Toldi VII.

Bibliográfiai adatok

Toldi VII.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei II. kötet

Alcím: Az elveszett alkotmány. Toldi. Toldi estéje.

Dátum: nov. 3. 1846. 1905. évi 1854-i 1854-i 1905. 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 729001117196

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország

Lelőhely: Budapest

Intézmény: Országos Széchenyi Könyvtár

Azonosító: 1533. quart. Hung

Mennyiség: 60 folio

A kézirat leírása: A Kisfaludy-Társaság pályázatára a költő idegen kézzel írt másolatot küldött be, ezt a példányt a Kisfaludy-Társaság őrzi ereklyéi közt. A címlap számozatlan, azon felül 60 megszámozott oldal. A címlap közepén : Toldi. — Fent a balsarokban : Érk. nov. 3. 1846. Lentebb : 4. sz. — Az első oldalon az Előhang két versszaka, a többi oldalon, ha ének kezdődik, három-három strófa, egyebütt négy. Végén 1—23. jegyzet. Ezeket a Kisfaludy-Társaság kiadása nem közölte. Későbbi kiadásokból elmaradtak a következők: Léha (II. Én. 11. vsz.), Elzüllik (III. 7.), Szolgám (IV. 9.), Félsz (VI. 3.), Országutja (IX. 19., Imette X. 1.), Iziben (XI. 22.). — Ezek alább a szövegváltozatok során közölve vannak. — A kéziratokat a nyomtatott szövegekkel összevetette Dr. Esztegár László, az eltérések megjelentek a Magy. Könyvszemle 1905. évi folyamában, a 3. és 4. füzetben. De az összevetés mellőzte a költő életében megjelent kiadásokat, csak az ÖM. Ráth-féle kiadását tartotta szem előtt ; eljárását az első kiadások sűrű sajtóhibáival menti, a Könyvszle 4. füzete 335. 1.-nak jegyzetében. Az 1854-i második dolgozat és 1854-i kiadás eltérő helyeit külön közölte a Magyar Könyvszemlében, 1905. 327. 1.

History:

Toldi, Toldi estéje és Toldi szerelme kéziratát Arany László szándékának megfelelően özvegye az Orsz. Széchenyi Könyvtárnak ajándékozta. A trilogia kézirata két kötetbe van kötve. Az elsőben van Toldi és Toldi estéje. Az utóbbi két kidolgozásban. Könyvtári jelzése : 1533. quart. Hung. — Toldi kézirata az első fogalmazás. Erre vall az elsietett írás, (itt-ott egy-egy szó csak első betűjével van jelezve), a sok törlés, javítás, a felületes központozás, lassúbb lejtésű soroknál figyelmeztető jelek a lapok szélein. — Az Előhang, az első ének és a második ének első 26 sora megvan még egy kéziratban, tisztába írva, fehér papíron, jegyzetek nélkül, zöld keménypapír borítékba foglalva, a boríték belső oldalán e sorok : Lehr Albertnek, emlékül a napra, melyen Toldi-magyarázata az Akadémia nagy jutalmát nyerte. —

Hely: Budapest

, 1886. máj. 4. — Arany László. — Ez a másolat az Akadémia birtokában van. Egy oldalát facsimilében közölte a Nyugat, 1917. márc.

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Nagyszalonta

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: A pályázatra küldött példány
Szövegforrás IV: A Lehr Albertnél volt kézirat
Szövegforrás V: AKisfaludy-Társaság kiadása
Szövegforrás VI: 1857. évi kiadások
Szövegforrás VII: 1858. évi kiadások
Szövegforrás VIII: Arany János Összes Művei
Szövegforrás IX: 1854. évi kiadások
Szövegforrás X: Arany János Összes Művei javításokkal

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Költői pályaművek, melyeket 1847-ben koszorúzott és kitüntetett a Kisfaludy-Társaság,

Pest

Budapest

, 1847. Első helyen Toldi. A Kisfaludy-Társaság által 1847. koszorúzott költői beszély 12 énekben. (Utána: Szuhay Mátyás, dícsérettel kitüntetett költői beszély, Tompa Mihálytól. — Bosnyák Zsófia, koszorúzott legenda, Garay Jánostól.)

Pest

Budapest

, 1847. Eggenberger és fia árujok. Toldi, költői beszély 12 énekben,

Pest

Budapest

, 1854. Heckenast Gusztávnál. Toldi és Toldi estéje, arcképpel, 1854. Heckenast Gusztávnál. Toldi, népszerű kiadás, cím- és arcképpel, 1858.

Heckenast

Heckenast Gusztáv

nál. Toldi és Toldi estéje, két kötetben, népszerű kiadás, 1867.

Ráth

Ráth Albert

nál többször, 1897-ben a 10-ik kiadás. Az ÖK. kiadásában, s az ÖM-ben. Toldi. Költői elbeszélés, írta Arany János. Nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal ellátta Lehr Albert, Budapest, 1882. Toldi. Iskolák számára, nyelvi jegyzetekkel ellátta Lehr Albert, Jeles Irók Iskolai Tára. — Azóta 12 kiadást ért, javítva és bővítve. Toldi. Iskolai kiadás, a szülőház látképével. 1898. Toldi. Vágó Pál rajzaival, az Olcsó Könyvtárban. Megjelent a Magyar Könyvtárban is. Toldi. A polgári fiú- és leányiskolák számára magyarázatokkal ellátta Sághelyi Lajos és Szántó Lőrinc.

Bp.

Budapest

1940. Toldi. A gimn. és leánygimn. IV. o. számára magyarázta Nagy J. Béla és Péterffy László. 1944. Toldi. Kiadta a Bethania-nyomda. 1941. Toldi. Kiadta Budapest sz.-főváros házinyomdája. 1946. Toldi. Kiadta a Tankönyvkiadó. 1950. Toldi és Toldi estéje. A bevezetést írta Keményfi János, jegyzetekkel ellátta Dáloky János. Erdélyben kiadta Kiss Ernő középiskolák III. és IV. osztálya számára magyarázatokkal. Kiadva az Arany-Koszorúban is, 1917. Az egész trilógia Jaschik Álmos rajzaival, 1924.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

HETEDIK ÉNEK.

,Oly igen megszáná az asszony siralmát,

Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘

Ilosvai.

n.1

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

n.2

Ne féljen : felfogja ügyét a jó Isten.

n.3

Toldi Miklósét is lám miként felfogta :

n.4

A holdat egy vastag felhőbe burkolta ;

n.5

Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,

n.6

Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott :

n.7

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

n.8

Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.

n.9

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,

n.10

Hogy az

istennyila

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

isten nyila

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten nyila

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

feje körül forgott,

n.11

Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,

n.12

Kósza népe is mind összegyűlt megette :

n.13

De bizony közel volt akkor már a reggel,

n.14

Hogy haza vergődött az ázott sereggel,

n.15

S az volt a legnagyobb bosszusága

neki

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A pályázatra küldött példány
A Lehr Albertnél volt kézirat
AKisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

néki

Szövegforrás:
Kézirat

n.16

Hogy, amit elgondolt, még sem

vihette ki

viheté ki

Szövegforrás:
Kézirat

n.17

Miklós messze tette magát azon éjjel,

n.18

Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,

n.19

És midőn a hajnal a homályt elverte,

n.20

Magát egy sivatag pusztaságban lelte.

n.21

Ki volt útitársa a kietlen pusztán?

