
Szövegforrás VII: 1858. évi kiadások
Szövegforrás VIII: Arany János Összes Művei
Szövegforrás IX: 1854. évi kiadások
Szövegforrás X: Arany János Összes Művei javításokkal

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Költői pályaművek, melyeket 1847-ben koszorúzott és kitüntetett a Kisfaludy-Társaság,

Pest

Budapest

, 1847. Első helyen Toldi. A Kisfaludy-Társaság által 1847. koszorúzott költői beszély 12 énekben. (Utána: Szuhay Mátyás, dícsérettel kitüntetett költői beszély, Tompa Mihálytól. — Bosnyák Zsófia, koszorúzott legenda, Garay Jánostól.)

Pest

Budapest

, 1847. Eggenberger és fia árujok. Toldi, költői beszély 12 énekben,

Pest

Budapest

, 1854. Heckenast Gusztávnál. Toldi és Toldi estéje, arcképpel, 1854. Heckenast Gusztávnál. Toldi, népszerű kiadás, cím- és arcképpel, 1858.

Heckenast

Heckenast Gusztáv

nál. Toldi és Toldi estéje, két kötetben, népszerű kiadás, 1867.

Ráth

Ráth Albert

nál többször, 1897-ben a 10-ik kiadás. Az ÖK. kiadásában, s az ÖM-ben. Toldi. Költői elbeszélés, írta Arany János. Nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal ellátta Lehr Albert, Budapest, 1882. Toldi. Iskolák számára, nyelvi jegyzetekkel ellátta Lehr Albert, Jeles Irók Iskolai Tára. — Azóta 12 kiadást ért, javítva és bővítve. Toldi. Iskolai kiadás, a szülőház látképével. 1898. Toldi. Vágó Pál rajzaival, az Olcsó Könyvtárban. Megjelent a Magyar Könyvtárban is. Toldi. A polgári fiú- és leányiskolák számára magyarázatokkal ellátta Sághelyi Lajos és Szántó Lőrinc.

Bp.

Budapest

1940. Toldi. A gimn. és leánygimn. IV. o. számára magyarázta Nagy J. Béla és Péterffy László. 1944. Toldi. Kiadta a Bethania-nyomda. 1941. Toldi. Kiadta Budapest sz.-főváros házinyomdája. 1946. Toldi. Kiadta a Tankönyvkiadó. 1950. Toldi és Toldi estéje. A bevezetést írta Keményfi János, jegyzetekkel ellátta Dáloky János. Erdélyben kiadta Kiss Ernő középiskolák III. és IV. osztálya számára magyarázatokkal. Kiadva az Arany-Koszorúban is, 1917. Az egész trilógia Jaschik Álmos rajzaival, 1924.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

TITENKETTEDIK ÉNEK.

,Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra neki hópénzt adata.‘

Ilosvai.

n.1

Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet

n.2

És az ijedtében legott térdre esett,

n.3

Igen megörvendett a

felséges

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király,

n.4

Könnybe lábadt szeme a nagy öröm miá,

n.5

S így szólt az urakhoz, kik mellette voltak :

n.6

»Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap ;

n.7

Most akadt emberre, aki megtanítja :

n.8

Máskor hogy’ gyalázza a magyart s hogy’ szidja.

n.9

»De ki az a bajnok? nem

ösmered

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

ismered

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

Toldi?

n.10

Ki ismeri? Én nem tudom elgondolni ;

n.11

Nincs egy jóravaló vitéz országomban,

n.12

Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam :

n.13

De ily erőt, mint amely van e vitézben,

n.14

Én nem tapasztaltam soha emberkézben ;

n.15

Félek, nem magyar lesz ; pedig nem lenne szép,

n.16

Ha más víná ki a magyar becsületét.

n.17

»Egyébiránt, legyen magyar

avvagy

avagy

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

német,

n.18

Nagy csapástól menti meg a magyar népet ;

n.19

El is veszi tőlem jutalmát gazdagon,

n.20

Toldi gyilkos öccse részét neki adom.«

n.21

Toldi György e szóra csak úgy hűle-fűle,

n.22

Szétnézett, hallja-e más is őkivűle?

n.23

Összesúgtak-búgtak az úri emberek :

n.24

Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek.

n.25

Mikor pedig Miklós a csehet kiszabta,

n.26

S kisebbik darabját kardján felmutatta,

n.27

Tüstént parancsolá király ő

felsége

fensége

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.28

Tizenkét aranyos vitéz menjen érte.

n.29

El is mentek azok szép zászlós sajkával,

n.30

S vitték a királyhoz Toldit nagy pompával.

n.31

A király szólt : »Bajnok! nyisd fel sisakodat,

n.32

Mondd neved s mutassad vitézi arcodat.«

n.33

Térdre esett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A pályázatra küldött példány
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

Térdre esett [törölt]
« Toldi »

Szövegforrás:
Kézirat

most a király lábainál

n.34

S így kezdette Miklós : »Oh

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király!

n.35

Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó,

n.36

Hogyan lettem azzá? tudj’ a mindentudó.

n.37

Magam sem tudom

hogy’

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

hogy?

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

, esém gyilkosságba,

n.38

S elzaklatott bátyám a széles világba :

n.39

Én meg idejöttem feladni tettemet,

n.40

S várni vagy kegyelmet, vagy büntetésemet.«

n.41

Ily bátran beszéle Miklós a királynak,

n.42

Felnyomá rostélyát

felnyomá vezirjét

Jegyzet a lapszélre egyik bíráló, alkalmasint

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

, odaírta : rostélyát

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

acél sisakjának :

n.43

Halvány is, piros is volt az

ábrázatja

arczulatja

Szövegforrás:
Kézirat

n.44

Mert bánat és öröm osztozának rajta.

n.45

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

n.46

Azért

nyájasan ily kérdést tőn elébe

[törölt]
« illyen kérdést tőn Miklós elébe »

nyájasan ily kérdést tőn elébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.47

»Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?«

n.48

Miklós a fejével ráütött e szónál.

n.49

Akkor az urakhoz fordult a felséges

n.50

Király s ekkép tartott hatalmas beszédet :

n.51

»Urak! hű vitézim! ide hallgassatok,

n.52

Mert nem

tréfaság az, amit most hallotok

[törölt]
« holmi tréfa »

tréfaság az, a mit most hallatok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.53

Toldi György testvére ez a vitéz gyermek,

n.54

S György azon van, hogyan ásson

ennek

[törölt]
« neki »

ennek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

vermet,

n.55

Hogyan zárhatná ki öccsét

örökéből

örökébül

Szövegforrás:
Kézirat

n.56

Hogy’

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
Arany János Összes Művei javításokkal

Hogyan

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

tagadhatná

ki a nemzetségéből

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A pályázatra küldött példány
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
Arany János Összes Művei javításokkal

a nemzetségébül

Szövegforrás:
Kézirat

ki nemzetségéből

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

n.57

»Tudom minden

csínyát, mert végére jártam

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

csinját mert végire jartam

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

csinját

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

csinyát

Szövegforrás:
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.58

Azért most szemébe mondom neki bátran :

n.59

Árván maradt öccsét parasztnak nevelte,

n.60

Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte,

n.61

Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja

n.62

Az ő hírét-nevét homályba takarja ;

n.63

Mert — de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke,

n.64

Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.

n.65

»Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap,

n.66

S úgy talált megütni egy bosszantó inast ;

n.67

Kivallák szolgái,

mi módon

mimódon

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

tartatott

n.68

A testvéröccsére embervadászatot.

n.69

Nem úgy van, Toldi György? de úgy van! a király

n.70

Minek volna, ha nem tudná, ki mit csinál?

n.71

Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni,

n.72

Ki csupán magától ennyire

bírt

bir

Szövegforrás:
Kézirat

birt

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

menni!«

10.

n.73

Nagy tetszés követte a király beszédét,

n.74

Zsenge korához ily ritka bölcseségét :

n.75

Toldi György pedig lesüté fejét mélyen,

n.76

Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében.

n.77

A király most szemét Miklósra vetette.

n.78

Vállát kegyelmesen meg-megveregette ;

n.79

És monda nyájasan : »Ifju vitéz, állj fel :

n.80

Eladott a bátyád, de többször nem ád el.

11.

n.81

»Én neked a földön ím kegyelmet adok ;

n.82

Kérd Istent, remélem Isten is adni fog ;

n.83

Bírjad békességben

Birjad békeségben

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

birtokod, ha rád száll,

n.84

Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál.

n.85

És hogy haragosod ne legyen a szomszéd,

n.86

Íme bátyád önként neked adja részét :

n.87

Vértagadó testvér! nemde úgy van? érted?

n.88

Hogy ősi birtokod öcsédnek igérted?«

12.

n.89

György meredt szemeket vetett a királyra,

n.90

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára!

n.91

Mert villogott szeme, és iszonyú pogány

n.92

Harag sötétellett a király homlokán.

n.93

»Jól van«, mond a király, »igen a felelet?

n.94

»Jól van! Erről még ma írsz öröklevelet ;

n.95

Most pedig, miután így kipróbáltalak,

n.96

Mondom : udvaromnál többé ne lássalak.«

13.

n.97

Megszólalt most Miklós : »Felséges királyom!

n.98

Bátyám birtokára egy cseppet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

sem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

se’

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

vágyom ;

n.99

A magamé sem kell, legyen tied, bátya,

n.100

Teljék vele fösvény szived kivánsága ;

n.101

Csak azon könyörgök mostan

felségednek

fenségednek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.102

Vegyen be sergébe, csupán közembernek ;

n.103

Jó az Isten, jót

ád

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

: megszerezi kardom,

n.104

Amire szükségem leszen, avval tartom.«

14.

n.105

Felelt a nagy király : »Ne légy olyan gyermek ;

n.106

Hogyan vennélek én hitvány közembernek?

n.107

Királyi fejemhez választalak téged

n.108

S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.«

n.109

De míg ezt elmondta, azalatt leoldott

n.110

Derekáról egy nagy cifra rezes kardot :

n.111

Gyémánt a cifrája, arany volt a reze,

n.112

Toldinak nyujtotta

s monda

[törölt]
« mondván »

s monda

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

: »Kösd fel, nesze!«

Jegyzet 5—8. sor helyén előbb a következő 15. strófa 1—4. sora volt leírva, áthúzva, helyében a mai szöveg.

15.

n.113

Semmit se mondhatna s adhatna királya,

n.114

Ami Toldinak ily örömet csinálna,

n.115

Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:

n.116

Dárius kincsének még oda sem nézne.

Jegyzet »Oda sem néz neki« : tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz ; fel nem veszi, rá sem hajt.

Jegyzet 1—4. a 14. versszakban már leírt sorok, egyetlen eltérés : a 3. sor a 14. vszakban így volt : Pénzért vagy birtokért. A 4. sorhoz jegyzet volt szánva.

n.117

Azért akarta is szépen megköszönni,

n.118

De a szó nem akart a nyelvére jönni,

n.119

A király azonban nem neheztelt érte,

n.120

Mert az

együgyű

együgyü

Jegyzet egyik bíráló aláhúzta vörössel

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

szív nyelvén nagyon érte.

16.

n.121

És hogy örömében ne maradjon hiány,

n.122

Hogy beteljék mindaz, amit szíve kiván,

n.123

Épen mintha

[törölt]
« Mintha épen »

Épen mintha

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

álma kezdődnék most elől,

n.124

Anyját látja jőni a korlátok felől.

n.125

Elfelejtett mindent és futott elébe,

n.126

Kímélve szorítá páncélos ölébe,

n.127

Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett,

n.128

Csak az öreg Bence rítt a hátok megett.

17.

n.129

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

n.130

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

n.131

Szemökből a zápor bőségesen hullott,

n.132

Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott :

n.133

»Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

n.134

Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom ;

n.135

Be szép vagy! be nagyon

illel

[törölt]
« illesz »

illel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

leventének!

n.136

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.«

18.

n.137

Miklós pedig monda : »Nem megjövendőltem,

n.138

Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?

n.139

De nem köszönöm azt magam erejének :

n.140

Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.

n.141

Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,

n.142

Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk :

n.143

Valaha tán ő is hozzám édesedik ;

n.144

Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.«

19.

n.145

Így szerette anyját a daliás gyermek,

n.146

Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek ;

n.147

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,

n.148

Azután sem lépett soha házasságra.

n.149

Rettenetes vitéz támadott belőle,

n.150

Kalász-módra hullt az ellenség előtte,

n.151

Védte az erőtlent, a királyt, országot ;

n.152

Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20.

Jegyzet Az utolsó versszakról Toldy Ferenc azt jegyezte meg bírálatában : »... a világ ökre képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk ;« de megmaradt.

n.153

Senki sem állhatott ellent haragjának,

n.154

De ingét is odaadta barátjának,

n.155

S ha nem ellenkedett senki az országgal,

n.156

Örömest tanyázott a víg cimborákkal.

n.157

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

n.158

Nem az örökségen civódó gyermeket :

n.159

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« De a míg egy csillag lesz a magyar égen »
[törölt]
« De mig egy csillag lesz a szép magyar égen, »

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

n.160

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« Szép emlékezete szájról szájra mégyen. »

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

Jegyzet A kézirat alján : Vége oct. 23-án, 1846.

Verzió: II : Kézirat

TITENKETTEDIK ÉNEK.

,Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra neki hópénzt adata.‘

Ilosvai.

n.1

Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet

n.2

És az ijedtében legott térdre esett,

n.3

Igen megörvendett a

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király,

n.4

Könnybe lábadt szeme a nagy öröm miá,

n.5

S így szólt az urakhoz, kik mellette voltak :

n.6

»Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap ;

n.7

Most akadt emberre, aki megtanítja :

n.8

Máskor hogy’ gyalázza a magyart s hogy’ szidja.

n.9

»De ki az a bajnok? nem

ösmered

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

ismered

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

Toldi?

n.10

Ki ismeri? Én nem tudom elgondolni ;

n.11

Nincs egy jóravaló vitéz országomban,

n.12

Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam :

n.13

De ily erőt, mint amely van e vitézben,

n.14

Én nem tapasztaltam soha emberkézben ;

n.15

Félek, nem magyar lesz ; pedig nem lenne szép,

n.16

Ha más víná ki a magyar becsületét.

n.17

»Egyébiránt, legyen magyar

avvagy

avagy

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

német,

n.18

Nagy csapástól menti meg a magyar népet ;

n.19

El is veszi tőlem jutalmát gazdagon,

n.20

Toldi gyilkos öccse részét neki adom.«

n.21

Toldi György e szóra csak úgy hűle-fűle,

n.22

Szétnézett, hallja-e más is őkivűle?

n.23

Összesúgtak-búgtak az úri emberek :

n.24

Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek.

n.25

Mikor pedig Miklós a csehet kiszabta,

n.26

S kisebbik darabját kardján felmutatta,

n.27

Tüstént parancsolá király ő

felsége

fensége

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.28

Tizenkét aranyos vitéz menjen érte.

n.29

El is mentek azok szép zászlós sajkával,

n.30

S vitték a királyhoz Toldit nagy pompával.

n.31

A király szólt : »Bajnok! nyisd fel sisakodat,

n.32

Mondd neved s mutassad vitézi arcodat.«

n.33

Térdre esett

Térdre esett [törölt]
« Toldi »

Szövegforrás:
Kézirat

most a király lábainál

n.34

S így kezdette Miklós : »Oh

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király!

n.35

Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó,

n.36

Hogyan lettem azzá? tudj’ a mindentudó.

n.37

Magam sem tudom

hogy’

hogy?

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

, esém gyilkosságba,

n.38

S elzaklatott bátyám a széles világba :

n.39

Én meg idejöttem feladni tettemet,

n.40

S várni vagy kegyelmet, vagy büntetésemet.«

n.41

Ily bátran beszéle Miklós a királynak,

n.42

Felnyomá rostélyát

felnyomá vezirjét

Jegyzet a lapszélre egyik bíráló, alkalmasint

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

, odaírta : rostélyát

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

acél sisakjának :

n.43

Halvány is, piros is volt az

ábrázatja

arczulatja

Szövegforrás:
Kézirat

n.44

Mert bánat és öröm osztozának rajta.

n.45

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

n.46

Azért

nyájasan ily kérdést tőn elébe

[törölt]
« illyen kérdést tőn Miklós elébe »

nyájasan ily kérdést tőn elébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.47

»Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?«

n.48

Miklós a fejével ráütött e szónál.

n.49

Akkor az urakhoz fordult a felséges

n.50

Király s ekkép tartott hatalmas beszédet :

n.51

»Urak! hű vitézim! ide hallgassatok,

n.52

Mert nem

tréfaság az, amit most hallotok

[törölt]
« holmi tréfa »

tréfaság az, a mit most hallatok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.53

Toldi György testvére ez a vitéz gyermek,

n.54

S György azon van, hogyan ásson

ennek

[törölt]
« neki »

ennek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

vermet,

n.55

Hogyan zárhatná ki öccsét

örökéből

örökébül

Szövegforrás:
Kézirat

n.56

Hogy’

Hogyan

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

tagadhatná

ki a nemzetségéből

a nemzetségébül

Szövegforrás:
Kézirat

ki nemzetségéből

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

n.57

»Tudom minden

csínyát, mert végére jártam

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

csinját mert végire jartam

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

csinját

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

csinyát

Szövegforrás:
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.58

Azért most szemébe mondom neki bátran :

n.59

Árván maradt öccsét parasztnak nevelte,

n.60

Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte,

n.61

Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja

n.62

Az ő hírét-nevét homályba takarja ;

n.63

Mert — de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke,

n.64

Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.

n.65

»Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap,

n.66

S úgy talált megütni egy bosszantó inast ;

n.67

Kivallák szolgái,

mi módon

mimódon

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

tartatott

n.68

A testvéröccsére embervadászatot.

n.69

Nem úgy van, Toldi György? de úgy van! a király

n.70

Minek volna, ha nem tudná, ki mit csinál?

n.71

Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni,

n.72

Ki csupán magától ennyire

bírt

bir

Szövegforrás:
Kézirat

birt

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

menni!«

10.

n.73

Nagy tetszés követte a király beszédét,

n.74

Zsenge korához ily ritka bölcseségét :

n.75

Toldi György pedig lesüté fejét mélyen,

n.76

Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében.

n.77

A király most szemét Miklósra vetette.

n.78

Vállát kegyelmesen meg-megveregette ;

n.79

És monda nyájasan : »Ifju vitéz, állj fel :

n.80

Eladott a bátyád, de többször nem ád el.

11.

n.81

»Én neked a földön ím kegyelmet adok ;

n.82

Kérd Istent, remélem Isten is adni fog ;

n.83

Bírjad békességben

Birjad békeségben

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

birtokod, ha rád száll,

n.84

Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál.

n.85

És hogy haragosod ne legyen a szomszéd,

n.86

Íme bátyád önként neked adja részét :

n.87

Vértagadó testvér! nemde úgy van? érted?

n.88

Hogy ősi birtokod öcsédnek igérted?«

12.

n.89

György meredt szemeket vetett a királyra,

n.90

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára!

n.91

Mert villogott szeme, és iszonyú pogány

n.92

Harag sötétellett a király homlokán.

n.93

»Jól van«, mond a király, »igen a felelet?

n.94

»Jól van! Erről még ma írsz öröklevelet ;

n.95

Most pedig, miután így kipróbáltalak,

n.96

Mondom : udvaromnál többé ne lássalak.«

13.

n.97

Megszólalt most Miklós : »Felséges királyom!

n.98

Bátyám birtokára egy cseppet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

sem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

se’

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

vágyom ;

n.99

A magamé sem kell, legyen tied, bátya,

n.100

Teljék vele fösvény szived kivánsága ;

n.101

Csak azon könyörgök mostan

felségednek

fenségednek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.102

Vegyen be sergébe, csupán közembernek ;

n.103

Jó az Isten, jót

ád

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

: megszerezi kardom,

n.104

Amire szükségem leszen, avval tartom.«

14.

n.105

Felelt a nagy király : »Ne légy olyan gyermek ;

n.106

Hogyan vennélek én hitvány közembernek?

n.107

Királyi fejemhez választalak téged

n.108

S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.«

n.109

De míg ezt elmondta, azalatt leoldott

n.110

Derekáról egy nagy cifra rezes kardot :

n.111

Gyémánt a cifrája, arany volt a reze,

n.112

Toldinak nyujtotta

s monda

[törölt]
« mondván »

s monda

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

: »Kösd fel, nesze!«

Jegyzet 5—8. sor helyén előbb a következő 15. strófa 1—4. sora volt leírva, áthúzva, helyében a mai szöveg.

15.

n.113

Semmit se mondhatna s adhatna királya,

n.114

Ami Toldinak ily örömet csinálna,

n.115

Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:

n.116

Dárius kincsének még oda sem nézne.

Jegyzet »Oda sem néz neki« : tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz ; fel nem veszi, rá sem hajt.

Jegyzet 1—4. a 14. versszakban már leírt sorok, egyetlen eltérés : a 3. sor a 14. vszakban így volt : Pénzért vagy birtokért. A 4. sorhoz jegyzet volt szánva.

n.117

Azért akarta is szépen megköszönni,

n.118

De a szó nem akart a nyelvére jönni,

n.119

A király azonban nem neheztelt érte,

n.120

Mert az

együgyű

együgyü

Jegyzet egyik bíráló aláhúzta vörössel

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

szív nyelvén nagyon érte.

16.

n.121

És hogy örömében ne maradjon hiány,

n.122

Hogy beteljék mindaz, amit szíve kiván,

n.123

Épen mintha

[törölt]
« Mintha épen »

Épen mintha

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

álma kezdődnék most elől,

n.124

Anyját látja jőni a korlátok felől.

n.125

Elfelejtett mindent és futott elébe,

n.126

Kímélve szorítá páncélos ölébe,

n.127

Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett,

n.128

Csak az öreg Bence rítt a hátok megett.

17.

n.129

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

n.130

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

n.131

Szemökből a zápor bőségesen hullott,

n.132

Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott :

n.133

»Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

n.134

Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom ;

n.135

Be szép vagy! be nagyon

illel

[törölt]
« illesz »

illel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

leventének!

n.136

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.«

18.

n.137

Miklós pedig monda : »Nem megjövendőltem,

n.138

Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?

n.139

De nem köszönöm azt magam erejének :

n.140

Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.

n.141

Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,

n.142

Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk :

n.143

Valaha tán ő is hozzám édesedik ;

n.144

Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.«

19.

n.145

Így szerette anyját a daliás gyermek,

n.146

Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek ;

n.147

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,

n.148

Azután sem lépett soha házasságra.

n.149

Rettenetes vitéz támadott belőle,

n.150

Kalász-módra hullt az ellenség előtte,

n.151

Védte az erőtlent, a királyt, országot ;

n.152

Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20.

Jegyzet Az utolsó versszakról Toldy Ferenc azt jegyezte meg bírálatában : »... a világ ökre képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk ;« de megmaradt.

n.153

Senki sem állhatott ellent haragjának,

n.154

De ingét is odaadta barátjának,

n.155

S ha nem ellenkedett senki az országgal,

n.156

Örömest tanyázott a víg cimborákkal.

n.157

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

n.158

Nem az örökségen civódó gyermeket :

n.159

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« De a míg egy csillag lesz a magyar égen »
[törölt]
« De mig egy csillag lesz a szép magyar égen, »

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

n.160

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« Szép emlékezete szájról szájra mégyen. »

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

Jegyzet A kézirat alján : Vége oct. 23-án, 1846.

Verzió: III : A pályázatra küldött példány

TITENKETTEDIK ÉNEK.

,Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra neki hópénzt adata.‘

Ilosvai.

n.1

Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet

n.2

És az ijedtében legott térdre esett,

n.3

Igen megörvendett a

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király,

n.4

Könnybe lábadt szeme a nagy öröm miá,

n.5

S így szólt az urakhoz, kik mellette voltak :

n.6

»Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap ;

n.7

Most akadt emberre, aki megtanítja :

n.8

Máskor hogy’ gyalázza a magyart s hogy’ szidja.

n.9

»De ki az a bajnok? nem

ösmered

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

ismered

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

Toldi?

n.10

Ki ismeri? Én nem tudom elgondolni ;

n.11

Nincs egy jóravaló vitéz országomban,

n.12

Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam :

n.13

De ily erőt, mint amely van e vitézben,

n.14

Én nem tapasztaltam soha emberkézben ;

n.15

Félek, nem magyar lesz ; pedig nem lenne szép,

n.16

Ha más víná ki a magyar becsületét.

n.17

»Egyébiránt, legyen magyar

avvagy

avagy

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

német,

n.18

Nagy csapástól menti meg a magyar népet ;

n.19

El is veszi tőlem jutalmát gazdagon,

n.20

Toldi gyilkos öccse részét neki adom.«

n.21

Toldi György e szóra csak úgy hűle-fűle,

n.22

Szétnézett, hallja-e más is őkivűle?

n.23

Összesúgtak-búgtak az úri emberek :

n.24

Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek.

n.25

Mikor pedig Miklós a csehet kiszabta,

n.26

S kisebbik darabját kardján felmutatta,

n.27

Tüstént parancsolá király ő

felsége

fensége

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.28

Tizenkét aranyos vitéz menjen érte.

n.29

El is mentek azok szép zászlós sajkával,

n.30

S vitték a királyhoz Toldit nagy pompával.

n.31

A király szólt : »Bajnok! nyisd fel sisakodat,

n.32

Mondd neved s mutassad vitézi arcodat.«

n.33

Térdre esett

Térdre esett [törölt]
« Toldi »

Szövegforrás:
Kézirat

most a király lábainál

n.34

S így kezdette Miklós : »Oh

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király!

n.35

Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó,

n.36

Hogyan lettem azzá? tudj’ a mindentudó.

n.37

Magam sem tudom

hogy’

hogy?

