Mikor
Arany
1848. májusában
Toldi estéjé
t »egy írói bizalmas körben«
felolvasta, »szóba jött, mily célszerű lenne a hős férfikorából is dolgozva egy eposzt,
az egészet trilógiává alakítni.« (Önéletrajz.) Arany János
Petőfi
váltig sarkalta : ». . .kapj bele ismét Toldiba ; ha már a fejét és a lábát megcsináltad, kötelességed a derekát is
megcsinálni.« (1848. ápr. 18.)
Petőfi Sándor
Arany
azt mondta erre : »onnan nem
oly könnyű beszély-mesét venni; . . Költsek, azt mondod. Majd meglátom . . . tudok-e
repülni az Arany János
Illosvai Péter
diák szárnyai nélkül.« (1848. ápr.
22.) »A Toldi-monda két darabban már szinte ki van merítve.« (Önéletrajz.)
Ami Ilosvai Selymes Péter
Illosvai
nál »azonkívül
fennmaradt : a nagyon mesés prágai kaland, az özveggyel való komikus jelenet, meg a
sírrablás alávaló bünténye — semmikép sem lászott modern költői feldolgozásra
alkalmasnak.« (Toldi szerelme. Előszó.) ». . .Kénytelen valék
jobbadán a puszta képzeletből meríteni« — írta később Toldy Ferencnek (1851. ápr.
3.) Az első elgondoláshoz Ilosvai Selymes Péter
Illosvai
még mottónak valót sem adott; népdalokból kellett pótolni. A
költött mesének is útjában álltak az első Toldi végsorai:
Ilosvai Selymes Péter
»Népies ballada megtűri, sőt keresi a boldogtalan szerelmet, de az eposz
nem. Mit mondana a nép például oly meséről, hol a hős sokat küzd a
királyleányért s utoljára is — elveszti.« (T. Sz. Előszó.) A
költő feljegyezte határozatlan körvonalait a képzeletből szőtt mesének. Egy Pro memoria feliratú árkuslapon ez a feljegyzés olvasható :
»Piroskának a szolgálója (vén házi nő) tündérekről egy regét mond, mielőtt H. elragadná
őt.« Megvan tehát már a legelső tervben Piroska alakja ; H.:-Holubár ; ez Toldi első részéhez kapcsolódik : a Daliás
Idők később papírra tett első dolgozatában testvéröccse az első részben
legyőzött cseh vitéznek. A mesemondó szolgáló népi, népmesei alak ; ehhez tartozik egy
másik föl jegyzés : »A banya három ízben jő. Először P. megmondja apjának. Apja
megtiltja. Másodszor a banya leírja a vitézt, úgy, hogy T.-hoz hasonló. — Akkor
nem mondja meg P. Harmadszor elmegy. — Ezen esemény
körülményesen, epice és nem dramatice, csattanósan iratik le.«
A Pro memoria 3. lapján tovább így következik (írónnal) :
»Nevezetes változtatás. Toldi sokáig keresi az elrablott Piroskát, miután megtudja, hogy
elraboltatott. Végre feltalálja a kis sziklavárat Csehországban. Megvíja azt, csaknem egyedül. Ott találja Piroskát. Holubár
nejévé tette ezt. . . A női maga-megadás a sorsnak ily esetben mind jellemzőbb, mind
természetesb, így szebb, mintha halált etc. venne fel az ember. Piroska elbeszéli
esetét. H. kényszerítette hitet mondani vele, mert különben erőszakhoz
nyult volna. Így P. nejévé lőn. De a szép nő csak rövid ideig láncolhatta le a
kalandort. A gyönyörmámor elmulván, Holubár ismét kalandok után vágyott, elhagyta nejét,
vára őrizetére bízván, s a nápolyi hadba ment. — Toldi ezt megtudván Piroskától,
ajánlást tesz, hogy megöli hadban Piroska férjét, s elveszi. De a nő,
mint nő, ezt ellenzi. Sohasem leszek nőd, mondja, ha kezed által hull
el férjem. Azonban, ha hadban történetesen elvész más által, akkor nőd
leszek. Így válnak el. Toldi visszamegy Nápolyba. Éppen jókor,
szükség van rá, mert a vasvitéz pusztít kegyetlenűl, s a magyarok szerencséje
hanyatlóban. Etc. Toldi megismeri Holubárt a vasvitézben. Erőt vesz magán, nem öli meg.
