A hun trilóga töredékei

Bibliográfiai adatok

A hun trilóga töredékei

Bibliográfiai adatok

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország

Azonosító:

A kézirat leírása:

History:

A töredékben maradt dolgozatok kézirata megvolt a költő hátrahagyott iratai közt. Ráírta : Hun monda, 1853. Legelső töredékek. A három dolgozat kéziratát a költő együtt tartotta ; az ostromban mind elégett. Törlések, javítások nem voltak rajtok ; tisztába írta. Fennmaradt a legelső kezdetből három sor. Tanítványainak sikerült néha a költő papírkosarából egy-egy eldobott cédulát megszerezni és eltenni. Ilyenről közölte Benkó Imre ezt a három sort: (Arany János tanársága Nagykőrösön, 183. 1.)

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Arany László közölte a HV-ben ; másodszor Voinovich G. A. J. összes művei, I—IV. köt., Franklin Társ. kiadása, 1924.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A műhöz tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A HATODIK ÉNEKBŐL

n.1

Földnek adván így a nagy király tetemét,

n.2

Tartanak egyszersmind halottak ünnepét,

n.3

Mellyet Keveházán ösi módra ülnek,

n.4

Minden esztendőben egyszer összegyülnek.

n.5

Csatamondó Hábor a nagy kőre álla,

n.6

Szózatos ajkához isten lelke szálla,

n.7

Lebegő ujjakkal megérinti kobzát,

Jegyzet A sirató-ének szokását, tartalmát Jordanes írta le. Hábor neve Zalán futásából, való. Hogy a táltosok a népnek énekmondói is voltak, azt

Toldy

Toldy Ferenc

nál olvasta, Irodalomtörténetében, 33—34. 1. — A töredék a cezumóri harcot kezdi elmondani, előbb krónikásán, azután helyébe Keveháza époszára utal.

n.8

És átfutja szemmel a nép széle-hosszát.

n.9

Emlékezik ama legelső tusára,

n.10

Keve jó vezérre, Béla, Kadosára ;

n.11

Kik alatt a hún nép, villogtatva kardját,

n.12

Legelőször látta Duna-Tisza partját.

n.13

Dunán túllevő rész még Rómának hódolt,

n.14

Egy Makrinusz nevű benne helytartó volt,

n.15

Sok özön serege, sok gyülevész népe,

n.16

Készen várta a hunt, nem jöve elébe.

n.17

De borongós éjen bátor Keve átkél

n.18

Mind egész hadával Szent Gellért hegyénél,

n.19

S megüti Makrínuszt, Tárnok vize táján,

n.20

Hamzsabég az a hely most a köznép száján.

n.21

Ott esett el Keve, Kadosa és Béla,

n.22

Győzött a kun elébb, aztán elaléla ;

n.23

Most is látni Bata és Hamzsabég között

n.24

A sok dombot, hová e had temetközött.

n.25

De Makrin is ottan maradni nem mere,

n.26

Sebes futamással Lajtán átalkele,

n.27

A hunok ellenben, mihelyest üdültek,

n.28

Sebes száguldással utána repültek.

n.29

És nem messze Bécstől, hol a Kúnbérc vagyon,

n.30

Megvevék a kölcsönt a római hadon,

n.31

Elesett Makrinusz ; szász Detre, a társa,

n.32

Viseli a nyilat, köz álmélkodásra.

n.33

Mondom, ezt a dolgot Hábor emlegeté,

n.34

Bendegúzt, az Etel atyját, sem feledé ;

n.35

S állván sírja felett a három vezérnek,

n.36

Szózatos ajkáról zeng az ősi ének :

HÁBOR ÉNEKE.

Mért vijjog a saskeselyű,

Mért szállong a turul s ölyű.

Jegyzet Lásd

Arany

Arany János

: KEVEHÁZA című elbeszélő költeményét.

stb.

n.37

Így énekle Hábor, estvéli homályban,

n.38

Nem érték egészen, de érzék mindnyájan :

n.39

Szivöket elnyomta tompán sajgó érzet,

n.40

Mire nincs egyéb szó : enyészet, — enyészet.