Losonczi István.

Bibliográfiai adatok

Losonczi István.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei III. kötet

Alcím: Elbeszélő költemények

Dátum: 1952

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 729001117202

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: A Nép Barátja szövege
Szövegforrás III: Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
Szövegforrás IV: ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Szövegforrás V: Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

A Nép Barátja közölte (szerk. Vas Gereben és Arany János), 1848., 10. sz. — Másodszor az ÖK. VI. kötetében. Azóta az ÖK. ÖM. kiadásaiban. — Rózsa és Ibolyával az Olcsó Könyvtárban.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

n.1

Nehéz az én szívem, nehéz bánat nyomja,

n.2

Mert hazámnak sorsa fordul siralomra :

n.3

Csak most kezde rá szép szemmel nézni a nap,

n.4

Ege alján már is nagy fellegek vannak.

n.5

Eljött a

Szabadság

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

szabadság

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

, ez a drága vendég,

n.6

Kit a jó hazafi várván-vára mindég,

n.7

Eljött, felkeresni minden kis hajlékot,

n.8

Gazdagnak, szegénynek

hozni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

hozván

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

ajándékot.

n.9

De nem ismertek rá, szívesen nem látták,

n.10

Sok helyen előtte a kaput bezárták,

n.11

Sok helyen azt mondák, nagyot káromkodva :

n.12

Nem vagy te szabadság, elmehetsz dolgodra !

n.13

Hát mi a szabadság? tán bizony csak ennyi :

n.14

»Ne fizess, ne szolgálj a hazának semmit?

n.15

Élj, mint a here méh, légy az ország terhe?«

n.16

Szép szabadság ! illik a magyar emberhe’.

n.17

Sokszor elgondolom : én uram, Istenem !

n.18

Ha jőne hazánkra egy nagy veszedelem,

n.19

Feltámadna-é

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

Feltámadna-e

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

a magyar mind egy lábig,

n.20

Vérrel és vagyonnal

védeni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

védni azt

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

halálig?

n.21

Felnyitom a régi krónikás könyveket,

n.22

Olvasok belőlük példás történetet

n.23

Azokról, kik hajdan vitézül felkeltek

n.24

S haza védelmében dicső halált leltek.

n.25

Édes jó Istenem! válna-é magyar ma,

n.26

Aki e hazáért oly örömest halna,

n.27

Mint Losonczi István Temesvárott régen?

n.28

Kinek történetét mostan elbeszélem.

Jegyzet Ki, mint szerző, 1848. első havaiban a nép között élt, érteni fogja e bevezetés hangulatát.

A. J.

Arany János

n.29

Híres Amhát basa, vitéz török ember,

n.30

Tömösvárnak indult százhatvan ezerrel,

n.31

Száz taraszk, tizenhat álgyu vala nála ; —

n.32

Puszta Somlyó mellé seregével szállá.

n.33

Ott elöljáróba kiszemel valami

n.34

Tizenötszáz embert s küldi száguldani,

n.35

Kiket a vár népe közeledni látván

n.36

Töprenkedni kezde kizárt kapitányán.

n.37

Mert Losonczi aznap nem vala a várba’,

n.38

Csak negyedmagával a vidéket járta,

n.39

Hogyha valamerről kapna segítséget ; — —

n.40

Így ő kinnszorult és benn nagy ijedség lett.

n.41

De a vitéz ember nem úgy ijed ám meg

n.42

Hogy : no, rúgjad a port, szaladj el, ne állj meg !

n.43

Hanem veti fejét oly vakmerőségre,

n.44

Amitől maga is csak elszörnyed végre.

n.45

Igy tett a Losonczi hadnagya is, Milák :

n.46

Egy öreg századdal a törökre kivág,

n.47

Tesz olyan vérontást, amint nekidőle,

n.48

Hogy itt-ott

maradt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

marad

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

egy hírmondó belőle.

n.49

Azalatt Losonczi, bár hiában jára,

n.50

Három emberével bejutott a várba :

n.51

Kin a nép öröme felhatott az égig,

n.52

Ujjongatva vitték az utcákon végig.

n.53

Mihelyest Losonczi a piacra lépett,

n.54

Sorba állította a várbeli népet,

n.55

Megszámlálta őket, azután magával

n.56

Együtt meghitelte Uristen szavával.

n.57

Kis Kampó nevűnek és a Don Gáspárnak

n.58

Espanyol vitézi ötszázan valának,

n.59

Losonczinak ötszáz, egyszáz Perényinek,

n.60

Csak hatvan Forgácsnak, de száz Serédinek.

n.61

Ennyi a lovasság. A magyar, cseh, német

n.62

Gyalog hajdúk száma szint’ olyanfelé ment :

n.63

Kik előtt Losonczi fölemelt kalpaggal

n.64

Ekkép esküvék meg harsogó szavakkal :

n.65

»Esküszöm Ur Jézus vére hullására,

n.66

Hogy leszek hazámnak holtomig szolgája,

n.67

Szégyenért a halált soha nem cserélem :

n.68

Áruló nem leszek : Isten úgy segéljen !«

n.69

Mire a vitézek egy szivvel és szájjal

n.70

Mind megesküvének a hitnek szavával :

n.71

Hogy ott élnek, halnak ők is együtt véle :

n.72

Hitszegők nem lesznek, Isten úgy segélje !

n.73

Ekkép esküvének a derék katonák ;

n.74

Azután megitták egymásnak a torát :

n.75

A napot kitoldák kancsó-töltögetve,

n.76

Vígan járt közöttük Magyarát jó nedve.

n.77

De Losonczi nem vett részt a mulatságban :

n.78

Csendes mécse mellett írogat magában,

n.79

Levelét megírja, mint ki halni készül,

n.80

Utoljára veszen búcsut hitvesétül :

n.81

»Messze lévő társam, kedves Pekri Anna,

n.82

Szólok egyet hozzád, figyelmezz szavamra :

n.83

Nem beszélünk többet együtt élő nyelvvel,

n.84

Azért levelemet kísérd figyelemmel.

n.85

Itt van a pogányság, másfélszázezernyi,

n.86

Kit csekély hadammal nincs mód visszaverni

n.87

De van mód hazámért vitézül meghalni,

n.88

És örökbe nektek dicső nevet hagyni.

n.89

Ne busulj, szerelmem, így van ez legjobban.

n.90

De kis lyányaimtól tartsad még titokban :

n.91

Én szép csemetéim, szőke teremtések,

n.92

Tőletek be hamar, hamar búcsut vészek !

n.93

Megkérem a királyt, felséges uramat,

n.94

Ossza fel közöttük minden birtokomat,

n.95

Úgy sincsen fiam, csak öt kis lyánycselédem :

n.96

Fiusítsa őket ország törvényében.

n.97

Mihelyest meghallod vesztét Tömösvárnak,

n.98

Ezen levelemet vidd fel a királynak :

n.99

Tegye meg Felséged amit benne kérek,

n.100

Hiszen érte halok, nemcsak érte élek.

n.101

Téged pedig, Annám, az árvák s özvegyek

n.102

Istene tartson meg, ha majd én elmegyek ;

n.103

Ő viseljen gondot egytül-egyig rátok,

n.104

Legyen én helyettem férjetek s atyátok.«

n.105

Így szólott a levél. Melyet ő lezárva

n.106

Fekete pecsétet üte a hátára,

n.107

S od’adá Istvánnak, a titkos deáknak,

n.108

Vigye Csejte-várba nemes asszonyának.

n.109

Megfogadta István s vitte annak rendén,

n.110

Messze Csejte-várban, a Vág vize mentén,

n.111

Lyánykái közepett, a hű Pekri Anna

n.112

Játszik és enyeleg, gondjait megcsalva.

n.113

Akkor is ott játszék, hogy István belépett,

n.114

De mihelyt meglátta a gyászos pecsétet,

n.115

Felszökött. A lyánykák Istvánt körbevették :

n.116

Mit hozott? honnan jő? vallatásra kezdték.

n.117

Anna pedig gyorsan ment az ágyas-házba :

n.118

Odalett, elsápadt, a hideg is rázta ;

n.119

Reszkető kezében tartá a levelet,

n.120

Azt is majd elejté, olyan terhére lett.

n.121

Könnyű kis levél, de a beléirt bánat

n.122

Száz malomkőnél is súlyosabb Annának :

n.123

Nincsen annyi lelke, hogy mindjárt felbontsa,

n.124

Csak zokog erősen és

könnyeit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

könyjeit

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

ontja.

n.125

Nagy-soká erőt vesz könnyeinek árján.

n.126

Arca meg se’ moccan, mint valamely márvány,

n.127

Szeme a pecsétre, a levélbe tapad,

n.128

Hidegen bámulja a benn’ írottakat.

n.129

Olvassa-e vajjon, vagy talán csak nézi,

n.130

Nézi és nem érti, érti, de nem érzi?

n.131

Vagy tán nem is él már, a szíve megszakadt,

n.132

Hogy csak egyetlen-egy jaj szóra sem fakad?

n.133

Nem hasadt meg szíve, ámbár nem sok híja ;

n.134

Érzi, érti mi van a levélben irva :

n.135

És mivelhogy érzi, és mivelhogy érti,

n.136

Nem rí semmihaszna, Istent nem kisérti.

n.137

Egynéhány cselédet

nyugodtan

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

nyugottan

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

beszólit,

n.138

Hívatja magához minden tiszttartóit,

n.139

És mikor begyültek, fájdalmát takarva,

n.140

Asszonyi fogással így szól nekik Anna :

n.141

»Hűséges tisztjei az én jó uramnak,

n.142

Temesvár falai nagy veszélyben vannak :

n.143

Húszezret felülmúl a töröknek száma,

n.144

Akik által meg van vég Temesvár szállva.

n.145

Uram írja ebben : ,Nagy veszély fenyeget,

n.146

Nem kapok sehonnan pótoló sereget . . .

n.147

Bár mindent eladtok és zálogba vettek :

n.148

Tiz nap alatt nekem katonát küldjetek.’

n.149

Ezt irja, de hosszan, — én röviden mondom,

n.150

Mert hogy’ teljesítsem, súlyos az én gondom :

n.151

Hol teremt az ember mostan pénzt eleget?

n.152

És hogyan állít ki pénzen is sereget?

n.153

Ingó-bingó vagyon, arany-ezüst marha,

n.154

Az egyébre sem sok, hát egy ilyen hadra !

n.155

Legtöbbet segítne a fekvő, a zálog :

n.156

Jaj, de sok szép váram . . . tőle meg hogy válok?

n.157

Én magam csak inkább . . . hanem az öt kis lyány!

n.158

Mert ámbár a birtok fiágra megy, tisztán :

n.159

Néz Istent a király, apjókat is nézi,

n.160

Megsajnálja őket és fiakká tészi . . .

n.161

Itt elhagyta rögtön ; — tán hogy csak pihenjen ; —

n.162

Tán nem is gondolta hogy ennyire menjen :

n.163

Kicsi híja, hogy a dolgot meg nem bánta,

n.164

Árva kis leányit oly igen megszánta.

n.165

Szóla most egyik tiszt : »Nemzetes asszonyom,

n.166

Nem kell ily esetben kapni a vagyonon :

n.167

Lesz, nem lesz, — marad vagy nem marad valami :

n.168

Nemzetes urunkat vétek volna hagyni.

n.169

Bizony átok lenne maradtján eleste ;

n.170

Megérdemli azt az, aki azt kereste,

n.171

Többet is keres majd, ha megtartja Isten,

n.172

Ha meghal, nem illik hívalkodni itten.«

n.173

Éles volt ez a hang a szegény Annának,

n.174

De másrészt örül a tiszttartó szavának,

n.175

Mert elérte célját — azt látja belőle —

n.176

Nem ellenzik, amint gondolá előre.

n.177

Hát el is végezték, utána is láttak,

n.178

Várakat, pusztákat zálogba bocsáttak,

n.179

Katonát szereztek, lőport, eleséggel,

n.180

És visszaindíták Istvánt sietséggel. —

n.181

Ezalatt nem szűnt meg a sok álgyu torka,

n.182

Bömbölését a szél messze földre hordta,

n.183

Mintha vízibika buffogat a réten,

n.184

Ugy hallott egész nap távol a vidéken.

n.185

Losonczinak nem volt más segítő társa,

n.186

Csak a jó Ur Isten ; nem is számolt másra ;

n.187

Egynéhány vitézre, önnön két kezére,

n.188

Melynek törökhalál mindenik csepp vére.

n.189

Gyakran kicsapott ő a tenger nép közé,

n.190

S minden kiütéskor ezrivel öldösé :

n.191

De mi híja látszik a mélylő tengernek,

Jegyzet »Egész mélylő (mélő, mílő) nyár ; mélylő vagy milő tenger. Népies.«

n.192

Ha egy-egy vödörrel belőle kimernek!