Azonban később csakugyan megöli. Megviszi a hirt Piroskának. Piroska állhatatos marad,
visszajő Magyarhonba, klastromba megy.« — (Ugyanazon lapon máskép) : »Holubár szereti
Piroskát. Piroska megadta magát a kénytelenségnek s kötelességét teljesíti, mint illik
akkori magyar hölgyhöz. Holubár lemondott a rabló kalandokról, —
becsületesebb uton, harci zsold által akarja keresni kenyerét, miután vagyona nincs. Ezt
Piroska eszközölte. Piroska már leendő anya. De Toldi azt mondja : Élő fának nehéz várni
dőltét. Etc. — A cseh midőn T. a táborhoz érkezik, egymásután híja ki a magyarokat. A
magyarok sáncaikba szoritvák. A király betegen fekszik. A vitézek rendre sebesülnek
Holubártól. De Toldi már nagy küzdés után megállja, hogy ne víjon vele. Hanem egy
borzasztó éjjel kiront a várőrség, Holubárral az élén. Toldi önkénytelen a harcba vegyül
s megöli Holubárt. A magyarok győznek, beveszik a várat. — Toldi siet P.-hoz. Piroskának
kénytelen megvallani, hogy férje az ő keze által esett el. P. megmarad feltételében.
Apjához vonul M. országba s mint özvegy éli le örömtelen napjait. Toldi agglegény
marad.«— Mellette külön : »Holubár eszményitője a hadi kalandoknak, melyek T. és minden
hasonló egyéniség boldogságát elrabolják.« — Egy később elvetett ötlet: »Egy pár nápolyi
— férj és nő — együtt vannak a hadban. Toldi az elsőt megöli, a másik megsebesedve
elfut, — ez a nő — ez hatja meg Toldit, hogy megutálja a hadi életet és csupán házi
boldogságra óhajtozik, vagyis régi vágya feléled.« — Egy termékeny gondolat vörös
ceruzával: »Egy eszme! A fiatal Bencében folytonos iróniáját adni Toldinak!« Máshol:
»Minthogy a nyers erő Toldiban nem tétethetik nevetségessé, ugyanakkor, midőn
magasztaltatik : Bencében történik az.«
Ebbe a mesébe szánhatta a költő, amit jegyzetei mellé
Budai
Polgári LexiconábólIsoldáról néhány szóval kiírt. Endre dajkája volt, elkísérte Nápolyba, ott
volt Aversában a gyilkos éjen. Ő temette el Endrét szerzetesekkel, valamely templomba. (Daliás idők, első dolg. IV. én. 20.) Budai Ferenc
Arany
kiírta ezt néhány sorban, de hozzá költötte : »A bűbájos gyűrűt
Endre ujjáról levonta, és a zsinórral, mi bűnjel, rejtekbe vonul. Nápolyban Toldival összetalálkozva, mint anyjának barátnéja,
a gyűrűt neki adja. Toldi viseli, sérthetetlen tőle. Azonban épen ez elúnatja vele a
háborút. A gyűrűt tündér kedvese elkéri tőle, de midőn elhagyja a szigetben, nem tudva
annak erejét, a tengerbe utána dobja. Ez után még nagyobb kedvvel ví Toldi.« — Ez a
tündér-szerelem Odysseus és Aeneas kalandjaira emlékeztet, meg az olasz eposzok
bűbájosságára. — Ez illett ebbe a regényes mesébe.
Arany János
Ilyen regényes elemekbe azonban nem nyugodhatott bele az a költő, aki azt írta magáról:
»én az eposzt mondára, a nép tudalmában élő mondára szeretem alapítani, a
légből kapott eposzok iránt ellenszenvvel viseltetem, hiányozván azokból az, mit én
eposzi hitelnek nevezek.« (Önéletrajz.)
A kidolgozásba is belekezdett. Arany László úgy
tudta : »Az első kidolgozás még a forradalom idején, mindjárt Toldi megjelenése s . . . Toldi estéjének
befejezése után indult meg.« (A HV. előszavában.) Maradt is egy tervvázlat, melynek ez a
mese az alapja. Ennyi:
II. „ A készületek, begyülekvés leirásával szélesbedik. Változtatás a keletkező
szerelem leírásában.
