AJOM jegyzetek

Bibliográfiai adatok

1846-ban a Kisfaludy-Társaság költői pályázatára a ,feladást‘ a népies író, Gaal József, A peleskei nótárius szinpadra alkalmazója ajánlotta, írásban. (Irata a Kisfaludy-Társaság ereklyéi közt, hasonmása

Kéky Lajos

: A százéves Kisfaludy-Társaság, 93. lapon, a pályázat-hirdetés a Kisfaludy-Társaság Évlapjai VII. kötetében, a XLVII. lapon.) »Készittessék költői beszély, versben, melynek hőse valamely, a nép ajkain élő történeti személy, péld. Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. Forma és szellem népies legyen. Beküldés határnapja nov. 20. 1846. — Jutalma 15 drb. arany.» A pályázatot a febr. 8-i közülés írta ki, ugyanaz, amely Az elveszett alkotmány jutalmazását bejelentette. Az akkori bírálatokból

Arany János

fülében csak a

Vörösmarty Mihály

szava csengett, irodalmunk vas-koráról. »Úgy véltem, hogy most már megállapodnom nem lehet« — mondja önéletrajzában. Az új pályázat szinte egyenest neki szólt. A Toldiak

Nagyszalonta

földesurai voltak ; a csonka torony az ő váruk maradványa ; nevük élt a nép ajkán.

Arany János

nál megvolt a népszerű ponyvafüzet : Az híres-nevezetes Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való história, irattatott Ilosvai Péter által. —

Pozsony

ban, Spajzer Ferencnél feltaláltatik. 1746. — (Ezt a barna vászonba kötött, viseltes példányt körösi tanár korában be is vitte egyik osztályba, mikor

Ilosvai Selymes Péter

ról tartott előadást. — IK., 1940. 217.1.)

Ilosvai Selymes Péter

ból már többen felujították

Toldi Miklós

emlékét,

Vörösmarty Mihály

is, fiatalkori meg utolsó viadalát. ( Toldi 1829. — Az ősz bajnok, 1832. ).

Ilosvai Selymes Péter

könyve vázlatos, szaggatott, hősének csak fiatalkora van összefüggően elbeszélve s a mondai törmelékből öregkora bontakozik ki ismét. (A monda ezen megtöréséről Négyesy László : Az ős Toldi. — Magyar Múzsa (szerk. Császár Elemér), 1920. 1. szám.) A tárgyat

Arany János

jól ösmerte. Hamar munkához látott. Szilágyi István 1846 nyarán már olvasott belőle valamit

Nagyszalonta

n. (Arany László feljegyzése atyjának

Szilágyi István

hoz 1846. febr. 22. írt levelénél.)

Arany János

azt írja neki 1847. jan. 9. : »Szeretném az elejét — amit ön olvasott — megváltoztatni, de már késő. Azok, miket utóbb írtam, egészen más modorúak, népiesebbek, könnyebbek.«Máskor is:» Egyes sorok sok helyett numerustalanok.« (1847. nagypéntek.) Ilyen helyek mellé spondaeus-jeleket tett. A kézirat alján ott van : Vége okt. 23-án, 1846. — Ebből Kardos Albert arra következtetett, hogy a XII. ének elsietés jeleit mutatja : gyöngébb rímeket, elszakított igekötőket stb. ( IK., 1891. 101—108.1. Ugyanott más hozzászólás is.) A kéziraton azonban kevés a törlés, későbbi javítás sincs.

Már felküldte a kéziratot a pályázatra, mikor egy lényeges mozzanat ötlött eszébe. Szilágyi Istvánnak írja 1847. jan. 9. : »Toldi Miklós, midőn Laczfi által hadi életre buzdíttatik, bátyjától osztályrészét, pénzt, lovakat stb. kell, hogy követeljen, legalább is azt, hogy őt leventeileg állítsa ki, s ezen köztük viszálkodásnak támadni.« Ezt a két versszakot utólag Erdélyi Jánoshoz küldte fel, ő írja Toldy Ferencnek, 1847. febr. 23. : »

Arany János

javítása nálam van, én majd belé szúrom, ahová kell.« (Közölte az Akad. Értesítő, 1914. okt. 578. 1.) A külön lapra írt két strófát kézirat-mutatványképen közölte Gyöngyösy könyve, 111. 1., nem véve észre fontosságát. E betoldás kedvéért a Széchenyi-Könyvtárbeli kéziratban egy egész oldal van újra leírva.

A pályázatra tizennégy mű érkezett, a bírálók

Vörösmarty Mihály

,

Garay János

,

Gaal József

,

Bártfay László

és Tóth Lőrinc voltak. Véleményeiket 1847. jan. 23. terjesztették a Társaság elé.

Vörösmarty Mihály

é így szólt : »A beküldött munkák között kétségtelenül Toldit (4. sz.) illeti az elsőség. A kifejezések ősi egyszerűsége mellett a világos szerkezet, nagyszabású és sok bensőséggel biró jellemek, a tisztán és következetesen népies előadás jóval fölül emelik a többi pályázókon.« (Hasonmása

Kéky Lajos

könyvében, 95. 1.) »Másoddíjra« Szuhay Mátyást,

Tompa Mihály

pályaművét találta méltónak, mint ,igen kerekded, könnyedén szőtt s kezelt jóízű tréfát.’ Ugyanekkor a Marczibányi jutalmat, mely

Bosnyák Zsófiá

Bosnyák Zsófia

ról kívánt legendát, Garay János nyerte el.

Gaal József véleménye : »Ezen költemény oly jeles mű, minővel irodalmunk maga nemében alig bír. Életteljes plasztikai jellemzés, indulatok és lélekállapotok helyes, néha remek festése, természethű és egyszerüsége mellett is költői képeket alkotó leírások. Egészen s következetesen a legnépszerűbb nyelv, telve ügyesen használt s nem erőltetett népphrasisokkal s természetes népies gondolatmenet, nemcsak mindenütt kitűnővé tennék a jelen művet, de különösen nemzetiségünknek oly bélyegét ütik reá, mely minden során látható. Egy hibája talán, hogy itt-ott, de alig két-három helyen, aljasabb kifejezéseket használ, min azonban segíteni igen könnyű.«

Tóth Lőrinc véleménye: »Minden pályamunka közt nem csak legjobb s legköltőibb, hanem egyszersmind legterjedelmesb is, melyről kevés volna azt mondani, hogy pályatársai közt legtöbb aránylagos beccsel bir, hanem azt kell felőle benső örömmel s megelégedéssel kijelenteni, hogy valódi, önálló, absolut magas becsű költemény, mely összes szépirodalmunknak elsőrendű gyöngyei közé tartozik. — Nyelve, előadása, népszerű elembeni gazdagsága, egyes költői képei, mindvégig lankadatlan érdekessége, azon vágyat ébreszték birálóban, bár a szerző fényes tehetségét nagyobb dijjal lehetne jutalmazni, mint a kitüzött 12 arany. ——— Ezen tizennégy pályamunka közől a 4-ik számu Toldy annyira fölötte áll versenytársainak, ——— hogy a jutalmat minden kétségen kivűl ennek itéli oda a biráló, s benső örömét fejezi ki, hogy a Kisfaludy-Társaság kitűzött szerény dijai által ily maradandó becsü műnek előhozására adhatott alkalmat.«

