Jegyzetek a Murány ostromához. A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom3-ek.tei.3.jegyzet /o:ajom3-ek.tei.3.jegyzet Arany János KOHA:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei III. kötet Elbeszélő költemények ISBN:729001117202 editor Barta János KOHA:99581 arranged for publication Voinovich Géza KOHA:129069 1952 Budapest Akadémiai Kiadó 293-297. MURÁNY OSTROMA. Murány ostroma megírására irodalmi pályázat adott indítást, mint Toldiéra. A Kisfaludy-Társaság, midőn Toldit megkoszorúzta, mindjárt új költői pályadíjat tűzött ki költői beszélyre, »melynek tárgya Szécsi Mária. Beküldés határnapja nov. 20. 1847. Jutalma 12 drb. arany, Marczibányi-Motesiczky Vincéné asszony alapítványából.« Szilágyi István , ki maga már kétszert nyert kitüntetést, szemmel tartotta a pályázatokat ; rögtön meg is kérdezte Arany tól: «. . .fog-e valamit az idei Kisfaludy pályázással tenni?. . . Én kérem.« (Levele 1847. márc. 12. ) Mindjárt mintákat is ajánlott: Byron kisebb költői beszélyeit (Parisinát, A chilloni fogolyt), «s foghat olyan Szécsy Máriát írni, mint senki más« (u. o.). El is küldte Arany nak Byron műveit Böttiger német fordításában. ( Szilágyi levele Gyulai Ágost hoz, I.K., 1899, 488, 489). Arany azonban e magyar történeti eseményt lassúbb előadásban, magyar versekben dolgozta fel. ». . . a mívelt írói s erőteljes népi nyelv közt középúton jár« — írta Szilágyi nak ( 1848. jan. 27. ). A regényes történet — szerelem, várvívás, csel — mindig vonzotta a költőket. Berzsenyi verses színműbe kezdett róla, Kisfaludy Károly drámát, Jókai vígjátékot írt belőle, Dóczy Lajos színművet, Móricz Zsigmond is színpadra vitte. (L. teljesebb sort: A . J . életrajza, I. 178. l.)Ez a pályahirdetés Petőfi t és Tompá t is munkára indította. Arany körül ebben az időben egymást érték a tervek. Az elveszett alkotmány és Toldi megjelenőfélben, Toldi estéje ,darabban van‘; februárban belefog Rózsa és Ibolya meséjébe; csak szemeinek gyöngeségére panaszkodott. »Mindazáltal megpróbálom Szécsi Máriát . . Már gondolkoztam is róla s oly szempontból fogtam fel a történetet, milyen nem hiszem, hogy valakinek eszébe is jusson. Legalább meglepő lesz, mert különös lesz. És, véleményem szerint, csak így érhető el e tárgyban a kifejezés igazságai ( Szilágyi István nak, 1847. nagypéntek.) Forrásul Gyöngyösi Murányi Vénusa után nézett. Lugossy József től kérte (Szilágyi nak 1847. szept. 6. ), de arra aug. végéig kellett várnia. ( Lugossy levele Arany hoz, 1847. aug. 31., kiadatlan.)» . . .pedig annak olvasása nélkül nem szeretnék pályaműhöz fogni. Mellékszemélyek kellenének, a fődologra dicsőséges tervem van, úgy hiszem, kedvvel fogok rajta dolgozni. S bár az időből már is kifogytam, kidolgozom ; ha elkésik, kiadom külön.« ( Szilágyi nak, 1847. szept. 6. ) Úgy is lett. A pályadíjat Szász Károly Murány hölgye nyerte el. (A mű kiadatlan). Tervéről beszélt Szilágyi nak, mikor ez 1847 nyarán Szalontá n járt ( Sz. -hoz 1848. jan. 27. ), de Gyöngyösi t ő csak 1848-ban tudta megküldeni. (Levele, 1848. febr. 28. ). Gyöngyösi re a »locale«, a helyrajz miatt volna szüksége, írta Petőfi nek. »Te bejártad Murányvárt, de én . . . csupán Mednyánszkyból puskázok.« (1847. szept. 7.). Petőfi és Tompa együtt mentek Bejé ről, Tompá tól, Murány t megnézni. (Arany Úti leveleiben (IX.) kigúnyolta Tompá t, mert elaludt a tetőn ; Tompa meg arról panaszkodott Arany nak, hogy mikor ő a tárgy felfogásáról kezdett beszélni, Petőfi oda sem hallgatott. Levele, 1847. júl. 5. és 1848. febr. 7. ). A felvidéki várak regéit gyűjtő Mednyánszky Alajos nak Hormayr ral közösen kiadott 1822. évi zsebkönyvére (Hist. Tagebuch von Ungarn) a Kisfaludy-Társaság 1846. évi pályahirdetése is felhívta a figyelmet ( Évl., VII.), midőn Bosnyák Zsófiá ról, Veselényi Ferenc első feleségéről kívántak legendát. A német eredeti ( Erzdhlungen, Sagen u. Legenden aus Ungarns Vorzeit, Pest, 1829. ) nem volt kezénél Arany nak, de Nyitske és Szebényi fordítása (1832.) megvolt Szilágyi nak (levele Gyulai Ágost hoz). Ebből a Mátkásitás c. beszély (139— 152. 