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

, esém gyilkosságba,

n.38

S elzaklatott bátyám a széles világba :

n.39

Én meg idejöttem feladni tettemet,

n.40

S várni vagy kegyelmet, vagy büntetésemet.«

n.41

Ily bátran beszéle Miklós a királynak,

n.42

Felnyomá rostélyát

felnyomá vezirjét

Jegyzet a lapszélre egyik bíráló, alkalmasint

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

, odaírta : rostélyát

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

acél sisakjának :

n.43

Halvány is, piros is volt az

ábrázatja

arczulatja

Szövegforrás:
Kézirat

n.44

Mert bánat és öröm osztozának rajta.

n.45

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

n.46

Azért

nyájasan ily kérdést tőn elébe

[törölt]
« illyen kérdést tőn Miklós elébe »

nyájasan ily kérdést tőn elébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.47

»Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?«

n.48

Miklós a fejével ráütött e szónál.

n.49

Akkor az urakhoz fordult a felséges

n.50

Király s ekkép tartott hatalmas beszédet :

n.51

»Urak! hű vitézim! ide hallgassatok,

n.52

Mert nem

tréfaság az, amit most hallotok

[törölt]
« holmi tréfa »

tréfaság az, a mit most hallatok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.53

Toldi György testvére ez a vitéz gyermek,

n.54

S György azon van, hogyan ásson

ennek

[törölt]
« neki »

ennek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

vermet,

n.55

Hogyan zárhatná ki öccsét

örökéből

örökébül

Szövegforrás:
Kézirat

n.56

Hogy’

Hogyan

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

tagadhatná

ki a nemzetségéből

a nemzetségébül

Szövegforrás:
Kézirat

ki nemzetségéből

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

n.57

»Tudom minden

csínyát, mert végére jártam

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

csinját mert végire jartam

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

csinját

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

csinyát

Szövegforrás:
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.58

Azért most szemébe mondom neki bátran :

n.59

Árván maradt öccsét parasztnak nevelte,

n.60

Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte,

n.61

Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja

n.62

Az ő hírét-nevét homályba takarja ;

n.63

Mert — de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke,

n.64

Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.

n.65

»Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap,

n.66

S úgy talált megütni egy bosszantó inast ;

n.67

Kivallák szolgái,

mi módon

mimódon

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

tartatott

n.68

A testvéröccsére embervadászatot.

n.69

Nem úgy van, Toldi György? de úgy van! a király

n.70

Minek volna, ha nem tudná, ki mit csinál?

n.71

Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni,

n.72

Ki csupán magától ennyire

bírt

bir

Szövegforrás:
Kézirat

birt

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

menni!«

10.

n.73

Nagy tetszés követte a király beszédét,

n.74

Zsenge korához ily ritka bölcseségét :

n.75

Toldi György pedig lesüté fejét mélyen,

n.76

Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében.

n.77

A király most szemét Miklósra vetette.

n.78

Vállát kegyelmesen meg-megveregette ;

n.79

És monda nyájasan : »Ifju vitéz, állj fel :

n.80

Eladott a bátyád, de többször nem ád el.

11.

n.81

»Én neked a földön ím kegyelmet adok ;

n.82

Kérd Istent, remélem Isten is adni fog ;

n.83

Bírjad békességben

Birjad békeségben

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

birtokod, ha rád száll,

n.84

Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál.

n.85

És hogy haragosod ne legyen a szomszéd,

n.86

Íme bátyád önként neked adja részét :

n.87

Vértagadó testvér! nemde úgy van? érted?

n.88

Hogy ősi birtokod öcsédnek igérted?«

12.

n.89

György meredt szemeket vetett a királyra,

n.90

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára!

n.91

Mert villogott szeme, és iszonyú pogány

n.92

Harag sötétellett a király homlokán.

n.93

»Jól van«, mond a király, »igen a felelet?

n.94

»Jól van! Erről még ma írsz öröklevelet ;

n.95

Most pedig, miután így kipróbáltalak,

n.96

Mondom : udvaromnál többé ne lássalak.«

13.

n.97

Megszólalt most Miklós : »Felséges királyom!

n.98

Bátyám birtokára egy cseppet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

sem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

se’

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

vágyom ;

n.99

A magamé sem kell, legyen tied, bátya,

n.100

Teljék vele fösvény szived kivánsága ;

n.101

Csak azon könyörgök mostan

felségednek

fenségednek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.102

Vegyen be sergébe, csupán közembernek ;

n.103

Jó az Isten, jót

ád

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

: megszerezi kardom,

n.104

Amire szükségem leszen, avval tartom.«

14.

n.105

Felelt a nagy király : »Ne légy olyan gyermek ;

n.106

Hogyan vennélek én hitvány közembernek?

n.107

Királyi fejemhez választalak téged

n.108

S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.«

n.109

De míg ezt elmondta, azalatt leoldott

n.110

Derekáról egy nagy cifra rezes kardot :

n.111

Gyémánt a cifrája, arany volt a reze,

n.112

Toldinak nyujtotta

s monda

[törölt]
« mondván »

s monda

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

: »Kösd fel, nesze!«

Jegyzet 5—8. sor helyén előbb a következő 15. strófa 1—4. sora volt leírva, áthúzva, helyében a mai szöveg.

15.

n.113

Semmit se mondhatna s adhatna királya,

n.114

Ami Toldinak ily örömet csinálna,

n.115

Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:

n.116

Dárius kincsének még oda sem nézne.

Jegyzet »Oda sem néz neki« : tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz ; fel nem veszi, rá sem hajt.

Jegyzet 1—4. a 14. versszakban már leírt sorok, egyetlen eltérés : a 3. sor a 14. vszakban így volt : Pénzért vagy birtokért. A 4. sorhoz jegyzet volt szánva.

n.117

Azért akarta is szépen megköszönni,

n.118

De a szó nem akart a nyelvére jönni,

n.119

A király azonban nem neheztelt érte,

n.120

Mert az

együgyű

együgyü

Jegyzet egyik bíráló aláhúzta vörössel

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

szív nyelvén nagyon érte.

16.

n.121

És hogy örömében ne maradjon hiány,

n.122

Hogy beteljék mindaz, amit szíve kiván,

n.123

Épen mintha

[törölt]
« Mintha épen »

Épen mintha

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

álma kezdődnék most elől,

n.124

Anyját látja jőni a korlátok felől.

n.125

Elfelejtett mindent és futott elébe,

n.126

Kímélve szorítá páncélos ölébe,

n.127

Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett,

n.128

Csak az öreg Bence rítt a hátok megett.

17.

n.129

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

n.130

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

n.131

Szemökből a zápor bőségesen hullott,

n.132

Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott :

n.133

»Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

n.134

Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom ;

n.135

Be szép vagy! be nagyon

illel

[törölt]
« illesz »

illel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

leventének!

n.136

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.«

18.

n.137

Miklós pedig monda : »Nem megjövendőltem,

n.138

Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?

n.139

De nem köszönöm azt magam erejének :

n.140

Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.

n.141

Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,

n.142

Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk :

n.143

Valaha tán ő is hozzám édesedik ;

n.144

Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.«

19.

n.145

Így szerette anyját a daliás gyermek,

n.146

Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek ;

n.147

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,

n.148

Azután sem lépett soha házasságra.

n.149

Rettenetes vitéz támadott belőle,

n.150

Kalász-módra hullt az ellenség előtte,

n.151

Védte az erőtlent, a királyt, országot ;

n.152

Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20.

Jegyzet Az utolsó versszakról Toldy Ferenc azt jegyezte meg bírálatában : »... a világ ökre képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk ;« de megmaradt.

n.153

Senki sem állhatott ellent haragjának,

n.154

De ingét is odaadta barátjának,

n.155

S ha nem ellenkedett senki az országgal,

n.156

Örömest tanyázott a víg cimborákkal.

n.157

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

n.158

Nem az örökségen civódó gyermeket :

n.159

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« De a míg egy csillag lesz a magyar égen »
[törölt]
« De mig egy csillag lesz a szép magyar égen, »

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

n.160

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« Szép emlékezete szájról szájra mégyen. »

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

Jegyzet A kézirat alján : Vége oct. 23-án, 1846.

Verzió: IV : A Lehr Albertnél volt kézirat

TITENKETTEDIK ÉNEK.

,Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra neki hópénzt adata.‘

Ilosvai.

n.1

Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet

n.2

És az ijedtében legott térdre esett,

n.3

Igen megörvendett a

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király,

n.4

Könnybe lábadt szeme a nagy öröm miá,

n.5

S így szólt az urakhoz, kik mellette voltak :

n.6

»Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap ;

n.7

Most akadt emberre, aki megtanítja :

n.8

Máskor hogy’ gyalázza a magyart s hogy’ szidja.

n.9

»De ki az a bajnok? nem

ösmered

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

ismered

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

Toldi?

n.10

Ki ismeri? Én nem tudom elgondolni ;

n.11

Nincs egy jóravaló vitéz országomban,

n.12

Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam :

n.13

De ily erőt, mint amely van e vitézben,

n.14

Én nem tapasztaltam soha emberkézben ;

n.15

Félek, nem magyar lesz ; pedig nem lenne szép,

n.16

Ha más víná ki a magyar becsületét.

n.17

»Egyébiránt, legyen magyar

avvagy

avagy

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

német,

n.18

Nagy csapástól menti meg a magyar népet ;

n.19

El is veszi tőlem jutalmát gazdagon,

n.20

Toldi gyilkos öccse részét neki adom.«

n.21

Toldi György e szóra csak úgy hűle-fűle,

n.22

Szétnézett, hallja-e más is őkivűle?

n.23

Összesúgtak-búgtak az úri emberek :

n.24

Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek.

n.25

Mikor pedig Miklós a csehet kiszabta,

n.26

S kisebbik darabját kardján felmutatta,

n.27

Tüstént parancsolá király ő

felsége

fensége

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.28

Tizenkét aranyos vitéz menjen érte.

n.29

El is mentek azok szép zászlós sajkával,

n.30

S vitték a királyhoz Toldit nagy pompával.

n.31

A király szólt : »Bajnok! nyisd fel sisakodat,

n.32

Mondd neved s mutassad vitézi arcodat.«

n.33

Térdre esett

Térdre esett [törölt]
« Toldi »

Szövegforrás:
Kézirat

most a király lábainál

n.34

S így kezdette Miklós : »Oh

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király!

n.35

Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó,

n.36

Hogyan lettem azzá? tudj’ a mindentudó.

n.37

Magam sem tudom

hogy’

hogy?

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

, esém gyilkosságba,

n.38

S elzaklatott bátyám a széles világba :

n.39

Én meg idejöttem feladni tettemet,

n.40

S várni vagy kegyelmet, vagy büntetésemet.«

n.41

Ily bátran beszéle Miklós a királynak,

n.42

Felnyomá rostélyát

felnyomá vezirjét

Jegyzet a lapszélre egyik bíráló, alkalmasint

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

, odaírta : rostélyát

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

acél sisakjának :

n.43

Halvány is, piros is volt az

ábrázatja

arczulatja

Szövegforrás:
Kézirat

n.44

Mert bánat és öröm osztozának rajta.

n.45

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

n.46

Azért

nyájasan ily kérdést tőn elébe

[törölt]
« illyen kérdést tőn Miklós elébe »

nyájasan ily kérdést tőn elébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.47

»Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?«

n.48

Miklós a fejével ráütött e szónál.

n.49

Akkor az urakhoz fordult a felséges

n.50

Király s ekkép tartott hatalmas beszédet :

n.51

»Urak! hű vitézim! ide hallgassatok,

n.52

Mert nem

tréfaság az, amit most hallotok

[törölt]
« holmi tréfa »

tréfaság az, a mit most hallatok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.53

Toldi György testvére ez a vitéz gyermek,

n.54

S György azon van, hogyan ásson

ennek

[törölt]
« neki »

ennek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

vermet,

n.55

Hogyan zárhatná ki öccsét

örökéből

örökébül

Szövegforrás:
Kézirat

n.56

Hogy’

Hogyan

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

tagadhatná

ki a nemzetségéből

a nemzetségébül

Szövegforrás:
Kézirat

ki nemzetségéből

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

n.57

»Tudom minden

csínyát, mert végére jártam

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

csinját mert végire jartam

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

csinját

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

csinyát

Szövegforrás:
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.58

Azért most szemébe mondom neki bátran :

n.59

Árván maradt öccsét parasztnak nevelte,

n.60

Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte,

n.61

Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja

n.62

Az ő hírét-nevét homályba takarja ;

n.63

Mert — de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke,

n.64

Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.

n.65

»Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap,

n.66

S úgy talált megütni egy bosszantó inast ;

n.67

Kivallák szolgái,

mi módon

mimódon

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

tartatott

n.68

A testvéröccsére embervadászatot.

n.69

Nem úgy van, Toldi György? de úgy van! a király

n.70

Minek volna, ha nem tudná, ki mit csinál?

n.71

Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni,

n.72

Ki csupán magától ennyire

bírt

bir

Szövegforrás:
Kézirat

birt

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

menni!«

10.

n.73

Nagy tetszés követte a király beszédét,

n.74

Zsenge korához ily ritka bölcseségét :

n.75

Toldi György pedig lesüté fejét mélyen,

n.76

Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében.

n.77

A király most szemét Miklósra vetette.

n.78

Vállát kegyelmesen meg-megveregette ;

n.79

És monda nyájasan : »Ifju vitéz, állj fel :

n.80

Eladott a bátyád, de többször nem ád el.