Bártfay László véleménye : »Toldi minden tekintetben igen jeles. Tárgy, nyelv, átgondolt szerkezet, jellemzés, előadás (még pedig mily népszerű, egyszersmind mily költői előadás!!), hangzatos vers, magyar élet, — magyar szokások, — táj- és kor-festés, szóval : minden, részletekben s egészben véve, kielégítő, remek. — E mű nemcsak a jelen pályairatok közt hasonlíthatlanul a legbecsesb, hanem a magyar irodalom egyik legszebb dísze, s hiedelmem szerint sokáig az marad. — Valóságos nyereségünk, — kérdésen kivűl ezé az elsőség, a pálma, borostyán és minden. — Azonban a szerző — bárki legyen, — itt-ott mégis talán igazítani fog rajta, nyomatás előtt, — noha non ego paucis offendar maculis.«

Garay János

nem adott irásbeli jelentést, vagy legalábbis nem maradt fenn. A másik négy a Kisfaludy-Társaság levéltárában. A pályázat sikeréről

Erdélyi János

a titkári összefoglaló jelentést közölte a Magyar Szépirodalmi Szemlében (1847. 7. sz. febr. 14. ). A bírálók »mintha előlegesen összebeszéltek volna, felolvasott véleményeik egymás után ugyanazon műnek itélék a dijt. ——— Az illető ülés örömmel fogadá ezen egyhangú kedvező itéletet s azzal igyekvék lelkesedését kitüntetni, hogy a jutalmul kitett összveget 15 aranyról 20 aranyra emelé, pénztári erejéhez képest. Felolvasása ehelyen (t. i. az ünnepi ülésen) az egésznek terjedelme miatt mellőztetik, részek pedig az egésznek kára nélkül nem adhatók.«

A lelkes elismerés hirére

Petőfi Sándor

elkérte a kéziratot a Társaság titkárától,

Erdélyi János

től, s amint elolvasta, tüstént levelet és verset írt

Arany János

nak, (1847. febr. 4.), melyekre

Arany János

szintén levélben és versben válaszolt ; ezzel kezdődött barátságuk.

Arany János

mutatványt küldött a költeményből Szilágyi Istvánnak (a IX. én. utolsó két versszakát és a X. éneket), kétszer is, mert az első küldemény elveszett. (

Arany János

levele, 1847. január 31.) Ekkor is írja : » . . . Igazitanom kell Toldin s megkértem

Erdélyi János

urat, küldje le.«

Petőfi Sándor

meghallotta ezt, korholta érte a költőt (1847. febr. 23.) : »Ugyan minek ? . . iparkodjál felküldeni, hogy minél hamarabb kinyomhassák s aztán bámulhassa két ország.« A Szépirodalmi Szemle május 23.-i száma már hirdeti is, hogy, a napokban’ megjelenik. A szerzőnek járó példányokat

Petőfi Sándor

vette át. (Levele 1847. jún. 18.) A kiadvány jövedelméből a Társaság ekkor részesítette először a szerzőket;

Arany János

ra 60 pfr. esett, mit Toldy Ferenc, tekintettel a szalontai nagy tűz kártételére, sietett megküldeni. (Levele 1847. okt. 1.) A művet elsőnek Vahot Imre Pesti Divatlapja ismertette.

Vahot Imre

sógorától értesülhetett a pályázat sikeréről,

Garay János

tól, aki tagja volt a bíráló bizottságnak.

Vahot Imre

már febr. 1.-én verseket kért lapjába a költőtől.

Arany János

t kizárólagos dolgozótársának hirdette, mikor az ismertetés jún. 27. megjelent. »Jólesik látnunk a becsület és érdem emberét fölemelkedni« — írta ; mesébe valónak nézi azonban Toldi találkozását Bencével és anyjával. — Alapos, komoly ismertetést a Szépirodalmi Szemle közölt, 1847. júl. 11., szerzője köztudomás szerint Toldy Ferenc. Rávall a felfogás, a pontosság, a stílus. (Kemény Zsigmond 1854-ben, Toldi új kiadását és Toldi estéjét ismertetve, ezen bírálatból mint

Erdélyi János

éből idéz.

Erdélyi János

a Kisebb Költemények bírálatában megmondja, hogy az idézett ismertetést nem ő írta. — Pesti Napló, 1856. aug. 26. )

A bírálat finom érzékkel elemzi a művet, kiemeli, hogy amit a krónikás ”viszonyos szükségesség nélkül regél el”, a költő ”művészileg használja fel, léteges kerek egészül, melynek minden tagja szükséges ok vagy okozatként jelenik meg. Igy legelőször is a kompozicióban bizonyodik be szerzőnek hivatása az elbeszélő költészetre.” Ezt a mese elmondásával mutatja ki. Egyes részleteket pontosan megmagyaráz. Igy azt, hogy a pesti viszontagság „nem lazul beszőtt epizód”, ”enélkül Toldi nem jutott volna külső állapotjának öntudatára” és ”parlagi alakjában viadala el nem fogadtatott volna”. Ha Bence előbb érkezik , ”megjelenése s az anyai kifogyhatatlan szeretetnek a távolba is meleg áthatása elveszté vala azon költői jelentességet, melyet a szivtelen világ hidegségének a ténye után nyer”. A farkaskaland sem csak Toldi baját bokrosítja s erejét mutatja, „hanem ezáltal is gondolatjai az ő farkasára vezettetnek vissza.” — A jellemek „cselekvésbe téve nyilatkoznak, . . . ez kölcsönöz a műnek oly élénkséget”. — „A költemény legkitünőbb sajátsága a népiesség, melyet a népszerűségtől élesen meg kell különböztetni s mely nemcsak a kifejezésmódban, nemcsak a nyelvezet s a verssel bánásban — ezek külsőségek — hanem, és leginkább, a felfogás naívságában áll . . . midőn a költő korának és népének szemléletét s érzését nem a művészetnek ... törvényeihez . . . szabja, hanem . . . úgy adja, mint az benne népének hason miveltségű tagjában visszatükrödzik.« S hozzá teszi : »Ez Kisfaludy Károlytól Petőfi Sándorig nem sikerült egy költőnknek sem úgy, mint

Arany János

nak.« Ez érdemekért némi történeti tévedést is elnéz. »Nem fog senki felakadni ama anachronizmusban, hol a tengerinek morzsolása mint közszokás fordul elő. (XIV. században — IV. ének,14.vsz. — Ezt újra felfedezte a Nyelvőr, 1912. 189, 244. 1. — Erre Lehr Albert, Magyar Nyelv, 1912. 285. 1.) Kevésbbé szerencsések a bíráló kifogásai leírások és nyelv dolgában. »Az álom leírásában (IV., 5. vsz.) a nyál kicsordulása hívebb, mint lennie szabad.« Ép így kifogásolja az álom előjeleinek leírását (VI. 12.). Az előbbiről

