AJOM jegyzetek

  KATALIN.  

  E költői beszély tárgyát egy vágvölgyi mondából vette, amelyet a történelmi emlékek és mondák buzgó gyűjtője, Mednyánszky Alajos jegyzett fel először, ral közösen kiadott Taschenbuchjában, 1824. A mondának történeti alapja van. Budetin a Szunioghok birtoka volt; az apa, (Gáspár), és Jakusich történeti személyek. Katalinnak maradt fenn egy levele, melyben azt panaszolja, hogy ,atyjaura miatt három esztendeig nagy sanyarú rabságot szenvedett’. (Toldy Ferenc, Balassa Bálint életrajzában, A magyar költészet kézikönyve, II. kiadás, I. kötet, 214— 217. 1.) Ernyey József kinyomozott egy Jakusich-Szunyogh-Forgách pört, ebben egy Mednyánszky volt a fő tanú ; így hallott az esetről Mednyánszky Alajos már gyermekkorában. (Ernyey József : Oroszlánkő vára és urai. Fejérpataky-Emlékkönyv, 1917. 17. 1.) A mondát fölvette összegyűjtött regéi közé. (Németül en, 1826. ) Magyarúl Nyitske Alajos és Szebényi Pál fordításában : Elbeszélések, regék és legendák a magyar előidőkből. , 1832— 34. ; ebben A budetini falüreg. Ez a könyv megvolt nak, később nak is. Szemlátomást t követi, aki szinte megvonta a főbb vonásokat az alakok jellemzésében is: a kegyetlen apa s az engedelmes, szenvedő anya képét. A tájrajzban is utána igazodik,némely festői leírás átvételéig. (»Fejér a várszíne, ugyanaz a szikláé is: —egymástól megkülönbözetlen.« — nál 4., 23— 24. sor)— Hegedűs István mégsem művét tartotta forrásának, hanem sógoráét, Májláth Jánosét, aki 12 levélből álló elbeszéléssé dolgozta fel a mondát. ( Magyarische Sagen un Maerchen, Brünn, 1825. ) tovább viszi és ellapítja a történetet ; elmondja — ami történeti valóság — hogy Katalin felesége lett Jakusichnak, több fia s három leánya született s megözvegyülvén férjhez ment Balassa Bálinthoz, a költőhöz. (Hegedűs István : A . J . Katalinja és ennek forrása — Fővárosi Lapok, 1884. 14— 15. szám. Ezt fogadta el Koltai Virgil : A . J . élete és költészete. 83. 1.) elbeszélését (Die Eingemauerte) lefordította a Musarionban 1829. A falba zárt címmel. (Fordítása két másik elbeszéléssel együtt : Magyar Regék, Mondák és Népmesék, írta gróf, fordította Kazinczy Ferenc, kiadta Kazinczy Gábor. 1864. Címe itt : A fal közé zárt. ) A monda történeti alapjait, följegyzéseit s a földolgozókat alaposan ismerteti (Griesbach) Gyulai Ágost : A budetini monda. Irodalomtörténeti tanulmány, , 1891. A mondát is elmesélteti Szeretve mind a vérpadig c. regényében (1882.) ; ezt Tolnai Vilmos kapcsolta a monda történetéhez. It. 932. 5— 6., 28. fejezet.  