1.) mondja el Szécsi Mária történetét. A könyvet később megszerezte Arany , meg is jelölte benne a négy fő mozzanatot, a négy ének tárgyát. Egészen ehhez tartotta magát, minden szót megbecsült, aláhúzta azt: sziklavár ; ragaszkodott kifejezésekhez, pl. hogy Veselényi vitéz tettei által a sarkanyút megnyerte (I. 403) ; Mednyánszky után rajzolta Máriát páncélban, sisakosan (I. én. 197— 212) ; jellemének alapvonását is megtalálta itt : »A természet úgy látszik eltévedt, mikor őt teremtette, bátor férfias lelkének asszonyi testet alkotván.« — Gyöngyösi t olyan későn kapta meg, hogy nem sok hasznát vehette részleteinek, minők az ugorkák közt becsempészett levél, a tiszolci első szembenlétel. Pedig örömest ragaszkodott hiteléhez: a Hóhérbástya névhez, a levél sárga viaszához, az ajándékba küldött ezüst órához. Alakot csak kettőt vett át tőle : a kopasz Kádast és Solymosit. Ezek ott vannak Arany nál mindjárt az első énekben, tehát csakugyan nem fogott munkához Gyöngyösi nélkül. így tehát rövid idő alatt írta meg az egészet. Szeptember előtt nem foghatott hozzá. Arany 1847. szept. 7. már azt írta, hogy elkészült a magáéval, mikor Arany még kézhez sem kapta Gyöngyösi t. Arany október végén, mikor Arany nál járt, megmutatta neki a maga költeményét kéziratban, Arany is a magáénak »készen volt felét, miből az alapeszme már nagyon tisztán kitűnvén, bámulva tekintettünk egymásra« — írta Arany Szilágyi nak, 1848. jan. 27. — »Az én alapeszmémet : isten a némbert szerelemre teremte, Petőfi praeripiálta. Mindketten megleltük az egyetlen archimedesi pontot, melyből Szécsi Máriát művészileg felfogni lehet és kell.« Jeligéül is ezt vette Vörösmarty ból, A tulvilági kép c. költeményéből. Petőfi eltávozása után mégis némi csüggedés vett erőt Arany on : » ... hátha versenyezni akarni láttatom oly művel, mely mögött hátra kell maradnom.« De aztán felgondolván, hogy előbb tervezte művét, mint Petőfi éről tudott, és amint írta : »nálam a kifejtés mégis különböző, — végre . . . az ir-modor sem az, ami nálad, az enyém inkább a népies felé hajolván s elbeszélő folyamú lévén, míg a tied balladai gyorsasággal nyargal a cselekvényeken: nekidültem s bevégeztem.« (Petőfi nek, 1848. jan. 8. — Tompá val sem akart volna versenyezni. Szilágyi nak 1848. nagypéntek; Arany nek 1848. jan. 8. Tompa az esküszegést emelte ki tragikusan ; művét Petőfi és Arany nem tartották sikerültnek (Petőfi Arany nak 1848. jan. 2., T. maga is ,középszerű históriának’ nézte. Arany nak 1847. dec. 1.) 1848. dec. 11-én lett készen vele (Szilágyi nak, 48. jan. 27.). így a pályázatról lekésett. Gondolt arra, hogy Wesselényi Miklós nak ajánlaná az őséről szóló történetet,hogy ,a szerencsétlen nagy honfi sötét éjjelét némileg derítné’ (vakságát), (47. dec. 13) ; Petőfi lebeszélte (1848. jan. 29.). A kész munkát^ Petőfi nek küldte fel, 1847. dec. 13. Közölt belőle mutatványt az Életképek, bár Arany nem tartotta erre alkalmasnak, »mert én nem egyes helyekért, hanem kompozícióért dolgozok« (Szilágyi nak, 1848. jan. 27.). Petőfi kínálta a művet Emich nek, de az mindössze 100 frt.-ot akart érte adni, így Petőfi inkább azt ajánlotta, nyomassa ki Arany és adja bizományba Emich nek (Petőfi levele, 1848. jan. 2.). Arany ezt el is fogadta (1848. jan. 8., Szilágyi nak jan. 27.) Petőfi adta be a cenzornak. (Levele jan. 29. ) ». . .Három versszakot meg akart benne gyilkolni, ott, ahol arról beszélsz vagy beszélteted Máriát, hogy nézzünk csak a szegény romlott cseh szomszédig, stb., azt fogta rá, hogy ez allúzió a mostani politikai viszonyokra«. (Petőfi levele, 1848, febr. 10.) De Petőfi megvédte a jóindulatú Rezetá nál. Ivét 22 pengőért nyomták, 1000 példányban. A szerző Petőfi szerint 400 pengőre számíthatott volna belőle. ( Petőfi levele, 1848. febr. 10 ). Arany jan. 8. még küld egy jegyzetkét Salm nevéhez: ez a későbbi kiadásokból elmaradt. Márc. 26., egy előszó kéziratát küldte (levele Szilágyi hoz, 1848. jan. 27. ) Petőfi nek; ez már elkésett. Nyilván arról volt benne szó, amit később önéletrajzában mondott: »Murányban oly nyelvet akarék megkísérteni, mely az irodalmi s népies nyelv közt mintegy közepet tartson . . . így akarván egyrészről a költészeti nyelvnek nagyobb népszerűséget szerezni, másrészt a népet egy fokkal magasabb olvasmányhoz szoktatni.« A Sándor-versben is próbált valami újítást: az előadás folyását könnyítette azzal, (a költemény elején), hogy a negyedik sor néha az első-másodikra rímelt vissza. Önéletrajzában azt írta :«. . . sokat ártott Muránynak, hogy a cselekményt mindenütt drámaivá akartam tenni, érzelmeket, indulatokat apró részletekre festeni. . .Mindazonáltal a mű jobb fogadtatást érdemelt volna, mert 1848-ban jelenvén meg . . .teljesen ignorálták, soha senki meg nem bírálta tudtommal«. A . J . életrajza. I. 177— 192. Ápr. elején megjelent a könyv. ( Petőfi levele, ápril. 18. ) Arany azt írta róla Petőfi nek (ápr. 22.): . . . »hirdették egvpárszor. Szerencsétlen idő van rá.« Nyáron már ezer váltó forintra számított belőle (Petőfi nek, 1848. aug. 12.) ; »úgy már bejött a nyomtatási költségnek vagy fele« (Petőfi Arany nak, 1848. aug. 16. ). Arany Petőfi levelére ráírta : »Emich ma, midőn ezt írom, sem számolt meg, sem egy fillért nem adott. Ezt pro memoria. 1858. jan. 2.« Kéziratát Arany László özvegye a nagyszalontai csonka torony múzeumának ajándékozta. Mikor ez a kiadás készült, a kézirat nem volt hozzáférhető. Az Irodalomtörténet c. folyóirat 1924. évi folyamában a 35. l.-on hírt adott néhány elkészült nagyobb dolgozatról, melyek a folyóirat akkori nehéz helyzetében nem voltak kinyomathatók. Itt van a következő hír: »Szendrey Zsigmond : Arany Murány ostromának kézirata, 7. lap. Figyelemre méltóak az eredeti kézirat később áthúzott versszakai, melyek élesen rávilágítanak a költő aprólékosságig menő gonddal végzett szerkesztői eljárására.« — Szendrey munkálata nem volt feltalálható, sem a családnál, sem az Irodalomtörténet szerkesztőségének iratai közt. Így csak az első kiadás és a későbbi kiadások szövegének eltéréseit vehetjük számba. Az első kiadásban: Kiadások. Először önállóan : Murány ostroma. Költői beszély négy szakaszban. Pest , 1948. Emich Gusztáv kiadása. 8-rét, 127. 1. — Másodszor és harmadszor az ÖK. közt. 1856 és 1860. Negyedszer önállóan 1884. Ráth Mór nál az ÖM. kiadásaiban. Ponyvafüzet: Murányvára ostroma vagy Szécsi Mária és Wesselényi Ferenc. Versekben. — Tatár Péter , 1857. — Prózában : Murányvár, 1884. — L. : Baros Gyula : Arany és a ponyvairodalom. Magyar Könyvszemle, 1918. Irodalom: Kárpáti Károly : A Murányi Vénus a magyar költészetben, Abafi Figyelője, III. 476. 1. Ferenczy József : A . J . költészete. — Abafi Figyelője, 1876. II. 263— 275. 1. — ».. .nemcsak a költő legszebb műveinek egyike, hanem elbeszélő költészetünk összes termékének egyik legkitűnőbb példája.« Jeszenszky István : Szécsi Mária a magyar irodalomban. Pest 1896. Vucskics Jenő : Egy tört. személy két költői feldolgozása, Marosvásárhelyi róm. kát. főgymn. Értesítője. — 1905. Nagy Gabriella : Szécsi Mária és a vele foglalkozó költői művek. — A pápai Jókai-kör Évkönyve, 1908 44. 1. Moiret Gusztáv : Arany János »Murány ostroma.«, Bpest , 1913. Heinrich Gusztáv : Die Venus von Murány in der ung. Dichtung. Ung. Revue 1881.— Karl Ohly , Augsburger Allgemeine Zeitung, 1857. — jun. 15. — 166. sz. Megjegyzés: I. 430 tövér falak. Czuczor-Fogarasy szótárában: »a kövér szónak táj divatos módosulata«, a III. 69. sorában : »töves falak«. Fordítások: Die Eroberung von Murány. Aus dem Ungarischen tibersetzt durch K. M. Kertbeny. Erzáhlende Dichtungen von J. Arany. Leipzig, 1851. — II. köt. — Fontanenak ajánlva. (Kertbeny kiadatlan levele Arany hoz, a M. T. Akadémia levéltárában. — L. A . J . életrajza, I. 191 1. — Horvát nyelven: Jovan Jovanovic Zmaj : Otma Muranj Grada. 1878. Novisad .