11.

n.81

»Én neked a földön ím kegyelmet adok ;

n.82

Kérd Istent, remélem Isten is adni fog ;

n.83

Bírjad békességben

Birjad békeségben

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

birtokod, ha rád száll,

n.84

Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál.

n.85

És hogy haragosod ne legyen a szomszéd,

n.86

Íme bátyád önként neked adja részét :

n.87

Vértagadó testvér! nemde úgy van? érted?

n.88

Hogy ősi birtokod öcsédnek igérted?«

12.

n.89

György meredt szemeket vetett a királyra,

n.90

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára!

n.91

Mert villogott szeme, és iszonyú pogány

n.92

Harag sötétellett a király homlokán.

n.93

»Jól van«, mond a király, »igen a felelet?

n.94

»Jól van! Erről még ma írsz öröklevelet ;

n.95

Most pedig, miután így kipróbáltalak,

n.96

Mondom : udvaromnál többé ne lássalak.«

13.

n.97

Megszólalt most Miklós : »Felséges királyom!

n.98

Bátyám birtokára egy cseppet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

sem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

se’

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

vágyom ;

n.99

A magamé sem kell, legyen tied, bátya,

n.100

Teljék vele fösvény szived kivánsága ;

n.101

Csak azon könyörgök mostan

felségednek

fenségednek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.102

Vegyen be sergébe, csupán közembernek ;

n.103

Jó az Isten, jót

ád

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

: megszerezi kardom,

n.104

Amire szükségem leszen, avval tartom.«

14.

n.105

Felelt a nagy király : »Ne légy olyan gyermek ;

n.106

Hogyan vennélek én hitvány közembernek?

n.107

Királyi fejemhez választalak téged

n.108

S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.«

n.109

De míg ezt elmondta, azalatt leoldott

n.110

Derekáról egy nagy cifra rezes kardot :

n.111

Gyémánt a cifrája, arany volt a reze,

n.112

Toldinak nyujtotta

s monda

[törölt]
« mondván »

s monda

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

: »Kösd fel, nesze!«

Jegyzet 5—8. sor helyén előbb a következő 15. strófa 1—4. sora volt leírva, áthúzva, helyében a mai szöveg.

15.

n.113

Semmit se mondhatna s adhatna királya,

n.114

Ami Toldinak ily örömet csinálna,

n.115

Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:

n.116

Dárius kincsének még oda sem nézne.

Jegyzet »Oda sem néz neki« : tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz ; fel nem veszi, rá sem hajt.

Jegyzet 1—4. a 14. versszakban már leírt sorok, egyetlen eltérés : a 3. sor a 14. vszakban így volt : Pénzért vagy birtokért. A 4. sorhoz jegyzet volt szánva.

n.117

Azért akarta is szépen megköszönni,

n.118

De a szó nem akart a nyelvére jönni,

n.119

A király azonban nem neheztelt érte,

n.120

Mert az

együgyű

együgyü

Jegyzet egyik bíráló aláhúzta vörössel

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

szív nyelvén nagyon érte.

16.

n.121

És hogy örömében ne maradjon hiány,

n.122

Hogy beteljék mindaz, amit szíve kiván,

n.123

Épen mintha

[törölt]
« Mintha épen »

Épen mintha

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

álma kezdődnék most elől,

n.124

Anyját látja jőni a korlátok felől.

n.125

Elfelejtett mindent és futott elébe,

n.126

Kímélve szorítá páncélos ölébe,

n.127

Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett,

n.128

Csak az öreg Bence rítt a hátok megett.

17.

n.129

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

n.130

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

n.131

Szemökből a zápor bőségesen hullott,

n.132

Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott :

n.133

»Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

n.134

Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom ;

n.135

Be szép vagy! be nagyon

illel

[törölt]
« illesz »

illel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

leventének!

n.136

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.«

18.

n.137

Miklós pedig monda : »Nem megjövendőltem,

n.138

Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?

n.139

De nem köszönöm azt magam erejének :

n.140

Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.

n.141

Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,

n.142

Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk :

n.143

Valaha tán ő is hozzám édesedik ;

n.144

Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.«

19.

n.145

Így szerette anyját a daliás gyermek,

n.146

Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek ;

n.147

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,

n.148

Azután sem lépett soha házasságra.

n.149

Rettenetes vitéz támadott belőle,

n.150

Kalász-módra hullt az ellenség előtte,

n.151

Védte az erőtlent, a királyt, országot ;

n.152

Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20.

Jegyzet Az utolsó versszakról Toldy Ferenc azt jegyezte meg bírálatában : »... a világ ökre képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk ;« de megmaradt.

n.153

Senki sem állhatott ellent haragjának,

n.154

De ingét is odaadta barátjának,

n.155

S ha nem ellenkedett senki az országgal,

n.156

Örömest tanyázott a víg cimborákkal.

n.157

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

n.158

Nem az örökségen civódó gyermeket :

n.159

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« De a míg egy csillag lesz a magyar égen »
[törölt]
« De mig egy csillag lesz a szép magyar égen, »

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

n.160

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« Szép emlékezete szájról szájra mégyen. »

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

Jegyzet A kézirat alján : Vége oct. 23-án, 1846.

Verzió: V : A Kisfaludy-Társaság kiadása

TITENKETTEDIK ÉNEK.

,Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra neki hópénzt adata.‘

Ilosvai.

n.1

Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet

n.2

És az ijedtében legott térdre esett,

n.3

Igen megörvendett a

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király,

n.4

Könnybe lábadt szeme a nagy öröm miá,

n.5

S így szólt az urakhoz, kik mellette voltak :

n.6

»Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap ;

n.7

Most akadt emberre, aki megtanítja :

n.8

Máskor hogy’ gyalázza a magyart s hogy’ szidja.

n.9

»De ki az a bajnok? nem

ösmered

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

ismered

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

Toldi?

n.10

Ki ismeri? Én nem tudom elgondolni ;

n.11

Nincs egy jóravaló vitéz országomban,

n.12

Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam :

n.13

De ily erőt, mint amely van e vitézben,

n.14

Én nem tapasztaltam soha emberkézben ;

n.15

Félek, nem magyar lesz ; pedig nem lenne szép,

n.16

Ha más víná ki a magyar becsületét.

n.17

»Egyébiránt, legyen magyar

avvagy

avagy

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

német,

n.18

Nagy csapástól menti meg a magyar népet ;

n.19

El is veszi tőlem jutalmát gazdagon,

n.20

Toldi gyilkos öccse részét neki adom.«

n.21

Toldi György e szóra csak úgy hűle-fűle,

n.22

Szétnézett, hallja-e más is őkivűle?

n.23

Összesúgtak-búgtak az úri emberek :

n.24

Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek.

n.25

Mikor pedig Miklós a csehet kiszabta,

n.26

S kisebbik darabját kardján felmutatta,

n.27

Tüstént parancsolá király ő

felsége

fensége

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.28

Tizenkét aranyos vitéz menjen érte.

n.29

El is mentek azok szép zászlós sajkával,

n.30

S vitték a királyhoz Toldit nagy pompával.

n.31

A király szólt : »Bajnok! nyisd fel sisakodat,

n.32

Mondd neved s mutassad vitézi arcodat.«

n.33

Térdre esett

Térdre esett [törölt]
« Toldi »

Szövegforrás:
Kézirat

most a király lábainál

n.34

S így kezdette Miklós : »Oh

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király!

n.35

Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó,

n.36

Hogyan lettem azzá? tudj’ a mindentudó.

n.37

Magam sem tudom

hogy’

hogy?

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

, esém gyilkosságba,

n.38

S elzaklatott bátyám a széles világba :

n.39

Én meg idejöttem feladni tettemet,

n.40

S várni vagy kegyelmet, vagy büntetésemet.«

n.41

Ily bátran beszéle Miklós a királynak,

n.42

Felnyomá rostélyát

felnyomá vezirjét

Jegyzet a lapszélre egyik bíráló, alkalmasint

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

, odaírta : rostélyát

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

acél sisakjának :

n.43

Halvány is, piros is volt az

ábrázatja

arczulatja

Szövegforrás:
Kézirat

n.44

Mert bánat és öröm osztozának rajta.

n.45

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

n.46

Azért

nyájasan ily kérdést tőn elébe

[törölt]
« illyen kérdést tőn Miklós elébe »

nyájasan ily kérdést tőn elébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.47

»Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?«

n.48

Miklós a fejével ráütött e szónál.

n.49

Akkor az urakhoz fordult a felséges

n.50

Király s ekkép tartott hatalmas beszédet :

n.51

»Urak! hű vitézim! ide hallgassatok,

n.52

Mert nem

tréfaság az, amit most hallotok

[törölt]
« holmi tréfa »

tréfaság az, a mit most hallatok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.53

Toldi György testvére ez a vitéz gyermek,

n.54

S György azon van, hogyan ásson

ennek

[törölt]
« neki »

ennek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

vermet,

n.55

Hogyan zárhatná ki öccsét

örökéből

örökébül

Szövegforrás:
Kézirat

n.56

Hogy’

Hogyan

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

tagadhatná

ki a nemzetségéből

a nemzetségébül

Szövegforrás:
Kézirat

ki nemzetségéből

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

n.57

»Tudom minden

csínyát, mert végére jártam

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

csinját mert végire jartam

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

csinját

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

csinyát

Szövegforrás:
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.58

Azért most szemébe mondom neki bátran :

n.59

Árván maradt öccsét parasztnak nevelte,

n.60

Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte,

n.61

Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja

n.62

Az ő hírét-nevét homályba takarja ;

n.63

Mert — de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke,

n.64

Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.

n.65

»Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap,

n.66

S úgy talált megütni egy bosszantó inast ;

n.67

Kivallák szolgái,

mi módon

mimódon

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

tartatott

n.68

A testvéröccsére embervadászatot.

n.69

Nem úgy van, Toldi György? de úgy van! a király

n.70

Minek volna, ha nem tudná, ki mit csinál?

n.71

Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni,

n.72

Ki csupán magától ennyire

bírt

bir

Szövegforrás:
Kézirat

birt

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

menni!«

10.

n.73

Nagy tetszés követte a király beszédét,

n.74

Zsenge korához ily ritka bölcseségét :

n.75

Toldi György pedig lesüté fejét mélyen,

n.76

Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében.

n.77

A király most szemét Miklósra vetette.

n.78

Vállát kegyelmesen meg-megveregette ;

n.79

És monda nyájasan : »Ifju vitéz, állj fel :

n.80

Eladott a bátyád, de többször nem ád el.

11.

n.81

»Én neked a földön ím kegyelmet adok ;

n.82

Kérd Istent, remélem Isten is adni fog ;

n.83

Bírjad békességben

Birjad békeségben

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

birtokod, ha rád száll,

n.84

Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál.

n.85

És hogy haragosod ne legyen a szomszéd,

n.86

Íme bátyád önként neked adja részét :

n.87

Vértagadó testvér! nemde úgy van? érted?

n.88

Hogy ősi birtokod öcsédnek igérted?«

12.

n.89

György meredt szemeket vetett a királyra,

n.90

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára!

n.91

Mert villogott szeme, és iszonyú pogány

n.92

Harag sötétellett a király homlokán.

n.93

»Jól van«, mond a király, »igen a felelet?

n.94

»Jól van! Erről még ma írsz öröklevelet ;

n.95

Most pedig, miután így kipróbáltalak,

n.96

Mondom : udvaromnál többé ne lássalak.«

13.

n.97

Megszólalt most Miklós : »Felséges királyom!

n.98

Bátyám birtokára egy cseppet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

sem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

se’

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

vágyom ;

n.99

A magamé sem kell, legyen tied, bátya,

n.100

Teljék vele fösvény szived kivánsága ;

n.101

Csak azon könyörgök mostan

felségednek

fenségednek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.102

Vegyen be sergébe, csupán közembernek ;

n.103

Jó az Isten, jót

ád

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

: megszerezi kardom,

n.104

Amire szükségem leszen, avval tartom.«

14.

n.105

Felelt a nagy király : »Ne légy olyan gyermek ;

n.106

Hogyan vennélek én hitvány közembernek?

n.107

Királyi fejemhez választalak téged

n.108

S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.«

n.109

De míg ezt elmondta, azalatt leoldott

n.110

Derekáról egy nagy cifra rezes kardot :

n.111

Gyémánt a cifrája, arany volt a reze,

n.112

Toldinak nyujtotta

s monda

[törölt]
« mondván »

s monda

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

: »Kösd fel, nesze!«

Jegyzet 5—8. sor helyén előbb a következő 15. strófa 1—4. sora volt leírva, áthúzva, helyében a mai szöveg.

15.

n.113

Semmit se mondhatna s adhatna királya,

n.114

Ami Toldinak ily örömet csinálna,

n.115

Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:

n.116

Dárius kincsének még oda sem nézne.

Jegyzet »Oda sem néz neki« : tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz ; fel nem veszi, rá sem hajt.

Jegyzet 1—4. a 14. versszakban már leírt sorok, egyetlen eltérés : a 3. sor a 14. vszakban így volt : Pénzért vagy birtokért. A 4. sorhoz jegyzet volt szánva.

n.117

Azért akarta is szépen megköszönni,

n.118

De a szó nem akart a nyelvére jönni,

n.119

A király azonban nem neheztelt érte,

n.120

Mert az

együgyű

együgyü

Jegyzet egyik bíráló aláhúzta vörössel

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

szív nyelvén nagyon érte.

16.

n.121

És hogy örömében ne maradjon hiány,

n.122

Hogy beteljék mindaz, amit szíve kiván,

n.123

Épen mintha

[törölt]
« Mintha épen »

Épen mintha

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

álma kezdődnék most elől,

n.124

Anyját látja jőni a korlátok felől.

n.125

Elfelejtett mindent és futott elébe,

n.126

Kímélve szorítá páncélos ölébe,

n.127

Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett,

n.128

Csak az öreg Bence rítt a hátok megett.

17.

n.129

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

n.130

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

n.131

Szemökből a zápor bőségesen hullott,

n.132

Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott :

n.133

»Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

n.134

Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom ;

n.135

Be szép vagy! be nagyon

illel

[törölt]
« illesz »

illel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

leventének!

n.136

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.«

18.

n.137

Miklós pedig monda : »Nem megjövendőltem,

n.138

Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?

n.139

De nem köszönöm azt magam erejének :

n.140

Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.

n.141

Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,

n.142

Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk :

n.143

Valaha tán ő is hozzám édesedik ;

n.144

Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.«

19.

n.145

Így szerette anyját a daliás gyermek,

n.146

Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek ;

n.147

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,

n.148

Azután sem lépett soha házasságra.

n.149

Rettenetes vitéz támadott belőle,

n.150

Kalász-módra hullt az ellenség előtte,

n.151

Védte az erőtlent, a királyt, országot ;

n.152

Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20.