III. „ A viadal előkészületeiben változtatás. Viadalbírák, bajmester. Toldi
elkésik. Holubáré a lyány. De ez sír. Toldi jő. Kihíja Holubárt a leány könnyei
nevében. Holubár nem akar. De a király szinte szánja a lyányt. Igy hát viadal. Stb.
amint van.
V.VI. ,, A nápolyi dolgok. Lólopási kaland. Toldi csatái. Hadi szerencse. Bence
jellemzése. Epizódok. Királyi bajvívás, etc. Durazzó K.
VII. ,, Toldi vágyai, Henyélése. A hadi kocka fordul. Piroska esete. Toldi bucsúja
a hadi élettől. Bence folyvást.
VIII. ,, Harag és bosszu. Holubár vára. Ottani dolgok. Toldi siralma. Bosszuvágy.
Kalandok. Bence szerepe.
Az első négy ének mellett a »marad«, »változtatás« megjegyzések
arra vallanak, hogy ezek talán már meg voltak írva. A további tervből később is él Toldi
anyjának alakja meg Bence. Az V. ének ,lólopási’ kalandjához szintén van ennyi szó :
»Toldi új lova táltos volt, ezért ellopatása csodás hatással bírt. Neve a lónak Pejkó,
Pirkó«. Ami ebben a mesében Toldira vonatkozik, merőben költött.
Illosvai
nem adott hozzá semmit. A költő
azzal szándékozott az egésznek valóság-színt adni, ha a nápolyi hadjárathoz támasztja,
mint Toldi szerelmének előszava írja, Aversa bevételét emelve központtá; itt az igazságtétel, a befejezés. A
XII. ének ,királyi álmát’ ez a jegyzet fejti meg: »Itt (Aversában) jelenik meg álmában Ilosvai Selymes Péter
D(urazzo) Károly
és felfedi előtte a fatumot«. A fátumról ez van a
Pro memoria első lapján : »A fátum nagy eszméjét szerencsésen
kivinni. Az Anjou-házra enyészet van kimondva. Részint a ház alapítója, Durazzo Károly
I. Károly
által Konradinon elkövetett vértett, részint (én inducálom) a Károly Róbert
Felicián
esete miatt.« (A lap szélére későbbi
írással odaírta a fiatal Konradin történetét, ki a
nagybátyjától, Manfredtól I. Károly által elragadott trónt akarta magának megszerezni, s akit
ezért Zách Felicián
Károly
kivégeztetett. A fátumot
Endre sorsával már Károly Róbert
Fessler
összekötötte: »So musste Fessler Ignác
Carl
des I. unschuldiger Urenkel Andreas . . . den
Untergang beginnen, welcher im Rathe des Schicksals wegen der an Conradin begangenen Raub- und Blutschuld über das ganze Haus von
Anjou verhänget war«. III. 214.) Nagy Károly
Fessler
III. kötetét Szilágyi István
1850. dec. végén küldte meg Fessler Ignác
Arany
nak. »Arany János
Lajos
, erénye által, saját személyére nézve,
kiküzdi magát a fátum alól. De neje, leánya, Endre, már alája esnek. Endre halála
fatális dolog. Nagy Lajos
Lajos
azért nem
boszulhatja azt meg Nagy Lajos
Johanna
halálával.