n.22

A nap ment utána a kék

égen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
A pályázatra küldött példány
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
Arany János Összes Művei
Arany János Összes Művei javításokkal

egen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

úszván :

n.23

Elérte, elhagyta ; otthagyta magában,

n.24

A barátságtalan

nedves

[törölt]
« sötét »

nedves

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

éjtszakában.

n.25

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,

n.26

Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében :

n.27

Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,

n.28

A hegyet bámulta, nem a délibábot.

n.29

Sietett, sietett, ámbár vala fáradt ;

n.30

Estenden meglátta a budai várat ;

n.31

S még nem ment le a nap ; midőn odaére

n.32

Híres nevezetes Rákos mezejére.

n.33

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

n.34

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.

n.35

Találkoztak pedig egy temető mellett,

n.36

Temetőben új sír dombja sötétellett.

n.37

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

n.38

Arra Miklósnak most van is nincs is gondja :

n.39

Hosszu gyászruhában — mindenható Isten! —

n.40

Édesanyja bókol egy pár új kereszten.

n.41

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása

n.42

Követ meglágyítna keserves sirása :

n.43

Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,

n.44

Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?

n.45

Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,

n.46

Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,

n.47

És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),

n.48

Így felelt szavára keservesen sírván :

n.49

»Jaj,

fiam!

fiam,

Szövegforrás:
Kézirat

ne kérdezd az én esetemet :

n.50

Ma temettem el két vitéz gyermekemet :

n.51

Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,

n.52

Isten a pokoltól soha meg ne mentse.«

n.53

Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve ;

n.54

Nagy zokogás miatt elállott a nyelve ;

n.55

Letérdelt a sírnak fekete dombjára,

n.56

S nyögött, leborulván a két keresztfára.

n.57

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,

n.58

Hadd szűnjék az asszony keserves sirása ;

n.59

Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott :

n.60

Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.

n.61

Akkor monda néki : »Hallom, amint hallom,

n.62

Az asszony baját

[törölt]
« A kelm »
Az asszony baját

Szövegforrás:
Kézirat

, de nem értem, megvallom ;

n.63

Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?

n.64

Ha megölték : nincs, ki vért kivánjon vérért?«

n.65

Fölegyenesedék e szavakat hallván,

n.66

S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán ;

n.67

Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,

n.68

Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.

n.69

»Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,

n.70

Az én keservembe ki belé tekintsen ;

n.71

Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,

n.72

Amelyről leszedte a kalászt a sarló.«

10.

n.73

Toldi pedig monda : »Ne sírjon kegyelmed,

n.74

Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek :

n.75

De ne legyen nekem az

Isten Istenem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
AKisfaludy-Társaság kiadása
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

isten istenem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.76

Ha bosszút nem állok

érettök

érettek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a csehen.

n.77

Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),

n.78

Mondja el a dolgot

isten-igazában

isten igazában

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten igazában

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.79

Özvegy édesanyám van nekem is otthon,

n.80

Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.«

11.

n.81

Ekkor a bús asszony

nekibátorodva

nékibátorodva

Szövegforrás:
Kézirat

neki-bátorodva

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány

neki bátorodva

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

n.82

Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:

n.83

Duna szigetében öklelődzik egy cseh,

n.84

S szörnyüképpen szolgál

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a szerencse ;

n.85

Kérkedik nagy

fennen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

fennyen

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

fenjen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
Arany János Összes Művei javításokkal

, magát hányja veti,

n.86

A magyar nemzetet csúfra emlegeti :

n.87

Sok bajnok kiment már életre, halálra,

n.88

Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.

12.

n.89

Tegnap állt ki az ő két levente fia ;

n.90

Nem volt félországban olyan pár dalia,

n.91

Nem volt a világon

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

olyan két jó gyermek

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei

n.92

És most egymás mellett egy sírban hevernek!

n.93

Elrémült a világ ; nem is akadt már ma,

n.94

Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna ;

n.95

Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,

n.96

Istent káromoló gőgös beszédekkel.

13.

n.97

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,

n.98

Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,

n.99

Hanem köszönt s indult Pestnek városába,

n.100

Menet nagy dolgokat forgatván magába’.

n.101

Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,

n.102

Mintha ott a járást ő tudná legjobban,

n.103

Pedig csak ödöngött előre meg hátra :

n.104

Kebelén kenyere, hátán volt a háza.

Verzió: II : Kézirat

HETEDIK ÉNEK.

,Oly igen megszáná az asszony siralmát,

Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘

Ilosvai.

n.1

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

n.2

Ne féljen : felfogja ügyét a jó Isten.

n.3

Toldi Miklósét is lám miként felfogta :

n.4

A holdat egy vastag felhőbe burkolta ;

n.5

Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,

n.6

Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott :

n.7

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

n.8

Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.

n.9

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,

n.10

Hogy az

istennyila

isten nyila

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten nyila

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

feje körül forgott,

n.11

Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,

n.12

Kósza népe is mind összegyűlt megette :

n.13

De bizony közel volt akkor már a reggel,

n.14

Hogy haza vergődött az ázott sereggel,

n.15

S az volt a legnagyobb bosszusága

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat

n.16

Hogy, amit elgondolt, még sem

vihette ki

viheté ki

Szövegforrás:
Kézirat

n.17

Miklós messze tette magát azon éjjel,

n.18

Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,

n.19

És midőn a hajnal a homályt elverte,

n.20

Magát egy sivatag pusztaságban lelte.

n.21

Ki volt útitársa a kietlen pusztán?

n.22

A nap ment utána a kék

égen

egen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

úszván :

n.23

Elérte, elhagyta ; otthagyta magában,

n.24

A barátságtalan

nedves

[törölt]
« sötét »

nedves

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

éjtszakában.

n.25

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,

n.26

Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében :

n.27

Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,

n.28

A hegyet bámulta, nem a délibábot.

n.29

Sietett, sietett, ámbár vala fáradt ;

n.30

Estenden meglátta a budai várat ;

n.31

S még nem ment le a nap ; midőn odaére

n.32

Híres nevezetes Rákos mezejére.

n.33

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

n.34

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.

n.35

Találkoztak pedig egy temető mellett,

n.36

Temetőben új sír dombja sötétellett.

n.37

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

n.38

Arra Miklósnak most van is nincs is gondja :

n.39

Hosszu gyászruhában — mindenható Isten! —

n.40

Édesanyja bókol egy pár új kereszten.

n.41

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása

n.42

Követ meglágyítna keserves sirása :

n.43

Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,

n.44

Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?

n.45

Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,

n.46

Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,

n.47

És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),

n.48

Így felelt szavára keservesen sírván :

n.49

»Jaj,

fiam!

fiam,

Szövegforrás:
Kézirat

ne kérdezd az én esetemet :

n.50

Ma temettem el két vitéz gyermekemet :

n.51

Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,

n.52

Isten a pokoltól soha meg ne mentse.«

n.53

Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve ;

n.54

Nagy zokogás miatt elállott a nyelve ;

n.55

Letérdelt a sírnak fekete dombjára,

n.56

S nyögött, leborulván a két keresztfára.

n.57

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,

n.58

Hadd szűnjék az asszony keserves sirása ;

n.59

Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott :

n.60

Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.

n.61

Akkor monda néki : »Hallom, amint hallom,

n.62

Az asszony baját

[törölt]
« A kelm »
Az asszony baját

Szövegforrás:
Kézirat

, de nem értem, megvallom ;

n.63

Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?

n.64

Ha megölték : nincs, ki vért kivánjon vérért?«

n.65

Fölegyenesedék e szavakat hallván,

n.66

S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán ;

n.67

Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,

n.68

Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.