  Evvel a művel új irányban tett próbát. 1847-ben, amikor a Kisfaludy Társaság pályázatot írt ki Szécsi Máriáról szóló költő beszélyre, Szilágyi István kisebb költői beszélyeit ajánlotta mintául (lev. 1847. márc. 12. ), melyeket ő Böttger német fordításában olvasott. (Levele Gyulai Ágosthoz, IK , 1899. 488— 489.1.) Egy évvel azelőtt is kérte t, fordítaná le Parisinát, ,,már csak azért is, hogy a költői beszély alakjával, szerkezetével, stb. fiatalabb íróink megismerkedjenek” (u. o.). már angolul olvasta t, összes munkái megvoltak könyvei közt (nak 1845. aug. 1.); belőle vette Az elveszett alkotmány jeligéjét, Don Juanból lefordította az Uj görög dalnok énekét ; megkérdezte tól: »Parisinát mikép fordítsam? Versben, . . .vagy prózában, szóról szóra, ön használatául. Az elsőre kevés kedvem, az utóbbit kész szívvel.« Hozzáteszi: Mazeppa »még szebb« (1846. febr. 22.) A fordításról nem esik több szó leveleikben. Világos után tért vissza hoz. Mikor Szilágyi Sándor megindított Emléklapjai számára kérte közreműködését, 1850. ápr. 4. azt válaszolta : »A közelebb mult évekre semmi sincs nálam — még az elégiáig sem higgadtam meg s az ily állapot lehet fájdalmas, kínos, dühös, desperált stb., de — nincs meg a művészi nyugalom, s addig ne vegyen az ember tollat kezébe, vagy legalább oly tárgyat válasszon, melynél szabadon átadhatja magát képzeletének s nem vicsorog rá örökké a való sceletonja.« Így próbált menekülni a nyomasztó, gyűlölt valóság elől, módjára, mondai, jobbára képzelt világba. Az ő kisebb elbeszélő költeményei mintájára akart próbát tenni, »miután nagyobb ilynemű költeményt, rim s mértékben kivíve, nálunk még nem ismertem« — írta Erdélyi Jánosnak, 1856. szept. 4. Vonzotta a rímek szakadatlan ömlése, mi virtuozitást követelt (ez az oldal itt fejlett ki nála szembetűnően), a képek halmaza ; Katalinról később írta nek (1856. szept. 4.): »Byroniassá akarván lenni, nagyon elhalmoztam képekkel«. A Katalin-mondában vannak rokon elemek Parisinával, mint Gyulai Ágost kimutatta. rejtélyes hőse, Azzo, feleségül vette törvénytelen fiának, Hugónak, menyasszonyát; a fiatalok közt nem szakad meg a szerelem. Ez nem marad titok, Azzo kivégezteti fiát, s ezt végignézeti Parisinával, aztán maga búskomorságba sülyed. »Miként Hugó kivégzése egyúttal a Parisináé is, úgy öli meg Forgách halála Katalint« ( ) ; Szunyogh pedig Azzo lelkiismereti bűnhődésében osztozik. alakjai azonban élőbbek, valóbbak, történetük egyszerűbb, természetesebb, sorsuk következetesebb, valószínűbb. A vetélkedés nem apa és fiú közt áll, a halál nem erőszakos, az egész cselekmény emberibb.  

  Művét 1850. tavaszán írta, n. Ekkor indította meg (márc. 15.) Szilágyi Sándor : Magyar Emléklapok 1848— 49-ból c. irodalmi vállalatát. márc. 20-án írt neki, felelve szerkesztői felszólítására. »Irodalmunk jelen állapotában s míg névtelenül írok, úgy hiszem, verseim darabjától nem kívánhatok több dijt 4 forintnál. Nem mondom, hogy Ön ezt adja meg, — sőt, meglehet, nem is tehetné : csak azért említem, hogy ha e díjazást az irodalom meg nem bírja : úgy örömestebb írok minden díj nélkül s vigasztalom magamat azzal, hogy nem képes irodalmunk jelenleg dijt fizetni. Különben kisebb versekből kettőt is foglalhatnánk egy vers számba : nagyobb, pl. elbeszélő költeményre külön alkudnánk. «— Az elbeszélő költemény Katalin. Ápr. 14-én már küld »egy tömött ív rim«-et »Ez már több 700 sornál.« ». . .másfél ív mért ékes-rimes sallangos, kipitykézett vers atyafiak között is megér 40 forintot.« Május 7-én küldi meg a végét. Gyorsan dolgozott, pedig ideje javát Toldi második részére fordította, sőt szept. 15. azt írja : »két nagy művem van darabban.« A másik Bolond Istók lehetett. — folyóiratát időközben betiltották, de az élelmes szerkesztő Magyar Irók Füzetei néven rögtön fölélesztette. A költemény már itt jelent meg, A. jegy alatt. I. 81. 1. (A sűrű sajtóhibákért panaszkodott nak, aug. 19.) — Bármilyen szerény volt honorárium tekintetében, a nehéz viszonyok közt a szerkesztő még így sem tudott pontosan fizetni. (L. lev. szept. 15. és okt. 21. ) végre úgy kívánta tartozását leróni, ha kiadja könyvben a költeményt, fele haszonra; később ezt úgy magyarázta, hogy a honoráriumot fordította volna nyomdaköltségre ; ezt nem fogadta el, mire úgy fordított a dolgon, hogy a külön kiadás egész jövedelmét átengedte volna a költőnek. »Ez áldozat, köszönöm, de el nem fogadom.« (1850 okt. 21.) A mű végre megjelent csinos kis füzetben, a költő teljes nevével ; ára húsz p. kr. (így hirdette a Pesti Röpívek 4. sz. okt. 27.) Még azon évben második kiadást ért.  

