AJOM jegyzetek

  JEGYZETEK A KEVEHÁZÁ-HOZ.  

  A küldött magyar krónikák nyomán a költő elsőnek a Keveházá-t alkotta meg. A hunok beáradásáról szól ez Pannóniába, Duna-melléki harcaikról, Bendegúznak, Attila atyjának győzelméről; ezekről a harcokról külföldi krónikák nem tudnak. Mintegy előhangja ez egy hun-eposznak. Tervéről a költő azt írta nak (1852. dec. 1.): »Terra incognitán akarok járni ; bezzeg, ha megint eltévedek a (Célzás A nagyidat cigányok félremagyarázására.) Valóban új úton járt, több tekintetben. E 'kisded eposz’ ( szava) egy egész nagy eposzra való eseménysort ad elő, szorosan a krónikák alapján, az epikában akkor szokásos pátosz mellőzésével, romantikus cicoma nélkül, de bő korrajzi tanulmánnyal; hexameterek helyett mozgalmas rímes strófákban, balladai gyorsasággal, megőrizve mégis az eposz méltóságát. (Kifejezéseiben hajlik a régi epikai stílushoz; v. ö. az 1. versszakot az Iliász első soraival a ’ronda repesők'ről; 32. vsz. a Bibliában Jósué, X. 12—13.; 17. vsz.: a napot elsötétítik a nyilak. — A 19. vsz. két karddal vívása Kinizsiről van véve.)  

  A költeményhez első megjelenése helyén a költő jegyzeteket csatolt.  

  Arany jegyzeteinek több pontját kibővítette Tolnai Vilmos ( Arany Keveháza című költeményéről. IK. 1922. ) , sokhelyütt az utalások teljesebb szövegének közlésével.  

  Kézirat, kiadások. Kézirata nem maradt meg. Közölve először a Szikszói Enyhlapokban (szerk. Császár Ferenc) 1853., 129 l., a szöveg után a költő fentebb közölt jegyzeteivel. A jegyzetek ott csak számozva vannak, a strófákhoz ez a kiadás kapcsolja őket. A Szikszói Enyhlapok a Szépirodalmi Lapok 1853 . febr. 10. száma szerint már megjelentek.  

  Másodszor a KK.-ben 1856. , a jegyzetek nélkül s a költő javítgatásaival, ugyanígy az ÖK.-ben 1867. és ÖM. -ben. Itt ezek szövegét közöljük.  

  A költemény eseményeit a költő Csaba királyfi-nak a költeménnyel csaknem egyidőben, 1853-ban készült első dolgozatában is elmondja, a VI. énekben, mint Attila temetési énekének tárgyát, más hangnemben, krónikás egyszerűséggel. E versszakok végére odaírta Keveháza első két sorát, Hábor éneke címmel. Mikép simította volna el a költő a szembeszökő ismétlést, nem tudni. Az egész első dolgozatot elégedetlenül félretette, Keveháza költeményét pedig kiadta külön, előbb a Szikszói Enyhlapokban, azután Kisebb költeményei közt, 1856. A költemény 1863. évi tervvázlatában a már kiadott költeménynek puszta címe van odaírva a II. rész IV. énekéül, előtte a II. ének helyén egy kérdőjel; nem látni, mint illesztette volna ide ; ez a terv kidolgozatlanul maradt. Az utolsó tervvázlatban, 1881., megint máshova tette : Etele világháborúinak emlegetésébe, »különösebben a catalóni éjre … ,hová … tervezve volt.« A költő maga sem talált neki helyet. Keveháza mindig magában jelent meg. — Buda halála 2. versszaka hozzákapcsolódik, szinte folytatásképpen : »Már Keveházába Bendegúz megtére, Most Buda országol —.«  

  A költemény forrását Zlinszky Aladár krónikájában látta. ( Arany kisebb történeti költeményei. IK., 1901., 268. 1.) néhány vonással bővebb. Helyrajz dolgában mind a két krónika pontos; t erről dunántúli születésűnek tartották. ( Csánky Dezső: Kéza. — Századok, 1903. ) írja az átkelésnél Kelenfewld nevét; nál a hunok Sicambriánál kelnek át a Dunán (»hic pro veteri Buda accipitur« Budai krón., 17. 1., jegyzet). Potentia-t ír, Horányi kiadása javítja Potentiana- ra; azt mondja róla: »ad littus Danubii, inter thetem et Zazalom.« Schönwiesner, a budai egyetem könyvtárőre, Commentarius geographicus c. könyvében ( , 1770 ) leír e tájon talált két római követ, Potentia Nai és Neopotentia felirattal. mondja a Potenciában felgyűlt seregről: »in tentoriis quiescentes« — amit mulatozássá bővít (3. és 5. vsz.). Detre táborhelye Zazhalm, Anonymusnál Centum Montes; Podhraczky Kézai-kiadása szerint: »in provincia Albensi ad oppidum Érd sitos«. A hun vezérek nevei a krónikákban Vela, Reva et Caducha. A csatát bevégző Bendegúz Attila atyja. Macrinus, Pannónia tetrarkája nevét Oláh Miklós (Hungaria et Atyla) írja Maternusnak, mint a 3. vsz. jegyzetében. Detréről a történetkutatás azóta felderítette, hogy alakjában a német mondák több személyt halmoztak össze, összezavarták Nagy Teodorikkal is, aki Attila halálakor még nem élt. Riedl Frigyes úgy gondolta, hogy mesebeli alakja még élhetett nálunk korában. (L. az »Irodalom« során.) A homlokába lőtt nyílról azt is tudta, hogy vesszejét letörte és a benntört vassal elment Rómába. Valkai András versében: