A Daliás idők első dolgozata. III.

Bibliográfiai adatok

A Daliás idők első dolgozata. III.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei V. kötet

Alcím: Toldi szerelme. A daliás idők első és második dolgozata.

Dátum: 1953

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001185324

Szerkesztő: Keresztury Dezső

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

A Daliás idők Első dolgozatának minden kézirata és a Második dolgozat fogalmazványának jelentős része megsemmisült, de a szövegváltozatok már ki voltak jegyezve. A Második dolgozat tisztázata fennmaradt a Toldi szerelme úgynevezett impurum-kéziratában (ennek ismertetését. 1. a T. Sz. jegyzetei közt), — ugyanebbe a kéziratba beillesztve megmaradt a Második dolgozat első fogalmazványának több részlete is.

Keletkezés:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Az első dolgozat I. énekét a költő kiadta a Losonci Phoenixben. A második dolgozat II. énekét közölte a költő a Szépirodalmi Figyelőben, 1861—62. II. félév, 1. sz. május 8. , 1—12. vsz.; a 13—24. vsz. a 2. sz. május 15.; 25—36. vsz. 3. sz. május 22.; 37—53. vsz. 4. sz. május 29. — Az első közlemény alatt ez a jegyzet: Olvastatott a Kisfaludy-társaság februári köz-ülésén. — A Losonczi Phoenix I. kötetében megjelent Első ének rövid tartalma ez. »Az ifju Lajos király, álmezben s egyedül járván országát, egy falunál elesteledik s beszáll annak birtokosához, Rozgonyihoz, hol magát szegény sorsu utazó nemesnek adja ki, Csuta György néven. Vidám esteli közben megtudja, hogy a gazdag Rozgonyinak nincs több gyermeke, csak szép hajadon leánya, Piroska, s hogy az apát igen aggasztja a honi törvény, mely szerint tetemes birtokának oldalrokonaira kell szállni. Örömmel odaadná leányát akármely szegény, de vitéz nemesnek, csak vagyonát ráhagyhassa. A királynak Toldi Miklós jut eszébe, kedvenc testőrje, s felteszi magában fiúsítani a leányt, egyszersmind akkor hozván be ez eddig honunkban ismeretlen intézményt. Midőn tehát reggel szíves búcsút vesz a gazdától, egy levelet hagy éji vánkosa alatt, melyben megnevezi magát, Piroskát fiúsítja, oly feltétellel, ha apja a közelebbi pünkösd napon harc játékot tart, melyen a győző egyszersmind a leány kezét is elnyerje.« Erre következik a Második ének. Szerk. A III. éneket kiadta a Koszorúban, 1863. I. félév, 16. sz. ápr. 19. 1—22. vsz. ; 23—43. vsz. 17. sz. ápr. 26.; 44—64. vsz. 18. sz. május 3.; 65—93. vsz. 19. sz. május 10. — Az első közlemény alatt ez a jegyzet: Több felől kifejezett óhajtásnak enged a szerző, midőn a »Daliás idők« ez énekét is, mely a Kisfaludy-társaság tavalyi közülésén felolvasva, félig már úgyis a nyilvánosságé, szintén közrebocsátja. A cselekvényfolyam értésére elég tudni annyit, hogy Toldi már elnyerte Rozgonyi leányát, Piroskát, harcjátékon, hol a király nagy Lajos is jelen volt. Egyébaránt a költemény I. éneke megjelent a Losonczi Phoenixben, a II-ik tavaly a Sz. Figyelőben. A harmadik itt. Igazán »disjecti membra poetae.« — Szerk. A Daliás idők Első dolgozatának teljes szövege megjelent a HV. közt. A Második dolgozat nem teljes szövegét közölte (úgy, hogy a végleges kidolgozással egyező részeket csak tartalmilag ismertette) a HV., a Magyar Remekírók V. kötete és az ÖK. 1924-es kiadása. Ugyanígy jelent meg a Franklin-Társulat ú. n. Parnasszus kiadásában. A IV. ének először a jelen kiadásban. Az utolsó négy versszakot közölte Voinovich Géza a Kisfaludy-Társaság Évlapjai 1933—36. évi 59. kötetében, 284. 1.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el: és

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

HARMADIK ÉNEK.

»Toldi Miklós hazaméne, Nagyfaluba.«

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Szülőföldem szép határa, »
[törölt]
« Iszonyu sors ! El kell válni, »
[törölt]
« Zöld erdő szállásom, »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Itt hagylak én nemsokára »
[törölt]
« Számkivetést kell próbálni. »
[törölt]
« Itt sincs maradásom ; »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Szép angyalkám, Isten hozzád, »
[törölt]
« Most lesz, kis angyalom, »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« A szerencse vigyázzon rád. »
[törölt]
« Tőled elválásom. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Népdal. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

[törölt]
« Népdal II. 318. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

Szövegforrás:
Kézirat

n.1

Érkezik e percben a királyhoz követ,

n.2

Összecsapzott szőre jó lovának, jövet ;

n.3

Gyászos levelet hoz, sietős az útja,

n.4

Mi van a levélben, a jó isten tudja.

n.5

Mert fekete azon a zsinór, a pecsét.

n.6

Bontsd fel, király, bontsd fel: megölték az öcséd' ;

n.7

Olaszok ölték meg, orozva, titokban ;

n.8

Önnön hitvese is tudós e dologban.

n.9

Hamar átfutá az irás foglalatját,

n.10

Hamarabb a halál színe, ábrázatját ;

n.11

Nem időzött soká, visszament Budára,

n.12

Rozgonyi sem merte híni lakomára.

n.13

Az urak közt pedig arról foly a beszéd,

n.14

(Mert valami úton hallották a neszét)

n.15

Hogy nem éri még be a király e búval :

n.16

Megy az olasz ellen harccal, háborúval.

n.17

De, mint szomjas plánta zivatar szelére,

n.18

Úgy üdült, úgy éledt Toldi e rossz hirre,

n.19

S így beszélt magához: »jó az isten, jót ád,

n.20

Jóra igazítja bűnös ember dolgát.

n.21

Oly erőtlen vagy-e, hogy vissza ne nyernéd,

n.22

Bárha okkal-móddal, a király kegyelmét ?

n.23

Lesz idő, ne busúlj; kijön még a sorja,

n.24

Tied lesz Piroska, ha isten akarja.«

n.25

Rozgonyi se várta volna ilyen végit,

n.26

Szomorún marasztja szomorú vendégit,

n.27

De azok köszönik a jó barátságot,

n.28

Más időre hagyják ezt a mulatságot.

n.29

El is oszlott, aki valamire való,

n.30

Vagy, ha megmaradna egy két tányérnyaló,

n.31

A többire nézve, csupa szégyenében,

n.32

Az is haza kullog, szomorúan, éhen.

n.33

Pál gazdának az most a vigasztalása,

n.34

Hogy jó helyre esik az isten áldása:

n.35

Begyűjti az egész vidékbeli szegényt:

n.36

Egyenek, igyanak, hozzanak is edényt.

n.37

Maga méri a bort egy öblös kupával,

n.38

S a szegény Piroska oly szivesen tálal;

n.39

Jól esik, ha mondja némely öreg asszony:

n.40

»Áldja meg az isten, lelkem szép kisasszony!«

n.41

De mihelyt bevonúl csendes rejtekébe,

n.42

Ott terem előtte a dalia képe,

n.43

Azé, akit eddig ő soha nem ismert,

n.44

Azé, ki levágta azt a csúnya embert,

n.45

Azé, aki magát veszélybe juttatta,

n.46

És pedig ki miatt ? pedig ő miatta !

n.47

Akkor aztán elkezd keservesen sírni,

n.48

S olyat érez, amit nem tudok leírni.

n.49

Pál ur is rossz kedvű, dörmög

tovább

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« tovább »

odább

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

-elébb,

n.50

Hát im alkonyatkor

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Hát ihol estenden

Szövegforrás:
Kézirat

Toldi Miklós belép;

n.51

No, köszön, fogadja, ültetné, de nem űl,

n.52

Kérdezi, mi hozta ilyen véletlenűl?

n.53

»Hej, vitéz nagy uram! hogy mi hozott engem?

n.54

Kegyelmed lyányához való tiszta lelkem;

n.55

Adja nékem a lyányt, meg tudom becsűlni:

n.56

Helyét is megfúvom, ha le akar űlni.«

n.57

Azt is elbeszélte Rozgonyinak Toldi,

n.58

Hogy’ akar, mint akar bajából tisztulni :

n.59

»Háború lesz, úgymond, kell ottan az ember,

n.60

Másszor is segített rajtam a jó fegyver.«

n.61

Egy szó annyi mint száz: könnyen összefértek,

n.62

Toldi meg Piroska gyűrüt is cseréltek,

n.63

Jegyet is váltottak ; de hogy tudniillik,

n.64

Akkor viszi haza, ha baja elmúlik.

