A világosi katasztrófa után a költőt »hajtotta a munkaösztön, de nem találta irányát«
mondja az Elegyes Darabok előszavában. A Toldi-féle
hős-idilli képek elvesztették reá varázsukat; »kedélyemhez s az általános hangulathoz
illőbb tárgyat kelle keresnem.« Ilyen lett volna Furkó Tamás,
Istókkal egyidejűleg, vagy már elébb, A
falu bolondja, »mely azt akarta feltüntetni, mint vesz el mostoha körülmények
közt egy költői természet.« Ez a téma állandón érdekelte; Bóka
Bandi címen is belefogott, szóvá tette tudományos fejtegetésben is (Irányok, III., Az észszerű utánzásról a költészetben) ;
»később ez alapeszmét, nagyobb mérvben, a Bolond Istókba
vittem volna át«, »mely mű fesztelen alakjában mind subjectív élményeim s érzelmeim,
mind a közhangulat humorának kifejezésére alkalmasnak látszotta (Elegyes D.) Egyidőre az
egész magyar költészetet hasonló kényszerű elnémulás fenyegette ; szavát elfojtotta a
cenzúra, a közönség fásult közönybe dermedt. E válságra mutatnak
Arany
nak Évek, ti még jövendő
évek és Létészem a lantot költeményei. Egyik
töredék prózai elbeszélésében egy-két vonás magára vall a fő alakban, kinek ,már egy kis
neve volt’, de ,háládatlan tehetsége azután évekig meddő maradt’, s egy szomorú irodában
görnyed (Látogatás egy barátomnál.), mint ő a szolgabírói
hivatalban. Ezek szubjektív élményei. — A közhangulatot fojtott elkeseredés jellemezte,
a tehetetlen fájdalom és gúny vegyülete, ez érzések összeolvadását nevezik a
költészetben humornak, a költő a derű és ború egymásba játszó képeivel magyarázza.
Elméletben nálunk ekkor csak Arany János
Kölcsey
írt a humorról, értekezésében A komikumról (1827.) annyit, hogy »a humor . . .önmagával
küzdésben álló lelkiállapotot teszen fel« ; hozzáteszi : »a hellén művészet szellemében
gondolt szépség nyugodalmával ellenkezik.« Ez összetett érzés az újabb kor és újabb
költészet sajátja. A magyarázatok azóta is többé-kevésbbé Kölcsey Ferenc
Vischer
meghatározását ismétlik : a
humor a komikum egy neme, amelybe fájdalom vegyül. A puszta komikum nevettet, az irónia
gúnyol, a szatíra ostoroz, a humor fájdalmán könnyít a gúnnyal. Azt mondhatni: a
tehetetlen fájdalom mosolya a szenvedésen. Ilyenformát érthetett Vischer, Friedrich Theodor
Arany
a »közhangulat humorán«. Ezt a hangulatát
nagyban táplálta Arany János
Byron
világfájdalma, a nevetésbe hajló keserűség, az élet ellentmondásai, a társadalomra szórt
gúny a Don Juanban, mindaz a szabadság, mely Byron, George Gordon Noel
Byron
műveit szemében a
modernizált éposz példájává teszi. (Dózsa Dániel
és Byron, George Gordon Noel
Wittgenstein
bírálatában). Mintául idézi (I. én. 71., már 47-ben Wittgenstein, Ludwig Josef Johann
Petőfi
nek, május 27.
). Érdekelte a stanza alakja is, a kicsiszolt
bő strófák, melyek a lovagi époszok harcai s kalandjai bőséges leírására termettek, s
melyek összefoglaló végső párrímeinek Petőfi Sándor
Byron
adott szinte epigrammai élt. E formát Byron, George Gordon Noel
Byron
példájára a józan, való élet
rajzára fogja, sőt népi életképekre s a népnek alján lézengő olyan alakok és olyan
nyomor rajzára, aminők felé addig nem fordult íróink figyelme, — A stanzával ő előtte
csak Byron, George Gordon Noel
Ráday
, Kölcsey, Szemere Pál és Kisfaludy Károly tettek próbát, enyhe lírai, elegikus érzések kifejezésére.
Ráday Gedeon
Arany
megilletődést és gúnyt,
keserűséget és humort vegyít strófáiba. Címet egy közmondásból kölcsönöz, mert szeretett
a hagyományra támaszkodni ; » . . .egy töredék, egy forgács, egy példabeszéd gyakran
becses eszméket költ fel« — írta Toldy Ferencnek,
1851. ápr. 28. A közmondást
Arany János
Dugonics
jegyezte fel :
»Bétekintett, mint Bolond Istók Debrecenbe« ; hozzáteszi, hogy Istók Dugonics András
Lévá
n lakott s minden évben elment Debrecenbe,
de csak a szélső házig, onnan visszafordult : a céltalanság, hiábavalóság humoros képe.
