X (Close panel)Bibliográfiai adatok

A hun trilóga töredékei

Bibliográfiai adatok

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország
Azonosító:
A kézirat leírása:
History:
A töredékben maradt dolgozatok kézirata megvolt a költő hátrahagyott iratai közt. Ráírta : Hun monda, 1853. Legelső töredékek. A három dolgozat kéziratát a költő együtt tartotta ; az ostromban mind elégett. Törlések, javítások nem voltak rajtok ; tisztába írta. Fennmaradt a legelső kezdetből három sor. Tanítványainak sikerült néha a költő papírkosarából egy-egy eldobott cédulát megszerezni és eltenni. Ilyenről közölte Benkó Imre ezt a három sort: (Arany János tanársága Nagykőrösön, 183. 1.)

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Arany László közölte a HV-ben ; másodszor Voinovich G. A. J. összes művei, I—IV. köt., Franklin Társ. kiadása, 1924.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A műhöz tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el:
 
  A HATODIK ÉNEKBŐL  
 
 
n.1
Földnek adván így a nagy király tetemét,
 
n.2
Tartanak egyszersmind halottak ünnepét,
 
n.3
Mellyet Keveházán ösi módra ülnek,
 
n.4
Minden esztendőben egyszer összegyülnek.
 
 
 
n.5
Csatamondó Hábor a nagy kőre álla,
 
n.6
Szózatos ajkához isten lelke szálla,
 
n.7
Lebegő ujjakkal megérinti kobzát,
n
Jegyzet A sirató-ének szokását, tartalmát Jordanes írta le. Hábor neve Zalán futásából, való. Hogy a táltosok a népnek énekmondói is voltak, azt
Toldy
Toldy Ferenc
nál olvasta, Irodalomtörténetében, 33—34. 1. — A töredék a cezumóri harcot kezdi elmondani, előbb krónikásán, azután helyébe Keveháza époszára utal.
 
n.8
És átfutja szemmel a nép széle-hosszát.
 
 
 
n.9
Emlékezik ama legelső tusára,
 
n.10
Keve jó vezérre, Béla, Kadosára ;
 
n.11
Kik alatt a hún nép, villogtatva kardját,
 
n.12
Legelőször látta Duna-Tisza partját.
 
 
 
n.13
Dunán túllevő rész még Rómának hódolt,
 
n.14
Egy Makrinusz nevű benne helytartó volt,
 
n.15
Sok özön serege, sok gyülevész népe,
 
n.16
Készen várta a hunt, nem jöve elébe.
 
 
 
n.17
De borongós éjen bátor Keve átkél
 
n.18
Mind egész hadával Szent Gellért hegyénél,
 
n.19
S megüti Makrínuszt, Tárnok vize táján,
 
n.20
Hamzsabég az a hely most a köznép száján.
 
 
 
n.21
Ott esett el Keve, Kadosa és Béla,
 
n.22
Győzött a kun elébb, aztán elaléla ;
 
n.23
Most is látni Bata és Hamzsabég között
 
n.24
A sok dombot, hová e had temetközött.
 
 
 
n.25
De Makrin is ottan maradni nem mere,
 
n.26
Sebes futamással Lajtán átalkele,
 
n.27
A hunok ellenben, mihelyest üdültek,
 
n.28
Sebes száguldással utána repültek.
 
 
 
n.29
És nem messze Bécstől, hol a Kúnbérc vagyon,
 
n.30
Megvevék a kölcsönt a római hadon,
 
n.31
Elesett Makrinusz ; szász Detre, a társa,
 
n.32
Viseli a nyilat, köz álmélkodásra.
 
 
 
n.33
Mondom, ezt a dolgot Hábor emlegeté,
 
n.34
Bendegúzt, az Etel atyját, sem feledé ;
 
n.35
S állván sírja felett a három vezérnek,
 
n.36
Szózatos ajkáról zeng az ősi ének :
 
 
 
  HÁBOR ÉNEKE.
  Mért vijjog a saskeselyű,
  Mért szállong a turul s ölyű.
n
Jegyzet Lásd
Arany
Arany János
: KEVEHÁZA című elbeszélő költeményét.
  stb.
 
 
 
 
n.37
Így énekle Hábor, estvéli homályban,
 
n.38
Nem érték egészen, de érzék mindnyájan :
 
n.39
Szivöket elnyomta tompán sajgó érzet,
 
n.40
Mire nincs egyéb szó : enyészet, — enyészet.