n.65

Megvacsorált Miklós, meg is éjtszakált ott,

n.66

Másnap a leánnyal még egy pár szót váltott,

n.67

Azaz, el se’ hagynák azt a pár szót soha :

n.68

De nyerít a Toldi nyughatatlan lova.

n.69

»Paripám nyergelve, lábam az kengyelbe :

n.70

Isten veled, atyám és szivem szerelme!«

n.71

»Áldjon meg az isten, kedves fiam téged :

n.72

De várd meg legalább a kenyérebédet.«

10.

n.73

Megfogadta Miklós, elkelt az ebéd is,

n.74

Beszéltek, beszéltek, több volt hátra mégis ;

n.75

Jött azonban Toldi fegyveres szolgája,

n.76

Hogy nem áll a

Pirkó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Délceg »

Pirkó

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, a földet kapálja.

n.77

»Paripám nyergelve, lábam az kengyelbe :

n.78

Isten veled atyám, és szivem szerelme!«

n.79

»Áldjon meg az isten, kedves fiam, téged :

n.80

De várd meg legalább a déli ebédet.«

11.

n.81

Megvárta, megevék azt is együtt, délben,

n.82

Jó-soká maradt még Toldi menő-félben ;

n.83

Benyitott azonban a fegyveres szolga :

n.84

Nem kell-e a lovat bekötni az ólba?

n.85

»Paripám nyergelve, lábam az kengyelbe:

n.86

Megyek édes atyám és szivem szerelme!«

n.87

»Hordozzon az isten, jó fiú, de már ma

n.88

Ugyan hova mennél, ilyen éjtszakára?«

12.

n.89

»Este, vagy éjtszaka : tőle nem irtódzom ;

n.90

Hova, merre megyek? az is az én dolgom :

n.91

De tovább sehogy sincs maradásom itten,

n.92

Hogy eddig maradjak, bizony azt se' hittem.

n.93

Isten hozzád, szívem édes szép szerelme !

n.94

Addsza kicsiny kezed, borúlj az ölemre;

n.95

Hadd szakasztok rózsát gyenge rózsafádról —

n.96

Egy csókot az útra, piros két orcádról.«

13.

n.97

Elcsattant az a csók, nem is egyszer pedig,

n.98

Mint a földieper csattan, mikor szedik ;

n.99

Rövid vége lett a hosszas bucsuzásnak :

n.100

Nem is integettek messziről egymásnak.

n.101

Jó Toldi lovára csakhamar felűle,

n.102

Szeméből

valamit lopva kitörűle

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« egy-egy könny lopva kigördüle »

valamit lopva kitörűle

Beszúrás

Jegyzet jav. irónnal a mai szöveg

Szövegforrás:
Kézirat

;

n.103

Sarkantyúzza lovát, szintúgy vérzik belé :

n.104

»Co-fel, jó paripám, szűlő-helyem felé.«

14.

n.105

De mostan valami ötlik az eszébe :

n.106

Fogja s a szolgának pénzt ad a kezébe,

n.107

Mondva neki: »fiam, elmehetsz dolgodra :

n.108

Nincs tovább szükségem a szolgálatodra.

n.109

Hű és igaz voltál mindenkor én hozzám,

n.110

Vétek lenne ha azt meg nem jutalmaznám :

n.111

Tied a ló, vidd el ; vidd el a ruhát is :

n.112

Ne ríj : ád az isten neked jobb gazdát is.«

15.

n.113

Ezt mondá a bajnok, de hogy miér' mondta,

n.114

Azt a szolga előtt bölcsen eltitkolta :

n.115

Félt, nehogy ez otthon másnak kibeszélje,

n.116

Hogyan ejté megint ő magát veszélybe.

n.117

Tudta, hogy az anyja megijedne szörnyen,

n.118

Isten mentsen, hogy ez a fülébe menjen!

n.119

Így talán csak későn hallja meg, vagy soha :

n.120

Mert hozzá se járnak, ő se' jár sehova.

Jegyzet 14–15. versszak: irónnal zárjelbe van téve. A későbbi dolgozatokból kimaradt.

16.

n.121

Vele lakott másszor édes anyja Budán,

n.122

De haza sovárgott, haza ment azután,

n.123

Nehogy elpusztuljon gazdaság és hajlék,

n.124

Mihelyt György fiának halomása hallék.

n.125

Mert nem ada isten hosszu éltet annak,

n.126

Juttatá fogára erdei vadkannak ;

n.127

Toldiné fogta fel árva kis leányát,

n.128

Fölnevelte szépen kedves unokáját.

17.

n.129

Hej ! nem is álmodta a nemzetes asszony,

n.130

Hogy neki ez a nap olly örömet hozzon ;

n.131

Ablakában űl, de onnan keveset lát,

n.132

Mindössze az udvart, meg az aprómarhát ;

n.133

Mert úgy volt a jámbor ősi ház kiszabva,

n.134

És úgy látta jónak, aki helybenhagyta,

n.135

Hogy ne kandikáljon

országba-világba

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« nagy messze vidékbe »

országba-világba

Beszúrás

Jegyzet jav. irónnal

Szövegforrás:
Kézirat

n.136

Nézzen, mint igaz bölcs,

csupán önmagába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« önnön kebelébe »
[törölt]
«
csak önnön
Beszúrás
»

csupán önmagába

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

18.

n.137

Toldiné

hát egyszer

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« déltájban »
[törölt]
«
ebédkor
Beszúrás
»

hát egyszer

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

lódobogást hallott,

n.138

Szivébe azonnal gyors öröm nyilallott :

n.139

»Jaj ! Miklós« — kiálta és futott elébe,

n.140

Nem lelé a rostély nyitját hevenyébe.

n.141

Szép Etelke

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Zsuzsánna

Jegyzet irónnal

Szövegforrás:
Kézirat

pedig mihelyest meglátta

n.142

Hogy a kapu sarkán befordul a bátyja,

n.143

Szalad az udvarról, kengyelébe pattan,

n.144

Öleli, csókolja hogy szintolyat csattan.

19.

n.145

Most leszálla Toldi és

hagyá Etelkét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

hagyta Zsuzsannát

Szövegforrás:
Kézirat

n.146

Hadd jártassa Pirkót, töltse abban kedvét ;

Jegyzet végén irónnal: Kányát

n.147

Megcsókolta anyját halvány szép homlokán ;

n.148

Addig fel se ment a lépcső három fokán.

n.149

Mikor pedig fenn volt, lehajlék hozzája,

n.150

Megfogá a kezét, reáforrt a szája,

n.151

Édes anyja szegény! kívül a ruháján,

n.152

Csókolta nagy fiát, verő szive táján.

20.

n.153

Akkor a szobába vezeté be karon. —

n.154

Mondanom se’ kell, hogy lett nagy lakodalom,

n.155

Alig lelte helyét Miklósnak az anyja, —

n.156

Cselédnek is állott pince, kamra, konyha.

n.157

Bence, a vén Bence, volt a pincemester,

n.158

Ki is tört belőle, hogy ő arra nagy szer :

n.159

Ugy járt, ha borér’ ment, hogy ne kelljen várni,

n.160

S úgy hozott, hogy kétszer sose kelljen járni.

21.

n.161

De maga koránsem ivott azér' sokat,

n.162

Forgatván fejében apai gondokat ;

n.163

Ivott ő, mint szokta, sziv vidámság végett,

n.164

Vagy midőn kinálni kelle a vendéget.

n.165

Hanem mikor látta hogy nincs semmi hiány,

n.166

Enni, avagy inni egy cseléd sem kiván :

n.167

Intett a fiának, egy szálas legénynek

n.168

S ketten a szobába Toldihoz menének.

22.

n.169

És így szóla Bence: »H’óta t’om az eszem,

n.170

Kenyerem

et én a

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« et én a »
[törölt]
«
mindig a
Beszúrás
»

et én a

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Toldi háztól eszem ;

n.171

Rossz kis

sütykő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« gyerek »

sütykő

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

voltam, annyi, mint az öklöm,

n.172

Hogy a toldi pusztán

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Mikor a Kigyósban »

Hogy a toldi pusztán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

szántottunk hat ökrön.

n.173

Én ökröt vezettem, —

éd's apám

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Pál bátyám »

éd's apám

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

az ekét

n.174

Tartotta! . . . de minek ez a hosszas beszéd?

n.175

Hej! micsoda búza lett abban a földben:

n.176

Eddig ért, uram, ni! másik esztendőben.

