A Daliás idők második dolgozata. I.

Bibliográfiai adatok

A Daliás idők második dolgozata. I.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei V. kötet

Alcím: Toldi szerelme. A daliás idők első és második dolgozata.

Dátum: 1863/4 1854 1863 1953

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001185324

Szerkesztő: Keresztury Dezső

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása: Megtalálható tehát ebben a kéziratban a II. dolg. I. ének 1—6. versszaka (itt a számozás szerint 4 oldal hiányzik) és a 27—30. vsz., s ugyanide, külön levélen, fogalmazványban, számozatlanul be van iktatva a T. Sz. I. ének 29—39. versszaka (a szakok nincsenek számozva). A 34. vsz. előtt kék irónjelzés és ez a felírás: Az I. ének vége. A tisztázásban a II. dolg. I. ének 29. vsz. után szintén jelezve van kék irónnal, hogy oda betoldás kerül. Azután következik a II. dolg. II. énekének teljes szövege; a 10. és 11. lap közé egy kétrét hajtott ív levél van betéve, rajta ez ének 10—29. szakai, alkalmasint fogalmazványban. A 13. lapon a szöveg a 23. vsz-tól kékkel áthúzva s ez a jelzés: A viadal egész másként lett. A II. dolg. II. énekének 34. vszakába a költő, a második sor után, még két teljes szakot toldott be, ez itt külön papíron van beragasztva. A 18—19. lap között megint egy számozatlan lap van betoldva, rajta a II. dolg. II. énekének 40—51. szakai, nem tudni: első fogalmazás-e. Ezután következik a II. dolg. III. énekének teljes szövege. Cimében a »Harmadik« szó kékkel áthúzva, fölötte: Most VII-dik. A T. Sz.-be átvett szakokat a költő oldalt kékkel megszámozta, de számozása eltér a véglegestől. L. ezt a szövegváltozatok közt. Az utolsó átvett szak után a lap alján jelezve van a II. dolg. III. éneke következő szakának első sora (Igy az egész tábor), a következő laptól ez ének szövege a 65-től végig, de a 42. és 43. lap közé egy számozatlan kétrét hajtott ív van betéve, rajta megint a 84—90. vsz., talán első fogalmazás. A betét negyedik oldalán a II. dolg. IV. énekének első szaka, háromszor újrakezdve, ezután a 44., 45. és 46. lapon, valamint egy számozatlan kétrét hajtott ív 1—2. oldalán a II. dolg. IV. énekének tisztázata. A betét 3—4. lapja üres. A következő lapon kékkel a számozás megint 1-gyel kezdődik, kékkel a lap tetején felirat: Új dolgozat, No. 3. impurum — tintával: 1863/4. Most következnek az újonnan írt részek a T. Sz. II. éneke 21. szakától kezdve. A számozás kékkel megy 1-től 63-ig (kivéve a 41-et, ez tintával van írva), a 63. hátlapja üres és számozatlan. (Itt jelzi a költő a II. dolg. III. éneke betoldását.) A többi lapon ez a folyamatos számozás nincs meg. Van azonban a kéziratcsomónak egy másik számozása is, fekete irónnal a lap jobb alsó sarkán, de nem az oldalak, hanem a levelek vannak számozva ; ez a számozás végigmegy 1-től 105-ig. A költemény utolsó szakai a 104. levél első lapján vannak. Ennek a kéziratnak két címlapja van. Az elsőn fent jobbról tintával: A tisztázat (ez a II. dolg.-ra vonatkozhat) ; középen : DALIÁS IDŐK. (TOLDI MÁSODIK RÉSZE.) ÍRTA:

ARANY JÁNOS

Arany János

1854. A cím kék irónnal áthúzva, föléírva : No. 2. ez lett a Toldi Szerelme . Lentebb tintával: Ez részint cassálva, részint beolvasztva az 1863 végén kezdett Toldi Szerelme című k. beszélybe, mely ha isten segít utolsó kidolgozása lesz e tárgynak. — Ez alatt kék irónnal: Az I, II. és VII. ének régibb fragmentumokból való, a többi a legutolsó dolgozat impuruma. — A másik cimlap: TOLDI MÁSODIK DARAB. DALIÁS IDŐK az utolsó két szó tintával erősen áthúzva, alatta: Toldi szerelme. A lap jobb felső sarkában tintával: A második dolgozat, a VII-ik énekig víve. (

Arany

Arany János

itt tévedett, a II. dolgozatból csak négy ének készült el.) E címlap hátán található az a mottókba foglalt tervezet, amelyet fentebb a Második dolgozatnál ismertettünk. Az ott leírtakon kívül a lap alján, eltérő írással, még egy mottó-sorozat olvasható, ezzel a felírással: Harcias mottók. A sorozat a következő: 1. Rettenetes haddal ezentől induljunk. 2. Ott az város kívül táborát futtatá. Vitéz magyarokat minden nép csudálja. 3. Nagy vakmerőn magyarok indulának. 4. Vagyon nagy kiáltás szélyel az városban. 5. Jó Lajos királynak mind fejet hajtanak. 6. Kurta pej lovára mint egy barát üle. 7. Hamar jó lovára olasz felült vala.

