AJOM jegyzetek

  MURÁNY OSTROMA.  

  Murány ostroma megírására irodalmi pályázat adott indítást, mint Toldiéra. A Kisfaludy-Társaság, midőn Toldit megkoszorúzta, mindjárt új költői pályadíjat tűzött ki költői beszélyre, »melynek tárgya Szécsi Mária. Beküldés határnapja nov. 20. 1847. Jutalma 12 drb. arany, Marczibányi-Motesiczky Vincéné asszony alapítványából.« Szilágyi István, ki maga már kétszert nyert kitüntetést, szemmel tartotta a pályázatokat ; rögtön meg is kérdezte tól: «. . .fog-e valamit az idei Kisfaludy pályázással tenni?. . . Én kérem.« (Levele 1847. márc. 12. ) Mindjárt mintákat is ajánlott: kisebb költői beszélyeit (Parisinát, A chilloni fogolyt), «s foghat olyan Szécsy Máriát írni, mint senki más« (u. o.). El is küldte nak műveit Böttiger német fordításában. ( levele Gyulai Ágosthoz, I.K., 1899, 488, 489). azonban e magyar történeti eseményt lassúbb előadásban, magyar versekben dolgozta fel. ». . . a mívelt írói s erőteljes népi nyelv közt középúton jár« — írta nak ( 1848. jan. 27. ). A regényes történet — szerelem, várvívás, csel — mindig vonzotta a költőket. verses színműbe kezdett róla, Kisfaludy Károly drámát, vígjátékot írt belőle, Dóczy Lajos színművet, Móricz Zsigmond is színpadra vitte. (L. teljesebb sort: A . J . életrajza, I. 178. l.)Ez a pályahirdetés t és t is munkára indította. körül ebben az időben egymást érték a tervek. Az elveszett alkotmány és Toldi megjelenőfélben, Toldi estéje ,darabban van‘; februárban belefog Rózsa és Ibolya meséjébe; csak szemeinek gyöngeségére panaszkodott. »Mindazáltal megpróbálom Szécsi Máriát . . Már gondolkoztam is róla s oly szempontból fogtam fel a történetet, milyen nem hiszem, hogy valakinek eszébe is jusson. Legalább meglepő lesz, mert különös lesz. És, véleményem szerint, csak így érhető el e tárgyban a kifejezés igazságai ( Szilágyi Istvánnak, 1847. nagypéntek.) Forrásul Murányi Vénusa után nézett. Lugossy Józseftől kérte (nak 1847. szept. 6. ), de arra aug. végéig kellett várnia. ( levele hoz, 1847. aug. 31., kiadatlan.)» . . .pedig annak olvasása nélkül nem szeretnék pályaműhöz fogni. Mellékszemélyek kellenének, a fődologra dicsőséges tervem van, úgy hiszem, kedvvel fogok rajta dolgozni. S bár az időből már is kifogytam, kidolgozom ; ha elkésik, kiadom külön.« ( nak, 1847. szept. 6. ) Úgy is lett. A pályadíjat Szász Károly Murány hölgye nyerte el. (A mű kiadatlan). Tervéről beszélt nak, mikor ez 1847 nyarán n járt ( -hoz 1848. jan. 27. ), de t ő csak 1848-ban tudta megküldeni. (Levele, 1848. febr. 28. ). re a »locale«, a helyrajz miatt volna szüksége, írta nek. »Te bejártad Murányvárt, de én . . . csupán Mednyánszkyból puskázok.« (1847. szept. 7.). és együtt mentek ről, tól, Murányt megnézni. ( Úti leveleiben (IX.) kigúnyolta t, mert elaludt a tetőn ; meg arról panaszkodott nak, hogy mikor ő a tárgy felfogásáról kezdett beszélni, oda sem hallgatott. Levele, 1847. júl. 5. és 1848. febr. 7. ). A felvidéki várak regéit gyűjtő Mednyánszky Alajosnak ral közösen kiadott 1822. évi zsebkönyvére (Hist. Tagebuch von Ungarn) a Kisfaludy-Társaság 1846. évi pályahirdetése is felhívta a figyelmet ( Évl., VII.), midőn ról, Veselényi Ferenc első feleségéről kívántak legendát. A német eredeti ( Erzdhlungen, Sagen u. Legenden aus Ungarns Vorzeit, Pest, 1829. ) nem volt kezénél nak, de és fordítása (1832.) megvolt nak (levele Gyulai Ágosthoz). Ebből a Mátkásitás c. beszély (139— 152. 1.) mondja el Szécsi Mária történetét. A könyvet később megszerezte , meg is jelölte benne a négy fő mozzanatot, a négy ének tárgyát. Egészen ehhez tartotta magát, minden szót megbecsült, aláhúzta azt: sziklavár ; ragaszkodott kifejezésekhez, pl. hogy Veselényi vitéz tettei által a sarkanyút megnyerte (I. 403) ; után rajzolta Máriát páncélban, sisakosan (I. én. 197— 212) ; jellemének alapvonását is megtalálta itt : »A természet úgy látszik eltévedt, mikor őt teremtette, bátor férfias lelkének asszonyi testet alkotván.« — t olyan későn kapta meg, hogy nem sok hasznát vehette részleteinek, minők az ugorkák közt becsempészett levél, a tiszolci első szembenlétel. Pedig örömest ragaszkodott hiteléhez: a Hóhérbástya névhez, a levél sárga viaszához, az ajándékba küldött ezüst órához. Alakot csak kettőt vett át tőle : a kopasz Kádast és Solymosit. Ezek ott vannak nál mindjárt az első énekben, tehát csakugyan nem fogott munkához nélkül. így tehát rövid idő alatt írta meg az egészet. Szeptember előtt nem foghatott hozzá. 1847. szept. 7. már azt írta, hogy elkészült a magáéval, mikor még kézhez sem kapta t. október végén, mikor nál járt, megmutatta neki a maga költeményét kéziratban, is a magáénak »készen volt felét, miből az alapeszme már nagyon tisztán kitűnvén, bámulva tekintettünk egymásra« — írta nak, 1848. jan. 27. — »Az én alapeszmémet : isten a némbert szerelemre teremte, praeripiálta. Mindketten megleltük az egyetlen archimedesi pontot, melyből Szécsi Máriát művészileg felfogni lehet és kell.« Jeligéül is ezt vette ból, A tulvilági kép c. költeményéből. eltávozása után mégis némi csüggedés vett erőt on : » ... hátha versenyezni akarni láttatom oly művel, mely mögött hátra kell maradnom.« De aztán felgondolván, hogy előbb tervezte művét, mint éről tudott, és amint írta : »nálam a kifejtés mégis különböző, — végre . . . az ir-modor sem az, ami nálad, az enyém inkább a népies felé hajolván s elbeszélő folyamú lévén, míg a tied balladai gyorsasággal nyargal a cselekvényeken: nekidültem s bevégeztem.« (nek, 1848. jan. 8. — val sem akart volna versenyezni. nak 1848. nagypéntek; nek 1848. jan. 8. az esküszegést emelte ki tragikusan ; művét és nem tartották sikerültnek ( nak 1848. jan. 2., maga is ,középszerű históriának’ nézte. nak 1847. dec. 1.)  

  1848. dec. 11-én lett készen vele (nak, 48. jan. 27.). így a pályázatról lekésett. Gondolt arra, hogy Wesselényi Miklósnak ajánlaná az őséről szóló történetet,hogy ,a szerencsétlen nagy honfi sötét éjjelét némileg derítné’ (vakságát), (47. dec. 13) ; lebeszélte (1848. jan. 29.). A kész munkát^ nek küldte fel, 1847. dec. 13. Közölt belőle mutatványt az Életképek, bár nem tartotta erre alkalmasnak, »mert én nem egyes helyekért, hanem kompozícióért dolgozok« (nak, 1848. jan. 27.). kínálta a művet nek, de az mindössze 100 frt.-ot akart érte adni, így inkább azt ajánlotta, nyomassa ki és adja bizományba nek ( levele, 1848. jan. 2.). ezt el is fogadta (1848. jan. 8., nak jan. 27.) adta be a cenzornak. (Levele jan. 29. ) ». . .Három versszakot meg akart benne gyilkolni, ott, ahol arról beszélsz vagy beszélteted Máriát, hogy nézzünk csak a szegény romlott cseh szomszédig, stb., azt fogta rá, hogy ez allúzió a mostani politikai viszonyokra«. ( levele, 1848, febr. 10.) De megvédte a jóindulatú nál. Ivét 22 pengőért nyomták, 1000 példányban. A szerző szerint 400 pengőre számíthatott volna belőle. ( levele, 1848. febr. 10 ). jan. 8. még küld egy jegyzetkét Salm nevéhez: ez a későbbi kiadásokból elmaradt. Márc. 26., egy előszó kéziratát küldte (levele hoz, 1848. jan. 27. ) nek; ez már elkésett. Nyilván arról volt benne szó, amit később önéletrajzában mondott: »Murányban oly nyelvet akarék megkísérteni, mely az irodalmi s népies nyelv közt mintegy közepet tartson . . . így akarván egyrészről a költészeti nyelvnek nagyobb népszerűséget szerezni, másrészt a népet egy fokkal magasabb olvasmányhoz szoktatni.« A Sándor-versben is próbált valami újítást: az előadás folyását könnyítette azzal, (a költemény elején), hogy a negyedik sor néha az első-másodikra rímelt vissza. Önéletrajzában azt írta :«. . . sokat ártott Muránynak, hogy a cselekményt mindenütt drámaivá akartam tenni, érzelmeket, indulatokat apró részletekre festeni. . .Mindazonáltal a mű jobb fogadtatást érdemelt volna, mert 1848-ban jelenvén meg . . .teljesen ignorálták, soha senki meg nem bírálta tudtommal«. A . J . életrajza. I. 177— 192. Ápr. elején megjelent a könyv. ( levele, ápril. 18. ) azt írta róla nek (ápr. 22.): . . . »hirdették egvpárszor. Szerencsétlen idő van rá.« Nyáron már ezer váltó forintra számított belőle (nek, 1848. aug. 12.) ; »úgy már bejött a nyomtatási költségnek vagy fele« ( nak, 1848. aug. 16. ). levelére ráírta : » ma, midőn ezt írom, sem számolt meg, sem egy fillért nem adott. Ezt pro memoria. 1858. jan. 2.«  

  Kéziratát Arany László özvegye a nagyszalontai csonka torony múzeumának ajándékozta. Mikor ez a kiadás készült, a kézirat nem volt hozzáférhető. Az Irodalomtörténet c. folyóirat 1924. évi folyamában a 35. l.-on hírt adott néhány elkészült nagyobb dolgozatról, melyek a folyóirat akkori nehéz helyzetében nem voltak kinyomathatók. Itt van a következő hír: »Szendrey Zsigmond: Arany Murány ostromának kézirata, 7. lap. Figyelemre méltóak az eredeti kézirat később áthúzott versszakai, melyek élesen rávilágítanak a költő aprólékosságig menő gonddal végzett szerkesztői eljárására.« — munkálata nem volt feltalálható, sem a családnál, sem az Irodalomtörténet szerkesztőségének iratai közt.  

  Így csak az első kiadás és a későbbi kiadások szövegének eltéréseit vehetjük számba. Az első kiadásban:  

  Kiadások. Először önállóan : Murány ostroma. Költői beszély négy szakaszban. , 1948. Emich Gusztáv kiadása. 8-rét, 127. 1. — Másodszor és harmadszor az ÖK. közt. 1856 és 1860. Negyedszer önállóan 1884. Ráth Mórnál az ÖM. kiadásaiban.  

  Ponyvafüzet: Murányvára ostroma vagy Szécsi Mária és Wesselényi Ferenc. Versekben. — Tatár Péter, 1857. — Prózában : Murányvár, 1884. — L. : Baros Gyula: Arany és a ponyvairodalom. Magyar Könyvszemle, 1918.  

  Irodalom: Kárpáti Károly : A Murányi Vénus a magyar költészetben, Figyelője, III. 476. 1.  

  Ferenczy József : A . J . költészete. — Figyelője, 1876. II. 263— 275. 1. — ».. .nemcsak a költő legszebb műveinek egyike, hanem elbeszélő költészetünk összes termékének egyik legkitűnőbb példája.«  

  Jeszenszky István : Szécsi Mária a magyar irodalomban. 1896.  

  Vucskics Jenő : Egy tört. személy két költői feldolgozása, Marosvásárhelyi róm. kát. főgymn. Értesítője. — 1905. Nagy Gabriella : Szécsi Mária és a vele foglalkozó költői művek. — A pápai Jókai-kör Évkönyve, 1908 44. 1. Moiret Gusztáv : Arany János »Murány ostroma.«, , 1913.  

  Heinrich Gusztáv : Die Venus von Murány in der ung. Dichtung. Ung. Revue 1881.—  

  Karl Ohly, Augsburger Allgemeine Zeitung, 1857. — jun. 15. — 166. sz.  

  Megjegyzés: I. 430 tövér falak. Czuczor-Fogarasy szótárában: »a kövér szónak táj divatos módosulata«, a III. 69. sorában : »töves falak«.  

  Fordítások: Die Eroberung von Murány. Aus dem Ungarischen tibersetzt durch K. M. Kertbeny. Erzáhlende Dichtungen von J. Arany. Leipzig, 1851. — II. köt. — Fontanenak ajánlva. ( kiadatlan levele hoz, a M. T. Akadémia levéltárában. — L. A . J . életrajza, I. 191 1. — Horvát nyelven: Jovan Jovanovic Zmaj : Otma Muranj Grada. 1878. .