A Daliás idők második dolgozata. IV.

Bibliográfiai adatok

A Daliás idők második dolgozata. IV.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei V. kötet

Alcím: Toldi szerelme. A daliás idők első és második dolgozata.

Dátum: 1863/4 1854 1863 1953

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001185324

Szerkesztő: Keresztury Dezső

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása: Megtalálható tehát ebben a kéziratban a II. dolg. I. ének 1—6. versszaka (itt a számozás szerint 4 oldal hiányzik) és a 27—30. vsz., s ugyanide, külön levélen, fogalmazványban, számozatlanul be van iktatva a T. Sz. I. ének 29—39. versszaka (a szakok nincsenek számozva). A 34. vsz. előtt kék irónjelzés és ez a felírás: Az I. ének vége. A tisztázásban a II. dolg. I. ének 29. vsz. után szintén jelezve van kék irónnal, hogy oda betoldás kerül. Azután következik a II. dolg. II. énekének teljes szövege; a 10. és 11. lap közé egy kétrét hajtott ív levél van betéve, rajta ez ének 10—29. szakai, alkalmasint fogalmazványban. A 13. lapon a szöveg a 23. vsz-tól kékkel áthúzva s ez a jelzés: A viadal egész másként lett. A II. dolg. II. énekének 34. vszakába a költő, a második sor után, még két teljes szakot toldott be, ez itt külön papíron van beragasztva. A 18—19. lap között megint egy számozatlan lap van betoldva, rajta a II. dolg. II. énekének 40—51. szakai, nem tudni: első fogalmazás-e. Ezután következik a II. dolg. III. énekének teljes szövege. Cimében a »Harmadik« szó kékkel áthúzva, fölötte: Most VII-dik. A T. Sz.-be átvett szakokat a költő oldalt kékkel megszámozta, de számozása eltér a véglegestől. L. ezt a szövegváltozatok közt. Az utolsó átvett szak után a lap alján jelezve van a II. dolg. III. éneke következő szakának első sora (Igy az egész tábor), a következő laptól ez ének szövege a 65-től végig, de a 42. és 43. lap közé egy számozatlan kétrét hajtott ív van betéve, rajta megint a 84—90. vsz., talán első fogalmazás. A betét negyedik oldalán a II. dolg. IV. énekének első szaka, háromszor újrakezdve, ezután a 44., 45. és 46. lapon, valamint egy számozatlan kétrét hajtott ív 1—2. oldalán a II. dolg. IV. énekének tisztázata. A betét 3—4. lapja üres. A következő lapon kékkel a számozás megint 1-gyel kezdődik, kékkel a lap tetején felirat: Új dolgozat, No. 3. impurum — tintával: 1863/4. Most következnek az újonnan írt részek a T. Sz. II. éneke 21. szakától kezdve. A számozás kékkel megy 1-től 63-ig (kivéve a 41-et, ez tintával van írva), a 63. hátlapja üres és számozatlan. (Itt jelzi a költő a II. dolg. III. éneke betoldását.) A többi lapon ez a folyamatos számozás nincs meg. Van azonban a kéziratcsomónak egy másik számozása is, fekete irónnal a lap jobb alsó sarkán, de nem az oldalak, hanem a levelek vannak számozva ; ez a számozás végigmegy 1-től 105-ig. A költemény utolsó szakai a 104. levél első lapján vannak. Ennek a kéziratnak két címlapja van. Az elsőn fent jobbról tintával: A tisztázat (ez a II. dolg.-ra vonatkozhat); középen : DALIÁS IDŐK. (TOLDI MÁSODIK RÉSZE.) ÍRTA:

ARANY JÁNOS

Arany János

1854. A cím kék irónnal áthúzva, föléírva: No. 2. ez lett a Toldi Szerelme . Lentebb tintával: Ez részint cassálva, részint beolvasztva az 1863 végén kezdett Toldi Szerelme című k. beszélybe, mely ha isten segít utolsó kidolgozása lesz e tárgynak. — Ez alatt kék irónnal: Az I, II. és VII. ének régibb fragmentumokból való, a többi a legutolsó dolgozat impuruma. — A másik cimlap: TOLDI MÁSODIK DARAB. DALIÁS IDŐK az utolsó két szó tintával erősen áthúzva, alatta: Toldi szerelme. A lap jobb felső sarkában tintával: A második dolgozat, a VII-ik énekig víve. (

Arany

Arany János

itt tévedett, a II. dolgozatból csak négy ének készült el.) E címlap hátán található az a mottókba foglalt tervezet, amelyet fentebb a Második dolgozatnál ismertettünk. Az ott leírtakon kívül a lap alján, eltérő írással, még egy mottó-sorozat olvasható, ezzel a felírással: Harcias mottók. A sorozat a következő: 1. Rettenetes haddal ezentől induljunk. 2. Ott az város kívül táborát futtatá. Vitéz magyarokat minden nép csudálja. 3. Nagy vakmerőn magyarok indulának. 4. Vagyon nagy kiáltás szélyel az városban. 5. Jó Lajos királynak mind fejet hajtanak. 6. Kurta pej lovára mint egy barát üle. 7. Hamar jó lovára olasz felült vala.

History:

A Daliás idők Első dolgozatának minden kézirata és a Második dolgozat fogalmazványának jelentős része megsemmisült, de a szövegváltozatok már ki voltak jegyezve. A Második dolgozat tisztázata fennmaradt a Toldi szerelme úgynevezett impurum-kéziratában (ennek ismertetését. 1. a T. Sz. jegyzetei közt), — ugyanebbe a kéziratba beillesztve megmaradt a Második dolgozat első fogalmazványának több részlete is. Voinovich Géza hagyatékából a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került a Toldi szerelme első fogalmazványa, amelyet

Arany

Arany János

nyomán az alábbiakban »impurum«-nak nevezünk. Ez a kézirat tartalmazza mindazon részek első fogalmazványát, amelyek 1863 decembere után keletkeztek, tehát a II. ének új versszakait a 21-től kezdve végig, az új III., IV., V., VI. éneket, a VII. helyén ezt az utalást: A 7-dik ének egy régibb dolgozat III-di (így) éneke volt — azután a teljes VIII., IX., X., XI., és XII. éneket. Ezek az új részek (felébe hajtott ív lapokon írva) össze vannak vonva a Daliás idők Második dolgozatának tisztázott kéziratával. Az alább ismertetendő jelzésekből arra lehet következtetni, hogy az összevonás még talán magától

Arany

Arany János

tól származik.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat, a végleges tisztázat
Szövegforrás III: Első változat
Szövegforrás IV: Második változat
Szövegforrás V: Harmadik változat

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Az első dolgozat I. énekét a költő kiadta a Losonci Phoenixben. A második dolgozat II. énekét közölte a költő a Szépirodalmi Figyelőben, 1861—62. II. félév, 1. sz. május 8. , 1—12. vsz.; a 13—24. vsz. a 2. sz. május 15.; 25—36. vsz. 3. sz. május 22.; 37—53. vsz. 4. sz. május 29. — Az első közlemény alatt ez a jegyzet: Olvastatott a Kisfaludy-társaság februári köz-ülésén. — A Losonczi Phoenix I. kötetében megjelent Első ének rövid tartalma ez. »Az ifju Lajos király, álmezben s egyedül járván országát, egy falunál elesteledik s beszáll annak birtokosához, Rozgonyihoz, hol magát szegény sorsu utazó nemesnek adja ki, Csuta György néven. Vidám esteli közben megtudja, hogy a gazdag Rozgonyinak nincs több gyermeke, csak szép hajadon leánya, Piroska, s hogy az apát igen aggasztja a honi törvény, mely szerint tetemes birtokának oldalrokonaira kell szállni. Örömmel odaadná leányát akármely szegény, de vitéz nemesnek, csak vagyonát ráhagyhassa. A királynak Toldi Miklós jut eszébe, kedvenc testőrje, s felteszi magában fiúsítani a leányt, egyszersmind akkor hozván be ez eddig honunkban ismeretlen intézményt. Midőn tehát reggel szíves búcsút vesz a gazdától, egy levelet hagy éji vánkosa alatt, melyben megnevezi magát, Piroskát fiúsítja, oly feltétellel, ha apja a közelebbi pünkösd napon harc játékot tart, melyen a győző egyszersmind a leány kezét is elnyerje.« Erre következik a Második ének. Szerk. A III. éneket kiadta a Koszorúban, 1863. I. félév, 16. sz. ápr. 19. 1—22. vsz.; 23—43. vsz. 17. sz. ápr. 26.; 44—64. vsz. 18. sz. május 3.; 65—93. vsz. 19. sz. május 10. — Az első közlemény alatt ez a jegyzet : Több felől kifejezett óhajtásnak enged a szerző, midőn a »Daliás idők« ez énekét is, mely a Kisfaludy-társaság tavalyi közülésén felolvasva, félig már úgyis a nyilvánosságé, szintén közrebocsátja. A cselekvényfolyam értésére elég tudni annyit, hogy Toldi már elnyerte Rozgonyi leányát, Piroskát, harcjátékon, hol a király nagy Lajos is jelen volt. Egyébaránt a költemény I. éneke megjelent a Losonczi Phoenixben, a II-ik tavaly a Sz. Figyelőben. A harmadik itt. Igazán »disjecti membra poetae.« — Szerk. A Daliás idők Első dolgozatának teljes szövege megjelent a HV. közt. A Második dolgozat nem teljes szövegét közölte (úgy, hogy a végleges kidolgozással egyező részeket csak tartalmilag ismertette) a HV., a Magyar Remekírók V. kötete és az ÖK. 1924-es kiadása. Ugyanígy jelent meg a Franklin-Társulat ú. n. Parnasszus kiadásában. A IV. ének először a jelen kiadásban. Az utolsó négy versszakot közölte Voinovich Géza a Kisfaludy-Társaság Évlapjai 1933—36. évi 59. kötetében, 284. 1.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

NEGYEDIK ÉNEK.