23.

n.177

»Még akkor boldogult

apám uram is

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« édes apám is »

apám uram is

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

élt,

n.178

Csakugyan Bencének hítták ő kegyelmét,

n.179

Én is, hogy fiam lett, — látom a bolondok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« . . .mondom az anyjának : »

Én is, hogy fiam lett, — látom a bolondok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.180

Cifra néven kapnak : Bence legyen, mondok.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Soh’se kereszteljék biz azt, anyjok, másnak »

Cifra néven kapnak : Bence legyen, mondok.

Beszúrás

Jegyzet későbbi írással a mai szöveg

Szövegforrás:
Kézirat

keresztelni

Beszúrás

n.181

Nagy fiú: ehol van!

Jöszte, szógám, elébb

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Gyere, fiam, [[törölt]
« köz »
]elébb

Jöszte,

Beszúrás

szolgám

, elébb

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

szógám

Beszúrás

n.182

Szégyellős e' kicsit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Szégyenlős egy kissé »

Szégyellős e' kicsit

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, mint fiatal cseléd.

n.183

Hej! vitéz nagy uram, jut-e még eszébe

n.184

Mikor együtt mentünk a király elébe?

24.

n.185

Jóval ifjabb

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Sokkal ifjabb »

Fiatalabb

Beszúrás

Jóval ifjabb,

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

volt még kelmed a fiamnál,

n.186

Hanem szálasabb is, izmosabb is annál :

n.187

Hányszor elbeszéltük azelőtt: no, ebből

n.188

(Kelmedet értettük) ember lesz, ha meg-nől.

n.189

Biztattam is: menjen katonának, vagy mi,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« . . .de hát »

Szövegforrás:
Kézirat

n.190

De az édes anyját nem akarta hagyni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Nem akarta kelmed hagyni édes anyját »

De az édes anyját nem akarta hagyni

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

;

n.191

Pedig lám ni! milyen ember vált belőle ;

n.192

Kit nem egyszer kétszer mondtam én előre.

25.

n.193

Ezt a rossz fiút is nem t’om én mi lelte,

n.194

Katonának vágyik, vagy mi az eblelke !

n.195

Azt izéli mindig: nem leszek én paraszt,

n.196

Nem én, apám uram, elszököm ha maraszt.

n.197

Itt van, nagy jó uram, azér' hoztam elő,

n.198

Legyen kelmed hozzá igaz gondviselő,

n.199

Apja helyen apja, vezető vezére:

n.200

Isten is megáldja kegyelmedet érte !«

26.

n.201

Nevetett Miklós az együgyü beszéden,

n.202

Forgatá egyszersmind a dolgot eszében :

n.203

Elvigye-e Bencét, vagy itthon marassza ?

n.204

Melyikben lesz annak idővel is haszna ?

n.205

Etelke azonban, egy asztali késsel,

n.206

Lovaggá ütötte, három kis ütéssel

n.207

S kitörvén a kedve hangos hahótába,

n.208

Bevonszolta Bencét az oldalszobába.

27.

n.209

Ott egy régi szekrény poros zege-zugát,

n.210

Felhányta s kiszede holmi ócska ruhát,

n.211

Amelyeket Toldi már annak előtte

n.212

Régen elhajított, mivelhogy kinőtte.

n.213

Etelka azokból egynehány darabot

n.214

Egész öltőbelit összeválogatott

n.215

S od'adá Bencének ingyen, ajándékba,

n.216

Hogy tanúljon belé, vegye is fel még ma.

28.

n.217

Ezalatt elmondá

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Elmondá ezalatt »

Ezalatt elmondá

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Toldi az anyjának,

n.218

Hogy jutott kezéhez a szép úri lyánynak.

n.219

Mutatá a gyűrűt, melyet hoza jegybe,

n.220

Háború végével, kelnek, úgymond, egybe

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Ősz tájban kel, ugymond, a mátkával egybe »

Háború végével, kelnek, úgymond, egybe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.221

»Addig, édes anyám, — addig az országból

Akkor, édesanyám, — no hiszen, meglátod —

Beszúrás

n.222

Messze kell távoznom, király parancsából.«

Akkor nem futok én országot, világot

Jegyzet 5—6. mellett, későbbi írással

Beszúrás

n.223

Nem hazudott ebben, némelyek úgy vélik,

n.224

De hazudság a szót eltakarni félig.

29.

n.225

Sirt, nevetett anyja, mikor ezt meghallá,

n.226

Szíve ez örömet nem várta, sokallá ;

n.227

Elpirult, tüzes lett halvány arculatja,

n.228

Elpirítá benső titkos gondolatja :

n.229

Előtte fia még mind' a régi gyermek,

n.230

Oly furcsán esett most képzelni embernek,

n.231

Házasult embernek . . . képzelni továbbat

n.232

Göndör haju, fürge, játszi unokákat.

30.

n.233

Hányszor mondatá el, kérdezé ki ujra ?

n.234

Nem maradt szó nélkül egy legkisebb ujja :

n.235

Karcsu-e, magas-e, barna-e, vagy szőke ?

n.236

Fehér-e, piros-e, vagy milyen a képe ?

n.237

Haja, szemöldöke, szeme, szempillája ?

n.238

Ajaki, beszéde,

léptei

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« járása »
[törölt]
«
menése
Beszúrás
»
[törölt]
«
termete
Beszúrás
»

léptei

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, ruhája?. . .

n.239

Felelni sem győzne Miklós annyit neki,

n.240

Ha oly jól nem esnék, mikor emlegeti.

31.

n.241

S jaj lett volna szegény Piroskának dolga

n.242

Ha, míg emlegették, folyvást csuklott volna ! —

n.243

Most azonban félbehagyták a beszédet,

n.244

Mert az ifju Bence a szobába lépett.

n.245

Kard veri a combját, a nyakába' mente,

n.246

Ki van csipve rútul, mint bármely levente,

n.247

Megáll egyenesen, mint egy mutatófa

n.248

S rövid habozással imígy kezd a szóba :

32.

n.249

»Vitézlő nagy uram, szépen megkövetem :

n.250

Egy páncélos bajnok, úgy látom, idegen,

n.251

Künn az ajtó előtt kegyelmedet várja,

n.252

Hogy vele megvíjon életre halálra.«

n.253

Toldinak se kell több: »hogyan a patvarba!«

n.254

Felugrik sebesen, szalad a pitvarba,

n.255

Hát csakugyan ott áll a sisakos vitéz,

n.256

Kivűl a tornácon, vele megvíni kész.

33.

n.257

Toldi a

fegyverről

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

fegyver[ét]ről

Szövegforrás:
Kézirat

nyomba megismerte, —

n.258

Látja, hogy az nem más, mint húga Etelke,

n.259

Iszonyú láncsáját balkezében tartja,

n.260

Míg a jobb kezében villog széles kardja.

n.261

De Miklós a szemét összerántja vadúl,

n.262

Felgyűri az ingét, karja kiszabadúl,

n.263

Rohan puszta kézzel: megszalad az ellen,

n.264

Hármat lép, elesik a nehéz fegyverben.

34.

n.265

»Ugy kell! eben esett, kőszülötte lyánya !«

Jegyzet mellett a lap szélén, későbbi írással:

Mignem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« egyszer »

aztán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Miklós tréfa közé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« szőtte »

fonta

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Beszúrás

n.266

Kiált és odafut Toldiné, mert szánja,

Amit Tar Lőrincnek biztatásul monda.

Beszúrás

n.267

Fölemelte szépen, tizszer is megkérdte,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Nem győzte barátját dicsérni, de nagyon

Nem győzte barátját dicsérni eléggé,

Szövegforrás:
Kézirat

Beszúrás

n.268

Nem fáj-e valahol, könyöke, vagy térde?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Kétszer monda egyet inkább, mint elhagyjon.

Valameddig a lyány azt meg nem eléglé.

Szövegforrás:
Kézirat

Beszúrás

n.269

Semmi baj! de van ám tréfaszó, nevetség,

Mily eszes, mily józan, mily szelid, hű, derék :

Beszúrás

n.270

Van mivel egymás közt eltöltni az estét;

Gondolá Etelke ; jól van, de már elég !

Beszúrás

n.271

Azt is látja Toldi, hogy bizony nem furkó

n.272

A fiatal Bence, sőt ugyan nagy lurkó.

35.

n.273

Igy az egész éjét, viradat feléig,

n.274

Nyájasan ők együtt hamar elbeszélik,

n.275

Édes övéi közt enyhül Toldi gondja,

n.276

Majd, a rövid álom Piroskához vonja.

n.277

De a harcok gondja korán költi másnap

n.278

Búcsút vesz, neki megy a nagy útazásnak,

n.279

Amerre vezérli jó vagy bal szerencse: —

n.280

Utána lovagol fütyörészve Bence. —

Verzió: II : Kézirat

HARMADIK ÉNEK.

