A Daliás idők első dolgozata. II.

Bibliográfiai adatok

A Daliás idők első dolgozata. II.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei V. kötet

Alcím: Toldi szerelme. A daliás idők első és második dolgozata.

Dátum: 1953

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001185324

Szerkesztő: Keresztury Dezső

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

A Daliás idők Első dolgozatának minden kézirata és a Második dolgozat fogalmazványának jelentős része megsemmisült, de a szövegváltozatok már ki voltak jegyezve. A Második dolgozat tisztázata fennmaradt a Toldi szerelme úgynevezett impurum-kéziratában (ennek ismertetését. 1. a T. Sz. jegyzetei közt), — ugyanebbe a kéziratba beillesztve megmaradt a Második dolgozat első fogalmazványának több részlete is.

Keletkezés:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Az első dolgozat I. énekét a költő kiadta a Losonci Phoenixben. A második dolgozat II. énekét közölte a költő a Szépirodalmi Figyelőben, 1861—62. II. félév, 1. sz. május 8. , 1—12. vsz.; a 13—24. vsz. a 2. sz. május 15.; 25—36. vsz. 3. sz. május 22.; 37—53. vsz. 4. sz. május 29. — Az első közlemény alatt ez a jegyzet: Olvastatott a Kisfaludy-társaság februári köz-ülésén. — A Losonczi Phoenix I. kötetében megjelent Első ének rövid tartalma ez. »Az ifju Lajos király, álmezben s egyedül járván országát, egy falunál elesteledik s beszáll annak birtokosához, Rozgonyihoz, hol magát szegény sorsu utazó nemesnek adja ki, Csuta György néven. Vidám esteli közben megtudja, hogy a gazdag Rozgonyinak nincs több gyermeke, csak szép hajadon leánya, Piroska, s hogy az apát igen aggasztja a honi törvény, mely szerint tetemes birtokának oldalrokonaira kell szállni. Örömmel odaadná leányát akármely szegény, de vitéz nemesnek, csak vagyonát ráhagyhassa. A királynak Toldi Miklós jut eszébe, kedvenc testőrje, s felteszi magában fiúsítani a leányt, egyszersmind akkor hozván be ez eddig honunkban ismeretlen intézményt. Midőn tehát reggel szíves búcsút vesz a gazdától, egy levelet hagy éji vánkosa alatt, melyben megnevezi magát, Piroskát fiúsítja, oly feltétellel, ha apja a közelebbi pünkösd napon harc játékot tart, melyen a győző egyszersmind a leány kezét is elnyerje.« Erre következik a Második ének. Szerk. A III. éneket kiadta a Koszorúban, 1863. I. félév, 16. sz. ápr. 19. 1—22. vsz. ; 23—43. vsz. 17. sz. ápr. 26.; 44—64. vsz. 18. sz. május 3.; 65—93. vsz. 19. sz. május 10. — Az első közlemény alatt ez a jegyzet: Több felől kifejezett óhajtásnak enged a szerző, midőn a »Daliás idők« ez énekét is, mely a Kisfaludy-társaság tavalyi közülésén felolvasva, félig már úgyis a nyilvánosságé, szintén közrebocsátja. A cselekvényfolyam értésére elég tudni annyit, hogy Toldi már elnyerte Rozgonyi leányát, Piroskát, harcjátékon, hol a király nagy Lajos is jelen volt. Egyébaránt a költemény I. éneke megjelent a Losonczi Phoenixben, a II-ik tavaly a Sz. Figyelőben. A harmadik itt. Igazán »disjecti membra poetae.« — Szerk. A Daliás idők Első dolgozatának teljes szövege megjelent a HV. közt. A Második dolgozat nem teljes szövegét közölte (úgy, hogy a végleges kidolgozással egyező részeket csak tartalmilag ismertette) a HV., a Magyar Remekírók V. kötete és az ÖK. 1924-es kiadása. Ugyanígy jelent meg a Franklin-Társulat ú. n. Parnasszus kiadásában. A IV. ének először a jelen kiadásban. Az utolsó négy versszakot közölte Voinovich Géza a Kisfaludy-Társaság Évlapjai 1933—36. évi 59. kötetében, 284. 1.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

MÁSODIK ÉNEK.

»Tőrténék, hogy ismét esék gyilkosságba’

Melyért következék néki bujdosása.«

Illosvai

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Vagyok ollyan legény, mint te,

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Vágok ollyan rendet, mint te,

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Ha nem hiszed, gyere velem . . .

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Népdal.

Szövegforrás:
Kézirat

n.1

Rozgonyi lakása nem valami fényes,

n.2

De akkor-időhöz nem is volt szegényes,

n.3

Nem gyalázta vályog erős tégla falát,

n.4

Sok henye kőtámasz terhelte oldalát.

n.5

Fűzes Tisza partján, Keszi helység mellett,

n.6

Kék erdő tövéből messze fehérellett ;

n.7

Maga birta Keszit az öreg Rozgonyi :

n.8

De más falu volt az, nem ez a mostani.

n.9

Nagyolotta másszor Pál gazda e lakot,

n.10

Ha vendége nem ment, az útról is fogott :

n.11

De most annyi sok nép hova tud szorulni ?

n.12

Mivel hólyag gyanánt nem lehet felfúni.

n.13

Kicsi ház, sok vendég: nincs gyalázatosabb ;

n.14

Mintha ezt kiáltná : odakinn tágasabb!

n.15

Maga, háztájéka gúny legyen, nevetség?

n.16

Inkább olyat teszen, hogy megemlegessék.

n.17

Kinn, a háza megett, puha szíkes gyepen,

n.18

A viadal helyét kimérte kereken,

n.19

És körűlszegette cifra új korláttal,

n.20

Magasan, hogy a ló se ugorja átal.

n.21

Kívül e sorompón várost építtete,

n.22

Deszka és cölöp volt annak épűlete,

n.23

Amelyet bevontak becses szőnyegekkel :

n.24

S készen vala mindez, pünkösd napján, reggel.