n.193

Olcsó a török vér, van most dögé annak,

n.194

Jut is, marad is, mert nagy bővibe’ vannak :

n.195

Emberét, álgyúját nem kíméli Amhát,

n.196

Hogy szélnek bocsássa vég Temesvár hamvát.

n.197

Hirdetést ereszt ki pogány seregében :

n.198

»Figyelmezz szavam ra ígazhivő népem :

n.199

Harmincegy nap óta hullunk itt rakásra

n.200

S minden napra ötszáz esnék egyre-másra.

n.201

Őket már az égi lyányok ölelgetik,

n.202

A szép paradicsom velök népesedik ; —

n.203

De mi itt a földön még vagyunk elegen,

n.204

A felséges szultán győzhetlen serege.

n.205

Parancsolja szultán s a nagy isten, Allah,

n.206

Szánjuk el magunkat, rohanjunk a falra :

n.207

Mert ma, bár utána vesszünk táborostul,

n.208

E vár kutya népe mind pokolba pusztul.«

n.209

Erre a pogányság : Allah, Allah, Allah!

n.210

Nagy rivalkodással mászni kezd a falra,

n.211

Túrja a tajtékot, fogát csikorgatja,

n.212

A falak törésin nyüzsög mint a hangya.

n.213

Mert nagy sok törés van már a víziváron,

n.214

Egy oldala ép csak, düledez a három :

n.215

Hogyne? harminc napi kemény ostrom alatt

n.216

Csuda, hogyha egy kő a másikon maradt.

n.217

De minden törésen harcol öt-hat ember

n.218

És erősen helyt áll a törökkel szemben,

n.219

Maga jár Losonczi elül jó példával,

n.220

Buktatja le onnan ötével-hatával.

n.221

Biztatja vitézit : »Veszni tért a hitlen,

n.222

Nem kell félni semmit, megsegít az Isten ;

n.223

Elfogyott a porjok, ma egyet sem lőttek,

n.224

Most csak, mint juhokat, mészároljuk őket.«

n.225

Tettek aztán dolgot, két kézzel és lábbal,

n.226

Hullott a pogányság lefelé nyalábbal,

n.227

Hullott ám, hogy amint a krónika írja

n.228

Lett egy rohanáson három ezer híja.

n.229

Nem vevé tréfára, aló! futni kezdett.

n.230

Losonczi ugyan csak százhúsz embert vesztett,

n.231

De nagyon kifáradt népe a csatában,

n.232

Nem birá kergetni a pogányt futtában.

n.233

Hej be jó lett volna, ha most jőne István,

n.234

Asszonyától pihent hadi népet hozván!

n.235

De színét sem látta jó Losonczi annak

n.236

A hű társa által összegyűjtött hadnak.

n.237

Mert amint a Maros folyóig jutának,

n.238

Egyszer nagy üvöltés, acsarkodás támad :

n.239

Körül voltak véve kóborló pogánnyal,

n.240

Alig futhattak el onnan egynehányan.

n.241

Azok így megjárták. Losonczi pediglen

n.242

Vizsga szemmel tartja, mit csinál a hitlen ;

n.243

Elállott seregét pihenni ereszti,

n.244

De maga a tábort szem elől nem veszti.

n.245

Épen jól is tette, mert a dühös pogány,

n.246

Hogy magát kifútta, visszajött azután,

n.247

Nem is a fáradt nép volt az, hanem akik

n.248

Még közel sem fértek a falakhoz addig.

n.249

Érkezik sok porral a natóli basa,

n.250

Elbődül az álgyu, fájván szűlő hasa ;

n.251

Száz halált szül egyszer, százszor is szül aznap,

n.252

A falon a rések egymásba szakadnak.

n.253

A szegény magyar nép enged, mivel fáradt,

n.254

Török birja immár a szép vízi várat,

n.255

Losonczi hadának nincsen hova lenni,

n.256

A legbelső várba kell m agát bevenni.

n.257

Ott még valam eddig m aradhatott volna,

n.258

De sem vize nincsen, sem ennivalója :

n.259

Vár és város közit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

vár és város közit

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

Jegyzet ÖK. : körét (közit a helyes)

a török ellepte,

n.260

A csatorna-kútnak torkát betemette.

n.261

Város népe sí-rí, a várba izenget :

n.262

Adják fel a várat, kérjenek kegyelmet ;

n.263

Török is hitet mond szultánja nevében,

n.264

Hogy nem bántja őket, elbocsátja szépen.

n.265

De Losonczi füle mindezekre süket,

n.266

»Ismerem én, úgymond, azt a török hitet,

n.267

Nem bizom pogányban, legkevesebbet sem,

n.268

Bízom

Istenemben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

istenembe’

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

, kinek esküt tettem.«

n.269

Igy beszél Losonczi, így van ő elszánva,

n.270

De a többi népség csüggedez a várba’,

n.271

Tanakodik itt-ott, zúg, morog, kér, sarkal,

n.272

Fenyegetődzik, vagy rimánkodik halkal.

n.273

Kin a várkapitány szörnyen nekibúsul :

n.274

»Hát igy kell az esküt megszegnetek rútul?

n.275

Nem megesküvétek Ur Jézus nevére

n.276

Hogy leszünk halálig egymás védelmére?

n.277

Magamat hagynátok külön értelemben?

n.278

Jól van. Ám lássátok. Én nem állok ellen.

n.279

Szebb is elfogadni a pogány kegyelmet,

n.280

Mint dicsőn kimúlni itt a kapu mellett.«

n.281

Monda keserűen és megindult elől.

n.282

Künn a török állott két sorban kétfelől :

n.283

Köztük megy Losonczi, a vár kapitánya,

n.284

Egy ifjú apróddal, — a többi utána.

n.285

Hagyták egy darabig menni az ő népét,

n.286

Hát egyszer elkezdik kapkodni a szépét :

n.287

Ha egy valamirevaló ifjat láttak,

n.288

Elrabolták azt, és vele

továbbálltak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

odábbálltak

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.289

Sejtvén ezt Losonczi, csikorgatta fogát,

n.290

Nagy nehezen mégis türtőztette magát,

n.291

De mikor az önnön apródját vivék el,

n.292

Azt már nem lehetett tűrni

teljességgel.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

teljességgel :

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.293

»Kutya vagy te, pogány, kutya a te hited,

n.294

Ne gondold hogy ezt így szárazon elviszed ;

n.295

Én veszek, te is vessz . . . !« dühös módra kiált ; —

n.296

S egy török combjáról egy nagy kardot kiránt ;

n.297

Avval jobbra, balra, ameddig beéri,

n.298

Neki a töröknek, szabdalni, metélni ;

n.299

Példáját követi mind a többi társa,

n.300

Két kézzel aprítják a pogányt rakásra.

n.301

Lett aztán zavagy, de nem sokáig tartott :

n.302

Sűrüen forgatja a török a kardot,

n.303

Száz jut egy magyarra, még talán több jutna,

n.304

Ha egyhez olyan sok hozzáférni tudna.

n.305

Ott megadta Isten egy maroknyi népnek

n.306

A dicső kimúlást, melyre esküvének ;

n.307

Nem engedte őket hitszegővé lenni,

n.308

Töröknek tatárnak szolgaképen esni.

n.309

A derék Losonczi legtovább kiállta,

n.310

Végre szíve táján átveré egy dárda,

n.311

S elterűle azon testhalomra, hanyatt,

n.312

Mely a viadalban omlott lába alatt.

n.313

Kinek is megértvén szomorú

halálát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

halálát,

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.314

király, felfogta

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

király felfogta

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

özvegyét, árváját,

n.315

Visszaváltá nekik mind, amit eladtak,

n.316

Lyány-ágra bocsátá a sok szép maradtat.

n.317

Szegény Pekri Anna bánatja azonban

n.318

Nem talált enyhülést a földi vagyonban :

n.319

Egy gondolattól nyert minden vigasztalást

n.320

Hogy hazájaért halt férje dicső halált!

Verzió: II : A Nép Barátja szövege

n.1

Nehéz az én szívem, nehéz bánat nyomja,

n.2

Mert hazámnak sorsa fordul siralomra :

n.3

Csak most kezde rá szép szemmel nézni a nap,

n.4

Ege alján már is nagy fellegek vannak.

n.5

Eljött a

Szabadság

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

szabadság

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

, ez a drága vendég,

n.6

Kit a jó hazafi várván-vára mindég,

n.7

Eljött, felkeresni minden kis hajlékot,

n.8

Gazdagnak, szegénynek

hozni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

hozván

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

ajándékot.

n.9

De nem ismertek rá, szívesen nem látták,

n.10

Sok helyen előtte a kaput bezárták,

n.11

Sok helyen azt mondák, nagyot káromkodva :

n.12

Nem vagy te szabadság, elmehetsz dolgodra !

n.13

Hát mi a szabadság? tán bizony csak ennyi :

n.14

»Ne fizess, ne szolgálj a hazának semmit?

n.15

Élj, mint a here méh, légy az ország terhe?«

n.16

Szép szabadság ! illik a magyar emberhe’.

n.17

Sokszor elgondolom : én uram, Istenem !

n.18

Ha jőne hazánkra egy nagy veszedelem,

n.19

Feltámadna-é

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

Feltámadna-e

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

a magyar mind egy lábig,

n.20

Vérrel és vagyonnal

védeni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

védni azt

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

halálig?

n.21

Felnyitom a régi krónikás könyveket,

n.22

Olvasok belőlük példás történetet

n.23

Azokról, kik hajdan vitézül felkeltek

n.24

S haza védelmében dicső halált leltek.

n.25

Édes jó Istenem! válna-é magyar ma,

n.26

Aki e hazáért oly örömest halna,

n.27

Mint Losonczi István Temesvárott régen?

n.28

Kinek történetét mostan elbeszélem.

Jegyzet Ki, mint szerző, 1848. első havaiban a nép között élt, érteni fogja e bevezetés hangulatát.

A. J.

Arany János

n.29

Híres Amhát basa, vitéz török ember,

n.30

Tömösvárnak indult százhatvan ezerrel,

n.31

Száz taraszk, tizenhat álgyu vala nála ; —

n.32

Puszta Somlyó mellé seregével szállá.

n.33

Ott elöljáróba kiszemel valami

n.34

Tizenötszáz embert s küldi száguldani,

n.35

Kiket a vár népe közeledni látván

n.36

Töprenkedni kezde kizárt kapitányán.

n.37

Mert Losonczi aznap nem vala a várba’,

n.38

Csak negyedmagával a vidéket járta,

n.39

Hogyha valamerről kapna segítséget ; — —

n.40

Így ő kinnszorult és benn nagy ijedség lett.

n.41

De a vitéz ember nem úgy ijed ám meg

n.42

Hogy : no, rúgjad a port, szaladj el, ne állj meg !

n.43

Hanem veti fejét oly vakmerőségre,

n.44

Amitől maga is csak elszörnyed végre.

n.45

Igy tett a Losonczi hadnagya is, Milák :

n.46

Egy öreg századdal a törökre kivág,

n.47

Tesz olyan vérontást, amint nekidőle,

n.48

Hogy itt-ott

maradt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

marad

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

egy hírmondó belőle.

n.49

Azalatt Losonczi, bár hiában jára,

n.50

Három emberével bejutott a várba :

n.51

Kin a nép öröme felhatott az égig,

n.52

Ujjongatva vitték az utcákon végig.

n.53

Mihelyest Losonczi a piacra lépett,

n.54

Sorba állította a várbeli népet,

n.55

Megszámlálta őket, azután magával

n.56

Együtt meghitelte Uristen szavával.

n.57

Kis Kampó nevűnek és a Don Gáspárnak

n.58

Espanyol vitézi ötszázan valának,

n.59

Losonczinak ötszáz, egyszáz Perényinek,

n.60

Csak hatvan Forgácsnak, de száz Serédinek.

n.61

Ennyi a lovasság. A magyar, cseh, német

n.62

Gyalog hajdúk száma szint’ olyanfelé ment :

n.63

Kik előtt Losonczi fölemelt kalpaggal

n.64

Ekkép esküvék meg harsogó szavakkal :

n.65

»Esküszöm Ur Jézus vére hullására,

n.66

Hogy leszek hazámnak holtomig szolgája,

n.67

Szégyenért a halált soha nem cserélem :

n.68

Áruló nem leszek : Isten úgy segéljen !«

n.69

Mire a vitézek egy szivvel és szájjal

n.70

Mind megesküvének a hitnek szavával :

n.71

Hogy ott élnek, halnak ők is együtt véle :

n.72

Hitszegők nem lesznek, Isten úgy segélje !