Másnak van fenntartva a végzet könyvében,
I. Johanna
Johanná
t megölni. I. Johanna
Lajos
azonban, mikor ezt megtudja (álomlátás), a fátum ellen nem
küzdhetvén, nemesebb bosszút áll: visszaadja országát. Ugy hiszem, ez egészen
epikus szellemben van. Azt mondani, hogy nincs fátum a keresztény világban,
ostobaság. Vagy nem áll-e a 10 parancsolat: Meglátogatom az atyák álnokságait a fiakban
harmad-és negyediziglen. Mi ez más, mint némileg fátum. S a praedestinatio, mit
református embernek hinni kell, mi más, mint fátum? Ezen fel nem akadok. Hogy nem épen
chimérai dolgot teszek, midőn az Anjou-ház fátumának a Nagy Lajos
Klárán
s Zách nemzetségen elkövetett kegyetlenséget
vetem okául, kitünik Dlugoss e szavaiból, mit
Zách Klára
Fessler
citál (
Dlugossi lib. IX . 1005 — L. Zách Klára ballada-jegyzetében e kiadás I. köt.) — Ha már itt
az országra nézve is fatális esetnek mondják a Zách nemzetségen elkövetett
kegyetlenséget, vajjon hibáz-e a költő (ki nem historicus), ha a nemezist magára a
kegyetlenkedő királyra és nemzetségére fordítja?« Ez hatalmas epikai felfogás, csakhogy
nem a hősre vonatkozik. Fessler Ignác
Arany
később el
is hagyta, csak a Zách-eset emlékében, meg Arany János
Erzsébet
özvegy királyné bűntudatában maradt meg. (T.
Sz., VII.én. 28—30. vsz.)
Łokietek Erzsébet
Irodalom.
A Daliás Idők II. és III. énekének megjelenése a folyóiratokban
irodalmi esemény volt. Salamon Ferenc hozzájuk
kapcsolta a Losonczi Phoenixben megjelent I. éneket s tanulmányt
írt a készülő munkáról. (Ország Tükre, 1862., ujabban Irodalmi Tanulmányai
közt.) »E három hosszú ének elejétől végig szakadatlan szépségek láncolata . . . A
változatosság mellett fokozatosabb az emelkedés az első énekből a másodikba, a
másodikból a harmadikba, mint a már ismert két testvér-eposzban . . . A természetes hang
s a szemléltető rajzolási képesség adja azon homéri érdemet az eposzoknak, hogy a
költemény alakjai s egész világa a legbizalmasabb közelségbe hozatnak az olvasóhoz . . .
Első éneke a legotthoniasabb magyar kép, melyet valaha f estének . . . A II.-ban minden
versszak új meg új tableaukat foglal magában . . . A harc játék . . . a történeti hűség
és részletesség mellett nagy elevenséggel foly le . . . A mű nemcsak haladt, hanem
tárgyban és hangban emelkedett. . . A III. énekben
Lajos király
meghatottságát méltán lehetne felhozni példányul, mint
lehet a mély érzelmet szentimentalizmus nélkül kifejezni . . . A lélektani valóság mily
egyszerű naivsággal nyilatkozik, amikben Nagy Lajos
Homér
t utánozhatlannak tartják.« »A történetírók szigorú ítéletet
mondhatnak Nagy Lajosra, hogy az ország hadi
erejét oly kalandos lovagi hadjáratra vitte, minő a nápoly séta volt ; a költő azonban
beleéli magát a korba, s a király nagyságának jeleként veszi a készséget«, melyre »oly
ösztönszerű egyértelműséggel megy a nemzet.« A sereg-felsorolás »odaillik a legnagyobb
eposz-írók hasonló helyei mellé . . . A Nagy Lajos-korabeli nevezetesebb magyar családok
egyesítve vannak e rajzban.« — A Daliás Idők »ha befejeztetik,
kétségkívül a legszebb magyar eposz.«
Homérosz
Szász Károly az Összes
Költemények ismertetésében 1867-ben, szintén kitért a Daliás Idők három
énekére, melyek pedig az Összes Költeményekbe nem voltak felvéve.
Szász
ebből azt látta, hogy »a
költő talán még nem tett le szándékáról, hogy bevégezheti.« Két pontra is rámutat,
melyek Szász Károly
Arany
nak sok gondot okoztak :
hogy a költő tökéletesen kimerítette a Toldi-mondakört a két részben, most »teremtenie
kellene a cselekvényt;« másfelől, hogy itt nem lehet Arany János
Toldi
a főszemély, »már látszik, mint kell előtérbe
lépnie Toldi Miklós
Lajos
nak; « »a történelem múzsája
elhomályosítja a mondáét«. (V. ö. Toldi Szerelme előszavát.)
Egyetért Nagy Lajos
Salamon
nal: »Az első
énekben egészen Salamon Ferenc
Toldi
hangja zeng. A
második egy akkorddal magasabb, a harmadikban ismét emelkedés. E töredék . . . talán a
legszebb, ami magyarul iratott.
Toldi Miklós