»Rettenetes haddal ezentől induljunk.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Rettenetes haddal ezentől induljunk. »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

….….….….….….….….….….….….…...

Vala okossága az tisztes asszonynak.«

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Vala okossága a tisztes asszonynak. »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Illosvai »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

n.1

Kont Miklós azonban, előhad vezére,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Jegyzet Ezt a szakot a költő a betoldott két levél hátlapján háromszor is ujrakezdte, aztán a végleges szöveget a tisztázatba írta (I., II., III. és IV.) Eltérések :

Kont Miklós azonban, előhad vezére,

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Második változat
Harmadik változat

n.2

Sok országon átal a Rontóhoz ére;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Sok országon átal a Rontóhoz ére;

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Második változat
Harmadik változat

n.3

Ott erős táborba vonta össze sergét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat

Ott nyugalmas tábor közzé vonta sergét

Szövegforrás:
Első változat

Ott erős táborba húzta — vonta össze sergét

Szövegforrás:
Második változat

Ott táborba vonta töredelmes sergét

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.4

Hogy a nyűgös útnak kipihenje terhét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat

Hogy a messze útnak kipihenje terhét

Szövegforrás:
Első változat

Hogy a messzi — hosszú útnak . . .

Szövegforrás:
Második változat

Hogy a hosszas útnak — messze útnak

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.5

Messzelátó halmon sátorát emelé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat

Messzelátó halmon sátorát emelve — vérszin sátra épül

Szövegforrás:
Második változat

Túl a kis folyamon, hosszu hegyek lábján

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.6

Honnan a kilátás szép volt mindenfelé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Harmadik változat

[törölt]
« Mely a többiek közt »

Jegyzet (csak ennyi van, törölve)

Szövegforrás:
Második változat

n.7

Nyúgaton a kéklő hegylánc koszorúzta,

n.8

Keleten a tenger,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« a »

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

nagy vízi puszta.

n.9

Első gondja volt, hogy sátora elébe

n.10

Árbocfát emeljen fürge ácsok népe;

n.11

Azután a roppant uj zászlót kibonták

n.12

S kötélén a magas ösztörűre vonták;

n.13

Fekete a zászló; de a gyászos falra

Jegyzet Fala, kelmének: alapszine (Boden).

n.14

Selyem, arany, ezüst fonállal kivarrva

n.15

Endre sorsát himzék négy rendbeli képen, —

n.16

Halhatatlan rege! te mondd el, miképen.

n.17

Mindjárt a legelső: vén királyt ábrázol,

n.18

Róbert az, ki Nápoly trónján üle másszor,

n.19

Most halálos ágyban a mester himezte

n.20

Halál árnyékával véknyan befedezte.

n.21

Ágya zsámolyán két gyermek-ifju térdel:

n.22

Unokája volt ez, Johanna, Endrével;

n.23

Összeadja gyenge kezöket, — felettök

n.24

Koronáját tartja fényes arcu püspök.

n.25

Másik kép Johannát ábrázolja szinte:

n.26

Felnőtt már, nagyobb, szebb, mint volt eleinte;

n.27

Keble, ajka duzzad, égnek pillantási,

n.28

Különben azok, de merészbek, vonási.

n.29

Ül királyi székben, koronája ragyog,

n.30

Mellette, mögötte csínos olasz nagyok;

n.31

Endre, mint egy szolga, külön a csoporttul

n.32

Sötétebb orcával az árnyékba fordul.

n.33

Majd a harmadik kép egy homályos pitvar,

n.34

Benne mécsvilág, mint hold körül az udvar;

n.35

Ottan látni Endrét, háló kantusában,

n.36

Négy-öt álarcossal izzadni tusában:

n.37

Egyet már letipra, egy őt fogja hátul,

n.38

Nem messze Johanna nyíló ajtajátul,

n.39

Látni a nyilásban lengő éji burkot

n.40

S a fejér kezet, mely odanyujt egy. . . hurkot!

n.41

Kert a negyedik rajz: telihold sugára

n.42

Ömlik, árnyas nagy fák közül, egy tisztára;

n.43

Öreg asszony űl ott, arcredői mélyen

n.44

Sötétellnek, amint hajol a holdfényen.

n.45

Ölében az Endre puffadt arca kékül,

n.46

Tagjai szétlógván összetartás nélkül,

n.47

Nagy szemét befogja hű dajka Izolda

n.48

És ápolja. . . hej, nem mint egykor apolta!

n.49

Mindezt a királyné szűzei ekképen

n.50

Hímzék a selyemre, négy mesteri képen:

n.51

Sem a holton élő, sem az élőn holt tag, —

n.52

Minden íz, hajlás, úgy eltanálva voltak.

n.53

Nézte a sokaság, nézte körbe állván,

n.54

Mikor a nagy zászló felsuhant a szálfán,

n.55

S mint egy szél-lökés, ha erdőn végig robban,

n.56

Jajdult végig egy szó a vitéz sorokban.

n.57

És mint barna felleg, amely vésszel terhes,

n.58

(Retteg attól a nép, tudja, mily keserves),

n.59

Lenge már a zászló, Nápoly határszélén,

n.60

Futott az ijedt hír, szörnyeket beszélvén:

n.61

Járnak országszerte vészkiáltó hangok,

n.62

Van imádság, van bőjt, zúgnak a harangok,

n.63

Hogy isten ne hagyja hívei romlását,

n.64

Fordítsa el róluk váratlan csapását.

n.65

Ámde hős Durazzo, mint egy pártos szellem,

n.66

Bujtogat Johanna királysága ellen,

n.67

Amióta hugát tőle megtagadta,

n.68

Máriát, a szépet, őhozzá nem adta.

n.69

Akkor irt Lajosnak, bosszúsággal telve,

n.70

Azóta se nyugszik megbántott szerelme:

n.71

Öregbíti pártját, kastélyról-kastélyra,

n.72

S beszél az urakhoz, amint hozza célja.

10.

n.73

Némelyikhez igy szólt: »Vajmi nagy bolondság

n.74

Hogy a más bűnéért a mi vérünk ontsák!

n.75

Oka vagyunk-é mi, hogy elvesze rútul

n.76

Szegény ifju Endre, udvari boszútul?

n.77

Most valaki bűnét kardunk támogassa?

n.78

Ha evett, igyék rá; ha vetett, arassa!

n.79

Ne várjuk, hogy Lajos egyért az egészen

n.80

Töltse ki haragját: mi legyünk jobb részen.«

11.

n.81

Másokat igy rémít: »talán e maroknyi

n.82

Néppel mi Lajosra kardot merjünk fogni?

n.83

Talán annyi úr ő, mint felénk akárhány,

n.84

Hogy reggeltül estig átmehetsz határán?

n.85

Nagy földön parancsol, tíz nagy ország felett,

n.86

Őt tiszteli nyúgat, tőle retteg kelet,

n.87

Császárok, királyok mind járnak kedvében; —

n.88

Hanem én minden jót ígérek nevében.«

12.

n.89

Van, kihez így fordul: »Nem idegen zsarnok

n.90

Vitéz fejedelme a vitéz magyarnak,

n.91

Mert Károly, (nagyatyám. . .de egyébiránt a

n.92

Nem tartozik ide), Károly, ama Sánta,

n.93

Fogván gyeplőjét a nápolyi kormánynak,

n.94

Nőül birta lyányát a magyar Istvánnak:

n.95

Igy ezen királyi törzs két ágat hajta

n.96

S mai nap két fényes korona függ rajta.