n.73

Ekkép esküvének a derék katonák ;

n.74

Azután megitták egymásnak a torát :

n.75

A napot kitoldák kancsó-töltögetve,

n.76

Vígan járt közöttük Magyarát jó nedve.

n.77

De Losonczi nem vett részt a mulatságban :

n.78

Csendes mécse mellett írogat magában,

n.79

Levelét megírja, mint ki halni készül,

n.80

Utoljára veszen búcsut hitvesétül :

n.81

»Messze lévő társam, kedves Pekri Anna,

n.82

Szólok egyet hozzád, figyelmezz szavamra :

n.83

Nem beszélünk többet együtt élő nyelvvel,

n.84

Azért levelemet kísérd figyelemmel.

n.85

Itt van a pogányság, másfélszázezernyi,

n.86

Kit csekély hadammal nincs mód visszaverni

n.87

De van mód hazámért vitézül meghalni,

n.88

És örökbe nektek dicső nevet hagyni.

n.89

Ne busulj, szerelmem, így van ez legjobban.

n.90

De kis lyányaimtól tartsad még titokban :

n.91

Én szép csemetéim, szőke teremtések,

n.92

Tőletek be hamar, hamar búcsut vészek !

n.93

Megkérem a királyt, felséges uramat,

n.94

Ossza fel közöttük minden birtokomat,

n.95

Úgy sincsen fiam, csak öt kis lyánycselédem :

n.96

Fiusítsa őket ország törvényében.

n.97

Mihelyest meghallod vesztét Tömösvárnak,

n.98

Ezen levelemet vidd fel a királynak :

n.99

Tegye meg Felséged amit benne kérek,

n.100

Hiszen érte halok, nemcsak érte élek.

n.101

Téged pedig, Annám, az árvák s özvegyek

n.102

Istene tartson meg, ha majd én elmegyek ;

n.103

Ő viseljen gondot egytül-egyig rátok,

n.104

Legyen én helyettem férjetek s atyátok.«

n.105

Így szólott a levél. Melyet ő lezárva

n.106

Fekete pecsétet üte a hátára,

n.107

S od’adá Istvánnak, a titkos deáknak,

n.108

Vigye Csejte-várba nemes asszonyának.

n.109

Megfogadta István s vitte annak rendén,

n.110

Messze Csejte-várban, a Vág vize mentén,

n.111

Lyánykái közepett, a hű Pekri Anna

n.112

Játszik és enyeleg, gondjait megcsalva.

n.113

Akkor is ott játszék, hogy István belépett,

n.114

De mihelyt meglátta a gyászos pecsétet,

n.115

Felszökött. A lyánykák Istvánt körbevették :

n.116

Mit hozott? honnan jő? vallatásra kezdték.

n.117

Anna pedig gyorsan ment az ágyas-házba :

n.118

Odalett, elsápadt, a hideg is rázta ;

n.119

Reszkető kezében tartá a levelet,

n.120

Azt is majd elejté, olyan terhére lett.

n.121

Könnyű kis levél, de a beléirt bánat

n.122

Száz malomkőnél is súlyosabb Annának :

n.123

Nincsen annyi lelke, hogy mindjárt felbontsa,

n.124

Csak zokog erősen és

könnyeit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

könyjeit

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

ontja.

n.125

Nagy-soká erőt vesz könnyeinek árján.

n.126

Arca meg se’ moccan, mint valamely márvány,

n.127

Szeme a pecsétre, a levélbe tapad,

n.128

Hidegen bámulja a benn’ írottakat.

n.129

Olvassa-e vajjon, vagy talán csak nézi,

n.130

Nézi és nem érti, érti, de nem érzi?

n.131

Vagy tán nem is él már, a szíve megszakadt,

n.132

Hogy csak egyetlen-egy jaj szóra sem fakad?

n.133

Nem hasadt meg szíve, ámbár nem sok híja ;

n.134

Érzi, érti mi van a levélben irva :

n.135

És mivelhogy érzi, és mivelhogy érti,

n.136

Nem rí semmihaszna, Istent nem kisérti.

n.137

Egynéhány cselédet

nyugodtan

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

nyugottan

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

beszólit,

n.138

Hívatja magához minden tiszttartóit,

n.139

És mikor begyültek, fájdalmát takarva,

n.140

Asszonyi fogással így szól nekik Anna :

n.141

»Hűséges tisztjei az én jó uramnak,

n.142

Temesvár falai nagy veszélyben vannak :

n.143

Húszezret felülmúl a töröknek száma,

n.144

Akik által meg van vég Temesvár szállva.

n.145

Uram írja ebben : ,Nagy veszély fenyeget,

n.146

Nem kapok sehonnan pótoló sereget . . .

n.147

Bár mindent eladtok és zálogba vettek :

n.148

Tiz nap alatt nekem katonát küldjetek.’

n.149

Ezt irja, de hosszan, — én röviden mondom,

n.150

Mert hogy’ teljesítsem, súlyos az én gondom :

n.151

Hol teremt az ember mostan pénzt eleget?

n.152

És hogyan állít ki pénzen is sereget?

n.153

Ingó-bingó vagyon, arany-ezüst marha,

n.154

Az egyébre sem sok, hát egy ilyen hadra !

n.155

Legtöbbet segítne a fekvő, a zálog :

n.156

Jaj, de sok szép váram . . . tőle meg hogy válok?

n.157

Én magam csak inkább . . . hanem az öt kis lyány!

n.158

Mert ámbár a birtok fiágra megy, tisztán :

n.159

Néz Istent a király, apjókat is nézi,

n.160

Megsajnálja őket és fiakká tészi . . .

n.161

Itt elhagyta rögtön ; — tán hogy csak pihenjen ; —

n.162

Tán nem is gondolta hogy ennyire menjen :

n.163

Kicsi híja, hogy a dolgot meg nem bánta,

n.164

Árva kis leányit oly igen megszánta.

n.165

Szóla most egyik tiszt : »Nemzetes asszonyom,

n.166

Nem kell ily esetben kapni a vagyonon :

n.167

Lesz, nem lesz, — marad vagy nem marad valami :

n.168

Nemzetes urunkat vétek volna hagyni.

n.169

Bizony átok lenne maradtján eleste ;

n.170

Megérdemli azt az, aki azt kereste,

n.171

Többet is keres majd, ha megtartja Isten,

n.172

Ha meghal, nem illik hívalkodni itten.«

n.173

Éles volt ez a hang a szegény Annának,

n.174

De másrészt örül a tiszttartó szavának,

n.175

Mert elérte célját — azt látja belőle —

n.176

Nem ellenzik, amint gondolá előre.

n.177

Hát el is végezték, utána is láttak,

n.178

Várakat, pusztákat zálogba bocsáttak,

n.179

Katonát szereztek, lőport, eleséggel,

n.180

És visszaindíták Istvánt sietséggel. —

n.181

Ezalatt nem szűnt meg a sok álgyu torka,

n.182

Bömbölését a szél messze földre hordta,

n.183

Mintha vízibika buffogat a réten,

n.184

Ugy hallott egész nap távol a vidéken.

n.185

Losonczinak nem volt más segítő társa,

n.186

Csak a jó Ur Isten ; nem is számolt másra ;

n.187

Egynéhány vitézre, önnön két kezére,

n.188

Melynek törökhalál mindenik csepp vére.

n.189

Gyakran kicsapott ő a tenger nép közé,

n.190

S minden kiütéskor ezrivel öldösé :

n.191

De mi híja látszik a mélylő tengernek,

Jegyzet »Egész mélylő (mélő, mílő) nyár ; mélylő vagy milő tenger. Népies.«

n.192

Ha egy-egy vödörrel belőle kimernek!

n.193

Olcsó a török vér, van most dögé annak,

n.194

Jut is, marad is, mert nagy bővibe’ vannak :

n.195

Emberét, álgyúját nem kíméli Amhát,

n.196

Hogy szélnek bocsássa vég Temesvár hamvát.

n.197

Hirdetést ereszt ki pogány seregében :

n.198

»Figyelmezz szavam ra ígazhivő népem :

n.199

Harmincegy nap óta hullunk itt rakásra

n.200

S minden napra ötszáz esnék egyre-másra.

n.201

Őket már az égi lyányok ölelgetik,

n.202

A szép paradicsom velök népesedik ; —

n.203

De mi itt a földön még vagyunk elegen,

n.204

A felséges szultán győzhetlen serege.

n.205

Parancsolja szultán s a nagy isten, Allah,

n.206

Szánjuk el magunkat, rohanjunk a falra :

n.207

Mert ma, bár utána vesszünk táborostul,

n.208

E vár kutya népe mind pokolba pusztul.«

n.209

Erre a pogányság : Allah, Allah, Allah!

n.210

Nagy rivalkodással mászni kezd a falra,

n.211

Túrja a tajtékot, fogát csikorgatja,

n.212

A falak törésin nyüzsög mint a hangya.

n.213

Mert nagy sok törés van már a víziváron,

n.214

Egy oldala ép csak, düledez a három :

n.215

Hogyne? harminc napi kemény ostrom alatt

n.216

Csuda, hogyha egy kő a másikon maradt.

n.217

De minden törésen harcol öt-hat ember

n.218

És erősen helyt áll a törökkel szemben,

n.219

Maga jár Losonczi elül jó példával,

n.220

Buktatja le onnan ötével-hatával.

n.221

Biztatja vitézit : »Veszni tért a hitlen,

n.222

Nem kell félni semmit, megsegít az Isten ;

n.223

Elfogyott a porjok, ma egyet sem lőttek,

n.224

Most csak, mint juhokat, mészároljuk őket.«

n.225

Tettek aztán dolgot, két kézzel és lábbal,

n.226

Hullott a pogányság lefelé nyalábbal,

n.227

Hullott ám, hogy amint a krónika írja

n.228

Lett egy rohanáson három ezer híja.

n.229

Nem vevé tréfára, aló! futni kezdett.

n.230

Losonczi ugyan csak százhúsz embert vesztett,

n.231

De nagyon kifáradt népe a csatában,

n.232

Nem birá kergetni a pogányt futtában.

n.233

Hej be jó lett volna, ha most jőne István,

n.234

Asszonyától pihent hadi népet hozván!

n.235

De színét sem látta jó Losonczi annak

n.236

A hű társa által összegyűjtött hadnak.

n.237

Mert amint a Maros folyóig jutának,

n.238

Egyszer nagy üvöltés, acsarkodás támad :

n.239

Körül voltak véve kóborló pogánnyal,

n.240

Alig futhattak el onnan egynehányan.

n.241

Azok így megjárták. Losonczi pediglen

n.242

Vizsga szemmel tartja, mit csinál a hitlen ;

n.243

Elállott seregét pihenni ereszti,

n.244

De maga a tábort szem elől nem veszti.

n.245

Épen jól is tette, mert a dühös pogány,

n.246

Hogy magát kifútta, visszajött azután,

n.247

Nem is a fáradt nép volt az, hanem akik

n.248

Még közel sem fértek a falakhoz addig.

n.249

Érkezik sok porral a natóli basa,

n.250

Elbődül az álgyu, fájván szűlő hasa ;

n.251

Száz halált szül egyszer, százszor is szül aznap,

n.252

A falon a rések egymásba szakadnak.

n.253

A szegény magyar nép enged, mivel fáradt,

n.254

Török birja immár a szép vízi várat,

n.255

Losonczi hadának nincsen hova lenni,

n.256

A legbelső várba kell m agát bevenni.

n.257

Ott még valam eddig m aradhatott volna,

n.258

De sem vize nincsen, sem ennivalója :

n.259

Vár és város közit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

vár és város közit

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

Jegyzet ÖK. : körét (közit a helyes)

a török ellepte,

n.260

A csatorna-kútnak torkát betemette.

n.261

Város népe sí-rí, a várba izenget :

n.262

Adják fel a várat, kérjenek kegyelmet ;

n.263

Török is hitet mond szultánja nevében,

n.264

Hogy nem bántja őket, elbocsátja szépen.

n.265

De Losonczi füle mindezekre süket,

n.266

»Ismerem én, úgymond, azt a török hitet,

n.267

Nem bizom pogányban, legkevesebbet sem,

n.268

Bízom

Istenemben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

istenembe’

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

, kinek esküt tettem.«

n.269

Igy beszél Losonczi, így van ő elszánva,

n.270

De a többi népség csüggedez a várba’,

n.271

Tanakodik itt-ott, zúg, morog, kér, sarkal,

n.272

Fenyegetődzik, vagy rimánkodik halkal.

n.273

Kin a várkapitány szörnyen nekibúsul :

n.274

»Hát igy kell az esküt megszegnetek rútul?

n.275

Nem megesküvétek Ur Jézus nevére

n.276

Hogy leszünk halálig egymás védelmére?