Petőfi Sándor

már a bírálat megjelenése előtt azt írta

Arany János

nak (1847. márc. 31.) : »Mikor Toldi alszik s szájából a nyál kifoly, ezért sokan le fognak téged köpni, de én megcsókollak.«

Arany János

is azt írta erről

Szilágyi István

nak : » . . . a tiszta nyál kicsordulását aligha meg nem hagyom, népies költeményben ne legyünk oly nagyon szaloniasak az inexpressible-ék dolgában. Aztán meg a tiszta szó, melyet én gonddal tettem oda, mérsékel azon valamit.« (1847. szept. 6.) „Az óbégat igének (VI. 19.) s a ,világ ökre’ képnek a berekesztésben mással felcserélését várjuk“ — mondja a bírálat, pedig látja az összefüggést az előző sorral. Végső ítélete : »A mű egyébiránt oly tökéletes a maga nemében, hogy költője nevét, ha az többet nem adna is ezen túl, megörökiteni képes.« — A bírálatról

Arany János

azt írta Szilágyi Istvánnak : »Jól esett olvasnom, hogy az illető itész (vajon ki?) sokat észrevett a rejtettebb dolgokból, miket én szépség gyanánt írtam oda. Megrovásai egész becsülettel mennek : a „világ ökrére« nézve is szeretem látni, hogy kiemelte a megelőző sort, hol marhák, föld és kincsek említtetnek, mert csakugyan az adta nekem az ökre szót, nem a rím, sőt emlékszem, mikor az ökre már le volt irva, azon gondolkoztam, micsoda rímet vegyek rá a kápsa örökre helyett.« (A variánsokban látni, hogy próbálkozott is mással.) »Az óbégat-ot már kijavítottam, azt magam sem szerettem soha, valamint a tormareszelést sem örömest hagytam meg, no de azok már megvannak.« Az óbégatának helyébe azt írta : hüledezének s új rímet keresett hozzá, a végsorokat is mással cserélte fel, de aztán mindkét helyet visszaállította.

A költők lelkesen fogadták a művet. Erdélyi János feljegyezte Eötvös József szavát, hogy Toldiért mindent odaadna, amit életében írt és írni fog. (

Erdélyi János

: Pályák és pálmák, 360. 1.) A lelkes fogadtatás mellett is Toldi második kiadására csak 1854-ben került sor.

Heckenast Gusztáv

kiadó ajánlatot tett új kiadására.

Arany János

szerződésre is lépett vele. Egyszerre Eggenberger könyvkiadó, kinek a Kisfaludy-Társaság az első kiadást eladta volt — amiből részesítette is a szerzőket — követeléssel állt elő, hogy a nagyhírű műnek hat év alatt el nem kelt 115 példányát előbb meg kell váltani.

Arany János

Toldy Ferenchez fordult (1853. aug. 4.), aki megegyezéssel rendbe hozta az ügyet. (

Arany János

Tompa Mihály

nak, 1853. szept. 1.,

Ercsey Sándor

nek 1853. aug. 16.)

Heckenast Gusztáv

megvette ugyan 1853-ban Toldit 600 forinton (

Arany János

Tompa Mihály

nak 1853. szept. 1.) és Toldi estéjét 800 forinton (

Tompa Mihály

nak, 1854. ápr. 22.), egy díszesebb és egy népszerűbb kiadásra, a díszesebb meg is jelent (ebből

Arany János

küldött is

Tompa Mihály

nak fia számára egy példányt (»Mert hát Toldi megjelent második kiadásban, miután az elsőt magam megvettem« 1853. nov. 22.), a népszerű kiadást azonban a kiadó szántszándékkal késleltette, mert a két kiadás megjelenésétől számított három év mulva szállt volna vissza a szerzői jog a költőre ;

Arany János

végre 1858-ban

Csengery Antal

hez fordult tanácsért; sikerült is az ellentéteket elsimítni, a késedelem fejében a két mű tiszteletdíját az 1858. ápr. 21.-én kelt pótszerződés fölemelte. (

Arany János

Csengery Antal

nek, 1858. márc. 16. és 28.) Toldi népszerű kiadása 1858-ban megjelent. (Ebben s még az ÖM. kiadásában is találni elvétve módosításokat.)

A második kiadás újra megszólaltatta a műbírálatot. Ekkor írt a műről Kemény Zsigmond ( Divatcsarnok, 1854., jan. 15., 20., 25., febr. 5. ). Főkép azt méltányolta, hogy

Arany János

Ilosvai Selymes Péter

nak ,vasvillával egybehányt töredékeit‘ »kerek egésszé tudta átvarázsolni, melynek minden tagja szükséges ok vagy okozatként jelen meg. Beszélyéből a legcsekélyebbnek látszó történetet sem lehet kihagyni, anélkül, hogy a mese fejlődésében hézag ne támadjon és a motívumok szerkezete szét ne bomoljék.« Ezt mutatja ki az egész mesén végig, úgy, hogy

Lévay József

azt írta

Arany János

nak : ». . . csaknem puszta excerptát vettem mélyreható jellemrajz helyett« (1854. márc. 30.). Jellemrajz dolgában

Kemény Zsigmond

csak két sort kifogásolt. ,Ildomos fillentésnek’ nézi, mikor Toldi azt mondja a királynak, azért jött

Budapest

ra, hogy feladja tettét, — pedig Toldi a jóvátevés és a kitünnivágyás érzésével jő, így beszél Bencének, anyjának, erről ábrándozik a temetőkertben.

Arany János

ezt a pontot meg is akarta világosítani

Kemény Zsigmond

előtt, de elmaradt , utóbb

Lehr Albert

magyarázta ki nagy kommentárjában, honnan e részt a költőnek felolvasta. ( Magy. Nyelv, 1917. 145. 1.)

Arany János

t meghatotta

Kemény Zsigmond

elmélyedő elismerése (

Gyulai Pál

nak, 1854. jan. 21.), annál inkább, mert maga már 1848. jan. 27. azt írta

Szilágyi István

nak : »én nem egyes helyekért, hanem kompozicióért dolgozok.«

Hasonlókép a szerkezet jelességét s egyszersmind az egésznek népiességét emelte ki Salamon Ferenc ( A. J. és a népiesség. Budapesti Hirlap, 1856. júl. 10—13.) »Toldi első részében a külső és belső kompozicio oly egyszerűen tökélyes, maga az adott anyag annyi tárgyilagossággal s művészettel van kezelve, mikép senki sem kételkedhetik, hogy irodalmunk ebben a legtökélyesb művet bírja, s mint valódi, csaknem egyetlen remekét mutathatja fel, mellyel csak Toldi estéje versenyezhet.“ Nyelvét a nyelvész mintegy eredeti kútfőként használhatja. Tévedés

Petőfi Sándor

és

Arany János

költészetét túlnyomón a népiesség szempontjából fogni fel, mintegy alsóbb rangba osztályozva ; mert se tárgy, se forma tekintetében különbség nincs népies és nem népies költészet közt. — Ez ellen szót emelt

Greguss Ágost

:

Arany János

igenis él a népi költészet fordulatai és jellemzési módjával, nyelve és naív világnézetével s nagy művészettel képzeli magát egy népi költő helyébe, bár a művészet legmagasabb fokán áll. ( Eszmecsere a népiesség ügyében. — Pesti Napló, 1856. júl. 22. ).