»Toldi Miklós hazaméne, Nagyfaluba.«

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Szülőföldem szép határa, »
[törölt]
« Iszonyu sors ! El kell válni, »
[törölt]
« Zöld erdő szállásom, »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Itt hagylak én nemsokára »
[törölt]
« Számkivetést kell próbálni. »
[törölt]
« Itt sincs maradásom ; »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Szép angyalkám, Isten hozzád, »
[törölt]
« Most lesz, kis angyalom, »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« A szerencse vigyázzon rád. »
[törölt]
« Tőled elválásom. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Népdal. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

[törölt]
« Népdal II. 318. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

Szövegforrás:
Kézirat

n.1

Érkezik e percben a királyhoz követ,

n.2

Összecsapzott szőre jó lovának, jövet ;

n.3

Gyászos levelet hoz, sietős az útja,

n.4

Mi van a levélben, a jó isten tudja.

n.5

Mert fekete azon a zsinór, a pecsét.

n.6

Bontsd fel, király, bontsd fel: megölték az öcséd' ;

n.7

Olaszok ölték meg, orozva, titokban ;

n.8

Önnön hitvese is tudós e dologban.

n.9

Hamar átfutá az irás foglalatját,

n.10

Hamarabb a halál színe, ábrázatját ;

n.11

Nem időzött soká, visszament Budára,

n.12

Rozgonyi sem merte híni lakomára.

n.13

Az urak közt pedig arról foly a beszéd,

n.14

(Mert valami úton hallották a neszét)

n.15

Hogy nem éri még be a király e búval :

n.16

Megy az olasz ellen harccal, háborúval.

n.17

De, mint szomjas plánta zivatar szelére,

n.18

Úgy üdült, úgy éledt Toldi e rossz hirre,

n.19

S így beszélt magához: »jó az isten, jót ád,

n.20

Jóra igazítja bűnös ember dolgát.

n.21

Oly erőtlen vagy-e, hogy vissza ne nyernéd,

n.22

Bárha okkal-móddal, a király kegyelmét ?

n.23

Lesz idő, ne busúlj; kijön még a sorja,

n.24

Tied lesz Piroska, ha isten akarja.«

n.25

Rozgonyi se várta volna ilyen végit,

n.26

Szomorún marasztja szomorú vendégit,

n.27

De azok köszönik a jó barátságot,

n.28

Más időre hagyják ezt a mulatságot.

n.29

El is oszlott, aki valamire való,

n.30

Vagy, ha megmaradna egy két tányérnyaló,

n.31

A többire nézve, csupa szégyenében,

n.32

Az is haza kullog, szomorúan, éhen.

n.33

Pál gazdának az most a vigasztalása,

n.34

Hogy jó helyre esik az isten áldása:

n.35

Begyűjti az egész vidékbeli szegényt:

n.36

Egyenek, igyanak, hozzanak is edényt.

n.37

Maga méri a bort egy öblös kupával,

n.38

S a szegény Piroska oly szivesen tálal;

n.39

Jól esik, ha mondja némely öreg asszony:

n.40

»Áldja meg az isten, lelkem szép kisasszony!«

n.41

De mihelyt bevonúl csendes rejtekébe,

n.42

Ott terem előtte a dalia képe,

n.43

Azé, akit eddig ő soha nem ismert,

n.44

Azé, ki levágta azt a csúnya embert,

n.45

Azé, aki magát veszélybe juttatta,

n.46

És pedig ki miatt ? pedig ő miatta !

n.47

Akkor aztán elkezd keservesen sírni,

n.48

S olyat érez, amit nem tudok leírni.

n.49

Pál ur is rossz kedvű, dörmög

tovább

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« tovább »

odább

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

-elébb,

n.50

Hát im alkonyatkor

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Hát ihol estenden

Szövegforrás:
Kézirat

Toldi Miklós belép;

n.51

No, köszön, fogadja, ültetné, de nem űl,

n.52

Kérdezi, mi hozta ilyen véletlenűl?

n.53

»Hej, vitéz nagy uram! hogy mi hozott engem?

n.54

Kegyelmed lyányához való tiszta lelkem;

n.55

Adja nékem a lyányt, meg tudom becsűlni:

n.56

Helyét is megfúvom, ha le akar űlni.«

n.57

Azt is elbeszélte Rozgonyinak Toldi,

n.58

Hogy’ akar, mint akar bajából tisztulni :

n.59

»Háború lesz, úgymond, kell ottan az ember,

n.60

Másszor is segített rajtam a jó fegyver.«

n.61

Egy szó annyi mint száz: könnyen összefértek,

n.62

Toldi meg Piroska gyűrüt is cseréltek,

n.63

Jegyet is váltottak ; de hogy tudniillik,

n.64

Akkor viszi haza, ha baja elmúlik.

n.65

Megvacsorált Miklós, meg is éjtszakált ott,

n.66

Másnap a leánnyal még egy pár szót váltott,

n.67

Azaz, el se’ hagynák azt a pár szót soha :

n.68

De nyerít a Toldi nyughatatlan lova.

n.69

»Paripám nyergelve, lábam az kengyelbe :

n.70

Isten veled, atyám és szivem szerelme!«

n.71

»Áldjon meg az isten, kedves fiam téged :

n.72

De várd meg legalább a kenyérebédet.«

10.

n.73

Megfogadta Miklós, elkelt az ebéd is,

n.74

Beszéltek, beszéltek, több volt hátra mégis ;

n.75

Jött azonban Toldi fegyveres szolgája,

n.76

Hogy nem áll a

Pirkó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Délceg »

Pirkó

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, a földet kapálja.

n.77

»Paripám nyergelve, lábam az kengyelbe :

n.78

Isten veled atyám, és szivem szerelme!«

n.79

»Áldjon meg az isten, kedves fiam, téged :

n.80

De várd meg legalább a déli ebédet.«

11.

n.81

Megvárta, megevék azt is együtt, délben,

n.82

Jó-soká maradt még Toldi menő-félben ;

n.83

Benyitott azonban a fegyveres szolga :

n.84

Nem kell-e a lovat bekötni az ólba?

n.85

»Paripám nyergelve, lábam az kengyelbe:

n.86

Megyek édes atyám és szivem szerelme!«

n.87

»Hordozzon az isten, jó fiú, de már ma

n.88

Ugyan hova mennél, ilyen éjtszakára?«

12.

n.89

»Este, vagy éjtszaka : tőle nem irtódzom ;

n.90

Hova, merre megyek? az is az én dolgom :

n.91

De tovább sehogy sincs maradásom itten,

n.92

Hogy eddig maradjak, bizony azt se' hittem.

n.93

Isten hozzád, szívem édes szép szerelme !

n.94

Addsza kicsiny kezed, borúlj az ölemre;

n.95

Hadd szakasztok rózsát gyenge rózsafádról —

n.96

Egy csókot az útra, piros két orcádról.«

13.

n.97

Elcsattant az a csók, nem is egyszer pedig,

n.98

Mint a földieper csattan, mikor szedik ;

n.99

Rövid vége lett a hosszas bucsuzásnak :

n.100

Nem is integettek messziről egymásnak.

n.101

Jó Toldi lovára csakhamar felűle,

n.102

Szeméből

valamit lopva kitörűle

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« egy-egy könny lopva kigördüle »

valamit lopva kitörűle

Beszúrás

Jegyzet jav. irónnal a mai szöveg

Szövegforrás:
Kézirat

;

n.103

Sarkantyúzza lovát, szintúgy vérzik belé :

n.104

»Co-fel, jó paripám, szűlő-helyem felé.«

14.

n.105

De mostan valami ötlik az eszébe :

n.106

Fogja s a szolgának pénzt ad a kezébe,

n.107

Mondva neki: »fiam, elmehetsz dolgodra :

n.108

Nincs tovább szükségem a szolgálatodra.

n.109

Hű és igaz voltál mindenkor én hozzám,

n.110

Vétek lenne ha azt meg nem jutalmaznám :

n.111

Tied a ló, vidd el ; vidd el a ruhát is :

n.112

Ne ríj : ád az isten neked jobb gazdát is.«

15.

n.113

Ezt mondá a bajnok, de hogy miér' mondta,

n.114

Azt a szolga előtt bölcsen eltitkolta :

n.115

Félt, nehogy ez otthon másnak kibeszélje,

n.116

Hogyan ejté megint ő magát veszélybe.

n.117

Tudta, hogy az anyja megijedne szörnyen,

n.118

Isten mentsen, hogy ez a fülébe menjen!

n.119

Így talán csak későn hallja meg, vagy soha :

n.120

Mert hozzá se járnak, ő se' jár sehova.

Jegyzet 14–15. versszak: irónnal zárjelbe van téve. A későbbi dolgozatokból kimaradt.