A kéziratra így írta a címet : »Bolond Istók, vagy az élhetetlen. —
Nedélyes költemény.« — Mellette :
Jún. 21. 1850.
(A nedély szót Szemere Pál alkotta a humorra, a ned(v)-hez
kapcsolt -ély képzővel. — Munkái, I. 46. — Szily Kálmán, MNy., III., 240. —
Léva
Czuczor
-Czuczor Gergely
Fogarasy
szótára befogadta.)
Fogarasi János
A terv nagyarányú volt. Az első ének csak Istók születését mondja el, bekukkanását a
világba. Mint
Byron
,
Byron, George Gordon Noel
Arany
is beleolvasztja érzelmeit és
emlékeit, s az élet sötét rajzában fejezi ki a kor hangulatát.
Arany János
14— 15. vsz. A lengyel hős :
Bem
. A
költő, aki megénekelte : Bem József
Petőfi
.
Költeményének címe : Vajda-Hunyadon.
Petőfi Sándor
17. « A csőszkunyhó leírásában többen a költő szülőházára ismertek, egy-két szó közös
benne Az öreg házról c. töredékkel, mely valóban a
szülőházról szól.
38. « »A Sátán »megveré Jóbot undok fekéllyel, tetőtől fogva talpig.« Jób a hamuban ült
és cseréppel vakargatá magát. »Monda pedig neki az ő felesége : Mégis megtartod-é a te
tökéletességedet? átkozd meg az Istent és halj meg.«— Jób könyve II. 7—
9.
63. « Mózes anyja »szerze gyékényből egy ládácskát . . . és abba helyheztetvén a
gyermeket, elveté a folyóvíznek partján a sásasba.« Mózes II. könyve, II. rész,
3. — A költemény bibliai kifejezéseiről Pollák Miksa : A . J . és a Biblia. — A gyékényből
font koporsó is félig-meddig emlékezés. Szendrey Zsigmond
Szalontá
n azt hallotta, az öreg Aranyék olyan
szegények voltak, hogy kútjoknál a veder is kákából volt fonva. (
It., 1914.
jan.
Nagyszalonta
67. « Szász Károly, az
ÖK.
ismertetésében, 1867., a Budapesti Közlönyben ezt írta : »A
mestram és a két éneklő gyermek leírását a költő — magától tudom — saját gyermekkora
reminiscenciáiból csinálta.« Rozvány György s az ő
nyomán Gyöngyösy László össze is kapcsolta az
esetet Csete Hóvár Gyuri cigány temetésével, melyről
Arany
, gyermekkorában, szerintök verset írt volna. (Lásd a
gyermekkori zsengék közt, a VI. kötet függelékében. Rozvány cikke:
Temesi Lapok, 1890. 3. sz.)
Arany János
75— 76. vsz. Atyjának megvakulása és váratlan meggyógyulása valóság. (Lásd
Ercsey
: A . J.
életéből
, 19— 20. 1. ;
Arany J.
életrajza, I. 49. 1.
Ercsey Sándor
76. vsz., 8. sor. Bibliai kép ; Nabukadonozor látomása a nagy álló kép, »melynek feje
aranyból vala, az ő méllyé és karjai ezüstből, lábai rész szerint vasból és rész szerint
cserépből.« Egy kő összetörte az egészet; »lőnek mint a polyva a nyári szérün.«
Dániel könyve, II. 32— 35.
Az 1850-ben elkészült részből az 1— 99 vsz.
még azon nyáron megjelent, a debreceni Csokonai Lapok-ban,
aug. 21.— szept. 28.,a
15— 19.,a23— 25. és 27. számban. E folyóiratot két fiatal író szerkesztette :
Orbán Pető és Oláh Károly. Mint nyerhették meg
Arany
t, nem tudni, a lap első számában, júl. 3-án, Arany János
Arany
költeményét közölték : A lantost.
1861-ben a Szépirodalmi Figyelőben Arany János
Arany
bírálatot írt Arany János
Oláh
verseiről. Kardos Lajos
szerint az Oláh-családnál levelek is voltak Oláh Károly
Arany
tól, de nem kerültek elő. (Kardos, 10.1.) Ez a 99
vsz. név nélkül jelent meg, de a szerkesztők sejttették a szerzőt csillag alatt a lap
alján : »Mutatvány legjelesb népköltőnknek egy készülőben levő terjedelmes
költeményéből.« (A költő célzott is erre a megcsillagozásra, Látogatás egy barátomnál c. elbeszélésében.) A sűrű sajtóhibákat a költő ki
jegyezte és versbe foglalta. A Cs. L. ősszel (okt. 5.) megszűnt, utolsó száma végén a
következő szerkesztői megjegyzés jelent meg : »Bolond Istók
c. jeles költeménybe, rendes javitnokunk betegsége miatt, némely nyomtatási hibák
csúszván be, Istók bátya kívánsága szerint:
Arany János
A költemény megjelenését észre sem vették. Bangó Pető verset írt a lapban
Arany
hoz (szept.
