Az ősi babona, hogy a holt sebe a gyilkos közeledtére vérzeni kezd, a Nibelung-énekben is
megvan (XVII. kaland) ; Csaba királyfi tervében ez árulja el az Attila siratására jött
Krimhildet. (L. a Tetemre-hívás jegyzetét is.)
A régi tervvázlat a szigeten nem volt kezénél, újat írt. A második résszel kezdte a
folytatást, a régi nyomon, Csaba születésének jóslatával, Buda
halála versformájában. A kézirat elején fel volt jegyezve : »Kezdtem
1881. augusztus 2.« a
végén pedig: »Eddig augusztus
20-án ; aztán beteg lettem.« — A második tag terve most is
hézagos, oda is írta : »be lehetne olvasztani a Harmadikba . . .ha . . .volna
kinek.« Ezt Tolnai Lajos (
Magyar Szalon, 1888. dec.
szám) úgy értette : »ha volna olvasója«. A
félreértést Simonyi Zsigmond helyreigazította : —
»ha volna, aki megírja«. (
A védelmezett Arany János. —
Nyelvőr, 1889. 26. 1.)
Két ének készült el : a jóslat, úgy, amint a második dolgozat első énekében. A másik ének
címe a tervben : Detre udvarlása, a kidolgozás szerint inkább
a »nevezés tor«-ja, a gyermek Csaba bemutatása Hadurnak, egy magyar népi szokás
visszahelyezése a múltba. A gyermek hajának a lángba röpítése bibliai. (Mózes, IV—VI.
18, — Pollák Miksa, 146. 1.)
Az új terv megoldja azt a mozzanatot, melyet a költő az első dolgozat óta folyvást
hátrább tolt : Aladár anyjának »vendégül hívott testvérein s a Nibelungokon, Detre
tanácsára és segélyével, bosszút állt«. Ezt jelentheti az alaprajzban a VI. ének címe :
Krimhild menyegzője. Ezzel magyarázza a költő Detre
ármányát, amint Aladár ellen fordul. A nagy csatáról Kézai azt írja : quod huni proelium
Crumhelt usque adhuc nominantes vocaverunt. Ehhez a harchoz kapcsolja az 1855—56. évi alaprajz a Halottak harcát. (IX. én.) A 81-i tervvázlat azt mondja erről: »Éjjel a
holtak — Csaba és Aladár hunjai egyformán — felkelnek és viaskodnak az elhullt gótok
szellemeivel, évről-évre, egész a magyarok bejöttéig«. Ez Kaulbach Hunnenschlacht-jának tárgya, melynek metszetét Eötvös József ihletőül megküldte
Arany
nak. Ipolyi említ ilyen mondát, hogy Csaba holt
vitézei éjtszaka új harcra keltek az ellenséges halottakkal; minden évben hallani, a
Krimhild csata napján Csaba mezején a kardcsörgést, halálhörgést (170. 1.) A Krimhild-
csatához fűzi Arany János
Arany
a mondát Csaba
íréről, mellyel a hun királyfi életre kelti sebesültjeit.
Arany János
Az 1856. évi tervvázlatban : »Másnap a Csaba
íré fű életre költi Csaba sebesültjeit s megértve a jóslat igazi értelmét, visszaindul
az őshazába, — Erdély szélein hagyván a székelyeket.« Itt
említi a II. dolg. terve a Hadak útja mondát ; az 1863. évi terv messzebb teszi.
Ipolyi
székely hagyományból idézi,
hogy »megjött Csaba, ott (Erdély szélén) hagyott táborának
segítségére seregével, valahányszor a többi népektől szórongattatott, míg csak
életben volt.« (354. 1.) S azzal folytatja: »s mire Csaba és serege rég
kimúlt, s a székely unokákat … szomszédaik újra haddal fenyegetik, Csaba táborával
az ég csarnokaiból is leszállva, a hadak útja csillagzaton jő
segítségére.« (Ipolyi Arnold
Ipolyi
ezt összeköti a
Csaba íré életfűvel: (354. 1.) (A mondát Lugossy József írta le s küldte meg Ipolyi Arnold
Ipolyi
nak. Ipolyi Arnold
Lugossy
kiszínezett szövegét közli az 581. l.-on.)