n.277

Magamat hagynátok külön értelemben?

n.278

Jól van. Ám lássátok. Én nem állok ellen.

n.279

Szebb is elfogadni a pogány kegyelmet,

n.280

Mint dicsőn kimúlni itt a kapu mellett.«

n.281

Monda keserűen és megindult elől.

n.282

Künn a török állott két sorban kétfelől :

n.283

Köztük megy Losonczi, a vár kapitánya,

n.284

Egy ifjú apróddal, — a többi utána.

n.285

Hagyták egy darabig menni az ő népét,

n.286

Hát egyszer elkezdik kapkodni a szépét :

n.287

Ha egy valamirevaló ifjat láttak,

n.288

Elrabolták azt, és vele

továbbálltak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

odábbálltak

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.289

Sejtvén ezt Losonczi, csikorgatta fogát,

n.290

Nagy nehezen mégis türtőztette magát,

n.291

De mikor az önnön apródját vivék el,

n.292

Azt már nem lehetett tűrni

teljességgel.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

teljességgel :

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.293

»Kutya vagy te, pogány, kutya a te hited,

n.294

Ne gondold hogy ezt így szárazon elviszed ;

n.295

Én veszek, te is vessz . . . !« dühös módra kiált ; —

n.296

S egy török combjáról egy nagy kardot kiránt ;

n.297

Avval jobbra, balra, ameddig beéri,

n.298

Neki a töröknek, szabdalni, metélni ;

n.299

Példáját követi mind a többi társa,

n.300

Két kézzel aprítják a pogányt rakásra.

n.301

Lett aztán zavagy, de nem sokáig tartott :

n.302

Sűrüen forgatja a török a kardot,

n.303

Száz jut egy magyarra, még talán több jutna,

n.304

Ha egyhez olyan sok hozzáférni tudna.

n.305

Ott megadta Isten egy maroknyi népnek

n.306

A dicső kimúlást, melyre esküvének ;

n.307

Nem engedte őket hitszegővé lenni,

n.308

Töröknek tatárnak szolgaképen esni.

n.309

A derék Losonczi legtovább kiállta,

n.310

Végre szíve táján átveré egy dárda,

n.311

S elterűle azon testhalomra, hanyatt,

n.312

Mely a viadalban omlott lába alatt.

n.313

Kinek is megértvén szomorú

halálát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

halálát,

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.314

király, felfogta

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

király felfogta

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

özvegyét, árváját,

n.315

Visszaváltá nekik mind, amit eladtak,

n.316

Lyány-ágra bocsátá a sok szép maradtat.

n.317

Szegény Pekri Anna bánatja azonban

n.318

Nem talált enyhülést a földi vagyonban :

n.319

Egy gondolattól nyert minden vigasztalást

n.320

Hogy hazájaért halt férje dicső halált!

Verzió: III : Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege

n.1

Nehéz az én szívem, nehéz bánat nyomja,

n.2

Mert hazámnak sorsa fordul siralomra :

n.3

Csak most kezde rá szép szemmel nézni a nap,

n.4

Ege alján már is nagy fellegek vannak.

n.5

Eljött a

Szabadság

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

szabadság

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

, ez a drága vendég,

n.6

Kit a jó hazafi várván-vára mindég,

n.7

Eljött, felkeresni minden kis hajlékot,

n.8

Gazdagnak, szegénynek

hozni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

hozván

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

ajándékot.

n.9

De nem ismertek rá, szívesen nem látták,

n.10

Sok helyen előtte a kaput bezárták,

n.11

Sok helyen azt mondák, nagyot káromkodva :

n.12

Nem vagy te szabadság, elmehetsz dolgodra !

n.13

Hát mi a szabadság? tán bizony csak ennyi :

n.14

»Ne fizess, ne szolgálj a hazának semmit?

n.15

Élj, mint a here méh, légy az ország terhe?«

n.16

Szép szabadság ! illik a magyar emberhe’.

n.17

Sokszor elgondolom : én uram, Istenem !

n.18

Ha jőne hazánkra egy nagy veszedelem,

n.19

Feltámadna-é

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

Feltámadna-e

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

a magyar mind egy lábig,

n.20

Vérrel és vagyonnal

védeni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

védni azt

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

halálig?

n.21

Felnyitom a régi krónikás könyveket,

n.22

Olvasok belőlük példás történetet

n.23

Azokról, kik hajdan vitézül felkeltek

n.24

S haza védelmében dicső halált leltek.

n.25

Édes jó Istenem! válna-é magyar ma,

n.26

Aki e hazáért oly örömest halna,

n.27

Mint Losonczi István Temesvárott régen?

n.28

Kinek történetét mostan elbeszélem.

Jegyzet Ki, mint szerző, 1848. első havaiban a nép között élt, érteni fogja e bevezetés hangulatát.

A. J.

Arany János

n.29

Híres Amhát basa, vitéz török ember,

n.30

Tömösvárnak indult százhatvan ezerrel,

n.31

Száz taraszk, tizenhat álgyu vala nála ; —

n.32

Puszta Somlyó mellé seregével szállá.

n.33

Ott elöljáróba kiszemel valami

n.34

Tizenötszáz embert s küldi száguldani,

n.35

Kiket a vár népe közeledni látván

n.36

Töprenkedni kezde kizárt kapitányán.

n.37

Mert Losonczi aznap nem vala a várba’,

n.38

Csak negyedmagával a vidéket járta,

n.39

Hogyha valamerről kapna segítséget ; — —

n.40

Így ő kinnszorult és benn nagy ijedség lett.

n.41

De a vitéz ember nem úgy ijed ám meg

n.42

Hogy : no, rúgjad a port, szaladj el, ne állj meg !

n.43

Hanem veti fejét oly vakmerőségre,

n.44

Amitől maga is csak elszörnyed végre.

n.45

Igy tett a Losonczi hadnagya is, Milák :

n.46

Egy öreg századdal a törökre kivág,

n.47

Tesz olyan vérontást, amint nekidőle,

n.48

Hogy itt-ott

maradt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

marad

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

egy hírmondó belőle.

n.49

Azalatt Losonczi, bár hiában jára,

n.50

Három emberével bejutott a várba :

n.51

Kin a nép öröme felhatott az égig,

n.52

Ujjongatva vitték az utcákon végig.

n.53

Mihelyest Losonczi a piacra lépett,

n.54

Sorba állította a várbeli népet,

n.55

Megszámlálta őket, azután magával

n.56

Együtt meghitelte Uristen szavával.

n.57

Kis Kampó nevűnek és a Don Gáspárnak

n.58

Espanyol vitézi ötszázan valának,

n.59

Losonczinak ötszáz, egyszáz Perényinek,

n.60

Csak hatvan Forgácsnak, de száz Serédinek.

n.61

Ennyi a lovasság. A magyar, cseh, német

n.62

Gyalog hajdúk száma szint’ olyanfelé ment :

n.63

Kik előtt Losonczi fölemelt kalpaggal

n.64

Ekkép esküvék meg harsogó szavakkal :

n.65

»Esküszöm Ur Jézus vére hullására,

n.66

Hogy leszek hazámnak holtomig szolgája,

n.67

Szégyenért a halált soha nem cserélem :

n.68

Áruló nem leszek : Isten úgy segéljen !«

n.69

Mire a vitézek egy szivvel és szájjal

n.70

Mind megesküvének a hitnek szavával :

n.71

Hogy ott élnek, halnak ők is együtt véle :

n.72

Hitszegők nem lesznek, Isten úgy segélje !

n.73

Ekkép esküvének a derék katonák ;

n.74

Azután megitták egymásnak a torát :

n.75

A napot kitoldák kancsó-töltögetve,

n.76

Vígan járt közöttük Magyarát jó nedve.

n.77

De Losonczi nem vett részt a mulatságban :

n.78

Csendes mécse mellett írogat magában,

n.79

Levelét megírja, mint ki halni készül,

n.80

Utoljára veszen búcsut hitvesétül :

n.81

»Messze lévő társam, kedves Pekri Anna,

n.82

Szólok egyet hozzád, figyelmezz szavamra :

n.83

Nem beszélünk többet együtt élő nyelvvel,

n.84

Azért levelemet kísérd figyelemmel.

n.85

Itt van a pogányság, másfélszázezernyi,

n.86

Kit csekély hadammal nincs mód visszaverni

n.87

De van mód hazámért vitézül meghalni,

n.88

És örökbe nektek dicső nevet hagyni.

n.89

Ne busulj, szerelmem, így van ez legjobban.

n.90

De kis lyányaimtól tartsad még titokban :

n.91

Én szép csemetéim, szőke teremtések,

n.92

Tőletek be hamar, hamar búcsut vészek !

n.93

Megkérem a királyt, felséges uramat,

n.94

Ossza fel közöttük minden birtokomat,

n.95

Úgy sincsen fiam, csak öt kis lyánycselédem :

n.96

Fiusítsa őket ország törvényében.

n.97

Mihelyest meghallod vesztét Tömösvárnak,

n.98

Ezen levelemet vidd fel a királynak :

n.99

Tegye meg Felséged amit benne kérek,

n.100

Hiszen érte halok, nemcsak érte élek.

n.101

Téged pedig, Annám, az árvák s özvegyek

n.102

Istene tartson meg, ha majd én elmegyek ;

n.103

Ő viseljen gondot egytül-egyig rátok,

n.104

Legyen én helyettem férjetek s atyátok.«

n.105

Így szólott a levél. Melyet ő lezárva

n.106

Fekete pecsétet üte a hátára,

n.107

S od’adá Istvánnak, a titkos deáknak,

n.108

Vigye Csejte-várba nemes asszonyának.

n.109

Megfogadta István s vitte annak rendén,

n.110

Messze Csejte-várban, a Vág vize mentén,

n.111

Lyánykái közepett, a hű Pekri Anna

n.112

Játszik és enyeleg, gondjait megcsalva.

n.113

Akkor is ott játszék, hogy István belépett,

n.114

De mihelyt meglátta a gyászos pecsétet,

n.115

Felszökött. A lyánykák Istvánt körbevették :

n.116

Mit hozott? honnan jő? vallatásra kezdték.

n.117

Anna pedig gyorsan ment az ágyas-házba :

n.118

Odalett, elsápadt, a hideg is rázta ;

n.119

Reszkető kezében tartá a levelet,

n.120

Azt is majd elejté, olyan terhére lett.

n.121

Könnyű kis levél, de a beléirt bánat

n.122

Száz malomkőnél is súlyosabb Annának :

n.123

Nincsen annyi lelke, hogy mindjárt felbontsa,

n.124

Csak zokog erősen és

könnyeit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

könyjeit

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

ontja.

n.125

Nagy-soká erőt vesz könnyeinek árján.

n.126

Arca meg se’ moccan, mint valamely márvány,

n.127

Szeme a pecsétre, a levélbe tapad,

n.128

Hidegen bámulja a benn’ írottakat.

n.129

Olvassa-e vajjon, vagy talán csak nézi,

n.130

Nézi és nem érti, érti, de nem érzi?

n.131

Vagy tán nem is él már, a szíve megszakadt,

n.132

Hogy csak egyetlen-egy jaj szóra sem fakad?

n.133

Nem hasadt meg szíve, ámbár nem sok híja ;

n.134

Érzi, érti mi van a levélben irva :

n.135

És mivelhogy érzi, és mivelhogy érti,

n.136

Nem rí semmihaszna, Istent nem kisérti.

n.137

Egynéhány cselédet

nyugodtan

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

nyugottan

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

beszólit,

n.138

Hívatja magához minden tiszttartóit,

n.139

És mikor begyültek, fájdalmát takarva,

n.140

Asszonyi fogással így szól nekik Anna :

n.141

»Hűséges tisztjei az én jó uramnak,

n.142

Temesvár falai nagy veszélyben vannak :

n.143

Húszezret felülmúl a töröknek száma,

n.144

Akik által meg van vég Temesvár szállva.

n.145

Uram írja ebben : ,Nagy veszély fenyeget,

n.146

Nem kapok sehonnan pótoló sereget . . .

n.147

Bár mindent eladtok és zálogba vettek :

n.148

Tiz nap alatt nekem katonát küldjetek.’

n.149

Ezt irja, de hosszan, — én röviden mondom,

n.150

Mert hogy’ teljesítsem, súlyos az én gondom :

n.151

Hol teremt az ember mostan pénzt eleget?

n.152

És hogyan állít ki pénzen is sereget?

n.153

Ingó-bingó vagyon, arany-ezüst marha,

n.154

Az egyébre sem sok, hát egy ilyen hadra !

n.155

Legtöbbet segítne a fekvő, a zálog :

n.156

Jaj, de sok szép váram . . . tőle meg hogy válok?

n.157

Én magam csak inkább . . . hanem az öt kis lyány!

n.158

Mert ámbár a birtok fiágra megy, tisztán :

n.159

Néz Istent a király, apjókat is nézi,

n.160

Megsajnálja őket és fiakká tészi . . .

n.161

Itt elhagyta rögtön ; — tán hogy csak pihenjen ; —

n.162

Tán nem is gondolta hogy ennyire menjen :

n.163

Kicsi híja, hogy a dolgot meg nem bánta,

n.164

Árva kis leányit oly igen megszánta.

n.165

Szóla most egyik tiszt : »Nemzetes asszonyom,

n.166

Nem kell ily esetben kapni a vagyonon :

n.167

Lesz, nem lesz, — marad vagy nem marad valami :

n.168

Nemzetes urunkat vétek volna hagyni.

n.169

Bizony átok lenne maradtján eleste ;

n.170

Megérdemli azt az, aki azt kereste,

n.171

Többet is keres majd, ha megtartja Isten,

n.172

Ha meghal, nem illik hívalkodni itten.«

n.173

Éles volt ez a hang a szegény Annának,

n.174

De másrészt örül a tiszttartó szavának,

n.175

Mert elérte célját — azt látja belőle —

n.176

Nem ellenzik, amint gondolá előre.

n.177

Hát el is végezték, utána is láttak,

n.178

Várakat, pusztákat zálogba bocsáttak,

n.179

Katonát szereztek, lőport, eleséggel,

n.180

És visszaindíták Istvánt sietséggel. —

n.181

Ezalatt nem szűnt meg a sok álgyu torka,

n.182

Bömbölését a szél messze földre hordta,

n.183

Mintha vízibika buffogat a réten,

n.184

Ugy hallott egész nap távol a vidéken.

n.185

Losonczinak nem volt más segítő társa,

n.186

Csak a jó Ur Isten ; nem is számolt másra ;

n.187

Egynéhány vitézre, önnön két kezére,

n.188

Melynek törökhalál mindenik csepp vére.

n.189

Gyakran kicsapott ő a tenger nép közé,

n.190

S minden kiütéskor ezrivel öldösé :

n.191

De mi híja látszik a mélylő tengernek,

Jegyzet »Egész mélylő (mélő, mílő) nyár ; mélylő vagy milő tenger. Népies.«

n.192

Ha egy-egy vödörrel belőle kimernek!

n.193

Olcsó a török vér, van most dögé annak,

n.194

Jut is, marad is, mert nagy bővibe’ vannak :

n.195

Emberét, álgyúját nem kíméli Amhát,

n.196

Hogy szélnek bocsássa vég Temesvár hamvát.

n.197

Hirdetést ereszt ki pogány seregében :

n.198

»Figyelmezz szavam ra ígazhivő népem :

n.199

Harmincegy nap óta hullunk itt rakásra

n.200

S minden napra ötszáz esnék egyre-másra.

n.201

Őket már az égi lyányok ölelgetik,

n.202

A szép paradicsom velök népesedik ; —

n.203

De mi itt a földön még vagyunk elegen,

n.204

A felséges szultán győzhetlen serege.

n.205

Parancsolja szultán s a nagy isten, Allah,

n.206

Szánjuk el magunkat, rohanjunk a falra :

n.207

Mert ma, bár utána vesszünk táborostul,

n.208

E vár kutya népe mind pokolba pusztul.«

n.209

Erre a pogányság : Allah, Allah, Allah!

n.210

Nagy rivalkodással mászni kezd a falra,

n.211

Túrja a tajtékot, fogát csikorgatja,

n.212

A falak törésin nyüzsög mint a hangya.

n.213

Mert nagy sok törés van már a víziváron,

n.214

Egy oldala ép csak, düledez a három :

n.215

Hogyne? harminc napi kemény ostrom alatt

n.216

Csuda, hogyha egy kő a másikon maradt.

n.217

De minden törésen harcol öt-hat ember

n.218

És erősen helyt áll a törökkel szemben,

n.219

Maga jár Losonczi elül jó példával,

n.220

Buktatja le onnan ötével-hatával.

n.221

Biztatja vitézit : »Veszni tért a hitlen,

n.222

Nem kell félni semmit, megsegít az Isten ;

n.223

Elfogyott a porjok, ma egyet sem lőttek,

n.224

Most csak, mint juhokat, mészároljuk őket.«

n.225

Tettek aztán dolgot, két kézzel és lábbal,

n.226

Hullott a pogányság lefelé nyalábbal,

n.227

Hullott ám, hogy amint a krónika írja

n.228

Lett egy rohanáson három ezer híja.

n.229

Nem vevé tréfára, aló! futni kezdett.

n.230

Losonczi ugyan csak százhúsz embert vesztett,

n.231

De nagyon kifáradt népe a csatában,

n.232

Nem birá kergetni a pogányt futtában.

n.233

Hej be jó lett volna, ha most jőne István,

n.234

Asszonyától pihent hadi népet hozván!

n.235

De színét sem látta jó Losonczi annak

n.236

A hű társa által összegyűjtött hadnak.

n.237

Mert amint a Maros folyóig jutának,

n.238

Egyszer nagy üvöltés, acsarkodás támad :

n.239

Körül voltak véve kóborló pogánnyal,

n.240

Alig futhattak el onnan egynehányan.

n.241

Azok így megjárták. Losonczi pediglen

n.242

Vizsga szemmel tartja, mit csinál a hitlen ;

n.243

Elállott seregét pihenni ereszti,

n.244

De maga a tábort szem elől nem veszti.

n.245

Épen jól is tette, mert a dühös pogány,

n.246

Hogy magát kifútta, visszajött azután,

n.247

Nem is a fáradt nép volt az, hanem akik

n.248

Még közel sem fértek a falakhoz addig.

n.249

Érkezik sok porral a natóli basa,

n.250

Elbődül az álgyu, fájván szűlő hasa ;

n.251

Száz halált szül egyszer, százszor is szül aznap,

n.252

A falon a rések egymásba szakadnak.

n.253

A szegény magyar nép enged, mivel fáradt,

n.254

Török birja immár a szép vízi várat,

n.255

Losonczi hadának nincsen hova lenni,

n.256

A legbelső várba kell m agát bevenni.

n.257

Ott még valam eddig m aradhatott volna,

n.258

De sem vize nincsen, sem ennivalója :

n.259

Vár és város közit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

vár és város közit

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

Jegyzet ÖK. : körét (közit a helyes)

a török ellepte,

n.260

A csatorna-kútnak torkát betemette.

n.261

Város népe sí-rí, a várba izenget :

n.262

Adják fel a várat, kérjenek kegyelmet ;

n.263

Török is hitet mond szultánja nevében,

n.264

Hogy nem bántja őket, elbocsátja szépen.

n.265

De Losonczi füle mindezekre süket,

n.266

»Ismerem én, úgymond, azt a török hitet,

n.267

Nem bizom pogányban, legkevesebbet sem,

n.268

Bízom

Istenemben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

istenembe’

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

, kinek esküt tettem.«

n.269

Igy beszél Losonczi, így van ő elszánva,

n.270

De a többi népség csüggedez a várba’,

n.271

Tanakodik itt-ott, zúg, morog, kér, sarkal,

n.272

Fenyegetődzik, vagy rimánkodik halkal.

n.273

Kin a várkapitány szörnyen nekibúsul :

n.274

»Hát igy kell az esküt megszegnetek rútul?

n.275

Nem megesküvétek Ur Jézus nevére

n.276

Hogy leszünk halálig egymás védelmére?

n.277

Magamat hagynátok külön értelemben?

n.278

Jól van. Ám lássátok. Én nem állok ellen.

n.279

Szebb is elfogadni a pogány kegyelmet,

n.280

Mint dicsőn kimúlni itt a kapu mellett.«

n.281

Monda keserűen és megindult elől.

n.282

Künn a török állott két sorban kétfelől :

n.283

Köztük megy Losonczi, a vár kapitánya,

n.284

Egy ifjú apróddal, — a többi utána.

n.285

Hagyták egy darabig menni az ő népét,

n.286

Hát egyszer elkezdik kapkodni a szépét :

n.287

Ha egy valamirevaló ifjat láttak,

n.288

Elrabolták azt, és vele

továbbálltak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

odábbálltak

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.289

Sejtvén ezt Losonczi, csikorgatta fogát,

n.290

Nagy nehezen mégis türtőztette magát,

n.291

De mikor az önnön apródját vivék el,

n.292

Azt már nem lehetett tűrni

teljességgel.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

teljességgel :

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.293

»Kutya vagy te, pogány, kutya a te hited,

n.294

Ne gondold hogy ezt így szárazon elviszed ;

n.295

Én veszek, te is vessz . . . !« dühös módra kiált ; —

n.296

S egy török combjáról egy nagy kardot kiránt ;

n.297

Avval jobbra, balra, ameddig beéri,

n.298

Neki a töröknek, szabdalni, metélni ;

n.299

Példáját követi mind a többi társa,

n.300

Két kézzel aprítják a pogányt rakásra.

n.301

Lett aztán zavagy, de nem sokáig tartott :

n.302

Sűrüen forgatja a török a kardot,

n.303

Száz jut egy magyarra, még talán több jutna,

n.304

Ha egyhez olyan sok hozzáférni tudna.

n.305

Ott megadta Isten egy maroknyi népnek

n.306

A dicső kimúlást, melyre esküvének ;

n.307

Nem engedte őket hitszegővé lenni,

n.308

Töröknek tatárnak szolgaképen esni.

n.309

A derék Losonczi legtovább kiállta,

n.310

Végre szíve táján átveré egy dárda,

n.311

S elterűle azon testhalomra, hanyatt,

n.312

Mely a viadalban omlott lába alatt.

n.313

Kinek is megértvén szomorú

halálát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

halálát,

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.314

király, felfogta

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

király felfogta

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

özvegyét, árváját,

n.315

Visszaváltá nekik mind, amit eladtak,

n.316

Lyány-ágra bocsátá a sok szép maradtat.

n.317

Szegény Pekri Anna bánatja azonban

n.318

Nem talált enyhülést a földi vagyonban :

n.319

Egy gondolattól nyert minden vigasztalást

n.320

Hogy hazájaért halt férje dicső halált!

Verzió: IV : ÖK és ÖM kiadásainak szövege

n.1

Nehéz az én szívem, nehéz bánat nyomja,

n.2

Mert hazámnak sorsa fordul siralomra :

n.3

Csak most kezde rá szép szemmel nézni a nap,

n.4

Ege alján már is nagy fellegek vannak.

n.5

Eljött a

Szabadság

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

szabadság

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

, ez a drága vendég,

n.6

Kit a jó hazafi várván-vára mindég,

n.7

Eljött, felkeresni minden kis hajlékot,

n.8

Gazdagnak, szegénynek

hozni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

hozván

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

ajándékot.

n.9

De nem ismertek rá, szívesen nem látták,

n.10

Sok helyen előtte a kaput bezárták,

n.11

Sok helyen azt mondák, nagyot káromkodva :

n.12

Nem vagy te szabadság, elmehetsz dolgodra !

n.13

Hát mi a szabadság? tán bizony csak ennyi :

n.14

»Ne fizess, ne szolgálj a hazának semmit?

n.15

Élj, mint a here méh, légy az ország terhe?«

n.16

Szép szabadság ! illik a magyar emberhe’.

n.17

Sokszor elgondolom : én uram, Istenem !

n.18

Ha jőne hazánkra egy nagy veszedelem,

n.19

Feltámadna-é

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

Feltámadna-e

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

a magyar mind egy lábig,

n.20

Vérrel és vagyonnal

védeni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

védni azt

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

halálig?

n.21

Felnyitom a régi krónikás könyveket,

n.22

Olvasok belőlük példás történetet

n.23

Azokról, kik hajdan vitézül felkeltek

n.24

S haza védelmében dicső halált leltek.

n.25

Édes jó Istenem! válna-é magyar ma,

n.26

Aki e hazáért oly örömest halna,

n.27

Mint Losonczi István Temesvárott régen?

n.28

Kinek történetét mostan elbeszélem.

Jegyzet Ki, mint szerző, 1848. első havaiban a nép között élt, érteni fogja e bevezetés hangulatát.

A. J.

Arany János

n.29

Híres Amhát basa, vitéz török ember,

n.30

Tömösvárnak indult százhatvan ezerrel,

n.31

Száz taraszk, tizenhat álgyu vala nála ; —

n.32

Puszta Somlyó mellé seregével szállá.

n.33

Ott elöljáróba kiszemel valami

n.34

Tizenötszáz embert s küldi száguldani,

n.35

Kiket a vár népe közeledni látván

n.36

Töprenkedni kezde kizárt kapitányán.

n.37

Mert Losonczi aznap nem vala a várba’,

n.38

Csak negyedmagával a vidéket járta,

n.39

Hogyha valamerről kapna segítséget ; — —

n.40

Így ő kinnszorult és benn nagy ijedség lett.

n.41

De a vitéz ember nem úgy ijed ám meg

n.42

Hogy : no, rúgjad a port, szaladj el, ne állj meg !

n.43

Hanem veti fejét oly vakmerőségre,

n.44

Amitől maga is csak elszörnyed végre.

n.45

Igy tett a Losonczi hadnagya is, Milák :

n.46

Egy öreg századdal a törökre kivág,

n.47

Tesz olyan vérontást, amint nekidőle,

n.48

Hogy itt-ott

maradt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

marad

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

egy hírmondó belőle.

n.49

Azalatt Losonczi, bár hiában jára,

n.50

Három emberével bejutott a várba :

n.51

Kin a nép öröme felhatott az égig,

n.52

Ujjongatva vitték az utcákon végig.

n.53

Mihelyest Losonczi a piacra lépett,

n.54

Sorba állította a várbeli népet,

n.55

Megszámlálta őket, azután magával

n.56

Együtt meghitelte Uristen szavával.

n.57

Kis Kampó nevűnek és a Don Gáspárnak

n.58

Espanyol vitézi ötszázan valának,

n.59

Losonczinak ötszáz, egyszáz Perényinek,

n.60

Csak hatvan Forgácsnak, de száz Serédinek.

n.61

Ennyi a lovasság. A magyar, cseh, német

n.62

Gyalog hajdúk száma szint’ olyanfelé ment :

n.63

Kik előtt Losonczi fölemelt kalpaggal

n.64

Ekkép esküvék meg harsogó szavakkal :

n.65

»Esküszöm Ur Jézus vére hullására,

n.66

Hogy leszek hazámnak holtomig szolgája,

n.67

Szégyenért a halált soha nem cserélem :

n.68

Áruló nem leszek : Isten úgy segéljen !«

n.69

Mire a vitézek egy szivvel és szájjal

n.70

Mind megesküvének a hitnek szavával :

n.71

Hogy ott élnek, halnak ők is együtt véle :

n.72

Hitszegők nem lesznek, Isten úgy segélje !

n.73

Ekkép esküvének a derék katonák ;

n.74

Azután megitták egymásnak a torát :

n.75

A napot kitoldák kancsó-töltögetve,

n.76

Vígan járt közöttük Magyarát jó nedve.

n.77

De Losonczi nem vett részt a mulatságban :

n.78

Csendes mécse mellett írogat magában,

n.79

Levelét megírja, mint ki halni készül,

n.80

Utoljára veszen búcsut hitvesétül :

n.81

»Messze lévő társam, kedves Pekri Anna,

n.82

Szólok egyet hozzád, figyelmezz szavamra :

n.83

Nem beszélünk többet együtt élő nyelvvel,

n.84

Azért levelemet kísérd figyelemmel.

n.85

Itt van a pogányság, másfélszázezernyi,

n.86

Kit csekély hadammal nincs mód visszaverni

n.87

De van mód hazámért vitézül meghalni,

n.88

És örökbe nektek dicső nevet hagyni.

n.89

Ne busulj, szerelmem, így van ez legjobban.

n.90

De kis lyányaimtól tartsad még titokban :

n.91

Én szép csemetéim, szőke teremtések,

n.92

Tőletek be hamar, hamar búcsut vészek !

n.93

Megkérem a királyt, felséges uramat,

n.94

Ossza fel közöttük minden birtokomat,

n.95

Úgy sincsen fiam, csak öt kis lyánycselédem :

n.96

Fiusítsa őket ország törvényében.

n.97

Mihelyest meghallod vesztét Tömösvárnak,

n.98

Ezen levelemet vidd fel a királynak :

n.99

Tegye meg Felséged amit benne kérek,

n.100

Hiszen érte halok, nemcsak érte élek.

n.101

Téged pedig, Annám, az árvák s özvegyek

n.102

Istene tartson meg, ha majd én elmegyek ;

n.103

Ő viseljen gondot egytül-egyig rátok,

n.104

Legyen én helyettem férjetek s atyátok.«

n.105

Így szólott a levél. Melyet ő lezárva

n.106

Fekete pecsétet üte a hátára,

n.107

S od’adá Istvánnak, a titkos deáknak,

n.108

Vigye Csejte-várba nemes asszonyának.

n.109

Megfogadta István s vitte annak rendén,

n.110

Messze Csejte-várban, a Vág vize mentén,

n.111

Lyánykái közepett, a hű Pekri Anna

n.112

Játszik és enyeleg, gondjait megcsalva.

n.113

Akkor is ott játszék, hogy István belépett,

n.114

De mihelyt meglátta a gyászos pecsétet,

n.115

Felszökött. A lyánykák Istvánt körbevették :

n.116

Mit hozott? honnan jő? vallatásra kezdték.

n.117

Anna pedig gyorsan ment az ágyas-házba :

n.118

Odalett, elsápadt, a hideg is rázta ;

n.119

Reszkető kezében tartá a levelet,

n.120

Azt is majd elejté, olyan terhére lett.

n.121

Könnyű kis levél, de a beléirt bánat

n.122

Száz malomkőnél is súlyosabb Annának :

n.123

Nincsen annyi lelke, hogy mindjárt felbontsa,

n.124

Csak zokog erősen és

könnyeit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

könyjeit

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

ontja.

n.125

Nagy-soká erőt vesz könnyeinek árján.

n.126

Arca meg se’ moccan, mint valamely márvány,

n.127

Szeme a pecsétre, a levélbe tapad,

n.128

Hidegen bámulja a benn’ írottakat.

n.129

Olvassa-e vajjon, vagy talán csak nézi,

n.130

Nézi és nem érti, érti, de nem érzi?

n.131

Vagy tán nem is él már, a szíve megszakadt,

n.132

Hogy csak egyetlen-egy jaj szóra sem fakad?

n.133

Nem hasadt meg szíve, ámbár nem sok híja ;

n.134

Érzi, érti mi van a levélben irva :

n.135

És mivelhogy érzi, és mivelhogy érti,

n.136

Nem rí semmihaszna, Istent nem kisérti.

n.137

Egynéhány cselédet

nyugodtan

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

nyugottan

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

beszólit,

n.138

Hívatja magához minden tiszttartóit,

n.139

És mikor begyültek, fájdalmát takarva,

n.140

Asszonyi fogással így szól nekik Anna :

n.141

»Hűséges tisztjei az én jó uramnak,

n.142

Temesvár falai nagy veszélyben vannak :

n.143

Húszezret felülmúl a töröknek száma,

n.144

Akik által meg van vég Temesvár szállva.

n.145

Uram írja ebben : ,Nagy veszély fenyeget,

n.146

Nem kapok sehonnan pótoló sereget . . .

n.147

Bár mindent eladtok és zálogba vettek :

n.148

Tiz nap alatt nekem katonát küldjetek.’

n.149

Ezt irja, de hosszan, — én röviden mondom,

n.150

Mert hogy’ teljesítsem, súlyos az én gondom :

n.151

Hol teremt az ember mostan pénzt eleget?

n.152

És hogyan állít ki pénzen is sereget?

n.153

Ingó-bingó vagyon, arany-ezüst marha,

n.154

Az egyébre sem sok, hát egy ilyen hadra !

n.155

Legtöbbet segítne a fekvő, a zálog :

n.156

Jaj, de sok szép váram . . . tőle meg hogy válok?

n.157

Én magam csak inkább . . . hanem az öt kis lyány!

n.158

Mert ámbár a birtok fiágra megy, tisztán :

n.159

Néz Istent a király, apjókat is nézi,

n.160

Megsajnálja őket és fiakká tészi . . .

n.161

Itt elhagyta rögtön ; — tán hogy csak pihenjen ; —

n.162

Tán nem is gondolta hogy ennyire menjen :

n.163

Kicsi híja, hogy a dolgot meg nem bánta,

n.164

Árva kis leányit oly igen megszánta.

n.165

Szóla most egyik tiszt : »Nemzetes asszonyom,

n.166

Nem kell ily esetben kapni a vagyonon :

n.167

Lesz, nem lesz, — marad vagy nem marad valami :

n.168

Nemzetes urunkat vétek volna hagyni.

n.169

Bizony átok lenne maradtján eleste ;

n.170

Megérdemli azt az, aki azt kereste,

n.171

Többet is keres majd, ha megtartja Isten,

n.172

Ha meghal, nem illik hívalkodni itten.«

n.173

Éles volt ez a hang a szegény Annának,

n.174

De másrészt örül a tiszttartó szavának,

n.175

Mert elérte célját — azt látja belőle —

n.176

Nem ellenzik, amint gondolá előre.

n.177

Hát el is végezték, utána is láttak,

n.178

Várakat, pusztákat zálogba bocsáttak,

n.179

Katonát szereztek, lőport, eleséggel,

n.180

És visszaindíták Istvánt sietséggel. —

n.181

Ezalatt nem szűnt meg a sok álgyu torka,

n.182

Bömbölését a szél messze földre hordta,

n.183

Mintha vízibika buffogat a réten,

n.184

Ugy hallott egész nap távol a vidéken.

n.185

Losonczinak nem volt más segítő társa,

n.186

Csak a jó Ur Isten ; nem is számolt másra ;

n.187

Egynéhány vitézre, önnön két kezére,

n.188

Melynek törökhalál mindenik csepp vére.

n.189

Gyakran kicsapott ő a tenger nép közé,

n.190

S minden kiütéskor ezrivel öldösé :

n.191

De mi híja látszik a mélylő tengernek,

Jegyzet »Egész mélylő (mélő, mílő) nyár ; mélylő vagy milő tenger. Népies.«

n.192

Ha egy-egy vödörrel belőle kimernek!

n.193

Olcsó a török vér, van most dögé annak,

n.194

Jut is, marad is, mert nagy bővibe’ vannak :

n.195

Emberét, álgyúját nem kíméli Amhát,

n.196

Hogy szélnek bocsássa vég Temesvár hamvát.

n.197

Hirdetést ereszt ki pogány seregében :

n.198

»Figyelmezz szavam ra ígazhivő népem :

n.199

Harmincegy nap óta hullunk itt rakásra

n.200

S minden napra ötszáz esnék egyre-másra.

n.201

Őket már az égi lyányok ölelgetik,

n.202

A szép paradicsom velök népesedik ; —

n.203

De mi itt a földön még vagyunk elegen,

n.204

A felséges szultán győzhetlen serege.

n.205

Parancsolja szultán s a nagy isten, Allah,

n.206

Szánjuk el magunkat, rohanjunk a falra :

n.207

Mert ma, bár utána vesszünk táborostul,

n.208

E vár kutya népe mind pokolba pusztul.«

n.209

Erre a pogányság : Allah, Allah, Allah!

n.210

Nagy rivalkodással mászni kezd a falra,

n.211

Túrja a tajtékot, fogát csikorgatja,

n.212

A falak törésin nyüzsög mint a hangya.

n.213

Mert nagy sok törés van már a víziváron,

n.214

Egy oldala ép csak, düledez a három :

n.215

Hogyne? harminc napi kemény ostrom alatt

n.216

Csuda, hogyha egy kő a másikon maradt.

n.217

De minden törésen harcol öt-hat ember

n.218

És erősen helyt áll a törökkel szemben,

n.219

Maga jár Losonczi elül jó példával,

n.220

Buktatja le onnan ötével-hatával.

n.221

Biztatja vitézit : »Veszni tért a hitlen,

n.222

Nem kell félni semmit, megsegít az Isten ;

n.223

Elfogyott a porjok, ma egyet sem lőttek,

n.224

Most csak, mint juhokat, mészároljuk őket.«

n.225

Tettek aztán dolgot, két kézzel és lábbal,

n.226

Hullott a pogányság lefelé nyalábbal,

n.227

Hullott ám, hogy amint a krónika írja

n.228

Lett egy rohanáson három ezer híja.

n.229

Nem vevé tréfára, aló! futni kezdett.

n.230

Losonczi ugyan csak százhúsz embert vesztett,

n.231

De nagyon kifáradt népe a csatában,

n.232

Nem birá kergetni a pogányt futtában.

n.233

Hej be jó lett volna, ha most jőne István,

n.234

Asszonyától pihent hadi népet hozván!

n.235

De színét sem látta jó Losonczi annak

n.236

A hű társa által összegyűjtött hadnak.

n.237

Mert amint a Maros folyóig jutának,

n.238

Egyszer nagy üvöltés, acsarkodás támad :

n.239

Körül voltak véve kóborló pogánnyal,

n.240

Alig futhattak el onnan egynehányan.

n.241

Azok így megjárták. Losonczi pediglen

n.242

Vizsga szemmel tartja, mit csinál a hitlen ;

n.243

Elállott seregét pihenni ereszti,

n.244

De maga a tábort szem elől nem veszti.

n.245

Épen jól is tette, mert a dühös pogány,

n.246

Hogy magát kifútta, visszajött azután,

n.247

Nem is a fáradt nép volt az, hanem akik

n.248

Még közel sem fértek a falakhoz addig.

n.249

Érkezik sok porral a natóli basa,

n.250

Elbődül az álgyu, fájván szűlő hasa ;

n.251

Száz halált szül egyszer, százszor is szül aznap,

n.252

A falon a rések egymásba szakadnak.

n.253

A szegény magyar nép enged, mivel fáradt,

n.254

Török birja immár a szép vízi várat,

n.255

Losonczi hadának nincsen hova lenni,

n.256

A legbelső várba kell m agát bevenni.

n.257

Ott még valam eddig m aradhatott volna,

n.258

De sem vize nincsen, sem ennivalója :

n.259

Vár és város közit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

vár és város közit

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

Jegyzet ÖK. : körét (közit a helyes)

a török ellepte,

n.260

A csatorna-kútnak torkát betemette.

n.261

Város népe sí-rí, a várba izenget :

n.262

Adják fel a várat, kérjenek kegyelmet ;

n.263

Török is hitet mond szultánja nevében,

n.264

Hogy nem bántja őket, elbocsátja szépen.

n.265

De Losonczi füle mindezekre süket,

n.266

»Ismerem én, úgymond, azt a török hitet,

n.267

Nem bizom pogányban, legkevesebbet sem,

n.268

Bízom

Istenemben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

istenembe’

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

, kinek esküt tettem.«

n.269

Igy beszél Losonczi, így van ő elszánva,

n.270

De a többi népség csüggedez a várba’,

n.271

Tanakodik itt-ott, zúg, morog, kér, sarkal,

n.272

Fenyegetődzik, vagy rimánkodik halkal.

n.273

Kin a várkapitány szörnyen nekibúsul :

n.274

»Hát igy kell az esküt megszegnetek rútul?

n.275

Nem megesküvétek Ur Jézus nevére

n.276

Hogy leszünk halálig egymás védelmére?

n.277

Magamat hagynátok külön értelemben?

n.278

Jól van. Ám lássátok. Én nem állok ellen.

n.279

Szebb is elfogadni a pogány kegyelmet,

n.280

Mint dicsőn kimúlni itt a kapu mellett.«

n.281

Monda keserűen és megindult elől.

n.282

Künn a török állott két sorban kétfelől :

n.283

Köztük megy Losonczi, a vár kapitánya,

n.284

Egy ifjú apróddal, — a többi utána.

n.285

Hagyták egy darabig menni az ő népét,

n.286

Hát egyszer elkezdik kapkodni a szépét :

n.287

Ha egy valamirevaló ifjat láttak,

n.288

Elrabolták azt, és vele

továbbálltak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

odábbálltak

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.289

Sejtvén ezt Losonczi, csikorgatta fogát,

n.290

Nagy nehezen mégis türtőztette magát,

n.291

De mikor az önnön apródját vivék el,

n.292

Azt már nem lehetett tűrni

teljességgel.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

teljességgel :

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.293

»Kutya vagy te, pogány, kutya a te hited,

n.294

Ne gondold hogy ezt így szárazon elviszed ;

n.295

Én veszek, te is vessz . . . !« dühös módra kiált ; —

n.296

S egy török combjáról egy nagy kardot kiránt ;

n.297

Avval jobbra, balra, ameddig beéri,

n.298

Neki a töröknek, szabdalni, metélni ;

n.299

Példáját követi mind a többi társa,

n.300

Két kézzel aprítják a pogányt rakásra.

n.301

Lett aztán zavagy, de nem sokáig tartott :

n.302

Sűrüen forgatja a török a kardot,

n.303

Száz jut egy magyarra, még talán több jutna,

n.304

Ha egyhez olyan sok hozzáférni tudna.

n.305

Ott megadta Isten egy maroknyi népnek

n.306

A dicső kimúlást, melyre esküvének ;

n.307

Nem engedte őket hitszegővé lenni,

n.308

Töröknek tatárnak szolgaképen esni.

n.309

A derék Losonczi legtovább kiállta,

n.310

Végre szíve táján átveré egy dárda,

n.311

S elterűle azon testhalomra, hanyatt,

n.312

Mely a viadalban omlott lába alatt.

n.313

Kinek is megértvén szomorú

halálát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

halálát,

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.314

király, felfogta

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

király felfogta

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

özvegyét, árváját,

n.315

Visszaváltá nekik mind, amit eladtak,

n.316

Lyány-ágra bocsátá a sok szép maradtat.

n.317

Szegény Pekri Anna bánatja azonban

n.318

Nem talált enyhülést a földi vagyonban :

n.319

Egy gondolattól nyert minden vigasztalást

n.320

Hogy hazájaért halt férje dicső halált!

Verzió: V : Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

n.1

Nehéz az én szívem, nehéz bánat nyomja,

n.2

Mert hazámnak sorsa fordul siralomra :

n.3

Csak most kezde rá szép szemmel nézni a nap,

n.4

Ege alján már is nagy fellegek vannak.

n.5

Eljött a

Szabadság

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

szabadság

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

, ez a drága vendég,

n.6

Kit a jó hazafi várván-vára mindég,

n.7

Eljött, felkeresni minden kis hajlékot,

n.8

Gazdagnak, szegénynek

hozni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

hozván

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

ajándékot.

n.9

De nem ismertek rá, szívesen nem látták,

n.10

Sok helyen előtte a kaput bezárták,

n.11

Sok helyen azt mondák, nagyot káromkodva :

n.12

Nem vagy te szabadság, elmehetsz dolgodra !

n.13

Hát mi a szabadság? tán bizony csak ennyi :

n.14

»Ne fizess, ne szolgálj a hazának semmit?

n.15

Élj, mint a here méh, légy az ország terhe?«

n.16

Szép szabadság ! illik a magyar emberhe’.

n.17

Sokszor elgondolom : én uram, Istenem !

n.18

Ha jőne hazánkra egy nagy veszedelem,

n.19

Feltámadna-é

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

Feltámadna-e

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

a magyar mind egy lábig,

n.20

Vérrel és vagyonnal

védeni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

védni azt

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

halálig?

n.21

Felnyitom a régi krónikás könyveket,

n.22

Olvasok belőlük példás történetet

n.23

Azokról, kik hajdan vitézül felkeltek

n.24

S haza védelmében dicső halált leltek.

n.25

Édes jó Istenem! válna-é magyar ma,

n.26

Aki e hazáért oly örömest halna,

n.27

Mint Losonczi István Temesvárott régen?

n.28

Kinek történetét mostan elbeszélem.

Jegyzet Ki, mint szerző, 1848. első havaiban a nép között élt, érteni fogja e bevezetés hangulatát.

A. J.

Arany János

n.29

Híres Amhát basa, vitéz török ember,

n.30

Tömösvárnak indult százhatvan ezerrel,

n.31

Száz taraszk, tizenhat álgyu vala nála ; —

n.32

Puszta Somlyó mellé seregével szállá.

n.33

Ott elöljáróba kiszemel valami

n.34

Tizenötszáz embert s küldi száguldani,

n.35

Kiket a vár népe közeledni látván

n.36

Töprenkedni kezde kizárt kapitányán.

n.37

Mert Losonczi aznap nem vala a várba’,

n.38

Csak negyedmagával a vidéket járta,

n.39

Hogyha valamerről kapna segítséget ; — —

n.40

Így ő kinnszorult és benn nagy ijedség lett.

n.41

De a vitéz ember nem úgy ijed ám meg

n.42

Hogy : no, rúgjad a port, szaladj el, ne állj meg !

n.43

Hanem veti fejét oly vakmerőségre,

n.44

Amitől maga is csak elszörnyed végre.

n.45

Igy tett a Losonczi hadnagya is, Milák :

n.46

Egy öreg századdal a törökre kivág,

n.47

Tesz olyan vérontást, amint nekidőle,

n.48

Hogy itt-ott

maradt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

marad

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

egy hírmondó belőle.

n.49

Azalatt Losonczi, bár hiában jára,

n.50

Három emberével bejutott a várba :

n.51

Kin a nép öröme felhatott az égig,

n.52

Ujjongatva vitték az utcákon végig.

n.53

Mihelyest Losonczi a piacra lépett,

n.54

Sorba állította a várbeli népet,

n.55

Megszámlálta őket, azután magával

n.56

Együtt meghitelte Uristen szavával.

n.57

Kis Kampó nevűnek és a Don Gáspárnak

n.58

Espanyol vitézi ötszázan valának,

n.59

Losonczinak ötszáz, egyszáz Perényinek,

n.60

Csak hatvan Forgácsnak, de száz Serédinek.

n.61

Ennyi a lovasság. A magyar, cseh, német

n.62

Gyalog hajdúk száma szint’ olyanfelé ment :

n.63

Kik előtt Losonczi fölemelt kalpaggal

n.64

Ekkép esküvék meg harsogó szavakkal :

n.65

»Esküszöm Ur Jézus vére hullására,

n.66

Hogy leszek hazámnak holtomig szolgája,

n.67

Szégyenért a halált soha nem cserélem :

n.68

Áruló nem leszek : Isten úgy segéljen !«

n.69

Mire a vitézek egy szivvel és szájjal

n.70

Mind megesküvének a hitnek szavával :

n.71

Hogy ott élnek, halnak ők is együtt véle :

n.72

Hitszegők nem lesznek, Isten úgy segélje !

n.73

Ekkép esküvének a derék katonák ;

n.74

Azután megitták egymásnak a torát :

n.75

A napot kitoldák kancsó-töltögetve,

n.76

Vígan járt közöttük Magyarát jó nedve.

n.77

De Losonczi nem vett részt a mulatságban :

n.78

Csendes mécse mellett írogat magában,

n.79

Levelét megírja, mint ki halni készül,

n.80

Utoljára veszen búcsut hitvesétül :

n.81

»Messze lévő társam, kedves Pekri Anna,

n.82

Szólok egyet hozzád, figyelmezz szavamra :

n.83

Nem beszélünk többet együtt élő nyelvvel,

n.84

Azért levelemet kísérd figyelemmel.

n.85

Itt van a pogányság, másfélszázezernyi,

n.86

Kit csekély hadammal nincs mód visszaverni

n.87

De van mód hazámért vitézül meghalni,

n.88

És örökbe nektek dicső nevet hagyni.

n.89

Ne busulj, szerelmem, így van ez legjobban.

n.90

De kis lyányaimtól tartsad még titokban :

n.91

Én szép csemetéim, szőke teremtések,

n.92

Tőletek be hamar, hamar búcsut vészek !

n.93

Megkérem a királyt, felséges uramat,

n.94

Ossza fel közöttük minden birtokomat,

n.95

Úgy sincsen fiam, csak öt kis lyánycselédem :

n.96

Fiusítsa őket ország törvényében.

n.97

Mihelyest meghallod vesztét Tömösvárnak,

n.98

Ezen levelemet vidd fel a királynak :

n.99

Tegye meg Felséged amit benne kérek,

n.100

Hiszen érte halok, nemcsak érte élek.

n.101

Téged pedig, Annám, az árvák s özvegyek

n.102

Istene tartson meg, ha majd én elmegyek ;

n.103

Ő viseljen gondot egytül-egyig rátok,

n.104

Legyen én helyettem férjetek s atyátok.«

n.105

Így szólott a levél. Melyet ő lezárva

n.106

Fekete pecsétet üte a hátára,

n.107

S od’adá Istvánnak, a titkos deáknak,

n.108

Vigye Csejte-várba nemes asszonyának.

n.109

Megfogadta István s vitte annak rendén,

n.110

Messze Csejte-várban, a Vág vize mentén,

n.111

Lyánykái közepett, a hű Pekri Anna

n.112

Játszik és enyeleg, gondjait megcsalva.

n.113

Akkor is ott játszék, hogy István belépett,

n.114

De mihelyt meglátta a gyászos pecsétet,

n.115

Felszökött. A lyánykák Istvánt körbevették :

n.116

Mit hozott? honnan jő? vallatásra kezdték.

n.117

Anna pedig gyorsan ment az ágyas-házba :

n.118

Odalett, elsápadt, a hideg is rázta ;

n.119

Reszkető kezében tartá a levelet,

n.120

Azt is majd elejté, olyan terhére lett.

n.121

Könnyű kis levél, de a beléirt bánat

n.122

Száz malomkőnél is súlyosabb Annának :

n.123

Nincsen annyi lelke, hogy mindjárt felbontsa,

n.124

Csak zokog erősen és

könnyeit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

könyjeit

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

ontja.

n.125

Nagy-soká erőt vesz könnyeinek árján.

n.126

Arca meg se’ moccan, mint valamely márvány,

n.127

Szeme a pecsétre, a levélbe tapad,

n.128

Hidegen bámulja a benn’ írottakat.

n.129

Olvassa-e vajjon, vagy talán csak nézi,

n.130

Nézi és nem érti, érti, de nem érzi?

n.131

Vagy tán nem is él már, a szíve megszakadt,

n.132

Hogy csak egyetlen-egy jaj szóra sem fakad?

n.133

Nem hasadt meg szíve, ámbár nem sok híja ;

n.134

Érzi, érti mi van a levélben irva :

n.135

És mivelhogy érzi, és mivelhogy érti,

n.136

Nem rí semmihaszna, Istent nem kisérti.

n.137

Egynéhány cselédet

nyugodtan

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

nyugottan

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

beszólit,

n.138

Hívatja magához minden tiszttartóit,

n.139

És mikor begyültek, fájdalmát takarva,

n.140

Asszonyi fogással így szól nekik Anna :

n.141

»Hűséges tisztjei az én jó uramnak,

n.142

Temesvár falai nagy veszélyben vannak :

n.143

Húszezret felülmúl a töröknek száma,

n.144

Akik által meg van vég Temesvár szállva.

n.145

Uram írja ebben : ,Nagy veszély fenyeget,

n.146

Nem kapok sehonnan pótoló sereget . . .

n.147

Bár mindent eladtok és zálogba vettek :

n.148

Tiz nap alatt nekem katonát küldjetek.’

n.149

Ezt irja, de hosszan, — én röviden mondom,

n.150

Mert hogy’ teljesítsem, súlyos az én gondom :

n.151

Hol teremt az ember mostan pénzt eleget?

n.152

És hogyan állít ki pénzen is sereget?

n.153

Ingó-bingó vagyon, arany-ezüst marha,

n.154

Az egyébre sem sok, hát egy ilyen hadra !

n.155

Legtöbbet segítne a fekvő, a zálog :

n.156

Jaj, de sok szép váram . . . tőle meg hogy válok?

n.157

Én magam csak inkább . . . hanem az öt kis lyány!

n.158

Mert ámbár a birtok fiágra megy, tisztán :

n.159

Néz Istent a király, apjókat is nézi,

n.160

Megsajnálja őket és fiakká tészi . . .

n.161

Itt elhagyta rögtön ; — tán hogy csak pihenjen ; —

n.162

Tán nem is gondolta hogy ennyire menjen :

n.163

Kicsi híja, hogy a dolgot meg nem bánta,

n.164

Árva kis leányit oly igen megszánta.

n.165

Szóla most egyik tiszt : »Nemzetes asszonyom,

n.166

Nem kell ily esetben kapni a vagyonon :

n.167

Lesz, nem lesz, — marad vagy nem marad valami :

n.168

Nemzetes urunkat vétek volna hagyni.

n.169

Bizony átok lenne maradtján eleste ;

n.170

Megérdemli azt az, aki azt kereste,

n.171

Többet is keres majd, ha megtartja Isten,

n.172

Ha meghal, nem illik hívalkodni itten.«

n.173

Éles volt ez a hang a szegény Annának,

n.174

De másrészt örül a tiszttartó szavának,

n.175

Mert elérte célját — azt látja belőle —

n.176

Nem ellenzik, amint gondolá előre.

n.177

Hát el is végezték, utána is láttak,

n.178

Várakat, pusztákat zálogba bocsáttak,

n.179

Katonát szereztek, lőport, eleséggel,

n.180

És visszaindíták Istvánt sietséggel. —

n.181

Ezalatt nem szűnt meg a sok álgyu torka,

n.182

Bömbölését a szél messze földre hordta,

n.183

Mintha vízibika buffogat a réten,

n.184

Ugy hallott egész nap távol a vidéken.

n.185

Losonczinak nem volt más segítő társa,

n.186

Csak a jó Ur Isten ; nem is számolt másra ;

n.187

Egynéhány vitézre, önnön két kezére,

n.188

Melynek törökhalál mindenik csepp vére.

n.189

Gyakran kicsapott ő a tenger nép közé,

n.190

S minden kiütéskor ezrivel öldösé :

n.191

De mi híja látszik a mélylő tengernek,

Jegyzet »Egész mélylő (mélő, mílő) nyár ; mélylő vagy milő tenger. Népies.«

n.192

Ha egy-egy vödörrel belőle kimernek!

n.193

Olcsó a török vér, van most dögé annak,

n.194

Jut is, marad is, mert nagy bővibe’ vannak :

n.195

Emberét, álgyúját nem kíméli Amhát,

n.196

Hogy szélnek bocsássa vég Temesvár hamvát.

n.197

Hirdetést ereszt ki pogány seregében :

n.198

»Figyelmezz szavam ra ígazhivő népem :

n.199

Harmincegy nap óta hullunk itt rakásra

n.200

S minden napra ötszáz esnék egyre-másra.

n.201

Őket már az égi lyányok ölelgetik,

n.202

A szép paradicsom velök népesedik ; —

n.203

De mi itt a földön még vagyunk elegen,

n.204

A felséges szultán győzhetlen serege.

n.205

Parancsolja szultán s a nagy isten, Allah,

n.206

Szánjuk el magunkat, rohanjunk a falra :

n.207

Mert ma, bár utána vesszünk táborostul,

n.208

E vár kutya népe mind pokolba pusztul.«

n.209

Erre a pogányság : Allah, Allah, Allah!

n.210

Nagy rivalkodással mászni kezd a falra,

n.211

Túrja a tajtékot, fogát csikorgatja,

n.212

A falak törésin nyüzsög mint a hangya.

n.213

Mert nagy sok törés van már a víziváron,

n.214

Egy oldala ép csak, düledez a három :

n.215

Hogyne? harminc napi kemény ostrom alatt

n.216

Csuda, hogyha egy kő a másikon maradt.

n.217

De minden törésen harcol öt-hat ember

n.218

És erősen helyt áll a törökkel szemben,

n.219

Maga jár Losonczi elül jó példával,

n.220

Buktatja le onnan ötével-hatával.

n.221

Biztatja vitézit : »Veszni tért a hitlen,

n.222

Nem kell félni semmit, megsegít az Isten ;

n.223

Elfogyott a porjok, ma egyet sem lőttek,

n.224

Most csak, mint juhokat, mészároljuk őket.«

n.225

Tettek aztán dolgot, két kézzel és lábbal,

n.226

Hullott a pogányság lefelé nyalábbal,

n.227

Hullott ám, hogy amint a krónika írja

n.228

Lett egy rohanáson három ezer híja.

n.229

Nem vevé tréfára, aló! futni kezdett.

n.230

Losonczi ugyan csak százhúsz embert vesztett,

n.231

De nagyon kifáradt népe a csatában,

n.232

Nem birá kergetni a pogányt futtában.

n.233

Hej be jó lett volna, ha most jőne István,

n.234

Asszonyától pihent hadi népet hozván!

n.235

De színét sem látta jó Losonczi annak

n.236

A hű társa által összegyűjtött hadnak.

n.237

Mert amint a Maros folyóig jutának,

n.238

Egyszer nagy üvöltés, acsarkodás támad :

n.239

Körül voltak véve kóborló pogánnyal,

n.240

Alig futhattak el onnan egynehányan.

n.241

Azok így megjárták. Losonczi pediglen

n.242

Vizsga szemmel tartja, mit csinál a hitlen ;

n.243

Elállott seregét pihenni ereszti,

n.244

De maga a tábort szem elől nem veszti.

n.245

Épen jól is tette, mert a dühös pogány,

n.246

Hogy magát kifútta, visszajött azután,

n.247

Nem is a fáradt nép volt az, hanem akik

n.248

Még közel sem fértek a falakhoz addig.

n.249

Érkezik sok porral a natóli basa,

n.250

Elbődül az álgyu, fájván szűlő hasa ;

n.251

Száz halált szül egyszer, százszor is szül aznap,

n.252

A falon a rések egymásba szakadnak.

n.253

A szegény magyar nép enged, mivel fáradt,

n.254

Török birja immár a szép vízi várat,

n.255

Losonczi hadának nincsen hova lenni,

n.256

A legbelső várba kell m agát bevenni.

n.257

Ott még valam eddig m aradhatott volna,

n.258

De sem vize nincsen, sem ennivalója :

n.259

Vár és város közit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

vár és város közit

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

Jegyzet ÖK. : körét (közit a helyes)

a török ellepte,

n.260

A csatorna-kútnak torkát betemette.

n.261

Város népe sí-rí, a várba izenget :

n.262

Adják fel a várat, kérjenek kegyelmet ;

n.263

Török is hitet mond szultánja nevében,

n.264

Hogy nem bántja őket, elbocsátja szépen.

n.265

De Losonczi füle mindezekre süket,

n.266

»Ismerem én, úgymond, azt a török hitet,

n.267

Nem bizom pogányban, legkevesebbet sem,

n.268

Bízom

Istenemben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

istenembe’

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

, kinek esküt tettem.«

n.269

Igy beszél Losonczi, így van ő elszánva,

n.270

De a többi népség csüggedez a várba’,

n.271

Tanakodik itt-ott, zúg, morog, kér, sarkal,

n.272

Fenyegetődzik, vagy rimánkodik halkal.

n.273

Kin a várkapitány szörnyen nekibúsul :

n.274

»Hát igy kell az esküt megszegnetek rútul?

n.275

Nem megesküvétek Ur Jézus nevére

n.276

Hogy leszünk halálig egymás védelmére?

n.277

Magamat hagynátok külön értelemben?

n.278

Jól van. Ám lássátok. Én nem állok ellen.

n.279

Szebb is elfogadni a pogány kegyelmet,

n.280

Mint dicsőn kimúlni itt a kapu mellett.«

n.281

Monda keserűen és megindult elől.

n.282

Künn a török állott két sorban kétfelől :

n.283

Köztük megy Losonczi, a vár kapitánya,

n.284

Egy ifjú apróddal, — a többi utána.

n.285

Hagyták egy darabig menni az ő népét,

n.286

Hát egyszer elkezdik kapkodni a szépét :

n.287

Ha egy valamirevaló ifjat láttak,

n.288

Elrabolták azt, és vele

továbbálltak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

odábbálltak

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.289

Sejtvén ezt Losonczi, csikorgatta fogát,

n.290

Nagy nehezen mégis türtőztette magát,

n.291

De mikor az önnön apródját vivék el,

n.292

Azt már nem lehetett tűrni

teljességgel.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

teljességgel :

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.293

»Kutya vagy te, pogány, kutya a te hited,

n.294

Ne gondold hogy ezt így szárazon elviszed ;

n.295

Én veszek, te is vessz . . . !« dühös módra kiált ; —

n.296

S egy török combjáról egy nagy kardot kiránt ;

n.297

Avval jobbra, balra, ameddig beéri,

n.298

Neki a töröknek, szabdalni, metélni ;

n.299

Példáját követi mind a többi társa,

n.300

Két kézzel aprítják a pogányt rakásra.

n.301

Lett aztán zavagy, de nem sokáig tartott :

n.302

Sűrüen forgatja a török a kardot,

n.303

Száz jut egy magyarra, még talán több jutna,

n.304

Ha egyhez olyan sok hozzáférni tudna.

n.305

Ott megadta Isten egy maroknyi népnek

n.306

A dicső kimúlást, melyre esküvének ;

n.307

Nem engedte őket hitszegővé lenni,

n.308

Töröknek tatárnak szolgaképen esni.

n.309

A derék Losonczi legtovább kiállta,

n.310

Végre szíve táján átveré egy dárda,

n.311

S elterűle azon testhalomra, hanyatt,

n.312

Mely a viadalban omlott lába alatt.

n.313

Kinek is megértvén szomorú

halálát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

halálát,

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

n.314

király, felfogta

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei VI. kötetének szövege
ÖK és ÖM kiadásainak szövege
Olcsó Könyvtár kiadásának szövege

király felfogta

Szövegforrás:
A Nép Barátja szövege

özvegyét, árváját,

n.315

Visszaváltá nekik mind, amit eladtak,

n.316

Lyány-ágra bocsátá a sok szép maradtat.

n.317

Szegény Pekri Anna bánatja azonban

n.318

Nem talált enyhülést a földi vagyonban :

n.319

Egy gondolattól nyert minden vigasztalást

n.320

Hogy hazájaért halt férje dicső halált!