25), de semmi célzás rá, hogy a művet felismerte volna. Toldy Ferenc az Uj Magyar Múzeumban (okt.) megdicsérte a folyóiratot, de a
költeményről nem emlékezett meg, pedig a stanzák is felkelthették volna figyelmét.
Gyulai Pál a Csokonai
Lapok megszűntében csak az irodalmi közlönyt sajnálta. (
Pesti Röpívek, 1850. nov. 10. sz.), Arany János
Tompa
hasonlóképen (lev. 1851. okt. 27.
), a költeményt aligha olvasta. Csak
Szilágyi István tudott róla : »Az a mű nekem
gyönyörűségem« (1850. nov. 13.). A
költő maga azt írta : »mondhatni, semmi figyelmet sem gerjesztett s ha egy nagyon
competens műbírónak évek múlva tett nyilatkozatát kiveszem, (ki az
ismeretlen szerzőt váltig magasztalta előttem — bizony a varjú sem
károgott utána«. (Az Elegyes Darabok előszavában.) »Kétely fogott elő,
vajon minden rápazarlott erőm és időm után is fogja-e élvezni a magyar közönség.«
(U. o.) Félbe is hagyta.
Tompa Mihály
Más tervek is zsibongtak körülte, főképen Toldi estéjének
átdolgozása és Toldi második (középső) része. Mégis
visszafordult e félbehagyott művéhez. Megírta az első ének végén vázlatképen feljegyzett
esti tájképet, ki is adta a Délibábban 1856-ban. Úgy látszik, az első ének akkor e tájképpel
végződött volna. Volt hagyatékában egy harmadfél stanzára menő töredék, a II. ének
eleje:
Ez is 1856-ra mutat. A rövid töredék
harmadik (fél) strófája odavezet, ahol az 1880-ban papírra vetett terv szerint a harmadik ének kezdődnék :
Az első éneket a cigányok és az orgazda jelenetével 1863-ban kerekítette ki, mikor az egészet kiadta a Részvét Könyvé-ben. Ekkor
Arany
nevével jelent meg s elismerés fogadta: a II. ének maga is
mondja (16. vsz.). A vaskos tárgy, újszerű hang, csapongó előadás sokaknak még ekkor is
idegen volt. Szemere Miklós
1864-ben (dec. 1.) azt írta Arany János
Arany
nak, hogy szüreten nála volt Arany János
Tompa
és Tompa Mihály
Lévai
.
»Dicsértük, sőt csodáltuk Bolond Istókodat. — Mentől többször
olvasom, annál szebb előttem. A legnagyobb humorista az élet, — azt tükrözi vissza e
műved, — tudom én előre, hogy valamint Istókod magasb életkörbe lépend, úgy humorod is
magasb régiókban fog ragyogni.« Azt sem hallgatja el, hogy Lévai József
Pest
en két író azt mondta : négy strófát sem voltak képesek belőle
elolvasni: de azok Budapest
Petőfi
ről is»
felületesen nyilatkoztak, kevés gyöngy, sok szemét közt verseiben.«
Petőfi Sándor
Danté
t idézi (Inferno, I.
63), hogy a hosszú hallgátásban elrekedt, és új invokációval kezdi. Ez is
töredék, ceruzával ; a 11. vsz. végéig halad s lírai emlékezéssel A
nagyidai cigányokra tér. Itt fejti ki félreértett művének értelmét és
hangulatát. Ezt a 11 strófát le is tisztázta, ráírta : 1863. jún.23. — és kiadta a Koszorúban,
1863. jún. 28, a Tárca rovatban ezzel a jegyzettel: »A Részvét Könyve olvasói közül egy-kettőt talán érdekelni fog az itt következő
néhány versszak, mely folytatása az ottan megjelent töredéknek s a második ének kezdete.
