A Daliás idők első dolgozata. V.

Bibliográfiai adatok

A Daliás idők első dolgozata. V.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei V. kötet

Alcím: Toldi szerelme. A daliás idők első és második dolgozata.

Dátum: 1953

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001185324

Szerkesztő: Keresztury Dezső

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

A Daliás idők Első dolgozatának minden kézirata és a Második dolgozat fogalmazványának jelentős része megsemmisült, de a szövegváltozatok már ki voltak jegyezve. A Második dolgozat tisztázata fennmaradt a Toldi szerelme úgynevezett impurum-kéziratában (ennek ismertetését. 1. a T. Sz. jegyzetei közt), — ugyanebbe a kéziratba beillesztve megmaradt a Második dolgozat első fogalmazványának több részlete is.

Keletkezés:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Az első dolgozat I. énekét a költő kiadta a Losonci Phoenixben. A második dolgozat II. énekét közölte a költő a Szépirodalmi Figyelőben, 1861—62. II. félév, 1. sz. május 8. , 1—12. vsz.; a 13—24. vsz. a 2. sz. május 15.; 25—36. vsz. 3. sz. május 22.; 37—53. vsz. 4. sz. május 29. — Az első közlemény alatt ez a jegyzet: Olvastatott a Kisfaludy-társaság februári köz-ülésén. — A Losonczi Phoenix I. kötetében megjelent Első ének rövid tartalma ez. »Az ifju Lajos király, álmezben s egyedül járván országát, egy falunál elesteledik s beszáll annak birtokosához, Rozgonyihoz, hol magát szegény sorsu utazó nemesnek adja ki, Csuta György néven. Vidám esteli közben megtudja, hogy a gazdag Rozgonyinak nincs több gyermeke, csak szép hajadon leánya, Piroska, s hogy az apát igen aggasztja a honi törvény, mely szerint tetemes birtokának oldalrokonaira kell szállni. Örömmel odaadná leányát akármely szegény, de vitéz nemesnek, csak vagyonát ráhagyhassa. A királynak Toldi Miklós jut eszébe, kedvenc testőrje, s felteszi magában fiúsítani a leányt, egyszersmind akkor hozván be ez eddig honunkban ismeretlen intézményt. Midőn tehát reggel szíves búcsút vesz a gazdától, egy levelet hagy éji vánkosa alatt, melyben megnevezi magát, Piroskát fiúsítja, oly feltétellel, ha apja a közelebbi pünkösd napon harc játékot tart, melyen a győző egyszersmind a leány kezét is elnyerje.« Erre következik a Második ének. Szerk. A III. éneket kiadta a Koszorúban, 1863. I. félév, 16. sz. ápr. 19. 1—22. vsz.; 23—43. vsz. 17. sz. ápr. 26.; 44—64. vsz. 18. sz. május 3.; 65—93. vsz. 19. sz. május 10. — Az első közlemény alatt ez a jegyzet: Több felől kifejezett óhajtásnak enged a szerző, midőn a »Daliás idők« ez énekét is, mely a Kisfaludy-társaság tavalyi közülésén felolvasva, félig már úgyis a nyilvánosságé, szintén közrebocsátja. A cselekvényfolyam értésére elég tudni annyit, hogy Toldi már elnyerte Rozgonyi leányát, Piroskát, harcjátékon, hol a király nagy Lajos is jelen volt. Egyébaránt a költemény I. éneke megjelent a Losonczi Phoenixben, a II-ik tavaly a Sz. Figyelőben. A harmadik itt. Igazán »disjecti membra poetae.« — Szerk. A Daliás idők Első dolgozatának teljes szövege megjelent a HV. közt. A Második dolgozat nem teljes szövegét közölte (úgy, hogy a végleges kidolgozással egyező részeket csak tartalmilag ismertette) a HV., a Magyar Remekírók V. kötete és az ÖK. 1924-es kiadása. Ugyanígy jelent meg a Franklin-Társulat ú. n. Parnasszus kiadásában. A IV. ének először a jelen kiadásban. Az utolsó négy versszakot közölte Voinovich Géza a Kisfaludy-Társaság Évlapjai 1933—36. évi 59. kötetében, 284. 1.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

ÖTÖDIK ÉNEK.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Toldiné háztűznézni megy.

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

»Vala okossága az tisztes asszonynak«

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Arany-ezüstért, cifra ruháért »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Leányt el ne végy, koszorujáért »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Inkább szeressed jámborságáért, »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Előtted való szép járásáért. »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Népdal. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

Szövegforrás:
Kézirat

n.1

Toldiné pedig űlt egy szombati napon

n.2

Este a ház előtt, a kiűlő padon;

n.3

Akkor jött dologból Bence a vén szolga,

n.4

És leereszkedék valami tuskóra.

n.5

Tiszta, mint a pohár, volt az udvartájék,

n.6

Hüvössé locsolva az esteli árnyék,

n.7

Lanyha szellő repked, bársonyos az égbolt,

n.8

Vére-vett arcával várt az éjre a hold.

n.9

Fű, fa, madár csendes : csak egy rigóének. . .

n.10

Csak erős, mély hangja hallik Etelkének

n.11

Lent, az udvar lábján, ahol épen fejet,

n.12

Szűri habkezével a felhabzó tejet.

n.13

Jóllakott tehenek fanyalognak mélán,

n.14

Zöldszinű, virágos, illatos új szénán,

n.15

Míg a sárga borjuk, telhetetlen kéjjel,

n.16

Farkat billegetve, dőzsölnek a téjjel.

n.17

Toldiné asszonyság tünődék azonban

n.18

Anyai örömben és anyai gondban,

n.19

Meglátszott a képén hogy mikor, mit érez;

n.20

Utoljára így szólt az öreg Bencéhez:

n.21

»Elmegyek én magam, bizony el én oda:

n.22

Megtudom, meglátom, kicsoda? micsoda?

n.23

Kitől hozta Miklós azt a gyűrűt jegyűl?

n.24

Kit ad a jó isten vénségemre menyül?«

n.25

Nagyon helybehagyta Bence a szándékot,

n.26

Hogy legyen, mint legyen: el is végezék ott ;

n.27

Másnap a hajnal még alighogy zsendűle,

n.28

Mikor Toldiné már a szekéren űle.

n.29

Etelke pedig az öreg Bence jobbján

n.30

Hajtá a lovakat az első saroglyán ;

n.31

Váltig restelé a vén cseléd a dolgot :

n.32

Egész úton pörölt, veszekedett s morgott.

n.33

Estefelé volt már hogy Keszibe értek,

n.34

Mint idegen utas, hálásra betértek ;

n.35

Ott leszálla Bence s ápolgató kézzel

n.36

Lovai üstökét megrántotta kétszer ;

n.37

Toldiné pedig ment befelé, a házba,

n.38

Jobbra is, balra is szemesen vigyázva :

n.39

Milyen a háztájék? a pitvar? a konyha?

n.40

Mindezekben ismert csinos gazdasszonyra.

n.41

Azután benyitott egy üres szobába,

n.42

Onnan a másikba, oda is hiába ;

n.43

Körülnéze bennök és egy pillanattal

n.44

Szemébe tűnt minden: szék, ágy, tükör, asztal.

n.45

Visszatérve, leplét felhajtá az ágynak,

n.46

Tisztának találta mindeniket s lágynak,

n.47

Azután kifordult, s végig az udvaron

n.48

Gyönyörűség! mennyi volt az apró barom.

n.49

Így, sehol nem látván egy emberi lelket,

n.50

Szemügyre veheté az egész nagy telket,

n.51

Mignem, ráakadván a gyümölcsös kertre,

n.52

Annak fái között Piroskát meglelte.

n.53

Cicázott Piroska

a leány cseléddel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

a lyány cseléd[törölt]
« [ekkel]séggel »

a leány cseléddel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.54

Mit az idegentől tudom is hogy szégyell,

n.55

Abbahagyta mingyárt, az orcája égett ;

n.56

Azonban jó szivvel látta a vendéget.

n.57

Felvezette őket az első terembe,

n.58

Váltig szabadkozott, hogy nincs semmi rendbe'

n.59

(Toldiné is váltig mondta, hogy nincsen mit) —

n.60

Letörlé a székről a sok tiszta semmit.

n.61

Csakhamar beszédbe ízeledtek hárman,

n.62

Előbb tartózkodva, hanem aztán bátran,

n.63

Mert kis gyermek a szó ismeretlen körbe' :

n.64

Elébb búvik, aztán maga fut az ölbe.

n.65

Elmondá Piroska, hogy az atyját várja,

n.66

Ha nem jött ebédre, megjő vacsorára ;

n.67

Ugy is lett, haza jött, de komor volt nagyon,

n.68

Hanem mingyár' vidult, hogy vendége vagyon.

n.69

S mig a jó öregek beszédbe merültek,

n.70

Etelke, Piroska, a konyhába tűntek ;

n.71

Összebarátkoztak a legelső szóra,

n.72

Mintha együtt nőttek, nevekedtek volna.

10.

n.73

Nem is állott a szó Toldi Etelkében,

n.74

Csakhamar a szája kioldott ekképpen :

n.75

»Hej, te Piroska!. . . de nem mondom, mert titok,

n.76

Hej, ha te úgy tudnád, azt amit én tudok!

n.77

Nem vagyunk mi útas, igazán megvallva,

n.78

Nagyanyám-asszony a Toldi Miklós anyja ;

n.79

De egy léleknek se szabad ám tudni azt ;

n.80

Soha rád se nézek, hahogy rajtam kiadsz.«

11.

n.81

Megijedt Piroska, meg is örült ezen;

n.82

Hátha majd valamit nem inyére teszen!

n.83

De más részben örül, a napot is áldja

n.84

Hogy a Toldi Miklós édes anyját látja.

n.85

Legottan a két lyány egymást megölelte,

n.86

Piroska Etelkét, Piroskát Etelke;

n.87

Van beszéd, de mennyi! tudom hogy akárhol

n.88

Bujdosik most Toldi, a jobb füle lángol.

12.

n.89

Benn pedig a gazda, együtt a vendéggel,

n.90

Cserélgetik a szót, öreges beszéddel ;

n.91

Toldiné

azt kérdi

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« megkérdi »

azt kérdi

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, idegen módjára :

n.92

Van-e több cselédje, vagy csak ez a lyánya?

n.93

»Dehogy van! dehogy van!« sopánkodva felel,

n.94

De százzal

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Bár hússzal »

De százzal

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

se volna több bajom, mint evel ;

n.95

Most is oda voltam, most is abba' jártam,

n.96

Atyafi gyülésen, a rozgonyi várban.«

13.

n.97

Igy felelt boszúsan és lepanaszolta

n.98

Mi legyen a bajnak egész léte-volta,

n.99

Hogy' adott a király igazság-levelet,

n.100

Miszerint vagyona Piroskáé lehet ;

n.101

Hanem a rokonság feltámadt ellene,

n.102

Hogy nem ér az semmit, a király levele,

n.103

Nem is úgy ütött ki, mint a levél tartja,

n.104

Mind azt feleseli, mind azt hánytorgatja.