n.25

Gyült azonban a sok fényes úri vendég,

n.26

Férfi-, asszonycseléd, ifiú leventék ;

n.27

Keszi csendes táján támad szokatlan zaj,

n.28

Közel, mint egy vásár, messziről mint a raj.

n.29

Ott van az ifjúság színe, lángja, lelke,

n.30

Virágos azoktól a Rozgonyi telke ;

n.31

Cifra köntös, szerszám, lovak, hadi készség :

n.32

Külön mind egy-egy kincs, többi közt csekélység.

n.33

Hajnalban a konyha már füstölni kezdett,

n.34

Valamint a méhkas, az is megeresztett :

n.35

Rajja megszállott egy hátulsó udvaron :

n.36

Ott egész ökör sül, itt az apró barom.

n.37

S mint a hangya sereg, cipelvén tojásit,

n.38

Egy rész mindig megyen, mindig jő a másik ;

n.39

Azt miveli ki s be szakács-asszony, kukta,

n.40

Szolgáló, bejáró — soha nincsen nyugta.

n.41

De Piroska nem lát konyhához e napon,

n.42

Ki sem mer szegényke nézni az ablakon ;

n.43

Lopva ugyan egyszer fölment a padlásra,

n.44

Onnan leskelődött, hogy senki ne lássa.

n.45

Jól esett az neki, öröme telt benne,

n.46

Hogy őérte fárad annyi szép levente ;

n.47

Mint virágos kertben, köztük úgy válogat :

n.48

»Ezt szeretném — vagy ezt — nem azt — a másikat.«

n.49

Mikor aztán a nap úgy kenyér-ebéden,

n.50

Vagy talán már feljebb lehetett az égen,

n.51

A fiatalság is várakozni restelt :

n.52

Viadal birákat tettek és bajmestert.

n.53

Legottan a birák, igazlátás végett,

n.54

Elfoglalák a nagy vörös bársony széket ;

n.55

A mester pedig fölnyitván a korlátot,

n.56

Hangos kürtjébe fútt, s arra így kiáltott :

n.57

»Vitézek, daliák, a sorompó nyitva :

n.58

Nevezetes harci játék leszen itt ma,

n.59

Király levelével, a szép Piroskáért,

n.60

Rozgonyi uramnak egyetlen lyányáért.

n.61

Először is magát kiki bejelentse,

n.62

Nyilat húzzon, ahogy üti a szerencse ;

n.63

Aki aztán sorba le fog győzni hármat,

n.64

Az nyeri jutalmát, amér' ide fáradt.«

n.65

De a birák közül egy felállván, monda :

n.66

»Menyasszony is kell még a lakodalomba!«

n.67

Akkor néztek széllyel és küldének postát,

n.68

Hogy siettetné a szemérmes Piroskát.

n.69

Váltig restelé az, váltig is szabódott,

n.70

Tűje, kapcsa, bokra, tört, szakadt vagy oldott;

n.71

Nagy sor ám az, annyi nép közé lemenni:

n.72

De ha parancsolják, mégis

úgy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« meg »

úgy

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

kell lenni.

10.

n.73

Azonba, hogy én is szavam ne felejtsem,

n.74

S a beszéd fonalát szála mentin fejtsem :

n.75

Egy vitézi falka érkezett lóháton,

n.76

S megállottak, nézni, kivül a korláton.

n.77

Idegenek — azaz senki nem ismerte;

n.78

Némelyik az arcát pólyába tekerte:

n.79

Nem azért, hogy a nap heve meg ne ártson,

n.80

Sőt hogy, sisak helyen, még meleget tartson.

Jegyzet

Galeotti

Galeotto Marzio

, Cap. XIV. —

[szerkesztői feloldás]

»Szokás

Magyarhon

Magyarország

ban akár a hideg szigorúsága, akár a nap heve elleni védelem miatt, avagy talán azért, hogy ezen viselethez nyáron által is hozzászoktatva, midőn a szükség úgy hozza magával, a sisak súlyát és átmelegedését annál könnyebben megbirhassák, — képeiket hosszú sállal körültekerve, úgy eltakarni, hogy szemök is alig látszik ki.« — Jellemvonások Mátyás király életéből a szemtanú Galeotti latin műve után, fordítá Barna Nándor, Pest, 1862.»Szokás

11.

n.81

Soknak a rostélya úgy le volt bocsátva,

n.82

Hogy az ember csak a szeme fényét látta ;

n.83

Kettő ezek közűl oly tüzesen égett,

n.84

Hogy elkapta szemét, aki abba nézett.

n.85

Mint erős bajnoktól megszalad a gyenge :

n.86

Oly nehéz volt másnak nézni e két szembe ;

n.87

Hozzá a nagy termet, izmos válla, karja :

n.88

Ki lehetne más, mint Toldi Lőrinc sarja?

12.

n.89

Ő volt, nem is egyéb. Mellette aki áll,

n.90

Kissé görbe vállal, maga Lajos király;

Jegyzet Turóczi, Pars III., Cap. XV. —

[szerkesztői feloldás]

»Fuit autem homo aliquantulum in humeris curvus.«

n.91

Szeme barátságos tűz módjára lángol,

n.92

Mely körűl édesden megtanyáz a vándor.

n.93

Halkan, amint látszik, Toldival beszélget:

n.94

Javasolja neki a szép feleséget;

n.95

De Toldi azt mondja: »kard a feleségem,

n.96

Fiaim s leányim: harci dicsőségem !«

13.

n.97

Ezt dörmögte Miklós, ez az ő nótája,

n.98

Ha nagyon faggatják, esküt is mond rája ;

n.99

Özvegy édes anyja pedig mennyit kérte !

n.100

Csuda, hogy ez egyet meg nem teszi érte. —

n.101

Azonban Piroska végre felöltözött,

n.102

Sétál már tizenkét szép hajadon között :

n.103

Drágaköves párta, fehér ruha minden,

n.104

Hó szinű selyemből. . . nem adták azt ingyen !

14.

n.105

Pártája mellé egy ma hajnalban nyitott

n.106

Gyenge rózsaszálat könnyezve szakitott ;

n.107

Egyéb öltözete mint a többi lyányé :

n.108

De azok szolgálók, ő pedig királyné.

n.109

Vessző a növése, szellő a menése,

n.110

Hallhatóbb szive, mint lába döbbenése ;

n.111

Suhog a ruhája,

párta-

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« lenge »

párta-

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

pántlikája:

n.112

Hosszu sor mosolygás húzódik utána.

15.

n.113

Hát Miklós ne látná azt, amit mindnyájan?

n.114

Hej! megakadt szeme, megakadt a lyányon. —

n.115

A bajmester pedig még egyszer kiáltott,

n.116

Még egyszer nyitá föl a magas korlátot.

n.117

S jöttek a vitézek nem remélett számmal,

n.118

Paizs-, páncélosán, kész hadi szerszámmal;

n.119

De sisak borítá

arcostúl

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« orcástul »

arcostul

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

a főket!

n.120

Tán szülő anyjok sem ismerné így őket.

16.

n.121

Először is tehát bevallani mentek:

n.122

Kicsodák, micsodák és miféle rendek;

n.123

Súgva gyónták ezt be s a viadal birák

n.124

Személy szerint egy nagy öreg könyvbe irák.

n.125

Azután a nyilat húzták ki sorjába,

n.126

Hogy szép rendbe' menjen, ne csak bolondjába;

n.127

Majd a két elsőnek, amint a sors érte,

n.128

Külön pécéit a bajmester kimérte.

17.

n.129

Elosztá közöttük a napot, a szelet,

n.130

Aranyos botjával vágva feje felett;

n.131

Most ama vitézek, tárogató jelre,

n.132

Lovaik zabláját eresztik egyszerre.

n.133

Mindenik nagy láncsát szegez jobb kezében,

n.134

Úgy roppannak össze a kellő középen,

n.135

Bár a láncsa hegyes, nem pedig oly csonka

n.136

Mint a más nemzetek bajvivó dorongja.

Jegyzet

Galeotti

Galeotto Marzio

, Cap. XIV. —

[szerkesztői feloldás]

Magyarhonban

Magyarország

mindég hegyes,

Olaszhon

Olaszország

ban hegynélküli kopjákkal vívnak.«

Barna

Barna Nándor

fenti fordítása, 20. 1.»

18.

n.137

Megtartá a hegyét paizsok, páncéljok,

n.138

Nem onta piros vért gyilkoló acéljok;

n.139

De, mint ágyúgolyók

egymásba

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« másikba »

egymásba

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

ütődve,

n.140

Mind a két bajvivó lezuhant a földre.

n.141

Azután más kettő álla ki rendjével,

n.142

Próbát tenni kisebb nagyobb szerencsével;

n.143

Kiket számbavenni se' időm se' gondom:

n.144

Ami rám tartozik, röviden elmondom.

19.

n.145

Volt a daliák közt egy magas levente,

n.146

Holmi kis faluban torony is lehetne,

n.147

Csak szamár alatta az a nagy bolond ló,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Otromba, esetlen, idomtalan szerzet, »

Csak szamár alatta az a nagy bolond ló,

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.148

Úgy ül rajta, mint az ujjamon egy olló.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Nagy lova meggörbült, nagyolván a terhet. »

Úgy ül rajta, mint az ujjamon egy olló.

Beszúrás

Jegyzet (Nyomban utána a mai szöveg.)

Szövegforrás:
Kézirat

n.149

Ez, miután hármat a fövényre onta,

n.150

Felállott a biró s a törvényt kimondta:

n.151

»Vitéz cseh Holubár! (így hítták a nyerőt)

n.152

Tied szép Piroska, isten ember előtt.«

20.

n.153

Felnyitá sisakját a győztes levente,

n.154

Éktelen rút arca ocsmányúl nevetve;

n.155

Toldi is felnyitja, de már akkor ott van:

n.156

A korlát tetején

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« A magas korláton »

A korlát tetején

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

lova átalroppan.

n.157

Fél szemét a síró szép leányra veti,

n.158

Csukló zokogása úgy fáj belül neki!

n.159

A másik szemével Holubárt vigyázza, —

n.160

Nem lehet, hogy tovább mérgét zabolázza:

21.

n.161

»Holubár, cseh fajzat, prédaleső sárkány,

n.162

Aki szűzvért szomjaz dögleletes torkán!

n.163

Megállj : meg ne érintsd gyönge martalékod,

n.164

Mert bizony megbánod e mai játékot.

n.165

Ím én, Toldi Miklós, magyar nemes bajnok,

n.166

Veled itt ez órán, mérközni ohajtok,

n.167

Piroska nevében, gyönge Piroskáért,

n.168

Síró szép szemiért, keze birtokáért.«

22.

n.169

Monda rá a nagy cseh: »Te vagy az a Toldi?

n.170

Épen kezemre jősz :

gyere számadolni !

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« fogunk »

gyere számadolni !

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.171

Szerető bátyámat te ölted

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« meg »

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, régen,

n.172

Még kölyök korodban, Duna szigetében.«

n.173

Felel vissza Toldi: »Azóta megnőttem:

n.174

Állj meg hát, gazember, állj meg hát előttem !«

n.175

S rohan a másikra eszeveszett dühvel,

n.176

Iszonyúság nézni, olyan dolgot müvel.

23.

n.177

Viszi Toldi Miklós, viszi a

jaj-választ

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« nagy »

jaj-választ

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

;

n.178

A király megtiltja, ő nem hallja már azt :

n.179

Csattog a vas páncél, roppan a nagy láncsa,

n.180

Nem hallik a király ismételt parancsa.

n.181

Nem hallik a zajtól, fegyverek zajától,

n.182

Az iszonykodó nép hangos morajától,

n.183

Vitéz cseh Holubár sietős bajától,

n.184

Szörnyü Toldi Miklós veszett haragjától.