n.69

»Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,

n.70

Az én keservembe ki belé tekintsen ;

n.71

Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,

n.72

Amelyről leszedte a kalászt a sarló.«

10.

n.73

Toldi pedig monda : »Ne sírjon kegyelmed,

n.74

Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek :

n.75

De ne legyen nekem az

Isten Istenem

isten istenem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.76

Ha bosszút nem állok

érettök

érettek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a csehen.

n.77

Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),

n.78

Mondja el a dolgot

isten-igazában

isten igazában

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten igazában

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.79

Özvegy édesanyám van nekem is otthon,

n.80

Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.«

11.

n.81

Ekkor a bús asszony

nekibátorodva

nékibátorodva

Szövegforrás:
Kézirat

neki-bátorodva

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány

neki bátorodva

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

n.82

Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:

n.83

Duna szigetében öklelődzik egy cseh,

n.84

S szörnyüképpen szolgál

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a szerencse ;

n.85

Kérkedik nagy

fennen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

fennyen

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

fenjen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
Arany János Összes Művei javításokkal

, magát hányja veti,

n.86

A magyar nemzetet csúfra emlegeti :

n.87

Sok bajnok kiment már életre, halálra,

n.88

Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.

12.

n.89

Tegnap állt ki az ő két levente fia ;

n.90

Nem volt félországban olyan pár dalia,

n.91

Nem volt a világon

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

olyan két jó gyermek

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei

n.92

És most egymás mellett egy sírban hevernek!

n.93

Elrémült a világ ; nem is akadt már ma,

n.94

Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna ;

n.95

Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,

n.96

Istent káromoló gőgös beszédekkel.

13.

n.97

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,

n.98

Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,

n.99

Hanem köszönt s indult Pestnek városába,

n.100

Menet nagy dolgokat forgatván magába’.

n.101

Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,

n.102

Mintha ott a járást ő tudná legjobban,

n.103

Pedig csak ödöngött előre meg hátra :

n.104

Kebelén kenyere, hátán volt a háza.

Verzió: III : A pályázatra küldött példány

HETEDIK ÉNEK.

,Oly igen megszáná az asszony siralmát,

Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘

Ilosvai.

n.1

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

n.2

Ne féljen : felfogja ügyét a jó Isten.

n.3

Toldi Miklósét is lám miként felfogta :

n.4

A holdat egy vastag felhőbe burkolta ;

n.5

Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,

n.6

Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott :

n.7

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

n.8

Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.

n.9

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,

n.10

Hogy az

istennyila

isten nyila

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten nyila

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

feje körül forgott,

n.11

Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,

n.12

Kósza népe is mind összegyűlt megette :

n.13

De bizony közel volt akkor már a reggel,

n.14

Hogy haza vergődött az ázott sereggel,

n.15

S az volt a legnagyobb bosszusága

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat

n.16

Hogy, amit elgondolt, még sem

vihette ki

viheté ki

Szövegforrás:
Kézirat

n.17

Miklós messze tette magát azon éjjel,

n.18

Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,

n.19

És midőn a hajnal a homályt elverte,

n.20

Magát egy sivatag pusztaságban lelte.

n.21

Ki volt útitársa a kietlen pusztán?

n.22

A nap ment utána a kék

égen

egen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

úszván :

n.23

Elérte, elhagyta ; otthagyta magában,

n.24

A barátságtalan

nedves

[törölt]
« sötét »

nedves

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

éjtszakában.

n.25

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,

n.26

Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében :

n.27

Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,

n.28

A hegyet bámulta, nem a délibábot.

n.29

Sietett, sietett, ámbár vala fáradt ;

n.30

Estenden meglátta a budai várat ;

n.31

S még nem ment le a nap ; midőn odaére

n.32

Híres nevezetes Rákos mezejére.

n.33

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

n.34

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.

n.35

Találkoztak pedig egy temető mellett,

n.36

Temetőben új sír dombja sötétellett.

n.37

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

n.38

Arra Miklósnak most van is nincs is gondja :

n.39

Hosszu gyászruhában — mindenható Isten! —

n.40

Édesanyja bókol egy pár új kereszten.

n.41

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása

n.42

Követ meglágyítna keserves sirása :

n.43

Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,

n.44

Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?

n.45

Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,

n.46

Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,

n.47

És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),

n.48

Így felelt szavára keservesen sírván :

n.49

»Jaj,

fiam!

fiam,

Szövegforrás:
Kézirat

ne kérdezd az én esetemet :

n.50

Ma temettem el két vitéz gyermekemet :

n.51

Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,

n.52

Isten a pokoltól soha meg ne mentse.«

n.53

Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve ;

n.54

Nagy zokogás miatt elállott a nyelve ;

n.55

Letérdelt a sírnak fekete dombjára,

n.56

S nyögött, leborulván a két keresztfára.

n.57

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,

n.58

Hadd szűnjék az asszony keserves sirása ;

n.59

Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott :

n.60

Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.

n.61

Akkor monda néki : »Hallom, amint hallom,

n.62

Az asszony baját

[törölt]
« A kelm »
Az asszony baját

Szövegforrás:
Kézirat

, de nem értem, megvallom ;

n.63

Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?

n.64

Ha megölték : nincs, ki vért kivánjon vérért?«

n.65

Fölegyenesedék e szavakat hallván,

n.66

S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán ;

n.67

Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,

n.68

Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.

n.69

»Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,

n.70

Az én keservembe ki belé tekintsen ;

n.71

Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,

n.72

Amelyről leszedte a kalászt a sarló.«

10.

n.73

Toldi pedig monda : »Ne sírjon kegyelmed,

n.74

Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek :

n.75

De ne legyen nekem az

Isten Istenem

isten istenem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.76

Ha bosszút nem állok

érettök

érettek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a csehen.

n.77

Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),

n.78

Mondja el a dolgot

isten-igazában

isten igazában

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten igazában

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.79

Özvegy édesanyám van nekem is otthon,

n.80

Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.«

11.

n.81

Ekkor a bús asszony

nekibátorodva

nékibátorodva

Szövegforrás:
Kézirat

neki-bátorodva

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány

neki bátorodva

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

n.82

Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:

n.83

Duna szigetében öklelődzik egy cseh,

n.84

S szörnyüképpen szolgál

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a szerencse ;

n.85

Kérkedik nagy

fennen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

fennyen

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

fenjen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
Arany János Összes Művei javításokkal

, magát hányja veti,

n.86

A magyar nemzetet csúfra emlegeti :

n.87

Sok bajnok kiment már életre, halálra,

n.88

Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.

12.

n.89

Tegnap állt ki az ő két levente fia ;

n.90

Nem volt félországban olyan pár dalia,

n.91

Nem volt a világon

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

olyan két jó gyermek

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei

n.92

És most egymás mellett egy sírban hevernek!

n.93

Elrémült a világ ; nem is akadt már ma,

n.94

Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna ;

n.95

Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,

n.96

Istent káromoló gőgös beszédekkel.

13.

n.97

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,

n.98

Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,

n.99

Hanem köszönt s indult Pestnek városába,

n.100

Menet nagy dolgokat forgatván magába’.

n.101

Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,

n.102

Mintha ott a járást ő tudná legjobban,

n.103

Pedig csak ödöngött előre meg hátra :

n.104

Kebelén kenyere, hátán volt a háza.

Verzió: IV : A Lehr Albertnél volt kézirat

HETEDIK ÉNEK.

,Oly igen megszáná az asszony siralmát,

Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘

Ilosvai.

n.1

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

n.2

Ne féljen : felfogja ügyét a jó Isten.

n.3

Toldi Miklósét is lám miként felfogta :

n.4

A holdat egy vastag felhőbe burkolta ;

n.5

Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,

n.6

Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott :

n.7

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

n.8

Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.

n.9

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,

n.10

Hogy az

istennyila

isten nyila

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten nyila

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

feje körül forgott,

n.11

Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,

n.12

Kósza népe is mind összegyűlt megette :

n.13

De bizony közel volt akkor már a reggel,

n.14

Hogy haza vergődött az ázott sereggel,

n.15

S az volt a legnagyobb bosszusága

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat

n.16

Hogy, amit elgondolt, még sem

vihette ki

viheté ki

Szövegforrás:
Kézirat

n.17

Miklós messze tette magát azon éjjel,

n.18

Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,

n.19

És midőn a hajnal a homályt elverte,

n.20

Magát egy sivatag pusztaságban lelte.

n.21

Ki volt útitársa a kietlen pusztán?

n.22

A nap ment utána a kék

égen

egen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

úszván :

n.23

Elérte, elhagyta ; otthagyta magában,

n.24

A barátságtalan

nedves

[törölt]
« sötét »

nedves

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

éjtszakában.

n.25

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,

n.26

Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében :

n.27

Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,

n.28

A hegyet bámulta, nem a délibábot.

n.29

Sietett, sietett, ámbár vala fáradt ;

n.30

Estenden meglátta a budai várat ;

n.31

S még nem ment le a nap ; midőn odaére

n.32

Híres nevezetes Rákos mezejére.

n.33

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

n.34

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.

n.35

Találkoztak pedig egy temető mellett,

n.36

Temetőben új sír dombja sötétellett.

n.37

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

n.38

Arra Miklósnak most van is nincs is gondja :

n.39

Hosszu gyászruhában — mindenható Isten! —

n.40

Édesanyja bókol egy pár új kereszten.

n.41

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása

n.42

Követ meglágyítna keserves sirása :

n.43

Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,

n.44

Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?

n.45

Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,

n.46

Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,

n.47

És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),

n.48

Így felelt szavára keservesen sírván :

n.49

»Jaj,

fiam!

fiam,

Szövegforrás:
Kézirat

ne kérdezd az én esetemet :

n.50

Ma temettem el két vitéz gyermekemet :

n.51

Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,

n.52

Isten a pokoltól soha meg ne mentse.«

n.53

Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve ;

n.54

Nagy zokogás miatt elállott a nyelve ;

n.55

Letérdelt a sírnak fekete dombjára,

n.56

S nyögött, leborulván a két keresztfára.

n.57

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,

n.58

Hadd szűnjék az asszony keserves sirása ;

n.59

Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott :

n.60

Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.

n.61

Akkor monda néki : »Hallom, amint hallom,

n.62

Az asszony baját

[törölt]
« A kelm »
Az asszony baját

Szövegforrás:
Kézirat

, de nem értem, megvallom ;

n.63

Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?

n.64

Ha megölték : nincs, ki vért kivánjon vérért?«

n.65

Fölegyenesedék e szavakat hallván,

n.66

S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán ;

n.67

Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,

n.68

Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.

n.69

»Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,

n.70

Az én keservembe ki belé tekintsen ;

n.71

Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,

n.72

Amelyről leszedte a kalászt a sarló.«

10.

n.73

Toldi pedig monda : »Ne sírjon kegyelmed,

n.74

Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek :

n.75

De ne legyen nekem az

Isten Istenem

isten istenem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.76

Ha bosszút nem állok

érettök

érettek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a csehen.

n.77

Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),

n.78

Mondja el a dolgot

isten-igazában

isten igazában

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten igazában

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.79

Özvegy édesanyám van nekem is otthon,

n.80

Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.«

11.

n.81

Ekkor a bús asszony

nekibátorodva

nékibátorodva

Szövegforrás:
Kézirat

neki-bátorodva

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány

neki bátorodva

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

n.82

Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:

n.83

Duna szigetében öklelődzik egy cseh,

n.84

S szörnyüképpen szolgál

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a szerencse ;

n.85

Kérkedik nagy

fennen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

fennyen

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

fenjen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
Arany János Összes Művei javításokkal

, magát hányja veti,

n.86

A magyar nemzetet csúfra emlegeti :

n.87

Sok bajnok kiment már életre, halálra,

n.88

Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.

12.

n.89

Tegnap állt ki az ő két levente fia ;

n.90

Nem volt félországban olyan pár dalia,

n.91

Nem volt a világon

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

olyan két jó gyermek

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei

n.92

És most egymás mellett egy sírban hevernek!

n.93

Elrémült a világ ; nem is akadt már ma,

n.94

Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna ;

n.95

Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,

n.96

Istent káromoló gőgös beszédekkel.

13.

n.97

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,

n.98

Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,

n.99

Hanem köszönt s indult Pestnek városába,

n.100

Menet nagy dolgokat forgatván magába’.

n.101

Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,

n.102

Mintha ott a járást ő tudná legjobban,

n.103

Pedig csak ödöngött előre meg hátra :

n.104

Kebelén kenyere, hátán volt a háza.

Verzió: V : AKisfaludy-Társaság kiadása

HETEDIK ÉNEK.

,Oly igen megszáná az asszony siralmát,

Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘

Ilosvai.

n.1

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

n.2

Ne féljen : felfogja ügyét a jó Isten.

n.3

Toldi Miklósét is lám miként felfogta :

n.4

A holdat egy vastag felhőbe burkolta ;

n.5

Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,

n.6

Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott :

n.7

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

n.8

Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.

n.9

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,

n.10

Hogy az

istennyila

isten nyila

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten nyila

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

feje körül forgott,

n.11

Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,

n.12

Kósza népe is mind összegyűlt megette :

n.13

De bizony közel volt akkor már a reggel,

n.14

Hogy haza vergődött az ázott sereggel,

n.15

S az volt a legnagyobb bosszusága

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat

n.16

Hogy, amit elgondolt, még sem

vihette ki

viheté ki

Szövegforrás:
Kézirat

n.17

Miklós messze tette magát azon éjjel,

n.18

Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,

n.19

És midőn a hajnal a homályt elverte,

n.20

Magát egy sivatag pusztaságban lelte.

n.21

Ki volt útitársa a kietlen pusztán?

n.22

A nap ment utána a kék

égen

egen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

úszván :

n.23

Elérte, elhagyta ; otthagyta magában,

n.24

A barátságtalan

nedves

[törölt]
« sötét »

nedves

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

éjtszakában.

n.25

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,

n.26

Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében :

n.27

Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,

n.28

A hegyet bámulta, nem a délibábot.

n.29

Sietett, sietett, ámbár vala fáradt ;

n.30

Estenden meglátta a budai várat ;

n.31

S még nem ment le a nap ; midőn odaére

n.32

Híres nevezetes Rákos mezejére.

n.33

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

n.34

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.

n.35

Találkoztak pedig egy temető mellett,

n.36

Temetőben új sír dombja sötétellett.

n.37

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

n.38

Arra Miklósnak most van is nincs is gondja :

n.39

Hosszu gyászruhában — mindenható Isten! —

n.40

Édesanyja bókol egy pár új kereszten.

n.41

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása

n.42

Követ meglágyítna keserves sirása :

n.43

Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,

n.44

Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?

n.45

Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,

n.46

Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,

n.47

És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),

n.48

Így felelt szavára keservesen sírván :

n.49

»Jaj,

fiam!