Kuriozumképen megjárja.« A közlemény alatt
Dante, Alighieri
A. J.
betűk. Ezt a ceruzával írt 11 strófányi kéziratot
folytatta később az ének végéig, irónnal. Az egészet letisztázta, végére odaírta :
1873. jún. 23. Aláírta:
»Arany János
Gyulai
nak a Budapesti Szemle
1874. évi januári számába.« Kardos Lajos a költő szavaiból (11. versszak): Húsz
éve már, hogy a költő hanyag :
Húsz éve, mondom, egy-kettő hián (18. versszak) — arra következtet, hogy a
költő 1867— 68-ban dolgozott a második
éneken. Arra is hivatkozott, hogy a kézírás a 46. vsz.-tól kezdve megváltozott.
Gyulai Pál
A folytatásnál a Koszorúban közölt 11-ik vsz-ot a költő
feláldozta, pedig igen jól jellemezte a művet. (L. a variánsok közt.)
A II. ének Istókot a debreceni kollégiumba viszi. A költő a maga diákköri élményeit
ruházza rá, a maga hajlamait, benső életét, jellemét. Az emlékezés meghatottsága teszi a
második ének humorát enyhültebbé.
3— 13. vsz. A nagyidai cigányok szatirikus hőskölteményre
vonatkozik melyet megjelenése idején a bírálók nem értettek meg. Ezeket a vsz.-kat az
ÖK.
1867. évi kiadásában a költő
magyarázatul lenyomatta A nagyidai cigányok elé.
16. vsz. Az itt említett lehetne : Szilágyi István,
(1. fentebb), vagy Gyulai Pál, a költő bizalmas
barátja, s alkalmasint még Salamon Ferenc, aki az
első énekről megjelenésekor nagy elismeréssel írt a Részvét
Könyve ismertetésében. (
Tanulmányai
II.
282.)
25. vsz. »Magolni kelle kő, virág nevét« ; az első félévben
»kövésztudományt« hallgatott Kerekes József
tanártól és »kőfajtudományi nyelvet.« (Pap Károly:
Adalékok A . J. debreceni diákságához. — It.
1912.
).
1. vsz. A kollégiumi Acta sedis scholasticae-ben Kardos Lajos megtalálta az itt említett esetet: Tóth Mihály diák egy pallót vitt a közös szállásra, hogy feltüzeljék. A
vizsgálat során kiderült, hogy egy házhoz támasztva találta, a ház gazdája nem ismerte
magáénak. (Kardos, 108. 1.)
Arany
ekkor másodéves volt.
Arany János
52. vsz. Az említett sedes jegyzőkönyve szerint Boros tógátus diák »az iskolából
elküldetik, mert több ízben a Bika-vendégfogadóban tanyázott.« — (Kardos, 108.
1.)
53. vsz. A kollégium könyvtárában ott állott
Csokonai
babérkoszorús mellszobra,
Ferenczi István alkotása.
Csokonai Vitéz Mihály
54. vsz. A diákok természettudományi tanulmányaikat rajzokkal kísérték. (Pap Károly szóbeli közlése.) Sárvári Pál professzor könyvet írt a rajzolás mesterségéről.
55. vsz. Zenei próbálkozásairól a II. ének egy kihagyott strófájában : (48)
»Hallgatni eljárt egy vén tamburáshoz.«
63. vsz. Az itt említett tanár Sárvári Pál volt.
Mathesist és fizikát tanított. A »kibőgés« diák-szokás volt : nagy zajjal fogadták a
tanárt belépésekor. Ez néha előadás alatt is megújult. Szent Pál
levele c. köszöntőjében is említi
Arany
. (Lásd e kiadás VI. kötetében.)
Arany János
60. vsz. Debrecennek régidő óta volt vándor színtársulata. Már
1798-ban indított oda
Wesselényi
egy rajt. Eleinte a Fehér Ló
fogadóban vagy a varga-színben játszottak. 1835-ben
Nánássy Gábor szenátor a Harmincados-közben (utóbb
Batthiány-utca) álló házának magtárát alakította színházzá. Wesselényi Miklós
Arany
diákkorában Arany János
Fáncsy
, Fáncsy Lajos
László
és László József
Szághffy
társulata játszott benne. (Lásd Szücs István
: Szabad királyi Debrecen város története.
— Szücs
Szákfy József
Aranny
al egy időben volt a
debreceni kollégium diákja. — Géresi Kálmán : A debreceni színészet vázlatos története, 1798— 1898-ig.
Arany János
Arany
szerepeit összeállította
Bayer József : A . J.
színészi pályája. —
BSz., 1888., 53., köt. 282— 296. 1.
Arany János
68. vsz.
Kardos
kinyomozta, hogy
tüzér-szerepet 1836. febr. 18-án
játszott Töpfer
Királyi parancs c. színművében, mely Nagy Frigyes korában játszott. (Kardos, 115. 1.)—
Gulyás József : Arany egyik
szerepéről. —
IK., 1927.— 1 36. márc. 6-án
Balogh István
Argir és Helena darabjában egy favágót adott.