Jegyzet 23. előtt a 24. vsz. 1—2 sora leírva, aztán kihúzva

24.

n.185

Holubár lenyelte újabb feleletét,

n.186

Kényszerité Miklós védni az életét,

n.187

De nem volt sokáig védni azt szüksége,

n.188

Lefordult a lóról — minthogy immár vége.

n.189

Toldi a nyeregből magát melléveti,

n.190

Iszonyú csapásit kárba vesztegeti,

n.191

Mint egy kévekötő, dühösen rátérdel,

n.192

Páncélos nagy mellét megroppantja térddel.

25.

n.193

Helybe hagyá a nép

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« A nép helybe hagyá »

Helybe hagyá a nép

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, ujjongatva tapsol,

n.194

De feláll a király, sisakot lekapcsol,

n.195

Leveszi fejéről, a kengyelben állva,

n.196

(Ismeretes göndör haja és szakálla),

n.197

És int a kezével, hogy szavát hallgassák :

Jegyzet Turóczi III., XV. —

[szerkesztői feloldás]

»Fuit autem homo . . . oculis elatis, crinibus et barba crispis ; sereno vultu, labiosus et aliquantulum in humeris curvus.«

n.198

»Népeim, magyarok : törvény és igazság !

n.199

Toldi Miklós tette halált érdemelne:

n.200

Számkivetés lészen a király kegyelme.«

Verzió: II : Kézirat

MÁSODIK ÉNEK.

»Tőrténék, hogy ismét esék gyilkosságba’

Melyért következék néki bujdosása.«

Illosvai

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Vagyok ollyan legény, mint te,

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Vágok ollyan rendet, mint te,

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Ha nem hiszed, gyere velem . . .

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Népdal.

Szövegforrás:
Kézirat

n.1

Rozgonyi lakása nem valami fényes,

n.2

De akkor-időhöz nem is volt szegényes,

n.3

Nem gyalázta vályog erős tégla falát,

n.4

Sok henye kőtámasz terhelte oldalát.

n.5

Fűzes Tisza partján, Keszi helység mellett,

n.6

Kék erdő tövéből messze fehérellett ;

n.7

Maga birta Keszit az öreg Rozgonyi :

n.8

De más falu volt az, nem ez a mostani.

n.9

Nagyolotta másszor Pál gazda e lakot,

n.10

Ha vendége nem ment, az útról is fogott :

n.11

De most annyi sok nép hova tud szorulni ?

n.12

Mivel hólyag gyanánt nem lehet felfúni.

n.13

Kicsi ház, sok vendég: nincs gyalázatosabb ;

n.14

Mintha ezt kiáltná : odakinn tágasabb!

n.15

Maga, háztájéka gúny legyen, nevetség?

n.16

Inkább olyat teszen, hogy megemlegessék.

n.17

Kinn, a háza megett, puha szíkes gyepen,

n.18

A viadal helyét kimérte kereken,

n.19

És körűlszegette cifra új korláttal,

n.20

Magasan, hogy a ló se ugorja átal.

n.21

Kívül e sorompón várost építtete,

n.22

Deszka és cölöp volt annak épűlete,

n.23

Amelyet bevontak becses szőnyegekkel :

n.24

S készen vala mindez, pünkösd napján, reggel.

n.25

Gyült azonban a sok fényes úri vendég,

n.26

Férfi-, asszonycseléd, ifiú leventék ;

n.27

Keszi csendes táján támad szokatlan zaj,

n.28

Közel, mint egy vásár, messziről mint a raj.

n.29

Ott van az ifjúság színe, lángja, lelke,

n.30

Virágos azoktól a Rozgonyi telke ;

n.31

Cifra köntös, szerszám, lovak, hadi készség :

n.32

Külön mind egy-egy kincs, többi közt csekélység.

n.33

Hajnalban a konyha már füstölni kezdett,

n.34

Valamint a méhkas, az is megeresztett :

n.35

Rajja megszállott egy hátulsó udvaron :

n.36

Ott egész ökör sül, itt az apró barom.

n.37

S mint a hangya sereg, cipelvén tojásit,

n.38

Egy rész mindig megyen, mindig jő a másik ;

n.39

Azt miveli ki s be szakács-asszony, kukta,

n.40

Szolgáló, bejáró — soha nincsen nyugta.

n.41

De Piroska nem lát konyhához e napon,

n.42

Ki sem mer szegényke nézni az ablakon ;

n.43

Lopva ugyan egyszer fölment a padlásra,

n.44

Onnan leskelődött, hogy senki ne lássa.

n.45

Jól esett az neki, öröme telt benne,

n.46

Hogy őérte fárad annyi szép levente ;

n.47

Mint virágos kertben, köztük úgy válogat :

n.48

»Ezt szeretném — vagy ezt — nem azt — a másikat.«

n.49

Mikor aztán a nap úgy kenyér-ebéden,

n.50

Vagy talán már feljebb lehetett az égen,

n.51

A fiatalság is várakozni restelt :

n.52

Viadal birákat tettek és bajmestert.

n.53

Legottan a birák, igazlátás végett,

n.54

Elfoglalák a nagy vörös bársony széket ;

n.55

A mester pedig fölnyitván a korlátot,

n.56

Hangos kürtjébe fútt, s arra így kiáltott :

n.57

»Vitézek, daliák, a sorompó nyitva :

n.58

Nevezetes harci játék leszen itt ma,

n.59

Király levelével, a szép Piroskáért,

n.60

Rozgonyi uramnak egyetlen lyányáért.

n.61

Először is magát kiki bejelentse,

n.62

Nyilat húzzon, ahogy üti a szerencse ;

n.63

Aki aztán sorba le fog győzni hármat,

n.64

Az nyeri jutalmát, amér' ide fáradt.«

n.65

De a birák közül egy felállván, monda :

n.66

»Menyasszony is kell még a lakodalomba!«

n.67

Akkor néztek széllyel és küldének postát,

n.68

Hogy siettetné a szemérmes Piroskát.

n.69

Váltig restelé az, váltig is szabódott,

n.70

Tűje, kapcsa, bokra, tört, szakadt vagy oldott;

n.71

Nagy sor ám az, annyi nép közé lemenni:

n.72

De ha parancsolják, mégis

úgy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« meg »

úgy

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

kell lenni.

10.

n.73

Azonba, hogy én is szavam ne felejtsem,

n.74

S a beszéd fonalát szála mentin fejtsem :

n.75

Egy vitézi falka érkezett lóháton,

n.76

S megállottak, nézni, kivül a korláton.

n.77

Idegenek — azaz senki nem ismerte;

n.78

Némelyik az arcát pólyába tekerte:

n.79

Nem azért, hogy a nap heve meg ne ártson,

n.80

Sőt hogy, sisak helyen, még meleget tartson.

Jegyzet

Galeotti

Galeotto Marzio

, Cap. XIV. —

[szerkesztői feloldás]

»Szokás

Magyarhon

Magyarország

11.

n.81

Soknak a rostélya úgy le volt bocsátva,

n.82

Hogy az ember csak a szeme fényét látta ;

n.83

Kettő ezek közűl oly tüzesen égett,

n.84

Hogy elkapta szemét, aki abba nézett.

n.85

Mint erős bajnoktól megszalad a gyenge :

n.86

Oly nehéz volt másnak nézni e két szembe ;

n.87

Hozzá a nagy termet, izmos válla, karja :

n.88

Ki lehetne más, mint Toldi Lőrinc sarja?

12.

n.89

Ő volt, nem is egyéb. Mellette aki áll,

n.90

Kissé görbe vállal, maga Lajos király;

Jegyzet Turóczi, Pars III., Cap. XV. —

[szerkesztői feloldás]

»Fuit autem homo aliquantulum in humeris curvus.«

n.91

Szeme barátságos tűz módjára lángol,

n.92

Mely körűl édesden megtanyáz a vándor.

n.93

Halkan, amint látszik, Toldival beszélget:

n.94

Javasolja neki a szép feleséget;

n.95

De Toldi azt mondja: »kard a feleségem,

n.96

Fiaim s leányim: harci dicsőségem !«

13.

n.97

Ezt dörmögte Miklós, ez az ő nótája,

n.98

Ha nagyon faggatják, esküt is mond rája ;

n.99

Özvegy édes anyja pedig mennyit kérte !

n.100

Csuda, hogy ez egyet meg nem teszi érte. —

n.101

Azonban Piroska végre felöltözött,

n.102

Sétál már tizenkét szép hajadon között :

n.103

Drágaköves párta, fehér ruha minden,

n.104

Hó szinű selyemből. . . nem adták azt ingyen !

14.

n.105

Pártája mellé egy ma hajnalban nyitott

n.106

Gyenge rózsaszálat könnyezve szakitott ;

n.107

Egyéb öltözete mint a többi lyányé :

n.108

De azok szolgálók, ő pedig királyné.

n.109

Vessző a növése, szellő a menése,

n.110

Hallhatóbb szive, mint lába döbbenése ;

n.111

Suhog a ruhája,

párta-

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« lenge »

párta-

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

pántlikája:

n.112

Hosszu sor mosolygás húzódik utána.

15.

n.113

Hát Miklós ne látná azt, amit mindnyájan?

n.114

Hej! megakadt szeme, megakadt a lyányon. —

n.115

A bajmester pedig még egyszer kiáltott,

n.116

Még egyszer nyitá föl a magas korlátot.

n.117

S jöttek a vitézek nem remélett számmal,

n.118

Paizs-, páncélosán, kész hadi szerszámmal;

n.119

De sisak borítá

arcostúl

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« orcástul »

arcostul

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

a főket!

n.120

Tán szülő anyjok sem ismerné így őket.

16.

n.121

Először is tehát bevallani mentek:

n.122

Kicsodák, micsodák és miféle rendek;

n.123

Súgva gyónták ezt be s a viadal birák

n.124

Személy szerint egy nagy öreg könyvbe irák.

n.125

Azután a nyilat húzták ki sorjába,

n.126

Hogy szép rendbe' menjen, ne csak bolondjába;

n.127

Majd a két elsőnek, amint a sors érte,

n.128

Külön pécéit a bajmester kimérte.

17.

n.129

Elosztá közöttük a napot, a szelet,

n.130

Aranyos botjával vágva feje felett;

n.131

Most ama vitézek, tárogató jelre,

n.132

Lovaik zabláját eresztik egyszerre.

n.133

Mindenik nagy láncsát szegez jobb kezében,

n.134

Úgy roppannak össze a kellő középen,

n.135

Bár a láncsa hegyes, nem pedig oly csonka

n.136

Mint a más nemzetek bajvivó dorongja.

Jegyzet

Galeotti

Galeotto Marzio

, Cap. XIV. —

[szerkesztői feloldás]

Magyarhonban

Magyarország

mindég hegyes,

Olaszhon

Olaszország

ban hegynélküli kopjákkal vívnak.«

Barna

Barna Nándor

fenti fordítása, 20. 1.»

18.

n.137

Megtartá a hegyét paizsok, páncéljok,

n.138

Nem onta piros vért gyilkoló acéljok;

n.139

De, mint ágyúgolyók

egymásba

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« másikba »

egymásba

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

ütődve,

n.140

Mind a két bajvivó lezuhant a földre.

n.141

Azután más kettő álla ki rendjével,

n.142

Próbát tenni kisebb nagyobb szerencsével;

n.143

Kiket számbavenni se' időm se' gondom:

n.144

Ami rám tartozik, röviden elmondom.

19.

n.145

Volt a daliák közt egy magas levente,

n.146

Holmi kis faluban torony is lehetne,

n.147

Csak szamár alatta az a nagy bolond ló,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Otromba, esetlen, idomtalan szerzet, »

Csak szamár alatta az a nagy bolond ló,

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.148

Úgy ül rajta, mint az ujjamon egy olló.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Nagy lova meggörbült, nagyolván a terhet. »

Úgy ül rajta, mint az ujjamon egy olló.

Beszúrás

Jegyzet (Nyomban utána a mai szöveg.)

Szövegforrás:
Kézirat

n.149

Ez, miután hármat a fövényre onta,

n.150

Felállott a biró s a törvényt kimondta:

n.151

»Vitéz cseh Holubár! (így hítták a nyerőt)

n.152

Tied szép Piroska, isten ember előtt.«

20.

n.153

Felnyitá sisakját a győztes levente,

n.154

Éktelen rút arca ocsmányúl nevetve;

n.155

Toldi is felnyitja, de már akkor ott van:

n.156

A korlát tetején

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« A magas korláton »

A korlát tetején

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

lova átalroppan.

n.157

Fél szemét a síró szép leányra veti,

n.158

Csukló zokogása úgy fáj belül neki!

n.159

A másik szemével Holubárt vigyázza, —

n.160

Nem lehet, hogy tovább mérgét zabolázza:

21.

n.161

»Holubár, cseh fajzat, prédaleső sárkány,

n.162

Aki szűzvért szomjaz dögleletes torkán!

n.163

Megállj : meg ne érintsd gyönge martalékod,

n.164

Mert bizony megbánod e mai játékot.

n.165

Ím én, Toldi Miklós, magyar nemes bajnok,

n.166

Veled itt ez órán, mérközni ohajtok,

n.167

Piroska nevében, gyönge Piroskáért,

n.168

Síró szép szemiért, keze birtokáért.«

22.

n.169

Monda rá a nagy cseh: »Te vagy az a Toldi?

n.170

Épen kezemre jősz :

gyere számadolni !

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« fogunk »

gyere számadolni !

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.171

Szerető bátyámat te ölted

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« meg »

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, régen,

n.172

Még kölyök korodban, Duna szigetében.«

n.173

Felel vissza Toldi: »Azóta megnőttem:

n.174

Állj meg hát, gazember, állj meg hát előttem !«

n.175

S rohan a másikra eszeveszett dühvel,

n.176

Iszonyúság nézni, olyan dolgot müvel.

23.

n.177

Viszi Toldi Miklós, viszi a

jaj-választ

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« nagy »

jaj-választ

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

;

n.178

A király megtiltja, ő nem hallja már azt :

n.179

Csattog a vas páncél, roppan a nagy láncsa,

n.180

Nem hallik a király ismételt parancsa.

n.181

Nem hallik a zajtól, fegyverek zajától,

n.182

Az iszonykodó nép hangos morajától,

n.183

Vitéz cseh Holubár sietős bajától,

n.184

Szörnyü Toldi Miklós veszett haragjától.

Jegyzet 23. előtt a 24. vsz. 1—2 sora leírva, aztán kihúzva

24.

n.185

Holubár lenyelte újabb feleletét,

n.186

Kényszerité Miklós védni az életét,

n.187

De nem volt sokáig védni azt szüksége,

n.188

Lefordult a lóról — minthogy immár vége.

n.189

Toldi a nyeregből magát melléveti,

n.190

Iszonyú csapásit kárba vesztegeti,

n.191

Mint egy kévekötő, dühösen rátérdel,

n.192

Páncélos nagy mellét megroppantja térddel.

25.

n.193

Helybe hagyá a nép

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« A nép helybe hagyá »

Helybe hagyá a nép

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, ujjongatva tapsol,

n.194

De feláll a király, sisakot lekapcsol,

n.195

Leveszi fejéről, a kengyelben állva,

n.196

(Ismeretes göndör haja és szakálla),

n.197

És int a kezével, hogy szavát hallgassák :

Jegyzet Turóczi III., XV. —

[szerkesztői feloldás]

»Fuit autem homo . . . oculis elatis, crinibus et barba crispis ; sereno vultu, labiosus et aliquantulum in humeris curvus.«

n.198

»Népeim, magyarok : törvény és igazság !

n.199

Toldi Miklós tette halált érdemelne:

n.200

Számkivetés lészen a király kegyelme.«

Verzió: III : Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

MÁSODIK ÉNEK.

»Tőrténék, hogy ismét esék gyilkosságba’

Melyért következék néki bujdosása.«

Illosvai

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Vagyok ollyan legény, mint te,

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Vágok ollyan rendet, mint te,

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Ha nem hiszed, gyere velem . . .

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Népdal.

Szövegforrás:
Kézirat

n.1

Rozgonyi lakása nem valami fényes,

n.2

De akkor-időhöz nem is volt szegényes,

n.3

Nem gyalázta vályog erős tégla falát,

n.4

Sok henye kőtámasz terhelte oldalát.

n.5

Fűzes Tisza partján, Keszi helység mellett,

n.6

Kék erdő tövéből messze fehérellett ;

n.7

Maga birta Keszit az öreg Rozgonyi :

n.8

De más falu volt az, nem ez a mostani.

n.9

Nagyolotta másszor Pál gazda e lakot,

n.10

Ha vendége nem ment, az útról is fogott :

n.11

De most annyi sok nép hova tud szorulni ?

n.12

Mivel hólyag gyanánt nem lehet felfúni.

n.13

Kicsi ház, sok vendég: nincs gyalázatosabb ;

n.14

Mintha ezt kiáltná : odakinn tágasabb!

n.15

Maga, háztájéka gúny legyen, nevetség?

n.16

Inkább olyat teszen, hogy megemlegessék.

n.17

Kinn, a háza megett, puha szíkes gyepen,

n.18

A viadal helyét kimérte kereken,

n.19

És körűlszegette cifra új korláttal,

n.20

Magasan, hogy a ló se ugorja átal.

n.21

Kívül e sorompón várost építtete,

n.22

Deszka és cölöp volt annak épűlete,

n.23

Amelyet bevontak becses szőnyegekkel :

n.24

S készen vala mindez, pünkösd napján, reggel.

n.25

Gyült azonban a sok fényes úri vendég,

n.26

Férfi-, asszonycseléd, ifiú leventék ;

n.27

Keszi csendes táján támad szokatlan zaj,

n.28

Közel, mint egy vásár, messziről mint a raj.

n.29

Ott van az ifjúság színe, lángja, lelke,

n.30

Virágos azoktól a Rozgonyi telke ;

n.31

Cifra köntös, szerszám, lovak, hadi készség :

n.32

Külön mind egy-egy kincs, többi közt csekélység.

n.33

Hajnalban a konyha már füstölni kezdett,

n.34

Valamint a méhkas, az is megeresztett :

n.35

Rajja megszállott egy hátulsó udvaron :

n.36

Ott egész ökör sül, itt az apró barom.

n.37

S mint a hangya sereg, cipelvén tojásit,

n.38

Egy rész mindig megyen, mindig jő a másik ;

n.39

Azt miveli ki s be szakács-asszony, kukta,

n.40

Szolgáló, bejáró — soha nincsen nyugta.

n.41

De Piroska nem lát konyhához e napon,

n.42

Ki sem mer szegényke nézni az ablakon ;

n.43

Lopva ugyan egyszer fölment a padlásra,

n.44

Onnan leskelődött, hogy senki ne lássa.

n.45

Jól esett az neki, öröme telt benne,

n.46

Hogy őérte fárad annyi szép levente ;

n.47

Mint virágos kertben, köztük úgy válogat :

n.48

»Ezt szeretném — vagy ezt — nem azt — a másikat.«

n.49

Mikor aztán a nap úgy kenyér-ebéden,

n.50

Vagy talán már feljebb lehetett az égen,

n.51

A fiatalság is várakozni restelt :

n.52

Viadal birákat tettek és bajmestert.

n.53

Legottan a birák, igazlátás végett,

n.54

Elfoglalák a nagy vörös bársony széket ;

n.55

A mester pedig fölnyitván a korlátot,

n.56

Hangos kürtjébe fútt, s arra így kiáltott :

n.57

»Vitézek, daliák, a sorompó nyitva :

n.58

Nevezetes harci játék leszen itt ma,

n.59

Király levelével, a szép Piroskáért,

n.60

Rozgonyi uramnak egyetlen lyányáért.

n.61

Először is magát kiki bejelentse,

n.62

Nyilat húzzon, ahogy üti a szerencse ;

n.63

Aki aztán sorba le fog győzni hármat,

n.64

Az nyeri jutalmát, amér' ide fáradt.«

n.65

De a birák közül egy felállván, monda :

n.66

»Menyasszony is kell még a lakodalomba!«

n.67

Akkor néztek széllyel és küldének postát,

n.68

Hogy siettetné a szemérmes Piroskát.

n.69

Váltig restelé az, váltig is szabódott,

n.70

Tűje, kapcsa, bokra, tört, szakadt vagy oldott;

n.71

Nagy sor ám az, annyi nép közé lemenni:

n.72

De ha parancsolják, mégis

úgy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« meg »

úgy

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

kell lenni.

10.

n.73

Azonba, hogy én is szavam ne felejtsem,

n.74

S a beszéd fonalát szála mentin fejtsem :

n.75

Egy vitézi falka érkezett lóháton,

n.76

S megállottak, nézni, kivül a korláton.

n.77

Idegenek — azaz senki nem ismerte;

n.78

Némelyik az arcát pólyába tekerte:

n.79

Nem azért, hogy a nap heve meg ne ártson,

n.80

Sőt hogy, sisak helyen, még meleget tartson.

Jegyzet

Galeotti

Galeotto Marzio

, Cap. XIV. —

[szerkesztői feloldás]

»Szokás

Magyarhon

Magyarország

11.

n.81

Soknak a rostélya úgy le volt bocsátva,

n.82

Hogy az ember csak a szeme fényét látta ;

n.83

Kettő ezek közűl oly tüzesen égett,

n.84

Hogy elkapta szemét, aki abba nézett.

n.85

Mint erős bajnoktól megszalad a gyenge :

n.86

Oly nehéz volt másnak nézni e két szembe ;

n.87

Hozzá a nagy termet, izmos válla, karja :

n.88

Ki lehetne más, mint Toldi Lőrinc sarja?

12.

n.89

Ő volt, nem is egyéb. Mellette aki áll,

n.90

Kissé görbe vállal, maga Lajos király;

Jegyzet Turóczi, Pars III., Cap. XV. —

[szerkesztői feloldás]

»Fuit autem homo aliquantulum in humeris curvus.«

n.91

Szeme barátságos tűz módjára lángol,

n.92

Mely körűl édesden megtanyáz a vándor.

n.93

Halkan, amint látszik, Toldival beszélget:

n.94

Javasolja neki a szép feleséget;

n.95

De Toldi azt mondja: »kard a feleségem,

n.96

Fiaim s leányim: harci dicsőségem !«

13.

n.97

Ezt dörmögte Miklós, ez az ő nótája,

n.98

Ha nagyon faggatják, esküt is mond rája ;

n.99

Özvegy édes anyja pedig mennyit kérte !

n.100

Csuda, hogy ez egyet meg nem teszi érte. —

n.101

Azonban Piroska végre felöltözött,

n.102

Sétál már tizenkét szép hajadon között :

n.103

Drágaköves párta, fehér ruha minden,

n.104

Hó szinű selyemből. . . nem adták azt ingyen !

14.

n.105

Pártája mellé egy ma hajnalban nyitott

n.106

Gyenge rózsaszálat könnyezve szakitott ;

n.107

Egyéb öltözete mint a többi lyányé :

n.108

De azok szolgálók, ő pedig királyné.

n.109

Vessző a növése, szellő a menése,

n.110

Hallhatóbb szive, mint lába döbbenése ;

n.111

Suhog a ruhája,

párta-

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« lenge »

párta-

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

pántlikája:

n.112

Hosszu sor mosolygás húzódik utána.

15.

n.113

Hát Miklós ne látná azt, amit mindnyájan?

n.114

Hej! megakadt szeme, megakadt a lyányon. —

n.115

A bajmester pedig még egyszer kiáltott,

n.116

Még egyszer nyitá föl a magas korlátot.

n.117

S jöttek a vitézek nem remélett számmal,

n.118

Paizs-, páncélosán, kész hadi szerszámmal;

n.119

De sisak borítá

arcostúl

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« orcástul »

arcostul

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

a főket!

n.120

Tán szülő anyjok sem ismerné így őket.

16.

n.121

Először is tehát bevallani mentek:

n.122

Kicsodák, micsodák és miféle rendek;

n.123

Súgva gyónták ezt be s a viadal birák

n.124

Személy szerint egy nagy öreg könyvbe irák.

n.125

Azután a nyilat húzták ki sorjába,

n.126

Hogy szép rendbe' menjen, ne csak bolondjába;

n.127

Majd a két elsőnek, amint a sors érte,

n.128

Külön pécéit a bajmester kimérte.

17.

n.129

Elosztá közöttük a napot, a szelet,

n.130

Aranyos botjával vágva feje felett;

n.131

Most ama vitézek, tárogató jelre,

n.132

Lovaik zabláját eresztik egyszerre.

n.133

Mindenik nagy láncsát szegez jobb kezében,

n.134

Úgy roppannak össze a kellő középen,

n.135

Bár a láncsa hegyes, nem pedig oly csonka

n.136

Mint a más nemzetek bajvivó dorongja.

Jegyzet

Galeotti

Galeotto Marzio

, Cap. XIV. —

[szerkesztői feloldás]

Magyarhonban

Magyarország

mindég hegyes,

Olaszhon

Olaszország

ban hegynélküli kopjákkal vívnak.«

Barna

Barna Nándor

fenti fordítása, 20. 1.»

18.

n.137

Megtartá a hegyét paizsok, páncéljok,

n.138

Nem onta piros vért gyilkoló acéljok;

n.139

De, mint ágyúgolyók

egymásba

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« másikba »

egymásba

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

ütődve,

n.140

Mind a két bajvivó lezuhant a földre.

n.141

Azután más kettő álla ki rendjével,

n.142

Próbát tenni kisebb nagyobb szerencsével;

n.143

Kiket számbavenni se' időm se' gondom:

n.144

Ami rám tartozik, röviden elmondom.

19.

n.145

Volt a daliák közt egy magas levente,

n.146

Holmi kis faluban torony is lehetne,

n.147

Csak szamár alatta az a nagy bolond ló,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Otromba, esetlen, idomtalan szerzet, »

Csak szamár alatta az a nagy bolond ló,

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.148

Úgy ül rajta, mint az ujjamon egy olló.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Nagy lova meggörbült, nagyolván a terhet. »

Úgy ül rajta, mint az ujjamon egy olló.

Beszúrás

Jegyzet (Nyomban utána a mai szöveg.)

Szövegforrás:
Kézirat

n.149

Ez, miután hármat a fövényre onta,

n.150

Felállott a biró s a törvényt kimondta:

n.151

»Vitéz cseh Holubár! (így hítták a nyerőt)

n.152

Tied szép Piroska, isten ember előtt.«

20.

n.153

Felnyitá sisakját a győztes levente,

n.154

Éktelen rút arca ocsmányúl nevetve;

n.155

Toldi is felnyitja, de már akkor ott van:

n.156

A korlát tetején

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« A magas korláton »

A korlát tetején

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

lova átalroppan.

n.157

Fél szemét a síró szép leányra veti,

n.158

Csukló zokogása úgy fáj belül neki!

n.159

A másik szemével Holubárt vigyázza, —

n.160

Nem lehet, hogy tovább mérgét zabolázza:

21.

n.161

»Holubár, cseh fajzat, prédaleső sárkány,

n.162

Aki szűzvért szomjaz dögleletes torkán!

n.163

Megállj : meg ne érintsd gyönge martalékod,

n.164

Mert bizony megbánod e mai játékot.

n.165

Ím én, Toldi Miklós, magyar nemes bajnok,

n.166

Veled itt ez órán, mérközni ohajtok,

n.167

Piroska nevében, gyönge Piroskáért,

n.168

Síró szép szemiért, keze birtokáért.«

22.

n.169

Monda rá a nagy cseh: »Te vagy az a Toldi?

n.170

Épen kezemre jősz :

gyere számadolni !

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« fogunk »

gyere számadolni !

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.171

Szerető bátyámat te ölted

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« meg »

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, régen,

n.172

Még kölyök korodban, Duna szigetében.«

n.173

Felel vissza Toldi: »Azóta megnőttem:

n.174

Állj meg hát, gazember, állj meg hát előttem !«

n.175

S rohan a másikra eszeveszett dühvel,

n.176

Iszonyúság nézni, olyan dolgot müvel.

23.

n.177

Viszi Toldi Miklós, viszi a

jaj-választ

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« nagy »

jaj-választ

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

;

n.178

A király megtiltja, ő nem hallja már azt :

n.179

Csattog a vas páncél, roppan a nagy láncsa,

n.180

Nem hallik a király ismételt parancsa.

n.181

Nem hallik a zajtól, fegyverek zajától,

n.182

Az iszonykodó nép hangos morajától,

n.183

Vitéz cseh Holubár sietős bajától,

n.184

Szörnyü Toldi Miklós veszett haragjától.

Jegyzet 23. előtt a 24. vsz. 1—2 sora leírva, aztán kihúzva

24.

n.185

Holubár lenyelte újabb feleletét,

n.186

Kényszerité Miklós védni az életét,

n.187

De nem volt sokáig védni azt szüksége,

n.188

Lefordult a lóról — minthogy immár vége.

n.189

Toldi a nyeregből magát melléveti,

n.190

Iszonyú csapásit kárba vesztegeti,

n.191

Mint egy kévekötő, dühösen rátérdel,

n.192

Páncélos nagy mellét megroppantja térddel.

25.

n.193

Helybe hagyá a nép

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« A nép helybe hagyá »

Helybe hagyá a nép

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, ujjongatva tapsol,

n.194

De feláll a király, sisakot lekapcsol,

n.195

Leveszi fejéről, a kengyelben állva,

n.196

(Ismeretes göndör haja és szakálla),

n.197

És int a kezével, hogy szavát hallgassák :

Jegyzet Turóczi III., XV. —

[szerkesztői feloldás]

»Fuit autem homo . . . oculis elatis, crinibus et barba crispis ; sereno vultu, labiosus et aliquantulum in humeris curvus.«

n.198

»Népeim, magyarok : törvény és igazság !

n.199

Toldi Miklós tette halált érdemelne:

n.200

Számkivetés lészen a király kegyelme.«