AJOM jegyzetek

  LOSONCZI ISTVÁN.  

  Losonczi hőstettét már fiatalkori olvasmányaiból ismerte. Osmanographiájából (Önéletr. és Tolnai, BPhK., 1904 ), később Budai Ferenc Polgári lexikonából (II. köt. 591— 607. 1.) olvasott róla. Tolnai Vilmos Polgári Lexikonéit nézte forrásának ; valóban össze van ott szedve minden részlet, ból, meg és feljegyzéseiből. ezidőben épen t kereste forrásul. 1847. szept. 17. nek írta : » . .írok históriákat, rectius istoriákat ad ponyvam, miként Tinódi Lantos Sebestyén, kinek poémáit . . .még a debreceni könyvtár sem képes nekem kiállítani. Mellesleg mondva, vedd meg nekem en, valamely zsibvásárban, ha történetesen ráakadsz.« nál is sürgette : az el is küldte neki Tury György viadalját. ( levele Gyulai Ágosthoz, IK., 1899. 487. 1.) E terv gyümölcse ez a krónikás vers. Losonczi halála 1552. év július utolsó napján történt, két hét múltán, aug. 15-én már készen volt históriás éneke: Az Vég-Temesvárban Losonczi Istvánnak haláláról. (Vitézségéről életében is megemlékezett Cronikájában). Pontossága meglepő. Pár énekét, a versfőkből kivehetőn, messze földön írta : n. — Előadását Szilády Áron nyomon kísérte — a Régi Magyar Költők Tára kiadásában,— Istvánffy Miklós följegyzéseivel. — lépésről-lépésre követi t, 179. sorától kezdve : Amhát »Százhatvan ezeren basa elerede. — Száz taraszk, tizenhat faltörő vele. — Somlyónál megszálla« ( 31— 32.). Losonczi »Az város népét is előszóllítá, Nagy erős hittel nékik azt fogadá : Holtig szolgálja az ő szép hazáját« ; utána a várnép felesküszik. (193— 199-sor, Arany 55— 72.) Száguldók küldése, Losonczi segítségért járása, mindez szerint megy, de Milák kiütése hiányzik, neve végül ott van az elesettek közt. ( 444. sor, 45. és köv.) Egyezik val a sereg-számla, nevekben, számokban. ( 205— 215.) Eltérés csak ott van, hogy nál Losonczi gondoskodó, gyöngéd heroidát küld feleségének István deákkal (275— 284.), nál pedig azt bízza rá, hogy minden jószágát pénzzé tegyék, zálogba hányják, csak őket megsegítsék.  

  nál felesége a lírai levélből önkényt ilyen rendelkezést olvas fel híveinek, aszerint is cselekszenek. De a gyűjtött csapat szétzüllik a Marosnál ( 296.). a hitves nevét is ból veszi ( 505.), várában lakását, (138), a gyermekeket (507— 519). A basa a várat »naponként vitatá«, ( 297). »Három oldala mind földenig romla« ( 299., Á. 214.), »Sok porral juta natuljai basa« ( 265., 249.).« Sívás nagy rívás vala az várasban. ( 317., 261.). Siess megadni ez megromlott várat« ( 333., 262.) »Amhát basa szót béadott vala ( 323.) Az császár hitit urfinak ajánlá ( 324.), Minden sereggel békével bocsátná«. ( 263— 64.) »Az várasiak vannak könyörgésben« ( 345., 262.) A kivonulás részletes rajzát egyszerűsíti. »Jó Losonczi a kapun hogy kijuta ( 373., 285.), Iffiát népének ragadozni kezdek ( 378., 286.), Önnön apródját Tomorit elnyerék ( 380., 291.) Ő vitézinek felszóval üvölté (Á. 293.) Az terec hiti látjuk itt elveszte, De vitéz módra legyen fejünk vesztei ( 381— 83.). Losonczinak nál fejét vevék ; »Király minden várait engedé leányainak, Fiákká tévé ő sok jószáginak«. (523—24., 315— 316.)  

  E költeményt egyenesen a nép számára írta. A hazafiság és önfeláldozás példáját kívánta felmutatni, mikor egyes színmagyar falvak népe is, mint Biharé, vonakodott nemzetőrnek állni, amint ezt a bevezető versszakok és az ÖK. jegyzete tanúsítják. (Megerősíti Hegyesi Márton is : Biharmegye, 1848— 49., 73. 1.) A költő a Nép Barátja vezércikkében is aggodalmaskodik : »A magyar nép nem akarja látni a veszélyt feje felett«. (Mentsük meg a hazát! — 1848., szept. 17.)  

  Eltérések a Nép Barátja szövegében a későbbi kiadásoktól:  

  Kiadások: A Nép Barátja közölte (szerk. Vas Gereben és Arany János), 1848., 10. sz. — Másodszor az ÖK. VI. kötetében. Azóta az ÖK. ÖM. kiadásaiban. — Rózsa és Ibolyával az Olcsó Könyvtárban.