13.

n.97

»Róbert lőn egyik sarj, és Johanna íme,

n.98

Leányágra jutván a királyság címe; —

n.99

Másik ott tenyész, hol eget ér a Kárpát,

n.100

Mióta fi-ágon nincsen többé Árpád.

n.101

Károly volt az első, magyarok királya,

n.102

Mint ama Sántának édes unokája;

n.103

Most fia országol, fia Lajos ennek:

n.104

Ki mondja bitornak? ki még idegennek?«

14.

n.105

Olykor ígyen ejt szót: »no bizony, Lajosnak

n.106

Célja is uralma négy vagy öt városnak!

n.107

Nem akar hóditni földet és országot,

n.108

Nem kiván egyebet, csak az igazságot:

n.109

Endre fia, Martell, a csecsemő árva,

n.110

Lép, ha majdan

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Lép, ha, »

majdan

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

felnő, anyja trónusára;

n.111

Addig kormányzó lesz, akit Lajos rendel,

n.112

Te, vagy én, vagy ilyes magunkféle ember.«

15.

n.113

De, kivel tanácsát közöli meghitten,

n.114

Annak igy szól: »rajta! az alkalom itten!

n.115

Tagadom, hogy bárki olyan közel állna —

n.116

Nagyatyám székéhez több jogot formálna.

n.117

Negyed iz Johanna, Lajos negyed szintén,

n.118

Unoka szülötte, nem unoka, mint én;

n.119

Hanem azért bizzunk, reméljünk Lajosban,

n.120

Tán mienk lesz a hal majd e zavarosban.«

16.

n.121

Igy hiteget, mondom, Károly, a Durazzó,

n.122

S a nemes uraknál könnyen fogan a szó,

n.123

Mert az udvar szennyét már nehezen tűrik,

n.124

Hazájuk romlását mélyen keserűlik;

n.125

Szemetjét az ország az udvarba dobja,

n.126

Otthon zsémbel, sohajt, sir a nemzet jobbja!

n.127

Nincs egyéb választás, mint

odvába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« barlangba »

odvába

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

búni,

n.128

S meghalni, vagy pártos kigyókövet fúni.

17.

n.129

S már az elhintett mag fejét hányja szerte,

n.130

A rejtett lázongás zászlait emelte;

n.131

Királyné hüségét felmondák vazalli,

Jegyzet Jelent főurat, vagy fejedelmet, ki birtokát valamely hatalmastól nyerte hűbérül.

n.132

Legelőbb is ama vitéz főur Lalli,

n.133

Bérces Akvilában, hegynek közepette

n.134

Lalli kapitány a parancsot vezette,

n.135

Most a magyar zászlót a szélnek röpité:

n.136

Nyájas szóval erről Kontot értesité.

18.

n.137

Igy több város is. De Johanna királyné,

n.138

— Világ szép asszonya — most ő a világé!

n.139

Egy napig sem hordta megölt férjjé gyászát,

n.140

Tomboló vigasság tölti özvegy házát;

n.141

Szolgája csupán ott a nappal az éjnek,

n.142

Örök tervezője titkos bűnös kéjnek,

n.143

És az éj, mint álarc, mint ingerlő fátyol,

n.144

Csak annyit takar, hogy többre-többre vágyol.

19.

n.145

Tüzes nyári nap volt, melyen izzó, rekedt

n.146

Hőség lázasztá a fiatal ereket.

n.147

Csillapítva jeges csemegével, borral,

n.148

Mely egy percre hűsít, de azután forral,

n.149

Égető a napfény, rekkenő az árnyék,

n.150

Fényes fátyolköddel volt fedve a tájék,

n.151

Fű, fa, virág fonnyadt, — elalélva várta

n.152

Míg fejét a láng nap a tengerbe mártja.

20.

n.153

Végre a nagy tűz test, pirosán, kereken

n.154

Megkettőzte magát nyugati vizeken,

n.155

Biborszinre festé a habot sugára,

n.156

Bámulván a világ legszebb városára:

n.157

Ott pihent a vízen a tündéri Nápoly,

n.158

Melyet a ringó hab, mint hű dajka, ápol,

n.159

Tornyai, árboci, kertjei félkörben

n.160

Csüngöttek alá, a tiszta, mély tengerben.

21.

n.161

Majd a nyilt tornácok, a királyi kertek

n.162

Estve a tengerről könnyü szellőt nyertek,

n.163

Mely a fasorokat legyezé futtában,

n.164

S fürdött a virágok fűszer-illatában;

n.165

Meglopá a citront, a narancsok fáit,

n.166

Jószagot lehellő, dús aranyalmáit,

n.167

És lerészegítvén annyi édes pára,

n.168

Többé a nagy kertnek nem lele nyitjára.

Verzió: II : Kézirat, a végleges tisztázat

NEGYEDIK ÉNEK.

»Rettenetes haddal ezentől induljunk.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Rettenetes haddal ezentől induljunk. »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

….….….….….….….….….….….….…...

Vala okossága az tisztes asszonynak.«

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Vala okossága a tisztes asszonynak. »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Illosvai »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

n.1

Kont Miklós azonban, előhad vezére,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Jegyzet Ezt a szakot a költő a betoldott két levél hátlapján háromszor is ujrakezdte, aztán a végleges szöveget a tisztázatba írta (I., II., III. és IV.) Eltérések :

Kont Miklós azonban, előhad vezére,

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Második változat
Harmadik változat

n.2

Sok országon átal a Rontóhoz ére;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Sok országon átal a Rontóhoz ére;

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Második változat
Harmadik változat

n.3

Ott erős táborba vonta össze sergét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat

Ott nyugalmas tábor közzé vonta sergét

Szövegforrás:
Első változat

Ott erős táborba húzta — vonta össze sergét

Szövegforrás:
Második változat

Ott táborba vonta töredelmes sergét

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.4

Hogy a nyűgös útnak kipihenje terhét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat

Hogy a messze útnak kipihenje terhét

Szövegforrás:
Első változat

Hogy a messzi — hosszú útnak . . .

Szövegforrás:
Második változat

Hogy a hosszas útnak — messze útnak

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.5

Messzelátó halmon sátorát emelé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat

Messzelátó halmon sátorát emelve — vérszin sátra épül

Szövegforrás:
Második változat

Túl a kis folyamon, hosszu hegyek lábján

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.6

Honnan a kilátás szép volt mindenfelé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Harmadik változat

[törölt]
« Mely a többiek közt »

Jegyzet (csak ennyi van, törölve)

Szövegforrás:
Második változat

n.7

Nyúgaton a kéklő hegylánc koszorúzta,

n.8

Keleten a tenger,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« a »

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

nagy vízi puszta.

n.9

Első gondja volt, hogy sátora elébe

n.10

Árbocfát emeljen fürge ácsok népe;

n.11

Azután a roppant uj zászlót kibonták

n.12

S kötélén a magas ösztörűre vonták;

n.13

Fekete a zászló; de a gyászos falra

Jegyzet Fala, kelmének: alapszine (Boden).

n.14

Selyem, arany, ezüst fonállal kivarrva

n.15

Endre sorsát himzék négy rendbeli képen, —

n.16

Halhatatlan rege! te mondd el, miképen.

n.17

Mindjárt a legelső: vén királyt ábrázol,

n.18

Róbert az, ki Nápoly trónján üle másszor,

n.19

Most halálos ágyban a mester himezte

n.20

Halál árnyékával véknyan befedezte.

n.21

Ágya zsámolyán két gyermek-ifju térdel:

n.22

Unokája volt ez, Johanna, Endrével;

n.23

Összeadja gyenge kezöket, — felettök

n.24

Koronáját tartja fényes arcu püspök.

n.25

Másik kép Johannát ábrázolja szinte:

n.26

Felnőtt már, nagyobb, szebb, mint volt eleinte;

n.27

Keble, ajka duzzad, égnek pillantási,

n.28

Különben azok, de merészbek, vonási.

n.29

Ül királyi székben, koronája ragyog,

n.30

Mellette, mögötte csínos olasz nagyok;

n.31

Endre, mint egy szolga, külön a csoporttul

n.32

Sötétebb orcával az árnyékba fordul.

n.33

Majd a harmadik kép egy homályos pitvar,

n.34

Benne mécsvilág, mint hold körül az udvar;

n.35

Ottan látni Endrét, háló kantusában,

n.36

Négy-öt álarcossal izzadni tusában:

n.37

Egyet már letipra, egy őt fogja hátul,

n.38

Nem messze Johanna nyíló ajtajátul,

n.39

Látni a nyilásban lengő éji burkot

n.40

S a fejér kezet, mely odanyujt egy. . . hurkot!

n.41

Kert a negyedik rajz: telihold sugára

n.42

Ömlik, árnyas nagy fák közül, egy tisztára;

n.43

Öreg asszony űl ott, arcredői mélyen

n.44

Sötétellnek, amint hajol a holdfényen.

n.45

Ölében az Endre puffadt arca kékül,

n.46

Tagjai szétlógván összetartás nélkül,

n.47

Nagy szemét befogja hű dajka Izolda

n.48

És ápolja. . . hej, nem mint egykor apolta!

n.49

Mindezt a királyné szűzei ekképen

n.50

Hímzék a selyemre, négy mesteri képen:

n.51

Sem a holton élő, sem az élőn holt tag, —

n.52

Minden íz, hajlás, úgy eltanálva voltak.

n.53

Nézte a sokaság, nézte körbe állván,

n.54

Mikor a nagy zászló felsuhant a szálfán,

n.55

S mint egy szél-lökés, ha erdőn végig robban,

n.56

Jajdult végig egy szó a vitéz sorokban.

n.57

És mint barna felleg, amely vésszel terhes,

n.58

(Retteg attól a nép, tudja, mily keserves),

n.59

Lenge már a zászló, Nápoly határszélén,

n.60

Futott az ijedt hír, szörnyeket beszélvén:

n.61

Járnak országszerte vészkiáltó hangok,

n.62

Van imádság, van bőjt, zúgnak a harangok,

n.63

Hogy isten ne hagyja hívei romlását,

n.64

Fordítsa el róluk váratlan csapását.

n.65

Ámde hős Durazzo, mint egy pártos szellem,

n.66

Bujtogat Johanna királysága ellen,

n.67

Amióta hugát tőle megtagadta,

n.68

Máriát, a szépet, őhozzá nem adta.

n.69

Akkor irt Lajosnak, bosszúsággal telve,

n.70

Azóta se nyugszik megbántott szerelme:

n.71

Öregbíti pártját, kastélyról-kastélyra,

n.72

S beszél az urakhoz, amint hozza célja.

10.

n.73

Némelyikhez igy szólt: »Vajmi nagy bolondság

n.74

Hogy a más bűnéért a mi vérünk ontsák!

n.75

Oka vagyunk-é mi, hogy elvesze rútul

n.76

Szegény ifju Endre, udvari boszútul?

n.77

Most valaki bűnét kardunk támogassa?

n.78

Ha evett, igyék rá; ha vetett, arassa!

n.79

Ne várjuk, hogy Lajos egyért az egészen

n.80

Töltse ki haragját: mi legyünk jobb részen.«

11.

n.81

Másokat igy rémít: »talán e maroknyi

n.82

Néppel mi Lajosra kardot merjünk fogni?

n.83

Talán annyi úr ő, mint felénk akárhány,

n.84

Hogy reggeltül estig átmehetsz határán?

n.85

Nagy földön parancsol, tíz nagy ország felett,

n.86

Őt tiszteli nyúgat, tőle retteg kelet,

n.87

Császárok, királyok mind járnak kedvében; —

n.88

Hanem én minden jót ígérek nevében.«

12.

n.89

Van, kihez így fordul: »Nem idegen zsarnok

n.90

Vitéz fejedelme a vitéz magyarnak,

n.91

Mert Károly, (nagyatyám. . .de egyébiránt a

n.92

Nem tartozik ide), Károly, ama Sánta,

n.93

Fogván gyeplőjét a nápolyi kormánynak,

n.94

Nőül birta lyányát a magyar Istvánnak:

n.95

Igy ezen királyi törzs két ágat hajta

n.96

S mai nap két fényes korona függ rajta.

13.

n.97

»Róbert lőn egyik sarj, és Johanna íme,

n.98

Leányágra jutván a királyság címe; —

n.99

Másik ott tenyész, hol eget ér a Kárpát,

n.100

Mióta fi-ágon nincsen többé Árpád.

n.101

Károly volt az első, magyarok királya,

n.102

Mint ama Sántának édes unokája;

n.103

Most fia országol, fia Lajos ennek:

n.104

Ki mondja bitornak? ki még idegennek?«

14.

n.105

Olykor ígyen ejt szót: »no bizony, Lajosnak

n.106

Célja is uralma négy vagy öt városnak!

n.107

Nem akar hóditni földet és országot,

n.108

Nem kiván egyebet, csak az igazságot:

n.109

Endre fia, Martell, a csecsemő árva,

n.110

Lép, ha majdan

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Lép, ha, »

majdan

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

felnő, anyja trónusára;

n.111

Addig kormányzó lesz, akit Lajos rendel,

n.112

Te, vagy én, vagy ilyes magunkféle ember.«

15.

n.113

De, kivel tanácsát közöli meghitten,

n.114

Annak igy szól: »rajta! az alkalom itten!

n.115

Tagadom, hogy bárki olyan közel állna —

n.116

Nagyatyám székéhez több jogot formálna.

n.117

Negyed iz Johanna, Lajos negyed szintén,

n.118

Unoka szülötte, nem unoka, mint én;

n.119

Hanem azért bizzunk, reméljünk Lajosban,

n.120

Tán mienk lesz a hal majd e zavarosban.«

16.

n.121

Igy hiteget, mondom, Károly, a Durazzó,

n.122

S a nemes uraknál könnyen fogan a szó,

n.123

Mert az udvar szennyét már nehezen tűrik,

n.124

Hazájuk romlását mélyen keserűlik;

n.125

Szemetjét az ország az udvarba dobja,

n.126

Otthon zsémbel, sohajt, sir a nemzet jobbja!

n.127

Nincs egyéb választás, mint

odvába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« barlangba »

odvába

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

búni,

n.128

S meghalni, vagy pártos kigyókövet fúni.

17.

n.129

S már az elhintett mag fejét hányja szerte,

n.130

A rejtett lázongás zászlait emelte;

n.131

Királyné hüségét felmondák vazalli,

Jegyzet Jelent főurat, vagy fejedelmet, ki birtokát valamely hatalmastól nyerte hűbérül.

n.132

Legelőbb is ama vitéz főur Lalli,

n.133

Bérces Akvilában, hegynek közepette

n.134

Lalli kapitány a parancsot vezette,

n.135

Most a magyar zászlót a szélnek röpité:

n.136

Nyájas szóval erről Kontot értesité.

18.

n.137

Igy több város is. De Johanna királyné,

n.138

— Világ szép asszonya — most ő a világé!

n.139

Egy napig sem hordta megölt férjjé gyászát,

n.140

Tomboló vigasság tölti özvegy házát;

n.141

Szolgája csupán ott a nappal az éjnek,

n.142

Örök tervezője titkos bűnös kéjnek,

n.143

És az éj, mint álarc, mint ingerlő fátyol,

n.144

Csak annyit takar, hogy többre-többre vágyol.

19.

n.145

Tüzes nyári nap volt, melyen izzó, rekedt

n.146

Hőség lázasztá a fiatal ereket.

n.147

Csillapítva jeges csemegével, borral,

n.148

Mely egy percre hűsít, de azután forral,

n.149

Égető a napfény, rekkenő az árnyék,

n.150

Fényes fátyolköddel volt fedve a tájék,

n.151

Fű, fa, virág fonnyadt, — elalélva várta

n.152

Míg fejét a láng nap a tengerbe mártja.

20.

n.153

Végre a nagy tűz test, pirosán, kereken

n.154

Megkettőzte magát nyugati vizeken,

n.155

Biborszinre festé a habot sugára,

n.156

Bámulván a világ legszebb városára:

n.157

Ott pihent a vízen a tündéri Nápoly,

n.158

Melyet a ringó hab, mint hű dajka, ápol,

n.159

Tornyai, árboci, kertjei félkörben

n.160

Csüngöttek alá, a tiszta, mély tengerben.

21.

n.161

Majd a nyilt tornácok, a királyi kertek

n.162

Estve a tengerről könnyü szellőt nyertek,

n.163

Mely a fasorokat legyezé futtában,

n.164

S fürdött a virágok fűszer-illatában;

n.165

Meglopá a citront, a narancsok fáit,

n.166

Jószagot lehellő, dús aranyalmáit,

n.167

És lerészegítvén annyi édes pára,

n.168

Többé a nagy kertnek nem lele nyitjára.

Verzió: III : Első változat

NEGYEDIK ÉNEK.

»Rettenetes haddal ezentől induljunk.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Rettenetes haddal ezentől induljunk. »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

….….….….….….….….….….….….…...

Vala okossága az tisztes asszonynak.«

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Vala okossága a tisztes asszonynak. »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Illosvai »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

n.1

Kont Miklós azonban, előhad vezére,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Jegyzet Ezt a szakot a költő a betoldott két levél hátlapján háromszor is ujrakezdte, aztán a végleges szöveget a tisztázatba írta (I., II., III. és IV.) Eltérések :

Kont Miklós azonban, előhad vezére,

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Második változat
Harmadik változat

n.2

Sok országon átal a Rontóhoz ére;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Sok országon átal a Rontóhoz ére;

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Második változat
Harmadik változat

n.3

Ott erős táborba vonta össze sergét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat

Ott nyugalmas tábor közzé vonta sergét

Szövegforrás:
Első változat

Ott erős táborba húzta — vonta össze sergét

Szövegforrás:
Második változat

Ott táborba vonta töredelmes sergét

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.4

Hogy a nyűgös útnak kipihenje terhét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat

Hogy a messze útnak kipihenje terhét

Szövegforrás:
Első változat

Hogy a messzi — hosszú útnak . . .

Szövegforrás:
Második változat

Hogy a hosszas útnak — messze útnak

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.5

Messzelátó halmon sátorát emelé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat

Messzelátó halmon sátorát emelve — vérszin sátra épül

Szövegforrás:
Második változat

Túl a kis folyamon, hosszu hegyek lábján

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.6

Honnan a kilátás szép volt mindenfelé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Harmadik változat

[törölt]
« Mely a többiek közt »

Jegyzet (csak ennyi van, törölve)

Szövegforrás:
Második változat

n.7

Nyúgaton a kéklő hegylánc koszorúzta,

n.8

Keleten a tenger,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« a »

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

nagy vízi puszta.

n.9

Első gondja volt, hogy sátora elébe

n.10

Árbocfát emeljen fürge ácsok népe;

n.11

Azután a roppant uj zászlót kibonták

n.12

S kötélén a magas ösztörűre vonták;

n.13

Fekete a zászló; de a gyászos falra

Jegyzet Fala, kelmének: alapszine (Boden).

n.14

Selyem, arany, ezüst fonállal kivarrva

n.15

Endre sorsát himzék négy rendbeli képen, —

n.16

Halhatatlan rege! te mondd el, miképen.

n.17

Mindjárt a legelső: vén királyt ábrázol,

n.18

Róbert az, ki Nápoly trónján üle másszor,

n.19

Most halálos ágyban a mester himezte

n.20

Halál árnyékával véknyan befedezte.

n.21

Ágya zsámolyán két gyermek-ifju térdel:

n.22

Unokája volt ez, Johanna, Endrével;

n.23

Összeadja gyenge kezöket, — felettök

n.24

Koronáját tartja fényes arcu püspök.

n.25

Másik kép Johannát ábrázolja szinte:

n.26

Felnőtt már, nagyobb, szebb, mint volt eleinte;

n.27

Keble, ajka duzzad, égnek pillantási,

n.28

Különben azok, de merészbek, vonási.

n.29

Ül királyi székben, koronája ragyog,

n.30

Mellette, mögötte csínos olasz nagyok;

n.31

Endre, mint egy szolga, külön a csoporttul

n.32

Sötétebb orcával az árnyékba fordul.

n.33

Majd a harmadik kép egy homályos pitvar,

n.34

Benne mécsvilág, mint hold körül az udvar;

n.35

Ottan látni Endrét, háló kantusában,

n.36

Négy-öt álarcossal izzadni tusában:

n.37

Egyet már letipra, egy őt fogja hátul,

n.38

Nem messze Johanna nyíló ajtajátul,

n.39

Látni a nyilásban lengő éji burkot

n.40

S a fejér kezet, mely odanyujt egy. . . hurkot!

n.41

Kert a negyedik rajz: telihold sugára

n.42

Ömlik, árnyas nagy fák közül, egy tisztára;

n.43

Öreg asszony űl ott, arcredői mélyen

n.44

Sötétellnek, amint hajol a holdfényen.

n.45

Ölében az Endre puffadt arca kékül,

n.46

Tagjai szétlógván összetartás nélkül,

n.47

Nagy szemét befogja hű dajka Izolda

n.48

És ápolja. . . hej, nem mint egykor apolta!

n.49

Mindezt a királyné szűzei ekképen

n.50

Hímzék a selyemre, négy mesteri képen:

n.51

Sem a holton élő, sem az élőn holt tag, —

n.52

Minden íz, hajlás, úgy eltanálva voltak.

n.53

Nézte a sokaság, nézte körbe állván,

n.54

Mikor a nagy zászló felsuhant a szálfán,

n.55

S mint egy szél-lökés, ha erdőn végig robban,

n.56

Jajdult végig egy szó a vitéz sorokban.

n.57

És mint barna felleg, amely vésszel terhes,

n.58

(Retteg attól a nép, tudja, mily keserves),

n.59

Lenge már a zászló, Nápoly határszélén,

n.60

Futott az ijedt hír, szörnyeket beszélvén:

n.61

Járnak országszerte vészkiáltó hangok,

n.62

Van imádság, van bőjt, zúgnak a harangok,

n.63

Hogy isten ne hagyja hívei romlását,

n.64

Fordítsa el róluk váratlan csapását.

n.65

Ámde hős Durazzo, mint egy pártos szellem,

n.66

Bujtogat Johanna királysága ellen,

n.67

Amióta hugát tőle megtagadta,

n.68

Máriát, a szépet, őhozzá nem adta.

n.69

Akkor irt Lajosnak, bosszúsággal telve,

n.70

Azóta se nyugszik megbántott szerelme:

n.71

Öregbíti pártját, kastélyról-kastélyra,

n.72

S beszél az urakhoz, amint hozza célja.

10.

n.73

Némelyikhez igy szólt: »Vajmi nagy bolondság

n.74

Hogy a más bűnéért a mi vérünk ontsák!

n.75

Oka vagyunk-é mi, hogy elvesze rútul

n.76

Szegény ifju Endre, udvari boszútul?

n.77

Most valaki bűnét kardunk támogassa?

n.78

Ha evett, igyék rá; ha vetett, arassa!

n.79

Ne várjuk, hogy Lajos egyért az egészen

n.80

Töltse ki haragját: mi legyünk jobb részen.«

11.

n.81

Másokat igy rémít: »talán e maroknyi

n.82

Néppel mi Lajosra kardot merjünk fogni?

n.83

Talán annyi úr ő, mint felénk akárhány,

n.84

Hogy reggeltül estig átmehetsz határán?

n.85

Nagy földön parancsol, tíz nagy ország felett,

n.86

Őt tiszteli nyúgat, tőle retteg kelet,

n.87

Császárok, királyok mind járnak kedvében; —

n.88

Hanem én minden jót ígérek nevében.«

12.

n.89

Van, kihez így fordul: »Nem idegen zsarnok

n.90

Vitéz fejedelme a vitéz magyarnak,

n.91

Mert Károly, (nagyatyám. . .de egyébiránt a

n.92

Nem tartozik ide), Károly, ama Sánta,

n.93

Fogván gyeplőjét a nápolyi kormánynak,

n.94

Nőül birta lyányát a magyar Istvánnak:

n.95

Igy ezen királyi törzs két ágat hajta

n.96

S mai nap két fényes korona függ rajta.

13.

n.97

»Róbert lőn egyik sarj, és Johanna íme,

n.98

Leányágra jutván a királyság címe; —

n.99

Másik ott tenyész, hol eget ér a Kárpát,

n.100

Mióta fi-ágon nincsen többé Árpád.

n.101

Károly volt az első, magyarok királya,

n.102

Mint ama Sántának édes unokája;

n.103

Most fia országol, fia Lajos ennek:

n.104

Ki mondja bitornak? ki még idegennek?«

14.

n.105

Olykor ígyen ejt szót: »no bizony, Lajosnak

n.106

Célja is uralma négy vagy öt városnak!

n.107

Nem akar hóditni földet és országot,

n.108

Nem kiván egyebet, csak az igazságot:

n.109

Endre fia, Martell, a csecsemő árva,

n.110

Lép, ha majdan

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Lép, ha, »

majdan

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

felnő, anyja trónusára;

n.111

Addig kormányzó lesz, akit Lajos rendel,

n.112

Te, vagy én, vagy ilyes magunkféle ember.«

15.

n.113

De, kivel tanácsát közöli meghitten,

n.114

Annak igy szól: »rajta! az alkalom itten!

n.115

Tagadom, hogy bárki olyan közel állna —

n.116

Nagyatyám székéhez több jogot formálna.

n.117

Negyed iz Johanna, Lajos negyed szintén,

n.118

Unoka szülötte, nem unoka, mint én;

n.119

Hanem azért bizzunk, reméljünk Lajosban,

n.120

Tán mienk lesz a hal majd e zavarosban.«

16.

n.121

Igy hiteget, mondom, Károly, a Durazzó,

n.122

S a nemes uraknál könnyen fogan a szó,

n.123

Mert az udvar szennyét már nehezen tűrik,

n.124

Hazájuk romlását mélyen keserűlik;

n.125

Szemetjét az ország az udvarba dobja,

n.126

Otthon zsémbel, sohajt, sir a nemzet jobbja!

n.127

Nincs egyéb választás, mint

odvába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« barlangba »

odvába

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

búni,

n.128

S meghalni, vagy pártos kigyókövet fúni.

17.

n.129

S már az elhintett mag fejét hányja szerte,

n.130

A rejtett lázongás zászlait emelte;

n.131

Királyné hüségét felmondák vazalli,

Jegyzet Jelent főurat, vagy fejedelmet, ki birtokát valamely hatalmastól nyerte hűbérül.

n.132

Legelőbb is ama vitéz főur Lalli,

n.133

Bérces Akvilában, hegynek közepette

n.134

Lalli kapitány a parancsot vezette,

n.135

Most a magyar zászlót a szélnek röpité:

n.136

Nyájas szóval erről Kontot értesité.

18.

n.137

Igy több város is. De Johanna királyné,

n.138

— Világ szép asszonya — most ő a világé!

n.139

Egy napig sem hordta megölt férjjé gyászát,

n.140

Tomboló vigasság tölti özvegy házát;

n.141

Szolgája csupán ott a nappal az éjnek,

n.142

Örök tervezője titkos bűnös kéjnek,

n.143

És az éj, mint álarc, mint ingerlő fátyol,

n.144

Csak annyit takar, hogy többre-többre vágyol.

19.

n.145

Tüzes nyári nap volt, melyen izzó, rekedt

n.146

Hőség lázasztá a fiatal ereket.

n.147

Csillapítva jeges csemegével, borral,

n.148

Mely egy percre hűsít, de azután forral,

n.149

Égető a napfény, rekkenő az árnyék,

n.150

Fényes fátyolköddel volt fedve a tájék,

n.151

Fű, fa, virág fonnyadt, — elalélva várta

n.152

Míg fejét a láng nap a tengerbe mártja.

20.

n.153

Végre a nagy tűz test, pirosán, kereken

n.154

Megkettőzte magát nyugati vizeken,

n.155

Biborszinre festé a habot sugára,

n.156

Bámulván a világ legszebb városára:

n.157

Ott pihent a vízen a tündéri Nápoly,

n.158

Melyet a ringó hab, mint hű dajka, ápol,

n.159

Tornyai, árboci, kertjei félkörben

n.160

Csüngöttek alá, a tiszta, mély tengerben.

21.

n.161

Majd a nyilt tornácok, a királyi kertek

n.162

Estve a tengerről könnyü szellőt nyertek,

n.163

Mely a fasorokat legyezé futtában,

n.164

S fürdött a virágok fűszer-illatában;

n.165

Meglopá a citront, a narancsok fáit,

n.166

Jószagot lehellő, dús aranyalmáit,

n.167

És lerészegítvén annyi édes pára,

n.168

Többé a nagy kertnek nem lele nyitjára.

Verzió: IV : Második változat

NEGYEDIK ÉNEK.

»Rettenetes haddal ezentől induljunk.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Rettenetes haddal ezentől induljunk. »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

….….….….….….….….….….….….…...

Vala okossága az tisztes asszonynak.«

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Vala okossága a tisztes asszonynak. »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Illosvai »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

n.1

Kont Miklós azonban, előhad vezére,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Jegyzet Ezt a szakot a költő a betoldott két levél hátlapján háromszor is ujrakezdte, aztán a végleges szöveget a tisztázatba írta (I., II., III. és IV.) Eltérések :

Kont Miklós azonban, előhad vezére,

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Második változat
Harmadik változat

n.2

Sok országon átal a Rontóhoz ére;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Sok országon átal a Rontóhoz ére;

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Második változat
Harmadik változat

n.3

Ott erős táborba vonta össze sergét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat

Ott nyugalmas tábor közzé vonta sergét

Szövegforrás:
Első változat

Ott erős táborba húzta — vonta össze sergét

Szövegforrás:
Második változat

Ott táborba vonta töredelmes sergét

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.4

Hogy a nyűgös útnak kipihenje terhét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat

Hogy a messze útnak kipihenje terhét

Szövegforrás:
Első változat

Hogy a messzi — hosszú útnak . . .

Szövegforrás:
Második változat

Hogy a hosszas útnak — messze útnak

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.5

Messzelátó halmon sátorát emelé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat

Messzelátó halmon sátorát emelve — vérszin sátra épül

Szövegforrás:
Második változat

Túl a kis folyamon, hosszu hegyek lábján

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.6

Honnan a kilátás szép volt mindenfelé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Harmadik változat

[törölt]
« Mely a többiek közt »

Jegyzet (csak ennyi van, törölve)

Szövegforrás:
Második változat

n.7

Nyúgaton a kéklő hegylánc koszorúzta,

n.8

Keleten a tenger,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« a »

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

nagy vízi puszta.

n.9

Első gondja volt, hogy sátora elébe

n.10

Árbocfát emeljen fürge ácsok népe;

n.11

Azután a roppant uj zászlót kibonták

n.12

S kötélén a magas ösztörűre vonták;

n.13

Fekete a zászló; de a gyászos falra

Jegyzet Fala, kelmének: alapszine (Boden).

n.14

Selyem, arany, ezüst fonállal kivarrva

n.15

Endre sorsát himzék négy rendbeli képen, —

n.16

Halhatatlan rege! te mondd el, miképen.

n.17

Mindjárt a legelső: vén királyt ábrázol,

n.18

Róbert az, ki Nápoly trónján üle másszor,

n.19

Most halálos ágyban a mester himezte

n.20

Halál árnyékával véknyan befedezte.

n.21

Ágya zsámolyán két gyermek-ifju térdel:

n.22

Unokája volt ez, Johanna, Endrével;

n.23

Összeadja gyenge kezöket, — felettök

n.24

Koronáját tartja fényes arcu püspök.

n.25

Másik kép Johannát ábrázolja szinte:

n.26

Felnőtt már, nagyobb, szebb, mint volt eleinte;

n.27

Keble, ajka duzzad, égnek pillantási,

n.28

Különben azok, de merészbek, vonási.

n.29

Ül királyi székben, koronája ragyog,

n.30

Mellette, mögötte csínos olasz nagyok;

n.31

Endre, mint egy szolga, külön a csoporttul

n.32

Sötétebb orcával az árnyékba fordul.

n.33

Majd a harmadik kép egy homályos pitvar,

n.34

Benne mécsvilág, mint hold körül az udvar;

n.35

Ottan látni Endrét, háló kantusában,

n.36

Négy-öt álarcossal izzadni tusában:

n.37

Egyet már letipra, egy őt fogja hátul,

n.38

Nem messze Johanna nyíló ajtajátul,

n.39

Látni a nyilásban lengő éji burkot

n.40

S a fejér kezet, mely odanyujt egy. . . hurkot!

n.41

Kert a negyedik rajz: telihold sugára

n.42

Ömlik, árnyas nagy fák közül, egy tisztára;

n.43

Öreg asszony űl ott, arcredői mélyen

n.44

Sötétellnek, amint hajol a holdfényen.

n.45

Ölében az Endre puffadt arca kékül,

n.46

Tagjai szétlógván összetartás nélkül,

n.47

Nagy szemét befogja hű dajka Izolda

n.48

És ápolja. . . hej, nem mint egykor apolta!

n.49

Mindezt a királyné szűzei ekképen

n.50

Hímzék a selyemre, négy mesteri képen:

n.51

Sem a holton élő, sem az élőn holt tag, —

n.52

Minden íz, hajlás, úgy eltanálva voltak.

n.53

Nézte a sokaság, nézte körbe állván,

n.54

Mikor a nagy zászló felsuhant a szálfán,

n.55

S mint egy szél-lökés, ha erdőn végig robban,

n.56

Jajdult végig egy szó a vitéz sorokban.

n.57

És mint barna felleg, amely vésszel terhes,

n.58

(Retteg attól a nép, tudja, mily keserves),

n.59

Lenge már a zászló, Nápoly határszélén,

n.60

Futott az ijedt hír, szörnyeket beszélvén:

n.61

Járnak országszerte vészkiáltó hangok,

n.62

Van imádság, van bőjt, zúgnak a harangok,

n.63

Hogy isten ne hagyja hívei romlását,

n.64

Fordítsa el róluk váratlan csapását.

n.65

Ámde hős Durazzo, mint egy pártos szellem,

n.66

Bujtogat Johanna királysága ellen,

n.67

Amióta hugát tőle megtagadta,

n.68

Máriát, a szépet, őhozzá nem adta.

n.69

Akkor irt Lajosnak, bosszúsággal telve,

n.70

Azóta se nyugszik megbántott szerelme:

n.71

Öregbíti pártját, kastélyról-kastélyra,

n.72

S beszél az urakhoz, amint hozza célja.

10.

n.73

Némelyikhez igy szólt: »Vajmi nagy bolondság

n.74

Hogy a más bűnéért a mi vérünk ontsák!

n.75

Oka vagyunk-é mi, hogy elvesze rútul

n.76

Szegény ifju Endre, udvari boszútul?

n.77

Most valaki bűnét kardunk támogassa?

n.78

Ha evett, igyék rá; ha vetett, arassa!

n.79

Ne várjuk, hogy Lajos egyért az egészen

n.80

Töltse ki haragját: mi legyünk jobb részen.«

11.

n.81

Másokat igy rémít: »talán e maroknyi

n.82

Néppel mi Lajosra kardot merjünk fogni?

n.83

Talán annyi úr ő, mint felénk akárhány,

n.84

Hogy reggeltül estig átmehetsz határán?

n.85

Nagy földön parancsol, tíz nagy ország felett,

n.86

Őt tiszteli nyúgat, tőle retteg kelet,

n.87

Császárok, királyok mind járnak kedvében; —

n.88

Hanem én minden jót ígérek nevében.«

12.

n.89

Van, kihez így fordul: »Nem idegen zsarnok

n.90

Vitéz fejedelme a vitéz magyarnak,

n.91

Mert Károly, (nagyatyám. . .de egyébiránt a

n.92

Nem tartozik ide), Károly, ama Sánta,

n.93

Fogván gyeplőjét a nápolyi kormánynak,

n.94

Nőül birta lyányát a magyar Istvánnak:

n.95

Igy ezen királyi törzs két ágat hajta

n.96

S mai nap két fényes korona függ rajta.

13.

n.97

»Róbert lőn egyik sarj, és Johanna íme,

n.98

Leányágra jutván a királyság címe; —

n.99

Másik ott tenyész, hol eget ér a Kárpát,

n.100

Mióta fi-ágon nincsen többé Árpád.

n.101

Károly volt az első, magyarok királya,

n.102

Mint ama Sántának édes unokája;

n.103

Most fia országol, fia Lajos ennek:

n.104

Ki mondja bitornak? ki még idegennek?«

14.

n.105

Olykor ígyen ejt szót: »no bizony, Lajosnak

n.106

Célja is uralma négy vagy öt városnak!

n.107

Nem akar hóditni földet és országot,

n.108

Nem kiván egyebet, csak az igazságot:

n.109

Endre fia, Martell, a csecsemő árva,

n.110

Lép, ha majdan

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Lép, ha, »

majdan

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

felnő, anyja trónusára;

n.111

Addig kormányzó lesz, akit Lajos rendel,

n.112

Te, vagy én, vagy ilyes magunkféle ember.«

15.

n.113

De, kivel tanácsát közöli meghitten,

n.114

Annak igy szól: »rajta! az alkalom itten!

n.115

Tagadom, hogy bárki olyan közel állna —

n.116

Nagyatyám székéhez több jogot formálna.

n.117

Negyed iz Johanna, Lajos negyed szintén,

n.118

Unoka szülötte, nem unoka, mint én;

n.119

Hanem azért bizzunk, reméljünk Lajosban,

n.120

Tán mienk lesz a hal majd e zavarosban.«

16.

n.121

Igy hiteget, mondom, Károly, a Durazzó,

n.122

S a nemes uraknál könnyen fogan a szó,

n.123

Mert az udvar szennyét már nehezen tűrik,

n.124

Hazájuk romlását mélyen keserűlik;

n.125

Szemetjét az ország az udvarba dobja,

n.126

Otthon zsémbel, sohajt, sir a nemzet jobbja!

n.127

Nincs egyéb választás, mint

odvába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« barlangba »

odvába

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

búni,

n.128

S meghalni, vagy pártos kigyókövet fúni.

17.

n.129

S már az elhintett mag fejét hányja szerte,

n.130

A rejtett lázongás zászlait emelte;

n.131

Királyné hüségét felmondák vazalli,

Jegyzet Jelent főurat, vagy fejedelmet, ki birtokát valamely hatalmastól nyerte hűbérül.

n.132

Legelőbb is ama vitéz főur Lalli,

n.133

Bérces Akvilában, hegynek közepette

n.134

Lalli kapitány a parancsot vezette,

n.135

Most a magyar zászlót a szélnek röpité:

n.136

Nyájas szóval erről Kontot értesité.

18.

n.137

Igy több város is. De Johanna királyné,

n.138

— Világ szép asszonya — most ő a világé!

n.139

Egy napig sem hordta megölt férjjé gyászát,

n.140

Tomboló vigasság tölti özvegy házát;

n.141

Szolgája csupán ott a nappal az éjnek,

n.142

Örök tervezője titkos bűnös kéjnek,

n.143

És az éj, mint álarc, mint ingerlő fátyol,

n.144

Csak annyit takar, hogy többre-többre vágyol.

19.

n.145

Tüzes nyári nap volt, melyen izzó, rekedt

n.146

Hőség lázasztá a fiatal ereket.

n.147

Csillapítva jeges csemegével, borral,

n.148

Mely egy percre hűsít, de azután forral,

n.149

Égető a napfény, rekkenő az árnyék,

n.150

Fényes fátyolköddel volt fedve a tájék,

n.151

Fű, fa, virág fonnyadt, — elalélva várta

n.152

Míg fejét a láng nap a tengerbe mártja.

20.

n.153

Végre a nagy tűz test, pirosán, kereken

n.154

Megkettőzte magát nyugati vizeken,

n.155

Biborszinre festé a habot sugára,

n.156

Bámulván a világ legszebb városára:

n.157

Ott pihent a vízen a tündéri Nápoly,

n.158

Melyet a ringó hab, mint hű dajka, ápol,

n.159

Tornyai, árboci, kertjei félkörben

n.160

Csüngöttek alá, a tiszta, mély tengerben.

21.

n.161

Majd a nyilt tornácok, a királyi kertek

n.162

Estve a tengerről könnyü szellőt nyertek,

n.163

Mely a fasorokat legyezé futtában,

n.164

S fürdött a virágok fűszer-illatában;

n.165

Meglopá a citront, a narancsok fáit,

n.166

Jószagot lehellő, dús aranyalmáit,

n.167

És lerészegítvén annyi édes pára,

n.168

Többé a nagy kertnek nem lele nyitjára.

Verzió: V : Harmadik változat

NEGYEDIK ÉNEK.

»Rettenetes haddal ezentől induljunk.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Rettenetes haddal ezentől induljunk. »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

….….….….….….….….….….….….…...

Vala okossága az tisztes asszonynak.«

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Vala okossága a tisztes asszonynak. »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

Illosvai.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Illosvai »

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

n.1

Kont Miklós azonban, előhad vezére,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Jegyzet Ezt a szakot a költő a betoldott két levél hátlapján háromszor is ujrakezdte, aztán a végleges szöveget a tisztázatba írta (I., II., III. és IV.) Eltérések :

Kont Miklós azonban, előhad vezére,

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Második változat
Harmadik változat

n.2

Sok országon átal a Rontóhoz ére;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Sok országon átal a Rontóhoz ére;

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Második változat
Harmadik változat

n.3

Ott erős táborba vonta össze sergét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat

Ott nyugalmas tábor közzé vonta sergét

Szövegforrás:
Első változat

Ott erős táborba húzta — vonta össze sergét

Szövegforrás:
Második változat

Ott táborba vonta töredelmes sergét

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.4

Hogy a nyűgös útnak kipihenje terhét

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat

Hogy a messze útnak kipihenje terhét

Szövegforrás:
Első változat

Hogy a messzi — hosszú útnak . . .

Szövegforrás:
Második változat

Hogy a hosszas útnak — messze útnak

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.5

Messzelátó halmon sátorát emelé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat

Messzelátó halmon sátorát emelve — vérszin sátra épül

Szövegforrás:
Második változat

Túl a kis folyamon, hosszu hegyek lábján

Szövegforrás:
Harmadik változat

n.6

Honnan a kilátás szép volt mindenfelé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat, a végleges tisztázat
Első változat
Harmadik változat

[törölt]
« Mely a többiek közt »

Jegyzet (csak ennyi van, törölve)

Szövegforrás:
Második változat

n.7

Nyúgaton a kéklő hegylánc koszorúzta,

n.8

Keleten a tenger,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« a »

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

nagy vízi puszta.

n.9

Első gondja volt, hogy sátora elébe

n.10

Árbocfát emeljen fürge ácsok népe;

n.11

Azután a roppant uj zászlót kibonták

n.12

S kötélén a magas ösztörűre vonták;

n.13

Fekete a zászló; de a gyászos falra

Jegyzet Fala, kelmének: alapszine (Boden).

n.14

Selyem, arany, ezüst fonállal kivarrva

n.15

Endre sorsát himzék négy rendbeli képen, —

n.16

Halhatatlan rege! te mondd el, miképen.

n.17

Mindjárt a legelső: vén királyt ábrázol,

n.18

Róbert az, ki Nápoly trónján üle másszor,

n.19

Most halálos ágyban a mester himezte

n.20

Halál árnyékával véknyan befedezte.

n.21

Ágya zsámolyán két gyermek-ifju térdel:

n.22

Unokája volt ez, Johanna, Endrével;

n.23

Összeadja gyenge kezöket, — felettök

n.24

Koronáját tartja fényes arcu püspök.

n.25

Másik kép Johannát ábrázolja szinte:

n.26

Felnőtt már, nagyobb, szebb, mint volt eleinte;

n.27

Keble, ajka duzzad, égnek pillantási,

n.28

Különben azok, de merészbek, vonási.

n.29

Ül királyi székben, koronája ragyog,

n.30

Mellette, mögötte csínos olasz nagyok;

n.31

Endre, mint egy szolga, külön a csoporttul

n.32

Sötétebb orcával az árnyékba fordul.

n.33

Majd a harmadik kép egy homályos pitvar,

n.34

Benne mécsvilág, mint hold körül az udvar;

n.35

Ottan látni Endrét, háló kantusában,

n.36

Négy-öt álarcossal izzadni tusában:

n.37

Egyet már letipra, egy őt fogja hátul,

n.38

Nem messze Johanna nyíló ajtajátul,

n.39

Látni a nyilásban lengő éji burkot

n.40

S a fejér kezet, mely odanyujt egy. . . hurkot!

n.41

Kert a negyedik rajz: telihold sugára

n.42

Ömlik, árnyas nagy fák közül, egy tisztára;

n.43

Öreg asszony űl ott, arcredői mélyen

n.44

Sötétellnek, amint hajol a holdfényen.

n.45

Ölében az Endre puffadt arca kékül,

n.46

Tagjai szétlógván összetartás nélkül,

n.47

Nagy szemét befogja hű dajka Izolda

n.48

És ápolja. . . hej, nem mint egykor apolta!

n.49

Mindezt a királyné szűzei ekképen

n.50

Hímzék a selyemre, négy mesteri képen:

n.51

Sem a holton élő, sem az élőn holt tag, —

n.52

Minden íz, hajlás, úgy eltanálva voltak.

n.53

Nézte a sokaság, nézte körbe állván,

n.54

Mikor a nagy zászló felsuhant a szálfán,

n.55

S mint egy szél-lökés, ha erdőn végig robban,

n.56

Jajdult végig egy szó a vitéz sorokban.

n.57

És mint barna felleg, amely vésszel terhes,

n.58

(Retteg attól a nép, tudja, mily keserves),

n.59

Lenge már a zászló, Nápoly határszélén,

n.60

Futott az ijedt hír, szörnyeket beszélvén:

n.61

Járnak országszerte vészkiáltó hangok,

n.62

Van imádság, van bőjt, zúgnak a harangok,

n.63

Hogy isten ne hagyja hívei romlását,

n.64

Fordítsa el róluk váratlan csapását.

n.65

Ámde hős Durazzo, mint egy pártos szellem,

n.66

Bujtogat Johanna királysága ellen,

n.67

Amióta hugát tőle megtagadta,

n.68

Máriát, a szépet, őhozzá nem adta.

n.69

Akkor irt Lajosnak, bosszúsággal telve,

n.70

Azóta se nyugszik megbántott szerelme:

n.71

Öregbíti pártját, kastélyról-kastélyra,

n.72

S beszél az urakhoz, amint hozza célja.

10.

n.73

Némelyikhez igy szólt: »Vajmi nagy bolondság

n.74

Hogy a más bűnéért a mi vérünk ontsák!

n.75

Oka vagyunk-é mi, hogy elvesze rútul

n.76

Szegény ifju Endre, udvari boszútul?

n.77

Most valaki bűnét kardunk támogassa?

n.78

Ha evett, igyék rá; ha vetett, arassa!

n.79

Ne várjuk, hogy Lajos egyért az egészen

n.80

Töltse ki haragját: mi legyünk jobb részen.«

11.

n.81

Másokat igy rémít: »talán e maroknyi

n.82

Néppel mi Lajosra kardot merjünk fogni?

n.83

Talán annyi úr ő, mint felénk akárhány,

n.84

Hogy reggeltül estig átmehetsz határán?

n.85

Nagy földön parancsol, tíz nagy ország felett,

n.86

Őt tiszteli nyúgat, tőle retteg kelet,

n.87

Császárok, királyok mind járnak kedvében; —

n.88

Hanem én minden jót ígérek nevében.«

12.

n.89

Van, kihez így fordul: »Nem idegen zsarnok

n.90

Vitéz fejedelme a vitéz magyarnak,

n.91

Mert Károly, (nagyatyám. . .de egyébiránt a

n.92

Nem tartozik ide), Károly, ama Sánta,

n.93

Fogván gyeplőjét a nápolyi kormánynak,

n.94

Nőül birta lyányát a magyar Istvánnak:

n.95

Igy ezen királyi törzs két ágat hajta

n.96

S mai nap két fényes korona függ rajta.

13.

n.97

»Róbert lőn egyik sarj, és Johanna íme,

n.98

Leányágra jutván a királyság címe; —

n.99

Másik ott tenyész, hol eget ér a Kárpát,

n.100

Mióta fi-ágon nincsen többé Árpád.

n.101

Károly volt az első, magyarok királya,

n.102

Mint ama Sántának édes unokája;

n.103

Most fia országol, fia Lajos ennek:

n.104

Ki mondja bitornak? ki még idegennek?«

14.

n.105

Olykor ígyen ejt szót: »no bizony, Lajosnak

n.106

Célja is uralma négy vagy öt városnak!

n.107

Nem akar hóditni földet és országot,

n.108

Nem kiván egyebet, csak az igazságot:

n.109

Endre fia, Martell, a csecsemő árva,

n.110

Lép, ha majdan

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« Lép, ha, »

majdan

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

felnő, anyja trónusára;

n.111

Addig kormányzó lesz, akit Lajos rendel,

n.112

Te, vagy én, vagy ilyes magunkféle ember.«

15.

n.113

De, kivel tanácsát közöli meghitten,

n.114

Annak igy szól: »rajta! az alkalom itten!

n.115

Tagadom, hogy bárki olyan közel állna —

n.116

Nagyatyám székéhez több jogot formálna.

n.117

Negyed iz Johanna, Lajos negyed szintén,

n.118

Unoka szülötte, nem unoka, mint én;

n.119

Hanem azért bizzunk, reméljünk Lajosban,

n.120

Tán mienk lesz a hal majd e zavarosban.«

16.

n.121

Igy hiteget, mondom, Károly, a Durazzó,

n.122

S a nemes uraknál könnyen fogan a szó,

n.123

Mert az udvar szennyét már nehezen tűrik,

n.124

Hazájuk romlását mélyen keserűlik;

n.125

Szemetjét az ország az udvarba dobja,

n.126

Otthon zsémbel, sohajt, sir a nemzet jobbja!

n.127

Nincs egyéb választás, mint

odvába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Első változat
Második változat
Harmadik változat

[törölt]
« barlangba »

odvába

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat, a végleges tisztázat

búni,

n.128

S meghalni, vagy pártos kigyókövet fúni.

17.

n.129

S már az elhintett mag fejét hányja szerte,

n.130

A rejtett lázongás zászlait emelte;

n.131

Királyné hüségét felmondák vazalli,

Jegyzet Jelent főurat, vagy fejedelmet, ki birtokát valamely hatalmastól nyerte hűbérül.

n.132

Legelőbb is ama vitéz főur Lalli,

n.133

Bérces Akvilában, hegynek közepette

n.134

Lalli kapitány a parancsot vezette,

n.135

Most a magyar zászlót a szélnek röpité:

n.136

Nyájas szóval erről Kontot értesité.

18.

n.137

Igy több város is. De Johanna királyné,

n.138

— Világ szép asszonya — most ő a világé!

n.139

Egy napig sem hordta megölt férjjé gyászát,

n.140

Tomboló vigasság tölti özvegy házát;

n.141

Szolgája csupán ott a nappal az éjnek,

n.142

Örök tervezője titkos bűnös kéjnek,

n.143

És az éj, mint álarc, mint ingerlő fátyol,

n.144

Csak annyit takar, hogy többre-többre vágyol.

19.

n.145

Tüzes nyári nap volt, melyen izzó, rekedt

n.146

Hőség lázasztá a fiatal ereket.

n.147

Csillapítva jeges csemegével, borral,

n.148

Mely egy percre hűsít, de azután forral,

n.149

Égető a napfény, rekkenő az árnyék,

n.150

Fényes fátyolköddel volt fedve a tájék,

n.151

Fű, fa, virág fonnyadt, — elalélva várta

n.152

Míg fejét a láng nap a tengerbe mártja.

20.

n.153

Végre a nagy tűz test, pirosán, kereken

n.154

Megkettőzte magát nyugati vizeken,

n.155

Biborszinre festé a habot sugára,

n.156

Bámulván a világ legszebb városára:

n.157

Ott pihent a vízen a tündéri Nápoly,

n.158

Melyet a ringó hab, mint hű dajka, ápol,

n.159

Tornyai, árboci, kertjei félkörben

n.160

Csüngöttek alá, a tiszta, mély tengerben.

21.

n.161

Majd a nyilt tornácok, a királyi kertek

n.162

Estve a tengerről könnyü szellőt nyertek,

n.163

Mely a fasorokat legyezé futtában,

n.164

S fürdött a virágok fűszer-illatában;

n.165

Meglopá a citront, a narancsok fáit,

n.166

Jószagot lehellő, dús aranyalmáit,

n.167

És lerészegítvén annyi édes pára,

n.168

Többé a nagy kertnek nem lele nyitjára.