16.

n.121

Vele lakott másszor édes anyja Budán,

n.122

De haza sovárgott, haza ment azután,

n.123

Nehogy elpusztuljon gazdaság és hajlék,

n.124

Mihelyt György fiának halomása hallék.

n.125

Mert nem ada isten hosszu éltet annak,

n.126

Juttatá fogára erdei vadkannak ;

n.127

Toldiné fogta fel árva kis leányát,

n.128

Fölnevelte szépen kedves unokáját.

17.

n.129

Hej ! nem is álmodta a nemzetes asszony,

n.130

Hogy neki ez a nap olly örömet hozzon ;

n.131

Ablakában űl, de onnan keveset lát,

n.132

Mindössze az udvart, meg az aprómarhát ;

n.133

Mert úgy volt a jámbor ősi ház kiszabva,

n.134

És úgy látta jónak, aki helybenhagyta,

n.135

Hogy ne kandikáljon

országba-világba

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« nagy messze vidékbe »

országba-világba

Beszúrás

Jegyzet jav. irónnal

Szövegforrás:
Kézirat

n.136

Nézzen, mint igaz bölcs,

csupán önmagába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« önnön kebelébe »
[törölt]
«
csak önnön
Beszúrás
»

csupán önmagába

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

18.

n.137

Toldiné

hát egyszer

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« déltájban »
[törölt]
«
ebédkor
Beszúrás
»

hát egyszer

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

lódobogást hallott,

n.138

Szivébe azonnal gyors öröm nyilallott :

n.139

»Jaj ! Miklós« — kiálta és futott elébe,

n.140

Nem lelé a rostély nyitját hevenyébe.

n.141

Szép Etelke

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Zsuzsánna

Jegyzet irónnal

Szövegforrás:
Kézirat

pedig mihelyest meglátta

n.142

Hogy a kapu sarkán befordul a bátyja,

n.143

Szalad az udvarról, kengyelébe pattan,

n.144

Öleli, csókolja hogy szintolyat csattan.

19.

n.145

Most leszálla Toldi és

hagyá Etelkét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

hagyta Zsuzsannát

Szövegforrás:
Kézirat

n.146

Hadd jártassa Pirkót, töltse abban kedvét ;

Jegyzet végén irónnal: Kányát

n.147

Megcsókolta anyját halvány szép homlokán ;

n.148

Addig fel se ment a lépcső három fokán.

n.149

Mikor pedig fenn volt, lehajlék hozzája,

n.150

Megfogá a kezét, reáforrt a szája,

n.151

Édes anyja szegény! kívül a ruháján,

n.152

Csókolta nagy fiát, verő szive táján.

20.

n.153

Akkor a szobába vezeté be karon. —

n.154

Mondanom se’ kell, hogy lett nagy lakodalom,

n.155

Alig lelte helyét Miklósnak az anyja, —

n.156

Cselédnek is állott pince, kamra, konyha.

n.157

Bence, a vén Bence, volt a pincemester,

n.158

Ki is tört belőle, hogy ő arra nagy szer :

n.159

Ugy járt, ha borér’ ment, hogy ne kelljen várni,

n.160

S úgy hozott, hogy kétszer sose kelljen járni.

21.

n.161

De maga koránsem ivott azér' sokat,

n.162

Forgatván fejében apai gondokat ;

n.163

Ivott ő, mint szokta, sziv vidámság végett,

n.164

Vagy midőn kinálni kelle a vendéget.

n.165

Hanem mikor látta hogy nincs semmi hiány,

n.166

Enni, avagy inni egy cseléd sem kiván :

n.167

Intett a fiának, egy szálas legénynek

n.168

S ketten a szobába Toldihoz menének.

22.

n.169

És így szóla Bence: »H’óta t’om az eszem,

n.170

Kenyerem

et én a

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« et én a »
[törölt]
«
mindig a
Beszúrás
»

et én a

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Toldi háztól eszem ;

n.171

Rossz kis

sütykő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« gyerek »

sütykő

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

voltam, annyi, mint az öklöm,

n.172

Hogy a toldi pusztán

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Mikor a Kigyósban »

Hogy a toldi pusztán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

szántottunk hat ökrön.

n.173

Én ökröt vezettem, —

éd's apám

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Pál bátyám »

éd's apám

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

az ekét

n.174

Tartotta! . . . de minek ez a hosszas beszéd?

n.175

Hej! micsoda búza lett abban a földben:

n.176

Eddig ért, uram, ni! másik esztendőben.

23.

n.177

»Még akkor boldogult

apám uram is

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« édes apám is »

apám uram is

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

élt,

n.178

Csakugyan Bencének hítták ő kegyelmét,

n.179

Én is, hogy fiam lett, — látom a bolondok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« . . .mondom az anyjának : »

Én is, hogy fiam lett, — látom a bolondok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.180

Cifra néven kapnak : Bence legyen, mondok.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Soh’se kereszteljék biz azt, anyjok, másnak »

Cifra néven kapnak : Bence legyen, mondok.

Beszúrás

Jegyzet későbbi írással a mai szöveg

Szövegforrás:
Kézirat

keresztelni

Beszúrás

n.181

Nagy fiú: ehol van!

Jöszte, szógám, elébb

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Gyere, fiam, [[törölt]
« köz »
]elébb

Jöszte,

Beszúrás

szolgám

, elébb

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

szógám

Beszúrás

n.182

Szégyellős e' kicsit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Szégyenlős egy kissé »

Szégyellős e' kicsit

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, mint fiatal cseléd.

n.183

Hej! vitéz nagy uram, jut-e még eszébe

n.184

Mikor együtt mentünk a király elébe?

24.

n.185

Jóval ifjabb

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Sokkal ifjabb »

Fiatalabb

Beszúrás

Jóval ifjabb,

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

volt még kelmed a fiamnál,

n.186

Hanem szálasabb is, izmosabb is annál :

n.187

Hányszor elbeszéltük azelőtt: no, ebből

n.188

(Kelmedet értettük) ember lesz, ha meg-nől.

n.189

Biztattam is: menjen katonának, vagy mi,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« . . .de hát »

Szövegforrás:
Kézirat

n.190

De az édes anyját nem akarta hagyni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Nem akarta kelmed hagyni édes anyját »

De az édes anyját nem akarta hagyni

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

;

n.191

Pedig lám ni! milyen ember vált belőle ;

n.192

Kit nem egyszer kétszer mondtam én előre.

25.

n.193

Ezt a rossz fiút is nem t’om én mi lelte,

n.194

Katonának vágyik, vagy mi az eblelke !

n.195

Azt izéli mindig: nem leszek én paraszt,

n.196

Nem én, apám uram, elszököm ha maraszt.

n.197

Itt van, nagy jó uram, azér' hoztam elő,

n.198

Legyen kelmed hozzá igaz gondviselő,

n.199

Apja helyen apja, vezető vezére:

n.200

Isten is megáldja kegyelmedet érte !«

26.

n.201

Nevetett Miklós az együgyü beszéden,

n.202

Forgatá egyszersmind a dolgot eszében :

n.203

Elvigye-e Bencét, vagy itthon marassza ?

n.204

Melyikben lesz annak idővel is haszna ?

n.205

Etelke azonban, egy asztali késsel,

n.206

Lovaggá ütötte, három kis ütéssel

n.207

S kitörvén a kedve hangos hahótába,

n.208

Bevonszolta Bencét az oldalszobába.

27.

n.209

Ott egy régi szekrény poros zege-zugát,

n.210

Felhányta s kiszede holmi ócska ruhát,

n.211

Amelyeket Toldi már annak előtte

n.212

Régen elhajított, mivelhogy kinőtte.

n.213

Etelka azokból egynehány darabot

n.214

Egész öltőbelit összeválogatott

n.215

S od'adá Bencének ingyen, ajándékba,

n.216

Hogy tanúljon belé, vegye is fel még ma.

28.

n.217

Ezalatt elmondá

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Elmondá ezalatt »

Ezalatt elmondá

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Toldi az anyjának,

n.218

Hogy jutott kezéhez a szép úri lyánynak.

n.219

Mutatá a gyűrűt, melyet hoza jegybe,

n.220

Háború végével, kelnek, úgymond, egybe

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Ősz tájban kel, ugymond, a mátkával egybe »

Háború végével, kelnek, úgymond, egybe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.221

»Addig, édes anyám, — addig az országból

Akkor, édesanyám, — no hiszen, meglátod —

Beszúrás

n.222

Messze kell távoznom, király parancsából.«

Akkor nem futok én országot, világot

Jegyzet 5—6. mellett, későbbi írással

Beszúrás

n.223

Nem hazudott ebben, némelyek úgy vélik,

n.224

De hazudság a szót eltakarni félig.

29.

n.225

Sirt, nevetett anyja, mikor ezt meghallá,

n.226

Szíve ez örömet nem várta, sokallá ;

n.227

Elpirult, tüzes lett halvány arculatja,

n.228

Elpirítá benső titkos gondolatja :

n.229

Előtte fia még mind' a régi gyermek,

n.230

Oly furcsán esett most képzelni embernek,

n.231

Házasult embernek . . . képzelni továbbat

n.232

Göndör haju, fürge, játszi unokákat.

30.

n.233

Hányszor mondatá el, kérdezé ki ujra ?

n.234

Nem maradt szó nélkül egy legkisebb ujja :

n.235

Karcsu-e, magas-e, barna-e, vagy szőke ?

n.236

Fehér-e, piros-e, vagy milyen a képe ?

n.237

Haja, szemöldöke, szeme, szempillája ?

n.238

Ajaki, beszéde,

léptei

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« járása »
[törölt]
«
menése
Beszúrás
»
[törölt]
«
termete
Beszúrás
»

léptei

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, ruhája?. . .

n.239

Felelni sem győzne Miklós annyit neki,

n.240

Ha oly jól nem esnék, mikor emlegeti.

31.

n.241

S jaj lett volna szegény Piroskának dolga

n.242

Ha, míg emlegették, folyvást csuklott volna ! —

n.243

Most azonban félbehagyták a beszédet,

n.244

Mert az ifju Bence a szobába lépett.

n.245

Kard veri a combját, a nyakába' mente,

n.246

Ki van csipve rútul, mint bármely levente,

n.247

Megáll egyenesen, mint egy mutatófa

n.248

S rövid habozással imígy kezd a szóba :

32.

n.249

»Vitézlő nagy uram, szépen megkövetem :

n.250

Egy páncélos bajnok, úgy látom, idegen,

n.251

Künn az ajtó előtt kegyelmedet várja,

n.252

Hogy vele megvíjon életre halálra.«

n.253

Toldinak se kell több: »hogyan a patvarba!«

n.254

Felugrik sebesen, szalad a pitvarba,

n.255

Hát csakugyan ott áll a sisakos vitéz,

n.256

Kivűl a tornácon, vele megvíni kész.

33.

n.257

Toldi a

fegyverről

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

fegyver[ét]ről

Szövegforrás:
Kézirat

nyomba megismerte, —

n.258

Látja, hogy az nem más, mint húga Etelke,

n.259

Iszonyú láncsáját balkezében tartja,

n.260

Míg a jobb kezében villog széles kardja.

n.261

De Miklós a szemét összerántja vadúl,

n.262

Felgyűri az ingét, karja kiszabadúl,

n.263

Rohan puszta kézzel: megszalad az ellen,

n.264

Hármat lép, elesik a nehéz fegyverben.

34.

n.265

»Ugy kell! eben esett, kőszülötte lyánya !«

Jegyzet mellett a lap szélén, későbbi írással:

Mignem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« egyszer »

aztán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Miklós tréfa közé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« szőtte »

fonta

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Beszúrás

n.266

Kiált és odafut Toldiné, mert szánja,

Amit Tar Lőrincnek biztatásul monda.

Beszúrás

n.267

Fölemelte szépen, tizszer is megkérdte,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Nem győzte barátját dicsérni, de nagyon

Nem győzte barátját dicsérni eléggé,

Szövegforrás:
Kézirat

Beszúrás

n.268

Nem fáj-e valahol, könyöke, vagy térde?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Kétszer monda egyet inkább, mint elhagyjon.

Valameddig a lyány azt meg nem eléglé.

Szövegforrás:
Kézirat

Beszúrás

n.269

Semmi baj! de van ám tréfaszó, nevetség,

Mily eszes, mily józan, mily szelid, hű, derék :

Beszúrás

n.270

Van mivel egymás közt eltöltni az estét;

Gondolá Etelke ; jól van, de már elég !

Beszúrás

n.271

Azt is látja Toldi, hogy bizony nem furkó

n.272

A fiatal Bence, sőt ugyan nagy lurkó.

35.

n.273

Igy az egész éjét, viradat feléig,

n.274

Nyájasan ők együtt hamar elbeszélik,

n.275

Édes övéi közt enyhül Toldi gondja,

n.276

Majd, a rövid álom Piroskához vonja.

n.277

De a harcok gondja korán költi másnap

n.278

Búcsút vesz, neki megy a nagy útazásnak,

n.279

Amerre vezérli jó vagy bal szerencse: —

n.280

Utána lovagol fütyörészve Bence. —

Verzió: III : Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

HARMADIK ÉNEK.

»Toldi Miklós hazaméne, Nagyfaluba.«

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Szülőföldem szép határa, »
[törölt]
« Iszonyu sors ! El kell válni, »
[törölt]
« Zöld erdő szállásom, »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Itt hagylak én nemsokára »
[törölt]
« Számkivetést kell próbálni. »
[törölt]
« Itt sincs maradásom ; »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Szép angyalkám, Isten hozzád, »
[törölt]
« Most lesz, kis angyalom, »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« A szerencse vigyázzon rád. »
[törölt]
« Tőled elválásom. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Népdal. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

[törölt]
« Népdal II. 318. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

Szövegforrás:
Kézirat

n.1

Érkezik e percben a királyhoz követ,

n.2

Összecsapzott szőre jó lovának, jövet ;

n.3

Gyászos levelet hoz, sietős az útja,

n.4

Mi van a levélben, a jó isten tudja.

n.5

Mert fekete azon a zsinór, a pecsét.

n.6

Bontsd fel, király, bontsd fel: megölték az öcséd' ;

n.7

Olaszok ölték meg, orozva, titokban ;

n.8

Önnön hitvese is tudós e dologban.

n.9

Hamar átfutá az irás foglalatját,

n.10

Hamarabb a halál színe, ábrázatját ;

n.11

Nem időzött soká, visszament Budára,

n.12

Rozgonyi sem merte híni lakomára.

n.13

Az urak közt pedig arról foly a beszéd,

n.14

(Mert valami úton hallották a neszét)

n.15

Hogy nem éri még be a király e búval :

n.16

Megy az olasz ellen harccal, háborúval.

n.17

De, mint szomjas plánta zivatar szelére,

n.18

Úgy üdült, úgy éledt Toldi e rossz hirre,

n.19

S így beszélt magához: »jó az isten, jót ád,

n.20

Jóra igazítja bűnös ember dolgát.

n.21

Oly erőtlen vagy-e, hogy vissza ne nyernéd,

n.22

Bárha okkal-móddal, a király kegyelmét ?

n.23

Lesz idő, ne busúlj; kijön még a sorja,

n.24

Tied lesz Piroska, ha isten akarja.«

n.25

Rozgonyi se várta volna ilyen végit,

n.26

Szomorún marasztja szomorú vendégit,

n.27

De azok köszönik a jó barátságot,

n.28

Más időre hagyják ezt a mulatságot.

n.29

El is oszlott, aki valamire való,

n.30

Vagy, ha megmaradna egy két tányérnyaló,

n.31

A többire nézve, csupa szégyenében,

n.32

Az is haza kullog, szomorúan, éhen.

n.33

Pál gazdának az most a vigasztalása,

n.34

Hogy jó helyre esik az isten áldása:

n.35

Begyűjti az egész vidékbeli szegényt:

n.36

Egyenek, igyanak, hozzanak is edényt.

n.37

Maga méri a bort egy öblös kupával,

n.38

S a szegény Piroska oly szivesen tálal;

n.39

Jól esik, ha mondja némely öreg asszony:

n.40

»Áldja meg az isten, lelkem szép kisasszony!«

n.41

De mihelyt bevonúl csendes rejtekébe,

n.42

Ott terem előtte a dalia képe,

n.43

Azé, akit eddig ő soha nem ismert,

n.44

Azé, ki levágta azt a csúnya embert,

n.45

Azé, aki magát veszélybe juttatta,

n.46

És pedig ki miatt ? pedig ő miatta !

n.47

Akkor aztán elkezd keservesen sírni,

n.48

S olyat érez, amit nem tudok leírni.

n.49

Pál ur is rossz kedvű, dörmög

tovább

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« tovább »

odább

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

-elébb,

n.50

Hát im alkonyatkor

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Hát ihol estenden

Szövegforrás:
Kézirat

Toldi Miklós belép;

n.51

No, köszön, fogadja, ültetné, de nem űl,

n.52

Kérdezi, mi hozta ilyen véletlenűl?

n.53

»Hej, vitéz nagy uram! hogy mi hozott engem?

n.54

Kegyelmed lyányához való tiszta lelkem;

n.55

Adja nékem a lyányt, meg tudom becsűlni:

n.56

Helyét is megfúvom, ha le akar űlni.«

n.57

Azt is elbeszélte Rozgonyinak Toldi,

n.58

Hogy’ akar, mint akar bajából tisztulni :

n.59

»Háború lesz, úgymond, kell ottan az ember,

n.60

Másszor is segített rajtam a jó fegyver.«

n.61

Egy szó annyi mint száz: könnyen összefértek,

n.62

Toldi meg Piroska gyűrüt is cseréltek,

n.63

Jegyet is váltottak ; de hogy tudniillik,

n.64

Akkor viszi haza, ha baja elmúlik.