Salamon Ferenc

újra kifejtette véleményét : Nem hiszi, hogy a költő alsóbb műveltségű közönséget tartott volna szeme előtt, hanem tárgyához választotta a nyelv, hasonlatok és a jellemzés módját, a mű naivsága nem egy a költő naivságával. ( Néhány szó Arany Toldijáról. — Budapesti Hirlap, 1856. júl. Tanulmányai közt nem jelent meg.)

Arany János

maga világosan azt mondta erről : »A népköltő feladata nem az, hogy elvegyüljön a durva nép közt, hanem hogy tanulja meg a legfensőbb költői szépségeket is a népnek élvezhető alakban adni elő. Ez lebegett előttem, midőn Toldit írtam«. (Szilágyi Istvánnak, 1847. Nagypéntek.)

Toldi népiességét épen a népköltészet tudós buvára, Erdélyi János sokallotta meg. 1856-ban,

Arany János

Kisebb Költeményeinek bírálatában visszatért Toldira. Kifogásolta, hogy Toldit szerinte« nem bírálták, hanem csak dicsérték. ”Kár volt, mert

Arany János

nál — oly hibák maradtak fenn, melyek nagyszabásu iróknál nemigen szokványosak.« »A népiesség lazává teszi a nyelvet.« »A hűség, e ráhallgatás a népre, se őt nem védi, se költészetét nem szépiti, ha tulsággá megy. Pedig mióta

Arany János

hasonlatai, leirásai, tősgyökeres kifejezései előkelő rangra emeltettek, . . . mióta a népiesség lazája elszenvedi a fegyetlen, hiányos előadást, s a nyelvnek . . . már műveltségénél alább maradni sem vétetik rossz néven, azóta

Arany János

többször esett az előadás kezelésének bűnébe, a gondolat rövidségével.« Az idő nem igazolta

Erdélyi János

kifogását. A nyelvtudomány és a poétika

Arany János

műveiből veszi példáit legsürűbben. —

A népiesség nyelv, hang és felfogás dolgában s a nemzeti jellem kifejezése ujság volt Toldi megjelenésekor. Hatását azonban nem csak költői érdemeinek köszönte, hanem annak is, hogy összhangban állt a kor szellemével, a XIV. századi tárgyon át korának viszonyait fejezte ki : a szabadulni vágyást az elnyomatás alól, a nép felfelé törekvését. A költő maga azt írta : »Az első Toldi fogadtatására igen sokat tett az ujság, a demokracia felé gravitáló közszellem.« (

Tompa Mihály

nak, 1854. nov.) Szinte jelkép volt » . . . a pórsuhanc, ki a viszonyok jármát lerázza és fölfelé tör.« (

Arany János

Toldi estéje végszavában.)

Vahot Imre

mindjárt ezt emelte ki bírálatában. Erre mutatott rá később Gyulai Pál : »Vajon Toldi, a pórsuhanc, ki lerázza a viszonyok jármát, fölfelé tör, népünk eszményi oldalait tünteti elő, nem hangzott-e össze azon kor vágyai és élményeivel, melyben az első rész megjelent ?« ( Szépirod. szemléje. — Budapesti Hirlap, 1855. )

Ezt a felfogást szélesítette ki Lukács György. ( A százéves Toldi. — Forum, 1947. okt. ) »Ennek a népi költészetnek speciális új tartalma: az új, a népi Magyarország, a paraszti Magyarország megszületése.« Toldi kibontakozása azonban Lajos király udvarába visz, a magyar dicsőség centrumába, egyúttal azonban a lovagi, hűbéri világba. (Ezt a megoldást a monda adja.)

Azt, hogy a Toldi nyelvünk épségének kánonává, irodalmi műveltségünknek tényezőjévé vált, az iskola tette általánossá.

Kiadások.

Költői pályaművek, melyeket 1847-ben koszorúzott és kitüntetett a Kisfaludy-Társaság,

Budapest

, 1847. Első helyen Toldi. A Kisfaludy-Társaság által 1847. koszorúzott költői beszély 12 énekben. (Utána: Szuhay Mátyás, dícsérettel kitüntetett költői beszély, Tompa Mihálytól. — Bosnyák Zsófia, koszorúzott legenda, Garay Jánostól.)

Budapest

, 1847. Eggenberger és fia árujok.

Toldi, költői beszély 12 énekben,

Budapest

, 1854. Heckenast Gusztávnál.

Toldi és Toldi estéje, arcképpel, 1854. Heckenast Gusztávnál.

Toldi, népszerű kiadás, cím- és arcképpel, 1858.

Heckenast Gusztáv

nál.

Toldi és Toldi estéje, két kötetben, népszerű kiadás, 1867.

Ráth Albert

nál többször, 1897-ben a 10-ik kiadás.

Az ÖK. kiadásában, s az ÖM-ben.

Toldi. Költői elbeszélés, írta Arany János. Nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal ellátta Lehr Albert, Budapest, 1882.

Toldi. Iskolák számára, nyelvi jegyzetekkel ellátta Lehr Albert, Jeles Irók Iskolai Tára. — Azóta 12 kiadást ért, javítva és bővítve.

Toldi. Iskolai kiadás, a szülőház látképével. 1898.

Toldi. Vágó Pál rajzaival, az Olcsó Könyvtárban. Megjelent a Magyar Könyvtárban is.

Toldi. A polgári fiú- és leányiskolák számára magyarázatokkal ellátta Sághelyi Lajos és Szántó Lőrinc.

Budapest

1940.

Toldi. A gimn. és leánygimn. IV. o. számára magyarázta Nagy J. Béla és Péterffy László. 1944.

Toldi. Kiadta a Bethania-nyomda. 1941.

Toldi. Kiadta Budapest sz.-főváros házinyomdája. 1946.

Toldi. Kiadta a Tankönyvkiadó. 1950.

Toldi és Toldi estéje. A bevezetést írta Keményfi János, jegyzetekkel ellátta Dáloky János.

Erdélyben kiadta Kiss Ernő középiskolák III. és IV. osztálya számára magyarázatokkal.

Kiadva az Arany-Koszorúban is, 1917.

Az egész trilógia Jaschik Álmos rajzaival, 1924.

Irodalom.

Az egykorú ismertetéseket lásd fentebb. Itt a fontosabbak tárgyi csoportosításban következnek.