History:

A Daliás idők Első dolgozatának minden kézirata és a Második dolgozat fogalmazványának jelentős része megsemmisült, de a szövegváltozatok már ki voltak jegyezve. A Második dolgozat tisztázata fennmaradt a Toldi szerelme úgynevezett impurum-kéziratában (ennek ismertetését. 1. a T. Sz. jegyzetei közt), — ugyanebbe a kéziratba beillesztve megmaradt a Második dolgozat első fogalmazványának több részlete is. Voinovich Géza hagyatékából a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került a Toldi szerelme első fogalmazványa, amelyet

Arany

Arany János

nyomán az alábbiakban »impurum«-nak nevezünk. Ez a kézirat tartalmazza mindazon részek első fogalmazványát, amelyek 1863 decembere után keletkeztek, tehát a II. ének új versszakait a 21-től kezdve végig, az új III., IV., V., VI. éneket, a VII. helyén ezt az utalást: A 7-dik ének egy régibb dolgozat III-di (így) éneke volt — azután a teljes VIII., IX., X ., XI., és XII. éneket. Ezek az új részek (felébe hajtott ív lapokon írva) össze vannak vonva a Daliás idők Második dolgozatának tisztázott kéziratával. Az alább ismertetendő jelzésekből arra lehet következtetni, hogy az összevonás még talán magától

Arany

Arany János

tól származik.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Az első dolgozat I. énekét a költő kiadta a Losonci Phoenixben. A második dolgozat II. énekét közölte a költő a Szépirodalmi Figyelőben, 1861—62. II. félév, 1. sz. május 8. , 1—12. vsz.; a 13—24. vsz. a 2. sz. május 15.; 25—36. vsz. 3. sz. május 22.; 37—53. vsz. 4. sz. május 29. — Az első közlemény alatt ez a jegyzet: Olvastatott a Kisfaludy-társaság februári köz-ülésén. — A Losonczi Phoenix I. kötetében megjelent Első ének rövid tartalma ez. »Az ifju Lajos király, álmezben s egyedül járván országát, egy falunál elesteledik s beszáll annak birtokosához, Rozgonyihoz, hol magát szegény sorsu utazó nemesnek adja ki, Csuta György néven. Vidám esteli közben megtudja, hogy a gazdag Rozgonyinak nincs több gyermeke, csak szép hajadon leánya, Piroska, s hogy az apát igen aggasztja a honi törvény, mely szerint tetemes birtokának oldalrokonaira kell szállni. Örömmel odaadná leányát akármely szegény, de vitéz nemesnek, csak vagyonát ráhagyhassa. A királynak Toldi Miklós jut eszébe, kedvenc testőrje, s felteszi magában fiúsítani a leányt, egyszersmind akkor hozván be ez eddig honunkban ismeretlen intézményt. Midőn tehát reggel szíves búcsút vesz a gazdától, egy levelet hagy éji vánkosa alatt, melyben megnevezi magát, Piroskát fiúsítja, oly feltétellel, ha apja a közelebbi pünkösd napon harc játékot tart, melyen a győző egyszersmind a leány kezét is elnyerje.« Erre következik a Második ének. Szerk. A III. éneket kiadta a Koszorúban, 1863. I. félév, 16. sz. ápr. 19. 1—22. vsz.; 23—43. vsz. 17. sz. ápr. 26.; 44—64. vsz. 18. sz. május 3.; 65—93. vsz. 19. sz. május 10. — Az első közlemény alatt ez a jegyzet: Több felől kifejezett óhajtásnak enged a szerző, midőn a »Daliás idők« ez énekét is, mely a Kisfaludy-társaság tavalyi közülésén felolvasva, félig már úgyis a nyilvánosságé, szintén közrebocsátja. A cselekvényfolyam értésére elég tudni annyit, hogy Toldi már elnyerte Rozgonyi leányát, Piroskát, harcjátékon, hol a király nagy Lajos is jelen volt. Egyébaránt a költemény I. éneke megjelent a Losonczi Phoenixben, a II-ik tavaly a Sz. Figyelőben. A harmadik itt. Igazán »disjecti membra poetae.« — Szerk. A Daliás idők Első dolgozatának teljes szövege megjelent a HV. közt. A Második dolgozat nem teljes szövegét közölte (úgy, hogy a végleges kidolgozással egyező részeket csak tartalmilag ismertette) a HV., a Magyar Remekírók V. kötete és az ÖK. 1924-es kiadása. Ugyanígy jelent meg a Franklin-Társulat ú. n. Parnasszus kiadásában. A IV. ének először a jelen kiadásban. Az utolsó négy versszakot közölte Voinovich Géza a Kisfaludy-Társaság Évlapjai 1933—36. évi 59. kötetében, 284. 1.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

ELSŐ ÉNEK.

