AJOM jegyzetek

  SZENT LÁSZLÓ FÜVE .  

  Erre a tárgyra a költő figyelmét Szilágyi István fordította, aki ezidőtájt a régi magyar szótár-irodalmat tanulmányozta. Ezzel akarta elfoglalni tagsági székét a Tudós Társaságban (Arany lev. 1847. jan. 3. ). 1847 nyarán megfordult n s nyilván akkor beszélt készülő munkájáról s erről a tárgyról. Szendrey Zsigmond( It. 1918.217.1.) az ÖK. csonkatoronybeli példányában rátalált a költőnek erre a bejegyzésére : »A mondát és a növény nevét (Gentiana cruciata) Beythe Istvánnál (a név kijavítva:) Fabricius Balázs szókönyvében találtam.« megállapította, hogy mindössze ennyit mond : »Gentiana — Szent László füve, — vagy Szent Ilona füve.« Beythe István németujvári pap volt, 1580 táján megfordult falujában Clusius belga botanikus. mutatott neki egy füvet, melyről a hagyomány azt tartotta, hogy Attila halála után menekültében Csaba ezzel gyógyította maradék seregének sebesültjeit. Clusius könyvének (megj. 1583) magyar növényszótárát készítette s a Pimpinella Germanica saxifraga nevét magyarul »Chaba ire h. e. Chabae emplastrum” -nak írja. A fű gyökerén bemélyedés látszik, mintha szúró eszköztől eredne. Melius Juhász Péter Herbáriumában (1578) : Keserűgyökér, Encián, magyarul Czába ire. — Beythe István fia, , Fives-Könyve (1595) mégis Szent László király füvének hívja s Lászlóra ruházza a csodatételt a Gentiana Cruciata fűvel. Czvittinger Specimen Hungáriae Literatae közli azt a szöveget ből, amelyet is idéz, de nem azonos szóról-szóra. A legendát Zlinszky Aladár Podhraczky József Szt. László királynak és viselt dolgainak Históriája (n, 1836.) c. könyvében olvasta : ». . .mint bocsátotta László nyilát az ég felé, hogy az visszahullva. . . egy fűbe fúródjon s ő azt ellenméreg gyanánt nyujthassa a romlott levegőtől megfertőzött testeknek gyógyszerül.« ( : Arany kisebb történeti költeményei, IK., 1901., 404.1.) forgatta Budai Krónikáját, ismerhette ezt a könyvét is. szól a kúnok László-korabeli betöréséről, amiről a krónikák nem írnak; korban ide kapcsolja a pestis pusztítását, másrészt a pogány ősvallás visszatérő kísértéséhez, amivel szintén történeti színt ad művének.  

  Az életrekeltő füvet magyar mesék széltében ismerik. Gaálnál: Szekfűhajú János. I. köt. 171. 1., A buzogányos gyermek, II. köt. 100. 1. Népdalok és mondák : I. köt. 371. 1. III. köt. 212 1. — 5. meséje ; — újabb gyűjteményekben is nagy számmal.  

  Kézirata özv. ajándékából a nagykőrösi ref. kollégiumban, egybekötve A nagyidai cigányok és Katalin kéziratával, harmadiknak. Zöldes papír, nagy ív, négy lap, az utolsó két oldal üres. A kéziraton a cím : A keresztfű. A kéziraton és PD. az utolsó sorhoz jegyzetben ez : Sancti Ladislai regis tempore gravissima peste universum Ungariam afflictam eum vero pi ecibus a Deo obtinuisse ut quamcunque stirpem sagitta in altum emissa feriret, utilem eam ad hanc luem curandam praestaret. Hanc in cruciatam decidisse perhibent, qua subditcs a pestis contagio liberavit. — Blasius Fabricius Szikzoviensis.  

  Kiadások. Először a Pesti Divatlapban (szerk. Vahot Imre), 1847., II. 49. sz., A keresztfű címmel. — Másodszor a KK. kiadásaiban, utóbb az ÖK. és ÖM. közt, külön nál é. n. ; Az első lopással és Murány ostromával az Olcsó Könyvtárban. — Keveházával, a középiskolák számára, é. n. Franklin ; Katalinnál és Keveházával, Radnai Rezső bevezetésével; Keveházával és a Daliás Időkkel.  

  A kézirat és a Pesti Divatlap szövege egyező. Eltérések ezen és a későbbi nyomtatott szövegek közt:  

  Irodalom.  

  Szendrey Zsigmond ( It., 1918. 217 1.,) emélekezete megtévedésének nézte, hogy helyében Szikszai Fabricius Balázst mondta forrásának. Tolnai Vilmos közli szövegét. (It., 1928., 32. I.) — Gergely Új füves és virágos magyar kertje (2-ik kiad, 1792. ) : »Pestis ellen hasznos.«— Salamon Ferenc : Arany János kisebb költeményei. II. Népmondák és népregék. Irodalmi Tanulmányok, I. kötet.  

  Horváth Cyrill Középkori László-legendáink eredetéről.— (IK., 1928. ) elterjedt legendának nézi.  

  Berze-Nagy János : A Szent László füvéről szóló monda a népmesei kutatás megvilágításában— Ethn.-Népélet. 1934.  

  Fordítás : Németül Arany Lászlóné.