A Toldi-monda és Ilosvai.

Szilády Áron Ilosvai-kiadása és jegyzetei. — Régi Magyar Költők Tára, IV. — Az Olcsó Könyvtárban is. Szilády Áron kutatásait összefoglalja Horváth Cyrill, It., 1940. 114. 1. — E jegyzetekből a tanítványi hála kifejezéseül kivánt egy részt felolvasni az Akadémia 1882. okt. 23.-i ülésén, de a költő előző napon meghalt.

Négyesy László : Az ős Toldi. — Magyar Múzsa. (A Petőfi-Társaság Közlönye. Szerk. Császár Elemér.) 1920. 1. sz.

Bartha József : A Toldi-monda. — Kath. Szemle., 1899.

Bartha József : Ujabb vélemények a Toldi-mondáról. — IK. 1913.

Bognár Theophil : Egy pár szó a Toldi-mondához. — EPhK. 1891.

Bartha József : Ilosvai és Arany Toldija. — A nagybecskereki polg. és felsőkeresk. isk. értesítője, 1895.

Karl Lajos : Ilosvai Toldijáról. — It. 1904. —

Ilosvai Selymes Péter

eredeti szerzőségét védelmezi.

Korompay Bertalan : Arany főbb eposzai, mint költői rekonstruálások. — Magyar Századok. — Emlékkönyv Horváth János tanárságának 25. évfordulójára. (

Arany János

nem

Ilosvai Selymes Péter

t, hanem a Toldi-mondát rekonstruálta.)

Karácsonyi János : Miért alkalmazta Ilosvai a Toldi-mondát a Biharmegyei Toldiakra. — Ethn., 1913.

Mályusz Elemér : A Toldi-monda. A bécsi Klebelsberg Kunó történetkutató intézet Évkönyve, IV. 126—149. 1.

n. (= Négyesy László) : A Toldi-kérdés. — It. 1913.

Toldi alakja mondában és mesében.

Toldy Ferenc a magyar őskorból vagy épen eleink mítoszából fennmaradt monda-töredék hősének nézte, afféle Heraklesnek, kire utóbb a keresztény Miklós név tapadott. — A magyar költészet Zrinyiig, 98. 1.

Ipolyi Arnold Magyar mythológiájában (1854) a pásztorkodó Romulus és Remushoz, Sigfried-Kullervóhoz hasonlította, szörnyekkel küzdő keleti hősökhöz.

Az összehasonlító irodalomtörténet szorgosan kutatta a Toldi-monda külföldi rokonságát, egyes mozzanatok összeszövődését a kor idegen mondáival. (Lásd Arany János életrajza, I. köt. 122—126. 1. és Tolnai Vilmos: a Toldi-monda és a lovag-époszok rokonságához. — Ethn. 1919. , továbbá Király Ilona, EPhK., 1934. ) Amit találtak, a középső részekre vonatkozik, mely

Ilosvai Selymes Péter

nál legzavarosabb, épen ezért Toldiban és Toldi estéjében mellőzte

Arany János

. Egyetlen vonást vett át

Ilosvai Selymes Péter

ezen részéből Toldi estéjébe, Toldi kalandját a tisztes asszonnyal. —

Józan, valószerű előadásával

Ilosvai Selymes Péter

a hagyományra, valóságra utal, mutattak is ki némi rokon mozzanatokat népmesékben. Szilády Áron több királyfia (= katona) Kis Miklós nevezetet hoz fel népmesékből. ( Régi Magy. Költők Tára, IV.) Bán Aladár monda-töredékeket, közmondásokat keresgélt össze

Toldi Miklós

ról a magyar nép körében ( A Toldi-monda alaprétege. — Ethn. 1917., és EPhK. 1918. ) Gönczy Ferenc Göcsejből szintén ( Ethn. XIV.). Nyomok éltek

Toldi Miklós

ról a hazai hagyományban. — Hallotta a mondát Nógrádban, az ottani Nagyfaluba és Mátyás korába téve, Ráday Pál, 1700 körül ( Toldy Ferenc : A magy. költ. tört., 1854. 98. 1.). Éneket hallott róla Bél Mátyás (Notitia).

Balassi Bálint

nak két éneke ,Toldi Miklós éneke nótájára’ szól. A Pesti Hirlap 1882. okt. 18. nógrád-megyei mondát közölt, melyben Mátyás király azért haragudott meg

Toldi Miklós

ra, mert feleségét rágalmazta ; a király megbocsát, tréfás kikötésekkel, melyek népmeséből ismeretesek ( Az okos leány, Magy. Népkölt. Gyüjt. I. 478., 604.1. — Vesd össze Bognár Theophil : Egy pár szó a Toldi-mondához. — EPhK. 1891. ).

Ilosvai Selymes Péter

könyve nagyon elterjedt volt.

Nagyszalonta

n ma is élnek az odavaló

Toldi Miklós

ról mondatöredékek, szólások ( Magy. Népköltési Gyüjt., XIV., N.-Szalontai gyüjtés. Szerk. Szendrey Zsigmond.)

Toldi Miklós történeti alakja.

Ilosvai Selymes Péter

mint valóban élt személyről beszél

Toldi Miklós

ról, születése évét is megmondja: 1320. Művének 1746., 1844. és 1861. évi kiadásaiban tíz sornyi vers-pótlék van Toldi Miklós fegyvereiről, mutatták is azokat

Budapest

bécsi kapujában, többen látták : Bél Mátyás (Notitia),

Dugonics András

(Jeles történetek, 1794. ). —

Dugonics András

felment

Budapest

ra megnézni, de már csak négy darabot talált a fegyverekből. — Tolnai Vilmos : Toldi Miklós szertelen fegyvereiről. — EPhK., 1903. 442. 1. — Prónay Antal : Toldi Miklós fegyverei. — It., I. 184. 1. — Tóth Béla : Magyar ritkaságok — 222. 1. — Erdélyi János is feljegyzett még ezekről egy töredéket : »Híres Toldi Miklós erős vitéz vala ;

Budapest

n egy kapuban függ még vas oldala.« ( Népdalok és mondák. II. 399.) (A ,héttollú‘ buzogányról Thewrewk E., IK. 1891. A buzogány 7 fokát, bunkójának 7 gerezdjét kell érteni.)

Toldi Miklós

arcképét, mellvasát rajzban közölte a Vasárnapi Ujság, 1858. 27. sz. —

Ilosvai Selymes Péter

reális adatai alapján Kemény Zsigmond

Toldi Miklós

alakját valósággal élt személynek tartotta : nincs rajta semmi fantasztikum, határozott egyéniség, életének vázlatán nyoma sincs a népköltészet alakító munkájának. —

Kemény Zsigmond

fejtegetését Kazinczy Gábor hiábavaló próbálkozásnak nézte ; akkor volna értelme, ha valami históriai adattal előállhat.« (Levele Toldy Ferenchez, 1854. febr. 21. Közölte Pais Dezső, EPhK., 1910. 610. 1.)