»Az idő akkoron szép folyással vala,

Az bálványimádás immár megszünt vala.«

Illosvai.

n.1

Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,

n.2

Te dicső hajdankor ! fényes napjaidra ;

n.3

Szomorú tallóján ősi hírnevének,

n.4

Hej ! csak úgy böngéz már valamit — mesének.

n.5

Én is visszanézek, el-elképzelődöm,

n.6

Toldi jut eszembe, régi ösmerősöm ;

n.7

Látok győzedelmes nagy királyt és szép hont,

n.8

Krónikám ezekről illyen éneket mond.

n.9

Már lecsöndesűlt a háborúk morajja,

n.10

Felvirult a béke, mint a zöld olajfa ;

n.11

Már pihent a bajnok maga kénye-kedvén,

n.12

Nehezebb időkre erőt gyűjtögetvén :

n.13

De Lajos kerűlte puha párnaszékét,

n.14

Mert neki nagy lelke nem hágy vala békét :

n.15

»Elmegyek, fordúlok egyet-kettőt,« szóla,

n.16

»Hiszen én vagyok az ország számadója.«

n.17

Senkinek se mondá, titkon útra készült,

n.18

Ócska dolmányt szerze, s egy ütött-kopott szűrt,

n.19

Rosz süveg fejében, vállain kötőfék,

n.20

Akkor egy otromba lóra fészkelődék :

n.21

Lovait kereste, mint szegény kárvallott,

n.22

Szedte a

begyébe

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

[törölt]
« begyébe »

fejébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

amit látott, hallott :

n.23

Merre mi panasz van ; mi a népség terhe ;

n.24

Hogy teszik a törvényt a szegény emberre.

n.25

Három nap bolyonga. Harmadnap estenden

n.26

Megállott egy falu végin, hogy pihenjen :

n.27

Gyönyörű mező volt, bokáig érő gyep,

n.28

Leszállott a lórul, gondolá, hogy étet.

n.29

A nap is fejét már hajtá nyúgalomba,

n.30

Piros paplanát szép orcájára vonva ;

n.31

Hát neki hol vetnek, vajon, ágyat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Hát neki, vajon, hol vetnek ágyat

Szövegforrás:
Kézirat

, hol hál?

n.32

Szállást kér valamely jószivű bokornál.

n.33

Nagy fejér ház volt a falu szélső háza,

n.34

Oda ment itatni, hogy kizaboláza ;

n.35

Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva,

n.36

Hanem a sarkából messze kihajítva.

n.37

A kutyák azonban rátámadtak csúnyán,

n.38

De a kúton álla egy szép hajadon lyány,

n.39

Szólott a kutyáknak, ezek szót fogadtak

n.40

S egyenkint morogva hátra sompolyogtak.

n.41

Akkor mond a király: »Szépséges kisasszony,

n.42

Útas ember vagyok, szabad-e itatnom?«

n.43

Felelt a leányzó: »Ugyan hogyne volna,

n.44

Szegény ember, — hanem hova megyen már ma?

n.45

Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed,

n.46

Holnap idejében megint útra kelhet.«

n.47

És a szép szavakhoz nézett is oly szépen,

n.48

Hogy repesett a szív a király mellében.

n.49

De felelt az útas : »Követem személyét,

n.50

Illyen úri háznál nem forgottam én még ;

n.51

Másutt is találok valamely szállásra :

n.52

Úrnak úr, szegénynek szegény az ő társa.«

n.53

Hallá ezt a gazda, és a tornác alól

n.54

Parancsolva-formán a beszédjébe szól :

n.55

»Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az !

n.56

Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.«

n.57

Avval hátra inte s előjött egy szolga :

n.58

»Péter, a lovat kend beköti az ólba,

n.59

Te pedig, barátom, gyer a házba vélem,

n.60

Mert nem mégy el innét, engem úgy segéljen !«

n.61

Tetszett e magyar szív a fejedelemnek :

n.62

Nem is a kis házba, a felházba mentek ;

n.63

Ott az asztalfőre ülteti vendégét ;

n.64

Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét.

n.65

»Angyalom Piroskám,« a gazda kiszólal,

n.66

»Hoznál egy ital bort a fejér kancsóval !«

n.67

Megfogadta a szót, az edényt kimosta

n.68

S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.

n.69

»Nosza, édes lyányom, mutass emberséget,«

n.70

Unszolá az apja, »kínáld a vendéget.«

n.71

Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordult,

n.72

Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul.

10.

n.73

Míg Piroska dolgát végezé a konyhán,

n.74

Folyt a szó odabenn, az ital is folyván ;

n.75

Mikor pedig a tál asztalra kerűle,

n.76

Mind a hárman helyet foglaltak körűle :

n.77

Legfelűl a király, oldalvást a gazda,

n.78

Szembe a királlyal, legalul, Piroska :

n.79

Hej ! ha tudta volna, az útas ki légyen,

n.80

Vacsorája miatt megölné a szégyen.

11.

n.81

Pedig volt, amennyi szemnek szájnak kellett :

n.82

Szép fejes saláta, kövér bárány mellett ;

n.83

Jó lepény, turóval ; eper és cseresznye ;

n.84

Lépes méz, a kasbul frissiben lemetszve,

n.85

Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta

n.86

Kedvesen megérzett a virág zamatja ;

n.87

Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta,

n.88

S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja.

12.

n.89

Mindez a királynak tetszett igen nagyon,

n.90

Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon,

n.91

Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki,

n.92

Hogy magát egészen mért nem öntheté ki.

n.93

Lelkéről a titok — ez a lenge fátyol —

n.94

Mint az árnyék, majd-majd ellebbent magától ;

n.95

De meg' arra gondolt : hátha megijednek ?

n.96

Mért szakassza végit ennek a jó kedvnek ?

13.

n.97

»Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak :

n.98

Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak . . .«

n.99

Szóla most a gazda : »Pedig úgy illenék,

n.100

Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk,

n.101

Más egészségiért, a magunk javáért,

n.102

Új barátságunknak állandó voltáért,

n.103

Hazáért, királyért . . . hanem még egy hija :

n.104

Becsűletes neved, édes atyámfia?«

14.

n.105

Válaszolt az útas : »Éltesse az isten !

n.106

A Rozgonyi urak híres urak itten,

n.107

Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba

n.108

Emlegetni hallám, gyermekségem óta.

n.109

Makkos erdejök nagy ; faluik, pusztáik,

n.110

Ménes-, gulyabeli és sertés marháik ; —

n.111

Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle !

n.112

Tartsa meg az isten, háza örömére.«

15.

n.113

Ráivék, azután illyen mesét mondott

n.114

(Melyet ivás közben hirtelen kigondolt) :

n.115

»Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel,

n.116

Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.

n.117

Nagyon megromlottam: valamely zsiványok

n.118

Három új hámomat üresen hagyának,

n.119

A miatt szántatlan, vetetlen maradtam ;

n.120

Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam.

16.

n.121

»Különben Apáti volna lakóhelyem,

n.122

S mikor otthon vagyok Csuta György a nevem ;

n.123

Csuta most, de apám azt vítatta holtig,

n.124

(Hamis bor, az ember nyelve hogy' megoldik!) :

n.125

Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg,

n.126

Hogy a nemzetségük Árpád vérbül ered

n.127

Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,

n.128

. . .Lánchordtát, nagy uram, csak ne nevessen ki!«

17.

n.129

Felelt Rozgonyi úr : »Mondasz, hé, valamit :

n.130

Régóta vizsgálom képed vonásait :

n.131

Szemed járásából mindjárt kiláttam azt

n.132

Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy épen paraszt.

n.133

Ki tudja? ki merne hitet mondani rá?

n.134

Hol fel a talpával a kerék, hol alá ;

n.135

Bocskor a lábán ma sok régi nemesnek :

n.136

Megjárod bizony, ha még királynak tesznek!«

18.

n.137

Jót nevettek rajta mint valamely tréfán ;

n.138

Mosolygós arcával távozott a szép lyány ;

n.139

Csuta György pedig szólt (már csak így nevezem) :

n.140

»Hm! királynak? engem? nehezen, nehezen . . .

n.141

De, négy szem közt mondva, bizony a mostani

n.142

Királyra is tudnánk sok hibát mondani — «

n.143

»Mit!« kiált Rozgonyi : »öcsém uram, hallja! .. .«

n.144

S rácsapott öklével a kemény asztalra.

19.

n.145

Nevetett a király: »No no, édes uram. . .

n.146

Hanem, szó ami szó, gyönyörű lyánya van :

n.147

Milyen a járása, termete, milliom!

n.148

Csak úgy libeg-lobog, mint egy szál liliom.«

n.149

Ránézett a gazda, amúgy kétkedőleg,

n.150

Hogy minek gondolja: tán leánynézőnek?

n.151

Miután a szemét az nem sütötte le,

n.152

Sohajtván egy nagyot, ily szókkal felele :

20.

n.153

»Haj!« elkezdi »mondjam? ne mondjam? mi haszna,

n.154

Minden embernek van baja meg panassza,

n.155

S én az én bajomat meg nem gyógyíthatom :

n.156

Nekem ez az egy lyány örömem, bánatom.

n.157

Örömem szépsége, örömem jósága,

n.158

Ő lelkemnek lelke, szememnek világa,

n.159

Házam drága kincse, kertem gyöngyvirága :

n.160

De mégis hiába : hej! mégis hiába.«

21.

n.161

»Mert van egy új törvény — hallhatád is, hogy mi —

n.162

Kár volt a királynak azt a törvényt hozni,

n.163

Hogy fiágra szóló, apárul-maradtat,

n.164

Kinek fia nincsen, lyányára nem hagyhat.

n.165

Ez az én keservem, ez az én bánatom.

n.166

Renyhe fog civódni sok szép birtokomon,

n.167

Idegen rokonság, kinek életemben

n.168

Egy pohár borát, egy jó szavát nem vettem.«

22.

n.169

Nekiszomorodott rajta egy kicsínyég,

n.170

Szomorúbb is volna, hogyha rá nem innék

n.171

És ha nem biztatná akivel beszélget,

n.172

Jó tanácsot adván és jó reménységet.

n.173

De Lajos elkezdi gondolkozás után :

n.174

»Volt-e már evégett, nagy jó uram, Budán?«

n.175

Fejét rázta, hogy nem ; igazán, nem is volt,

n.176

Azt se tudta, hogy mért kérdi Lajos e szót.

23.

n.177

»No hát« mond az útas, »fogadja tanácsom,

n.178

Menjen a királyhoz, kérje meg alásson :

n.179

Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok,

n.180

Felségedhez ebben meg ebben fáradok,

n.181

Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom,

n.182

De fiam nincs, kire a birtokom szálljon :

n.183

Tegye azt felséged mintha fiú volna

n.184

Írja örökségem kedves leányomra.«

24.

n.185

Megörült a gazda: »Héj be áldott szó ez !

n.186

Hogyne tenném meg, ha tudnám hogy való lesz.

n.187

Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe' !

n.188

Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe.

n.189

Öcsém, öcsém : akkor én csak embert néznék,

n.190

Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség :

n.191

Ki mindet legyőzné vitézi játékon,

n.192

Annak adnám díjul kedves ajándékom.«

Jegyzet 24. vsz-ig a Kézir. nem volt meg.

25.

n.193

Ragyogott a szeme, az orcája égett,

n.194

Mintha így biztatta volna a vendéget :

n.195

»No fiú, ha tetszik

a Rozgonyi lyánya

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

a vén ember lyánya

vén Rozgonyi

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.196

Állj elő, mutasd meg hogy te sem vagy gyáva.«

n.197

Pedig a királynak más volt a

fejében

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

[törölt]
« fejében »
[törölt]
«
eszében
Beszúrás
»

fejében

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.198

Szíve választottja van már neki régen :

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

[törölt]
« Szive választottja van már neki régen »
[törölt]
«
Tündökölt már szive boldog szerelmében
Beszúrás
»
[törölt]
«
Virágzott már szive ifjú szerelmében
Beszúrás
»

Tündökölt már szive ifju szerelmében :

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.199

Valakinek szánta, hej! valaki-másnak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

De mint földön a nap tükröz új napokat,

Szövegforrás:
Kézirat

n.200

Rozgonyi Piroskát : derék Toldijának.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.

Szövegforrás:
Kézirat

26.

n.201

Még egy jó darabig

fenn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

fön

Szövegforrás:
Kézirat

beszéltek erről,

n.202

Azután egyébről, azután mindenről,

n.203

Azután késő lett, a király is bágyadt

n.204

S megveté Piroska a drágaszép ágyat.

n.205

Apjának, magának ott az első házban,

n.206

Vendégnek külön,

egy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Szövegforrás:
Kézirat

benyiló szobában :

n.207

Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót,

n.208

Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót.

27.

n.209

Mielőtt azonban a dagadó párnák

n.210

A király szemeit nyugalomba zárnák,

n.211

Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta

n.212

Színével, szagával édesdeden hítta :

n.213

Pergamen levelet

vett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

vön

Szövegforrás:
Kézirat

ki tarsolyábul,

n.214

Megirá, pecsétet is

nyomott rá hátul

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

nyomott rá, hátúl

Szövegforrás:
Kézirat

n.215

Kis gyürü pecsétet egy darab viaszra, —

n.216

De azért csak annyi volt annak a haszna.

28.

n.217

Mert midőn a király hajnal hasadtával

n.218

Fölkele, hogy számot vessen a gazdával,

n.219

(Nehéz számadás volt, nehezen lett vége :

n.220

Telhetetlen volt a gazda szívessége) ;

n.221

Mikor elbucsúzott, kétszer, háromszor is,

n.222

És utána néztek, míg elűlt a por is:

n.223

Vánkos alatt a lyány

ilyen írást

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

ezt az irást

Szövegforrás:
Kézirat

lelvén,

n.224

Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén :

29.

n.225

»Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,

n.226

Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' —

n.227

Egyetlen örökös, ura mindenének,

n.228

Dísze, fentartója a Rozgonyi névnek.

n.229

Harci játékot tart piros pünkösd napján,

n.230

S ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány,

n.231

Mert ezt így helyesnek és jónak találja

n.232

LAJOS, Magyarország mostani királya.«

30.

n.233

Fölösleges volna hosszan elbeszélnem,

n.234

Mint elálmélkodtak ezen a levélen,

n.235

A levélen is, de hát még az iróján !

n.236

S mennyifélét gondolt a szép eladó lyány.

n.237

A pünkösd azonban már nem vala távol,

n.238

El-elmúlt egy-egy nap isten jóvoltából ;

n.239

Nehezen is várták, készűltek is nagyon —

n.240

Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.

Verzió: II : Kézirat

ELSŐ ÉNEK.

»Az idő akkoron szép folyással vala,

Az bálványimádás immár megszünt vala.«

Illosvai.

n.1

Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,

n.2

Te dicső hajdankor ! fényes napjaidra ;

n.3

Szomorú tallóján ősi hírnevének,

n.4

Hej ! csak úgy böngéz már valamit — mesének.

n.5

Én is visszanézek, el-elképzelődöm,

n.6

Toldi jut eszembe, régi ösmerősöm ;

n.7

Látok győzedelmes nagy királyt és szép hont,

n.8

Krónikám ezekről illyen éneket mond.

n.9

Már lecsöndesűlt a háborúk morajja,

n.10

Felvirult a béke, mint a zöld olajfa ;

n.11

Már pihent a bajnok maga kénye-kedvén,

n.12

Nehezebb időkre erőt gyűjtögetvén :

n.13

De Lajos kerűlte puha párnaszékét,

n.14

Mert neki nagy lelke nem hágy vala békét :

n.15

»Elmegyek, fordúlok egyet-kettőt,« szóla,

n.16

»Hiszen én vagyok az ország számadója.«

n.17

Senkinek se mondá, titkon útra készült,

n.18

Ócska dolmányt szerze, s egy ütött-kopott szűrt,

n.19

Rosz süveg fejében, vállain kötőfék,

n.20

Akkor egy otromba lóra fészkelődék :

n.21

Lovait kereste, mint szegény kárvallott,

n.22

Szedte a

begyébe

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

[törölt]
« begyébe »

fejébe

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

amit látott, hallott :

n.23

Merre mi panasz van ; mi a népség terhe ;

n.24

Hogy teszik a törvényt a szegény emberre.

n.25

Három nap bolyonga. Harmadnap estenden

n.26

Megállott egy falu végin, hogy pihenjen :

n.27

Gyönyörű mező volt, bokáig érő gyep,

n.28

Leszállott a lórul, gondolá, hogy étet.

n.29

A nap is fejét már hajtá nyúgalomba,

n.30

Piros paplanát szép orcájára vonva ;

n.31

Hát neki hol vetnek, vajon, ágyat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Hát neki, vajon, hol vetnek ágyat

Szövegforrás:
Kézirat

, hol hál?

n.32

Szállást kér valamely jószivű bokornál.

n.33

Nagy fejér ház volt a falu szélső háza,

n.34

Oda ment itatni, hogy kizaboláza ;

n.35

Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva,

n.36

Hanem a sarkából messze kihajítva.

n.37

A kutyák azonban rátámadtak csúnyán,

n.38

De a kúton álla egy szép hajadon lyány,

n.39

Szólott a kutyáknak, ezek szót fogadtak

n.40

S egyenkint morogva hátra sompolyogtak.

n.41

Akkor mond a király: »Szépséges kisasszony,

n.42

Útas ember vagyok, szabad-e itatnom?«

n.43

Felelt a leányzó: »Ugyan hogyne volna,

n.44

Szegény ember, — hanem hova megyen már ma?

n.45

Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed,

n.46

Holnap idejében megint útra kelhet.«

n.47

És a szép szavakhoz nézett is oly szépen,

n.48

Hogy repesett a szív a király mellében.

n.49

De felelt az útas : »Követem személyét,

n.50

Illyen úri háznál nem forgottam én még ;

n.51

Másutt is találok valamely szállásra :

n.52

Úrnak úr, szegénynek szegény az ő társa.«

n.53

Hallá ezt a gazda, és a tornác alól

n.54

Parancsolva-formán a beszédjébe szól :

n.55

»Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az !

n.56

Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.«

n.57

Avval hátra inte s előjött egy szolga :

n.58

»Péter, a lovat kend beköti az ólba,

n.59

Te pedig, barátom, gyer a házba vélem,

n.60

Mert nem mégy el innét, engem úgy segéljen !«

n.61

Tetszett e magyar szív a fejedelemnek :

n.62

Nem is a kis házba, a felházba mentek ;

n.63

Ott az asztalfőre ülteti vendégét ;

n.64

Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét.

n.65

»Angyalom Piroskám,« a gazda kiszólal,

n.66

»Hoznál egy ital bort a fejér kancsóval !«

n.67

Megfogadta a szót, az edényt kimosta

n.68

S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.

n.69

»Nosza, édes lyányom, mutass emberséget,«

n.70

Unszolá az apja, »kínáld a vendéget.«

n.71

Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordult,

n.72

Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul.

10.

n.73

Míg Piroska dolgát végezé a konyhán,

n.74

Folyt a szó odabenn, az ital is folyván ;

n.75

Mikor pedig a tál asztalra kerűle,

n.76

Mind a hárman helyet foglaltak körűle :

n.77

Legfelűl a király, oldalvást a gazda,

n.78

Szembe a királlyal, legalul, Piroska :

n.79

Hej ! ha tudta volna, az útas ki légyen,

n.80

Vacsorája miatt megölné a szégyen.

11.

n.81

Pedig volt, amennyi szemnek szájnak kellett :

n.82

Szép fejes saláta, kövér bárány mellett ;

n.83

Jó lepény, turóval ; eper és cseresznye ;

n.84

Lépes méz, a kasbul frissiben lemetszve,

n.85

Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta

n.86

Kedvesen megérzett a virág zamatja ;

n.87

Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta,

n.88

S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja.

12.

n.89

Mindez a királynak tetszett igen nagyon,

n.90

Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon,

n.91

Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki,

n.92

Hogy magát egészen mért nem öntheté ki.

n.93

Lelkéről a titok — ez a lenge fátyol —

n.94

Mint az árnyék, majd-majd ellebbent magától ;

n.95

De meg' arra gondolt : hátha megijednek ?

n.96

Mért szakassza végit ennek a jó kedvnek ?

13.

n.97

»Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak :

n.98

Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak . . .«

n.99

Szóla most a gazda : »Pedig úgy illenék,

n.100

Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk,

n.101

Más egészségiért, a magunk javáért,

n.102

Új barátságunknak állandó voltáért,

n.103

Hazáért, királyért . . . hanem még egy hija :

n.104

Becsűletes neved, édes atyámfia?«

14.

n.105

Válaszolt az útas : »Éltesse az isten !

n.106

A Rozgonyi urak híres urak itten,

n.107

Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba

n.108

Emlegetni hallám, gyermekségem óta.

n.109

Makkos erdejök nagy ; faluik, pusztáik,

n.110

Ménes-, gulyabeli és sertés marháik ; —

n.111

Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle !

n.112

Tartsa meg az isten, háza örömére.«

15.

n.113

Ráivék, azután illyen mesét mondott

n.114

(Melyet ivás közben hirtelen kigondolt) :

n.115

»Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel,

n.116

Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.

n.117

Nagyon megromlottam: valamely zsiványok

n.118

Három új hámomat üresen hagyának,

n.119

A miatt szántatlan, vetetlen maradtam ;

n.120

Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam.

16.

n.121

»Különben Apáti volna lakóhelyem,

n.122

S mikor otthon vagyok Csuta György a nevem ;

n.123

Csuta most, de apám azt vítatta holtig,

n.124

(Hamis bor, az ember nyelve hogy' megoldik!) :

n.125

Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg,

n.126

Hogy a nemzetségük Árpád vérbül ered

n.127

Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,

n.128

. . .Lánchordtát, nagy uram, csak ne nevessen ki!«

17.

n.129

Felelt Rozgonyi úr : »Mondasz, hé, valamit :

n.130

Régóta vizsgálom képed vonásait :

n.131

Szemed járásából mindjárt kiláttam azt

n.132

Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy épen paraszt.

n.133

Ki tudja? ki merne hitet mondani rá?

n.134

Hol fel a talpával a kerék, hol alá ;

n.135

Bocskor a lábán ma sok régi nemesnek :

n.136

Megjárod bizony, ha még királynak tesznek!«

18.

n.137

Jót nevettek rajta mint valamely tréfán ;

n.138

Mosolygós arcával távozott a szép lyány ;

n.139

Csuta György pedig szólt (már csak így nevezem) :

n.140

»Hm! királynak? engem? nehezen, nehezen . . .

n.141

De, négy szem közt mondva, bizony a mostani

n.142

Királyra is tudnánk sok hibát mondani — «

n.143

»Mit!« kiált Rozgonyi : »öcsém uram, hallja! .. .«

n.144

S rácsapott öklével a kemény asztalra.

19.

n.145

Nevetett a király: »No no, édes uram. . .

n.146

Hanem, szó ami szó, gyönyörű lyánya van :

n.147

Milyen a járása, termete, milliom!

n.148

Csak úgy libeg-lobog, mint egy szál liliom.«

n.149

Ránézett a gazda, amúgy kétkedőleg,

n.150

Hogy minek gondolja: tán leánynézőnek?

n.151

Miután a szemét az nem sütötte le,

n.152

Sohajtván egy nagyot, ily szókkal felele :

20.

n.153

»Haj!« elkezdi »mondjam? ne mondjam? mi haszna,

n.154

Minden embernek van baja meg panassza,

n.155

S én az én bajomat meg nem gyógyíthatom :

n.156

Nekem ez az egy lyány örömem, bánatom.

n.157

Örömem szépsége, örömem jósága,

n.158

Ő lelkemnek lelke, szememnek világa,

n.159

Házam drága kincse, kertem gyöngyvirága :

n.160

De mégis hiába : hej! mégis hiába.«

21.

n.161

»Mert van egy új törvény — hallhatád is, hogy mi —

n.162

Kár volt a királynak azt a törvényt hozni,

n.163

Hogy fiágra szóló, apárul-maradtat,

n.164

Kinek fia nincsen, lyányára nem hagyhat.

n.165

Ez az én keservem, ez az én bánatom.

n.166

Renyhe fog civódni sok szép birtokomon,

n.167

Idegen rokonság, kinek életemben

n.168

Egy pohár borát, egy jó szavát nem vettem.«

22.

n.169

Nekiszomorodott rajta egy kicsínyég,

n.170

Szomorúbb is volna, hogyha rá nem innék

n.171

És ha nem biztatná akivel beszélget,

n.172

Jó tanácsot adván és jó reménységet.

n.173

De Lajos elkezdi gondolkozás után :

n.174

»Volt-e már evégett, nagy jó uram, Budán?«

n.175

Fejét rázta, hogy nem ; igazán, nem is volt,

n.176

Azt se tudta, hogy mért kérdi Lajos e szót.

23.

n.177

»No hát« mond az útas, »fogadja tanácsom,

n.178

Menjen a királyhoz, kérje meg alásson :

n.179

Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok,

n.180

Felségedhez ebben meg ebben fáradok,

n.181

Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom,

n.182

De fiam nincs, kire a birtokom szálljon :

n.183

Tegye azt felséged mintha fiú volna

n.184

Írja örökségem kedves leányomra.«

24.

n.185

Megörült a gazda: »Héj be áldott szó ez !

n.186

Hogyne tenném meg, ha tudnám hogy való lesz.

n.187

Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe' !

n.188

Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe.

n.189

Öcsém, öcsém : akkor én csak embert néznék,

n.190

Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség :

n.191

Ki mindet legyőzné vitézi játékon,

n.192

Annak adnám díjul kedves ajándékom.«

Jegyzet 24. vsz-ig a Kézir. nem volt meg.

25.

n.193

Ragyogott a szeme, az orcája égett,

n.194

Mintha így biztatta volna a vendéget :

n.195

»No fiú, ha tetszik

a Rozgonyi lyánya

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

a vén ember lyánya

vén Rozgonyi

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.196

Állj elő, mutasd meg hogy te sem vagy gyáva.«

n.197

Pedig a királynak más volt a

fejében

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

[törölt]
« fejében »
[törölt]
«
eszében
Beszúrás
»

fejében

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.198

Szíve választottja van már neki régen :

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

[törölt]
« Szive választottja van már neki régen »
[törölt]
«
Tündökölt már szive boldog szerelmében
Beszúrás
»
[törölt]
«
Virágzott már szive ifjú szerelmében
Beszúrás
»

Tündökölt már szive ifju szerelmében :

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.199

Valakinek szánta, hej! valaki-másnak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

De mint földön a nap tükröz új napokat,

Szövegforrás:
Kézirat

n.200

Rozgonyi Piroskát : derék Toldijának.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.

Szövegforrás:
Kézirat

26.

n.201

Még egy jó darabig

fenn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

fön

Szövegforrás:
Kézirat

beszéltek erről,

n.202

Azután egyébről, azután mindenről,

n.203

Azután késő lett, a király is bágyadt

n.204

S megveté Piroska a drágaszép ágyat.

n.205

Apjának, magának ott az első házban,

n.206

Vendégnek külön,

egy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Szövegforrás:
Kézirat

benyiló szobában :

n.207

Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót,

n.208

Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót.

27.

n.209

Mielőtt azonban a dagadó párnák

n.210

A király szemeit nyugalomba zárnák,

n.211

Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta

n.212

Színével, szagával édesdeden hítta :

n.213

Pergamen levelet

vett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

vön

Szövegforrás:
Kézirat

ki tarsolyábul,

n.214

Megirá, pecsétet is

nyomott rá hátul

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

nyomott rá, hátúl

Szövegforrás:
Kézirat

n.215

Kis gyürü pecsétet egy darab viaszra, —

n.216

De azért csak annyi volt annak a haszna.

28.

n.217

Mert midőn a király hajnal hasadtával

n.218

Fölkele, hogy számot vessen a gazdával,

n.219

(Nehéz számadás volt, nehezen lett vége :

n.220

Telhetetlen volt a gazda szívessége) ;

n.221

Mikor elbucsúzott, kétszer, háromszor is,

n.222

És utána néztek, míg elűlt a por is:

n.223

Vánkos alatt a lyány

ilyen írást

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

ezt az irást

Szövegforrás:
Kézirat

lelvén,

n.224

Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén :

29.

n.225

»Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,

n.226

Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' —

n.227

Egyetlen örökös, ura mindenének,

n.228

Dísze, fentartója a Rozgonyi névnek.

n.229

Harci játékot tart piros pünkösd napján,

n.230

S ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány,

n.231

Mert ezt így helyesnek és jónak találja

n.232

LAJOS, Magyarország mostani királya.«

30.

n.233

Fölösleges volna hosszan elbeszélnem,

n.234

Mint elálmélkodtak ezen a levélen,

n.235

A levélen is, de hát még az iróján !

n.236

S mennyifélét gondolt a szép eladó lyány.

n.237

A pünkösd azonban már nem vala távol,

n.238

El-elmúlt egy-egy nap isten jóvoltából ;

n.239

Nehezen is várták, készűltek is nagyon —

n.240

Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.