fiam,

Szövegforrás:
Kézirat

ne kérdezd az én esetemet :

n.50

Ma temettem el két vitéz gyermekemet :

n.51

Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,

n.52

Isten a pokoltól soha meg ne mentse.«

n.53

Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve ;

n.54

Nagy zokogás miatt elállott a nyelve ;

n.55

Letérdelt a sírnak fekete dombjára,

n.56

S nyögött, leborulván a két keresztfára.

n.57

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,

n.58

Hadd szűnjék az asszony keserves sirása ;

n.59

Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott :

n.60

Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.

n.61

Akkor monda néki : »Hallom, amint hallom,

n.62

Az asszony baját

[törölt]
« A kelm »
Az asszony baját

Szövegforrás:
Kézirat

, de nem értem, megvallom ;

n.63

Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?

n.64

Ha megölték : nincs, ki vért kivánjon vérért?«

n.65

Fölegyenesedék e szavakat hallván,

n.66

S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán ;

n.67

Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,

n.68

Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.

n.69

»Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,

n.70

Az én keservembe ki belé tekintsen ;

n.71

Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,

n.72

Amelyről leszedte a kalászt a sarló.«

10.

n.73

Toldi pedig monda : »Ne sírjon kegyelmed,

n.74

Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek :

n.75

De ne legyen nekem az

Isten Istenem

isten istenem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.76

Ha bosszút nem állok

érettök

érettek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a csehen.

n.77

Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),

n.78

Mondja el a dolgot

isten-igazában

isten igazában

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten igazában

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.79

Özvegy édesanyám van nekem is otthon,

n.80

Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.«

11.

n.81

Ekkor a bús asszony

nekibátorodva

nékibátorodva

Szövegforrás:
Kézirat

neki-bátorodva

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány

neki bátorodva

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

n.82

Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:

n.83

Duna szigetében öklelődzik egy cseh,

n.84

S szörnyüképpen szolgál

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a szerencse ;

n.85

Kérkedik nagy

fennen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

fennyen

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

fenjen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
Arany János Összes Művei javításokkal

, magát hányja veti,

n.86

A magyar nemzetet csúfra emlegeti :

n.87

Sok bajnok kiment már életre, halálra,

n.88

Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.

12.

n.89

Tegnap állt ki az ő két levente fia ;

n.90

Nem volt félországban olyan pár dalia,

n.91

Nem volt a világon

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

olyan két jó gyermek

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei

n.92

És most egymás mellett egy sírban hevernek!

n.93

Elrémült a világ ; nem is akadt már ma,

n.94

Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna ;

n.95

Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,

n.96

Istent káromoló gőgös beszédekkel.

13.

n.97

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,

n.98

Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,

n.99

Hanem köszönt s indult Pestnek városába,

n.100

Menet nagy dolgokat forgatván magába’.

n.101

Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,

n.102

Mintha ott a járást ő tudná legjobban,

n.103

Pedig csak ödöngött előre meg hátra :

n.104

Kebelén kenyere, hátán volt a háza.

Verzió: VI : 1857. évi kiadások

HETEDIK ÉNEK.

,Oly igen megszáná az asszony siralmát,

Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘

Ilosvai.

n.1

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

n.2

Ne féljen : felfogja ügyét a jó Isten.

n.3

Toldi Miklósét is lám miként felfogta :

n.4

A holdat egy vastag felhőbe burkolta ;

n.5

Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,

n.6

Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott :

n.7

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

n.8

Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.

n.9

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,

n.10

Hogy az

istennyila

isten nyila

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten nyila

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

feje körül forgott,

n.11

Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,

n.12

Kósza népe is mind összegyűlt megette :

n.13

De bizony közel volt akkor már a reggel,

n.14

Hogy haza vergődött az ázott sereggel,

n.15

S az volt a legnagyobb bosszusága

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat

n.16

Hogy, amit elgondolt, még sem

vihette ki

viheté ki

Szövegforrás:
Kézirat

n.17

Miklós messze tette magát azon éjjel,

n.18

Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,

n.19

És midőn a hajnal a homályt elverte,

n.20

Magát egy sivatag pusztaságban lelte.

n.21

Ki volt útitársa a kietlen pusztán?

n.22

A nap ment utána a kék

égen

egen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

úszván :

n.23

Elérte, elhagyta ; otthagyta magában,

n.24

A barátságtalan

nedves

[törölt]
« sötét »

nedves

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

éjtszakában.

n.25

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,

n.26

Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében :

n.27

Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,

n.28

A hegyet bámulta, nem a délibábot.

n.29

Sietett, sietett, ámbár vala fáradt ;

n.30

Estenden meglátta a budai várat ;

n.31

S még nem ment le a nap ; midőn odaére

n.32

Híres nevezetes Rákos mezejére.

n.33

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

n.34

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.

n.35

Találkoztak pedig egy temető mellett,

n.36

Temetőben új sír dombja sötétellett.

n.37

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

n.38

Arra Miklósnak most van is nincs is gondja :

n.39

Hosszu gyászruhában — mindenható Isten! —

n.40

Édesanyja bókol egy pár új kereszten.

n.41

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása

n.42

Követ meglágyítna keserves sirása :

n.43

Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,

n.44

Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?

n.45

Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,

n.46

Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,

n.47

És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),

n.48

Így felelt szavára keservesen sírván :

n.49

»Jaj,

fiam!

fiam,

Szövegforrás:
Kézirat

ne kérdezd az én esetemet :

n.50

Ma temettem el két vitéz gyermekemet :

n.51

Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,

n.52

Isten a pokoltól soha meg ne mentse.«

n.53

Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve ;

n.54

Nagy zokogás miatt elállott a nyelve ;

n.55

Letérdelt a sírnak fekete dombjára,

n.56

S nyögött, leborulván a két keresztfára.

n.57

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,

n.58

Hadd szűnjék az asszony keserves sirása ;

n.59

Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott :

n.60

Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.

n.61

Akkor monda néki : »Hallom, amint hallom,

n.62

Az asszony baját

[törölt]
« A kelm »
Az asszony baját

Szövegforrás:
Kézirat

, de nem értem, megvallom ;

n.63

Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?

n.64

Ha megölték : nincs, ki vért kivánjon vérért?«

n.65

Fölegyenesedék e szavakat hallván,

n.66

S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán ;

n.67

Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,

n.68

Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.

n.69

»Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,

n.70

Az én keservembe ki belé tekintsen ;

n.71

Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,

n.72

Amelyről leszedte a kalászt a sarló.«

10.

n.73

Toldi pedig monda : »Ne sírjon kegyelmed,

n.74

Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek :

n.75

De ne legyen nekem az

Isten Istenem

isten istenem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.76

Ha bosszút nem állok

érettök

érettek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a csehen.

n.77

Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),

n.78

Mondja el a dolgot

isten-igazában

isten igazában

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten igazában

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.79

Özvegy édesanyám van nekem is otthon,

n.80

Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.«

11.

n.81

Ekkor a bús asszony

nekibátorodva

nékibátorodva

Szövegforrás:
Kézirat

neki-bátorodva

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány

neki bátorodva

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

n.82

Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:

n.83

Duna szigetében öklelődzik egy cseh,

n.84

S szörnyüképpen szolgál

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a szerencse ;

n.85

Kérkedik nagy

fennen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

fennyen

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

fenjen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
Arany János Összes Művei javításokkal

, magát hányja veti,

n.86

A magyar nemzetet csúfra emlegeti :

n.87

Sok bajnok kiment már életre, halálra,

n.88

Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.

12.

n.89

Tegnap állt ki az ő két levente fia ;

n.90

Nem volt félországban olyan pár dalia,

n.91

Nem volt a világon

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

olyan két jó gyermek

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei

n.92

És most egymás mellett egy sírban hevernek!

n.93

Elrémült a világ ; nem is akadt már ma,

n.94

Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna ;

n.95

Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,

n.96

Istent káromoló gőgös beszédekkel.

13.

n.97

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,

n.98

Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,

n.99

Hanem köszönt s indult Pestnek városába,

n.100

Menet nagy dolgokat forgatván magába’.

n.101

Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,

n.102

Mintha ott a járást ő tudná legjobban,

n.103

Pedig csak ödöngött előre meg hátra :

n.104

Kebelén kenyere, hátán volt a háza.

Verzió: VII : 1858. évi kiadások

HETEDIK ÉNEK.

,Oly igen megszáná az asszony siralmát,

Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘

Ilosvai.

n.1

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

n.2

Ne féljen : felfogja ügyét a jó Isten.

n.3

Toldi Miklósét is lám miként felfogta :

n.4

A holdat egy vastag felhőbe burkolta ;

n.5

Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,

n.6

Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott :

n.7

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

n.8

Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.

n.9

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,

n.10

Hogy az

istennyila

isten nyila

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten nyila

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

feje körül forgott,

n.11

Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,

n.12

Kósza népe is mind összegyűlt megette :

n.13

De bizony közel volt akkor már a reggel,

n.14

Hogy haza vergődött az ázott sereggel,

n.15

S az volt a legnagyobb bosszusága

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat

n.16

Hogy, amit elgondolt, még sem

vihette ki

viheté ki

Szövegforrás:
Kézirat

n.17

Miklós messze tette magát azon éjjel,

n.18

Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,

n.19

És midőn a hajnal a homályt elverte,

n.20

Magát egy sivatag pusztaságban lelte.

n.21

Ki volt útitársa a kietlen pusztán?

n.22

A nap ment utána a kék

égen

egen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

úszván :

n.23

Elérte, elhagyta ; otthagyta magában,

n.24

A barátságtalan

nedves

[törölt]
« sötét »

nedves

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

éjtszakában.

n.25

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,

n.26

Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében :

n.27

Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,

n.28

A hegyet bámulta, nem a délibábot.

n.29

Sietett, sietett, ámbár vala fáradt ;

n.30

Estenden meglátta a budai várat ;

n.31

S még nem ment le a nap ; midőn odaére

n.32

Híres nevezetes Rákos mezejére.

n.33

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

n.34

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.

n.35

Találkoztak pedig egy temető mellett,

n.36

Temetőben új sír dombja sötétellett.

n.37

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

n.38

Arra Miklósnak most van is nincs is gondja :

n.39

Hosszu gyászruhában — mindenható Isten! —

n.40

Édesanyja bókol egy pár új kereszten.

n.41

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása

n.42

Követ meglágyítna keserves sirása :

n.43

Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,

n.44

Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?

n.45

Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,

n.46

Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,

n.47

És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),

n.48

Így felelt szavára keservesen sírván :

n.49

»Jaj,

fiam!

fiam,

Szövegforrás:
Kézirat

ne kérdezd az én esetemet :

n.50

Ma temettem el két vitéz gyermekemet :

n.51

Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,

n.52

Isten a pokoltól soha meg ne mentse.«

n.53

Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve ;

n.54

Nagy zokogás miatt elállott a nyelve ;

n.55

Letérdelt a sírnak fekete dombjára,

n.56

S nyögött, leborulván a két keresztfára.

n.57

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,

n.58

Hadd szűnjék az asszony keserves sirása ;

n.59

Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott :

n.60

Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.

n.61

Akkor monda néki : »Hallom, amint hallom,

n.62

Az asszony baját

[törölt]
« A kelm »
Az asszony baját

Szövegforrás:
Kézirat

, de nem értem, megvallom ;

n.63

Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?

n.64

Ha megölték : nincs, ki vért kivánjon vérért?«

n.65

Fölegyenesedék e szavakat hallván,

n.66

S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán ;

n.67

Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,

n.68

Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.

n.69

»Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,

n.70

Az én keservembe ki belé tekintsen ;

n.71

Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,

n.72

Amelyről leszedte a kalászt a sarló.«

10.

n.73

Toldi pedig monda : »Ne sírjon kegyelmed,

n.74

Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek :

n.75

De ne legyen nekem az

Isten Istenem

isten istenem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.76

Ha bosszút nem állok

érettök

érettek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a csehen.

n.77

Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),

n.78

Mondja el a dolgot

isten-igazában

isten igazában

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten igazában

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.79

Özvegy édesanyám van nekem is otthon,

n.80

Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.«

11.

n.81

Ekkor a bús asszony

nekibátorodva

nékibátorodva

Szövegforrás:
Kézirat

neki-bátorodva

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány

neki bátorodva

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

n.82

Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:

n.83

Duna szigetében öklelődzik egy cseh,

n.84

S szörnyüképpen szolgál

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a szerencse ;

n.85

Kérkedik nagy

fennen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

fennyen

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

fenjen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
Arany János Összes Művei javításokkal

, magát hányja veti,

n.86

A magyar nemzetet csúfra emlegeti :

n.87

Sok bajnok kiment már életre, halálra,

n.88

Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.

12.

n.89

Tegnap állt ki az ő két levente fia ;

n.90

Nem volt félországban olyan pár dalia,

n.91

Nem volt a világon

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

olyan két jó gyermek

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei

n.92

És most egymás mellett egy sírban hevernek!

n.93

Elrémült a világ ; nem is akadt már ma,

n.94

Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna ;

n.95

Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,

n.96

Istent káromoló gőgös beszédekkel.

13.

n.97

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,

n.98

Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,

n.99

Hanem köszönt s indult Pestnek városába,

n.100

Menet nagy dolgokat forgatván magába’.

n.101

Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,

n.102

Mintha ott a járást ő tudná legjobban,

n.103

Pedig csak ödöngött előre meg hátra :

n.104

Kebelén kenyere, hátán volt a háza.

Verzió: VIII : Arany János Összes Művei

HETEDIK ÉNEK.

,Oly igen megszáná az asszony siralmát,

Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘

Ilosvai.

n.1

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

n.2

Ne féljen : felfogja ügyét a jó Isten.

n.3

Toldi Miklósét is lám miként felfogta :

n.4

A holdat egy vastag felhőbe burkolta ;

n.5

Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,

n.6

Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott :

n.7

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

n.8

Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.

n.9

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,

n.10

Hogy az

istennyila

isten nyila

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten nyila

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

feje körül forgott,

n.11

Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,

n.12

Kósza népe is mind összegyűlt megette :

n.13

De bizony közel volt akkor már a reggel,

n.14

Hogy haza vergődött az ázott sereggel,

n.15

S az volt a legnagyobb bosszusága

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat

n.16

Hogy, amit elgondolt, még sem

vihette ki

viheté ki

Szövegforrás:
Kézirat

n.17

Miklós messze tette magát azon éjjel,

n.18

Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,

n.19

És midőn a hajnal a homályt elverte,

n.20

Magát egy sivatag pusztaságban lelte.

n.21

Ki volt útitársa a kietlen pusztán?

n.22

A nap ment utána a kék

égen

egen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

úszván :

n.23

Elérte, elhagyta ; otthagyta magában,

n.24

A barátságtalan

nedves

[törölt]
« sötét »

nedves

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

éjtszakában.

n.25

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,

n.26

Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében :

n.27

Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,

n.28

A hegyet bámulta, nem a délibábot.

n.29

Sietett, sietett, ámbár vala fáradt ;

n.30

Estenden meglátta a budai várat ;

n.31

S még nem ment le a nap ; midőn odaére

n.32

Híres nevezetes Rákos mezejére.

n.33

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

n.34

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.

n.35

Találkoztak pedig egy temető mellett,

n.36

Temetőben új sír dombja sötétellett.

n.37

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

n.38

Arra Miklósnak most van is nincs is gondja :

n.39

Hosszu gyászruhában — mindenható Isten! —

n.40

Édesanyja bókol egy pár új kereszten.

n.41

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása

n.42

Követ meglágyítna keserves sirása :

n.43

Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,

n.44

Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?

n.45

Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,

n.46

Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,

n.47

És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),

n.48

Így felelt szavára keservesen sírván :

n.49

»Jaj,

fiam!

fiam,

Szövegforrás:
Kézirat

ne kérdezd az én esetemet :

n.50

Ma temettem el két vitéz gyermekemet :

n.51

Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,

n.52

Isten a pokoltól soha meg ne mentse.«

n.53

Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve ;

n.54

Nagy zokogás miatt elállott a nyelve ;

n.55

Letérdelt a sírnak fekete dombjára,

n.56

S nyögött, leborulván a két keresztfára.

n.57

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,

n.58

Hadd szűnjék az asszony keserves sirása ;

n.59

Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott :

n.60

Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.

n.61

Akkor monda néki : »Hallom, amint hallom,

n.62

Az asszony baját

[törölt]
« A kelm »
Az asszony baját

Szövegforrás:
Kézirat

, de nem értem, megvallom ;

n.63

Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?

n.64

Ha megölték : nincs, ki vért kivánjon vérért?«

n.65

Fölegyenesedék e szavakat hallván,

n.66

S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán ;

n.67

Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,

n.68

Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.

n.69

»Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,

n.70

Az én keservembe ki belé tekintsen ;

n.71

Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,

n.72

Amelyről leszedte a kalászt a sarló.«

10.

n.73

Toldi pedig monda : »Ne sírjon kegyelmed,

n.74

Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek :

n.75

De ne legyen nekem az

Isten Istenem

isten istenem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.76

Ha bosszút nem állok

érettök

érettek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a csehen.

n.77

Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),

n.78

Mondja el a dolgot

isten-igazában

isten igazában

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten igazában

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.79

Özvegy édesanyám van nekem is otthon,

n.80

Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.«

11.

n.81

Ekkor a bús asszony

nekibátorodva

nékibátorodva

Szövegforrás:
Kézirat

neki-bátorodva

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány

neki bátorodva

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

n.82

Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:

n.83

Duna szigetében öklelődzik egy cseh,

n.84

S szörnyüképpen szolgál

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a szerencse ;

n.85

Kérkedik nagy

fennen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

fennyen

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

fenjen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
Arany János Összes Művei javításokkal

, magát hányja veti,

n.86

A magyar nemzetet csúfra emlegeti :

n.87

Sok bajnok kiment már életre, halálra,

n.88

Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.

12.

n.89

Tegnap állt ki az ő két levente fia ;

n.90

Nem volt félországban olyan pár dalia,

n.91

Nem volt a világon

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

olyan két jó gyermek

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei

n.92

És most egymás mellett egy sírban hevernek!

n.93

Elrémült a világ ; nem is akadt már ma,

n.94

Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna ;

n.95

Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,

n.96

Istent káromoló gőgös beszédekkel.

13.

n.97

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,

n.98

Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,

n.99

Hanem köszönt s indult Pestnek városába,

n.100

Menet nagy dolgokat forgatván magába’.

n.101

Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,

n.102

Mintha ott a járást ő tudná legjobban,

n.103

Pedig csak ödöngött előre meg hátra :

n.104

Kebelén kenyere, hátán volt a háza.

Verzió: IX : 1854. évi kiadások

HETEDIK ÉNEK.

,Oly igen megszáná az asszony siralmát,

Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘

Ilosvai.

n.1

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

n.2

Ne féljen : felfogja ügyét a jó Isten.

n.3

Toldi Miklósét is lám miként felfogta :

n.4

A holdat egy vastag felhőbe burkolta ;

n.5

Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,

n.6

Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott :

n.7

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

n.8

Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.

n.9

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,

n.10

Hogy az

istennyila

isten nyila

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten nyila

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

feje körül forgott,

n.11

Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,

n.12

Kósza népe is mind összegyűlt megette :

n.13

De bizony közel volt akkor már a reggel,

n.14

Hogy haza vergődött az ázott sereggel,

n.15

S az volt a legnagyobb bosszusága

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat

n.16

Hogy, amit elgondolt, még sem

vihette ki

viheté ki

Szövegforrás:
Kézirat

n.17

Miklós messze tette magát azon éjjel,

n.18

Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,

n.19

És midőn a hajnal a homályt elverte,

n.20

Magát egy sivatag pusztaságban lelte.

n.21

Ki volt útitársa a kietlen pusztán?

n.22

A nap ment utána a kék

égen

egen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

úszván :

n.23

Elérte, elhagyta ; otthagyta magában,

n.24

A barátságtalan

nedves

[törölt]
« sötét »

nedves

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

éjtszakában.

n.25

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,

n.26

Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében :

n.27

Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,

n.28

A hegyet bámulta, nem a délibábot.

n.29

Sietett, sietett, ámbár vala fáradt ;

n.30

Estenden meglátta a budai várat ;

n.31

S még nem ment le a nap ; midőn odaére

n.32

Híres nevezetes Rákos mezejére.

n.33

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

n.34

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.

n.35

Találkoztak pedig egy temető mellett,

n.36

Temetőben új sír dombja sötétellett.

n.37

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

n.38

Arra Miklósnak most van is nincs is gondja :

n.39

Hosszu gyászruhában — mindenható Isten! —

n.40

Édesanyja bókol egy pár új kereszten.

n.41

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása

n.42

Követ meglágyítna keserves sirása :

n.43

Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,

n.44

Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?

n.45

Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,

n.46

Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,

n.47

És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),

n.48

Így felelt szavára keservesen sírván :

n.49

»Jaj,

fiam!

fiam,

Szövegforrás:
Kézirat

ne kérdezd az én esetemet :

n.50

Ma temettem el két vitéz gyermekemet :

n.51

Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,

n.52

Isten a pokoltól soha meg ne mentse.«

n.53

Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve ;

n.54

Nagy zokogás miatt elállott a nyelve ;

n.55

Letérdelt a sírnak fekete dombjára,

n.56

S nyögött, leborulván a két keresztfára.

n.57

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,

n.58

Hadd szűnjék az asszony keserves sirása ;

n.59

Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott :

n.60

Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.

n.61

Akkor monda néki : »Hallom, amint hallom,

n.62

Az asszony baját

[törölt]
« A kelm »
Az asszony baját

Szövegforrás:
Kézirat

, de nem értem, megvallom ;

n.63

Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?

n.64

Ha megölték : nincs, ki vért kivánjon vérért?«

n.65

Fölegyenesedék e szavakat hallván,

n.66

S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán ;

n.67

Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,

n.68

Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.

n.69

»Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,

n.70

Az én keservembe ki belé tekintsen ;

n.71

Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,

n.72

Amelyről leszedte a kalászt a sarló.«

10.

n.73

Toldi pedig monda : »Ne sírjon kegyelmed,

n.74

Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek :

n.75

De ne legyen nekem az

Isten Istenem

isten istenem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.76

Ha bosszút nem állok

érettök

érettek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a csehen.

n.77

Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),

n.78

Mondja el a dolgot

isten-igazában

isten igazában

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten igazában

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.79

Özvegy édesanyám van nekem is otthon,

n.80

Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.«

11.

n.81

Ekkor a bús asszony

nekibátorodva

nékibátorodva

Szövegforrás:
Kézirat

neki-bátorodva

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány

neki bátorodva

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

n.82

Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:

n.83

Duna szigetében öklelődzik egy cseh,

n.84

S szörnyüképpen szolgál

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a szerencse ;

n.85

Kérkedik nagy

fennen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

fennyen

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

fenjen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
Arany János Összes Művei javításokkal

, magát hányja veti,

n.86

A magyar nemzetet csúfra emlegeti :

n.87

Sok bajnok kiment már életre, halálra,

n.88

Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.

12.

n.89

Tegnap állt ki az ő két levente fia ;

n.90

Nem volt félországban olyan pár dalia,

n.91

Nem volt a világon

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

olyan két jó gyermek

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei

n.92

És most egymás mellett egy sírban hevernek!

n.93

Elrémült a világ ; nem is akadt már ma,

n.94

Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna ;

n.95

Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,

n.96

Istent káromoló gőgös beszédekkel.

13.

n.97

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,

n.98

Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,

n.99

Hanem köszönt s indult Pestnek városába,

n.100

Menet nagy dolgokat forgatván magába’.

n.101

Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,

n.102

Mintha ott a járást ő tudná legjobban,

n.103

Pedig csak ödöngött előre meg hátra :

n.104

Kebelén kenyere, hátán volt a háza.

Verzió: X : Arany János Összes Művei javításokkal

HETEDIK ÉNEK.

,Oly igen megszáná az asszony siralmát,

Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘

Ilosvai.

n.1

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

n.2

Ne féljen : felfogja ügyét a jó Isten.

n.3

Toldi Miklósét is lám miként felfogta :

n.4

A holdat egy vastag felhőbe burkolta ;

n.5

Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,

n.6

Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott :

n.7

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

n.8

Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.

n.9

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,

n.10

Hogy az

istennyila

isten nyila

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten nyila

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

feje körül forgott,

n.11

Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,

n.12

Kósza népe is mind összegyűlt megette :

n.13

De bizony közel volt akkor már a reggel,

n.14

Hogy haza vergődött az ázott sereggel,

n.15

S az volt a legnagyobb bosszusága

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat

n.16

Hogy, amit elgondolt, még sem

vihette ki

viheté ki

Szövegforrás:
Kézirat

n.17

Miklós messze tette magát azon éjjel,

n.18

Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,

n.19

És midőn a hajnal a homályt elverte,

n.20

Magát egy sivatag pusztaságban lelte.

n.21

Ki volt útitársa a kietlen pusztán?

n.22

A nap ment utána a kék

égen

egen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások

úszván :

n.23

Elérte, elhagyta ; otthagyta magában,

n.24

A barátságtalan

nedves

[törölt]
« sötét »

nedves

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

éjtszakában.

n.25

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,

n.26

Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében :

n.27

Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,

n.28

A hegyet bámulta, nem a délibábot.

n.29

Sietett, sietett, ámbár vala fáradt ;

n.30

Estenden meglátta a budai várat ;

n.31

S még nem ment le a nap ; midőn odaére

n.32

Híres nevezetes Rákos mezejére.

n.33

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

n.34

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.

n.35

Találkoztak pedig egy temető mellett,

n.36

Temetőben új sír dombja sötétellett.

n.37

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

n.38

Arra Miklósnak most van is nincs is gondja :

n.39

Hosszu gyászruhában — mindenható Isten! —

n.40

Édesanyja bókol egy pár új kereszten.

n.41

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása

n.42

Követ meglágyítna keserves sirása :

n.43

Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,

n.44

Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?

n.45

Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,

n.46

Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,

n.47

És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),

n.48

Így felelt szavára keservesen sírván :

n.49

»Jaj,

fiam!

fiam,

Szövegforrás:
Kézirat

ne kérdezd az én esetemet :

n.50

Ma temettem el két vitéz gyermekemet :

n.51

Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,

n.52

Isten a pokoltól soha meg ne mentse.«

n.53

Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve ;

n.54

Nagy zokogás miatt elállott a nyelve ;

n.55

Letérdelt a sírnak fekete dombjára,

n.56

S nyögött, leborulván a két keresztfára.

n.57

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,

n.58

Hadd szűnjék az asszony keserves sirása ;

n.59

Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott :

n.60

Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.

n.61

Akkor monda néki : »Hallom, amint hallom,

n.62

Az asszony baját

[törölt]
« A kelm »
Az asszony baját

Szövegforrás:
Kézirat

, de nem értem, megvallom ;

n.63

Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?

n.64

Ha megölték : nincs, ki vért kivánjon vérért?«

n.65

Fölegyenesedék e szavakat hallván,

n.66

S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán ;

n.67

Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,

n.68

Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.

n.69

»Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,

n.70

Az én keservembe ki belé tekintsen ;

n.71

Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,

n.72

Amelyről leszedte a kalászt a sarló.«

10.

n.73

Toldi pedig monda : »Ne sírjon kegyelmed,

n.74

Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek :

n.75

De ne legyen nekem az

Isten Istenem

isten istenem

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

n.76

Ha bosszút nem állok

érettök

érettek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a csehen.

n.77

Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),

n.78

Mondja el a dolgot

isten-igazában

isten igazában

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása

Isten igazában

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

;

n.79

Özvegy édesanyám van nekem is otthon,

n.80

Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.«

11.

n.81

Ekkor a bús asszony

nekibátorodva

nékibátorodva

Szövegforrás:
Kézirat

neki-bátorodva

Szövegforrás:
A pályázatra küldött példány

neki bátorodva

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei javításokkal

n.82

Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:

n.83

Duna szigetében öklelődzik egy cseh,

n.84

S szörnyüképpen szolgál

neki

néki

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

a szerencse ;

n.85

Kérkedik nagy

fennen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások
1858. évi kiadások
Arany János Összes Művei
1854. évi kiadások

fennyen

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány

fenjen

Szövegforrás:
AKisfaludy-Társaság kiadása
Arany János Összes Művei javításokkal

, magát hányja veti,

n.86

A magyar nemzetet csúfra emlegeti :

n.87

Sok bajnok kiment már életre, halálra,

n.88

Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.

12.

n.89

Tegnap állt ki az ő két levente fia ;

n.90

Nem volt félországban olyan pár dalia,

n.91

Nem volt a világon

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Lehr Albertnél volt kézirat
1857. évi kiadások

olyan jó két gyermek

Szövegforrás:
Kézirat
A pályázatra küldött példány
AKisfaludy-Társaság kiadása
1858. évi kiadások
1854. évi kiadások
Arany János Összes Művei javításokkal

olyan két jó gyermek

Szövegforrás:
Arany János Összes Művei

n.92

És most egymás mellett egy sírban hevernek!

n.93

Elrémült a világ ; nem is akadt már ma,

n.94

Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna ;

n.95

Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,

n.96

Istent káromoló gőgös beszédekkel.

13.

n.97

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,

n.98

Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,

n.99

Hanem köszönt s indult Pestnek városába,

n.100

Menet nagy dolgokat forgatván magába’.

n.101

Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,

n.102

Mintha ott a járást ő tudná legjobban,

n.103

Pedig csak ödöngött előre meg hátra :

n.104

Kebelén kenyere, hátán volt a háza.