Kardos Lajos
70. vsz.
Garcilasso
nem
színész volt, hanem a spanyol Garcilaso de la Vega
Petrarca
. (1503—
1536.) (Kardos, 83. 1.) Nevét Petrarca, Francesco
Byron
említi, Don
Juan, I. 95.
Byron, George Gordon Noel
71— 74. vsz.
Kardos
megállapította,
hogy ez a darab Kardos Lajos
Raupach
Ördög Róbert-je. Közli is á darab ezen jelenetét. (116—
120. 14.)
Raupach, Ernst
87— 88. vsz. Arany László írja, a költő
önéletrajzához csatolt jegyzeteiben, hogy a költő a Nyáréji
álom egyes részleteit 1844 táján
Szalontá
n egy műkedvelő társaság által elő is
adatta. Ő osztotta ki a szerepeket, ő tanította be, ő festette a dekorációkat.
Nagyszalonta
92. vsz. A leírás Mármarosszigetre mutat. Mikor Szilágyi István odament tanárnak,
Arany
azt írta neki (1845. dec. 4.) :» . . .laktam egyik fogadójában, 1836-ban. mint a vándor Thália sarukötője. .
.« És hogy Kisfaludy Ilkájában »nem emlékszem már, vajon
valami medve vagy medve-kergető szerepét vittem.«
Arany János
99— 104. vsz.
Arany
e költeményben oly
pontosan idézi fel életrajzi emlékeit, hogy Bayer József a Klárcsi-epizódot is valóságnak veszi. Értékezéséhez
Gyulai Pál rögtön jegyzetet csatolt, hogy
költői alakításban nem lehet mindent szószerint venni. Szerinte Arany János
Arany
szemérmessége nem engedte volna, hogy ezt
leírja, ha való. A 105. vsz. mindjárt mondja is a továbbiakról : »Ez már nem mese«.
Gyöngyösy László a kaland elbeszélésénél
Szilágyi István bizonyságára hivatkozik.
(
A . J . élete és munkái, 390. 1.).
Kovács László :
Epizód Arany életéből. — Erdélyi Helikon,
1932. 605— 603. 1. (—
Elbeszélés-szerű rajz.)
Arany János
106. vsz. Önéletrajzában is írja : »Egy nap . . .álom ért rám — jó édesanyámat halva
láttam . . .ellenállhatatlan ösztönt érzék hazamenni. . .« Az utat leírta a Vándor cipó c. költeményben.
114— 115. vsz. Az Önéletrajzban is : »Föltettem magamban, nem olvasni többet, hanem élni
hivatalomnak, családomnak, lennyi közönséges ember, mint más.«
117— 118. vsz. A kollégiumi költészetről lásd Arany életrajzát, I. 32— 33.1
; — a maga verseiről,
Csokonai
és Kovács József
példájáról, saját Aeneis-fordításáról az önéletrajzban is.
Csokonai Vitéz Mihály
118. vsz. 8.: Priapus: görög hitregebeli mezei isten, az anyagi, testi élvezetek,
szerelem, bor barátja.
119. vsz. 6. sor.
Byron
sokszor gúnyolta Don Juanban író kortársait, névszerint ;
Byron, George Gordon Noel
Arany
csak itt. Császár Ferenc (1807 —
1858) szonettjeivel, Kunoss Endre
(1811— 1844) (Bústavi néven is)
Dalfűzérével a múlt század harmincas évei
almanach-lirájának édeskés érzéseit, finomkodó hangját keresték (,édeni báj, ,kéjöröm',
,gazdag kebel” ). Arany János
Császár
Mért láttam őt ? szonettjének második versszaka:
Császár Ferenc
Arany
nak az ilyen üres szóbuborék
nevetséges volt. Arany János
Lehr
egyszer védelmébe
vette a költő előtt a Toldiban Toldy Ferenc által kifogásolt népies egyszerűségü kifejezéseket (obégat,
stb.) s idézte
Bolond Istók 119. vsz. 5— 6.
sorait. »Lehr Albert
Arany
derűs
fellengéssel kezdi szavalni Arany János
Kisfaludy K
: «eszményi« Róza-dalát:
Kisfaludy Károly
—
Lehr
: Emlékezések Arany Jánosra.— M N y., 1917. — Az idézet vers Lehr Albert
Kisfaludy K.
Tihamér c. elbeszéléséből való.
Kisfaludy Károly
A második énekkel a költemény végkép töredék maradt, pedig a költő tisztában volt az
egésznek tervével. 1880-ban a harmadik és
negyedik ének vázlatát feljegyezte egy akadémiai ülési meghívó hátlapjára.