  Kézirata özv. ajándékából a nagykőrösi kollégium könyvtárában, egybekötve A nagyidai cigányokkal, ugyanezen kötetben van még Sz. László füve. Boritéklap, melyen csak a cím van felírva. Utána 14 megszámozott oldal, sárgás papíron, azután még 14 számozatlanul. A szöveg mindenütt az oldal közepén.  

  A kézirattól a nyomtatott szöveg eltéréseit kijegyezte Huszár György, EPHK. 1913, 628— 631. 1. Csak a nagyobb eltérésekre volt figyelemmel.  

  Kiadások:  

  Először a Magyar írók Füzeteiben (szerk. Szilágyi Sándor), 1850., aláírással. Innen különlenyomat: Katalin. írta Arany János. . 1850. Kiadja Szilágyi Sándor, Nyomatott Kozma Vazulnál. — Ugyanazon évben mégegyszer. — Azóta K K . 1856. és 1860., továbbá ÖK. 1867., ennek es az ÖM-nak minden további kiadásában.  

  Iskolai és népies kiadásban 1898. ; Keveházával és Sz. László füvével együtt az Olcsó Könyvtárban, 1903. ; ugyanezen három költemény együtt a Magyar Könyvtárban is, Radnai Győző bevezetésével.  

  Két ponyvafüzet: Lublóvár és a befalazott menyasszony. — Tatár Péter Regekunyhója. 1863. — Regina, vagy a sírból szabadult jegyes. — u. o. 1861. (Jó végződésű).  

  A kézirattól a nyomtatott szövegek eltérései. — Sz. = Szilágyi Sándor kiadását jelenti. Ahol Sz. után nem következik több változat, azt jelenti, hogy abban kialakult a végleges szöveg. — A hely- és személyneveken kívül egyéb nincs aláhúzva a kéziraton.  

  Irodalom.  

  Salamon Ferenc Bpesti Hirlap, 1856. szept. 6., 7., 11. — Újabban Irodalmi Tanulmányok, I. kötet. — Külön kiemeli Katalint, a Kisebb költemények ismertetésében. Minden elismerése mellett géniusza talányának tartja, mert addig ,költőnk ily nemben több művet nem írt‘ ; Katalin mind tárgyra, mind formájánál fogva az őt megelőző irodalmi korszakra emlékeztet, a művészi feldolgozás nélkül azt hinnők, hogy azok egyike írta, kik csak a nagy szenvedélyek túlzott festésében s a rendkívüli eseményekben látnak költészetet‘. Péterfy is a lovagromantika eszközeit látta a műben. ( tanulmányairól írt ismertetéseiben, Összegyűjtött Munkái, III. 496.1.). azt is kifogásolta, hogy az alakok mind képekben, a költő nyelvén beszélnek. Viszont védelmébe veszi Katalin verselését, melyben és hibáztatták, hogy egy-két helyen névelő és kötőszó a sor végére esnek. Ezt maga is szóváteszi hez írt levelében. különben a versformát ősi nyolcasoknak nézte, nem ismerve fel a jambusokat, amely tévedéséről világosította fel levelében.  

  Erdélyi János a KK. ismertetésében ,,a költő legpompásabb fogamzatu és alaprajzú művének nézi” : Pesti Napló, 1856. aug. 26. és szept. 3. — újabban : Pályák és pálmák, 4 18 .1— »A lélekfestés magasabb nemű példáit idézi» belőle, (pl. IV. 77— 78. sor), más sorokban »homéri becs vagyon.« (VI. 64. sköv.sorokatidézi.).  

  Hegedűs István : Arany Katalinja és ennek forrása. Fővárosi Lapok, 1884.14— 15. sz. — A költő mesterművének tartja, az őrültség rajzát Szunyogban Lear mellé állítja.  

  Németül: Dux Adolf : Ung. Dichtungen von J . Arany. , 1861.