Arany János

viszont azt írta

Gyulai Pál

nak (1854. jan. 21.) :

Kemény Zsigmond

nek » . . . azt hiszem, teljesen igaza van . . . legalább én eleve úgy fogtam fel

Toldi Miklós

gazdát.«

Karácsonyi János : Toldi M. származása. Kath. Szemle, 1899. — Pais Dezső : Ki volt Toldi Miklós? — Napkelet, 1923. — 92—96. 1.

Toldi Miklós

emléke ma is él

Nagyszalonta

n : hogy Toldiné a nagyfalusi várban lakott,

Toldi Miklós

és

Toldi György

nevű fiaival ; emlegetik Bencét, a vendégoldalt, a farkas-kalandot. (Ma már talán

Arany János

nyomán). — ( Szendrey Zsigmond : Szalontai mondák a Toldiakról és a Csonka-toronyról. Ethn., 1914., 164—168. 1.)

Miskolczi Károly 1860-ban oklevelet mutatott fel arról, hogy a Toldiak

Nagyszalonta

n, Toldon, Nagyfaluban, virágzó nemzetség voltak. ( EPhK., 1881., 164. 1.).

Szilády Áron Ilosvai-kiadásában ( Régi Magy. Költők Tára, IV. 1883. ) több oklevél-adatot közölt Toldi Miklósról. Egyik adatát, Toldi Valoris-ról, megcáfolták ugyan ( Karácsonyi János, Kath. Szemle, 1899. V. 749—760. 1. és Poór Antal, Századok, 1904. 926. 1.), de egymás után tüntek elő újabb oklevelek, nevének említésével.

Toldi Miklós 1354-ben Pozsony-megye alispánja (Nagy Iván : Magyarország nemes családjai).

Wertner Mór 1355-ből akadt egy Toldira (Mátyás korába és Nógrád vármegyébe teszi. — Akad. Ért. 1913. 172.1.). Lásd :-n. — : It. 913. és Heinrich G. nyilatkozata ugyanott.

Zsák Adolf Toldi György és

Toldi Miklós

nevekre talált egy pörös ügyben. ( IK. 1924. ).

A prágai kalandról Szilády Áron (i. h.) és Bartha József ( Kath. Szemle, 1898. ) kimutatták, hogy történeti valóság. (Poór Antal művére hivatkozva : Nagy Lajos király. — Tört. Életrajzok, 432—440. 1.)

Mályusz Elemér végre tisztán megvilágította alakját ( Hadtört. Közl., 1924. ). A prágai kalandot

Zsigmond király

ra vonatkoztatja, az ujhelyi viadalt

Vágújhely

re, hová Zsigmond királyt kísérte el. Ezzel Toldi Miklós hosszú élete pontosan beilleszkedik a történelembe. (Vesd össze

Mályusz Elemér

: Toldi Olaszországban. — It., 1923. )

Kerékgyártó Elemér : Toldi in Life and Legend. — The Hungarian Quarterly, ,1941.

Arany Toldijáról.

(A teljes életrajzokon, összefoglaló tanulmányokon s Lehr Albert kommentárjain kívül.)

Csengery Antal : A hőskölteményekről általában. — Délibáb, 1853. I. 11.

Salamon Ferenc : Arany János és a népiesség. — Budapesti Hirlap, 1856. júl. 10—13.

Greguss Ágost : Eszmecsere a népiesség ügyében. — Pesti Napló, 1856. júl. 22.

Salamon Ferenc : Arany Toldijáról. — Budapesti Hirlap, 1856. júl. 30—aug. 6.

Székely Aladár : Arany János Toldija. — Bpest. 1895.

Nagy Sándor : Arany Toldija. — 1935.

Rupp Kornél : Arany Toldijának fejtegetése. 1897.

Zlinszky Aladár : Toldi, a természetes ember. — EPhK., 1907.

Harmos Sándor : Arany Toldijának keletkezéséhez. — IK., 1911.

Nagy Sándor : Toldi keletkezése és fogadtatása. — Uránia, 1917.

Nagy Sándor : Toldi kompozíciójának kialakulása. — IK., 1931.

Nagy Sándor : Arany Toldijának egy szerkezeti sajátsága. — Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925.

Szigetvári Iván : Arany Toldija szerkezetéről. — EPhK., 1918. Pontos beosztást mutat ki : 1—3. ének Nagyfaluban történik, 4—6. a bujdosás, a 3.-ban már tudja, mit kell tennie, a 10. adja meg hozzá az eszközöket

Lehr Albert

is a 7. éneknél bontja két félre a cselekményt.

Gyulai Pál : Arany Toldi trilógiája. Egyetemi előadásai, kőnyomat, 1908.

Sturm Albert : Die Epentrilogie von J. Arany. — Literar. Berichte aus Ung., IV.

Gyomlay Gyula : Az átképzeléses előadás és az oratio obliqua Arany Toldijában. — Beöthy-emlékkönyv.

Toldi pedagógiai értékéről.

Toldi 1879. óta iskolai olvasmány.

Lindner Ernő már 1856-ban olvastatta a késmárki lyceum V. és VI. osztályában, a 70-es években, Kármán Mór a bpesti gyakorló gymnáziumban szintén. (Lásd

Riedl Frigyes

Arany János-a függelékében). Jelentőségét a tanításban kiemelte az osztrák Joh. Gabriel Seidl, a Zeitschrift für das oesterr. Gymnasium szerkesztője, 1855. 436. 1., Kolbenheyer fordítását ismertetve ; érdemét abban látja : 1. országot, kort, magyar alapviszonyokat ismertet ; 2. egy testben, lélekben egészséges természet győz az ármányon ; 3. felfogás, előadás ment minden túlzástól. — A cikket Heinrich Gusztáv ismertette az EPhK. 1907. évi folyamában.

Érdekes megjegyezni, hogy Budenz

Arany János

Toldiján tanult magyarul. ( Nagy Lajos Budenzről. IK., 1896. 203—205. 1).

Fülöp Adorján : Toldi a gimn. IV. osztályában. — Zenta városi közs. gimn. értesítője, 1890—91. tanévre.

Horváth János : Toldi Miklós. A IV. oszt. magyar nyelvi tanítás köréből. — A Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziuma Értesítője, 1903—4.

Földessy Gyula : Orsz. Tanáregyesületi Közlöny, 69. köt. 12—14. 1.

Nagy Sándor : Toldi a középiskolában. — Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közl., 1926.

Fináczy Ernő : Arany János. — Magyar Paedagógia. — 1917. — „Szinte észrevétlenűl rakodtak le ennek a jellegzetes nyelvanyagnak beszivárgásával a magyar érzületnek mind szilárdabb rétegei.“

Kárpáthy Aurél : Arany a tanárok kezén. — Nyugat, 1932.

Válasz erre : Egy tanár : Arany a tanárok kezében. — BSz., 1932. nov.

Irodalmi nyomok Arany Toldijában.

Pollák Miksa : Arany János és a biblia, 41—60. 1.