14.

n.105

Egyik része, ugymond, fenyegeti perrel,

n.106

Szeretne vagyonhoz jutni könnyű szerrel,

n.107

Meghal ő, azt

mondják

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« hányják »

mondják

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, nem él örökkétig,

n.108

Akkor a jószágot szerteszéllyel tépik:

n.109

Más rész avval gyötri, tőle azt kivánja:

n.110

Rozgonyi nevűhöz menjen a leánya,

n.111

Tyúkkal és kaláccsal üldözik untalan :

n.112

»Nocsak, öcsém uram! nocsak, bátyám uram !«

15.

n.113

Többen kérik a lyányt, de ő megmutatja

n.114

Hogy hiába kérik, mert azér' sem adja ;

n.115

Pedig utána járt és bizony a levél

n.116

— Törvénytudók mondják — bizony nem sokat ér.

n.117

»De fölmegyek én még, ha az isten éltet,

n.118

Kérek a királytól erősebb pecsétet,

n.119

És olyan levelet, aki hogy megálljon;

n.120

Tudom meg is adja felséges királyom.«

16.

n.121

Igy végezte szavát; hanem Toldi felől

n.122

Egy igét se szóla, nem is hozta elő:

n.123

Mert ami világos, nem öröm az néki,

n.124

S ami titkon esett,

minek kürtölné ki?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« azt csak nem hirdeti »

minek kürtölné ki?

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.125

E közben Piroska felhozá a tálat,

n.126

Melléült a gazda s a két asszonyállat,

n.127

De Piroska nem ült jegybe és gyűrübe:

n.128

Micsoda gazdasszony, aki enni űl be!

17.

n.129

Toldiné meg a lyányt tartja mindig szemmel,

n.130

Nem aval a nyájas édes-anyaszemmel,

n.131

Hanem mostohával, amilyennel soha

n.132

Nem nézhetne irigy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Nem nézett kegyetlen »

Nem nézhetne irigy

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

napa vagy mostoha.

n.133

De hiába nézte, de hiába leste,

n.134

A csomót a kákán hiába kereste,

n.135

Nem talált hibára, síma volt a káka :

n.136

Rozgonyi Piroska leányok virága !

18.

n.137

Hogy aztán ideje volt a lefekvésnek,

n.138

S unni kezdé magát világa a mécsnek :

n.139

Toldiné asszonyság jó éjtszakát monda,

n.140

Etelke is mingyár' követé őt nyomba.

n.141

Rozgonyi meg, amint azok elpihentek,

n.142

Találgatja szörnyen: vajjon kik lehetnek?

n.143

Hallá ezt Piroska, de nem szólott reá,

n.144

Mintha ő sem tudná, vagy nem is hallaná.

19.

n.145

Toldiné azonban Piroskát az ágyba'

n.146

Befoglalta buzgó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Foglalá gyöngyökbe »

Befoglalta buzgó

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

szép imádságába,

n.147

Mingyárt fia mellé, akiről Etelke

n.148

Rosszat újságolni, jó hogy elfelejte.

n.149

Alugyál jó asszony, álmodjál ma szépet:

n.150

Nem hoz-é, ki tudja, bút a holnap néked?

n.151

Hej ! mert aki fiát szülte a világnak,

n.152

Búbánatot szűle az asszony magának

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Búbánatot szült az anya ő magának »
[törölt]
«
Az az édesanya gondot szült magának
Beszúrás
»

Búbánatot szüle az asszony magának

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

20.

n.153

Szép is volt az álma, mert aranyos kedvvel,

n.154

Mosolyogva így szólt Rozgonyihoz reggel :

n.155

»Soha se törődjék nászuram oly nagyon,

n.156

Kire száll a birtok, kié lesz a vagyon.

n.157

Ha elveszi a lyányt, tudom el is tartja,

n.158

De meg, jó az isten, majd csak kimutatja —

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Jegyzet Az egész vsz. áthúzva, ebben :

[törölt]
« De meg aztán a jó isten kimutatja »

De meg, jó az isten, majd csak kimutatja —

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.159

Megüté ez a szó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Megütötte a szó »

Megüté az a szó

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

fülét a gazdának,

n.160

Hogy mi okból mondja őtet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Hogy mi okra nézve mondja »

Hogy mi okból mondja őtet

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

nászurának.

21.

n.161

Így, nem sok beszéddel, összeismerkedtek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Jegyzet Előbb szintén áthúzva, ebben:

Ottan ők egymással [törölt]
« hogy meg »

összeismerkedtek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.162

Egymás arcát nézve

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Egymás arcát nézve »

El-el nézvén egymást

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, öröm rózsát szedtek;

n.163

Majd a szó is, egyik a másikat, hozta,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Majd az egyik szó a másikat kihozta »

Majd a szó is egyik a másat kihozta

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.164

Szegény Toldinénak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Azt is, mely Toldiné

Szövegforrás:
Kézirat

fájdalmát okozta.

n.165

Csudálkozott szörnyen, alig hitte Pál ur

n.166

Hogy semmit se hallott a Miklós bajárul ;

n.167

Elejét utóját hosszan elregélte,

n.168

Hanem Toldiné azt nem hallgatta végre.

Jegyzet A vsz. újraírva, a mai szöveggel.

22.

n.169

Első mozdulattal a szivéhez kapott,

n.170

Másik mozdulattal nyitá az ablakot :

n.171

»Fogj be, öreg, fogj be!« — és a

jámbor

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« szives »

jámbor

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

gazda, —

n.172

Nem volt annyi lelke, hogy tovább marassza. —

n.173

Mért vonúl magányba

a mélységes bánat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« a nehéz búbánat »

a mélységes bánat

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.174

Mért búvik sötétre a

vérig vert

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« megkínzott »

vérig vert

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

állat?

n.175

Mért a haldokló vad, sűrű rengetegbe?

n.176

Természet törvénye vagyon mindezekbe'.

Verzió: II : Kézirat

ÖTÖDIK ÉNEK.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Toldiné háztűznézni megy.

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

»Vala okossága az tisztes asszonynak«

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Arany-ezüstért, cifra ruháért »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Leányt el ne végy, koszorujáért »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Inkább szeressed jámborságáért, »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Előtted való szép járásáért. »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Népdal. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

Szövegforrás:
Kézirat

n.1

Toldiné pedig űlt egy szombati napon

n.2

Este a ház előtt, a kiűlő padon;

n.3

Akkor jött dologból Bence a vén szolga,

n.4

És leereszkedék valami tuskóra.

n.5

Tiszta, mint a pohár, volt az udvartájék,

n.6

Hüvössé locsolva az esteli árnyék,

n.7

Lanyha szellő repked, bársonyos az égbolt,

n.8

Vére-vett arcával várt az éjre a hold.

n.9

Fű, fa, madár csendes : csak egy rigóének. . .

n.10

Csak erős, mély hangja hallik Etelkének

n.11

Lent, az udvar lábján, ahol épen fejet,

n.12

Szűri habkezével a felhabzó tejet.

n.13

Jóllakott tehenek fanyalognak mélán,

n.14

Zöldszinű, virágos, illatos új szénán,

n.15

Míg a sárga borjuk, telhetetlen kéjjel,

n.16

Farkat billegetve, dőzsölnek a téjjel.

n.17

Toldiné asszonyság tünődék azonban

n.18

Anyai örömben és anyai gondban,

n.19

Meglátszott a képén hogy mikor, mit érez;

n.20

Utoljára így szólt az öreg Bencéhez:

n.21

»Elmegyek én magam, bizony el én oda:

n.22

Megtudom, meglátom, kicsoda? micsoda?

n.23

Kitől hozta Miklós azt a gyűrűt jegyűl?

n.24

Kit ad a jó isten vénségemre menyül?«

n.25

Nagyon helybehagyta Bence a szándékot,

n.26

Hogy legyen, mint legyen: el is végezék ott ;

n.27

Másnap a hajnal még alighogy zsendűle,

n.28

Mikor Toldiné már a szekéren űle.

n.29

Etelke pedig az öreg Bence jobbján

n.30

Hajtá a lovakat az első saroglyán ;

n.31

Váltig restelé a vén cseléd a dolgot :

n.32

Egész úton pörölt, veszekedett s morgott.

n.33

Estefelé volt már hogy Keszibe értek,

n.34

Mint idegen utas, hálásra betértek ;

n.35

Ott leszálla Bence s ápolgató kézzel

n.36

Lovai üstökét megrántotta kétszer ;

n.37

Toldiné pedig ment befelé, a házba,

n.38

Jobbra is, balra is szemesen vigyázva :

n.39

Milyen a háztájék? a pitvar? a konyha?

n.40

Mindezekben ismert csinos gazdasszonyra.

n.41

Azután benyitott egy üres szobába,

n.42

Onnan a másikba, oda is hiába ;

n.43

Körülnéze bennök és egy pillanattal

n.44

Szemébe tűnt minden: szék, ágy, tükör, asztal.

n.45

Visszatérve, leplét felhajtá az ágynak,

n.46

Tisztának találta mindeniket s lágynak,

n.47

Azután kifordult, s végig az udvaron

n.48

Gyönyörűség! mennyi volt az apró barom.

n.49

Így, sehol nem látván egy emberi lelket,

n.50

Szemügyre veheté az egész nagy telket,

n.51

Mignem, ráakadván a gyümölcsös kertre,

n.52

Annak fái között Piroskát meglelte.

n.53

Cicázott Piroska

a leány cseléddel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

a lyány cseléd[törölt]
« [ekkel]séggel »

a leány cseléddel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.54

Mit az idegentől tudom is hogy szégyell,

n.55

Abbahagyta mingyárt, az orcája égett ;

n.56

Azonban jó szivvel látta a vendéget.

n.57

Felvezette őket az első terembe,

n.58

Váltig szabadkozott, hogy nincs semmi rendbe'

n.59

(Toldiné is váltig mondta, hogy nincsen mit) —

n.60

Letörlé a székről a sok tiszta semmit.

n.61

Csakhamar beszédbe ízeledtek hárman,

n.62

Előbb tartózkodva, hanem aztán bátran,

n.63

Mert kis gyermek a szó ismeretlen körbe' :

n.64

Elébb búvik, aztán maga fut az ölbe.

n.65

Elmondá Piroska, hogy az atyját várja,

n.66

Ha nem jött ebédre, megjő vacsorára ;

n.67

Ugy is lett, haza jött, de komor volt nagyon,

n.68

Hanem mingyár' vidult, hogy vendége vagyon.

n.69

S mig a jó öregek beszédbe merültek,

n.70

Etelke, Piroska, a konyhába tűntek ;

n.71

Összebarátkoztak a legelső szóra,

n.72

Mintha együtt nőttek, nevekedtek volna.

10.

n.73

Nem is állott a szó Toldi Etelkében,

n.74

Csakhamar a szája kioldott ekképpen :

n.75

»Hej, te Piroska!. . . de nem mondom, mert titok,

n.76

Hej, ha te úgy tudnád, azt amit én tudok!

n.77

Nem vagyunk mi útas, igazán megvallva,

n.78

Nagyanyám-asszony a Toldi Miklós anyja ;

n.79

De egy léleknek se szabad ám tudni azt ;

n.80

Soha rád se nézek, hahogy rajtam kiadsz.«

11.

n.81

Megijedt Piroska, meg is örült ezen;

n.82

Hátha majd valamit nem inyére teszen!

n.83

De más részben örül, a napot is áldja

n.84

Hogy a Toldi Miklós édes anyját látja.

n.85

Legottan a két lyány egymást megölelte,

n.86

Piroska Etelkét, Piroskát Etelke;

n.87

Van beszéd, de mennyi! tudom hogy akárhol

n.88

Bujdosik most Toldi, a jobb füle lángol.

12.

n.89

Benn pedig a gazda, együtt a vendéggel,

n.90

Cserélgetik a szót, öreges beszéddel ;

n.91

Toldiné

azt kérdi

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« megkérdi »

azt kérdi

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, idegen módjára :

n.92

Van-e több cselédje, vagy csak ez a lyánya?

n.93

»Dehogy van! dehogy van!« sopánkodva felel,

n.94

De százzal

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Bár hússzal »

De százzal

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

se volna több bajom, mint evel ;

n.95

Most is oda voltam, most is abba' jártam,

n.96

Atyafi gyülésen, a rozgonyi várban.«

13.

n.97

Igy felelt boszúsan és lepanaszolta

n.98

Mi legyen a bajnak egész léte-volta,

n.99

Hogy' adott a király igazság-levelet,

n.100

Miszerint vagyona Piroskáé lehet ;

n.101

Hanem a rokonság feltámadt ellene,

n.102

Hogy nem ér az semmit, a király levele,

n.103

Nem is úgy ütött ki, mint a levél tartja,

n.104

Mind azt feleseli, mind azt hánytorgatja.

14.

n.105

Egyik része, ugymond, fenyegeti perrel,

n.106

Szeretne vagyonhoz jutni könnyű szerrel,

n.107

Meghal ő, azt

mondják

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« hányják »

mondják

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, nem él örökkétig,

n.108

Akkor a jószágot szerteszéllyel tépik:

n.109

Más rész avval gyötri, tőle azt kivánja:

n.110

Rozgonyi nevűhöz menjen a leánya,

n.111

Tyúkkal és kaláccsal üldözik untalan :

n.112

»Nocsak, öcsém uram! nocsak, bátyám uram !«

15.

n.113

Többen kérik a lyányt, de ő megmutatja

n.114

Hogy hiába kérik, mert azér' sem adja ;

n.115

Pedig utána járt és bizony a levél

n.116

— Törvénytudók mondják — bizony nem sokat ér.

n.117

»De fölmegyek én még, ha az isten éltet,

n.118

Kérek a királytól erősebb pecsétet,

n.119

És olyan levelet, aki hogy megálljon;

n.120

Tudom meg is adja felséges királyom.«

16.

n.121

Igy végezte szavát; hanem Toldi felől

n.122

Egy igét se szóla, nem is hozta elő:

n.123

Mert ami világos, nem öröm az néki,

n.124

S ami titkon esett,

minek kürtölné ki?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« azt csak nem hirdeti »

minek kürtölné ki?

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.125

E közben Piroska felhozá a tálat,

n.126

Melléült a gazda s a két asszonyállat,

n.127

De Piroska nem ült jegybe és gyűrübe:

n.128

Micsoda gazdasszony, aki enni űl be!

17.

n.129

Toldiné meg a lyányt tartja mindig szemmel,

n.130

Nem aval a nyájas édes-anyaszemmel,

n.131

Hanem mostohával, amilyennel soha

n.132

Nem nézhetne irigy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Nem nézett kegyetlen »

Nem nézhetne irigy

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

napa vagy mostoha.

n.133

De hiába nézte, de hiába leste,

n.134

A csomót a kákán hiába kereste,

n.135

Nem talált hibára, síma volt a káka :

n.136

Rozgonyi Piroska leányok virága !

18.

n.137

Hogy aztán ideje volt a lefekvésnek,

n.138

S unni kezdé magát világa a mécsnek :

n.139

Toldiné asszonyság jó éjtszakát monda,

n.140

Etelke is mingyár' követé őt nyomba.

n.141

Rozgonyi meg, amint azok elpihentek,

n.142

Találgatja szörnyen: vajjon kik lehetnek?

n.143

Hallá ezt Piroska, de nem szólott reá,

n.144

Mintha ő sem tudná, vagy nem is hallaná.

19.

n.145

Toldiné azonban Piroskát az ágyba'

n.146

Befoglalta buzgó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Foglalá gyöngyökbe »

Befoglalta buzgó

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

szép imádságába,

n.147

Mingyárt fia mellé, akiről Etelke

n.148

Rosszat újságolni, jó hogy elfelejte.

n.149

Alugyál jó asszony, álmodjál ma szépet:

n.150

Nem hoz-é, ki tudja, bút a holnap néked?

n.151

Hej ! mert aki fiát szülte a világnak,

n.152

Búbánatot szűle az asszony magának

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Búbánatot szült az anya ő magának »
[törölt]
«
Az az édesanya gondot szült magának
Beszúrás
»

Búbánatot szüle az asszony magának

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

20.

n.153

Szép is volt az álma, mert aranyos kedvvel,

n.154

Mosolyogva így szólt Rozgonyihoz reggel :

n.155

»Soha se törődjék nászuram oly nagyon,

n.156

Kire száll a birtok, kié lesz a vagyon.

n.157

Ha elveszi a lyányt, tudom el is tartja,

n.158

De meg, jó az isten, majd csak kimutatja —

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Jegyzet Az egész vsz. áthúzva, ebben :

[törölt]
« De meg aztán a jó isten kimutatja »

De meg, jó az isten, majd csak kimutatja —

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.159

Megüté ez a szó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Megütötte a szó »

Megüté az a szó

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

fülét a gazdának,

n.160

Hogy mi okból mondja őtet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Hogy mi okra nézve mondja »

Hogy mi okból mondja őtet

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

nászurának.

21.

n.161

Így, nem sok beszéddel, összeismerkedtek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Jegyzet Előbb szintén áthúzva, ebben:

Ottan ők egymással [törölt]
« hogy meg »

összeismerkedtek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.162

Egymás arcát nézve

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Egymás arcát nézve »

El-el nézvén egymást

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, öröm rózsát szedtek;

n.163

Majd a szó is, egyik a másikat, hozta,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Majd az egyik szó a másikat kihozta »

Majd a szó is egyik a másat kihozta

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.164

Szegény Toldinénak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Azt is, mely Toldiné

Szövegforrás:
Kézirat

fájdalmát okozta.

n.165

Csudálkozott szörnyen, alig hitte Pál ur

n.166

Hogy semmit se hallott a Miklós bajárul ;

n.167

Elejét utóját hosszan elregélte,

n.168

Hanem Toldiné azt nem hallgatta végre.

Jegyzet A vsz. újraírva, a mai szöveggel.

22.

n.169

Első mozdulattal a szivéhez kapott,

n.170

Másik mozdulattal nyitá az ablakot :

n.171

»Fogj be, öreg, fogj be!« — és a

jámbor

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« szives »

jámbor

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

gazda, —

n.172

Nem volt annyi lelke, hogy tovább marassza. —

n.173

Mért vonúl magányba

a mélységes bánat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« a nehéz búbánat »

a mélységes bánat

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.174

Mért búvik sötétre a

vérig vert

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« megkínzott »

vérig vert

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

állat?

n.175

Mért a haldokló vad, sűrű rengetegbe?

n.176

Természet törvénye vagyon mindezekbe'.

Verzió: III : Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

ÖTÖDIK ÉNEK.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Toldiné háztűznézni megy.

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

»Vala okossága az tisztes asszonynak«

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Arany-ezüstért, cifra ruháért »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Leányt el ne végy, koszorujáért »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Inkább szeressed jámborságáért, »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Előtted való szép járásáért. »

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Népdal. »

Jegyzet (Az egész áthúzva.)

Szövegforrás:
Kézirat

n.1

Toldiné pedig űlt egy szombati napon

n.2

Este a ház előtt, a kiűlő padon;

n.3

Akkor jött dologból Bence a vén szolga,

n.4

És leereszkedék valami tuskóra.

n.5

Tiszta, mint a pohár, volt az udvartájék,

n.6

Hüvössé locsolva az esteli árnyék,

n.7

Lanyha szellő repked, bársonyos az égbolt,

n.8

Vére-vett arcával várt az éjre a hold.

n.9

Fű, fa, madár csendes : csak egy rigóének. . .

n.10

Csak erős, mély hangja hallik Etelkének

n.11

Lent, az udvar lábján, ahol épen fejet,

n.12

Szűri habkezével a felhabzó tejet.

n.13

Jóllakott tehenek fanyalognak mélán,

n.14

Zöldszinű, virágos, illatos új szénán,

n.15

Míg a sárga borjuk, telhetetlen kéjjel,

n.16

Farkat billegetve, dőzsölnek a téjjel.

n.17

Toldiné asszonyság tünődék azonban

n.18

Anyai örömben és anyai gondban,

n.19

Meglátszott a képén hogy mikor, mit érez;

n.20

Utoljára így szólt az öreg Bencéhez:

n.21

»Elmegyek én magam, bizony el én oda:

n.22

Megtudom, meglátom, kicsoda? micsoda?

n.23

Kitől hozta Miklós azt a gyűrűt jegyűl?

n.24

Kit ad a jó isten vénségemre menyül?«

n.25

Nagyon helybehagyta Bence a szándékot,

n.26

Hogy legyen, mint legyen: el is végezék ott ;

n.27

Másnap a hajnal még alighogy zsendűle,

n.28

Mikor Toldiné már a szekéren űle.

n.29

Etelke pedig az öreg Bence jobbján

n.30

Hajtá a lovakat az első saroglyán ;

n.31

Váltig restelé a vén cseléd a dolgot :

n.32

Egész úton pörölt, veszekedett s morgott.

n.33

Estefelé volt már hogy Keszibe értek,

n.34

Mint idegen utas, hálásra betértek ;

n.35

Ott leszálla Bence s ápolgató kézzel

n.36

Lovai üstökét megrántotta kétszer ;

n.37

Toldiné pedig ment befelé, a házba,

n.38

Jobbra is, balra is szemesen vigyázva :

n.39

Milyen a háztájék? a pitvar? a konyha?

n.40

Mindezekben ismert csinos gazdasszonyra.

n.41

Azután benyitott egy üres szobába,

n.42

Onnan a másikba, oda is hiába ;

n.43

Körülnéze bennök és egy pillanattal

n.44

Szemébe tűnt minden: szék, ágy, tükör, asztal.

n.45

Visszatérve, leplét felhajtá az ágynak,

n.46

Tisztának találta mindeniket s lágynak,

n.47

Azután kifordult, s végig az udvaron

n.48

Gyönyörűség! mennyi volt az apró barom.

n.49

Így, sehol nem látván egy emberi lelket,

n.50

Szemügyre veheté az egész nagy telket,

n.51

Mignem, ráakadván a gyümölcsös kertre,

n.52

Annak fái között Piroskát meglelte.

n.53

Cicázott Piroska

a leány cseléddel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

a lyány cseléd[törölt]
« [ekkel]séggel »

a leány cseléddel

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.54

Mit az idegentől tudom is hogy szégyell,

n.55

Abbahagyta mingyárt, az orcája égett ;

n.56

Azonban jó szivvel látta a vendéget.

n.57

Felvezette őket az első terembe,

n.58

Váltig szabadkozott, hogy nincs semmi rendbe'

n.59

(Toldiné is váltig mondta, hogy nincsen mit) —

n.60

Letörlé a székről a sok tiszta semmit.

n.61

Csakhamar beszédbe ízeledtek hárman,

n.62

Előbb tartózkodva, hanem aztán bátran,

n.63

Mert kis gyermek a szó ismeretlen körbe' :

n.64

Elébb búvik, aztán maga fut az ölbe.

n.65

Elmondá Piroska, hogy az atyját várja,

n.66

Ha nem jött ebédre, megjő vacsorára ;

n.67

Ugy is lett, haza jött, de komor volt nagyon,

n.68

Hanem mingyár' vidult, hogy vendége vagyon.

n.69

S mig a jó öregek beszédbe merültek,

n.70

Etelke, Piroska, a konyhába tűntek ;

n.71

Összebarátkoztak a legelső szóra,

n.72

Mintha együtt nőttek, nevekedtek volna.

10.

n.73

Nem is állott a szó Toldi Etelkében,

n.74

Csakhamar a szája kioldott ekképpen :

n.75

»Hej, te Piroska!. . . de nem mondom, mert titok,

n.76

Hej, ha te úgy tudnád, azt amit én tudok!

n.77

Nem vagyunk mi útas, igazán megvallva,

n.78

Nagyanyám-asszony a Toldi Miklós anyja ;

n.79

De egy léleknek se szabad ám tudni azt ;

n.80

Soha rád se nézek, hahogy rajtam kiadsz.«

11.

n.81

Megijedt Piroska, meg is örült ezen;

n.82

Hátha majd valamit nem inyére teszen!

n.83

De más részben örül, a napot is áldja

n.84

Hogy a Toldi Miklós édes anyját látja.

n.85

Legottan a két lyány egymást megölelte,

n.86

Piroska Etelkét, Piroskát Etelke;

n.87

Van beszéd, de mennyi! tudom hogy akárhol

n.88

Bujdosik most Toldi, a jobb füle lángol.

12.

n.89

Benn pedig a gazda, együtt a vendéggel,

n.90

Cserélgetik a szót, öreges beszéddel ;

n.91

Toldiné

azt kérdi

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« megkérdi »

azt kérdi

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, idegen módjára :

n.92

Van-e több cselédje, vagy csak ez a lyánya?

n.93

»Dehogy van! dehogy van!« sopánkodva felel,

n.94

De százzal

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Bár hússzal »

De százzal

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

se volna több bajom, mint evel ;

n.95

Most is oda voltam, most is abba' jártam,

n.96

Atyafi gyülésen, a rozgonyi várban.«

13.

n.97

Igy felelt boszúsan és lepanaszolta

n.98

Mi legyen a bajnak egész léte-volta,

n.99

Hogy' adott a király igazság-levelet,

n.100

Miszerint vagyona Piroskáé lehet ;

n.101

Hanem a rokonság feltámadt ellene,

n.102

Hogy nem ér az semmit, a király levele,

n.103

Nem is úgy ütött ki, mint a levél tartja,

n.104

Mind azt feleseli, mind azt hánytorgatja.

14.

n.105

Egyik része, ugymond, fenyegeti perrel,

n.106

Szeretne vagyonhoz jutni könnyű szerrel,

n.107

Meghal ő, azt

mondják

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« hányják »

mondják

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, nem él örökkétig,

n.108

Akkor a jószágot szerteszéllyel tépik:

n.109

Más rész avval gyötri, tőle azt kivánja:

n.110

Rozgonyi nevűhöz menjen a leánya,

n.111

Tyúkkal és kaláccsal üldözik untalan :

n.112

»Nocsak, öcsém uram! nocsak, bátyám uram !«

15.

n.113

Többen kérik a lyányt, de ő megmutatja

n.114

Hogy hiába kérik, mert azér' sem adja ;

n.115

Pedig utána járt és bizony a levél

n.116

— Törvénytudók mondják — bizony nem sokat ér.

n.117

»De fölmegyek én még, ha az isten éltet,

n.118

Kérek a királytól erősebb pecsétet,

n.119

És olyan levelet, aki hogy megálljon;

n.120

Tudom meg is adja felséges királyom.«

16.

n.121

Igy végezte szavát; hanem Toldi felől

n.122

Egy igét se szóla, nem is hozta elő:

n.123

Mert ami világos, nem öröm az néki,

n.124

S ami titkon esett,

minek kürtölné ki?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« azt csak nem hirdeti »

minek kürtölné ki?

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.125

E közben Piroska felhozá a tálat,

n.126

Melléült a gazda s a két asszonyállat,

n.127

De Piroska nem ült jegybe és gyűrübe:

n.128

Micsoda gazdasszony, aki enni űl be!

17.

n.129

Toldiné meg a lyányt tartja mindig szemmel,

n.130

Nem aval a nyájas édes-anyaszemmel,

n.131

Hanem mostohával, amilyennel soha

n.132

Nem nézhetne irigy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Nem nézett kegyetlen »

Nem nézhetne irigy

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

napa vagy mostoha.

n.133

De hiába nézte, de hiába leste,

n.134

A csomót a kákán hiába kereste,

n.135

Nem talált hibára, síma volt a káka :

n.136

Rozgonyi Piroska leányok virága !

18.

n.137

Hogy aztán ideje volt a lefekvésnek,

n.138

S unni kezdé magát világa a mécsnek :

n.139

Toldiné asszonyság jó éjtszakát monda,

n.140

Etelke is mingyár' követé őt nyomba.

n.141

Rozgonyi meg, amint azok elpihentek,

n.142

Találgatja szörnyen: vajjon kik lehetnek?

n.143

Hallá ezt Piroska, de nem szólott reá,

n.144

Mintha ő sem tudná, vagy nem is hallaná.

19.

n.145

Toldiné azonban Piroskát az ágyba'

n.146

Befoglalta buzgó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Foglalá gyöngyökbe »

Befoglalta buzgó

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

szép imádságába,

n.147

Mingyárt fia mellé, akiről Etelke

n.148

Rosszat újságolni, jó hogy elfelejte.

n.149

Alugyál jó asszony, álmodjál ma szépet:

n.150

Nem hoz-é, ki tudja, bút a holnap néked?

n.151

Hej ! mert aki fiát szülte a világnak,

n.152

Búbánatot szűle az asszony magának

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Búbánatot szült az anya ő magának »
[törölt]
«
Az az édesanya gondot szült magának
Beszúrás
»

Búbánatot szüle az asszony magának

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

20.

n.153

Szép is volt az álma, mert aranyos kedvvel,

n.154

Mosolyogva így szólt Rozgonyihoz reggel :

n.155

»Soha se törődjék nászuram oly nagyon,

n.156

Kire száll a birtok, kié lesz a vagyon.

n.157

Ha elveszi a lyányt, tudom el is tartja,

n.158

De meg, jó az isten, majd csak kimutatja —

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Jegyzet Az egész vsz. áthúzva, ebben :

[törölt]
« De meg aztán a jó isten kimutatja »

De meg, jó az isten, majd csak kimutatja —

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.159

Megüté ez a szó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Megütötte a szó »

Megüté az a szó

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

fülét a gazdának,

n.160

Hogy mi okból mondja őtet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Hogy mi okra nézve mondja »

Hogy mi okból mondja őtet

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

nászurának.

21.

n.161

Így, nem sok beszéddel, összeismerkedtek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Jegyzet Előbb szintén áthúzva, ebben:

Ottan ők egymással [törölt]
« hogy meg »

összeismerkedtek

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.162

Egymás arcát nézve

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Egymás arcát nézve »

El-el nézvén egymást

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, öröm rózsát szedtek;

n.163

Majd a szó is, egyik a másikat, hozta,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« Majd az egyik szó a másikat kihozta »

Majd a szó is egyik a másat kihozta

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.164

Szegény Toldinénak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

Azt is, mely Toldiné

Szövegforrás:
Kézirat

fájdalmát okozta.

n.165

Csudálkozott szörnyen, alig hitte Pál ur

n.166

Hogy semmit se hallott a Miklós bajárul ;

n.167

Elejét utóját hosszan elregélte,

n.168

Hanem Toldiné azt nem hallgatta végre.

Jegyzet A vsz. újraírva, a mai szöveggel.

22.

n.169

Első mozdulattal a szivéhez kapott,

n.170

Másik mozdulattal nyitá az ablakot :

n.171

»Fogj be, öreg, fogj be!« — és a

jámbor

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« szives »

jámbor

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

gazda, —

n.172

Nem volt annyi lelke, hogy tovább marassza. —

n.173

Mért vonúl magányba

a mélységes bánat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« a nehéz búbánat »

a mélységes bánat

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.174

Mért búvik sötétre a

vérig vert

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Losonczi Phoenix (szerk. Vahot Imre, 1851. I. köt. 78. l.)

[törölt]
« megkínzott »

vérig vert

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

állat?

n.175

Mért a haldokló vad, sűrű rengetegbe?

n.176

Természet törvénye vagyon mindezekbe'.