n.65

Megvacsorált Miklós, meg is éjtszakált ott,

n.66

Másnap a leánnyal még egy pár szót váltott,

n.67

Azaz, el se’ hagynák azt a pár szót soha :

n.68

De nyerít a Toldi nyughatatlan lova.

n.69

»Paripám nyergelve, lábam az kengyelbe :

n.70

Isten veled, atyám és szivem szerelme!«

n.71

»Áldjon meg az isten, kedves fiam téged :

n.72

De várd meg legalább a kenyérebédet.«

10.

n.73

Megfogadta Miklós, elkelt az ebéd is,

n.74

Beszéltek, beszéltek, több volt hátra mégis ;

n.75

Jött azonban Toldi fegyveres szolgája,

n.76

Hogy nem áll a

Pirkó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Délceg »

Pirkó

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, a földet kapálja.

n.77

»Paripám nyergelve, lábam az kengyelbe :

n.78

Isten veled atyám, és szivem szerelme!«

n.79

»Áldjon meg az isten, kedves fiam, téged :

n.80

De várd meg legalább a déli ebédet.«

11.

n.81

Megvárta, megevék azt is együtt, délben,

n.82

Jó-soká maradt még Toldi menő-félben ;

n.83

Benyitott azonban a fegyveres szolga :

n.84

Nem kell-e a lovat bekötni az ólba?

n.85

»Paripám nyergelve, lábam az kengyelbe:

n.86

Megyek édes atyám és szivem szerelme!«

n.87

»Hordozzon az isten, jó fiú, de már ma

n.88

Ugyan hova mennél, ilyen éjtszakára?«

12.

n.89

»Este, vagy éjtszaka : tőle nem irtódzom ;

n.90

Hova, merre megyek? az is az én dolgom :

n.91

De tovább sehogy sincs maradásom itten,

n.92

Hogy eddig maradjak, bizony azt se' hittem.

n.93

Isten hozzád, szívem édes szép szerelme !

n.94

Addsza kicsiny kezed, borúlj az ölemre;

n.95

Hadd szakasztok rózsát gyenge rózsafádról —

n.96

Egy csókot az útra, piros két orcádról.«

13.

n.97

Elcsattant az a csók, nem is egyszer pedig,

n.98

Mint a földieper csattan, mikor szedik ;

n.99

Rövid vége lett a hosszas bucsuzásnak :

n.100

Nem is integettek messziről egymásnak.

n.101

Jó Toldi lovára csakhamar felűle,

n.102

Szeméből

valamit lopva kitörűle

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« egy-egy könny lopva kigördüle »

valamit lopva kitörűle

Beszúrás

Jegyzet jav. irónnal a mai szöveg

Szövegforrás:
Kézirat

;

n.103

Sarkantyúzza lovát, szintúgy vérzik belé :

n.104

»Co-fel, jó paripám, szűlő-helyem felé.«

14.

n.105

De mostan valami ötlik az eszébe :

n.106

Fogja s a szolgának pénzt ad a kezébe,

n.107

Mondva neki: »fiam, elmehetsz dolgodra :

n.108

Nincs tovább szükségem a szolgálatodra.

n.109

Hű és igaz voltál mindenkor én hozzám,

n.110

Vétek lenne ha azt meg nem jutalmaznám :

n.111

Tied a ló, vidd el ; vidd el a ruhát is :

n.112

Ne ríj : ád az isten neked jobb gazdát is.«

15.

n.113

Ezt mondá a bajnok, de hogy miér' mondta,

n.114

Azt a szolga előtt bölcsen eltitkolta :

n.115

Félt, nehogy ez otthon másnak kibeszélje,

n.116

Hogyan ejté megint ő magát veszélybe.

n.117

Tudta, hogy az anyja megijedne szörnyen,

n.118

Isten mentsen, hogy ez a fülébe menjen!

n.119

Így talán csak későn hallja meg, vagy soha :

n.120

Mert hozzá se járnak, ő se' jár sehova.

Jegyzet 14–15. versszak: irónnal zárjelbe van téve. A későbbi dolgozatokból kimaradt.

16.

n.121

Vele lakott másszor édes anyja Budán,

n.122

De haza sovárgott, haza ment azután,

n.123

Nehogy elpusztuljon gazdaság és hajlék,

n.124

Mihelyt György fiának halomása hallék.

n.125

Mert nem ada isten hosszu éltet annak,

n.126

Juttatá fogára erdei vadkannak ;

n.127

Toldiné fogta fel árva kis leányát,

n.128

Fölnevelte szépen kedves unokáját.

17.

n.129

Hej ! nem is álmodta a nemzetes asszony,

n.130

Hogy neki ez a nap olly örömet hozzon ;

n.131

Ablakában űl, de onnan keveset lát,

n.132

Mindössze az udvart, meg az aprómarhát ;

n.133

Mert úgy volt a jámbor ősi ház kiszabva,

n.134

És úgy látta jónak, aki helybenhagyta,

n.135

Hogy ne kandikáljon

országba-világba

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« nagy messze vidékbe »

országba-világba

Beszúrás

Jegyzet jav. irónnal

Szövegforrás:
Kézirat

n.136

Nézzen, mint igaz bölcs,

csupán önmagába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« önnön kebelébe »
[törölt]
«
csak önnön
Beszúrás
»

csupán önmagába

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

18.

n.137

Toldiné

hát egyszer

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« déltájban »
[törölt]
«
ebédkor
Beszúrás
»

hát egyszer

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

lódobogást hallott,

n.138

Szivébe azonnal gyors öröm nyilallott :

n.139

»Jaj ! Miklós« — kiálta és futott elébe,

n.140

Nem lelé a rostély nyitját hevenyébe.

n.141

Szép Etelke

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Zsuzsánna

Jegyzet irónnal

Szövegforrás:
Kézirat

pedig mihelyest meglátta

n.142

Hogy a kapu sarkán befordul a bátyja,

n.143

Szalad az udvarról, kengyelébe pattan,

n.144

Öleli, csókolja hogy szintolyat csattan.

19.

n.145

Most leszálla Toldi és

hagyá Etelkét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

hagyta Zsuzsannát

Szövegforrás:
Kézirat

n.146

Hadd jártassa Pirkót, töltse abban kedvét ;

Jegyzet végén irónnal: Kányát

n.147

Megcsókolta anyját halvány szép homlokán ;

n.148

Addig fel se ment a lépcső három fokán.

n.149

Mikor pedig fenn volt, lehajlék hozzája,

n.150

Megfogá a kezét, reáforrt a szája,

n.151

Édes anyja szegény! kívül a ruháján,

n.152

Csókolta nagy fiát, verő szive táján.

20.

n.153

Akkor a szobába vezeté be karon. —

n.154

Mondanom se’ kell, hogy lett nagy lakodalom,

n.155

Alig lelte helyét Miklósnak az anyja, —

n.156

Cselédnek is állott pince, kamra, konyha.

n.157

Bence, a vén Bence, volt a pincemester,

n.158

Ki is tört belőle, hogy ő arra nagy szer :

n.159

Ugy járt, ha borér’ ment, hogy ne kelljen várni,

n.160

S úgy hozott, hogy kétszer sose kelljen járni.

21.

n.161

De maga koránsem ivott azér' sokat,

n.162

Forgatván fejében apai gondokat ;

n.163

Ivott ő, mint szokta, sziv vidámság végett,

n.164

Vagy midőn kinálni kelle a vendéget.

n.165

Hanem mikor látta hogy nincs semmi hiány,

n.166

Enni, avagy inni egy cseléd sem kiván :

n.167

Intett a fiának, egy szálas legénynek

n.168

S ketten a szobába Toldihoz menének.

22.

n.169

És így szóla Bence: »H’óta t’om az eszem,

n.170

Kenyerem

et én a

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« et én a »
[törölt]
«
mindig a
Beszúrás
»

et én a

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Toldi háztól eszem ;

n.171

Rossz kis

sütykő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« gyerek »

sütykő

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

voltam, annyi, mint az öklöm,

n.172

Hogy a toldi pusztán

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Mikor a Kigyósban »

Hogy a toldi pusztán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

szántottunk hat ökrön.

n.173

Én ökröt vezettem, —

éd's apám

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Pál bátyám »

éd's apám

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

az ekét

n.174

Tartotta! . . . de minek ez a hosszas beszéd?

n.175

Hej! micsoda búza lett abban a földben:

n.176

Eddig ért, uram, ni! másik esztendőben.

23.

n.177

»Még akkor boldogult

apám uram is

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« édes apám is »

apám uram is

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

élt,

n.178

Csakugyan Bencének hítták ő kegyelmét,

n.179

Én is, hogy fiam lett, — látom a bolondok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« . . .mondom az anyjának : »

Én is, hogy fiam lett, — látom a bolondok

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.180

Cifra néven kapnak : Bence legyen, mondok.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Soh’se kereszteljék biz azt, anyjok, másnak »

Cifra néven kapnak : Bence legyen, mondok.

Beszúrás

Jegyzet későbbi írással a mai szöveg

Szövegforrás:
Kézirat

keresztelni

Beszúrás

n.181

Nagy fiú: ehol van!

Jöszte, szógám, elébb

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Gyere, fiam, [[törölt]
« köz »
]elébb

Jöszte,

Beszúrás

szolgám

, elébb

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

szógám

Beszúrás

n.182

Szégyellős e' kicsit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Szégyenlős egy kissé »

Szégyellős e' kicsit

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, mint fiatal cseléd.

n.183

Hej! vitéz nagy uram, jut-e még eszébe

n.184

Mikor együtt mentünk a király elébe?

24.

n.185

Jóval ifjabb

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Sokkal ifjabb »

Fiatalabb

Beszúrás

Jóval ifjabb,

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

volt még kelmed a fiamnál,

n.186

Hanem szálasabb is, izmosabb is annál :

n.187

Hányszor elbeszéltük azelőtt: no, ebből

n.188

(Kelmedet értettük) ember lesz, ha meg-nől.

n.189

Biztattam is: menjen katonának, vagy mi,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« . . .de hát »

Szövegforrás:
Kézirat

n.190

De az édes anyját nem akarta hagyni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Nem akarta kelmed hagyni édes anyját »

De az édes anyját nem akarta hagyni

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

;

n.191

Pedig lám ni! milyen ember vált belőle ;

n.192

Kit nem egyszer kétszer mondtam én előre.

25.

n.193

Ezt a rossz fiút is nem t’om én mi lelte,

n.194

Katonának vágyik, vagy mi az eblelke !

n.195

Azt izéli mindig: nem leszek én paraszt,

n.196

Nem én, apám uram, elszököm ha maraszt.

n.197

Itt van, nagy jó uram, azér' hoztam elő,

n.198

Legyen kelmed hozzá igaz gondviselő,

n.199

Apja helyen apja, vezető vezére:

n.200

Isten is megáldja kegyelmedet érte !«

26.

n.201

Nevetett Miklós az együgyü beszéden,

n.202

Forgatá egyszersmind a dolgot eszében :

n.203

Elvigye-e Bencét, vagy itthon marassza ?

n.204

Melyikben lesz annak idővel is haszna ?

n.205

Etelke azonban, egy asztali késsel,

n.206

Lovaggá ütötte, három kis ütéssel

n.207

S kitörvén a kedve hangos hahótába,

n.208

Bevonszolta Bencét az oldalszobába.

27.

n.209

Ott egy régi szekrény poros zege-zugát,

n.210

Felhányta s kiszede holmi ócska ruhát,

n.211

Amelyeket Toldi már annak előtte

n.212

Régen elhajított, mivelhogy kinőtte.

n.213

Etelka azokból egynehány darabot

n.214

Egész öltőbelit összeválogatott

n.215

S od'adá Bencének ingyen, ajándékba,

n.216

Hogy tanúljon belé, vegye is fel még ma.

28.

n.217

Ezalatt elmondá

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Elmondá ezalatt »

Ezalatt elmondá

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Toldi az anyjának,

n.218

Hogy jutott kezéhez a szép úri lyánynak.

n.219

Mutatá a gyűrűt, melyet hoza jegybe,

n.220

Háború végével, kelnek, úgymond, egybe

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Ősz tájban kel, ugymond, a mátkával egybe »

Háború végével, kelnek, úgymond, egybe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.221

»Addig, édes anyám, — addig az országból

Akkor, édesanyám, — no hiszen, meglátod —

Beszúrás

n.222

Messze kell távoznom, király parancsából.«

Akkor nem futok én országot, világot

Jegyzet 5—6. mellett, későbbi írással

Beszúrás

n.223

Nem hazudott ebben, némelyek úgy vélik,

n.224

De hazudság a szót eltakarni félig.

29.

n.225

Sirt, nevetett anyja, mikor ezt meghallá,

n.226

Szíve ez örömet nem várta, sokallá ;

n.227

Elpirult, tüzes lett halvány arculatja,

n.228

Elpirítá benső titkos gondolatja :

n.229

Előtte fia még mind' a régi gyermek,

n.230

Oly furcsán esett most képzelni embernek,

n.231

Házasult embernek . . . képzelni továbbat

n.232

Göndör haju, fürge, játszi unokákat.

30.

n.233

Hányszor mondatá el, kérdezé ki ujra ?

n.234

Nem maradt szó nélkül egy legkisebb ujja :

n.235

Karcsu-e, magas-e, barna-e, vagy szőke ?

n.236

Fehér-e, piros-e, vagy milyen a képe ?

n.237

Haja, szemöldöke, szeme, szempillája ?

n.238

Ajaki, beszéde,

léptei

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« járása »
[törölt]
«
menése
Beszúrás
»
[törölt]
«
termete
Beszúrás
»

léptei

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, ruhája?. . .

n.239

Felelni sem győzne Miklós annyit neki,

n.240

Ha oly jól nem esnék, mikor emlegeti.

31.

n.241

S jaj lett volna szegény Piroskának dolga

n.242

Ha, míg emlegették, folyvást csuklott volna ! —

n.243

Most azonban félbehagyták a beszédet,

n.244

Mert az ifju Bence a szobába lépett.

n.245

Kard veri a combját, a nyakába' mente,

n.246

Ki van csipve rútul, mint bármely levente,

n.247

Megáll egyenesen, mint egy mutatófa

n.248

S rövid habozással imígy kezd a szóba :

32.

n.249

»Vitézlő nagy uram, szépen megkövetem :

n.250

Egy páncélos bajnok, úgy látom, idegen,

n.251

Künn az ajtó előtt kegyelmedet várja,

n.252

Hogy vele megvíjon életre halálra.«

n.253

Toldinak se kell több: »hogyan a patvarba!«

n.254

Felugrik sebesen, szalad a pitvarba,

n.255

Hát csakugyan ott áll a sisakos vitéz,

n.256

Kivűl a tornácon, vele megvíni kész.

33.

n.257

Toldi a

fegyverről

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

fegyver[ét]ről

Szövegforrás:
Kézirat

nyomba megismerte, —

n.258

Látja, hogy az nem más, mint húga Etelke,

n.259

Iszonyú láncsáját balkezében tartja,

n.260

Míg a jobb kezében villog széles kardja.

n.261

De Miklós a szemét összerántja vadúl,

n.262

Felgyűri az ingét, karja kiszabadúl,

n.263

Rohan puszta kézzel: megszalad az ellen,

n.264

Hármat lép, elesik a nehéz fegyverben.

34.

n.265

»Ugy kell! eben esett, kőszülötte lyánya !«

Jegyzet mellett a lap szélén, későbbi írással:

Mignem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« egyszer »

aztán

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Miklós tréfa közé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« szőtte »

fonta

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

Beszúrás

n.266

Kiált és odafut Toldiné, mert szánja,

Amit Tar Lőrincnek biztatásul monda.

Beszúrás

n.267

Fölemelte szépen, tizszer is megkérdte,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Nem győzte barátját dicsérni, de nagyon

Nem győzte barátját dicsérni eléggé,

Szövegforrás:
Kézirat

Beszúrás

n.268

Nem fáj-e valahol, könyöke, vagy térde?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Kétszer monda egyet inkább, mint elhagyjon.

Valameddig a lyány azt meg nem eléglé.

Szövegforrás:
Kézirat

Beszúrás

n.269

Semmi baj! de van ám tréfaszó, nevetség,

Mily eszes, mily józan, mily szelid, hű, derék :

Beszúrás

n.270

Van mivel egymás közt eltöltni az estét;

Gondolá Etelke ; jól van, de már elég !

Beszúrás

n.271

Azt is látja Toldi, hogy bizony nem furkó

n.272

A fiatal Bence, sőt ugyan nagy lurkó.

35.

n.273

Igy az egész éjét, viradat feléig,

n.274

Nyájasan ők együtt hamar elbeszélik,

n.275

Édes övéi közt enyhül Toldi gondja,

n.276

Majd, a rövid álom Piroskához vonja.

n.277

De a harcok gondja korán költi másnap

n.278

Búcsút vesz, neki megy a nagy útazásnak,

n.279

Amerre vezérli jó vagy bal szerencse: —

n.280

Utána lovagol fütyörészve Bence. —