Riedl
és utána Kardos Lajos azt bizonygatták, hogy a II. énekkel az egésznek
elgondolása megváltozott. A költő mindössze szeszélyesen szövi a mesét, Riedl Frigyes
Byron
és a regények érdekkeltő
szabadságával váltogatva a szálakat, de minden pontosan összevág. Nem a mesén változtat,
csak az előadás menetén. A II. ének végén Istók meg akarja írni életét. Ezt mondja el a
III. ének. Istók gyermekkora egy grófi házban telt. A grófnét anyjának hívta. (Volt erre
célzás az I. ének és a CsL. szövegében : »Nehogy az olvasó
grófi szülét — Várjon« (73. vsz. és némikép a 99. vsz.). Istókot
egyszerre kitették az országútra. Egy öreg paraszt fogta fel, papnak akarta neveltetni,
de az öreg börtönbe került, felesége meghalt, Istók magára maradt. Ekkor éli A falubolondjában meg Bóka Bandiban
leírt hányt-vetett életét. Végre egy iskolamester veszi magához s tehetséget látva
benne, beadja Debrecenbe a kollégiumba. Ottani életét festi a
II. ének. A IV. azt mondaná el, mint került Istók a kastélyba, a grófék gyermeke
helyébe. — Itt a mese visszatért volna Istók diák-életére. Mint jó tanulót, nevelőnek
hívják a kastélyba. A grófné, kit egykor anyjának hívott, elcsábítja. Látnivaló : a mese
egységes, folyamatos, csak előadása kalandos, szaggatott, Byron, George Gordon Noel
Byron
modorában. Mindez csak eleje lett
volna egy nagyobb műnek. — Salamon Ferenc, aki
barátságban élt a költővel, tudhatott elgondolásáról, ezt írta : »Bolond Istóknak,
viszontagságos kalandjai közben, számos életviszonyok közt kellvén forognia,
feltehetjük, hogy a későbbi években, bár eltorzított, de alapjában hű rajzát vennők a
magyar élet sokféle oldalainak.« (
Irod. Tanulmányai,
II. 228. 1.) A terv alkalmas volt arra, hogy a költő feltárja az élet, a
társadalom számos rétegét és erkölcseit. Gyulai Pál szerint azért hagyta abba, mert »mennél közelebb jönne az 1848-i mozgalmakhoz, annál inkább mérsékelnie
kellene humorát.« (Emlékbeszéde.) Kardos Lajos úgy
képzelte, hogy Istók a szabadságharcban pusztult volna el, mint Byron, George Gordon Noel
Byron
Don Juanja a francia forradalomban. Az egésznek csapongó előadása, szeszélyes
fordulatai sokszor gúnyos, de mindig szellemes hangja, szándékosan keverék nyelve
(Szinnyei Ferenc a két énekben 100-nál több
idegen szót olvasott meg ; ezeket a kéziratban volt helyesírással hagytuk meg), az
élmények és emlékek beszövése, a bíráló megjegyzések, az egészben rejlő világfájdalom
Byron, George Gordon Noel
Byron
Don Juanéra fordította a vizsgálódók figyelmét. Byron, George Gordon Noel
Byron
ra maga is rámutatott
(I. 71.). Munkái vele voltak Geszten. Mikor
onnan eltávozott, Tisza Domokos azt írta neki,
hogy szobájában Byron, George Gordon Noel
Byron
II.
kötetének néhány stanzás borítékját találták (1851. nov. 2.). A hasonlóságokat Hantz Jenő kezdte összeböngészni. Sok részletet párhuzamba állított
Gróf István (125— 130. 1.),
néhány belsőbb hasonlóságot megfigyelt Kardos Lajos, kiegészítette ezeket Morvay Győző, Byron, George Gordon Noel
Koeppel
Byron-életrajzának függelékében. A hasonlóságokat csoportonként foglalja össze A.
J. életrajza, II. 46— 47. 1.
Koeppel Emil
Mások
Petőfi
Bolond Istókjával keresték a rokonságot. Petőfi Sándor
Petőfi
költeménye is a többször ismételt
vándorlegény-motívumból fejlődött ki, mint Petőfi Sándor
Arany
é A falu bolondja és Bóka Bandi vázlataiból. Havas Adolf Petőfi-kiadásában egy jegyzetben fölteszi (I. 415.
1.), hogy mikor Arany János
Petőfi
Petőfi Sándor
Arany
t 1847. őszén Arany János
Szalontá
n
meglátogatta, szóba jöhetett köztük ez a téma. (Ezt a föltevést Szinnyei Ferenc ismétli.:
Arany J.
humora, BSz.
1905. 122. kötet, 64. 1.)
Nagyszalonta
Petőfi
ekkor legboldogabb
hónapjait élte, költeménye a bizalom és derű kátéja ; Petőfi Sándor
Arany
körül a közhangulat és tulajdon sorsa ez időben
mindent elsötétítettek. Épen ezért költeményét másokArany János
Petőfi
Az apostol-éhoz. találták közelebb állónak. Ezt a hasonlatot
Hantz Jenő vetette fel először, rámutatva
Petőfi Sándor
Petőfi
nél a vén tolvaj és a
pálinkás banya, Petőfi Sándor
Arany
nál a csősz és
Pityeri Erzsók alakjára, s arra, hogy Szilvesztert egy tolvaj neveli fel, Istókot egy
orgazda. — Arany János
Kardos
tovább megy :
mindkét hős származására, a két keresztelőre, a fonákul kapott névre. — Kardos Lajos
Petőfi
költeményét kéziratban olvashatta
volna Petőfi Sándor
Arany
, mikor 1849 nyarán Arany János
Pest
en
időzött. Kinyomatására csak 1850-ben került
sor, kihagyásokkal, Budapest
Petőfi
kétkötetes
kiadásában. Ezt is elkobozták, Petőfi Sándor
Lévay
vitt le Lévay József
Arany
nak egy dugott példányt
(
Arany János
Lévay
levele, 1850. aug. 3.
). Később,
1862-ben, Müller Gyula
Alkotmányos Nagy Naptára nyomatta le, szintén eltorzítva, ami
ellen Lévay József
Arany
felszólalt (
Szépirodalmi Figyelő
1861. nov. 14. nov.
21.
), »oly kézirat alapján, melynél senki sem mutathat elő
hitelesebbet.« (Tehát az eredeti kézirat volt nála.)
Arany János
(Márki Sándor
Rozvány György emlékezéseire támaszkodva azt írta,
hogy Istók alakjában sok emlékeztet egy Csungó Náci nevű korhely fráterre, kivel
Arany
a nemzetőri napokban Aradon ismerkedett volna meg. —
IT.,
1917, — Képtelen állítás ;
az első ének csecsemőjén nem lehetnek ilyen vonások, a második ének diákján sem.)
Arany János
Kézirat.
Több kézirata volt a költő
hagyatékában. Az ostrom alatt elégtek. A variánsok már le voltak másolva. Az első ének
kéziratán a cím : »Bolond Istók, vagy az élhetetlen.« A cím
mellett : jún. 21. 1850. — Az I. ének
befejezése a 99. vsz-tól végig valószínűleg 1863-ból való. 1856-ból a II.
énekből harmadfél stanza töredék maradt. Az első tizenegy vsz. irónnal, letisztázva is.
Rajta :
1863. jún. 23.
—
1873-ban folytatta az irónnal kezdett
1— 11. vsz-t, tintával ; az egészet letisztázta a Budapesti
Szemle számára ; végére odaírta :
1873. jún. 23.
Kiadások.
Az I. ének 1— 99. vsz-a megjelent a
debreceni Csokonai Lapokban (szerk. Orbán Pető és Oláh Gábor.) aug
21-szept. 28-ig, a 15— 19. 23— 25., és 27. számokban. A lap hetenként kétszer jelent
meg. Egy-egy számban 10— 12 vsz-ot közölt. — A 101— 104. és 106— 107. vsz-ok a Délibábban (szerk. Friebeisz István) láttak napvilágot, 1856. márc. 16. A cím itt : Pusztai est. — Tájkép egy
csonka műből. — Névvel. — Az egész I. ének 1863-ban a Részvét Könyvében, a magyar
írók segélyegylete javára (szerk. Gyulai Pál.). A
KK-közé a költő nem vette fel, mert még folytatni remélte, az
ÖK. VI. kötetében az Elegyes Darabok közt kiadta. A
II.énekből az 1— 10 vsz. a Koszorúban, 1863. június 28., ezzel a megjegyzéssel:
»A Részvét Könyve olvasói közül egyet-kettőt talán érdekelni fog az itt következő néhány
vers-szak, mely folytatása az ott megjelent töredéknek s a II. ének kezdete. Curiosum
képen megjárja.« A közlemény alatt
A. J.
betűk. Azután a 3— 10. vsz. A
nagyidai cigányok előtt az ÖK.
1867. kiadásában. Az egész II. ének 1873-ban a BSz-ben.
Azután az ÖM. minden kiadásában. Külön, Beöthy Zsolt és Arany János
Voinovich G.
tanulmányaival, Voinovich Géza
Bpest
, 1932. — Budapest
Petőfi
Bolond Istókjával együtt, Kéky Lajos bevezetésével, é. n.
Petőfi Sándor
A Részvét Könyve tartalmából minden ismertetés kiemeli e
költeményt. A Magyar Sajtó (szerk. Vajda János,) jún. 3.
elismeri, a Részvét Könyvéről, hogy »körülbelől egyesítette
magában a mi értékest és élvezhetőt jelen szépirodalmunk felmutathat,« — csak a
töredékek közlését kifogásolja, »kivéve, ha a töredék oly becses, mint Arany János
Bolond Istók c. költői beszélye, mely a költő legjobb
géniuszának bélyegét viseli homlokán és szép kedéllyel van írva.« Ugyanígy a Nővilág (szerk. Vajda János), júl. 16.
Salamon Ferenc a Részvét
Könyvének ismertetésében a Pesti Naplóban, 1863 (és Irodalmi
Tanulmányai, II.). — »Van benne elég komikus, elég nevettető is, de van
emellett megindító, néhol magasztos, lírailag ömlengő, másutt elégiai, sőt tragikumra
hajló is. — Mese, hang, előadás, kifejezés s még a verselés ritmusa is — oly tökéletesen
illenek egymáshoz, mint csak sikerült, azaz mesterművekben láthatjuk«. Hasonmás nélkül
álló jeles műnek nevezi. Kifogásolja, hogy komikumot, adomát, élcet, még a szójátékot is
humornak nevezik. A humor »a kedélyben van, az érzelmek bizonyos diszharmóniája szüli,
mely az édessel keserűt, a mélységgel bizonyos könnyelműséget, szomorú eseményekkel
komikumot, a sírással nevetést vegyít.«
A szólást Benedek Róza
Szirmay Antal példabeszéd-gyűjteményéig vitte
vissza, (
Ethn., 1911.
— Kardos Lajos,
ugyanott
1912.
) Még messzebb
vitte Waldapfel József, (
Ethn., 1929. 182.
1.), elmondva, hogy Szaller György
Külömb féle Példázatok Kresztomácziája könyvét a Magyar Hírmondó
1893. dec. plágiummal vádolta, mire a
szerző védekező iratában azt írta : »A bíráló tsak betekintett a könyvbe, mint az Istók
Debrecenbe.« A könyvnek címe is : Istók-Debrecenbe. Védelmét
német nyelven is kiadta, ott megmagyarázta : »Bedeutet einen Windbeutel, der eine Sache
nur oberfláchlich beguckt.«
A Nefelejts-ben (szerk. Bulyovszky Gyula) jún. 14. Kronosz jegyű
bíráló Byron
Don Juanjához méri, »de az eredetiség a gondolatokban több, mint
a brit Apollónál.«
Szász Károly az ÖK.
1867. ismertetésében a stanzák változatos
hangját emeli ki. (
Budapesti Közlöny, 1867. 96. sz.) A II. ének
megjelenése alkalmából (
Vasárnapi Ujság 1874. jan.
11.): »Bolond Istók első éneke, mint töredék, mint csupán első ének, a maga
nemében nem áll hátrább
Arany
egy
munkájánál sem«.
Arany János
A II. ének megjelenésekor az
Athenaeum
ban (1874. jan. 16.) Beöthy Zsolt: »Az első éneket . . . töredékben is . . . a magyar
Parnaszus legcsúcsára helyezték.*
Reviczky Gyula : »Legjellemzőbb műve
Arany
nak, .. .ha befejezi, ez fogja művei közt
a legnagyobb népszerűséget követelni.« (
Temesi Lapok
1876. 115. sz. — Újabban
Arany János
Reviczky
nek Pakulmre által
rendezett kiadásában).
Reviczky Gyula
Haraszti Gyula:
A . J .
elbeszélő költészete, Magyar Szemle,
(szerk Bodnár Zsigmond), 1881. ; újabban a Modern Könyvtárban. »Hasztalan keresnénk
Arany
költészetében ehhez foghatót.
. . Még a forma is sötét, maró humorral.« Az első és második ének közé esik a költő
»lelki gyógyulásba, a másodikban ,derült fantázia humorát' látja.
Arany János
Hantz Jenő :
A humor és
A . J . humora.
Figyelő, 1888. XXV. »Bolond Istók első éneke a valódi humor tekintetében
irodalmunkban páratlan.« —
Hantz
vetette
fel a mű hasonlóságát Hantz Jenő
Petőfi
Apostolával.
Petőfi Sándor
Kardos Lajos
:
A . J . Bolond Istókja. A bpesti egyetemen jutalmazott
pályamunka. Debrecen, 1914. 1— 148. 1.