Bibliográfiai adatokVégszó
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Összes Művei II. kötet
Alcím: Az elveszett alkotmány. Toldi. Toldi estéje.
Dátum: 1847. jul. 3. 1847. dec. 28.—jan. 15. 1848. márc. 20. 1951
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 729001117196
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza
Kézirat leírása:
Ország: Magyarország
Lelőhely: Budapest
Intézmény: Országos Széchenyi Könyvtár
Azonosító: 1533. Quart. hung.
Mennyiség: 24; 42 folio
A kézirat leírása:
Kézirata Toldiéval egybekötve az Orsz.
Széchenyi-Könyvtárban (1533. Quart. hung.). A kötet Toldi estéjének mind a két kidolgozását
tartalmazza. Az első, az 1847. évből való
dolgozat, vastag, kékesszürke, a Toldiénál valamivel nagyobb papíron, a költő számozása
szerint 41 oldal, az első ének után 1, a második után 2 levél üresen
van hagyva, a harmadik után 1 oldal, ezek számozatlanok. A
Széchenyi-Könyvtár a lapok alsó sarkában az üres leveleket is
megszámozta, így az egész 24 levél. Címlapja nincs, a cím csak az első
oldalon van fölírva, legfölül ; fent, a lap jobb sarkában :
jul. 3. 1847.
— A második ének végén :
dec. 28.—jan. 15.
— A kézirat végén :
1848. márc. 20.
— Nyugodtabb, gondosabb írás, mint a Toldié. — A második dolgozat papírja kisebb negyedrétű.
Címlapja van : Toldi estéje. Költői beszély. Irta
Arany János. — A költő számozása szerint 82 lap, a
könyvtáré szerint a címlappal 42 levél.
Keletkezés:
Dátum:
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
elbeszélő költemény
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Elektronikus kiadás adatai:
A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence
Kiadás:
Digitális kritikai kiadásMegjelenés:
Kiadások. Mutatványok jelentek meg belőle : a Hazánk-ban (I. én. 1—13. vsz.), 1848. 160. sz.; az Életképek-ben (III. én. 4—19. vsz.) 1848. I. 4. sz.; a Vasárnapi Ujságban (II. én. 5—36. vsz.) 1854. 14. sz., jún. 4. Első kiadása: Toldi estéje. Költői beszély, hat énekben.Pest
, 1854.
Budapest
Heckenast
nál. — A hirdetések szerint ára: 1 ft pengő.
Ugyanakkor Toldival együtt, arcképpel,
Heckenast Gusztáv
Heckenast
.
Népszerű kiadás : Toldi estéje. — 1859.
Heckenast Gusztáv
Heckenast
.
Toldi. — Toldi estéje. Népszerű kiadás, 1867.
Heckenast Gusztáv
Heckenast
.
Toldi estéje. Magyarázza Lehr Albert. 1905. (Több kiádásban.)
Toldi estéje. Bevezetéssel ellátta Bánóczy József.
Toldi estéje. Iskolai kiadás. Heckenast Gusztáv
Ráth
nál. 1898. (Számos kiadásban.)
Toldi és Toldi estéje
együtt. A bevezetést írta Keményfi János, jegyzetekkel
ellátta Dáloky János.
Toldi estéje — Kolozsvár. 1924.
Az ÖK.-ban Toldival együtt, 1867. III. kötet ; újra 1869. és
1872.
1882-ben
Ráth Mórnál kétféle alakban, 16° rét és 8° rétben. Az
ÖK. későbbi kiadásaiban és az ÖM. közt
mindenütt.
Ráth Mór
E művet, alig nehány vers-szak pótlással, ép azon alakban veszi a
tisztelt közönség, mint ez nálam 1848 óta készen hever. E
nyilatkozattal nem a »nonum prematur in annum« igényeit akarám említésbe hozni ; sőt,
megvallom, hogy az első kidolgozás óta csak a legközelebbi napokban vevém azt
átvizsgálás alá, miután soká haboztam, vajon nem lenne-e jobb enyészetnek adni át,
mint helyen s időn kivűli közrebocsátása által sükerét kockáztatnom? Ugyanis, a
körülmények nem azok többé, melyek befolyása alatt első Toldim született s napfényre került. Jelen mű lehetne époly kielégítő,
anélkül, hogy hasonló fogadtatásra tarthatnék számot. Mindazáltal, így is, amint van,
elhatározám azt sajtó alá bocsátani, nem mint a dívó izlés igényeinek megfelelőt, de
mint egy más kor szüleményét, egy hangot a multból, melynek ha egyéb nem, — lesz tán
mégis irodalomtörténeti érdeke.
Nem kerülé ki gondomat, hogy a kritika jelen mű s az első Toldi közt egybehasonlítást fog tenni, kell tennie, és ha
itt nem találja azon népileg őszinte, gyermeteg előadást, azon könnyedséget, a
cselekvényekben azon gyorsaságot, változatosságot, mely amabban elismertetett :
hajlandó leszen ezt hátrányul jelölni meg. De a sír szélén álló Toldi nem azon
pórsuhanc többé, ki a viszonyok jármát lerázza és fölfelé tör ; ezt az előadás által
is ki kellene tüntetnem. Lesz, aki rosszalni fogja a humort, mely a darabon, növekvő
arányban, átszövődik : azonban ne feledjük, hogy a hanyatlás, pusztulás már magában
humoros jellemű , különösen a vén Toldit humorosan fogta fel mind a nép, mind utána
Ilosvai
és Ilosvai Selymes Péter
Vörösmarty
. Ezt én nem annyira Toldiban, mint környezetében állítám szem elé s az
értő fogja tudni, miért. Az igaz, lehetett volna Toldi mellé Bence helyett mást is
adnom, de némi kedves reminiscenciáktól nem válhattam meg. Az is megbocsátható, hogy
a kinevetett vén szolgának még egy személyt rendeltem alá a kapusban, hogy legyen
valaki, akin ő is nevessen egyszer — megérdemli azt a hű cseléd.
Vörösmarty Mihály
Sokat mondhatnék még mind az egészről, mind a beszőtt egypár epizódrul ;
mert nem bocsátnám sajtó alá, ha utólagosan, a művészet
törvényei szerint, felőle magamnak megnyugovást nem szereztem volna. De, ha efféle
kommentár nélkül nem ötlik szemébe a tisztelt olvasónak, mit kitüntetni szándékom
volt : jele, hogy nem értem el célomat ; mert
Bulwer
szavaival : »Poetry is for the multitude, — erudition for the few.«
Záradékul azonban megérintem, hogy a históriai tekintet épen nem gátolt, Lajos
királyt vénebbnek mutatni fel, mintsem az történetileg áll. Csak Firdusit hozom fel, kinek hősei addig élnek, ameddig ő akarja : s mentve hiszem e
gáncstól különben is népi költeményemet.
Bulwer-Lytton, Edward