Lugossy József
Sok nép hiedelme tartja, hogy nemzeti hőse veszély idején holtan is visszatér segíteni.
(Kalevipoeg, Artus király, Nagy Károly, stb.) Ez a monda is közös Csabával és Szent
Lászlóval. A csillagúton visszatérés a magyar monda tulajdona. Hihetőleg ősi monda,
olyan korból, mikor még a földi események párját felvetítették az égre. (Mint a magyar
nép a maga életkörét a csillagok elnevezésében: Kaszás, Ökörhajtó, Fiastyúk, stb. így
népesült be a Zodiakus.) — A mondát Benedek Elek
és Sebesi Jób erdélyi mesegyüjtő útjukon eléggé
ismeretesnek tapasztalták. (
Magyar Népkölt. Gyűjt.,
III. 402.)
Az 1863. évi terv két új énekkel bővül
(XIII. és XIV.) Etelközben még éltek hun törzsek, a nagy csatában segítették is a
hunokat. (
Váczy Péter : A birodalom felbomlása. — Attila és a hunok.
Szerk. Németh Gyula. 137. 1.) A
korozmin törzsből vett feleséget (ebben a belházasság kerülésének szokása rejlik).
Kézai
szerint »Mox incipit suadere,
quod penitus redirent in Pannoniam, ultionem de Germanis acceptari«. Ez volna a XIV.
ének, Csaba hagyása. Ehhez Arany László a következő jegyzetet csatolta : Valószínűleg Csaba
'testamentuma', melynek mondája mind Kézai Simon
Heltai
, mind Székely István
krónikájában (ezt Szilágyi István
1850. dec. végén megküldte a költőnek)
előfordul a következő alakban :
Heltai Gáspár
»Mikor Csaba, Attila fia igen megvénhedett és halálos ágyán feküdt, magához hivatta
főembereit és megeskette őket Damasek Istenre, hogy idővel, mihelyt megsokasodnak,
vissza fognak téri
Pannónia földére. E visszatérés, a székely nép élő
hagyománya szerint, a menny boltján ma is látható Hadak Utján (Tej-út)
történt.« (A Tejút a schlägli szójegyzékben 1420.: hadi uth.) Sebestyén Gyula a Damasek istennevet szétfoszlatta, kimutatva, hogy Székely a
Bonfini-nemzetség rendjében rosszul olvasta ezt : Damas ex Boro — Dama, Bor
fia. (Bor Hunornak a fia. A magyar honfoglalás mondái. I.)
Ipolyi
így idézi ezt Székelyből,
Ipolyi Arnold
Arany
alá is húzta, (13. és 21. 1.)
de a 151. l.-on Arany János
Ipolyi
már Damát ír.
— Csaba hagyásával nyílik kilátás a jóslat teljesültére, a magyarok bejövetele által.
Ipolyi Arnold
Kézai
nál Csabának egyik fia,
Edumen, ott volt a honfoglalók közt, Anonymus a
másikat, Edet is a kun vezérek közt nevezi meg.
Kézai Simon
Tolnai Lajos: Mit akart
Arany János ? — Buda Halálában a tragikai
felfogást elismeri, a töredékeket kevésre nézi, az 1881. évi kivételével.— Magyar
Szalon. 1889.
—
Grexa
éppen második énekéhez tett
kérdőjeleket.
Grexa Gyula
Péterfy Jenő: Arany
János eposzi töredékeiről. — Budapesti Szemle,
1888. LIV. köt. — és
Péterfy összegyüjtött munkái, I. köt.