Bánóczi József : Toldi és a biblia. — Évkönyv, kiadja az Izr. Magy. Irod. Társ. 1895. —Sámsonra mutat, Dávid győzelmére Góliáthtal szemben; Dávid is tudtára adja Saulnak, hogy járt közelében. — Sámuel, I. XVII. 34—35. és XXVI.

Arany János

szemében példa az Ilias és Odyssea. »Bennök az egyszerüség a költői fenséggel párosulva van, s ha nem ez a népi költemény feladata, úgy nincs róla helyes fogalmam.« »Ez lebegett előttem, midőn Toldit írtam« (Szilágyi Istvánnak, 1847. nagypéntek.).

Csengeri János : Homeros. A Költők és Irók sorozatban. (Alakok közt is keres hasonlóságokat.)

Csengeri János : Vergilius hatása a magyar költészetben. — IK. 1931. 158. 1.

Csengeri János : Arany és az ókori classikusok. — BSz., 1933. ápr.

Harmos Sándor : Párhuzamos helyek az Odysseából Arany Toldijához. — IK. 1912.

Arany János

maga

Petőfi Sándor

János vitézéhez mérte, terjedelemben : »Toldi nagyra nőtt, János vitéznél nagyobb, megolvastam.« (Szilágyi Istvánnak, 1847. jan. 9.)

Koltai Virgil : Petőfi és Arany. — A bpesti IX. kér. polg. és keresk. isk. értesítője, 1891—92. évre.

Borbély Ferenc : A János vitéz és a Toldi viszonya egymáshoz. — Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közl., 1908.

Lányi Géza : János Vitéz és a Toldi viszonya egymáshoz az irodalmi fejlődésben. — ugyanott 1908.

Kéky Lajos : Petőfi János vitézének hatása Arany Toldijára. —

Kéky Lajos

: Tanulmányok Arany epikájáról c. kötetben, Olcsó Könyvtár.

Harmos Sándor : Petőfi János vitézének hatása Arany Toldijára. — IK. 1912.

Nagy Sándor : A János Vitéz és a Toldi. — IK. 1914.

Trencsénÿ Károly : Petőfi János Vitézének hatása Arany Toldijára. — Zombor felsőkeresk. isk. értesítője, 1913—14, 3—31. 1.

Kristóf György : Petőfi János Vitézének hatása Aranyra. — Uránia, 1912.

Az I.—XII. énekről.

Az Előhangról Bittenbinder Miklós : a gondolatot Zalán futásából vette, de érzik

Petőfi Sándor

hatása is. — IK., 1912. — (Azonban: az Előhangban említett fegyverei, a buzogány, kopja, paizs, parittyakövek, mind említve vannak

Ilosvai Selymes Péter

azon kiadásának toldalék soraiban, melyből

Arany János

dolgozott, innen jelenítette meg alakját.)

I. ének. Skala István : Toldi első énekéről. — IK. 1932. 316—18.1. — (Toldi Miklós és Laczfi találkozása hasonló

Garay János

Hegyke huszárok c. verséhez, megjelent 1841. és 43.) — A komor bika hasonlatról Rozvány György azt írta

Riedl Frigyes

nek, hogy

Nagyszalonta

n így neveztek egy erőszakos embert. — Magyar Figyelő, 1917.

II. ének. Podmaniczky Pálné : Gvadányi reminiscencia Arany Toldijában. — It., 1917. — Rontó Pál keresztelő-lakomájára való készülődés (Mindennapi külső vonások.) Ugyanez jelenetet az Odysseában a kérők lakomájához hasonlította Harmos Sándor. — IK. 1912. 115. 1.

IV. ének. Gim-szarvas hasonlatát (epikai közkincs) Waldapfel János Zrinyi XIII. énekéhez vezeti vissza. — IK., XII. 62—64. 1. — Géresi Kálmán : Nyílt levél a szerkesztőhöz. — B. Sz., 118. köt. A IV. én. kezdő hasonlatát párhuzamosnak látja Bethlen Kata : Bujdosás emlékezetköve (1733) imádságos könyvének egy verses részletével.)

A IV. énekről Gyulai Ágost : Arany Toldija IV. énekének 19—22. strófájához. — EPhK., 1903. 719. 1. (Amit Miklós Bencével üzen s amit anyjának mond, hasonlatosnak találja

Petőfi Sándor

Távolból c. költeményének az anyához intézett szavaival.)

Halmy Gyula : Észrevételek a Toldi IV. énekének egy helyéhez. — Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közl., 1907. — Ugyanott Lehr Albert, 1908., 187. 1. —

Halmy Gyula

válasza ugyanott.

Beke Ödön : Arany János néprajzi forrásaihoz. — Ethn. 1934. (A szarvas-hasonlat Zrinyiben, Gyöngyösinél, II. 296. 1.)

V. ének. Az I. vszakban Skala István hasonlatosságot látott — s egy-két közös szót is —

Csokonai Vitéz Mihály

Dorottyájának egy helyével. (Harsányi-Gulyás kiádása I. 557. 1. — EPhK. 1932. ) Waldapfel János : Toldi farkaskalandja. EPhK., — 1902. — Az alapmotívumot

Vörösmarty Mihály

Tündérvölgyével találta hasonlónak; Csaba ott lóhátról küzd, a medve-kölyköket eltapossa.

Tolnai Vilmos : Toldi farkas-kalandjához. — It. 1913. —

Gvadányi József

nak XII. Károlyról szóló művéből (1792) idéz (»Nints fenevad, a melly maga Nemét rontsa, Sőt, ha azt más bántya, vérit érte ontya«) és Koháry Példás vadkert-jéből.

IX. ének. Az elszabadult bika rajzában

Jókai Mór

Hétköznapok c. regényének (1846) első fejezetbeli mására ismer Gálos Magda (szelindek, fülönfüggő szavak is egyezők) EPhK., 1926. 167.1. — (

Arany János

nak volt módjában hasonló jelenetet látni.)

XI. ének. Rass Károly : A Toldi csolnak-jelenete. — Ellenzék, 1897. 50—52. sz.

XII. ének. Kardos Albert : IK. 1891. (1ásd fentebb.)

Kemény Zsigmond kifogása (1ásd fentebb).

Trencsénÿ Károly : Arany János és az eposzi közvagyon. — IK. 1927. (A nagy erejű hősről.)

Fordítások.

( Dengi János : Arany német fordításairól. — Ung. Rundschau, 1914., I. sz.)

Kertbeny (Benkert) Károly : Arany’s erzählende Dichtungen von J. Arany. Zwei Bände. I. köt. Toldi — Leipzig, 1851. — Toldit tíz nap alatt fordította le, azzal dicsekedett

Arany János

nak. — ( Arany János életrajza, II. 192. 1. — Ugyanott német írók elismerő bírálatai a műről.)

Kolbenheyer Mór, soproni ev. lelkész : Toldi. lm Versmass des Originals.

