Bibliográfiai adatok
Buda halála
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Összes Művei IV. kötet
Alcím: Keveháza. Buda halála. A hun trilógia töredékei.
Dátum: 1953
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 809000064148
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Dátum:
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
elbeszélő költemény
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Elektronikus kiadás adatai:
A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence
Kiadás:
Digitális kritikai kiadásMegjelenés:
Buda Halála. — Hun rege. — a M. T. Akadémia által Nádasdy-díjjal jutalmazott mű.Pest
. Ráth Mór kiadása. 1864.
Másodszor és harmadszor az
ÖK.
köteteiben, 1867 és 1872.
Negyedszer: Buda Halála.
Murány ostromá-val együtt. Ráth Mórnál. 1867.
Ötödször önállóan. Budapest, 1884.
Hatodszor az
ÖM.
kiadásában. Utóbb minden
új kiadásában és lenyomatában.
Hetedszer Budapest
Ráth
nál, 1897.
Nyolcadszor a Magyar Könyvtárban, Moravcsik Géza bevezetésével. 1900.
Kilencedszer az Olcsó Könyvtárban, 1901.
Tizedszer
Arany János elbeszélő költeményei : Buda halála,
Murány ostroma, Katalin, Szent László füve, Az első lopás, Keveháza, Bolond
Istók.
Budapest, 1908. Franklin Társulat.
Tizenegyedszer a Nemzeti Irodalmunk c. gyűjteményben, együtt
Katalin-nal, 1941.
Tizenkettedszer az Uj Könyvtár-ban, Komlós Aladár előszavával, é. n. (1948).
Papp Illés megállapította, hogy az újabb
kiadások az elsőtől 166 helyen térnek el; nagyobbrészt a változott helyesíráshoz
való alkalmazkodásban.
Ponyvafüzetben:
Buda, Bendeguz fiának élete és halála. Hét
képpel, sűrű átvételekkel Aranyból.
Bucsánszky kiadása. 1873.
,
1895.
Ráth Mór
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ
Jelen költemény, amennyiben Buda viszonyát Etelével tárgyazza, teljes egész; de
amennyiben későbbi fejlemények alapjául szolgál, csak mintegy előjátékát teszi a nagy
tragédiának, mely a szerző gondolatában már megalkotva él. Annálfogva, ha talán a költői
nemezis ellen kifogása lenne a bírálatnak: kéri a szerző ezt tekintetbe venni.
Tudniillik e költeménynek is egy magasb egységbe kellvén összefolynia, nem
lehetett ennek special egységét annyira bezárni, hogy a továbbiakkal minden
kapcsolata megszűnjék.
Mi az elbeszélés ószerüen naiv formáját illeti, az nem affectatio. Szerző annyira s oly
kizárólag jelen tárgyához tartozónak véli ezt, hogy részéről képtelen vakmerőségnek
gondolna egy oly eposzt, melyben Attila szerepel, így kezdeni : »Férfiat énekelek«…
stb., míg a krónikák egyszerű nyelvén sok mindent el lehet mondani. Hanem ezt és a
hasonlókat olvasói ítéletére bízza