Jegyzet Az utolsó versszakról Toldy Ferenc azt jegyezte meg bírálatában : »... a világ ökre képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk ;« de megmaradt.

n.153

Senki sem állhatott ellent haragjának,

n.154

De ingét is odaadta barátjának,

n.155

S ha nem ellenkedett senki az országgal,

n.156

Örömest tanyázott a víg cimborákkal.

n.157

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

n.158

Nem az örökségen civódó gyermeket :

n.159

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« De a míg egy csillag lesz a magyar égen »
[törölt]
« De mig egy csillag lesz a szép magyar égen, »

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

n.160

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« Szép emlékezete szájról szájra mégyen. »

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

Jegyzet A kézirat alján : Vége oct. 23-án, 1846.

Verzió: VI : 1857. évi kiadások

TITENKETTEDIK ÉNEK.

,Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra neki hópénzt adata.‘

Ilosvai.

n.1

Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet

n.2

És az ijedtében legott térdre esett,

n.3

Igen megörvendett a

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király,

n.4

Könnybe lábadt szeme a nagy öröm miá,

n.5

S így szólt az urakhoz, kik mellette voltak :

n.6

»Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap ;

n.7

Most akadt emberre, aki megtanítja :

n.8

Máskor hogy’ gyalázza a magyart s hogy’ szidja.

n.9

»De ki az a bajnok? nem

ösmered

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

ismered

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

Toldi?

n.10

Ki ismeri? Én nem tudom elgondolni ;

n.11

Nincs egy jóravaló vitéz országomban,

n.12

Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam :

n.13

De ily erőt, mint amely van e vitézben,

n.14

Én nem tapasztaltam soha emberkézben ;

n.15

Félek, nem magyar lesz ; pedig nem lenne szép,

n.16

Ha más víná ki a magyar becsületét.

n.17

»Egyébiránt, legyen magyar

avvagy

avagy

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

német,

n.18

Nagy csapástól menti meg a magyar népet ;

n.19

El is veszi tőlem jutalmát gazdagon,

n.20

Toldi gyilkos öccse részét neki adom.«

n.21

Toldi György e szóra csak úgy hűle-fűle,

n.22

Szétnézett, hallja-e más is őkivűle?

n.23

Összesúgtak-búgtak az úri emberek :

n.24

Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek.

n.25

Mikor pedig Miklós a csehet kiszabta,

n.26

S kisebbik darabját kardján felmutatta,

n.27

Tüstént parancsolá király ő

felsége

fensége

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.28

Tizenkét aranyos vitéz menjen érte.

n.29

El is mentek azok szép zászlós sajkával,

n.30

S vitték a királyhoz Toldit nagy pompával.

n.31

A király szólt : »Bajnok! nyisd fel sisakodat,

n.32

Mondd neved s mutassad vitézi arcodat.«

n.33

Térdre esett

Térdre esett [törölt]
« Toldi »

Szövegforrás:
Kézirat

most a király lábainál

n.34

S így kezdette Miklós : »Oh

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király!

n.35

Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó,

n.36

Hogyan lettem azzá? tudj’ a mindentudó.

n.37

Magam sem tudom

hogy’

hogy?

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

, esém gyilkosságba,

n.38

S elzaklatott bátyám a széles világba :

n.39

Én meg idejöttem feladni tettemet,

n.40

S várni vagy kegyelmet, vagy büntetésemet.«

n.41

Ily bátran beszéle Miklós a királynak,

n.42

Felnyomá rostélyát

felnyomá vezirjét

Jegyzet a lapszélre egyik bíráló, alkalmasint

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

, odaírta : rostélyát

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

acél sisakjának :

n.43

Halvány is, piros is volt az

ábrázatja

arczulatja

Szövegforrás:
Kézirat

n.44

Mert bánat és öröm osztozának rajta.

n.45

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

n.46

Azért

nyájasan ily kérdést tőn elébe

[törölt]
« illyen kérdést tőn Miklós elébe »

nyájasan ily kérdést tőn elébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.47

»Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?«

n.48

Miklós a fejével ráütött e szónál.

n.49

Akkor az urakhoz fordult a felséges

n.50

Király s ekkép tartott hatalmas beszédet :

n.51

»Urak! hű vitézim! ide hallgassatok,

n.52

Mert nem

tréfaság az, amit most hallotok

[törölt]
« holmi tréfa »

tréfaság az, a mit most hallatok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.53

Toldi György testvére ez a vitéz gyermek,

n.54

S György azon van, hogyan ásson

ennek

[törölt]
« neki »

ennek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

vermet,

n.55

Hogyan zárhatná ki öccsét

örökéből

örökébül

Szövegforrás:
Kézirat

n.56

Hogy’

Hogyan

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

tagadhatná

ki a nemzetségéből

a nemzetségébül

Szövegforrás:
Kézirat

ki nemzetségéből

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

n.57

»Tudom minden

csínyát, mert végére jártam

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

csinját mert végire jartam

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

csinját

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

csinyát

Szövegforrás:
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.58

Azért most szemébe mondom neki bátran :

n.59

Árván maradt öccsét parasztnak nevelte,

n.60

Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte,

n.61

Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja

n.62

Az ő hírét-nevét homályba takarja ;

n.63

Mert — de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke,

n.64

Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.

n.65

»Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap,

n.66

S úgy talált megütni egy bosszantó inast ;

n.67

Kivallák szolgái,

mi módon

mimódon

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

tartatott

n.68

A testvéröccsére embervadászatot.

n.69

Nem úgy van, Toldi György? de úgy van! a király

n.70

Minek volna, ha nem tudná, ki mit csinál?

n.71

Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni,

n.72

Ki csupán magától ennyire

bírt

bir

Szövegforrás:
Kézirat

birt

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

menni!«

10.

n.73

Nagy tetszés követte a király beszédét,

n.74

Zsenge korához ily ritka bölcseségét :

n.75

Toldi György pedig lesüté fejét mélyen,

n.76

Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében.

n.77

A király most szemét Miklósra vetette.

n.78

Vállát kegyelmesen meg-megveregette ;

n.79

És monda nyájasan : »Ifju vitéz, állj fel :

n.80

Eladott a bátyád, de többször nem ád el.

11.

n.81

»Én neked a földön ím kegyelmet adok ;

n.82

Kérd Istent, remélem Isten is adni fog ;

n.83

Bírjad békességben

Birjad békeségben

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

birtokod, ha rád száll,

n.84

Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál.

n.85

És hogy haragosod ne legyen a szomszéd,

n.86

Íme bátyád önként neked adja részét :

n.87

Vértagadó testvér! nemde úgy van? érted?

n.88

Hogy ősi birtokod öcsédnek igérted?«

12.

n.89

György meredt szemeket vetett a királyra,

n.90

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára!

n.91

Mert villogott szeme, és iszonyú pogány

n.92

Harag sötétellett a király homlokán.

n.93

»Jól van«, mond a király, »igen a felelet?

n.94

»Jól van! Erről még ma írsz öröklevelet ;

n.95

Most pedig, miután így kipróbáltalak,

n.96

Mondom : udvaromnál többé ne lássalak.«

13.

n.97

Megszólalt most Miklós : »Felséges királyom!

n.98

Bátyám birtokára egy cseppet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

sem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

se’

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

vágyom ;

n.99

A magamé sem kell, legyen tied, bátya,

n.100

Teljék vele fösvény szived kivánsága ;

n.101

Csak azon könyörgök mostan

felségednek

fenségednek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.102

Vegyen be sergébe, csupán közembernek ;

n.103

Jó az Isten, jót

ád

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

: megszerezi kardom,

n.104

Amire szükségem leszen, avval tartom.«

14.

n.105

Felelt a nagy király : »Ne légy olyan gyermek ;

n.106

Hogyan vennélek én hitvány közembernek?

n.107

Királyi fejemhez választalak téged

n.108

S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.«

n.109

De míg ezt elmondta, azalatt leoldott

n.110

Derekáról egy nagy cifra rezes kardot :

n.111

Gyémánt a cifrája, arany volt a reze,

n.112

Toldinak nyujtotta

s monda

[törölt]
« mondván »

s monda

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

: »Kösd fel, nesze!«

Jegyzet 5—8. sor helyén előbb a következő 15. strófa 1—4. sora volt leírva, áthúzva, helyében a mai szöveg.

15.

n.113

Semmit se mondhatna s adhatna királya,

n.114

Ami Toldinak ily örömet csinálna,

n.115

Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:

n.116

Dárius kincsének még oda sem nézne.

Jegyzet »Oda sem néz neki« : tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz ; fel nem veszi, rá sem hajt.

Jegyzet 1—4. a 14. versszakban már leírt sorok, egyetlen eltérés : a 3. sor a 14. vszakban így volt : Pénzért vagy birtokért. A 4. sorhoz jegyzet volt szánva.

n.117

Azért akarta is szépen megköszönni,

n.118

De a szó nem akart a nyelvére jönni,

n.119

A király azonban nem neheztelt érte,

n.120

Mert az

együgyű

együgyü

Jegyzet egyik bíráló aláhúzta vörössel

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

szív nyelvén nagyon érte.

16.

n.121

És hogy örömében ne maradjon hiány,

n.122

Hogy beteljék mindaz, amit szíve kiván,

n.123

Épen mintha

[törölt]
« Mintha épen »

Épen mintha

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

álma kezdődnék most elől,

n.124

Anyját látja jőni a korlátok felől.

n.125

Elfelejtett mindent és futott elébe,

n.126

Kímélve szorítá páncélos ölébe,

n.127

Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett,

n.128

Csak az öreg Bence rítt a hátok megett.

17.

n.129

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

n.130

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

n.131

Szemökből a zápor bőségesen hullott,

n.132

Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott :

n.133

»Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

n.134

Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom ;

n.135

Be szép vagy! be nagyon

illel

[törölt]
« illesz »

illel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

leventének!

n.136

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.«

18.

n.137

Miklós pedig monda : »Nem megjövendőltem,

n.138

Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?

n.139

De nem köszönöm azt magam erejének :

n.140

Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.

n.141

Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,

n.142

Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk :

n.143

Valaha tán ő is hozzám édesedik ;

n.144

Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.«

19.

n.145

Így szerette anyját a daliás gyermek,

n.146

Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek ;

n.147

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,

n.148

Azután sem lépett soha házasságra.

n.149

Rettenetes vitéz támadott belőle,

n.150

Kalász-módra hullt az ellenség előtte,

n.151

Védte az erőtlent, a királyt, országot ;

n.152

Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20.

Jegyzet Az utolsó versszakról Toldy Ferenc azt jegyezte meg bírálatában : »... a világ ökre képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk ;« de megmaradt.

n.153

Senki sem állhatott ellent haragjának,

n.154

De ingét is odaadta barátjának,

n.155

S ha nem ellenkedett senki az országgal,

n.156

Örömest tanyázott a víg cimborákkal.

n.157

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

n.158

Nem az örökségen civódó gyermeket :

n.159

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« De a míg egy csillag lesz a magyar égen »
[törölt]
« De mig egy csillag lesz a szép magyar égen, »

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

n.160

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« Szép emlékezete szájról szájra mégyen. »

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

Jegyzet A kézirat alján : Vége oct. 23-án, 1846.

Verzió: VII : 1858. évi kiadások

TITENKETTEDIK ÉNEK.

,Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra neki hópénzt adata.‘

Ilosvai.

n.1

Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet

n.2

És az ijedtében legott térdre esett,

n.3

Igen megörvendett a

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király,

n.4

Könnybe lábadt szeme a nagy öröm miá,

n.5

S így szólt az urakhoz, kik mellette voltak :

n.6

»Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap ;

n.7

Most akadt emberre, aki megtanítja :

n.8

Máskor hogy’ gyalázza a magyart s hogy’ szidja.

n.9

»De ki az a bajnok? nem

ösmered

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

ismered

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

Toldi?

n.10

Ki ismeri? Én nem tudom elgondolni ;

n.11

Nincs egy jóravaló vitéz országomban,

n.12

Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam :

n.13

De ily erőt, mint amely van e vitézben,

n.14

Én nem tapasztaltam soha emberkézben ;

n.15

Félek, nem magyar lesz ; pedig nem lenne szép,

n.16

Ha más víná ki a magyar becsületét.

n.17

»Egyébiránt, legyen magyar

avvagy

avagy

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

német,

n.18

Nagy csapástól menti meg a magyar népet ;

n.19

El is veszi tőlem jutalmát gazdagon,

n.20

Toldi gyilkos öccse részét neki adom.«

n.21

Toldi György e szóra csak úgy hűle-fűle,

n.22

Szétnézett, hallja-e más is őkivűle?

n.23

Összesúgtak-búgtak az úri emberek :

n.24

Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek.

n.25

Mikor pedig Miklós a csehet kiszabta,

n.26

S kisebbik darabját kardján felmutatta,

n.27

Tüstént parancsolá király ő

felsége

fensége

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.28

Tizenkét aranyos vitéz menjen érte.

n.29

El is mentek azok szép zászlós sajkával,

n.30

S vitték a királyhoz Toldit nagy pompával.

n.31

A király szólt : »Bajnok! nyisd fel sisakodat,

n.32

Mondd neved s mutassad vitézi arcodat.«

n.33

Térdre esett

Térdre esett [törölt]
« Toldi »

Szövegforrás:
Kézirat

most a király lábainál

n.34

S így kezdette Miklós : »Oh

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király!

n.35

Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó,

n.36

Hogyan lettem azzá? tudj’ a mindentudó.

n.37

Magam sem tudom

hogy’

hogy?

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

, esém gyilkosságba,

n.38

S elzaklatott bátyám a széles világba :

n.39

Én meg idejöttem feladni tettemet,

n.40

S várni vagy kegyelmet, vagy büntetésemet.«

n.41

Ily bátran beszéle Miklós a királynak,

n.42

Felnyomá rostélyát

felnyomá vezirjét

Jegyzet a lapszélre egyik bíráló, alkalmasint

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

, odaírta : rostélyát

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

acél sisakjának :

n.43

Halvány is, piros is volt az

ábrázatja

arczulatja

Szövegforrás:
Kézirat

n.44

Mert bánat és öröm osztozának rajta.

n.45

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

n.46

Azért

nyájasan ily kérdést tőn elébe

[törölt]
« illyen kérdést tőn Miklós elébe »

nyájasan ily kérdést tőn elébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.47

»Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?«

n.48

Miklós a fejével ráütött e szónál.

n.49

Akkor az urakhoz fordult a felséges

n.50

Király s ekkép tartott hatalmas beszédet :

n.51

»Urak! hű vitézim! ide hallgassatok,

n.52

Mert nem

tréfaság az, amit most hallotok

[törölt]
« holmi tréfa »

tréfaság az, a mit most hallatok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.53

Toldi György testvére ez a vitéz gyermek,

n.54

S György azon van, hogyan ásson

ennek

[törölt]
« neki »

ennek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

vermet,

n.55

Hogyan zárhatná ki öccsét

örökéből

örökébül

Szövegforrás:
Kézirat

n.56

Hogy’

Hogyan

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

tagadhatná

ki a nemzetségéből

a nemzetségébül

Szövegforrás:
Kézirat

ki nemzetségéből

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

n.57

»Tudom minden

csínyát, mert végére jártam

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

csinját mert végire jartam

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

csinját

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

csinyát

Szövegforrás:
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.58

Azért most szemébe mondom neki bátran :

n.59

Árván maradt öccsét parasztnak nevelte,

n.60

Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte,

n.61

Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja

n.62

Az ő hírét-nevét homályba takarja ;

n.63

Mert — de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke,

n.64

Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.

n.65

»Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap,

n.66

S úgy talált megütni egy bosszantó inast ;

n.67

Kivallák szolgái,

mi módon

mimódon

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

tartatott

n.68

A testvéröccsére embervadászatot.

n.69

Nem úgy van, Toldi György? de úgy van! a király

n.70

Minek volna, ha nem tudná, ki mit csinál?

n.71

Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni,

n.72

Ki csupán magától ennyire

bírt

bir

Szövegforrás:
Kézirat

birt

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

menni!«

10.

n.73

Nagy tetszés követte a király beszédét,

n.74

Zsenge korához ily ritka bölcseségét :

n.75

Toldi György pedig lesüté fejét mélyen,

n.76

Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében.

n.77

A király most szemét Miklósra vetette.

n.78

Vállát kegyelmesen meg-megveregette ;

n.79

És monda nyájasan : »Ifju vitéz, állj fel :

n.80

Eladott a bátyád, de többször nem ád el.

11.

n.81

»Én neked a földön ím kegyelmet adok ;

n.82

Kérd Istent, remélem Isten is adni fog ;

n.83

Bírjad békességben

Birjad békeségben

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

birtokod, ha rád száll,

n.84

Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál.

n.85

És hogy haragosod ne legyen a szomszéd,

n.86

Íme bátyád önként neked adja részét :

n.87

Vértagadó testvér! nemde úgy van? érted?

n.88

Hogy ősi birtokod öcsédnek igérted?«

12.

n.89

György meredt szemeket vetett a királyra,

n.90

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára!

n.91

Mert villogott szeme, és iszonyú pogány

n.92

Harag sötétellett a király homlokán.

n.93

»Jól van«, mond a király, »igen a felelet?

n.94

»Jól van! Erről még ma írsz öröklevelet ;

n.95

Most pedig, miután így kipróbáltalak,

n.96

Mondom : udvaromnál többé ne lássalak.«

13.

n.97

Megszólalt most Miklós : »Felséges királyom!

n.98

Bátyám birtokára egy cseppet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

sem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

se’

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

vágyom ;

n.99

A magamé sem kell, legyen tied, bátya,

n.100

Teljék vele fösvény szived kivánsága ;

n.101

Csak azon könyörgök mostan

felségednek

fenségednek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.102

Vegyen be sergébe, csupán közembernek ;

n.103

Jó az Isten, jót

ád

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

: megszerezi kardom,

n.104

Amire szükségem leszen, avval tartom.«

14.

n.105

Felelt a nagy király : »Ne légy olyan gyermek ;

n.106

Hogyan vennélek én hitvány közembernek?

n.107

Királyi fejemhez választalak téged

n.108

S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.«

n.109

De míg ezt elmondta, azalatt leoldott

n.110

Derekáról egy nagy cifra rezes kardot :

n.111

Gyémánt a cifrája, arany volt a reze,

n.112

Toldinak nyujtotta

s monda

[törölt]
« mondván »

s monda

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

: »Kösd fel, nesze!«

Jegyzet 5—8. sor helyén előbb a következő 15. strófa 1—4. sora volt leírva, áthúzva, helyében a mai szöveg.

15.

n.113

Semmit se mondhatna s adhatna királya,

n.114

Ami Toldinak ily örömet csinálna,

n.115

Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:

n.116

Dárius kincsének még oda sem nézne.

Jegyzet »Oda sem néz neki« : tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz ; fel nem veszi, rá sem hajt.

Jegyzet 1—4. a 14. versszakban már leírt sorok, egyetlen eltérés : a 3. sor a 14. vszakban így volt : Pénzért vagy birtokért. A 4. sorhoz jegyzet volt szánva.

n.117

Azért akarta is szépen megköszönni,

n.118

De a szó nem akart a nyelvére jönni,

n.119

A király azonban nem neheztelt érte,

n.120

Mert az

együgyű

együgyü

Jegyzet egyik bíráló aláhúzta vörössel

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

szív nyelvén nagyon érte.

16.

n.121

És hogy örömében ne maradjon hiány,

n.122

Hogy beteljék mindaz, amit szíve kiván,

n.123

Épen mintha

[törölt]
« Mintha épen »

Épen mintha

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

álma kezdődnék most elől,

n.124

Anyját látja jőni a korlátok felől.

n.125

Elfelejtett mindent és futott elébe,

n.126

Kímélve szorítá páncélos ölébe,

n.127

Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett,

n.128

Csak az öreg Bence rítt a hátok megett.

17.

n.129

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

n.130

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

n.131

Szemökből a zápor bőségesen hullott,

n.132

Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott :

n.133

»Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

n.134

Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom ;

n.135

Be szép vagy! be nagyon

illel

[törölt]
« illesz »

illel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

leventének!

n.136

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.«

18.

n.137

Miklós pedig monda : »Nem megjövendőltem,

n.138

Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?

n.139

De nem köszönöm azt magam erejének :

n.140

Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.

n.141

Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,

n.142

Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk :

n.143

Valaha tán ő is hozzám édesedik ;

n.144

Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.«

19.

n.145

Így szerette anyját a daliás gyermek,

n.146

Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek ;

n.147

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,

n.148

Azután sem lépett soha házasságra.

n.149

Rettenetes vitéz támadott belőle,

n.150

Kalász-módra hullt az ellenség előtte,

n.151

Védte az erőtlent, a királyt, országot ;

n.152

Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20.

Jegyzet Az utolsó versszakról Toldy Ferenc azt jegyezte meg bírálatában : »... a világ ökre képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk ;« de megmaradt.

n.153

Senki sem állhatott ellent haragjának,

n.154

De ingét is odaadta barátjának,

n.155

S ha nem ellenkedett senki az országgal,

n.156

Örömest tanyázott a víg cimborákkal.

n.157

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

n.158

Nem az örökségen civódó gyermeket :

n.159

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« De a míg egy csillag lesz a magyar égen »
[törölt]
« De mig egy csillag lesz a szép magyar égen, »

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

n.160

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« Szép emlékezete szájról szájra mégyen. »

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

Jegyzet A kézirat alján : Vége oct. 23-án, 1846.

Verzió: VIII : Arany János Összes Művei

TITENKETTEDIK ÉNEK.

,Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra neki hópénzt adata.‘

Ilosvai.

n.1

Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet

n.2

És az ijedtében legott térdre esett,

n.3

Igen megörvendett a

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király,

n.4

Könnybe lábadt szeme a nagy öröm miá,

n.5

S így szólt az urakhoz, kik mellette voltak :

n.6

»Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap ;

n.7

Most akadt emberre, aki megtanítja :

n.8

Máskor hogy’ gyalázza a magyart s hogy’ szidja.

n.9

»De ki az a bajnok? nem

ösmered

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

ismered

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

Toldi?

n.10

Ki ismeri? Én nem tudom elgondolni ;

n.11

Nincs egy jóravaló vitéz országomban,

n.12

Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam :

n.13

De ily erőt, mint amely van e vitézben,

n.14

Én nem tapasztaltam soha emberkézben ;

n.15

Félek, nem magyar lesz ; pedig nem lenne szép,

n.16

Ha más víná ki a magyar becsületét.

n.17

»Egyébiránt, legyen magyar

avvagy

avagy

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

német,

n.18

Nagy csapástól menti meg a magyar népet ;

n.19

El is veszi tőlem jutalmát gazdagon,

n.20

Toldi gyilkos öccse részét neki adom.«

n.21

Toldi György e szóra csak úgy hűle-fűle,

n.22

Szétnézett, hallja-e más is őkivűle?

n.23

Összesúgtak-búgtak az úri emberek :

n.24

Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek.

n.25

Mikor pedig Miklós a csehet kiszabta,

n.26

S kisebbik darabját kardján felmutatta,

n.27

Tüstént parancsolá király ő

felsége

fensége

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.28

Tizenkét aranyos vitéz menjen érte.

n.29

El is mentek azok szép zászlós sajkával,

n.30

S vitték a királyhoz Toldit nagy pompával.

n.31

A király szólt : »Bajnok! nyisd fel sisakodat,

n.32

Mondd neved s mutassad vitézi arcodat.«

n.33

Térdre esett

Térdre esett [törölt]
« Toldi »

Szövegforrás:
Kézirat

most a király lábainál

n.34

S így kezdette Miklós : »Oh

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király!

n.35

Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó,

n.36

Hogyan lettem azzá? tudj’ a mindentudó.

n.37

Magam sem tudom

hogy’

hogy?

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

, esém gyilkosságba,

n.38

S elzaklatott bátyám a széles világba :

n.39

Én meg idejöttem feladni tettemet,

n.40

S várni vagy kegyelmet, vagy büntetésemet.«

n.41

Ily bátran beszéle Miklós a királynak,

n.42

Felnyomá rostélyát

felnyomá vezirjét

Jegyzet a lapszélre egyik bíráló, alkalmasint

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

, odaírta : rostélyát

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

acél sisakjának :

n.43

Halvány is, piros is volt az

ábrázatja

arczulatja

Szövegforrás:
Kézirat

n.44

Mert bánat és öröm osztozának rajta.

n.45

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

n.46

Azért

nyájasan ily kérdést tőn elébe

[törölt]
« illyen kérdést tőn Miklós elébe »

nyájasan ily kérdést tőn elébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.47

»Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?«

n.48

Miklós a fejével ráütött e szónál.

n.49

Akkor az urakhoz fordult a felséges

n.50

Király s ekkép tartott hatalmas beszédet :

n.51

»Urak! hű vitézim! ide hallgassatok,

n.52

Mert nem

tréfaság az, amit most hallotok

[törölt]
« holmi tréfa »

tréfaság az, a mit most hallatok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.53

Toldi György testvére ez a vitéz gyermek,

n.54

S György azon van, hogyan ásson

ennek

[törölt]
« neki »

ennek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

vermet,

n.55

Hogyan zárhatná ki öccsét

örökéből

örökébül

Szövegforrás:
Kézirat

n.56

Hogy’

Hogyan

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

tagadhatná

ki a nemzetségéből

a nemzetségébül

Szövegforrás:
Kézirat

ki nemzetségéből

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

n.57

»Tudom minden

csínyát, mert végére jártam

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

csinját mert végire jartam

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

csinját

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

csinyát

Szövegforrás:
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.58

Azért most szemébe mondom neki bátran :

n.59

Árván maradt öccsét parasztnak nevelte,

n.60

Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte,

n.61

Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja

n.62

Az ő hírét-nevét homályba takarja ;

n.63

Mert — de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke,

n.64

Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.

n.65

»Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap,

n.66

S úgy talált megütni egy bosszantó inast ;

n.67

Kivallák szolgái,

mi módon

mimódon

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

tartatott

n.68

A testvéröccsére embervadászatot.

n.69

Nem úgy van, Toldi György? de úgy van! a király

n.70

Minek volna, ha nem tudná, ki mit csinál?

n.71

Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni,

n.72

Ki csupán magától ennyire

bírt

bir

Szövegforrás:
Kézirat

birt

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

menni!«

10.

n.73

Nagy tetszés követte a király beszédét,

n.74

Zsenge korához ily ritka bölcseségét :

n.75

Toldi György pedig lesüté fejét mélyen,

n.76

Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében.

n.77

A király most szemét Miklósra vetette.

n.78

Vállát kegyelmesen meg-megveregette ;

n.79

És monda nyájasan : »Ifju vitéz, állj fel :

n.80

Eladott a bátyád, de többször nem ád el.

11.

n.81

»Én neked a földön ím kegyelmet adok ;

n.82

Kérd Istent, remélem Isten is adni fog ;

n.83

Bírjad békességben

Birjad békeségben

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

birtokod, ha rád száll,

n.84

Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál.

n.85

És hogy haragosod ne legyen a szomszéd,

n.86

Íme bátyád önként neked adja részét :

n.87

Vértagadó testvér! nemde úgy van? érted?

n.88

Hogy ősi birtokod öcsédnek igérted?«

12.

n.89

György meredt szemeket vetett a királyra,

n.90

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára!

n.91

Mert villogott szeme, és iszonyú pogány

n.92

Harag sötétellett a király homlokán.

n.93

»Jól van«, mond a király, »igen a felelet?

n.94

»Jól van! Erről még ma írsz öröklevelet ;

n.95

Most pedig, miután így kipróbáltalak,

n.96

Mondom : udvaromnál többé ne lássalak.«

13.

n.97

Megszólalt most Miklós : »Felséges királyom!

n.98

Bátyám birtokára egy cseppet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

sem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

se’

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

vágyom ;

n.99

A magamé sem kell, legyen tied, bátya,

n.100

Teljék vele fösvény szived kivánsága ;

n.101

Csak azon könyörgök mostan

felségednek

fenségednek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.102

Vegyen be sergébe, csupán közembernek ;

n.103

Jó az Isten, jót

ád

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

: megszerezi kardom,

n.104

Amire szükségem leszen, avval tartom.«

14.

n.105

Felelt a nagy király : »Ne légy olyan gyermek ;

n.106

Hogyan vennélek én hitvány közembernek?

n.107

Királyi fejemhez választalak téged

n.108

S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.«

n.109

De míg ezt elmondta, azalatt leoldott

n.110

Derekáról egy nagy cifra rezes kardot :

n.111

Gyémánt a cifrája, arany volt a reze,

n.112

Toldinak nyujtotta

s monda

[törölt]
« mondván »

s monda

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

: »Kösd fel, nesze!«

Jegyzet 5—8. sor helyén előbb a következő 15. strófa 1—4. sora volt leírva, áthúzva, helyében a mai szöveg.

15.

n.113

Semmit se mondhatna s adhatna királya,

n.114

Ami Toldinak ily örömet csinálna,

n.115

Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:

n.116

Dárius kincsének még oda sem nézne.

Jegyzet »Oda sem néz neki« : tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz ; fel nem veszi, rá sem hajt.

Jegyzet 1—4. a 14. versszakban már leírt sorok, egyetlen eltérés : a 3. sor a 14. vszakban így volt : Pénzért vagy birtokért. A 4. sorhoz jegyzet volt szánva.

n.117

Azért akarta is szépen megköszönni,

n.118

De a szó nem akart a nyelvére jönni,

n.119

A király azonban nem neheztelt érte,

n.120

Mert az

együgyű

együgyü

Jegyzet egyik bíráló aláhúzta vörössel

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

szív nyelvén nagyon érte.

16.

n.121

És hogy örömében ne maradjon hiány,

n.122

Hogy beteljék mindaz, amit szíve kiván,

n.123

Épen mintha

[törölt]
« Mintha épen »

Épen mintha

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

álma kezdődnék most elől,

n.124

Anyját látja jőni a korlátok felől.

n.125

Elfelejtett mindent és futott elébe,

n.126

Kímélve szorítá páncélos ölébe,

n.127

Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett,

n.128

Csak az öreg Bence rítt a hátok megett.

17.

n.129

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

n.130

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

n.131

Szemökből a zápor bőségesen hullott,

n.132

Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott :

n.133

»Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

n.134

Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom ;

n.135

Be szép vagy! be nagyon

illel

[törölt]
« illesz »

illel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

leventének!

n.136

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.«

18.

n.137

Miklós pedig monda : »Nem megjövendőltem,

n.138

Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?

n.139

De nem köszönöm azt magam erejének :

n.140

Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.

n.141

Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,

n.142

Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk :

n.143

Valaha tán ő is hozzám édesedik ;

n.144

Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.«

19.

n.145

Így szerette anyját a daliás gyermek,

n.146

Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek ;

n.147

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,

n.148

Azután sem lépett soha házasságra.

n.149

Rettenetes vitéz támadott belőle,

n.150

Kalász-módra hullt az ellenség előtte,

n.151

Védte az erőtlent, a királyt, országot ;

n.152

Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20.

Jegyzet Az utolsó versszakról Toldy Ferenc azt jegyezte meg bírálatában : »... a világ ökre képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk ;« de megmaradt.

n.153

Senki sem állhatott ellent haragjának,

n.154

De ingét is odaadta barátjának,

n.155

S ha nem ellenkedett senki az országgal,

n.156

Örömest tanyázott a víg cimborákkal.

n.157

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

n.158

Nem az örökségen civódó gyermeket :

n.159

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« De a míg egy csillag lesz a magyar égen »
[törölt]
« De mig egy csillag lesz a szép magyar égen, »

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

n.160

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« Szép emlékezete szájról szájra mégyen. »

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

Jegyzet A kézirat alján : Vége oct. 23-án, 1846.

Verzió: IX : 1854. évi kiadások

TITENKETTEDIK ÉNEK.

,Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra neki hópénzt adata.‘

Ilosvai.

n.1

Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet

n.2

És az ijedtében legott térdre esett,

n.3

Igen megörvendett a

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király,

n.4

Könnybe lábadt szeme a nagy öröm miá,

n.5

S így szólt az urakhoz, kik mellette voltak :

n.6

»Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap ;

n.7

Most akadt emberre, aki megtanítja :

n.8

Máskor hogy’ gyalázza a magyart s hogy’ szidja.

n.9

»De ki az a bajnok? nem

ösmered

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

ismered

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

Toldi?

n.10

Ki ismeri? Én nem tudom elgondolni ;

n.11

Nincs egy jóravaló vitéz országomban,

n.12

Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam :

n.13

De ily erőt, mint amely van e vitézben,

n.14

Én nem tapasztaltam soha emberkézben ;

n.15

Félek, nem magyar lesz ; pedig nem lenne szép,

n.16

Ha más víná ki a magyar becsületét.

n.17

»Egyébiránt, legyen magyar

avvagy

avagy

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

német,

n.18

Nagy csapástól menti meg a magyar népet ;

n.19

El is veszi tőlem jutalmát gazdagon,

n.20

Toldi gyilkos öccse részét neki adom.«

n.21

Toldi György e szóra csak úgy hűle-fűle,

n.22

Szétnézett, hallja-e más is őkivűle?

n.23

Összesúgtak-búgtak az úri emberek :

n.24

Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek.

n.25

Mikor pedig Miklós a csehet kiszabta,

n.26

S kisebbik darabját kardján felmutatta,

n.27

Tüstént parancsolá király ő

felsége

fensége

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.28

Tizenkét aranyos vitéz menjen érte.

n.29

El is mentek azok szép zászlós sajkával,

n.30

S vitték a királyhoz Toldit nagy pompával.

n.31

A király szólt : »Bajnok! nyisd fel sisakodat,

n.32

Mondd neved s mutassad vitézi arcodat.«

n.33

Térdre esett

Térdre esett [törölt]
« Toldi »

Szövegforrás:
Kézirat

most a király lábainál

n.34

S így kezdette Miklós : »Oh

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király!

n.35

Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó,

n.36

Hogyan lettem azzá? tudj’ a mindentudó.

n.37

Magam sem tudom

hogy’

hogy?

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

, esém gyilkosságba,

n.38

S elzaklatott bátyám a széles világba :

n.39

Én meg idejöttem feladni tettemet,

n.40

S várni vagy kegyelmet, vagy büntetésemet.«

n.41

Ily bátran beszéle Miklós a királynak,

n.42

Felnyomá rostélyát

felnyomá vezirjét

Jegyzet a lapszélre egyik bíráló, alkalmasint

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

, odaírta : rostélyát

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

acél sisakjának :

n.43

Halvány is, piros is volt az

ábrázatja

arczulatja

Szövegforrás:
Kézirat

n.44

Mert bánat és öröm osztozának rajta.

n.45

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

n.46

Azért

nyájasan ily kérdést tőn elébe

[törölt]
« illyen kérdést tőn Miklós elébe »

nyájasan ily kérdést tőn elébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.47

»Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?«

n.48

Miklós a fejével ráütött e szónál.

n.49

Akkor az urakhoz fordult a felséges

n.50

Király s ekkép tartott hatalmas beszédet :

n.51

»Urak! hű vitézim! ide hallgassatok,

n.52

Mert nem

tréfaság az, amit most hallotok

[törölt]
« holmi tréfa »

tréfaság az, a mit most hallatok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.53

Toldi György testvére ez a vitéz gyermek,

n.54

S György azon van, hogyan ásson

ennek

[törölt]
« neki »

ennek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

vermet,

n.55

Hogyan zárhatná ki öccsét

örökéből

örökébül

Szövegforrás:
Kézirat

n.56

Hogy’

Hogyan

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

tagadhatná

ki a nemzetségéből

a nemzetségébül

Szövegforrás:
Kézirat

ki nemzetségéből

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

n.57

»Tudom minden

csínyát, mert végére jártam

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

csinját mert végire jartam

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

csinját

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

csinyát

Szövegforrás:
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.58

Azért most szemébe mondom neki bátran :

n.59

Árván maradt öccsét parasztnak nevelte,

n.60

Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte,

n.61

Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja

n.62

Az ő hírét-nevét homályba takarja ;

n.63

Mert — de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke,

n.64

Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.

n.65

»Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap,

n.66

S úgy talált megütni egy bosszantó inast ;

n.67

Kivallák szolgái,

mi módon

mimódon

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

tartatott

n.68

A testvéröccsére embervadászatot.

n.69

Nem úgy van, Toldi György? de úgy van! a király

n.70

Minek volna, ha nem tudná, ki mit csinál?

n.71

Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni,

n.72

Ki csupán magától ennyire

bírt

bir

Szövegforrás:
Kézirat

birt

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

menni!«

10.

n.73

Nagy tetszés követte a király beszédét,

n.74

Zsenge korához ily ritka bölcseségét :

n.75

Toldi György pedig lesüté fejét mélyen,

n.76

Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében.

n.77

A király most szemét Miklósra vetette.

n.78

Vállát kegyelmesen meg-megveregette ;

n.79

És monda nyájasan : »Ifju vitéz, állj fel :

n.80

Eladott a bátyád, de többször nem ád el.

11.

n.81

»Én neked a földön ím kegyelmet adok ;

n.82

Kérd Istent, remélem Isten is adni fog ;

n.83

Bírjad békességben

Birjad békeségben

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

birtokod, ha rád száll,

n.84

Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál.

n.85

És hogy haragosod ne legyen a szomszéd,

n.86

Íme bátyád önként neked adja részét :

n.87

Vértagadó testvér! nemde úgy van? érted?

n.88

Hogy ősi birtokod öcsédnek igérted?«

12.

n.89

György meredt szemeket vetett a királyra,

n.90

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára!

n.91

Mert villogott szeme, és iszonyú pogány

n.92

Harag sötétellett a király homlokán.

n.93

»Jól van«, mond a király, »igen a felelet?

n.94

»Jól van! Erről még ma írsz öröklevelet ;

n.95

Most pedig, miután így kipróbáltalak,

n.96

Mondom : udvaromnál többé ne lássalak.«

13.

n.97

Megszólalt most Miklós : »Felséges királyom!

n.98

Bátyám birtokára egy cseppet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

sem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

se’

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

vágyom ;

n.99

A magamé sem kell, legyen tied, bátya,

n.100

Teljék vele fösvény szived kivánsága ;

n.101

Csak azon könyörgök mostan

felségednek

fenségednek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.102

Vegyen be sergébe, csupán közembernek ;

n.103

Jó az Isten, jót

ád

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

: megszerezi kardom,

n.104

Amire szükségem leszen, avval tartom.«

14.

n.105

Felelt a nagy király : »Ne légy olyan gyermek ;

n.106

Hogyan vennélek én hitvány közembernek?

n.107

Királyi fejemhez választalak téged

n.108

S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.«

n.109

De míg ezt elmondta, azalatt leoldott

n.110

Derekáról egy nagy cifra rezes kardot :

n.111

Gyémánt a cifrája, arany volt a reze,

n.112

Toldinak nyujtotta

s monda

[törölt]
« mondván »

s monda

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

: »Kösd fel, nesze!«

Jegyzet 5—8. sor helyén előbb a következő 15. strófa 1—4. sora volt leírva, áthúzva, helyében a mai szöveg.

15.

n.113

Semmit se mondhatna s adhatna királya,

n.114

Ami Toldinak ily örömet csinálna,

n.115

Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:

n.116

Dárius kincsének még oda sem nézne.

Jegyzet »Oda sem néz neki« : tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz ; fel nem veszi, rá sem hajt.

Jegyzet 1—4. a 14. versszakban már leírt sorok, egyetlen eltérés : a 3. sor a 14. vszakban így volt : Pénzért vagy birtokért. A 4. sorhoz jegyzet volt szánva.

n.117

Azért akarta is szépen megköszönni,

n.118

De a szó nem akart a nyelvére jönni,

n.119

A király azonban nem neheztelt érte,

n.120

Mert az

együgyű

együgyü

Jegyzet egyik bíráló aláhúzta vörössel

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

szív nyelvén nagyon érte.

16.

n.121

És hogy örömében ne maradjon hiány,

n.122

Hogy beteljék mindaz, amit szíve kiván,

n.123

Épen mintha

[törölt]
« Mintha épen »

Épen mintha

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

álma kezdődnék most elől,

n.124

Anyját látja jőni a korlátok felől.

n.125

Elfelejtett mindent és futott elébe,

n.126

Kímélve szorítá páncélos ölébe,

n.127

Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett,

n.128

Csak az öreg Bence rítt a hátok megett.

17.

n.129

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

n.130

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

n.131

Szemökből a zápor bőségesen hullott,

n.132

Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott :

n.133

»Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

n.134

Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom ;

n.135

Be szép vagy! be nagyon

illel

[törölt]
« illesz »

illel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

leventének!

n.136

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.«

18.

n.137

Miklós pedig monda : »Nem megjövendőltem,

n.138

Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?

n.139

De nem köszönöm azt magam erejének :

n.140

Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.

n.141

Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,

n.142

Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk :

n.143

Valaha tán ő is hozzám édesedik ;

n.144

Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.«

19.

n.145

Így szerette anyját a daliás gyermek,

n.146

Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek ;

n.147

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,

n.148

Azután sem lépett soha házasságra.

n.149

Rettenetes vitéz támadott belőle,

n.150

Kalász-módra hullt az ellenség előtte,

n.151

Védte az erőtlent, a királyt, országot ;

n.152

Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20.

Jegyzet Az utolsó versszakról Toldy Ferenc azt jegyezte meg bírálatában : »... a világ ökre képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk ;« de megmaradt.

n.153

Senki sem állhatott ellent haragjának,

n.154

De ingét is odaadta barátjának,

n.155

S ha nem ellenkedett senki az országgal,

n.156

Örömest tanyázott a víg cimborákkal.

n.157

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

n.158

Nem az örökségen civódó gyermeket :

n.159

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« De a míg egy csillag lesz a magyar égen »
[törölt]
« De mig egy csillag lesz a szép magyar égen, »

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

n.160

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« Szép emlékezete szájról szájra mégyen. »

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

Jegyzet A kézirat alján : Vége oct. 23-án, 1846.

Verzió: X : Arany János Összes Művei javításokkal

TITENKETTEDIK ÉNEK.

,Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra neki hópénzt adata.‘

Ilosvai.

n.1

Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet

n.2

És az ijedtében legott térdre esett,

n.3

Igen megörvendett a

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király,

n.4

Könnybe lábadt szeme a nagy öröm miá,

n.5

S így szólt az urakhoz, kik mellette voltak :

n.6

»Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap ;

n.7

Most akadt emberre, aki megtanítja :

n.8

Máskor hogy’ gyalázza a magyart s hogy’ szidja.

n.9

»De ki az a bajnok? nem

ösmered

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

ismered

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

Toldi?

n.10

Ki ismeri? Én nem tudom elgondolni ;

n.11

Nincs egy jóravaló vitéz országomban,

n.12

Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam :

n.13

De ily erőt, mint amely van e vitézben,

n.14

Én nem tapasztaltam soha emberkézben ;

n.15

Félek, nem magyar lesz ; pedig nem lenne szép,

n.16

Ha más víná ki a magyar becsületét.

n.17

»Egyébiránt, legyen magyar

avvagy

avagy

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

német,

n.18

Nagy csapástól menti meg a magyar népet ;

n.19

El is veszi tőlem jutalmát gazdagon,

n.20

Toldi gyilkos öccse részét neki adom.«

n.21

Toldi György e szóra csak úgy hűle-fűle,

n.22

Szétnézett, hallja-e más is őkivűle?

n.23

Összesúgtak-búgtak az úri emberek :

n.24

Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek.

n.25

Mikor pedig Miklós a csehet kiszabta,

n.26

S kisebbik darabját kardján felmutatta,

n.27

Tüstént parancsolá király ő

felsége

fensége

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.28

Tizenkét aranyos vitéz menjen érte.

n.29

El is mentek azok szép zászlós sajkával,

n.30

S vitték a királyhoz Toldit nagy pompával.

n.31

A király szólt : »Bajnok! nyisd fel sisakodat,

n.32

Mondd neved s mutassad vitézi arcodat.«

n.33

Térdre esett

Térdre esett [törölt]
« Toldi »

Szövegforrás:
Kézirat

most a király lábainál

n.34

S így kezdette Miklós : »Oh

felséges

fenséges

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

király!

n.35

Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó,

n.36

Hogyan lettem azzá? tudj’ a mindentudó.

n.37

Magam sem tudom

hogy’

hogy?

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

, esém gyilkosságba,

n.38

S elzaklatott bátyám a széles világba :

n.39

Én meg idejöttem feladni tettemet,

n.40

S várni vagy kegyelmet, vagy büntetésemet.«

n.41

Ily bátran beszéle Miklós a királynak,

n.42

Felnyomá rostélyát

felnyomá vezirjét

Jegyzet a lapszélre egyik bíráló, alkalmasint

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

, odaírta : rostélyát

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

acél sisakjának :

n.43

Halvány is, piros is volt az

ábrázatja

arczulatja

Szövegforrás:
Kézirat

n.44

Mert bánat és öröm osztozának rajta.

n.45

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

n.46

Azért

nyájasan ily kérdést tőn elébe

[törölt]
« illyen kérdést tőn Miklós elébe »

nyájasan ily kérdést tőn elébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.47

»Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?«

n.48

Miklós a fejével ráütött e szónál.

n.49

Akkor az urakhoz fordult a felséges

n.50

Király s ekkép tartott hatalmas beszédet :

n.51

»Urak! hű vitézim! ide hallgassatok,

n.52

Mert nem

tréfaság az, amit most hallotok

[törölt]
« holmi tréfa »

tréfaság az, a mit most hallatok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.53

Toldi György testvére ez a vitéz gyermek,

n.54

S György azon van, hogyan ásson

ennek

[törölt]
« neki »

ennek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

vermet,

n.55

Hogyan zárhatná ki öccsét

örökéből

örökébül

Szövegforrás:
Kézirat

n.56

Hogy’

Hogyan

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

tagadhatná

ki a nemzetségéből

a nemzetségébül

Szövegforrás:
Kézirat

ki nemzetségéből

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1854. évi kiadások

n.57

»Tudom minden

csínyát, mert végére jártam

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

csinját mert végire jartam

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

csinját

Szövegforrás:
A Kisfaludy-Társaság kiadása

csinyát

Szövegforrás:
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.58

Azért most szemébe mondom neki bátran :

n.59

Árván maradt öccsét parasztnak nevelte,

n.60

Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte,

n.61

Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja

n.62

Az ő hírét-nevét homályba takarja ;

n.63

Mert — de’jszen tudja azt az ő gonosz lelke,

n.64

Öccsét rangja szerint miért nem nevelte.

n.65

»Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap,

n.66

S úgy talált megütni egy bosszantó inast ;

n.67

Kivallák szolgái,

mi módon

mimódon

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

tartatott

n.68

A testvéröccsére embervadászatot.

n.69

Nem úgy van, Toldi György? de úgy van! a király

n.70

Minek volna, ha nem tudná, ki mit csinál?

n.71

Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni,

n.72

Ki csupán magától ennyire

bírt

bir

Szövegforrás:
Kézirat

birt

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

menni!«

10.

n.73

Nagy tetszés követte a király beszédét,

n.74

Zsenge korához ily ritka bölcseségét :

n.75

Toldi György pedig lesüté fejét mélyen,

n.76

Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében.

n.77

A király most szemét Miklósra vetette.

n.78

Vállát kegyelmesen meg-megveregette ;

n.79

És monda nyájasan : »Ifju vitéz, állj fel :

n.80

Eladott a bátyád, de többször nem ád el.

11.

n.81

»Én neked a földön ím kegyelmet adok ;

n.82

Kérd Istent, remélem Isten is adni fog ;

n.83

Bírjad békességben

Birjad békeségben

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

birtokod, ha rád száll,

n.84

Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál.

n.85

És hogy haragosod ne legyen a szomszéd,

n.86

Íme bátyád önként neked adja részét :

n.87

Vértagadó testvér! nemde úgy van? érted?

n.88

Hogy ősi birtokod öcsédnek igérted?«

12.

n.89

György meredt szemeket vetett a királyra,

n.90

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára!

n.91

Mert villogott szeme, és iszonyú pogány

n.92

Harag sötétellett a király homlokán.

n.93

»Jól van«, mond a király, »igen a felelet?

n.94

»Jól van! Erről még ma írsz öröklevelet ;

n.95

Most pedig, miután így kipróbáltalak,

n.96

Mondom : udvaromnál többé ne lássalak.«

13.

n.97

Megszólalt most Miklós : »Felséges királyom!

n.98

Bátyám birtokára egy cseppet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
A Kisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei

sem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

se’

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

vágyom ;

n.99

A magamé sem kell, legyen tied, bátya,

n.100

Teljék vele fösvény szived kivánsága ;

n.101

Csak azon könyörgök mostan

felségednek

fenségednek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Kisfaludy-Társaság kiadása

n.102

Vegyen be sergébe, csupán közembernek ;

n.103

Jó az Isten, jót

ád

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

: megszerezi kardom,

n.104

Amire szükségem leszen, avval tartom.«

14.

n.105

Felelt a nagy király : »Ne légy olyan gyermek ;

n.106

Hogyan vennélek én hitvány közembernek?

n.107

Királyi fejemhez választalak téged

n.108

S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.«

n.109

De míg ezt elmondta, azalatt leoldott

n.110

Derekáról egy nagy cifra rezes kardot :

n.111

Gyémánt a cifrája, arany volt a reze,

n.112

Toldinak nyujtotta

s monda

[törölt]
« mondván »

s monda

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

: »Kösd fel, nesze!«

Jegyzet 5—8. sor helyén előbb a következő 15. strófa 1—4. sora volt leírva, áthúzva, helyében a mai szöveg.

15.

n.113

Semmit se mondhatna s adhatna királya,

n.114

Ami Toldinak ily örömet csinálna,

n.115

Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:

n.116

Dárius kincsének még oda sem nézne.

Jegyzet »Oda sem néz neki« : tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz ; fel nem veszi, rá sem hajt.

Jegyzet 1—4. a 14. versszakban már leírt sorok, egyetlen eltérés : a 3. sor a 14. vszakban így volt : Pénzért vagy birtokért. A 4. sorhoz jegyzet volt szánva.

n.117

Azért akarta is szépen megköszönni,

n.118

De a szó nem akart a nyelvére jönni,

n.119

A király azonban nem neheztelt érte,

n.120

Mert az

együgyű

együgyü

Jegyzet egyik bíráló aláhúzta vörössel

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

szív nyelvén nagyon érte.

16.

n.121

És hogy örömében ne maradjon hiány,

n.122

Hogy beteljék mindaz, amit szíve kiván,

n.123

Épen mintha

[törölt]
« Mintha épen »

Épen mintha

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

álma kezdődnék most elől,

n.124

Anyját látja jőni a korlátok felől.

n.125

Elfelejtett mindent és futott elébe,

n.126

Kímélve szorítá páncélos ölébe,

n.127

Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett,

n.128

Csak az öreg Bence rítt a hátok megett.

17.

n.129

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

n.130

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

n.131

Szemökből a zápor bőségesen hullott,

n.132

Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott :

n.133

»Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

n.134

Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom ;

n.135

Be szép vagy! be nagyon

illel

[törölt]
« illesz »

illel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

leventének!

n.136

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.«

18.

n.137

Miklós pedig monda : »Nem megjövendőltem,

n.138

Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?

n.139

De nem köszönöm azt magam erejének :

n.140

Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.

n.141

Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,

n.142

Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk :

n.143

Valaha tán ő is hozzám édesedik ;

n.144

Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.«

19.

n.145

Így szerette anyját a daliás gyermek,

n.146

Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek ;

n.147

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,

n.148

Azután sem lépett soha házasságra.

n.149

Rettenetes vitéz támadott belőle,

n.150

Kalász-módra hullt az ellenség előtte,

n.151

Védte az erőtlent, a királyt, országot ;

n.152

Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20.

Jegyzet Az utolsó versszakról Toldy Ferenc azt jegyezte meg bírálatában : »... a világ ökre képnek a berekesztésben mással felcseréltetését várjuk ;« de megmaradt.

n.153

Senki sem állhatott ellent haragjának,

n.154

De ingét is odaadta barátjának,

n.155

S ha nem ellenkedett senki az országgal,

n.156

Örömest tanyázott a víg cimborákkal.

n.157

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

n.158

Nem az örökségen civódó gyermeket :

n.159

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« De a míg egy csillag lesz a magyar égen »
[törölt]
« De mig egy csillag lesz a szép magyar égen, »

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

n.160

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Jegyzet a kéziraton a 7—8. sor először a végleges szöveg, azután kihúzva, s helyébe máskori írással ez :

[törölt]
« Szép emlékezete szájról szájra mégyen. »

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Beszúrás

Jegyzet Áthúzva s visszaállítva a kézirat első szövege, mely azonos a véglegessel.

Szövegforrás:
Kézirat

Jegyzet A kézirat alján : Vége oct. 23-án, 1846.