Lipcse

, 1851. —

Budapest

, 1855. — Toldi’s Abend,

Budapest

, 1856. — Toldi’s Liebe,

Budapest

, 1883. — Az első előtt Grün Anasztáz elismerő levele s Hebbelé. — Toldi estéje lefordításának kéziratát megmutatta

Arany János

nak, aki tett is rá néhány megjegyzést, levélben.

Handmann, Adolf: Arany’s ausgewählte Gedichte. Közte: Toldi. — Kassa, 1908.

Lemberger Ármin : Toldi,

Lipcse

-Frankfurt. 1903.

Toldi-t 1950—51-ben lefordította németre Lám Frigyes (Kézirat.)

Engel Gusztáv : Toldi, Budapest, 1935. Vajna. (

Engel Gusztáv

bpesti orvos volt, e fordítást 75 éves korában adta ki.)

Harlez, C. de : Poésies hongroises. — Louvain, 1895. Toldi I. és II. éneke teljes, a többi kivonat.

Gauthier: Les grands Poétes Hongrois. —

Arany János

,

Petőfi Sándor

. — Traduction en vers, par —.

Párizs

,

Ollendorf

, 1898.

Dhas, Georges Philippe : Toldi. — Adaptation versifiée,

Párizs

, 1937.

Leuvein

, 1895.

Les grand Poets Hongroises,

Arany János

,

Petőfi Sándor

, Traductions en vers par F. g. Gauthier,

Párizs

, 1898, Ollendorf.

Toldiról a Revue des deux Mondes, 1860. szept. Saint-René Taillandier : »Il n’est plus actuel . . . le fait, que Toldi est en face d’un Tcheque qu’il traite en ennemi, est une inspiration malheureuse« (pag. 358.) Tóth Béla szerint erre a bírálatra vág

Arany János

sora a Kozmopolita költészetben : »Hogy nem »két világ« csodája«. — Tóth Béla : Arany párisi censora. — Széphalom, 1929. )

Loew, William : John Arany. — Toldi, Toldis’s Eve. — New-York, 1914. (Ism. B. Sz., 1915. 162. köt.)

Toldi. Versione dall Ungherese a Saladino Saladini, Verona, 1909.

Toldi, e la Sera di Toldi, Trad. di Umb. Norsa. (Scrittori Ital. e Stranieri.) 1931. Csm. B Sz., 1913.

( Márffy Oszkár : Il poeta di Toldi. — Convivium, Torino, 1932. 53—69. 1.)

Szerbül: Toldija. Preveo Zmáj Jovan Jovanovič. 1858. (Knyige Matice Srpszke,) (Több kiadást ért.) Zmaj Jovan Jovanovic az egész trilógiát lefordította, — Toldijana mladest. — Toldijana ljubav. — Toldi szerelmét prózai áthidalásokkal Branciç Blagoje pótolta. ( Szegedy Rezső : A Toldi-trilógia szerb fordítása. — IK., 1917. ) — B. R. : A. J. és a háború c. cikkében azt írta, hogy 1915. okt. a Száván túl a szerbektől elhagyott lövészárokban egy példányt talált

Zmaj Jovan Jovanovic

Toldi-fordításából. Huszadik Század, 1917., 2. sz.

Toldi, na vend jezik obrnyeno po Kardos Jánosi, 1911.

Toldy, od — Prelozil S. Bodickij.

Budapest

, Rózsa Kálmán, 1886.

Klasszikus görögre lefordította Kaposi Endre, Zircen. (Kézirat.)

Japán fordításáról Uj Nemzedék, 1924. 83. sz., és Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925 Tükör, 1940.

Lesták Anna : A. J . Toldija és Slatkovic András Detvan-ja. —

Budapest

, 1899. (Ismertette Melich János, IK., 1901. 401—403.) — Podhradszky Lajos, ki

Slatkovic András

-nak Marina c. költői beszélyét lefordította, azt írja : Detvan a tót Toldi, a tót nép kitűnően megrajzolt típusa. Detvan 1847. készült el, 1853. jelent meg.

Melich János

szerint Toldi hatással lehetett rá.)

Slatkovic András

ismerte

Petőfi Sándor

és

Arany János

munkáit. — Gáspár Imre : Hazánk tót népe.

Budapest

. 1879.

Putnoky Miklós : A. J. Toldi trilógiája és Densusianu Áron Negriadája. — EPhK. 1916. 367—374.

Bujnák Pál : Ján Arany v literature Slovenskej, v

Prága

, 1924. — Klasszikus görögre fordította Kapossy Endre.

Zene:

— Toldiból daljátékot írt Nyakas László, tanító.

Toldi a képzőművészetben.

Toldi alakja a költő budapesti szobrán — Strobl Alajos műve.

Zala György mintája az Arany-szobor pályázatára, gipsz, a nagykőrösi gimnázium Arany-szobájában.

Lehr Albertet, midőn nyugalomba ment (1899), tanítványai Toldi márványszobrával ajándékozták meg, talapján a költő bronz plakettje. Most a M. T. Akadémia könyvtárában.

Fadrusz János : Toldi a farkassal. A budai Tornaegylet vándordíja.

Holló Barnabás : Toldi a farkas nyakát szorítva. A városligeti sétányon.

Pásztor János: Toldi agyontapossa a farkast. A Testnevelési Főiskola tulajdona.

Székely Bertalan triptychonja : 1. a fiatal Toldi ; 2. lovagi fegyverzetben ; 3. sirt ásva. — Egy tempera : a cseh bajnokkal víva.

Vágó Pál illusztrálta Toldi népszerű kiadását az Olcsó Könyvtár-ban. Toldi a nyomórúddal, a farkasokkal, a viadal-helyen.

Soltészné Szilárd Kató : Arany János a magyar képzőművészet tükrében. — B. Sz., 1935. 236. füz.

Toldi a ponyván.

Toldi máig sem forog a nép kezén, csak silány átdolgozásokban. Cs. Molnár Lajos átdolgozása, Nagyvárad, 1861.

Névtelen (Tatár Péter — Medve Imre) : Toldi Miklós vitézi élete és szomorú halála. — 12 ének.

Bucsánszky Alajos

kiadása, 1875.

Böngérfy János : Az áldott jó fiú vagy az erős vitéz Toldi Miklós gyönyörű históriája. — Rózsa Kálmán kiadása, 1894. — Prózai átdolgozás, átszőve az eredeti verseivel.

L. Bánóczi József : Toldi a ponyván. — Kármán-emlékkönyv, 1891.

Baros Gyula : Arany és a ponyvairodalom. — Magyar Könyvszemle, 1918.

Toldi alakja a színpadon.

Szigligeti Ede : Rózsa — Vígjáték 3 felv. — Előadta a Nemzeti Színház 1940. nov. 30.

Toldi történetét a budapesti bábszínház is játsza.

K. 1. old. felül : 1846.

Jegyzetek Toldihoz

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei II. kötet

Alcím: Az elveszett alkotmány. Toldi. Toldi estéje.

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 729001117196

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse